2. fejezet

V�gre eljutottak a t�hoz.
El�ker�tett�k a sor k�zep�r�l a papot, aki vill�mgyorsan meggy�ntatta Helg�t �s feladta r� az utols� kenetet, azt�n Pete ism�t elsorolta a n�pnek a v�dpontjait. Fejb�l persze, hiszen nem tudott olvasni, de hi�ba is tudott volna, ha egyszer nem volt olyan sem a faluban, aki le tudta volna �rni. De nem is kellett Pete-nek ilyesfajta mank�! Olyan �kessz�l�an sorolta fel az �ll�t�sait, olyan p�tosszal, hogy m�g az is Helga hal�l�t k�v�nta, aki eddig r�szv�tet t�pl�lt volna a sz�v�ben a l�ny ir�nt.
Kiv�ve persze Malaz�rt. A gr�f fekete szem�ld�ke szinte �sszef�gg� vonall� �llt �ssze, d�lyf�s arccal kereszt�ln�zett a t�megen, �s csak Helg�t �s Pete-et figyelte.
A l�ny pedig csak �llt. A sz�kszav�, semmitmond� gy�n�s ut�n nem volt egy hangja sem, de a szeme haragosan j�rt az ismer�s arcokon. Hiszen b�r sokan m�s falvakb�l telep�ltek ide a h�bor� ut�n, m�gis sokat gy�gy�tott ki annak idej�n ilyen vagy olyan bajb�l. �s a gy�gyultak most egym�st t�zelve k�sz�lnek meg�lni azt, akinek hajdan az �let�ket k�sz�nhett�k.
Sz�p kis k�sz�net…
Pete sz�noklata ut�n csak �gy z�poroztak Helga fej�re a "Hal�l re�!" ki�lt�sok. Nem foglalkozott vel�k. N�m�n hagyta, hogy ler�ngass�k r�la a fels�ruh�t, f�fed�j�t, csizm�j�t; t�rte, hogy �sszek�t�zz�k durva k�t�llel a csukl�j�t. Egyed�l akkor r�ndult meg f�jdalmasan az arca, amikor a cs�nak fel� l�kd�st�k, mert a bal v�ll�n�l m�g el�g friss volt a seb, amit lord Bentont�l sz�k�s�kkor kapott. De nem sz�lt akkor sem, lenyelte a f�jdalm�t, bel�pett a cs�nakba �s odatartotta a l�b�t, hogy meztelen bok�it is ugyanolyan durv�n �sszek�ss�k, mint a kezeit. Nem megad�an t�rt, hanem �gy, mintha ott sem lenne.
A hegyi t� igencsak m�ly volt, de nem t�l nagy. Nem tartott sok�ig, m�g a k�zep�re evezett a cs�nak. Ott meg�lltak, felr�ngatt�k Helg�t, �s miut�n Pete elism�telte, hogy mikor tekintik b�n�snek �s mikor �rtatlannak, belel�kt�k a hideg v�zbe a l�nyt.
A parton �ll�k egy emberk�nt l�ptek el�r�bb, mintha onnan bizony ell�ttak volna a kis t� k�zep�re. Azt lest�k, felbukkan-e a l�ny, vagy a cs�nakban �l�k jeleznek-e valami ilyesmit. De eltelt a fert�ly�ra, melyet a szok�sok ilyenkor el��rnak, �s nem t�rt�nt semmi.
Beteljesedett h�t az isten�t�let: Helga nem volt boszork�ny.
K�r, hogy a bizony�t�shoz meg kellett halnia.
De sz�pen halt meg legal�bb! Az ilyennek az �rtatlan lelk�t a J�isten r�gvest mag�hoz h�vja! Mondta az atya is, hogy a gy�n�sn�l is l�tszott, alig terhelte b�n a lelk�t. Meg hogy sz� n�lk�l hagyott mag�val ak�rmit tenni… �s milyen sz�p volt a szentem! Az a hossz�, d�s haja! Rose-nak is ilyen k�ne, mert annak a szerencs�tlennek meg olyan, mintha r�hes lenne. Tal�n valamilyen ken�cs vagy f�zet seg�tene rajta… Ej, meg kellett volna k�rdezni a le�nyasszonyt, m�g miel�tt a t�hoz vitt�k volna!
Ment h�t hazafel� a j�n�p, �s �gy besz�lgettek a l�ny hal�l�r�l, mintha csak valami �rdekes mese lett volna. Mintha nem is h�sv�r ember lett volna…
Hamarosan nem maradt m�s ott, a t� partj�n, csak a cs�nakn�l Pete, �s bok�ig a v�zben Malaz�r.
- Te nem j�ssz v�l�nk vissza? - k�rdezte Pete.
- Semmi keresnival�m k�ztetek - v�laszolta Malaz�r m�g mindig a vizet k�mlelve.
Pete egy pillanatig habozott, miel�tt �jra megsz�lalt volna:
- �rtatlan volt.
Malaz�r arc�n egy kicsit megfesz�ltek az izmok, miel�tt felelt volna.
- Tudom.
- Hi�ba k�mleled a vizet, � m�r nem j�n t�bb� vissza.
Malaz�r v�gre Pete-re n�zett. Tekintet�nek a s�ly�t�l a f�rfiban v�ratlanul felt�madt a lelkiismeret.
- Te is tudtad - mondta ridegen a gr�f. - Semmi m�st nem tudt�l felhozni ellene, csak azt, hogy annyiszor seg�tett rajtatok. Az�rt �lted meg, mert er�sebb volt, mint te.
- De honnan volt a hatalma? - vicsorgott Pete.
- L�thattad az isten�t�letb�l - mutatott a t�ra Malaz�r. - Az �g adta. Nektek.
M�ly leveg�t vett �s hevesebben folytatta:
- B�rhov� ment, enyh�tette a szenved�st �s megsz�ntette a f�jdalmat. Az �g adta, hogy jobb legyen nektek. Az �g adom�ny�t �lted meg, Pete! Felfogtad-e v�gre?
A m�sik f�rfi �sszevont szem�ld�kkel meredt a gr�fra. Kiss� h�trakapta a fej�t, de nem sz�lt.
- Nem azt k�rdem t�led, hogy hogyan fogsz sz�mot adni e tettedr�l a m�svil�gon, Pete. Terhelheti m�g a lelkedet ezen k�v�l addig b�rmi. De gondolsz-e majd a hal�los �gyadon f�jdalmakt�l gy�t�rten arra, hogy lett volna gy�gy�r a szenved�sedre, de magad v�gezt�l vele? Vered-e majd a falba a fejed, ha r�j�ssz, hogy a hal�los k�nokat elszenved� gyermekedet vagy unok�dat megmenthette volna Helga?
- B�rmi lesz is, viselem a tetteim k�vetkezm�nyeit - h�zta ki mag�t komoran Pete.
Malaz�r hidegen v�gigm�rte.
- Viselni fogod. Ak�r akarod, ak�r nem - mondta �s visszafordult a t�hoz.
*
Malaz�r s�t�ted�sig �llt ott egyed�l a bok�ig �r� v�zben. N�ha �gy t�nt, mintha aludna, m�skor meg n�zel�d�tt, de nem mozdult, nem ment ki a partra �s beljebb sem ment. Csizm�j�t l�gyan k�rbe-k�rbenyalta a v�z, �s ha b�rki odal�pett volna, meglep�d�tt volna, hogy a m�sutt j�ghideg t� itt kellemesen langyos.
�m amint lebukott a nap nyugaton a l�t�hat�r m�g�tt, Malaz�r k�rbek�mlelt. J� ideje nem volt a k�rny�ken rajta k�v�l senki. A f�rfi meg�l�nk�lt, kih�zta mag�t �s kicsit toppantott:
- Adj�tok ide nekem - mondta parancsol�an valakiknek, akik nem l�tszottak.
Apr� v�zfodrok jelentek meg a t� felsz�n�n �s kifel� igyekeztek, Malaz�r fel�. Mintha pajkos sell�-l�nyk�k j�tszadoztak volna hol a hajukat, hol a karjukat villantva el�. A habok keltek �letre, tajt�kot vetettek �s egyre jobban magasod� v�gt�jukkal aj�nd�kot sodortak urukhoz. V�g�l az utols� hull�m szel�den Malaz�r karj�ba adta Helg�t.
- J�l vagy? - k�rdezte a f�rfi.
- J�l - dideregte Helga. - A t�ban j� meleg volt, h�la a v�d�burkodnak, �s aranyosak voltak a v�zi l�nyek is, akik sz�rakoztattak, de ez a hull�m el�ztatott, �s most f�zok.
- T�zet most nem rakhatunk - szor�totta mag�hoz a reszket� l�nyt Malaz�r. - De var�zsolok valami m�st.
�s ahogy kil�ptek a t�b�l, Helga �rezte, hogy minden egyes v�zcsepp, amely a test�n vagy a ruh�j�n volt, visszasz�kik a t�ba. Egy pillanat alatt mindene megsz�radt.
- Most m�r jobb? - k�rdezte a f�rfi.
- Sokkal, de egy kicsit m�g mindig f�zok.
- Akkor �lt�zz fel, �s szerintem induljunk is.
Helga hallgatott r�, �s hamarosan m�r a sz�k kis hegyi �sv�nyen l�ptettek.
- Mi�rt megy�nk vissza? - k�rdezte Malaz�r.
- Nem eml�kszel? Any�m s�rj�t akartam megn�zni. Az�rt j�tt�nk ide.
- Megl�thatnak.
- Nem �rdekel - emelte meg az �ll�t Helga. Nem dac hallatszott a hangj�b�l, hanem elsz�nts�g. M�gpedig… hideg elsz�nts�g. Malaz�r m�g soha nem l�tta Helg�t ilyennek.
A gr�fra nem volt jellemz� az egy�tt�rz�s, r�ad�sul maga is d�h�s volt a falusiakra, most m�gis arra gondolt, hogy jobb lesz mindny�juknak, ha egy paraszt sem keresztezi Helga �tj�t.
Lehet, hogy valahol meghallgat�sra tal�lt a k�v�ns�ga, mert val�ban nem tal�lkoztak senkivel.
Malaz�r csak kiv�telesen j� t�j�koz�d�si k�pess�g�nek k�sz�nhette, hogy sejtette, merre j�rnak. Helga ugyanis nem ment vissza a faluig, hanem j�val el�tte egy szinte l�thatatlan �sv�nyen bement az erd�be. Hamarosan pedig eljutottak oda, ahol a falu elleni t�mad�snak vetett v�get Helga, amikor �tka nyom�n megny�lt a f�ld a sz�rnyek alatt…
Hatalmas s�t�t lyukak tark�tott�k a kop�r tiszt�st. Mintha a f�k, a bokrok is elvonultak volna e gy�szos helyr�l, ahol j� n�h�ny �vvel ezel�tt a hal�l r�mfigur�i arattak. Lekopott innen m�g a f� is, m�g a f�ld is hagyta mag�t m�shova elmosni, hogy itt m�s se l�tsz�djon, csak a csupasz szikla, melyet az �ppen felkel� hold m�g k�s�rtetiesebbre var�zsolt, mint lehetett egy�bk�nt. Rettenet �s borzalom j�rta �t e helyet m�g most is, kiv�ve egy kis dombot, ahova az alig l�that� �sv�ny vezetett. Ez a domb volt az egyetlen a k�rny�ken, ahol f�ld is akadt, vir�gok is ny�ltak rajta. Nem kellett hozz� sok �sz, hogy kital�lja az ide�rkez�: ez az akkor elhullott falusiak k�z�s nyughelye.
Helga lesz�llt a lov�r�l a domb l�b�n�l. Malaz�r k�vette a p�ld�j�t. Helga felment a dombra, Malaz�rt azonban vonzotta az a s�t�t lyuk, mely alig p�r l�p�snyire a domb mellett t�tongott.
- Ne l�pj r� a szikl�ra! - csattant fel m�g�tte Helga figyelmeztet�se, de ekkor m�r k�s� volt.
Malaz�r m�r ott �llt a hasad�kn�l, �s p�lc�ja gy�r f�ny�n�l az �resen t�tong� irdatlan m�lys�get k�mlelte.
- Mi�rt? - k�rdezte a gr�f csod�lkozva, �m Helg�nak m�r nem volt ideje v�laszolni r�.
Vel�tr�z�, m�ly hang� �v�lt�s verte fel az �jszaka csendj�t, �s Malaz�r d�bbenten vette �szre, hogy az addig �resnek hitt veremben k�t embertelen�l nagy v�r�s szemp�r par�zslik fel. A f�rfi h�trah�k�lt, mert a szemp�r egyre k�zeledett, ahogy a tulajdonosa egyre feljebb j�tt �s v�g�l kil�pett a felsz�nre.
Egy �ri�s k�s�rtete volt.
A gr�f csak f�l szemmel l�tta, hogy a t�bbi lyukb�l is k�s�rtetek bukkannak fel; �ri�sok�, v�mp�rok�, v�rfarkasok�, trollok�, �s m�g ki tudja, milyen faj� r�malakok k�s�rtetei, akiknek haland� teste ellen is oly nehezen harcolhatott annak idej�n, most pedig egyenesen rem�nytelennek t�nt a k�zdelem. Mert k�zdelem l�tszott elj�ni, hiszen a k�s�rtetek zombik�nt k�zeledtek fel�, ki a fogait csattogtatva, ki a karmait meresztve, ki bunk�j�t, k�s�t, egy�b �l� alkalmatoss�g�t l�b�lva, �s nyilv�nval� volt, hogy a betolakod�val k�v�nnak v�gezni, aki megzavarta el�tkozott nyugalmukat. Malaz�r pedig, aki egy�bk�nt b�tor volt, mint egy oroszl�n, �s er�s, mint egy medve, elh�l� sz�vvel h�tr�lt, mert felfogta, hogy ez a harc nem v�gz�dhet az � gy�zelm�vel; �s a vakmer�s�g, mely Godrikot biztos r�b�rta volna a kil�t�stalan k�zdelemre, t�vol �llt a fekete gr�f term�szet�t�l. �m ahogy h�tr�lt, hirtelen megcs�szott a l�ba. �s ahogy odakapta a fej�t, l�tta, hogy vir�gokat tiport le, �s azok l�d�s sz�r�n-szirmain szaladt ki a l�ba.
Malaz�r alatt �s k�r�l�tte minden�tt term�f�ld volt, a f�ldben pedig �lettel teli n�v�nyek.
A gr�f Helga fel� kapta a fej�t, �s l�tta, hogy nem t�vedett. Az ifj� boszork�ny a domb tetej�n �llt, karcs� alakj�t megvil�g�totta holdf�ny, �s arc�n k�l�n�s elm�ly�lts�ggel n�zett le a tiszt�sra.
- Azt hiszi a Gonosz, hogy �v� ez a f�ld. Ideje, hogy elkotr�djon… Maradj ott, ahol vagy - mondta Malaz�rnak, �s a f�rfi engedelmeskedett.
Helga pedig lej�tt a dombr�l �s s�t�lni kezdett. Amerre l�pett, els�t�tedett a feh�r szikla; fekete term�f�ld lepte el az addig medd� k�vet, �s a f�ldb�l f� �s vir�gok b�jtak el� sz�lsebesen. A r�miszt� k�s�rtetek pedig egym�st letaposva furakodtak a k�zel�be, de nem az�rt, hogy b�nts�k, hanem hogy a l�ny �rint�s�t�l felszabadult s�hajjal eleny�sszenek, ezzel v�glegesen megszabadulva haland� l�t�k utols� maradv�ny�t�l is. Hiszen el�tkozottak voltak �k, k�rhozottak, akik a gonosz var�zslatok hat�s�ra nem tal�lhattak v�gs� nyugodalmat addig, am�g nem tal�lkoztak olyan tiszta l�lekkel, aki �gi adom�nyk�nt hordozta mag�ban a k�pess�get arra, hogy seg�tsen.
Mire Helga befejezte a s�t�j�t, elt�ntek a tiszt�sr�l az �resen �s�t� lyukak, behegedtek a f�ld sebei, �s buj�n teny�sz� n�v�nyek lept�k el az eg�sz ter�letet. Megmaradt a domb, soha nem l�tott vir�gok sz�ps�g�vel eml�kezve a holtakra, a hajdani sz�rnyek s�rjain�l pedig egy-egy t�lgyfa termett el� a semmib�l. �m ezek a t�lgyek nem el�tkozott fejf�k voltak, amelyek �rizhett�k volna a borzalmak eml�k�t, hanem �ldott mened�kek, melyek visszacsalogatt�k e vid�kre az �letet.
V�g�l Helga meg�llt a domb el�tt.
- Nem hoztam neked, any�m, semmit, csak magamat - mondta halkan. - Nem is viszek m�st innen, csak az eml�kedet. T�led kaptam az �letemet, �s ezt nem tudom semmi m�ssal viszonozni, mint egyetlen k�v�ns�ggal: nyugodj b�k�ben.
Egy pillanatra lehajtotta a fej�t, majd a lov�hoz l�pett. Fel�lt Vill�m nyerg�be �s vissza se n�zett.
Malaz�r azonban sejtette, hogy Helga k�v�ns�ga t�bb volt, mint egy egyszer� k�v�ns�g: t�ny volt, amelyr�l a l�ny maga gondoskodott.
*
Hossz� �r�k m�lva �lltak csak meg pihenni, �s b�r Malaz�r eg�sz nap talpon volt, Helg�val ellent�tben nem b�rt aludni. Egyre csak k�pek j�rtak a fej�ben: Helg�t ler�ngatj�k a l�r�l �s �sszeverik. Helga botladozva megy az �sv�nyen. Helg�t bel�kik a t�ba… �s az esend� Helga mellett a m�sik Helga k�pei: a nagyhatalm� boszork�ny, aki �rint�s�vel elk�rhozottakat szabad�t fel, a F�ld Erej�nek �rz�je, akinek l�ptei nyom�n �let sarjad a kop�r k�szikl�n is.
Melyik Helga az igazi?
�s Malaz�rban felid�z�dtek a saj�t �rz�sei is. �, igen, szereti � a F�ld Erej�nek �rz�j�t is, tiszteli �s becs�li, de igaz�n az a gy�nge, esend� l�ny �ll hozz� k�zel, aki az � v�delm�re szorul. Aki mellett igazi, er�s f�rfinak �rezheti mag�t. Aki beh�dol neki.
Szerencs�re Helga ritk�n mutatja ki a val�di erej�t. �m ett�l f�ggetlen�l bosszant�an �ntudatos. Nem fogja fel, hol van egy asszonyszem�ly helye. A Sz�vets�g az egy dolog. A h�zass�g pedig… Nos, az egy m�sik.
Ha siker�l megtan�tania Helg�nak, hogy �, Malaz�r az �r, akkor nem lesz semmi baj. Akkor j�het a h�zass�g. De ha nem…
Nem lesz "de". Megoldott � m�r enn�l bonyolultabb probl�m�kat is. �s r�ad�sul ismeri a n�ket, mint a tenyer�t, hisz volt vel�k dolga �pp el�g. Be kell t�rni az orr�t! Ennyi az eg�sz! Ha r��bred v�gre, hogy a rangl�tr�n minden szempontb�l Malaz�r alatt �ll… Ha r�j�n, hogy mennyire lehajlik hozz� Malaz�r, akkor j� feles�g lesz. Ebben a gr�f biztos volt.
Reggel hozz� is l�tott az idom�t�shoz.
- Innen m�r magam is tudom az utat - sz�lt r� Helg�ra, aki el�re akart r�gtatni a lov�val, ahogy tette azt az ismer�s k�rny�ken nap mint nap.
A l�ny kiss� meg�tk�zve n�zett r�, de azt�n engedelmesen hagyta, hogy Malaz�r l�ptessen el�bbre.
J�szerivel d�lid�ig nem sz�ltak egym�shoz, mindketten elmer�ltek a saj�t gondolataikban. Malaz�r �hes volt ugyan, de esze �g�ban sem volt meg�llni. V�rt. S nem hi�ba.
- Malaz�r! - sz�lt el�re Helga. - Nem kellene m�r meg�llnunk pihenni?
- Nem vagyok f�radt - hazudta a f�rfi. - Te tal�n igen?
- F�radt is vagyok �s �hes is.
- Jobb lenne min�l messzebb lenn�nk a dr�gal�tos sz�l�faludt�l. Menj�nk m�g egy kicsit.
- Nem hinn�m, hogy k�vettek volna benn�nket - ingatta a fej�t a l�ny. - R�lam azt hiszik, hogy holt vagyok, t�ged meg mi okb�l lesn�nek?
- Azt mondj�k, jobb f�lni, mint megijedni.
- �s ez most mit jelent?
- Haladjunk m�g egy kicsiny�g.
- De m�gis meddig?
- Am�g j�nak l�tom.
- Na �s mikor l�tod j�nak? Estig f�lj�nk? - g�nyol�dott f�radtan Helga.
Ez volt az, amire Malaz�r v�rt!
Meg�ll�totta a lov�t �s h�trafordult.
- Azt hittem, megtanultad a t�rt�ntek ut�n, hogy jobb, ha r�m hallgatsz. �jabb v�daskod�sokat akarsz?
- Hol vagyunk m�r att�l…! - legyintett Helga, de a gr�f kem�nyen a szav�ba v�gott.
- Eg�szen k�zel! Mi ugyan l�h�ton megy�nk, de kanyarg�s hegyi �sv�nyen, gyalog ak�rmikor el�nk v�ghatnak.
- Azt hittem…
- Azt hitted, hogy t�rt karokkal fognak majd a falvadban fogadni. Azt is hitted, hogy h�l�sak lesznek neked. Ehelyett �sszevertek �s v�zbe fojtottak. Mikor l�tod m�r be v�gre, hogy meg kellene fogadnod a szavamat?
- Ezt �gy mondod, mintha te nem t�vedt�l volna sosem! - berzenkedett a l�ny.
- Hal�losan m�g sohasem t�vedtem - biggyesztette le az ajk�t Malaz�r.
Helga egy pillanatig hallgatott, azt�n s�padtan emelte a gr�fra a tekintet�t.
- J�t felt�teleztem r�luk. Olyan nagy baj ez?
- Meg�ltek �rte - felelte t�m�ren Malaz�r.
- Csakhogy �n nem tudok bizalom n�lk�l �lni! - fakadt ki a l�ny. - Ismerem az emberi �nz�st �s a butas�got, de akkor sem tudok v�ltoztatni magamon!
- M�g ha �jra �s �jra kiv�geznek is �rte?
- M�g akkor sem!
- �s azt hiszed, hogy ett�l er�s lesz a jellemed? - f�rmedt r� a f�rfi. - Csup�n makacs vagy �s fafej�! �s ostoba, mert makacss�gb�l utas�tod el a j�zan�sz szav�t!
- Mert a te szavad lenne a j�zan�sz�? - ki�ltott fel Helga.
- Az eny�m!
- J�zusom! - pillantott az �gre Helga. - Ez az �ntelts�g netov�bbja!
- Becsm�relni mer�szelsz? - k�rdezte fenyeget�-halkan Malaz�r, mik�zben m�g ink�bb Helga fel� fordult.
- Csup�n felh�vn�m a figyelmedet, hogy te sem vagy t�k�letes!
- Csak t�k�letesebb, mint te!
- Ugyan miben?
- Id�sebb, tapasztaltabb vagyok.
- Ennek a jellemhez semmi k�ze, Malaz�r!
- J�! Akkor h�t kimondom: Nem vagyok hazud�s sem, mint te!
- Hogy �n…? Mikor? Miben?
- �n nem hazudtam a sz�rmaz�som tekintet�ben - emelte fel a fej�t g�g�sen Malaz�r.
- Nem hazudtam neked - v�gta oda �ntudatosan Helga, de k�zben elfeh�redett a sz�ja. - Azt mondtam, nem ismertem az ap�mat, �s ez igaz.
- Ez a szavakon lovagol�s! De rendben, legyen: Csup�n elhallgattad el�lem a val�t. De el tudod k�pzelni, hogy ez az �rtatlan kis dolog milyen hat�ssal lehetett volna r�m, ha akkor der�lt volna ki, amikor m�r a feles�gem vagy? - robbant ki a f�rfib�l. - Ujjal mutogatott volna r�m a sok l�h�t� udvaronc: N�zd, ott megy Malaz�r, Mardek�r gr�fja, a kir�ly unoka�ccse, akinek paraszt fatty� a feles�ge!
Helga megsz�d�lt �s halotts�padt arccal kapaszkodott a nyerge sz�l�be.
- Micsoda sz�gyen lett volna… - suttogta elzsibbadt ajkakkal.
- Az bizony! - v�gta r� a gr�f. - �s m�g fel sem k�sz�lhettem volna r�! Sz�rnyen k�nos helyzetbe ker�ltem volna az elhallgat�sod v�gett!
- M�g j�, hogy meg sem k�rt�l - Helga hangja m�g mindig nem j�tt meg.
- �s gondolkodok is rajta, hogy megk�rjelek-e - biccentett m�g g�g�sebben Malaz�r. - B�r… ha megfogadod, hogy ezent�l engedelmes asszony leszel, nagylelk� leszek �s t�lteszem magam a t�rt�nteken.
Helga annyira s�padt volt, hogy a szemei, amik most hihetetlen�l nagyra t�gultak, szinte vil�g�tottak az arc�ban. Csak n�zte, n�zte Malaz�rt, �s nem sz�lt egy sz�t sem.
- Nos? - s�rgette felvont szem�ld�kkel a f�rfi.
Helga nagy leveg�t vett, de els�re m�gsem b�rt megsz�lalni. �s ahogy kif�jta a leveg�t, az legink�bb egy s�hajra eml�keztetett. Egy olyan ember s�haj�ra, aki szenved.
M�sodik l�legzetv�tel�re j�tt csak meg a hangja, b�r reszketegen:
- Nem fogadhatom el a nagylelk�s�gedet.
- Micsoda?! - h�kkent meg Malaz�r. Nem ezt a v�laszt v�rta.
Helga v�gre er�t vett mag�n, b�r az arca m�g mindig falfeh�r maradt.
- Benton megmondta, hogy minden j�tett elnyeri a m�lt� b�ntet�s�t - mondta l�tsz�lag al�zatosan. - Nem fogadhatom el a nagylelk�s�gedet, mert azzal bajt id�zn�k a fejedre.
- Magam d�nt�m el, hogy v�llalom-e ezt a kock�zatot - hangzott a gr�f magabiztos v�lasza, de a tekintete bizonytalanul f�rk�szte a l�ny arc�t.
- Azt viszont �n, hogy ilyen d�nt�s el� �ll�talak-e - v�laszolta Helga. A hangja imm�ron teljesen nyugodtan csengett, �s a szeme… A szeme olyan volt, mintha egy idegenre n�zne. - Az lesz a legjobb, ha ezent�l t�vol tartom magam t�led.
- Mit mondasz?
- M�s utat is ismerek, amin eljuthatok a kunyh�hoz. Te menj erre - intett el�re, - �n megyek arra - intett a balra. - Mindketten odatal�lunk, �s �gy legal�bb nem sz�lnak meg az �tit�rsad�rt, Malaz�r, Mardek�r gr�fja.
Imm�ron egy�rtelm�en kicsend�lt a szavaib�l a keser� g�ny.
- K�l�nv�lni? Nem hagyhatom! - l�ptetett el�re a f�rfi, de Helga rideg hangon r�sz�lt:
- Nem aj�nlom, hogy megpr�b�ld r�m tukm�lni magad! Ne feledd, hogy ez a paraszt fatty� egyben a F�ld Erej�nek �rz�je is, �s el tudja t�ntetni a l�bad al�l a talajt!
S hogy szavainak nagyobb nyomat�kot adjon, Sebes pat�ja el�tt vill�m alak�, de m�g keskeny hasad�k jelent meg. A l� megtorpant.
- Ez h�t a feleleted? - sz�k�lt �ssze a f�rfi szeme d�h�sen.
- Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk ezent�l - jelentette ki a l�ny hidegen, azt�n elford�totta Vill�m fej�t, �s elindult arra, amerre az im�nt mutatott. A f�k, a bokrok f�lreh�z�dtak el�tte, hogy sima utat nyissanak neki, de m�g�tte azonnal �ssze is z�r�dtak.
Malaz�r ottmaradt egyed�l az �sv�nyen. Az arckifejez�se igencsak bamba volt.
Az �rd�gbe! Hogy fajulhatott id�ig a dolog? Sz� sz�t k�vetett, ahogy tervezte, de egy id� ut�n elkanyarodott a vita, �s most ahelyett, hogy b�szke v�leg�nyk�nt al�zatos kis menyasszony�val mehetne haza, kig�nyolt �s megfenyegetett f�rfik�nt egyed�l k�nytelen hazasomford�lni. H�t hogyan lehets�ges ez?!
Ahogy halkan, de d�h�sen k�romkodva visszaford�totta a lov�t, egy kifejez�s villant az elm�j�be: "Az �g adom�nya." Ezt � mondta Helg�r�l Pete-nek. "A n� az �g adom�nya a f�rfinak" - Ezt viszont a Mester mondta Godriknak �s neki.
Pete elvesz�tette a maga adom�ny�t, Malaz�r pedig k�nytelen volt szemben�zni azzal, hogy most val�sz�n�leg � is elvesztette a mag��t.
K�rd�s, hogy megtal�lhatja-e valaha is…