4. fejezet


�s megl�tt�k. Az aznap esti lakoma szakasztott m�sa volt az el�z� estinek, �s a k�vetkez� szint�n. Meg az azut�n k�vetkez� is. Mint ahogy az azut�n k�vetkez� is. �s az �bred�st k�vet� esem�nyek is pontosan ugyan�gy zajlottak le, mint els� alkalommal.
Malaz�r besz�lni pr�b�lt Bentonnal, de a fejf�j�s f��r mindig m�snapra halasztotta az anyagi dolgok rendez�s�t. Mindig m�snapra �s m�snapra, �s a napok peregtek.
Malaz�r a lakom�k kiv�tel�vel alig tal�lkozott Helg�val. A l�ny imm�ron nem t�rte r� az ajt�t - tal�n nem akart t�bb kellemetlen meglepet�st, - �s amikor a f�rfi k�teless�gszer�en, �m roppant r�vidre fogva naponta �rdekl�d�tt hogyl�te fel�l, csak kurt�n �s egyre k�z�mb�sebben v�laszolgatott. A vacsor�k alatt pedig m�g ennyit sem besz�ltek egym�ssal.
T�n t�z napja id�ztek lord Benton v�r�ban, amikor az egyik nap reggel�n Malaz�r szokatlanul kor�n �bredt. Felkelt, kipender�tette az �gy�b�l �s a szob�j�b�l az aznapi le�nyz�t, �sszekapta mag�t �s csak c�ltalanul �gyelgett.
Kin�zett az ablak�n. A ny�r m�r a v�ge fel� j�rt, de egyel�re semmi sem jelezte a k�zelg� �szt. Az eget egyetlen felh� sem tark�totta, es� aznap sem volt v�rhat�. M�r �gy kor�n reggel is meleg volt, sejteni lehetett, hogy hamarosan ugyanolyan h�s�g lesz, mint mostan�ban minden nap. M�g j� - gondolta mag�ban Malaz�r, - hogy a vastag v�rfalak k�z�tt fognak h�s�lni, nem pedig a ny�lt terepen kell aszal�dniuk, mint eddig legt�bbsz�r. Igaz, a kunyh� a hegyek k�zt egy erdei tiszt�son �llt, nagyr�szt belev�jva a hegybe, ott sem panaszkodhattak se hidegre, se melegre…
T�n val�ban haza kellene indulniuk…
Csakhogy Benton m�g mindig nem fizette ki.
Besz�lnie kellene Helg�val…
Az elhat�roz�st tett k�vette. Azonnal indult, bekopogtatott Helga ajtaj�n. A l�ny maga nyitotta ki az ajt�t, de csak r�snyire.
- Igen? - k�rdezte �ppen hogy kidugva az arc�t.
- Besz�lni szeretn�k veled - mondta Malaz�r, �s kez�vel benyomta az ajt�t, hogy be tudjon l�pni.
De Helga nem engedte. Mindk�t kez�vel megmarkolta az ajt� sz�l�t, m�g� is l�pett, hogy test�vel akad�lyozza meg a kinyit�st.
- Most? - k�rdezte kiss� ny�gve, mert Malaz�r egy kez�nek is nagyobb volt az ereje, mint az � eg�sz test�nek.
Malaz�r megh�kkent.
- Mi�rt nem engedsz be?
- Mert… Most nem alkalmas - hebegte a l�ny f�lig pirulva.
Malaz�r agy�n �r�lt gondolat futott �t.
- Van veled valaki? - k�rdezte szinte fenyeget�en.
- Nincs - r�zta a fej�t Helga, de a lovag nem hitt neki. Er�teljes mozdulattal beljebb tasz�totta az ajt�t, mintegy f�lres�p�rve a l�nyt.
Pedig Helga nem hazudott, val�ban egyed�l volt. Csak �ppen csomagolt.
- Hov� k�sz�lsz? - k�rdezte Malaz�r kezdeti d�bbenet�nek elm�lt�val.
- Haza - ford�totta el a fej�t a l�ny.
- Haza? De h�t ezt hogy k�pzeled?
Helga makacsul hallgatott. Tekintet�t m�g csak v�letlen�l sem ford�totta Malaz�r fel�.
- Helga! - f�rmedt r� a f�rfi. - M�gis mi ez?
A l�ny v�gre r�pillantott a lovagra. Arca s�padt volt.
- Egyszer�en csak haza akartam menni. M�r az els� nap mondtam neked.
- Itt hagyt�l volna?
- �gy l�ttam, nagyon is j�l �rzed itt magad.
- Ostobas�g! Csak Benton m�g mindig nem adta ide a fizets�gem.
- �s te nem is nagyon er�lteted, hogy megkapd.
- Minden nap k�rem t�le.
- �s r�hagyod, amikor elk�ld.
- Mi egyebet tehetn�k?
- Mondjuk, k�rhetn�d hat�rozottabban is!
- K�rtem. De azt mondta, most nincs p�nze. El fogja adni a term�ny egy r�sz�t, abb�l akar kifizetni.
- Hazudik.
- Tudom. De ezt csak nem mondhatom neki.
Helga t�relmetlen�l s�hajtott fel.
- Akkor hagyjuk itt. Menj�nk el fizets�g n�lk�l.
- Nincs p�nz�nk. Hogyan utazhatn�nk?
- Nem kell nek�nk fogad�. R�gebben is el tudtunk h�lni a szabad �g alatt.
- De akkor m�g nem j�tszottad el a nemes kisasszonyt.
- Viseltesebb lesz a ruh�m. De nem nagyon megy�nk emberek k�z�, kinek sz�m�t h�t?
- Musz�j emberek k�z� menn�nk. Ennival�t is szerezn�nk kell, �s nincs p�nz�nk.
- R�gebben vad�szt�l. Vad�szhatn�l most is!
- �rdekes! Most egyszerre vad�szhatn�k? M�skor meg od�ig vagy meg vissza, ha elejtek valami apr� kis zs�km�nyt!
- Er�t venn�k magamon… No �s bogy�kat, gy�kereket is lehet gy�jteni, azokon is lehet �lni!
- Gy�jt�getni…! �s akkor tal�n tavaszra haza is �rn�nk!
- De legal�bb akkor haza�rn�nk…! Ha most nem indulunk, ki tudja, meddig tesped�nk m�g itt?
- Ha megkapjuk a p�nzt, k�t h�t alatt otthon is vagyunk.
- De mikor kapjuk m�r meg? Benton csak od�zza.
- El�bb-ut�bb csak ide kell adnia.
- Nem fogja. Nem akarja. Megmondtam neked m�r az elej�n, hogy esze �g�ban sincs fizetni!
- M�r megint okosabbnak k�pzeled magad mindenki m�sn�l!
- Nem k�pzelem, de… Malaz�r! - tette a kez�t k�nnyed�n a f�rfi mellkas�ra, �s n�zett fel k�ny�rg�n r�. - Menj�nk haza! Rossz �rz�seim vannak…
- �gy k�r�lsz, mint valami bibircs�kos v�nasszony!
- Malaz�r! - ki�ltotta a l�ny elf�l� hangon. - K�rlek, hallgass r�m! Sz�rny� ez a hely, fullaszt� �s nyomaszt�, enn�l m�g az erd�ben meg�zni is jobb… �s te…!
- Mi van velem? - n�zett le a l�nyra fenyeget�en a lovag.
- �gy megv�ltozt�l - rebegte Helga. - Olyan messze ker�lt�l t�lem…
- Ez csak rajtad m�lik - mondta j�val enyh�bb hangon a lovag.
- Hogy �rted ez? - csod�lkozott a l�ny.
- Ha kedves leszel hozz�m, �n is kedves leszek hozz�d - d�rm�gte a f�rfi vigyorogva, �s �t�lte a l�ny derek�t.
Helga arc�ra el�sz�r az �rtetlens�g, azt�n a harag �lt ki. D�h�sen f�jtatva l�kte el mag�t�l a fekete lovagot.
- �sszekeversz valamelyik mac�ddal. �n a t�rsad vagyok!
- Miben vagy t�rsam? - k�rdezte g�g�sen Malaz�r. A l�ny visszautas�t�sa er�sen s�rtette a hi�s�g�t.
- Elfeledted t�n, kik vagyunk?
- Ne gyere nekem ilyenekkel! F�lt�keny vagy. �n csak lehet�s�get k�n�ltam neked.
- Lehet�s�get? Mire?! - kerekedett ki a l�ny szeme.
- Hogy ki�thesd a vet�lyt�rsaidat.
- Tartsd meg �ket! �n elmegyek! - fordult a holmija fel� Helga.
- N�lk�lem nem m�sz sehov�! - ragadta meg Malaz�r a k�ny�k�t.
- �s ugyan ki akad�lyozhatna meg?
- �n!
- Malaz�r…!
- Kett�nk k�z�l �n vagyok az, aki megmondja, mi lesz! - ord�totta Malaz�r. - �s �n azt mondom, maradunk!
Helga sz�tlanul n�zett a f�rfi szem�be. Ismerte, milyen g�g�s, milyen makacs. Tudta, hogy most csak �gy tudna vele ellenkezni, ha haszn�ln� m�gikus erej�t. De ezt nem akarta. Amilyen d�h�s volt most r�, abb�l semmi j� nem sz�rmazott volna.
Teljesen m�s �tl�tt h�t az esz�be.
- J� - mondta halkan. - Maradunk, ha ezt akarod.
Malaz�r arc�n meglepet�s futott �t.
- Ezt akarom - felelte kiss� gyanakodva. Magabiztosnak akart l�tszani, de val�j�ban nem �rtette, mit jelenthet Helga r�sz�r�l ez a hirtelen j�tt enged�kenys�g. Hiszen � is ismerte a l�nyt.
Helga nem sz�lt t�bbet. Malaz�r elengedte a k�ny�k�t �s h�tr�bb l�pett.
- Helyes! - mondta m�g mindig gyanakodva.
Helga csak biccentett egyet. Malaz�r m�g mindig bizonytalanul visszabiccentett, majd kiment a szob�b�l. Az ajt�b�l azonban m�g visszasz�lt:
- Szeretem, ha ilyen engedelmes vagy.
M�r betette maga ut�n az ajt�t, �gy nem hallotta, ahogy Helga halkan maga el� mormolta:
- Csak meg ne b�nd!

�jabb napok teltek el tespedt t�tlens�ggel. Malaz�r ugyan minden nap megk�rdezte a lordot, �s Benton minden nap elod�zta m�g egy nappal a fizet�st, de ez is csak langyos dolog lett, egyfajta j�t�k, amit maguk a felek sem vettek komolyan.
Malaz�r tudta, hogy Benton nem fogja kifizetni. Azt is tudta, hogy Benton sz�m�t is arra, hogy � el�bb-ut�bb feladja. Maga sem �rtette, hogy ezek ut�n m�g mire v�r, mi�rt marad. Tal�n, mert nem akarta megadni Bentonnak az el�gt�telt, hogy t�l tudott j�rni az esz�n. Tal�n, mert nem akar�dzott beismernie Helg�nak, hogy igaza volt…
Fogalma sem volt r�la, mit m�vel a l�ny eg�sz nap. Azzal tiszt�ban volt, hogy nem kuksol egyfolyt�ban a szob�j�ban, de azt is tudta, hogy nem �ll le bar�tkozni az itteniekkel. Ahhoz t�ls�gosan k�tes t�rsas�g gy�lt itt �ssze. Mondhatni, teljesen v�letlen�l j�tt r�, hogy Helga a v�rat j�rja. L�tta, hogy hol az ist�ll�b�l j�n el� - Sebessel n�ha Malaz�r is foglalkozott, - hol a konyh�b�l, hol a kapu�r�kt�l, hol a mos�konyh�b�l, �s mindenhonnan mosolyg� szolg�k k�s�rik ki. A csel�dekkel t�rsalgott, azokkal bar�tkozott, �s az egyszer� n�p szerette, mert ny�jas volt �s sz�v�lyes, �s volt benne valami, ami�rt szeretnie kellett mindenkinek, aki nem forgatott gonosz dolgokat a fej�ben.
Egy napon a nyugati b�sty�n tal�lta. El�tte nap esett az es�, most is heves sz�l f�jt, bele-belekapott Helga ruh�j�ba, haj�ba. Csak �llt ott a l�ny, n�zett el �szak-nyugatnak, m�g�tte hosszan lebegett a k�nt�se, n�ha a fonatba szor�tott d�s, v�r�s haja is, arc�n k�l�n�s v�gyakoz�s honolt �s egyfajta szomor�s�g. �s ha senki m�s nem is, Malaz�r tudta, mire v�gyik a l�ny.
Haza akart menni.
Malaz�r sz�v�t �sszeszor�totta a r�szv�t. M�r �ppen indult volna hozz�, hogy azt mondja, k�sz�l�djenek, amikor egy hang meg�ll�totta.
- Megf�zol ebben a sz�lben itt, kisasszonyom!
Helga megfordult Benton hangj�ra.
- A k�nt�s�m meleg, uram.
- De vajon el�g meleg?
- K�sz�n�m, hogy agg�dsz �rtem, de j�l vagyok, uram.
- Pedig arra gondoltam - l�pett egyre k�zelebb Benton, - hogy ha �tkaroln�lak, a testemmel tudn�m meleg�teni a testedet. �s akkor minden baj n�lk�l �lvezhetn�d tov�bb a kil�t�st.
- Meghat�an kedves vagy hozz�m, uram - mondta Helga k�z�mb�s hangon, m�g Malaz�r, aki m�g nem �rt fel teljesen a l�pcs�n, �s ez�rt �szrev�tlen maradt, �k�lbe szor�totta a kez�t. Helga nyugodtan folytatta. - De tartok t�le, ez nem lenne helyes.
- Ne agg�dj - l�pett eg�szen k�zel Benton, �s kez�t a l�ny v�ll�ra tette. - A rangom nem tarthat vissza att�l, hogy kedv�ben j�rjak egy magadfajta nemes kisasszonynak.
- Az �n rangom viszont visszatart att�l, hogy ezt elfogadjam, uram.
- Ne legy�l ilyen f�l�nk. Nem b�ntalak - mondta a lord, �s k�zben a m�sik kez�t a l�ny m�sik v�ll�ra tette. Lassan lehajolt hozz�…
Helga term�szetes mozdulattal fordult el a f�rfit�l, kez�vel a l�that�r fel� b�kve. Ahogy megsz�lalt, hangja elnyomta Malaz�r felh�rd�l�s�t.
- Mif�le erd�k azok, uram? - k�rdezte a l�ny. - Azt tudom, hogy amarr�l j�tt�nk, �s ott harami�k tany�znak, de ez?
A lord egy pillanatra d�h�sen h�zta �ssze a szem�t, hogy Helga nem engedett, de azt�n �gy tett, mintha nem is akart volna az im�nt semmit. Egyik kez�t m�g most sem vette el a l�ny v�ll�r�l, de mivel Helga most f�lig oldalra fordult t�le, f�lig h�tra, ez csak bar�ti gesztusnak volt felfoghat�.
- Azok is az �n erdeim - vett er�t mag�n a f��r. - Medveles� a neve. Merthogy sok medve �l benne.
- Igaz�n? - n�zett h�tra egy pillanatra Helga felragyog� arccal. - Nagyon szeretem a medv�ket!
- Nagyszer�! Ha gondolod, rendezhet�nk vad�szatot.
- Nem…! - tiltakozott Helga, hogy �gy f�lre�rtett�k, de hi�ba.
- Am�gy is l�tom, unod magad itt a v�rban, no meg egy kis testmozg�s senkinek sem fog �rtani. Holnap reggel ki is mehet�nk. Azonnal int�zkedek!
- De…!
Benton nem v�rta meg, hogy Helga mit akar mondani. Lend�letes l�ptekkel a l�pcs� fel� indult.
Malaz�r j�nak l�tta �gy tenni, mintha most �rkezett volna a l�pcs� tetej�re, �s az im�nti jelenetb�l nem l�tott, nem hallott volna semmit. Meghajtotta mag�t a lord fel�, a lord pedig visszabiccentett.
- J�, hogy j�ssz, lovagom! Holnap vad�szatot rendez�nk, �gy k�sz�lj. Ma este tartal�kold az er�det - mosolygott Malaz�rra bizalmasan.
�m Malaz�r nem tudta viszonozni sem a mosolyt, sem a bizalmass�got. V�laszul mind�ssze megbiccentette a fej�t, azt�n f�lre�llt a lefel� igyekv� lord �tj�b�l, �s tekintete k�zben Helga tekintet�t kereste. De a l�ny csak egy pillant�st vetett r�, ut�na ism�t a t�voli hegyekre meredt.
- Vad�szat. A te tiszteletedre - mondta egy id� ut�n Malaz�r.
- Az - v�laszolt Helga sz�kszav�an an�lk�l, hogy a f�rfira n�zett volna.
- Na �s hol, kivel leszel?
- Mindegy - vonta meg enyh�n a v�ll�t a l�ny.
Malaz�r m�g egy darabig �sszesz�k�lt szemmel meredt a l�ny h�t�ra, azt�n sarkon fordult �s lefel� indult. Menet k�zben m�g odavetette:
- Ne feledd, hogy velem vagy, �s hogy mivel tartozol nekem.
Helga nem sz�lt, nem is n�zett r�, �s pillant�s�t tov�bbra sem vette le az erd�k�n t�li t�voli hegyekr�l.