3. fejezet


M�r m�sodik napja mentek, de m�g mindig nem t�rt�nt semmi k�l�n�sebben eml�t�sre m�lt�. Igaz, Malaz�r j�r�r�ket k�ld�tt ki, �s egy�bk�nt is mindenki figyelt, teh�t egy t�mad�s csak kis es�llyel jelentett volna sz�mukra meglepet�st. �m ha m�gis meglept�k volna �ket, Malaz�r �gy rendezte el az embereket, �s �gy ok�totta ki �ket, hogy nagy val�sz�n�s�ggel egy h�romszoros t�lerej� t�mad�st is k�nnyen kiv�dhettek volna, viszonylag csek�ly embervesztes�ggel.

Szinte teljesen �szrev�tlen�l cs�szott �t a kis csapat ir�ny�t�sa Malaz�r kez�be. Eleinte csak javaslatokat tett, amikre a lord kis gondolkod�s ut�n r�b�lintott, azt�n m�r nem is gondolkodott, �gy b�lintott, azt�n m�r csak t�relmetlen�l integetett, amikor Malaz�r belefogott volna a mondand�j�ba, �gy Malaz�r gyorsan le is szokott arr�l, hogy a lord enged�ly�t k�rje. Lovagi hi�s�g�nak t�k�letesen meg is felelt a dolog, �m a f�rfi�i �n�rzete ann�l nagyobb csorb�kat szenvedett.

A lord ugyanis - miut�n gyorsan r�j�tt, hogy a legalkalmasabb szem�lyt tal�lta meg k�l�n�tm�nye vezet�i posztj�ra - gyakorlatilag minden idej�t Helg�nak szentelte. Malaz�rnak eg�sz �ll� nap ellen�riznie kellett az embereket, figyelnie a k�rny�ket, nem lehetett a l�ny k�zel�ben, lord Benton azonban egy tapodtat sem mozdult Helga mell�l. Malaz�r messzir�l figyelte, hogy a lord mik�nt legelteti eg�sz �ll� nap a szem�t a l�ny b�jain, l�tta, hogyan udvariaskodik vele, �s b�r nem hallotta, hogy mit besz�l hozz�, de az felt�nt neki, hogy Helga egyre jobban levetette a kezdeti merev tart�zkod�s�t, egyre s�r�bben pillantott a lordra, s�t az els� esti t�borver�s�k el�tt m�r nevetett is azon, amit a lord mondott neki.

Malaz�rban egyre jobban gy�lt a m�reg, de nem mutatta ki. Amikor egyszer-k�tszer elid�zhetett vel�k, udvarias viselked�s�n semmi nem l�tsz�dott abb�l, amit val�j�ban gondolt. "J�l vagy, kisasszonyom? Nem f�radt�l el? Enn�l-inn�l-e valamit, kisasszonyom?" - Ilyeneket k�rdezgetett Helg�t�l. �s a l�ny ugyanolyan k�z�mb�s udvariass�ggal felelt neki, ritk�n pillantott r�, igaz, az � jelenl�t�ben a lordra is.

A lord azonban �ppen ellenkez�leg! Hars�ny bar�ts�goss�ggal fogadta Malaz�rt, valah�nyszor a k�zel�kbe j�tt, olyannyira, hogy a lovag maga volt k�nytelen figyelmeztetni a lordot; aj�nlatosabb lenne csendesebben besz�lnie. Igaz, egy nagyj�b�l hetvenf�nyi csapat n�gy szek�rrel am�gy sem l�bujjhegyen haladt, mindenk�ppen meghallhatt�k �ket a harami�k, k�l�n�sen, ha meg is akart�k �ket hallani, de akkor is… Az esetleg leskel�d�knek nem kell �rteni�k is, hogy mir�l besz�lnek. Ezt a t�nyt a lord term�szetesen elismerte, de a t�ntet� bar�ts�goss�ga Malaz�r fel� megmaradt.

A felder�t�k jelentett�k, hogy m�r csak k�t ny�ll�v�snyi �t van h�tra, azt�n ki�rnek az erd�b�l.

�m ekkor r�juk estek a harami�k. Ilyen k�zel az erd� sz�l�hez m�r mindenkinek lankadt volna a figyelme, de Malaz�r �ppen itt rendelt el fokozott k�sz�lts�get, �gy a kezdeti meglepet�sen igen hamar t�l tudt�k tenni magukat. Mint a s�ndiszn�k, �gy �llt�k k�r�l a szekereket, a lovak egym�s mellett, a lovasok kez�ben d�rda, �gy egyszerre tudt�k v�deni a h�tukat �s az oldalukat is. A gyalogosok t�reiket, kardjaikat forgatva akad�lyozt�k meg, hogy a rabl�k �rthassanak a lovaknak, a szekereken pedig biztos kez� �j�szok k�ldt�k a tollas v�g� hal�lt a t�mad�kra.

Nyilv�nval� volt, hogy a harami�k - b�r maguk is kiv�l� harcosok voltak - nem sz�m�tottak ilyen hat�kony v�delemre. Elkeseredett, de r�vid csat�t v�vtak, �s miut�n l�tt�k, hogy nem b�rnak el a lord embereivel, zs�km�ny n�lk�l elinaltak.

Azazhogy egy zs�km�nyt m�giscsak ejtettek.

Helga k�zel h�z�dott a szekerekhez, amint elkezd�d�tt a harc, de Vill�m far�ba bele�llt egy c�lt t�vesztett ny�lvessz�, �s a paripa riadtan fel�gaskodott. Helga j�val �gyesebb lovas volt ann�l, semhogy leesett volna, de amikor h�tasa k�ts�gbeesetten nyihogva k�rbe-k�rbe t�ncolt �nmaga k�r�l, mintha azt rem�lte volna, hogy �gy ki tudja venni a far�b�l a sz�r� f�jdalmat, m�r nem tudta megakad�lyozni, hogy el ne hagyj�k a v�delmet jelent� gy�r�t. Malaz�r a csata hev�ben csak a sikolt�sra figyelt fel, �s akkor l�tta, ahogy egy s�t�t ruh�s alak k�t�len lend�lve kikapja Helg�t a nyeregb�l �s elt�nik vele a f�k s�r� lombjai k�z�tt.

Nem sok volt m�r ekkor h�tra a harcb�l. Mihelyt az utols� haramia is ny�lcip�t h�zott, Malaz�r odaki�ltott a lordnak.

- Vezesd tov�bb a csapatot! �n megkeresem Helg�t!

- De m�g t�madhatnak! - tiltakozott a lord.

- Nem val�sz�n�. Azt mondtad, innen m�r l�tsz�dik a v�rad.

- L�tsz�dik.

- Akkor �gyelj magad erre a kis �tra! - mondta Malaz�r, azzal h�tat ford�tott �s t�bb� �gyet sem vetett a lordra.

Alighogy eltakart�k a f�k a kis csapat el�l, Malaz�r vissz�bb fogta a lov�t. N�zel�d�tt, keresg�lt, mert visszamaradt t�mad�ra �pp�gy sz�m�tania lehetett, mint Helg�ra. Mert abban biztos volt, hogy a l�ny el�bb-ut�bb szembej�n vele �pen, s�rtetlen�l. Igazs�g szerint Malaz�r sz�nta a fick�t, aki megpr�b�lta elrabolni Helg�t, de h�t �gy kell neki! Vessen mag�ra!

Persze ha esetleg t�bben vannak… Malaz�r gyorsan kiverte a fej�b�l ezt a lehet�s�get. Hiszen k�rt �gysem tenn�nek benne! - nyugtatgatta mag�t.

Hossz� percek m�ltak el, amikor szembetal�lkozott v�gre a l�nnyal.

- Hol az �rd�gben m�szk�lt�l id�ig? - f�rmedt r�.

- V�rtam, hogy a megment�semre siess - v�laszolt ironikusan Helga. - De l�tom, nem kapkodtad el a dolgot.

- Nem hagyhattam f�lbe a harcot a kedved�rt - morogta a f�rfi.

Lehajolt, felseg�tette Helg�t maga el� a nyeregbe, azt�n �ggyel-bajjal megford�totta Sebest.

- Mi lett azzal az alakkal? - k�rdezte.

- Le�t�tte egy visszacsap�d� �g - felelte Helga olyan rezign�ltan, mintha neki semmi k�ze nem lett volna ehhez a kis incidenshez.

- Aha! - nyugt�zta Malaz�r a dolgot. - �s mit akart t�led?

- Nem t�lem, hanem �rtem. V�lts�gd�jat.

- A lordt�l?

- Nem is t�led.

- Na persze! Ahogy te a lorddal enyelegsz, k�nnyen azt hihett�k, hogy hozz� tartozol.

- Nem enyelgek vele - tiltakozott Helga nyugodtan.

- Dehogynem.

- �n csak kedves vagyok vele.

- Pontosan err�l besz�lek. T�l kedves vagy vele.

- Sajn�lom. Mi egyebet tehetn�k?

- Lehetn�l vele tart�zkod�bb.

- �s m�gis hogyan? Ne sz�ljak hozz�?

- Mi�rt is ne?

- Tal�n mert � egy lord.

- Te is f�nemes vagy.

- Csakhogy te �gy mutatt�l be, mint egy kurtanemes l�ny�t.

- K�nytelen voltam.

- Ugyan mi�rt?

- Ne legy�l ostoba! Egy f�nemes nem utazik k�s�ret n�lk�l!

- �s Hedvig meg Godrik?

- Mi van vel�k?

- �k hogy utaznak?

- Fogalmam sincs.

- Nem mes�lte neked Godrik?

- Nem. �n meg nem faggattam. Mi�rt nem k�rdezted meg Hedviget, ha annyira �rdekel?

- Nem jutott eszembe, hogy ilyeneket k�rdezzek t�le.

- H�t akkor most nem lett�l okosabb.

- Nem. Csak abban, hogy �n is k�nytelen vagyok sz�v�lyes lenni a lorddal. Ha sz�l hozz�m, v�laszolok.

- Az�rt kevesebbet b�mulhatn�l r�.

- Nem b�mulok r�.

- Egyfolyt�ban b�mulsz r�. �s egy �ll�t�lag kolostorban nevelkedett le�nyz� nem bazsalyog ilyen ny�ltan egy idegen f�rfira. Ez szem�rmetlen.

- Nem bazsalygok r�.

- De igen. Felt�n�en sokszor.

- Kinek felt�n�en?

- Mindenkinek, aki csak l�t benneteket.

- Szerintem csak te k�pzeled be magadnak.

- Minek k�pzeln�k be magamnak ilyet?

- Mert f�lt�keny vagy.

- Te megbolondult�l!

- Nem. Szerintem ez lehet az oka, hogy olyanokat l�tsz, amiket m�s nem.

- Ezt mindenki l�tja!

- Szerinted! De mit sz�m�t? Felveszed a p�nzt, �s m�r �llunk is tov�bb, nem?

- A l�tszatra akkor is �gyelned kell. Az �n h�remet rontod, ha a lorddal enyelegsz.

- Mif�le h�redet?

- A vil�g el�tt te a menyasszonyom vagy.

- Persze. De szerintem eddig sem tettem olyat, amivel a h�redet rontottam volna.

- Szerintem viszont igen. Viselkedj �gy, hogy el�gedett legyek veled.

- Mert ha nem?

- Az urad leszek. Ennyivel tartozol nekem.

- Malaz�r…!

- �s most maradj csendben! J�nnek!

Val�ban, id�k�zben ki�rtek az erd�b�l. A lord, aki eleinte �jabb t�mad�st�l tartott, amikor megl�tta az ut�nuk �get� lovast, r�j�tt, hogy kik �k, �s n�h�ny ember�vel el�j�k lovagolt.

- Helga kisasszony! - ki�ltotta �rvendezve. - Teh�t megker�lt�l! Milyen �r�m ez nekem!

- K�sz�n�m, hogy ennyire sz�veden viseled a menyasszonyom sors�t - jegyezte meg kiss� �lesen Malaz�r.

- Ez csak term�szetes - vigyorgott sz�lesen a lovag. - Ha � elveszett volna, t�ged is elvesztettelek volna. Sz�momra pedig mindketten fontosak vagytok.

Malaz�r csak b�lintott, �m Helga finoman elmosolyodott - csak fut�lag, mert nem feledte Malaz�r intelmeit, - �s udvariasan v�laszolt.

- K�sz�n�m a f�lt�sedet, uram!

Azzal visszab�jt Malaz�r karjainak rejtek�be, �s csak id�nk�nt a szeme villan�sa jelezte, hogy figyeli a f�rfiak besz�lget�s�t, akik a harcot t�rgyalt�k ki.

A lord igen el�gedett volt. Mind a n�gy szek�r tartalma �rintetlen maradt, �s azok az emberek is, akiket elvesztettek - t�n valami hetet, - frissen felfogadott kardforgat�k voltak. K�r �rt�k, de legal�bb az � b�r�ket nem kell kifizetni, �s ez is nyeres�g. A v�r m�r csak egy ny�ll�v�snyire van, teh�t t�bb baj nem eshet, �gy a der�k lordnak igen sz�les kedve kerekedett.

Aznap este hatalmas lakom�t rendezett. Mag�t�l �rtet�d�en megh�vta meg Malaz�rt �s Helg�t, �s minden kardforgat�t, aki seg�tett neki hazajutni a vagyon�val. No �s n�h�ny lovagot, akik vagy h�b�ruruknak ismert�k el, vagy csak k�boroltak a vil�gban �s most �ppen ide csap�dtak. Effajta l�h�t� akadt ebben a v�rban elegend�.

Helga igen k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a lakoma alatt. Kider�lt, hogy ha a k�rny�ken nem is, de a v�rban � volt az egyetlen nemes kisasszony, teh�t itt nem akadt hozz� rangban hasonl�. M�g a lord anyj�t sem lelte fel a t�rsas�gban, aki pedig �ll�t�lag itt �lt vele, �s tal�n visszafog�ja lehetett volna a f�keveszett t�rsas�gnak. Mert a t�rsas�g hamarosan f�keveszett� v�lt.

A lakoma el�tt �s alatt is d�lt a t�m�ntelen mennyis�g� bor, �s hamarosan megjelentek a le�nyz�k is, akik tal�n j� sz�ntukb�l, tal�n a lord parancs�ra �rkeztek oda, mindenesetre a lakoma egy-k�t �ra alatt orgi�v� n�tte ki mag�t, ami azonban - �gy l�tszik - Helg��kon k�v�l senkit nem lepett meg. �m Malaz�rnak - aki b�r nem ittasult le - a dolog ellen szemmel l�that�an nem volt kifog�sa, �gy a l�ny tulajdonk�ppen egyed�l maradt. M�r ez a helyzet is meglehet�sen k�nos volt sz�m�ra, de a lord r�szeg udvarl�sa v�gk�pp t�bb volt ann�l, mint amit el b�rt viselni. Mihelyt a lord megragadta a kez�t, Helga fel�llt �s enged�lyt k�rt, hogy a szob�j�ba t�vozhasson.

- M�ris itt hagyn�l benn�nket, kisasszonyom? - pr�b�lta meg kez�n�l fogva visszar�ngatni a sz�kbe a lord. - Hiszen fiatal m�g az id�, �s az igazi mulats�g m�g csak most kezd�dik!

- Meglehet, uram, de hossz� volt az �t, �s �n elf�radtam - t�pte ki a kez�t a lord mancs�b�l Helga an�lk�l, hogy r�pillantott volna. Nem is foglalkozott tov�bb a kapatos f��rral, Malaz�r fel� fordult. - Elk�s�rn�l a szob�mba, uram?

Malaz�r �ppen egy t�zes feket�vel az �l�ben m�latta az id�t. Helga k�r�s�re les�p�rte a le�nyz�t �s fel�llt.

- Term�szetesen, kisasszonyom.

- Te is itt hagysz minket, lovagom? - sajn�lkozott Benton.

- Csak am�g elk�s�rem a le�nyasszonyt.

- Ez a besz�d! - vigyorgott a lord. Helga meghajl�s�ra maga is meghajtotta a fej�t, �s kegyesen elbocs�totta a p�rt. Csettintett egyet, mire k�szs�gesen rohant hozz� egy kellemesen g�mb�lyded sz�kes�g. A lord az �l�be vonta, de tekintet�vel az utols� pillanatig Helg�t k�s�rte.

- Val�ban visszam�sz? - k�rdezte Helga halkan a folyos�n.

- Persze - v�gta r� Malaz�r. - Udvariatlans�g lenne, ha �n is otthagyn�m a lakom�t.

- A lakom�nak m�r r�gen v�ge van.

- De a t�rsas�g m�g nem sz�ledt sz�t. Nem b�nthatom meg a lordot.

- Meg azt a kis feket�t sem, gondolom.

- Csak nem vagy f�lt�keny? - vigyorgott Malaz�r.

- Cs�ppet sem! - v�gta r� azonnal Helga. - De �rdekesnek tartom, hogy nekem m�g a pillant�somra is vigy�znom kell, mert a vil�g szem�ben a menyasszonyod vagyok, te meg hi�ba vagy a v�leg�nyem, szerinted ny�ltan cic�zhatsz m�sokkal, r�ad�sul a szemem l�tt�ra!

- Csak bar�ts�gos voltam vele - somolygott a fekete lovag.

- H�t akkor fogd vissza azt a hat�rtalan j� sz�vedet! - sziszegte Helga.

- M�giscsak f�lt�keny vagy? - vigyorgott ny�ltan a f�rfi.

Helga megtorpant �s szembefordult a szint�n megtorpan� Malaz�rral.

- Fel�lem azzal b�jsz �gyba, akivel akarsz - villogott a szeme. - De j� lenne, ha n�ha odafigyeln�l arra, amit mondasz! Ha �gyeln�nk kell a l�tszatra, az r�d is vonatkozik, nem csak r�m!

- Csakhogy �n f�rfi vagyok, kicsik�m! - vigyorgott le r� Malaz�r olyan f�rfi-g�ggel, hogy Helg�t egy szempillant�s alatt el�nt�tte a harag.

- Az vagy - mondta le�rhatatlanul g�nyosan. - De m�g mennyire, hogy az!

Azzal sarkon fordult �s fak�pn�l hagyta a lovagot.

- V�rj! Ne szaladj annyira! - sz�lt ut�na Malaz�r, de Helga menet k�zben vetette h�tra:

- Menj csak vissza! Elboldogulok n�lk�led is!

Malaz�r l�tta, hogy Helga m�r szinte szalad, ez�rt meg�llt. M�g n�zett a l�ny ut�n, am�g az l�tszott a f�kly�k f�ny�ben, azt�n visszafordult a terem fel�.

A kis fekete m�r v�rta.

*

Reggel d�b�rg�s riasztotta fel.

- Gyere be! - d�rm�gte k�b�n.

Helga nyitotta ki az ajt�t. Hossz� v�r�s haja sz�tbontva ter�lt el a v�ll�n, bebor�tva a l�nyt szinte a t�rd�ig. Surran� l�pteivel sietett az �gyhoz, de f�l�ton megtorpant. Megl�tta Malaz�r mellett a tegnap esti fekete l�nyt.

Helga arca elborult, azt�n merev lett.

- Mi van? - vakkantotta a f�rfi.

- Csak azt akartam k�rdezni, hogy mikor indulunk haza - felelte vontatottan a l�ny.

- Majd ha Benton ideadja a p�nzt - mondta Malaz�r, �s szem�t becsukva visszahanyatlott a p�rn�j�ra.

- Nem adta m�g oda? - csod�lkozott Helga.

- Nem.

- Akkor k�rd el t�le!

- J�.

- De k�rd el min�l el�bb!

- J�.

- Akkor mozdulj m�r meg!

- J�l van! - fordult az oldal�ra Malaz�r. - De s�rg�s!

- Val�ban az! Min�l el�bb szeretn�k elmenni innen.

- Ugyan mi�rt? - d�nny�gte �lmosan a f�rfi. - Itt van �tel�nk, italunk, tet� a fej�nk felett… �rezd j�l magad te is!

- Malaz�r!

- Hagyj b�k�n aludni! - d�rrent most m�r haragosan a lovag, �s Helga egy hossz� percig �k�lbe szor�tott k�zzel meredt r�, azt�n sarkon fordult �s kiment.

Malaz�r csak j�val k�s�bb b�rta annyira �sszeszedni mag�t, hogy a lord keres�s�re induljon. �m - mint kider�lt - e k�s�i id�pont is korai volt m�g Bentonnak, az ajt�n�ll�k be sem engedt�k Malaz�rt, �s a fekete lovag azon k�rd�s�re, hogy m�gis el�rel�that�an mikor kel f�l, annyit v�laszoltak, t�n csak este.

Nos, est�n�l az�rt el�bb siker�lt tal�lkozniuk, de nyilv�nval� volt, hogy a lordot igencsak megviselte az el�z� esti tivornya. Malaz�r k�rd�s�t fejf�j�san elhessegette, hogy majd "holnap", �s biztos�totta a lovagot, hogy addig, am�g nem rendezik f�gg�ben l�v� anyagi �gyeiket, sz�vesen l�tja vend�g�l, �rezze csak otthon mag�t. Ezzel r�sz�r�l le is tudta a k�rd�st �s kegyesen elbocs�totta a lovagot.

Malaz�rnak nem volt mit tennie, mag�ra kellett hagynia a f�urat. Nem sok kedvet �rzett hozz�, hogy magyar�zkodjon Helga el�tt, de m�giscsak besz�lnie kellett vele. Felkereste h�t a szob�j�ban.

Helga arca felragyogott, amikor megl�tta, hogy � �ll az ajt�ban.

- Megy�nk? - k�rdezte �rvendezve.

- Megy�nk - l�pett be a f�rfi. - Persze, hogy megy�nk. Csak nem ma.

Helga megtorpant.

- Akkor holnap reggel? - k�rdezte olyan arccal, mint aki biztos a nemleges v�laszban. �s igaza is volt…

- Nem hinn�m. Az im�nt besz�ltem Bentonnal. Meglehet�sen m�snapos volt. Azt mondta, ma nem akar ilyen komoly dolgokkal foglalkozni, keressem meg ezzel holnap.

- �s holnap?

- Mi lesz holnap?

- �pp az im�nt j�tt egy fullajt�r, hogy Benton megh�v a mai lakom�ra.

- Igen. Eml�tette, hogy am�g ki nem fizet, sz�vesen l�tott vend�gei vagyunk.

- Csakhogy ha ma is lakoma lesz este, Benton holnap is m�snapos lesz.

- Igen? - vonta fel a szem�ld�k�t k�rd�n Malaz�r, holott nagyon is j�l tudta, mire akar kilyukadni a l�ny.

- Ha holnap is m�snapos lesz, akkor holnap sem akar majd a b�redr�l besz�lni.

- Ezt csak te felt�telezed. De egy�ltal�n nem biztos.

Helga nem sz�lt, csak fej�t f�lrebillentve n�zte a f�rfit. Malaz�rt kimondottan ideges�tette ez a n�ma szemreh�ny�s.

- De j�, hogy hossz� haj� le�nyz� l�tedre jobban tudsz mindent mindenkin�l! - csattant fel v�g�l.

Helg�n l�tszott, hogy rosszul esett neki ez a megjegyz�s.

- Nem tudok jobban mindent mindenkin�l, de a meg�rz�seim gyakran helyt�ll�ak, �s ezt te is tudod - mondta h�v�sen.

- Meglehet - vetette oda g�g�s arckifejez�ssel a f�rfi. - De az is meglehet, hogy t�vedsz. Majd megl�tjuk.

- Majd megl�tjuk - hagyta helyben Helga.