1. fejezet

- … �s az ut�n a kanyar ut�n ott lesz a L�fej Szikla. Ugyan nem tudom, hogy m�shonnan n�zve is egy l� fej�re eml�keztet-e, de a mi falunkb�l igen. Egy�bk�nt innen m�r csak egynapi j�r�f�ld a falvam, persze gyalog, nem l�h�ton, de nem is tudom, volt-e olyan k�z�l�nk, aki lovagolt volna valaha is, eg�szen addig, m�g �ssze nem futottunk veletek…
Malaz�r csak hallgatott. M�s v�laszt�sa am�gy sem lett volna. Min�l k�zelebb �rtek Helga sz�l�faluj�hoz, a l�ny ann�l besz�desebb� v�lt. Kipirult arccal mes�lt, mes�lt �s mes�lt.
Pedig amiket mes�lt, t�volr�l sem voltak vid�m eml�kek. �gy t�nik, Helg�t �s az anyj�t meglehet�sen kik�z�s�tett�k. �m Helga nem t�r�d�tt mindezzel sem akkor, sem most. Ez a falu a sz�l�faluja volt, m�g akkor is, ha a falu nem k�rt bel�le.
A kanyar ut�n val�ban ott volt a L�fej Szikla. �s innen val�ban �rthetetlen volt, mi�rt kapta ezt a nevet. Meg kellett ker�lni, �s j�csk�n el is kellett t�volodni t�le ahhoz, hogy megl�ssa az ember benne a l�fejet - persze �gy is csak er�s fant�zi�val. A szikla l�b�n�l egy apr�cska falu hevert, eldugva, szinte elrejtezve, csak�gy, mint a lak�i. Egyetlen v�ns�ges v�n ap�k�t l�ttak csup�n az utaz�k az eg�sz faluban, �s � is olyan bizalmatlanul n�zett r�juk, hogy akkor sem mert�k volna megk�rdezni t�le az utat, ha �let-hal�l k�rd�se lett volna megtudniuk.
�gy h�t csak kereszt�lmentek a falun �s j�val t�volabb t�boroztak le. Az im�nti, szinte k�zzel tapinthat� bizalmatlans�g kiss� leh�t�tte Helga ked�ly�t is, de mire fellobbantak a t�bort�z els� l�ngocsk�i, visszat�rt a csacsog� kedve. �jabb t�rt�neteket mes�lt mag�r�l �s az �desanyj�r�l.
- Tulajdonk�ppen hol van az ap�d? - k�rdezte Malaz�r, amikor Helga egy pillanatra elhallgatott.
- Nem tudom - vonta meg a v�ll�t a l�ny. - Soha nem ismertem.
- Meghalt, miel�tt sz�lett�l volna? - vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi.
- Nem tudom - ism�telte meg Helga, �s mintha egy pillanatra elborult volna a kedve. De csak egy pillanatra. A k�vetkez� percben m�r ugyan�gy mes�lgette gyermekkori �lm�nyeit, mintha az im�nti k�zj�t�k meg sem t�rt�nt volna.
Malaz�r pedig nem firtatta a dolgot. Abban az id�ben nagyon k�nnyen t�nhettek el emberek. Hogy egy f�rfit farkasok faltak-e fel, vagy harami�k v�geztek-e vele �tk�zben, net�n katon�nak �llt, vagy k�t megy�vel, k�t orsz�ggal arr�bb �jb�l n�s�lt - ki tudhatta? Hiszen m�g sz�mtalan egy�b oka is lehetett az elt�n�snek, ak�r az illet�n �llt a dolog, ak�r nem, b�rmi�rt nem ismerhette h�t Helga az apj�t.
A sok ok k�z�l egyed�l az igazi nem fordult meg Malaz�r fej�ben.
Helga pedig �gy l�tta j�nak, ha pont azt az egyet nem k�ti Malaz�r orr�ra.
*
- �s mit akarsz csin�lni abban a faluban? - k�rdezte Malaz�r m�snap reggel Helg�t.
- Meg akarom keresni any�m s�rj�t - mondta egyszer�en a l�ny. - Annak idej�n, amikor a sz�rnyek el�l menek�lt�nk, eltemetni sem volt id�nk a halottainkat. Nem is maradtunk sokan. Igaz�b�l azt sem tudom, visszat�rt-e egy�ltal�n valaki a faluba.
- Az�ta nem is tal�lkozt�l vel�k?
- Nem. Tudod, hogy a t�mad�s ut�n tal�lkoztunk veletek, azt�n j�tt a Mester… Mi�ta az �rz�k �tj�t j�rom, nem voltam m�g errefel�.
- �s ha nem j�tt vissza senki?
- Akkor a csontjaikat tal�lom meg. Legal�bbis rem�lem…
Malaz�r nem firtatta tov�bb a dolgot. Tudta, mif�le sz�rnyek voltak azok, �s azt is tudta, hogy nem kev�s d�gev� is j�rt vel�k. Azoknak pedig mindegy volt, hogy �llati vagy emberi tetemre bukkannak-e…
Ez a falucska mintha nagyobb lett volna, mint a m�sik. De ugyanolyan bizalmatlan. S�t, m�g bizalmatlanabb! Alig �rtek be a h�zak k�z�, n�gy-�t f�rfi �llta az �tjukat. Malaz�r f�lszemmel l�tta, hogy nagyj�b�l ugyanennyi f�rfi ker�lt m�g�j�k is, �s hasonl� sz�m� mell�j�k. "Ez k�r�lbel�l tizenk�t-tizenn�gy j� er�ben lev� f�rfi jelent, m�g akkor is, ha n�h�nyuknak csak most pelyhedzik az �lla" - gondolta Malaz�r. - "Sz�p, nagy faluv� n�tte ki mag�t ahhoz k�pest, hogy annak idej�n mind�ssze nyolcan maradtak �letben - Helg�val egy�tt."
Az egyik f�rfi - egy k�z�pkor�, sz�r�s szem� - valahogy ismer�snek t�nt neki. Mintha ez k�rte volna a lovakat annak idej�n t�l�k…
- H�! - b�k�tt fel�j�k a f�rfi a vasvill�j�val. - Mit akartok itt?
- Pete b�csi! - mosolygott r� Helga. - H�t nem ismersz meg?
A f�rfi bizalmatlanul m�regette, de nem sok jel�t adta, hogy megismerte volna. H�t igen… Helga szurtos kisl�nyk�nt menek�lt innen gyalogszerrel - mint a t�bbi falusi, - �s most egy nemes kisasszony �lt itt a lov�n. M�g l�ngol�an v�r�s haj�t is elrejtette a kiss� cs�csos f�fed�, amit annak idej�n a divat �rt el�. Nem igaz�n lehetett felismerni benne azt a hajdani kisl�nyt. De a szeme…! A szeme az nem v�ltozott.
Vagy m�gis?
- Nem �smerlek, asszonys�g - mondta zordan Pete. - �s jobb lenne, ha gyorsan elmondan�tok, mi j�ratban vagytok erre, k�l�nben megm�rtjuk bennetek ezeket a szersz�mokat! - �s ism�t fel�j�k b�k�tt a vasvill�j�val.
- Mi�rt lenn�l vel�nk ilyen goromba? - k�rdezte meg Malaz�r.
Pete - �s a t�bbiek - ugyan eddig Helg�t figyelt�k elm�ly�lten, de most, hogy megsz�lalt Malaz�r, felkapt�k a fej�ket. A feket�be �lt�z�tt lovag megjelen�se �s m�ly hangja ugyanis megk�vetelte, hogy foglalkozzanak vele. L�tva fegyvereit �s magabiztos viselked�s�t a falusiak kiss� elbizonytalanodtak, de Pete hamar �sszeszedte mag�t.
- Ha ki �rt� sz�nd�kkal j�nne, annak hamar megmutatjuk, merre van a pokol bej�rata - markolta meg elsz�ntan a vill�ja nyel�t.
- Mondhatn�nk b�rmit - n�zett le r� Malaz�r. - Honnan tudn�d, hogy igazat besz�l�nk-e?
- Az majd elv�lik! - jelentette ki Pete. - Tudjuk mi azt!
- Any�m s�rj�hoz j�tt�nk - sz�lalt meg v�kony hangj�n Helga, miel�tt Malaz�r megakad�lyozhatta volna.
- � az! - s�v�tett egy hang. - Tudtam! � az, apa!
- Kicsoda? - k�rdezte Pete.
- A boszork�ny! - l�pett el�re a hang tulajdonosa, Deel. - Kikup�l�dott rendesen, de engem nem t�veszt meg az �tkozott! � az, nem ismeritek meg? A szajha k�lyke! A korcs fatty�! Helga!
*
Malaz�r meglepetten pillantott a l�nyra. Helga mozdulatlanul �lt a lova nyerg�ben, sz�j�t penge v�konyra szor�totta, arca s�padt volt, mint a viasz, de a szeme �lt. Haragudott.
- J�zusom! � az! Val�ban � az! - hangzott innen is, onnan is. Az emberek megzavarodottan tekintgettek a l�nyra, mint akik nem tudj�k, hogy mit kezdjenek ezzel az eg�sz dologgal.
Visszaj�tt. Val�ban � az? �s ha � az, akkor ez j� nekik, vagy rossz? T�tov�n r�ppent fel az els� v�d:
- T�n az�rt j�tt, hogy elapassza az any�k tej�t?
A pillanatnyi d�bbent csendet zajos kiab�l�s v�ltotta fel.
- �gy van! Bizonnyal az�rt j�tt!
- Meg hogy szemmel verjen!
- Elveri a term�st!
- R�nk usz�tja az erd� vadjait!
- Medd�v� teszi a ly�nyokat!
- Vihart hoz!
- J�ges�t!
- Bajt hoz r�nk!
- Nagy bajt!
Ilyen �s ehhez hasonl� ki�ltoz�sok k�zepette estek neki a l�nynak. Szempillant�s alatt ler�ncig�lt�k a lov�r�l, levert�k r�la a fejfed�t, megt�pt�k a ruh�j�t. �s Helga nem v�dekezett.
Bezzeg Malaz�r! Amint a moh� kezek Helga fel� ny�ltak, m�r kapta is el� a kardj�t. Hi�ba d�fk�dtek fel� a vasvill�kkal, f�lre�t�tte azokat, azt�n lepattanva a lov�r�l hol a kardja lapj�val, hol az �kl�vel �t�tt sz�t az esz�t vesztett t�meg k�z�tt. P�r pillanat alatt Helga mellett termett, �s el�zte a l�ny mell�l a t�mad�kat.
Helga t�rdre esett, azt�n n�gyk�zl�bra. Sz�d�lt a tem�rdek �tlegt�l, amit az im�nt kapott. Megr�zta a fej�t, ekkor v�r�s hajkoron�ja bebor�totta, mint egy pal�st. N�h�ny tincse lehullott a s�rba. Egyik kez�vel megt�r�lte sajg� sz�j�t. A k�zfeje v�res lett.
Malaz�r f�l k�zzel a falusiakra fogta a kardj�t, a m�sik kez�vel Helg�t pr�b�lta felr�ncig�lni a f�ldr�l. Harcedzett lovag volt, de l�tta, hogy a p�rn�p j�csk�n t�ler�ben van. Ez a f�rfinak m�g nem okozott volna neh�zs�get; ha egyed�l lett volna, biztos elmenek�l, de Helga… A legyeng�lt Helg�val nem tud kit�rni. Ezt biztosan tudta. M�s m�dszerhez kellett folyamodnia.
- Mit akartok t�le? - k�rdezte.
- Boszork�ny! - l�pett egy l�p�st el�re Deel, de Malaz�r mozdulat�ra r�gt�n vissza is l�pett.
- Honnan veszed ezt? - mordult r� a lovag.
- Tudjuk �s k�sz - v�gta r� az id�sebb f�rfi. - �s ha nem �llsz f�lre az utunkb�l, veled is v�gz�nk.
Malaz�r tudta, hogy egy k�zelharcb�l � ker�lne ki gy�ztesen. De a szeme sark�b�l l�tta, hogy n�h�nyan m�r k�veket vesznek fel a f�ldr�l. A megk�vez�s megint m�s. Ahhoz a hatalm�t kellene bevetnie. M�rpedig Malaz�r nem feledte a szab�lyt: A var�zstalanok el�tt nem leplezhetik le magukat.
- Ismerlek t�ged - mondta Pete-nek. - Te k�rted a h�bor�ban �fels�g�t�l a lovakat.
- Te is ott volt�l? - torpant meg Pete.
- Velem besz�lt�l - h�zta ki mag�t felt�n�s n�lk�l a lovag.
- Malaz�r lovag? - kottyantotta k�zbe Deel. Pete rosszall� pillant�st vetett a fi�ra, de az ifj� lelkendezve folytatta: - Val�ban te lenn�l, Malaz�r lovag? � a kir�ly f�test�re! - mutatott a lovagra mintegy dicsekedve a t�bbieknek, hogy � ismeri.
Malaz�r r�gt�n r��rzett, hogy ebb�l el�nyt kov�csolhat. M�g ink�bb kih�zta mag�t, a fej�t felvetette.
- M�r nem - mondta g�g�sen. - M�r a kir�lys�g gr�fja vagyok. Mardek�r gr�fja. Aki kezet mer emelni r�m, annak �fels�g�vel gy�lik meg a baja.
Ez hatott. A p�rn�p al�zatosan hajtott fejet, egyik�k a m�sik ut�n. Csak Pete biccentett mind�ssze a fej�vel. �s amikor Malaz�r Helga fel� ny�jtotta a kez�t, azonnal r� is sz�lt.
- � marad.
- Velem van - h�zta �ssze a szem�ld�k�t Malaz�r.
- Akkor vagy boszork�nymester vagy magad is… vagy elb�jolt t�ged is, uram.
- V�dolni mersz engem? - l�pett el�re fenyeget�en Malaz�r. Pete azonban szil�rdan n�zett vele farkasszemet.
- Mondtam, hogy el is b�jolhatott t�ged, uram - felelte.
- Ostobas�g!
- Ha el is vetted, e kir�lys�gban nemes �rnak nem lehet boszork�ny a feles�ge!
- �jra k�rdem, ember; honnan veszed, hogy boszork�ny lenne?
- L�ttuk a hatalm�t, uram.
- Hol? Hogyan? - d�h�ng�tt Malaz�r.
- Kisl�nykor�t�l - felelte Pete.
- N�zz r�, uram! - kottyantotta k�zbe az egyik f�rfi. Az � arca is ismer�s volt a gr�fnak, biztos ama nyolc t�l�l� k�z� tartozott. - N�zd, milyen veres a haja!
- M�snak is van v�r�s haja - v�gta r� Malaz�r.
- Ilyen l�ngol�an veres haja nem soknak van, uram - fogta volna meg Helga haj�t a f�rfi, de Malaz�r fenyeget� mozdulat�nak hat�s�ra ink�bb t�volabb maradt. - Ilyen csak azoknak van, akik az �rd�ggel cimbor�lnak!
- Ha j�rtad volna a nagyvil�got - m�rte v�gig a kotnyelesked�t a fekete gr�f, - tudn�d, hogy vannak vid�kek ebben az orsz�gban, ahol falusz�m �lnek ilyen v�r�s haj� n�pek.
- Akkor ott falusz�m vannak boszork�nyok - sz�gezte le a maga r�sz�r�l Pete.
- Errefel� is vannak v�r�s haj�ak.
- Mik�z�l�nk egy sem.
- Sz�k�k vagytok, meg vil�gosbarn�k - n�zett sz�t k�zt�k Malaz�r. - Bizonnyal akad k�ztetek v�r�s is, m�g ha most egyet sem l�tok.
- Nincs - v�laszolt kurt�n Pete.
- �s felmen�itek k�z�tt sem volt? Soha?
- Nem volt - v�gta r� Pete, de egy Malaz�rn�l j�val rosszabb emberismer� is azonnal meg�rezte volna hangj�ban az elbizonytalanod�st. A gr�f persze azonnal lecsapott erre.
- Dehogynem - jelentette ki magabiztosan. - L�tod, a hajsz�n m�g nem jelent semmit sem. �s t�n nem volt megkeresztelve? - mutatott Helg�ra k�rd�n. - T�n nem gy�nt, nem �ldozott veletek?
- De igen… Csakhogy ez nem jelent semmit!
- Hogyhogy nem? Ha val�ban boszork�ny lenne, vis�tana a szenteltv�zt�l.
- Nema'! - kotnyeleskedett bele egy m�sik f�rfi. - A s�t�n vis�tozik t�le, de az ilyen n�mberek nem! Az�r' alkalmazza �ket a Gonosz! Mer' megsz�d�tik vele a hisz�kenyeket!
Malaz�rnak ugyan teljesen m�s elk�pzel�se volt arr�l, hogy milyenek a hisz�kenyek, de jobbnak l�tta ezt most nem sz�ba hozni.
- �gy besz�lsz, mintha valami hittudor voln�l - f�rmedt a kotnyelesked�re. - Nekem a Canterbury �rsek volt a gy�ntat�m. Ugye, nem azt akarod mondani, hogy okosabb vagy, mint �?
- Neeeem… - h�z�dott h�tr�bb a f�rfi, de l�tszott rajta, hogy csak az�rt teszi, mert Malaz�r az �rsek nev�vel t�madt r�, nem pedig az�rt, mert egyet�rtett volna vele.
- Nah�t akkor… - ny�lt Helga kez��rt a gr�f, de Pete ism�t ellene szeg�lt.
- A tettei viszont arr�l tan�skodnak, hogy boszork�ny - mondta hidegen.
- Mif�le tettei? - tette vissza a kez�t ism�t a kardja markolat�ra Malaz�r.
- M�r k�ly�kkor�ban �lland�an f�veket, bogy�kat gy�jt�tt - v�laszolta Pete. - Ha valaki beteg lett vagy megs�r�lt, mindenf�le istentelen l�tty�ket kotyvasztott bel�l�k, �s azt itatta a szerencs�tlenekkel, meg kente r�juk.
- De hiszen ha �rtott a betegeknek, mi�rt engedt�tek hozz�juk?
Pete egy pillanatra habozott. De csak egy pillanatra.
- Nem �rtott nekik. Meggy�gyultak t�le - mondta.
- Akkor meg mi a baj? - �rtetlenkedett Malaz�r.
- H�t nem �rted, uram? Hiszen �ppen ez volt benne a boszork�nys�g! H�t honnan tudott ilyen f�zeteket kotyvasztani egy akkora p�tt�m l�ny, ha nem a s�t�n adott neki er�t hozz�?
- Gy�gy�t�shoz s�t�ni er�? - h�zta el a sz�j�t g�nyosan a gr�f.
- Hogy beh�l�zzon minket!
- Titeket? Mi c�lb�l?
- Hogy megkaparintsa a lelk�nket.
- A lelketeket… - Malaz�r hangja m�r nem is lehetett volna g�nyosabb. - M�r megbocs�ss, de ekkora nagy hatalom p�r p�rember lelk��rt… T�lz�s ez n�kem.
- Mi csak p�rn�p vagyunk, de �me, most ott van a te oldaladon, �s ki tudja, holnap nem lesz-e a kir�ly mellett? - hajtotta f�lre a fej�t Pete, tal�n hogy nagyobb nyomat�kot adjon a szavainak.
Sz� se r�la, Malaz�r val�ban nem tudott kifog�st emelni e logika ellen. Legal�bbis olyat nem, amit vesz�ly n�lk�l mondhatott volna.
- Ez csak felt�telez�s - motyogta, de maga is tudta, hogy ez az �rv meglehet�sen er�lytelen.
- Boszork�ny ez, uram! - l�pett k�zelebb Pete. - Jobb lesz, ha sz�pen �tadod nek�nk.
Malaz�r m�r nyitotta volna a sz�j�t a tiltakoz�shoz, amikor meg�rezte a combj�n Helga kez�t. A l�ny fel akart �llni. Malaz�r f�l kez�vel seg�tett neki, mik�zben szem�vel a t�meget p�szt�zta, �s m�sik kez�ben a kardj�t tov�bbra is r�juk szegezte.
Helga gy�nge volt, de igyekezett �sszeszedni mag�t. Suttogott valamit �gy, hogy csak a gr�f �rthette:
- Isten�t�let…
- Nos, parasztok - h�zta ki mag�t m�g ink�bb Malaz�r. Fej�t b�szk�n felszegte, de kardja hegy�t leeresztette. - Nem adom �t, de el sem viszem. D�nts�n az, akinek �t�let�t meg nem k�rd�jelezheti senki fia.
- Kire gondolsz, uram? - k�rdezte gyanakodva Pete.
- Legyen isten�t�let.
A gr�f szavait nagy felz�dul�s k�vette. A t�megnek szemmel l�that�an tetszett az �tlet. Isten�t�let! Ilyen eldugott helyen ritk�n ad�dik ehhez hasonl� j� sz�rakoz�s! A legk�zelebbi v�r vagy v�ros m�rf�ldekre van innen, egy k�z�ns�ges kis akaszt�shoz is mennyit kellene menni! De ez…! Ez most itt lenne! Itt a faluban! Micsoda mulats�g!
Mind Pete, mind Malaz�r l�tt�k, mekkora tetsz�st aratott az �tlet, csak �ppen ellent�tes �rzelmekkel fogadt�k. Pete fokozni akarta a hat�st, Malaz�r csak undorodott.
- Na �s az isten�t�letnek mely form�j�t gondoltad? - k�rdezte a falu vezet�je.
Malaz�r �sszesz�k�lt szemekkel m�regette a f�rfit. Vajon meddig fog elmenni, hogy �v� legyen az utols� sz�? T�n jobb, ha a vizet nem � hozza sz�ba...
- Izz� parazsat vigyen a kez�n - javasolta v�g�l.
A t�meg helyesl�en felmordult. Ez igen! Ez val�ban j� mulats�g! A v�dlottnak izz� parazsat kell vinnie a tenyer�n hossz� �ton �t. Ha �rtatlan, �p marad a keze. Ha viszont �ssze�g, az a b�n�ss�g�t mutatja, �s akkor meg lehet �lni. Nyilv�nval�, hogy a t�vot is �gy szokt�k megszabni, hogy az �ldozatnak es�lye se maradjon �p b�rrel meg�sznia a dolgot.
- Legyen v�zbefojt�s - ki�ltotta t�l a t�bbieket Pete.
A n�p el�sz�r d�bbenten eln�mult, azt�n m�g ink�bb felz�dult, mint az im�nt.
Enn�l a "pr�b�n�l" �sszek�t�zt�k a v�dlott kez�t-l�b�t, beeveztek vele egy t� k�zep�re, rendszerint oda, ahol a legm�lyebb, azt�n belehaj�tott�k. Ha les�llyedt, �rtatlan volt - tartott�k. �m aki m�gis ki b�rt evick�lni, az ugyeb�r az �rd�ggel cimbor�lt, teh�t fel lehetett ut�na akasztani.
Ez az "isten�t�let" kev�sb� volt ugyan l�tv�nyos, mint az el�z�, viszont ak�r �rtatlannak, ak�r b�n�snek bizonyult a v�dlott, mindenk�ppen belehalt. V�g�l is… ez is j� mulats�g!
A t�meg megoszlott, hogy melyik pr�b�t v�lassz�k. Ebbe a vit�ba sz�lt bele Malaz�r:
- Nincs is tavatok.
- M�r hogyne volna! - m�ltatlankodott Deel.
- Hol?
- N�gy m�rf�ldre keletre - mutatott a fi� a karj�val a mondott ir�nyba.
- Az messze van inn�t! - legyintett t�relmetlen�l Malaz�r. - Sok id�be telik. Legyen ink�bb a par�zs-viv�s. - Rem�lte, hogy ellentmondanak neki, �s a sz�m�t�sa be is v�lt.
- Nem �gy van az! - replik�zott Pete. M�r csak az�rt is ellentmondott, hogy ne a gr�fnak legyen igaza. Majd megmutatja �, hogy ki az igazi hatalom ebben a faluban! - Az ilyen dolgoknak meg kell adni a m�dj�t! Ha n�gy m�rf�ld, h�t n�gy m�rf�ld! Odamegy�nk mi sz�vesen, ugye, emberek? - fordult h�tra a t�bbiek fel�.
Meglehet, hogyha a gr�ffal lett volna legal�bb n�gy-�t katona, nagyobb tisztelettel n�ztek volna r� a falusiak. De �gy… Messzir�l j�tt ember ak�rmit is mondhat. M�g hogy gr�f? H�t menjen haza, ott � lehet az �r, ha igaz, amit mondott, itt azonban… Itt csak egy senki!
V�zbefojt�s lesz!
Egy-k�t hang sz�lt csak a m�sik m�d mellett, de azokra nem hallgattak. Hamarosan ki�r�lt az eg�sz falu, mert apraja-nagyja a keskeny erdei �ton baktatott, hogy ki ne maradjon semmib�l sem.
Malaz�r felvetette ugyan, hogy az elgyeng�lt Helg�t hadd �ltesse fel a lova nyerg�be, de Pete nem engedte. Nem mintha az el�l-h�tul k�zrevett l�nak �s lovas�nak b�rmi es�lye lett volna elmenek�lni - hiszen oldalt olyan s�r� volt az erd�, hogy oda be nem mehetett, - de m�r csak az�rt se! Ha a gr�f mondja, az�rt se! �gy h�t Helga botladozva, meg-megsz�d�lve ment a t�bbiek k�z�tt, �s csak az�rt nem esett el �s b�rt megkapaszkodni egy-egy �gban, mert amikor sz�ba ker�lt a kez�nek megk�t�z�se, Malaz�r nagyon d�h�sen megemelte ism�t a kardj�t. "Legyen" - mondta Pete v�llat vonva. utolj�ra m�g ennyi engedm�nyt tehetnek.
Malaz�r viszont az�rt is fel�lt a lov�ra, �s nyerge magass�g�b�l n�zett le a t�bbiekre. Gyalogoljanak csak a p�rok! Nemesember nem kutyagol vel�k! Helga lov�nak, Vill�mnak a kant�r�t Sebes nyerge h�tulj�hoz k�t�tte, egy�rtelm�en kimutatva ezzel, hogy a l�ny lov�ra maga tart ig�nyt, ak�rhogy kacsintgattak a der�k j�sz�gra egyesek. �rj�k be a l�tv�nyoss�ggal… M�g az is t�bb mint amit meg�rdemelnek! L�m! Hogy csivitelnek, nevetg�lnek, m�g a borost�ml�k is el�ker�ltek! Vid�mak, mert valami olyasmi t�rt�nik, amivel kil�phetnek mindennapi �let�k unalmas tapos�malm�b�l. �r�lnek, m�g akkor is, ha valaki hal�la jelenti ezt a v�ltozatoss�got. �r�lnek, hogy m�s hal meg a kedvtel�s�k�rt; egy pillanatra felold�dik a zsigereiket fesz�t� f�lelem, mely mindennap elfogja �ket, hogy na, tal�n most �k ker�lnek sorra.
Mert tudj�k, hogy elj�n az a nap is, amikor �k ker�lnek sorra.