6. fejezet


Val�ban a konyh�ba vezetett az �tja. Besz�lt egy-k�t emberrel, azt�n ment tov�bb az ist�ll�hoz. Itt is besz�lt n�h�ny emberrel, ut�na a t�ml�ch�z sietett.
A t�ml�c �reivel ritk�n besz�lgetett azel�tt, �gyhogy itt nem volt olyan k�nny� dolga, mint az el�bbi helyeken.
- A fogoly�rt j�ttem, akit a vad�szat ut�n z�ratott be ide �lords�ga - mondta komoly arccal.
- Azt�n hogy k�pzelted ezt m�gis, kisasszonyom - l�pett k�zelebb az egyik b�rt�n�r. - Idej�ssz, �s hipp-hopp, kiadjuk neked a rabot?
- Lord Benton parancs�t hoztam - v�laszolta Helga, �s kis kez�t a silbak orra el� dugta, amin ott vir�tott a lord ujj�r�l ler�ncig�lt gy�r�.
A silbak alaposan megszeml�lte az �kszert. Ismerte, l�tta m�r ezerszer, de ez id�ig mindig csak ura ujj�n. Most azonban…
- Hogy ker�lt ez hozz�d? - k�rdezte gyanakodva.
- Lord Benton adta - felelte Helga z�rk�zottan.
- De m�gis hogyan? - vakarta a fej�t az �r. - Soha nem szokott megv�lni t�le.
- Most megtette - vonta meg a v�ll�t a l�ny.
- Mivel vetted r�? - pislogott r� csod�lkozva a f�rfi.
- Mi k�z�d benne? - v�lt hidegg� Helga hangja. - Ez csak �lords�g�ra tartozik meg r�m.
Az �r elvigyorodott.
- Na igen - mondta. - �lords�ga meg szokta kapni, amit megk�v�n. De a loty�inak m�gsem szokta odaadni a gy�r�j�t.
- Kit mer�szelsz te loty�nak nevezni?! - vonta k�rd�re Helga. Ahogy felemelte a fej�t, ahogy �sszeh�zta a szem�ld�k�t, ahogy v�gigm�rte az �rt, abban annyi fenyeget�s �s annyi fens�bbs�g volt, hogy a f�rfin v�gigszaladt valami eddig ismeretlen, elemi erej� f�lelem.
- Bocs�ss meg, kisasszonyom! - kapta le a fej�t, �s gyorsan a z�rral kezdett babr�lni, hogy ne kelljen azokba a vill�ml� szemekbe n�znie. - Ostobas�gokat besz�ltem.
- De m�g milyen ostobas�gokat! - v�gta r� Helga fagyosan. - Jobb lesz, ha innent�l csak akkor nyitod ki a sz�d, ha k�rdezlek.
- Igen, kisasszonyom - hajolt meg a silbak, ahogy kinyitotta a l�ny el�tt az ajt�t.
Helga bel�pett.
- Hozd ide a foglyot - parancsolta.
- Igenis, kisasszonyom.
Egy szempillant�s m�lva m�r vissza is t�rt a fogollyal. Helga egy pillant�ssal felm�rte, hogy Malaz�r igencsak megviselt �llapotban van, de most nem volt ideje a f�rfi s�r�l�seivel foglalkozni. Malaz�r szavak n�lk�l is felfogta, hogy most nincs itt az ideje a csever�sz�snek, �gyhogy csak figyelt, de n�ma maradt.
- A fegyvereit is - adta ki kurt�n a k�vetkez� parancsot.
Az �r, aki eddig Helg�val besz�lt, most a fej�vel biccentett a m�siknak, aki eddig sz�tlanul megh�z�dott, �m az int�sre gyorsan eliramodott egy kamra fel�. F�jtatva cipelte ki a fegyverhalmot, �s dobta le az asztalra.
Malaz�r gyors mozdulatokkal vette mag�hoz �ket.
- Sz�lj a kapu�r�knek, hogy nyiss�k ki a kaput - hangzott az �jabb parancs.
A sz�tlanabbik silbak azonnal rohant a kapu fel�. Helg��k lassabban l�ptek ki a t�ml�cb�l, �s nem is arra vett�k az ir�nyt, de m�g el sem kellett menni�k az ist�ll�hoz, amikor m�r megjelent k�t f�rfi, kant�rsz�ron vezetve Sebest �s Vill�mot.
- Itt vannak, kisasszonyom - mondta az egyik. - Megn�zt�k a patk�jukat, �tzs�roztuk a sz�jakat is. Takar�kat is raktunk ide, �s nem csak n�kik, hanem n�ktek is, kisasszonyom.
- K�sz�n�m. - Enn�l t�bbet nem is mondhatott Helga, mert f�jtatva, szuszogva k�zeledett hozz�juk egy igencsak k�v�r f�rfi k�t ifj� leg�nyk�vel, akik nagy pakkokat cipeltek.
- Itt vagyok �n is, kisasszonyom! - integetett messzir�l a k�v�r.
Malaz�r Helg�ra n�zett, �s m�r nyitotta a sz�j�t, de a l�ny egy k�nnyed mozdulattal a karj�ra tette a kez�t �s el�rel�pett az �rkez�k fel�. Malaz�r meg�rtette, hogy m�g mindig nincs itt a k�rd�sek ideje.
- Siker�lt-e? - k�rdezte Helga.
- Siker�lt-e?! - visszhangozta a k�rd�st felh�borodottan a k�v�r f�rfi. - H�t persze, hogy siker�lt! Ha �n egyszer azt mondom, kisasszonyom, hogy �sszepakolok neked k�t h�tre elem�zsi�t, akkor �sszepakolok. Nem szoktam �n a leveg�be besz�lni!
- J�, j�! - mosolygott csit�t�an Helga. - Tudtam �n, hogy �llod a szavad, csak nem szeretn�m, ha bajod lenne a b�kez�s�gedb�l.
- Bajom? - szusszantott a k�v�r megvet�en. - H�t mi bajom lehetne? H�t ki �hezik itt, mi�ta �n vagyok a f�szak�cs, he?
- H�t te biztos nem! - nevetett fel a lov�sz. �m miel�tt a k�v�r v�laszolhatott volna, m�r Helg�hoz fordult. - Sietnetek kell, kisasszonyom! Tudod, mindig nyugat fel� tartsatok! Menjetek! Siessetek!
Azzal vill�mgyorsan felpakolt�k a lovakra, amiket a szak�cs�k hoztak, majd felseg�tett�k Helg�t is a lov�ra. Malaz�rral nem sokat t�r�dtek, de a fekete lovag nem is ig�nyelte a seg�ts�get, s�r�l�sei ellen�re is frissen pattant fel a cs�d�re h�t�ra.
- A kapu? - k�rdezte a lov�sz.
- Azt parancsoltam, hogy nyiss�k ki - mondta nyugodtan Helga, de Malaz�r meg�rezte a l�ny hangj�ban a fesz�lts�get.
- Ha nem siker�lt, v�getek van - b�lintott a lov�sz.
Helga szeme k�nnybe l�badt, ahogy v�gign�zett rajtuk.
- K�sz�n�m! - rebegte. - Mindny�jatoknak sz�vb�l k�sz�n�m!
- �reg vagyok �n m�r a k�nnyes b�cs�khoz - legyintett hars�nyan a k�v�r szak�cs, de a szeme neki is gyan�san csillogott. - Menjetek, kisasszonyom!
Helga ism�t v�gign�zett rajtuk.
- �g veletek! - intett, azzal megsarkanty�zta a lov�t �s el�getett.
Malaz�r is mondott egy istenhozz�dot, miel�tt Helga nyom�ba eredt volna, de az agg�d� tekintetek nem �t k�vett�k, hanem a l�nyt. Malaz�r mag�ban megcs�v�lta a fej�t, de befogta a sz�j�t �s Helga ut�n ment.
A kapu r�csait felh�zt�k ugyan, de a hidat m�g nem eresztett�k le. Helga odal�ptetett az �rparancsnokhoz. Leh�zta a gy�r�t az ujj�r�l - nem volt vele neh�z dolga, - majd odany�jtotta az el� l�p� f�rfinak.
- Ezt juttasd vissza �lords�g�nak - mondta, �s Malaz�r l�tta, hogy m�g egy aranyat is cs�sztat a gy�r� mell�. - M�g egyszer h�l�san k�sz�nj�k a vend�gszeretet�t.
- Komolyan �jszaka sz�nd�koztok elutazni, kisasszonyom? - k�rdezte az �rparancsnok, akit az arany szemmel l�that�an kedvess�gre hangolt.
- Kinek dolga van, ne halogassa m�snapra - mosolygott r� b�josan Helga.
- �rtem - b�lintott a parancsnok, pedig nem �rtette. - Akkor �g veletek!
Intett a cs�rl� mellett �ll�knak, �gy a h�d lassan leereszkedett.
Helga �s Malaz�r m�g �ppen hogy r�l�ptek a h�dra, amikor ki�lt�sok vert�k fel az �jszaka csendj�t. Sem �k, sem az �r�k nemigen �rtett�k, mit kiab�lhatnak, de amikor Malaz�r meg akarta �ll�tani a lov�t, hogy jobban tudjon figyelni, Helga megr�ntotta a kant�rsz�r�t.
- V�gta! - ki�ltott a lovagra, �s maga j�rt j� p�ld�val megsarkanty�zva Vill�mot. Malaz�r kiss� �rtetlen�l �m azonnal k�vette.
- �llj! �ll�ts�tok meg �ket! - ki�ltott az �rparancsnok, aki ugyan nem �rtette, hogy ugyanezt kiab�lj�k onnan fentr�l is, de nem tetszett neki a t�voz�k viselked�se.
Az �r�k kapkodtak a cs�rl�h�z, de nyilv�nval� volt, hogy nem tudj�k m�r id�ben felh�zni, �gyhogy fegyverekhez folyamodtak; csak �gy sziszegtek a nyilak a menek�l�k feje k�r�l.
�m �gy t�nt, mindhi�ba. A sz�kev�nyeket elnyelte az �jszaka, �ld�z�s�kr�l is csak m�snap hajnalban lehetett legkor�bban sz�.
Pedig ha esetleg kuty�kat vetettek volna be, siker�lhetett volna. Mert Helga megsebes�lt.
Malaz�r nem hallotta azt a tompa ny�g�st, ami �nk�ntelen�l is elhagyta a l�ny ajk�t, amikor bele�llt a ny�lvessz� a h�t�ba, k�zel a bal v�ll�hoz. Csak az t�nt fel neki, hogy Vill�m lelassult. A s�t�tben nehezen tapogatta ki, hogy a l�ny a lova nyak�ra borulva fekszik. �jabb tapogat�z�s ut�n megtal�lta a ny�lvessz�t is. F�ny sem kellett neki ahhoz, hogy r�j�jj�n, az a nedvess�g, amibe beleny�lt, Helga v�re.
Malaz�r holtra v�lva, de �vatosan emelte �t a saj�t lova nyerg�be az eszm�letlen l�nyt. Ha nehezen is, de l�legzett, teh�t �l.
B�rmilyen is a s�r�l�se, menni kell tov�bb. Merre is? Nyugat fel�, ezt mondta a lov�sz. A kunyh� �szaknyugat fel� van, de �gy l�tszik, Benton k�zel�b�l csak nyugat fel� lehet elmenek�lni. Mert menek�lni�k kell, ak�rhogy is mutogatta Helga az im�nt azt a pecs�tgy�r�t, Malaz�r tiszt�ban volt azzal, hogy sz�knek. Hogyan, mi�rt, azt nem tudta, csak azt, hogy hi�ba sebes�lt meg Helga, menni�k kell. Mag�hoz szor�totta h�t �vatosan a l�nyt, �s mag�ban forr�n im�dkozva v�gt�ra �szt�n�zte a lov�t, tudva, hogy Vill�m k�veti �ket.
Malaz�r hossz� �r�knak �rezte, mire el�rt�k az erd�t. Azt, ahol a medv�t elejtette. De most hogyan tov�bb? A s�t�tben nem tud a lovakkal �s a sebes�lttel mozogni, f�nyt pedig nem gy�jthat, mert azzal felh�vn� mag�ra az �ld�z�k figyelm�t. Mi legyen?
Malaz�r m�g �let�ben nem volt ilyen tan�cstalan, mint most. Csak �llt ott, az erd� sz�l�n, karjaiban a magatehetetlen l�nnyal, �s �rezte, hogy ruh�j�nak ujj�t annyira �titatta m�r Helga v�re, hogy lecs�p�g a f�ldre. A f�ldre…
Kis szentj�nosbog�r sz�llt az orra el�. Azt�n m�g egy. Hirtelen egy csom� vil�g�t� apr�s�g keringett el�tt�k, oda-vissza sz�llva Malaz�r �s egy imm�ron halv�nyan feldereng� �sv�ny k�z�tt.
- Tarts ki… - suttogta Malaz�r Helga f�l�be. L�gy cs�kot lehelt a l�ny arc�ra, azt�n l�p�sre �szt�k�lte Sebest.
Mintha m�g a f�k, a bokrok is elh�z�dtak volna, hogy utat adjanak nekik. A k�vek elgurultak, a g�r�ngy�k, gy�kerek belesimultak a f�ldbe, a mered�lyek lank�kk� szel�d�ltek, hogy �k akad�lytalanul haladhassanak. A szentj�nosbog�rk�k gy�ngyh�zf�nnyel vil�g�tott�k meg nekik az utat, ami v�g�l egy barlangba torkollott. Malaz�r m�g l�tott egy �zet, amelyik a szarv�val igaz�totta meg a gallyat, amit hozott, azt�n az � is elt�nt nyomtalan.
Malaz�r lesz�llt, �vatosan leemelte Helg�t is, �s a f�ldre helyezte az �sszehordott gallyak mell�. Tariszny�j�b�l el�kotorta a t�zszersz�m�t, �s hamarosan fellobbant az els� l�ngocska. �gy, a t�z f�ny�n�l Malaz�r szem�gyre vette a barlangot, �s meglep�dve tapasztalta, hogy krist�lytiszta viz� patakocska is cs�rgedezik benne, kicsit arr�bb pedig olyan sziklat�mb van, mely egyenes is, �s moha is takarja. Mintha Helg�nak lenne kital�lva �gynak, hogy j��z�t pihenjen rajta.
B�r m�r pihenne! De m�g el�tte ki kell szedni bel�le a nyilat…
Malaz�r gondosan el�k�sz�lt. Odak�sz�tett vizet, m�sik ruh�t, a tariszny�ban p�link�t is tal�lt, azt�n k�s�t j� alaposan megfente - mintha nem lett volna am�gy is �les, - a t�zbe tartotta, majd lev�gta a k�nt�st. Ahogy �gyk�d�tt, legnagyobb meglepet�s�re Helga ruh�j�nak eleje mag�t�l leesett, fedetlen�l hagyva a l�ny mell�t, has�t, eg�sz test�t szinte �gy�kig.
Malaz�r megdermedt. Mit is mondott a b�rt�n�r?
"�lords�ga meg szokta kapni, amit megk�v�n. De a loty�inak m�gsem szokta odaadni a gy�r�j�t."
Helga �s Benton…? Az nem lehet! Vagy m�gis?
Hogyan m�sk�pp ker�lt hozz� a gy�r�?
De ha Helga �sszesz�rte volna Bentonnal a levet, mi�rt �ld�zt�k �ket?
Valami m�gis t�rt�nhetett, mert �me, itt van a szakadt ruha bizony�t�kk�pp!
De ha Helga �nk�nt adta oda mag�t Bentonnak, akkor az a mocsok mi�rt szak�totta el a l�ny k�nt�s�t?
No de valahogyan m�giscsak fizetnie kellett az�rt, hogy a lord �t, Malaz�rt elengedje. Lehet, hogy a test�vel?
Arra r�vehette esetleg �gy Bentont, hogy �t, Malaz�rt elengedje, de a k�js�v�r lord a l�nyt nem engedte volna ki a mark�b�l, k�l�n�sen, ha m�g meg is k�stolhatta!
Mi t�rt�nhetett h�t? Mi a v�lasz erre a sok k�rd�sre? Malaz�r �nk�ntelen�l is megremegett. Mit meg nem adott volna, ha tudhatn�, amit most nem tud! �s m�gis… M�g ha az �lete m�lna is ezen, MOST akkor sem szabad foglalkoznia vele. Most csak Helga a fontos �s a v�ll�ban a ny�l.
Er�vel sz�m�zte a gondolataib�l Benton �s azokat a szennyes k�peket, amik �hatatlanul is felr�mlettek benne az im�nt. Elt�vol�totta a ruh�t, v�zzel k�rbetiszt�totta a sebet, azt�n �vatosan mozgatva kitapasztalta, hogy hogyan is �ll a ny�l hegye. Helga �ntudatlanul is felny�sz�rg�tt, de nem t�rt mag�hoz.
- Kev�s a f�ny - d�nny�gte mag�ban Malaz�r. Idegesen kis�p�rte a szem�b�l a haj�t, megt�r�lte izzadt homlok�t �s visszahajolt. Mintha most jobban l�tott volna. H�t persze! Visszat�rtek a szentj�nosbogarak…
K�s�nek hegy�vel �vatosan bev�gta a b�rt, a h�st, �s kiemelte a nyilat. A sebet p�link�val �nt�tte le, azt�n gyorsan ruh�t szor�tott r�, �s Helga am�gy is t�pett ruh�j�b�l cs�kokat leszak�tva bek�t�zte. Tehetetlen�l n�zte, hogy a v�r mik�nt �t �t szinte azonnal a r�szor�tott ruh�n.
No igen. A nyilat siker�lt kiszednie. De mivel �ll�tsa el a v�rz�st? Helga persze tudn�, neki am�gy is mindig teli van egy tariszny�ja gy�gyf�vekkel, most is itt van, csak �ppen neki, Malaz�rnak nincs fogalma arr�l, hogy melyiket �s hogyan kell haszn�lni. Mit�v� legyen?
�, amikor a seg�teni akar�s tudatlans�ggal p�rosul…!
Napok teltek el �s �jszak�k. Egyik a m�sik ut�n, lassan, k�nl�dva, �sszemos�dva, l�z�lmokt�l gy�t�rten �s r�m�lmokb�l felriadva.
Helga test�t �s �lmait hev�tette a l�z. Malaz�rnak maradtak a r�mk�pek �s a foh�szok.
Kereszt�nynek sz�letett, de az er�, melynek �rz�je lett, magasabb szintre emelte tudat�t, semhogy b�rmif�le vall�sba belef�rhetett volna. Most m�gis el�szedte mindazt a r�gen tanult im�t, amit valaha belevertek nevel�i, s m�g azokat is, amiket csak �gy hallott v�ndorl�sai sor�n. K�zelebb �llt a teremt�shez, mint b�rki a vil�gon �l�k k�z�l - persze a t�rsaival egy�tt, - de �ppen ez�rt jobban l�tta azt is, hogy az elm�l�s �pp�gy hozz�tartozik a l�thez, mint a sz�let�s. Az �r�k k�rforg�s t�rv�nye mindenre �s mindenkire �rv�nyes, lett l�gyen az ak�r egy f�sz�l, vagy ak�r egy rendk�v�li emberl�ny. Malaz�r nem l�tta a j�v�t, nem is akarta, de retteg�s ker�tette hatalm�ba, hogy e t�rv�ny most les�jt Helg�ra, �s elvesz�ti �t. Id�nk�nt a karjaiba kapta, hogy nehogy elragadja t�le a csontember, ringatta, h�v�s v�zzel �titatott ruh�val t�r�lgette arc�t, nyak�t, �s d�rm�g� hangj�n rekedtre rim�nkodta mag�t, hogy ne hagyja el �t. �s ha m�r kifogyott az im�kb�l, �nekelt, mes�ket mondott neki, amiket ismert, vagy maga tal�lt ki madarakr�l, f�kr�l, tengerekr�l, hogy l�ssa a l�ny, milyen sz�p is �lni. De sokszor szor�totta k�nny�ztatta arc�t ahhoz a s�padt archoz! De sokszor cs�kolta meg beesett szem�t! �s tal�n hi�ba…
�m egyszer…
- Malaz�r…!
Gy�nge, v�kony hang keltette �lm�b�l a f�rfit. Egy pillanatig t�tov�n egyens�lyozott az �brenl�t �s az �lom hat�r�n, nem tudv�n eld�nteni, hogy �ppen hova tartozik, �s honnan j�n a h�v� hang, de akkor ism�t meghallotta:
- Malaz�r…!
Fel�lt a pokr�c�n, �gy pont Helga arc�ba l�tott, akit puh�n helyezett el a moh�n, �s ellen�rizte - mint tette ezt oly sokszor, - hogy l�legzik m�g a l�ny. L�legzett. �s nyitva volt a szeme!
- Vir�gom! - szakadt ki a f�rfib�l.
- Szomjas vagyok - lehelte a l�ny olyan halkan, hogy alig lehetett �rteni, de Malaz�r �rtette, hogyne �rtette volna, hiszen minden idegsz�l�val �r� figyelt.
Gyeng�den emelte �l� helyzetbe, karj�val t�masztotta meg a h�t�t, v�ll�ra fektette a fej�t, �gy itatta meg, mint egy beteg mad�rk�t, szinte cseppenk�nt adagolva neki a vizet, nehogy cig�ny�tra t�vedjen. Helga arc�n �tsuhant egy mosoly, olyan halov�ny, hogy csak �rezni lehetett, l�tni nem, azt�n elf�radva a meger�ltet�st�l azonnal elaludt. Malaz�r �vatosan visszafektette �s ism�t �rk�d�tt mellette, mint id�ig mindig, de ez m�s volt, mint az eddigiek, mert Helga l�gz�se egyenletess� v�lt, nem h�nykol�dott tov�bb, �s teste nem �rasztotta azt az elviselhetetlen forr�s�got.
�s innent�l rohamosan javult az �llapota.
�s ahogy Helga egyre jobban er�re kapott, Malaz�r egyre visszah�z�d�bb lett. Ahogyan a betegs�g elsodorta minden k�tely�t �s k�rd�s�t, a l�ny gy�gyul�s�val egyre ink�bb felt�madt ism�t az �sszes gyanakv�sa �s f�lt�kenys�ge.
Sietni�k kellett. B�r ez az �sz enyh�bbnek �s hosszabbnak �g�rkezett, mint a megel�z�ek, m�gsem akartak kock�ztatni. Alig �t nappal az els� l�ztalan nap ut�n �gy d�nt�ttek, �tnak indulnak. Ha nem lett volna fogyt�n az �lelm�k - �s nem lettek volna ilyen k�zel m�g mindig Bentonhoz, - Malaz�r tiltakozott volna, de �gy k�nytelen-kelletlen maga is r�b�lintott Helga javaslat�ra.
A csomagol�sn�l Helga bizonytalanul vette a kez�be a rongyokat, amiket Malaz�r sebk�t�z�shez haszn�lt. Forgatta a l�ny a darabokat, n�zte, n�zegette.
- Ez… olyan ismer�s - mondta. - Olyan, mint a ruh�m.
- Mert ez a ruh�d - v�laszolt Malaz�r sz�kszav�an.
- A ruh�mat t�pted sz�t? - csod�lkozott r� Helga. A ruha meglehet�sen nagy �rt�k volt akkoriban.
- Eleve t�pett volt - n�zett r� Malaz�r l�tsz�lag k�z�mb�sen.
Helga elgondolkodott.
- Val�ban - mondta. - Benton elt�pte.
- Mi�rt? - robbant ki Malaz�rb�l v�gre valah�ra a k�rd�s, ami m�r sz�k�s�k �ta fojtogatta.
- Gyeng�d akart hozz�m lenni - mosolyodott el Helga g�nyosan.
- �s te?
Helga r��rzett, hogy Malaz�rnak ez a k�rd�s m�g fontosabb, mint az el�z� volt, de neki s�rt� volt, rettenetesen s�rt�. Megremegett az orrcimp�ja.
- Mi van velem? - k�rdezte �rtatlanul.
- Tudod j�l!
- Mir�l besz�lsz? Nem �rtelek.
Malaz�r f�lig elfordult, hogy ne l�tsszon az �k�lbe szorul� keze. Vett egy m�ly l�legzetet, majd lassan kif�jta, �s vele egy�tt kiengedte az �kl�t is. �gy l�tsz�lag nyugodtan csengett a hangja:
- Azt k�rdezem, hogy te is gyeng�d volt�l-e Bentonhoz.
S hogy Helga sok�ig nem v�laszolt, visszan�zett. A l�ny �t figyelte elgondolkod� arccal.
- Mi�rt �rdekel ez t�ged? - k�rdezte �lesen.
- Csak �gy… �rdekel - pr�b�lta k�z�mb�sen mondani Malaz�r, de megfesz�l� arcizmai ellentmondottak ennek a l�tsz�lagos k�z�mb�ss�gnek.
- Aha… �s te mit gondolsz?
- Hogyan? - kapta fel a fej�t a f�rfi.
- Azt k�rdezem - mondta tagoltan a l�ny, - hogy te mit gondolsz?
- Az… mindegy.
- Nekem nem.
- Nem gondolok semmit.
- Hogy te nem gondolsz semmit… - cs�v�lta a fej�t Helga. - Ez meglep� lenne. Neked mindig tele van a fejed. Persze sokszor k�tyagos gondolatokkal, de akkor is gondolsz valamit. Most is. Ki vele, mit gondolsz most r�lam?
Malaz�r hosszan hallgatott, miel�tt megsz�lalt volna.
- Nem tudom, mit gondoljak - kezdte vontatottan. - L�ttalak t�ged Bentonnal, �s sokszor kac�rkodt�l vele. Sokszor viszont udvarias volt�l ugyan vele, de hat�rozottan elutas�tottad. Nem tudom h�t, nem tudom, mit gondoljak. F�lt�keny voltam r�d, �s k�zben b�ztam is benned. Annyira… megv�ltozt�l az ut�bbi id�ben, nem tudok eligazodni rajtad.
- F�lt�keny? - vonta fel a szem�ld�k�t Helga. - Csak akkor lehetn�l f�lt�keny r�m, ha szeretn�l.
- Hozz�m tartozol - felelte Malaz�r kit�r�en.
Helga nem sz�lt, mintha arra v�rt volna, hogy a f�rfi folytatja. De hi�ba v�rt.
- Furcsa elk�pzel�seid vannak a f�rfiakr�l �s a n�kr�l - mondta v�g�l kiss� els�t�t�lt arccal. - El�re is sajn�lom a leend� feles�gedet, felt�ve, hogy egy�ltal�n lesz olyan.
�sszetekerte a rongyokat �s f�lredobta egy sarokba. Folytatta a csomagol�st.
Malaz�r elkapta a karj�t.
- Teh�t Benton? - k�rdezte, mik�zben pillant�s�t belef�rta Helga szem�be.
- D�ntsd el magad - felelte Helga halkan, �s rezzenetlen�l viszonozta a f�rfi tekintet�t.
Malaz�r volt az, aki el�bb kapta el a fej�t.
- Igyekezz�nk - vetette oda durv�n. - Lassan lemegy a nap.
Helga egy darabig sz�tlanul figyelte a f�rfi t�nyked�s�t, azt�n b�lintott, mintegy �nmag�nak.
- Egyszer m�g elj�het az a nap, amikor szembe kell n�zned �nmagaddal. De nem biztos, hogy akkor is melletted leszek.
Azzal elindultak - hossz� id� ut�n v�gre - hazafel�.
v�ge