5. fejezet


Vad�szat k�zben nagyobb szabads�g engedett meg, mint m�s egy�b alkalmakkor. M�skor nem illik egy nemes h�lgynek kettesben lennie b�rmilyen f�rfiemberrel, de itt, a vad�szaton teljesen megszokott dolog a p�rokra szakad�s.

Lord Benton m�g el�tte nap �rtes�tette a v�rhat� mulats�gr�l a k�rny�kbeli udvarh�zakat, reggel teh�t akadt nemes kisasszony a vad�szok k�z�tt �ppen el�g. Helg�nak nem kellett volna egyed�l �reznie mag�t, ha b�rmelyikkel is sz�ba elegyedhetett volna, de erre nemigen volt id�. A hajt�k m�r r�gen elindultak, a t�rsas�g hamar felkerekedett.

Eleinte Helga �s Malaz�r egy�tt l�ptetett a lord mellett, de ahogy be�rtek a f�k k�z�, egyre jobban sz�tsz�r�dtak, �s mire Helga �szbekapott, m�r gyakorlatilag �des kettesben lovagolt Bentonnal. A lord olyan vehemenci�val tette neki a sz�pet, hogy a l�ny legsz�vesebben megford�totta volna a lov�t, �s megkereste volna Malaz�rt, de ezt a r�k�nyszer�tett szerep nem engedte. Mind�ssze annyit tehetett, hogy olyan messzire h�z�dott a lordt�l, amennyire az illend�s�g egy�ltal�n engedte, �s egyszavas v�laszokon k�v�l egyebet nem mondott. Sajnos ennyi azonban kev�snek bizonyult.

- Mi�rt h�z�dsz el t�lem, kisasszonyom? - l�ptetett hozz� eg�szen k�zel Benton, �s kez�t a l�ny v�ll�ra tette.

- �gy �rzem, nem illik az ilyen bizalmas k�zels�g, uram - hajtotta le a fej�t Helga. - M�g f�lre�rt�sekre adhat okot.

- Ugyan ki �rthetn� f�lre? - vigyorgott Benton. - �s mit �rthetne f�lre? Kedvellek, kisasszonyom, olyan nagy b�n ez?

- Nem…

- H�t akkor? - �ll�totta meg a lovakat Benton, hogy a l�ny szem�be n�zhessen. �m Helga - ha nem is ind�thatta �tnak ism�t a lov�t - tov�bbra is ker�lte a lord tekintet�t.

- Tudod, uram, hogy milyen a vil�g - v�laszolta vontatottan, mivel nem t�rhetett ki a lord k�rd�se el�l. - Azt, hogy te kedvelsz, m�g eln�z�en venn�k. De ha �n is kedveln�lek, engem ez�rt megvet�s s�jtana.

- Teh�t csak a vil�g sz�j�t�l val� f�lelem tart vissza? - hajolt el�re moh�n Benton.

- Nem csak - pirult el Helga. Benton ezt igencsak szemet gy�ny�rk�dtet� l�tv�nynak tartotta, �s azt hitte, a szem�rem festi pirosra a gy�ny�r� r�zsasz�l orc�j�t, pedig a l�ny a visszafojtott haragj�nak k�sz�nhette ezt a sz�p�t� arcsz�nt.

- Hanem? - faggatta tov�bb a f�rfi.

- Menyasszony vagyok, uram - emelte fel az �ll�t Helga.

- Ez m�g mindig a vil�g sz�j�t�l val� f�lelem. De hidd el - hajolt eg�szen k�zel Benton, - senki sem tudn� meg…

- Nem, uram - h�z�dott el Helga. - Magam lenn�k az, aki nem tudna �nmag�nak megbocs�tani ilyen ball�p�st. Magam el�l pedig m�g te sem rejthetsz el.

- Ne l�gy ilyen szigor� �nmagadhoz! Nem te lenn�l az els� asszony, aki nem l�nyf�vel h�gna fel a n�szi �gyra.

- Ha m�g leend� f�rjemnek hagyn�m magam id� el�tt asszonny� tenni, megbocs�that� b�n lenne. De te m�st akarsz t�lem.

- Honnan veszed? Lehet, hogy oly k�v�natoss� tudn�d magad tenni az �gyamban, hogy n�mm� k�rn�lek. Nem vonz� lehet�s�g ez? Ki kellene pr�b�lnod!

- K�tve hiszem, hogy meg tudn�k felelni ilyen magas k�vetelm�nyeknek - h�z�dott m�g h�tr�bb Helga. - Hiszen tapasztalatom sincs e t�ren.

- Ezen k�nnyen seg�thet�nk - karolta �t a lord a l�nyt.

- �s nem is v�gyom veled eff�le tapasztalatokra - pr�b�lta eltolni mag�t�l a f�rfit Helga.

- Csup�n a tudatlans�g besz�l bel�led - h�zta mag�hoz egyre k�zelebb a l�nyt Benton, mit sem t�r�dve annak ellenkez�s�vel.

- Tudatlan �hajtok maradni, uram - ny�gte Helga er�lk�dve, �s elford�totta a fej�t.

- Kis buta - lehelte Benton imm�ron k�zvetlen�l Helga arc�ra.

- Lord Benton! - harsant fel m�g�tt�k Malaz�r m�ly hangja.

Benton azonnal elengedte Helg�t. L�tva Malaz�r d�ht�l villog� szem�t, j�nak l�tta, hogy a lovaggal szembe ford�tsa a lov�t, �s k�zben lekapta a v�ll�r�l az �j�t.

- Medve! Vigy�zz! Medve! - ord�tott�k k�r�l�tt�k a f�kt�l m�g l�thatatlan emberek. �s val�ban, az el�tt�k �ll� bokorb�l kirobbant egy hatalmas m�ret� medve, �s egyenesen a lordnak rontott. A lord azonnal felajzotta �j�t, �s gyors egym�sut�nban t�bb ny�lvessz�t is kil�tt a t�mad� �llatra. A nyilak �gy �lltak ki a medve bund�j�b�l, mintha s�ndiszn� t�sk�i voln�nak, de azon k�v�l, hogy m�g jobban felingerelt�k, m�s hat�ssal nem voltak r�. Szinte m�r k�zvetlen�l a f�rfi lova el�tt a medve k�t l�bra emelkedett. Benton lova nyihogva farolt, de a bokrok elz�rt�k a menek�l�se �tj�t, ellenben Vill�m, Helga lova fel�gaskodott, hirtelen mozdulat�val levetette mag�r�l �rn�j�t �s elv�gtatott.

Malaz�r a kisujj�t sem mozd�totta volna, ha csup�n Benton marad a feld�h�d�tt medve k�zel�ben. De ott volt Helga is, �s az �llat most fel� fordult. Benton ezt a n�mi k�nnyebbs�get arra ford�totta, hogy lov�t megpr�b�lta menek�l�sre �szt�k�lni, de hi�ba. A medve m�g mindig nem t�volodott el annyira a bokrokt�l, hogy a l� el mert volna mellette v�gtatni. Hi�ba sarkanty�zta gazd�ja, a l� m�g mindig farolva k�s�relt meg mag�nak utat t�rni.

Malaz�ron csak �tfutott a megvet�s, de azt�n nem �rt r� tov�bb foglalkozni a menek�lni igyekv� lorddal. Pillanat alatt lesiklott a lov�r�l �s hars�ny ki�lt�ssal pr�b�lta felh�vni mag�ra a medve figyelm�t. Nem is hi�ba.

Az �llat megtorpant k�t l�p�ssel Helga el�tt. Busa fej�t a hang ir�ny�ba ford�totta, azt�n lezuttyant n�gyk�zl�bra, Malaz�r fel� fordult, majd ism�t fel�gaskodott �s maga is felb�mb�lt. A f�rfi ism�t felord�tott, futt�ban vett lend�letet, �s mikor a medv�hez �rt, d�rd�j�t teljes erej�b�l a mellkas�ba d�fte.

A medve nem halt meg azonnal. M�g volt ereje felb�d�lni �gy, hogy Helg�nak be kellett fognia a f�l�t, �s m�g volt ereje egy l�p�st Malaz�r fel� tenni, meglend�teni hatalmas mancs�t, aminek lend�let�vel meg tudta volna �lni a f�rfit, ha el�ri. De Malaz�r megvetette a l�b�t, �s kem�ny k�zzel tartotta a d�rd�t. Mikor m�r erej�t remeg�v� kocsony�s�totta az �llat irdatlan s�lya, amint d�lt fel�, lejjebb engedte a d�rda v�g�t, a f�ldh�z t�masztotta, de kitartott, m�g a medve v�gleg el nem zuhant, h�rg�se el nem csendesedett, �s a szeme nem v�lt �vegess�. Malaz�r csak ekkor engedte el a d�rda nyel�t, maga is er�sen zih�lva h�tr�bb l�pett, de m�g mindig szemmel tartotta az �llatot. Val�ban neh�z volt elhinni, hogy egy ilyen hatalmas, nagy erej� j�sz�g ilyen gyorsan kim�lhatott.

Benton lova m�g mindig nem nyugodott meg, de a lord m�r nagy-nehezen le b�rt r�la k�sz�l�dni. Ruh�zata megs�nylette a bokrokkal val� viaskod�st, �s t�pett k�nt�s�vel, �sszekusz�l�dott haj�val, szak�ll�val, kez�ben kivont t�r�vel olyan volt emberei szem�ben - akik most �rtek csak oda, - mintha � k�zd�tt volna meg a fenevaddal. A lordnak azonnal visszat�rt a b�tors�ga, mihelyt megpillantotta �ket.

- Vigy�tek - intett a tetem fel�. - �vatosan ny�zz�tok meg! Ekkora b�r m�g nem d�sz�tette termeimet.

- Most sem fogja, hacsak nem adom neked - vetette oda Malaz�r m�g mindig zih�lva kiss�.

- Hacsak nem adod nekem? - vonta fel a szem�ld�k�t rosszall�an Benton.

- A medv�t �n �ltem meg, teh�t az eny�m.

Benton l�tta, hogy az emberei csod�lkozva n�znek hol �r�, hol a lovagra. M�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy elvitassa Malaz�r �rdem�t, de ekkor az egyik vad�sz megpr�b�lta kih�zni a d�rd�t a tetemb�l, �m nem siker�lt neki. Odal�pett a m�sik is, majd h�rman cib�lt�k a gyilkos szersz�mot, de mindhi�ba. Ekkor odament Malaz�r, f�lretolta a vad�szokat, k�t kez�vel megragadta a nyelet, egyik l�b�t a tetemnek vetette, majd egy igencsak er�teljes r�nt�ssal kiszabad�totta a d�rd�t.

- A d�rda �s a medve az eny�m - n�zett Bentonra g�nyos f�lmosollyal. - A ny�lvessz�k a tieid.

- Ez az �n erd�m - vill�mlott Benton szeme haragosan. - Minden, ami e f�ld�n van, az eny�m.

- Igen, l�ttam, hogy mindenr�l �gy v�lekedsz - mondta neki hanyagul Malaz�r, mik�zben Helg�hoz l�pett �s felseg�tette a f�ldr�l. - Pedig t�vedsz. Nem minden a ti�d, ami itt van. Nem ti�d a medve, nem vagyok a ti�d �n sem, �s nem ti�d a menyasszonyom sem! - Az utols� szavai m�r nagyon d�h�sen robbantak, ahogy �lesen Benton fel� fordulva odav�gta.

- Ki k�v�nn� a te menyasszonyodat? - pr�b�lt g�nyol�dni Benton.

- Te magad! A saj�t szememmel l�ttam! De ha m�g egyszer a k�zel�be mersz menni, velem gy�lik meg a bajod - emelte meg haragj�ban �nk�ntelen�l is a v�res d�rd�t Malaz�r.

- Fenyegetni mer�szelsz? - emelte meg az �ll�t g�g�sen Benton.

- Figyelmeztettelek!

- Nem t�r�k ilyen hangnemet!

- Nem t�rsz? Akkor vegy�l rajtam el�gt�telt! Kih�vlak p�rbajra!

- Nem h�vhatsz ki p�rbajra!

- �s ugyan mi�rt nem?

- Mert �n f�nemes vagyok, te pedig… M�g meg sem sz�radt a fest�k a kutyab�r�d�n, ha ugyan van! Bah! - horkantott megvet�en Benton.

- Nem sz�m�t, mikori a nemess�gem - v�laszolta d�ht�l megremeg� orrcimp�val Malaz�r. - Fel�vezett lovag vagyok, kih�v�somat m�g a kir�ly is k�teles lenne elfogadni.

- H�vd h�t ki a kir�lyt, engem pedig hagyj�l b�k�n!

- Gy�v�n megfutamodsz? Nem fogadod el a kih�v�somat? - l�pett fenyeget�en el�r�bb Malaz�r.

- A sorsodat h�vod ki magad ellen, ostoba! - ki�ltotta fellengz�sen Benton, de �gy h�tr�lt, ahogy Malaz�r l�pett fel�. Benton riadtan n�zett sz�t, majd elrikkantotta mag�t: - A h�l�t!

�s miel�tt Malaz�r felfoghatta volna, mit is jelent ez, m�r r� is dobtak egy h�l�t, amivel a vadakat szokt�k fogs�gba ejteni. Hi�ba k�szk�d�tt, hi�ba ord�tott, nem tudott szabadulni. Sokan vett�k k�rbe, r�szor�tott�k a h�l�t, �kl�kkel, dorongokkal �tlegelt�k, �s a h�l� alatt igyekeztek �sszek�t�zni kez�t, l�b�t. A k�oszban m�g a fegyvereit is elszedt�k t�le, m�g egy t�rt sem hagytak, nehogy megpr�b�lja kiszabad�tani mag�t.

Amikor m�r �gy n�zett ki, mint a k�t�z�tt sonka, Benton megvet� arckifejez�ssel el��llt.

- A lovagi k�dex szerint lehet, hogy rendj�n val� az ilyen kih�v�s - mondta ajakbiggyesztve. - De a val�s�gban s�rt�s, ha egy ilyen kis senki egyenrang�nak k�pzeli mag�t velem. A s�rt�seket pedig meg szoktam torolni.

- De nagy a sz�d most, hogy nekem �ssze van k�tve a kezem! - k�p�tt ki Malaz�r. Egy d�rda nyele vill�mgyorsan gyomorsz�jon tal�lta, erre �sszeg�rnyedt �s h�r�gve folytatta: - De nehogy azt hidd, hogy ezzel v�ge van a j�tszm�nak!

A t�bbiek - Bentonnal az �len - rosszindulat� r�h�g�sben t�rtek ki.

Malaz�r megr�zk�dott. H�tul k�t�tt�k �ssze a kez�t, ez�rt nem tudta a has�t fesz�t� f�jdalmat �nerej�b�l enyh�teni, de gyorsan �sszeszedte mag�t. Felemelte a fej�t, arc�n megfesz�ltek az izmok, �sszevonta a szem�ld�k�t. Bentont �s a slepj�t m�g nagyobb der�re k�sztette az arckifejez�se, esz�kbe sem jutott, hogy f�lni�k kellene a megk�t�z�tt, �sszevert, lefegyverzett f�rfit�l.

De Helg�nak esz�be jutott. � nagyon is j�l tudta, hogy mit m�velhet Malaz�r, �s azt is tudta, hogy annak nagyon komoly k�vetkezm�nyei lehetnek.

- Malaz�r! Ne! - ki�ltotta, �s odarohant hozz�. �tkarolta a nyak�t, leh�zta mag�hoz a f�rfi fej�t, odaszor�totta az arc�t az arc�hoz, �s halkan suttogta: - T�rt�ztesd magad! Kital�lok valamit.

Kem�ny kezek ragadt�k meg �s r�ngatt�k el Malaz�rt�l, de a tekintet�k �sszekulcsol�dott, �s Helga l�tta, hogy a f�rfi hallgat a szav�ra.

- Vigy�tek innen ezt a pondr�t! - harsogott Benton, �s Helga tehetetlen�l volt k�nytelen n�zni, ahogy ell�kd�sik a szeme el�l Malaz�rt.

De a tekintet�k az utols� pillanatig �sszekapcsol�dott…

- A vad�szatnak v�ge - intett Benton az egyik ember�nek. Hamarosan felharsant a k�rt is, tudatva a t�bbiekkel a f��r parancs�t.

- Mit sz�nd�kozol tenni Malaz�rral? - fordult Benton fel� Helga hevesen, ler�zva mag�r�l az eddig fogva tart� kezeket. Azok ny�ltak volna ism�t ut�na, de a lord egy szemvillan�ssal elparancsolta �ket a k�zelb�l.

- M�g nem tudom - v�laszolta azt�n Benton. L�tsz�lag elm�ly�lten igazgatta a keszty�j�t, de f�l szem�vel a l�ny arc�t figyelte. - M�g gondolkodom rajta.

- De hiszen megmentette az �letedet!

- Hogy azt�n maga t�rj�n r�.

- Megb�ntottad! A szeme l�tt�ra pr�b�lkozt�l velem!

- �n? - mosolyodott el g�nyosan Benton. K�zelebb l�pett, g�g�sen fenntartotta a fej�t, azt�n k�t ujj�val k�nnyed�n megemelte Helga �ll�t, mintegy k�nyszer�tve, hogy a szem�be n�zzen.
- Tal�n ink�bb te kac�rkodt�l velem, kiscic�m!

- Aljas! - sz�k�lt �ssze a l�ny szeme a haragt�l, majd meglend�tette a kez�t, hogy k�pen t�r�lje az arc�tlan lordot. �m a f�rfi elkapta a csukl�j�t, k�zelebb r�ntotta mag�hoz �s v�rl�z�t�an vigyorogva mondta:

- �va intelek, hogy Malaz�r hib�j�ba ess�l! Az engem �rt s�relmeket nem szoktam megtorlatlanul hagyni, kisasszonyom! - �s ez a megsz�l�t�s most �gy hangzott Benton sz�j�b�l, mint egy s�rt�s.

Helga r�ntott egyet a karj�n, de nem b�rta kiszabad�tani mag�t a f�rfi er�s mark�b�l. Benton arc�ra m�g sz�lesebb vigyort csalt a l�ny medd� er�lk�d�se. M�g k�zelebb dugta az arc�t, amivel Helg�t h�tr�l�sra k�sztette.

- De ha nem utas�tasz el - folytatta a f�rfi megv�ltozott, beh�zelg� hangon, - nagylelk� is tudok lenni. �s ki tudja? Lehet, hogy m�g ahhoz a bugris paraszthoz is... Csak rajtad �ll, kisasszonyom! - �s a megsz�l�t�s most �gy hangzott, mint egy megelevenedett cs�b�t�s.

- Legyen kedves hozz�d a pokol minden �rd�g�vel! - sisteregte Helga, �s ism�t r�ntott egyet a karj�n. Benton ez�ttal elengedte �s g�nyosan nevetett, ahogy a l�ny d�h�sen h�tat ford�tva neki visszafel� indult a v�r ir�ny�ba.

- Ha sz�pen megk�rsz, el�m �lhetsz a nyeregbe! - ki�ltott ut�na. S hogy a l�ny nem v�laszolt, folytatta: - Gyalog akarsz t�n visszamenni?

- Nem - vetette h�tra Helga. - Lovon.

- A lovad elfutott, ha nem vetted volna �szre, m�s l� meg nincs itt.

- Dehogynem. Itt van - mutatott Helga Sebesre, Malaz�r lov�ra.

A l� val�ban ott volt, de senki nem b�rta m�g a kant�rsz�r�t sem megfogni, nemhogy fel�lni r�. Sebes nyihogott, harapott, �gaskodott, rugdalt.

- Ezen nem tudsz visszalovagolni - vigyorgott Benton, �m Helga v�laszra sem m�ltatta.

- Takarodjatok! - rivallt a szolg�kra, azok pedig a hat�rozott parancs hallat�n val�ban arr�bb l�ptek, szabad utat engedve az apr� termet�, de igencsak felpaprik�z�dott feh�rcsel�dnek.
Helga menet k�zben el�kapta a t�r�t �s felhas�totta vele a szokny�j�t. �gy amikor oda�rt Sebeshez, f�rfi m�dra pattant r�. M�sk�pp nem is �lhetett volna, hiszen a lovon nem n�i nyereg volt.

A f�rfiak sz�jt�tva n�zt�k, ahogy az addig kezelhetetlen�l szilaj, hatalmas cs�d�r milyen k�nnyed�n engedelmeskedett a t�r�keny kis n�szem�lynek.

- Megbabon�zta… - suttogta �mulva egy szolga Benton mellett. - Boszork�ny!

A lord lekevert egy nyaklevest a szolg�nak.

- Ne besz�lj ostobas�gokat! - f�rmedt r�. - Ismeri, ennyi az eg�sz.

A szolga nyak�t beh�zva tartotta a m�sik l� kant�rsz�r�t, am�g ura fel nem sz�kkent a nyeregbe, �s ut�na is gondosan �gyelt r�, hogy k�v�l maradjon az ostor hat�t�vols�g�n. Benton pedig elindult Helga ut�n vissza a v�rba.

*

Kopogtat�s t�rte meg az �szaki torony csendj�t. Az ajt� t�loldal�n azonban senki nem v�laszolt. A lord egy pillanatig mintha habozott volna, azt�n hat�rozott mozdulattal benyitott a vend�gszob�ba.

Helga az ablakban �llt �s kifel� b�mult.

- A foglyod vagyok-e, hogy engedelmem n�lk�l �gy r�m t�r�d az ajt�t? - k�rdezte an�lk�l, hogy h�trapillantott volna.

- Kopogtattam, ahogy az illem el��rja, de nem v�laszolt�l - l�pett beljebb Benton nem t�r�dve a nem �ppen sz�v�lyes fogadtat�ssal.

- Nem v�laszoltam, mert nem akartam, hogy h�borgass.

- Nem az�rt j�ttem, hogy h�borgassalak, hanem az aggodalom hajtott.

- Aggodalom? - fordult meg csod�lkozva Helga. - Mi v�gre?

Benton �vakodott kimutatni az el�gedetts�g�t amiatt, hogy a l�ny v�gre hajland� volt r�n�zni. Helyette igyekezett val�ban aggodalmas k�pet v�gni.

- Eg�sz id� alatt itt kuksolsz a szob�dban - mondta. - M�g vacsor�n�l sem tisztelt�l meg a jelenl�teddel.

- A silbakjaid ki sem engedtek a szob�b�l - v�laszolta h�v�sen Helga. - �s ezt magad parancsoltad nekik.

- Azt a parancsot kapt�k, hogy ne engedjenek le a t�ml�c�kh�z. De a vacsor�hoz vagy hozz�m lek�s�rtek volna.

- Mi�rt ne mehetn�k a t�ml�ch�z? - szegte fel az �ll�t a l�ny.

- Mi �rtelme volna? Csak b�s�tan�d ott magad - mondta Benton, mik�zben eg�szen k�zel ment Helg�hoz.

- Mert a te t�rsas�godban felviduln�k?

- Legal�bbis megtenn�k �rte minden t�lem telhet�t - b�gta Benton. Megfogta a l�ny kez�t �s megcs�kolta. Az apr� k�z szinte elt�nt a f�rfi szak�ll�ban, bajusz�ban. - Mindent, ami csak hatalmamban �ll.

- H�t tedd meg! - k�rlelte halkan Helga. - Engedd szabadon Malaz�rt! Engedj minket b�k�vel elmenni innen!

- Ezt nem tehetem.

- Ki tehetn�, ha nem te? - s�rgette hevesen a l�ny. - Mit�l tartasz? Hogy Malaz�r r�d t�rne egy sz�l egymag�ban? Elk�ld�d, elzavarod; megl�sd, t�bb� h�r�t sem hallod majd!

- Elzavarn�m, de att�l tartok, � nem menne.

- M�r mi�rt ne menne?

- Nem hagyna itt t�ged.

- Engem? - h�k�lt h�tra Helga. - Persze, hogy nem… Hogy �rted ezt?

- �t t�bb� l�tni sem akarom, de t�ged… - l�pett m�g k�zelebb Benton. - Nem tudlak elengedni, kisasszonyom. Nem b�rok lemondani r�lad.

- S ha �n kedves lenn�k hozz�d, elengedn�d Malaz�rt?

- H�t kedves lenn�l hozz�m? - l�pett moh�n m�g k�zelebb Benton, de Helga h�tr�lt.

- Nem, csak k�rdeztem! - Helga k�ts�gbeesetten �rz�kelte, hogy tov�bb m�r nem h�tr�lhat, el�rte a falat.

- De valami c�lod csak volt a k�rd�seddel.

- Igen, tudni akartam, hogy ha �n �nk�nt itt maradn�k, elengedn�d-e Malaz�rt.

- Mondtam m�r, nem hinn�m, hogy elmenne n�lk�led.

- Ha kitoloncolod, nem lesz m�s v�laszt�sa.

- De ha te �nk�nt itt maradsz velem, mit �rdekel annak a sehonnainak a sorsa?

- Az a sehonnai a v�leg�nyem.

- M�r nem az - hajolt k�zelebb Benton.

- Dehogynem.

- Ha itt maradsz �nk�nt, akkor m�r az eny�m vagy - vigyorgott a lord.

- �s ha azt mondom, hogy nem akarok a ti�d lenni? - pr�b�lta mag�t min�l jobban a falba pr�selni Helga.

- Akkor kiv�geztetem - mondta a lord m�g mindig vigyorogva.

- Ezt nem mondhatod komolyan - h�kkent meg Helga.

- Dehogynem - ked�lyeskedett Benton tov�bb, de a szem�n l�tszott, hogy val�ban komolyan gondolja. - Hiszen megfenyegetett.

Helga egy pillanatig hitetlenkedve n�zett a f�rfi szem�be.

- Seg�tett elhozni ide a vagyonodat - mondta v�g�l felh�borod�st�l elf�l� hangon. - Fizets�g n�lk�l, hiszen m�g most sem fizetted ki. Megmentette a medv�t�l az �letedet. �s te ki akarod v�geztetni?

- Minden j�tett elnyeri m�lt� b�ntet�s�t - vonta meg k�z�ny�sen a v�ll�t a f�rfi.

- Ezt nem hiszem el!

- Akkor, ha neked jobban tetszik, �gy is mondhatom, hogy a pokolba vezet� �t j� sz�nd�kkal van kik�vezve - vonta meg ism�t a v�ll�t Benton. A hangja cinikusan csengett. - � elv�gezte a kik�vez�st. �n leseg�tem a pokolba.

Helga �gy �rezte, felfordul a gyomra, ha tov�bbra is egy leveg�t kell sz�vnia a lorddal. Megpr�b�lt oldalra fordulva elmenni, de a f�rfi a karj�val elz�rta el�le az utat. Helga egy pillanatnyi megtorpan�s ut�n a m�sik oldalra fordult, de Benton elengedte az eddig szorongatott kez�t, �s a m�sik karj�val is a falhoz t�maszkodott, hogy a l�ny arra se mehessen el. Helga elsz�ntan felemelte a fej�t.

- Engedj elmennem - mondta.

- Hova menn�l? - vigyorgott Benton.

- B�rhov�. Min�l messzebb t�led.

- Ugyan, kicsik�m! - ragadta meg a f�rfi egyik kez�vel a l�ny v�ll�t. - Hiszen csak most kezd�nk egym�ssal alaposabban megismerkedni.

- Ennyi ismerets�g t�bb mint el�g - ny�sz�rg�tt Helga, mert Benton a m�sik kez�vel a derek�t karolta �t, �s mag�hoz vonta, hi�ba pr�b�lta mag�t�l eltolni a l�ny.

Benton v�gigd�rg�lte a szak�ll�t Helga arc�n - a l�ny orr�t megcsapta a f�rfi �ltal elfogyasztott m�zs�r�k b�ze. Benton belesuttogott a f�l�be:

- Azt mondt�k r�d, boszork�ny vagy. Igazuk volt. Teljesen megbabon�zt�l. - Azzal belecs�kolt a l�ny nyak�ba.

- Ne! - tiltakozott Helga, de hi�ba. K�ptelen volt eltolni mag�t�l a f�rfit. Benton egyre hevesebben cs�kolta a nyak�t, arc�t, de a sz�j�t nem, mert azt Helga m�g el b�rta r�ntani. A f�rfi ett�l az�rt nem esett k�ts�gbe, ha a sz�ja nem j�rt sikerrel, akkor a kez�vel vette birtokba a l�nyt. Helga �lesen sikoltott fel, amikor Benton hatalmas marka nem �ppen finoman megragadta a mell�t.

- Ne ellenkezz! �gy rosszabb neked - b�gta Benton, amikor Helga hi�baval�an igyekezett eltasz�tani mag�t�l. S hogy a l�ny nem hallgatott r�, f�l kez�vel m�g mindig mag�hoz l�ncolva sz�p rabj�t, a m�sik kez�vel egy r�nt�ssal der�kig let�pte r�la a ruh�t.

Helga egy pillanatra megdermedt. De csak egy pillanatra. A k�vetkez� pillanatban azonban m�r mozdult.

M�g a f�ld is beleremegett, ahogy eltasz�totta mag�t�l a f�rfit. Szeme vill�mlott, szem�ld�k�t �sszevonta, de az arca nyugodt volt. Ujjai v�g�n m�g egy-k�t vill�m cik�zott a var�zslat v�gezt�vel. Fens�bbs�ges arccal m�rte v�gig a f�rfit, aki rongybabak�nt hevert a fal mellett �s r�m�lt szemekkel meredt r�.

- J�l mondt�k neked. Boszork�ny vagyok, �s most megbabon�zlak. Itt fogsz aludni holnap d�lig - mondta a l�ny, mik�zben kez�t v�gigh�zta a lord el�tt. A kis vill�mok ujja hegy�r�l a f�rfi arc�ra pattantak, �s a lord bamba megr�k�ny�d�se nyugodt k�bulatt� v�ltozott. - �s amikor magadhoz t�rsz, nem fogsz m�sra eml�kezni, csak hogy ber�gt�l �s elengedt�l minket. Aludj! - parancsolta.

Benton azonnal becsukta a szem�t. Helga ler�ncig�lta a f�rfi kez�r�l a neh�z pecs�tgy�r�t, felkapta a m�r j� el�re odak�sz�tett kis moty�j�t, azt�n az ajt� fel� suhant. M�g el sem �rt od�ig, amikor Benton m�r horkolt.

- Hov� akarsz menni, kisasszonyom? - szegezte neki az egyik �r a k�rd�st �s a l�ndzs�j�t.

- A konyh�hoz - felelte Helga kipirultan, de nyugodtan.

- Hozathatunk neked vacsor�t - mondta a m�sik �r el�r�bb l�pve.

- Tudom, hogy k�s�rnetek kell - mondta Helga kiss� er�ltetetten mosolyogva. - Ha akartok, gyertek h�t velem!

- Jobb lenne, ha itt maradn�l - n�zett r� bizalmatlanul az els� �r, aki a szoba fel� is tekintgetett. A lord nem j�n?

- Most m�r mehetek, ahov� akarok. Kem�ny �rat fizettem ez�rt az engedelem�rt - hajtotta le a fej�t egy pillanatra a l�ny, majd emelte fel elpirulva �jra. De a k�t mozdulat k�z�tt kiss� sz�tny�lt a k�p�nyege �s kivillant a megt�pett ruh�ja, mely csak heveny�szve volt odat�zve a hely�re.

A k�t �r �sszen�zett, majd elvigyorodott.

- Ha nem untad m�g meg a j�t�kot, vel�nk folytathatod - l�pett k�zelebb az egyik.

- Vajon �lords�ga mit sz�lna hozz�, ha megtudn�, hogy a ruh�j�ra �csing�zol? - h�zta �ssze a szem�ld�k�t Helga.

- Levetett ruha vagy te m�r, kisasszonyom - mondta az �r, de a vigyor halv�nyabb lett az arc�n.

- �m akkor is az �v�. �s tudod j�l - l�pett most Helga bizalmasan k�zelebb az �r�kh�z, - hogy mi a sorsa annak, aki ki meri ny�jtani a kez�t a tulajdona fel�. L�ttad, mi lett a vend�g lovaggal, Malaz�rral. �gy akarsz-e j�rni, mint �?

- Nem! - h�k�lt h�tra mindk�t f�rfi. - Dehogy! Csak tr�f�lkoztunk, kisasszonyom!

- Nem tetszett a tr�f�tok, de most megbocs�tok - b�lintott kegyesen Helga. - �s most engedjetek utamra.

A k�t �sszezavart �s megf�leml�tett �r arr�bb l�pett, szabad utat engedve Helg�nak. A l�ny ezt ki is haszn�lta, gyorsan elsurrant k�z�tt�k, le a l�pcs�n.