1. fejezet


"Csak az a f�rfi lehet boldog, akit n�k szeretete vesz k�r�l…"
Hm… Id�nk�nt furcs�kat tud mondani a Mester. M�g hogy a n�k szeretete! Egy f�rfi boldogs�g�hoz ter�tett asztal meg j�fajta bor kell, egy kis vereked�s… no �s persze n� is. Ezt nem is tagadja. Egy �jszak�ra, esetleg kett�re. De az nem kell, hogy szeresse; el�g, ha kedves hozz�. �, Malaz�r ennyivel mindig be�rte.
Na, ezekt�l tud egy f�rfi boldog lenni!
De hogy egy n� szeresse! Nem, k�sz�ni sz�pen, ez nem kell. Ha egy n� szeret, akkor birtokolni akar. Tulajdon�nak tekinti a f�rfit. Tudni akar mindent vele kapcsolatban; hol volt, mit csin�lt, mit �rzett, min gondolkodott… A szeretet k�nt�s�be b�jva uralkodni pr�b�l a f�rfin. Belesz�l mindenbe, �s ha a f�rfi nem enged, akkor ott van a zsarol�si eszk�ze: hogy megtagadja az ur�t�l a test�t. M�rpedig egy n� csak arra j�, hogy test�vel-lelk�vel szolg�lja a f�rfit. A legt�bb esetben a lelk�re sincs sz�ks�g, el�g csak a teste. Az biztos, hogy �t nem fogja beh�l�zni egyetlen n� sem!
Malaz�r - ahogy ide�rt gondolatai menet�ben - olyan nagy lend�lettel v�gta a fejsz�j�t a tusk�ba, hogy az menten kett�hasadt. Hm… Nem is rossz, ha �gy megm�rgeli mag�t. Legal�bb a munka is gyorsabban halad.
Eltelt m�r az �sz fele, de m�g mindig ragyog� j� id� volt. A v�nasszonyok nyara olyan sok�ig kitartott, hogy a leg�regebb emberek sem eml�keztek ilyenre. Ez viszont most igencsak kap�ra j�tt a kis kunyh�ban �l�knek, mert Malaz�r �s Helga k�s�se miatt a t�l el�tti munk�kkal j�csk�n elmaradtak. Malaz�r most is t�zif�t v�gott t�lire, Hedvig a Mesterrel bogy�kat, magvakat gy�jteni ment az erd�be, Helga �s Godrik meg…
Na igen. Helga �s Godrik a kunyh�ban van. �ll�t�lag Godrik seg�t latinb�l Helg�nak, mert ezzel a nyelvvel nehezen birk�zik meg a l�ny. Mondhatni, nagyon kedves Godrikt�l, hogy �gy a sz�v�n viseli Helga esz�nek pall�roz�s�t. Csak azt nem tudni, hogy ehhez mi�rt kell olyan nagy vih�ncol�st csapni. Most is… szinte beleremeg a kunyh� a nevet�s�kbe. Mi az a nagyon mulats�gos egy latin nyelvleck�ben?
Malaz�r egy �jabb �t�ssel bele�ll�totta a fejsz�j�t a k�vetkez� tusk�ba, majd befel� indult. Olyan nagy garral nyitotta az ajt�t, hogy a bent l�v�k ijedten hagyt�k abba a nevet�st. Godrik sz�j�n ugyan ott maradt a mosoly, de Helg��r�l mintha let�r�lt�k volna a j�kedv �rny�k�t is. Elkomolyodott, �s pillant�s�t mereven az el�tte hever� pergamentekercsre sz�gezte.
- Mi baj van, Malaz�r? - k�rdezte Godrik.
- Mi�rt lenne baj? - morogta Malaz�r.
- Csak mert… olyan komor k�ppel rontott�l be ide.
- Berontottam? Szomjas vagyok.
- Csak ennyi?
- A fav�g�sban megszomjaztam. Tudod, vannak, akik dolgoznak is - v�gott m�g mogorv�bb k�pet Malaz�r, mik�zben vizet �nt�tt a fakup�j�ba.
- Seg�tsek? - emelkedett meg Godrik. - Sz�lhatt�l volna!
- Nem kell!
- De h�t…
- B�rom egymagam is. Az�rt m�g nem vagyok olyan v�n, hogy ne gy�zn�m egyed�l.
- Akkor meg…
- Hagyd, Godrik! - csend�lt fel l�gyan Helga halk hangja. - Ha azt mondja, hogy b�rja, akkor b�rja.
Godrik szinte tan�cstalan pillant�st vetett Helg�ra, �s a l�ny - ez Malaz�r figyelm�t nem ker�lte el - k�nnyed�n r�tette a kez�t a f�rfi kez�re. Godrik lassan vissza�lt, de pillant�s�t nem vette le a bar�tj�r�l.
- Az�rt sz�lj, ha �gy �rzed, elkelne a seg�ts�g - mondta megkock�ztatva egy mosolyt.
Malaz�r azonban nem enyh�lt meg. D�ng� l�ptekkel ment az ajt�hoz, de a k�sz�bn�l m�g visszafordult.
- Ti viszont jobban tenn�tek, ha enyelg�s helyett val�ban tanuln�tok! - mondta sz�r�s szemekkel, azt�n kiment.
Mi az, hogy Helga csak �gy r�teszi a kez�t Godrik kez�re? Mi az �rd�g k�z�tt�k ez a bizalmaskod�s? Nem mintha �t �rdekeln� a dolog, de…
Hogy mer�szeli Godrik?!
Malaz�r akkora indulattal csapott le a fejsz�vel, hogy nem csak az apr�tani val� tusk�, hanem alatta a t�ke is kett�repedt. Ett�l a fiatalember mintha kiss� mag�hoz t�rt volna. A felt�mad� szell�be tartotta az arc�t, hogy leh�tse, k�zben m�lyeket l�legzett.
"Nem szabad �gy elragadtatnom magam" - gondolta. - "Godrik a bar�tom. Egyetlen n� sem �r annyit, hogy miatta �sszevesszek a bar�tommal."
Nem �r annyit? Komolyan egy sem �r annyit? - k�rdezte bel�l egy kaj�n hang. - Na �s mi a helyzet Helg�val?
Helga… csup�n egy fityfiritty - v�laszolta annak a bizonyos hangnak Malaz�r d�h�sen, mik�zben m�sik t�k�t ker�tett. A benne d�l� indulatnak k�sz�nhet�en egymaga tette a hely�re azt az irdatlan r�nk�t, amihez rendes k�r�lm�nyek k�z�tt Godrikkal ketten is szinte kevesek lettek volna.
Egy fityfiritty. Aki jobb�gynak sz�letett. R�ad�sul t�rv�nytelen�l. Egy senki! �s hazud�s! �s gy�ny�r�…
Malaz�r megr�zta a fej�t, tal�n hogy kir�zza bel�le Helga k�p�t, ami most f�lsejlett el�tte. nem fog ell�gyulni t�le! Ugyan mit�l is? Sz�p? M�s sz�p n�k is akadnak ezen a vil�gon. �s egy�ltal�n… N�? Hiszen csak gyerekl�ny… Na v�rjunk csak! - egyenesedett fel Malaz�r a fav�g�s k�zben. - �ppen valamelyik este sz�molgattak. � maga tavasszal t�lt�tte be a huszonnegyedik �let�v�t, Godrik most ny�r v�g�n az ugyanannyit, Hedvig valahogy kar�csony t�j�n lesz huszonkett�, Helga pedig ezen az �sz�n tizenkilenc. No l�m… Feln�tt lett a kis fityfiritty… �s maga szerezte mag�nak a f�nemesi rangj�t. �s… val�ban gy�ny�r�…
Malaz�r le�lt a r�nkre, a t�rd�re k�ny�k�lt �s a homlok�t a tenyer�re t�masztotta.
Jaj… Tavaly t�l �ta tudja, hogy neki nem kell m�s asszony, csak Helga. M�gsem k�rte meg, mert… Mi�rt is nem? B�szkes�gb�l. Mert Helga olyan �ntudatos. T�l �ntudatos ahhoz, semhogy engedelmes, al�zatos feles�ge legyen az ur�nak. M�rpedig neki olyan asszony kell, aki felett uralkodni tud. V�gt�re is hova lenne a vil�g, ha az asszonyok azt tehetn�nek, amit akarnak? Kell a gyepl� nekik, ez vil�gos! Helg�nak meg de pl�ne kell…
A baj csak az volt, hogy amikor hozz�kezdett bet�rni a l�nyt, az egyszer�en fogta mag�t, �s fak�pn�l hagyta. M�g meg is fenyegette, nehogy Malaz�r ut�na pr�b�ljon menni. �s az a legrosszabb az eg�szben, hogy Malaz�r tudta: a l�ny k�pes bev�ltani a fenyeget�seit! K�l�n utakon t�rtek meg a kunyh�ba, �s az�ta Helga nem sz�l hozz�. Mit nem sz�l? R� se n�z! �gy b�nik vele, Malaz�rral, mintha a vil�gon sem lenne!
Bezzeg Godrikkal! Godrikkal rengeteg id�t t�lt egy�tt, besz�lgetnek, nevetg�lnek… Ki tudja, mi lesz ennek a v�ge? L�m, most is! Mi volt ez a bizalmaskod� mozdulat? R�teszi a kez�t Godrik kez�re, hogy lenyugtassa, �s Godrik le is csillapodik t�le! H�t mi mindent csin�lhatnak, amikor �des kettesben maradnak?
Malaz�rnak megcsikordult a foga.
Ilyen borong�s gondolatokkal volt teli a feje, amikor kiny�lt a kunyh� ajtaja, �s kil�pett rajta a k�t j�mad�r.
- Vigy�zz magadra! - intette Godrik a l�nyt, �s gyeng�den megpaskolta a v�ll�t. Helga kedvesen r�mosolygott a f�rfira �s elindult az erd� fel�.
Abban a pillanatban, amikor a p�r kil�pett, Malaz�r azonnal fel�llt, majd a siets�g l�tszata n�lk�l folytatta a fav�g�st. Csak a szeme sark�b�l l�tta a jelenetet, mert a fej�t ugyan oda nem ford�totta. Dehogy ford�totta! M�g a v�g�n azt hinn�k, hogy k�v�ncsi r�juk! �gy h�t �gy �rt oda hozz� Godrik, hogy �t l�zas munk�ban tal�lta.
Merthogy Godrik odament hozz�.
- Add ide a fejsz�t! - mondta. - �tveszem.
- Nem adom - v�laszolta foghegyr�l Malaz�r.
- Elf�radt�l. Pihenj egy kicsit!
- Nem vagyok f�radt.
- Az�rt tartal�kold csak az er�det. Nem egyed�l kell felv�gnod azt a f�t.
- El vagy te foglalva m�ssal - vetette oda Malaz�r, �s megfesz�ltek az arc�n az izmok, ahogy irdatlan indulattal les�jtott a fejsz�vel.
- Most m�r nem - mondta Godrik.
- Nocsak! - k�rdezve Malaz�r �jra les�jtva. - V�ge a latin�r�nak?
- V�ge - b�lintott a sz�ke f�rfi. - Helga bement az erd�be a Mester�k ut�n. � is szedni akar f�veket.
- De gyorsan abbahagyt�tok, miut�n r�tok sz�ltam!
- Igen. Gondoltuk, bizony�ra elf�radt�l m�r, az�rt volt�l olyan mogorva. �gyhogy itt vagyok, �tveszem a munk�t - ny�lt a fejsz��rt Godrik.
Malaz�r ugyan leeresztette a szersz�mot, de nem ny�jtotta �t. Kih�zta mag�t �s sz�r�s szemekkel meredt a m�sik f�rfira.
- De k�szs�gesen �tveszel t�lem mindent, bar�tom - nyomta meg g�nyosan az utols� sz�t.
- Ezt meg hogy �rted? - �rtetlenkedett Godrik.
- Fejsz�t, munk�t, feh�rn�pet…
Most m�r Godrik is �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Helga nem egy rongybaba, amit �tvehetn�k t�led, bar�tom - nyomta meg � is a mondat v�g�t. - �s jobb lenne, ha nem besz�ln�l r�la ilyen hangon.
- Mi�rt? Milyen hangon besz�lek r�la?
- Len�z�en. P�khendien.
- De nagyon a sz�veden viseled, hogy hogyan besz�lek r�la!
- Val�ban - l�pett el�r�bb egy l�p�st Godrik. Az orrcimp�ja kit�gult, ahogy egyre d�h�sebb lett. - Helga meg�rdemli, hogy t�r�djenek vele. Te nem �gy gondolod?
- �n �gy gondolom, hogy t�l sokat t�r�dsz vele.
- Te meg t�l keveset!
- Ez�rt cic�zol vele?
- Egy�ltal�n nem cic�zok vele - tiltakozott visszafojtott hangon Godrik.
- L�ttam, amit l�ttam - f�jtatott Malaz�r. - �s azt aj�nlom, bar�tom, t�bb� a k�zel�be se menj, mert k�l�nben velem gy�lik meg a bajod!
- Meg akarod szabni, hogy mit tehetek? - k�rdezte szikr�z� szemekkel Godrik.
- Csup�n Helg�val szemben!
- Helga nem a tulajdonod, Malaz�r!
- Megmondtam: a k�zel�be se menj!
- �s �n sem vagyok a tulajdonod!
- Vigy�zz, Godrik! Vigy�zz!
- Hi�ba h�b�r�gsz itt nekem, ett�l m�g Helga nem lesz a tied!
Malaz�r d�he olyan hirtelen lobbant fel, hogy elvak�totta az agy�t: meglend�tette a fejsz�t, �s a m�sik f�rfi fel� csapott.
Godrik f�lrehajolt a fejsze el�l, �s amikor l�tta, hogy az els� csap�st a m�sodik �s harmadik is k�veti, nem volt rest beszaladni a kunyh�ba. Hallotta, hogy ellenfele k�veti, �gyhogy haboz�s n�lk�l felkapta a kardj�t, �s m�g an�lk�l fogta fel Malaz�r k�vetkez� csap�s�t, hogy kir�ntotta volna a h�vely�b�l.
Szikr�zott a leveg�, ahogy egym�snak fesz�lt a k�t f�rfi. Nagyj�b�l egyforma magasak voltak, nagyj�b�l egyforma er�sek, �s most �gy t�nt, nagyj�b�l egyform�n makacsak is. Mint mikor k�t feld�h�d�tt medve ront egym�snak. Vagy ink�bb k�t oroszl�n, hiszen hatalmas termet�k �s hihetetlen erej�k ellen�re mindketten meglep�en gyorsan �s hajl�konyan mozogtak a harcban.
K�t d�h�s, er�s, ostoba h�m…
- El�g lesz m�r a tr�f�b�l - morogta Godrik �sszeszor�tott fogain kereszt�l.
- Azt hiszed, ez tr�fa? - morogta vissza ugyan�gy Malaz�r.
- Aj�nlom, hogy az legyen. B�r t�lont�l vaskos - szikr�zott fel m�rgesen Godrik szeme.
- Nincs kedvem nevetni - izzott fel komoran Malaz�r szeme is.
Kezdt�k zih�lva szedni a leveg�t, ahogy irdatlan er�vel, de hi�baval�ban fesz�ltek egym�snak. Egyik�k sem b�rt a m�sikkal. V�g�l hatalmasat l�kve egym�son sz�tv�ltak, �s t�volabbr�l m�regett�k a m�sikat.
Itt volt a ragyog� alkalom, hogy lecsillapodjanak, de…
- Ostoba barom! - mondta Godrik.
- Gy�va kurafi! - v�laszolta Malaz�r.
A pillanat elveszett…
Godrik fej�b�l minden j�zan gondolatot kis�p�rt a harag. Szeme gyilkosan villant, azt�n
kih�zta a kardj�t a h�vely�b�l.
Malaz�rnak nem sok ideje maradt d�nteni. A harci b�rdhoz remek�l �rtett - csak�gy, mint a m�sik f�rfi, - de a b�rddal nem lehet olyan finom mozdulatokat tenni, mint a karddal. R�ad�sul, amit a kez�ben tartott, az m�g csak nem is volt harci b�rd, hanem k�z�ns�ges erdei fav�g� fejsze. D�nt�tt h�t. H�trabukfencezve az asztalon a m�sik falhoz ugrott, ahol a saj�t kardj�t tartotta, l�b�val Godrik fel� l�kte a vaskos b�tordarabot, ezzel nyerve id�t, hogy a fejsz�t a sz�ke fiatalember fel� haj�tva kir�nthassa a kardot a h�vely�b�l.
Godrik elhajolt a fejsze �tj�b�l, az orm�tlan szersz�m pedig nagyot csattanva �llt bele a nyitva hagyott ajt�ba.
Malaz�r felugrott az asztalra, azt�n a m�sik oldalon ism�t a f�ldre. Godrik f�rg�n kih�tr�lt a kunyh�b�l az irdatlan csap�sok el�l. Kint azt�n akadt hely�k el�g.
Neh�z volt a kardjuk, k�t marokra fogt�k, �gy suhintottak, v�gtak, sz�rtak, d�ftek. Most l�tszott csak, mennyire sz�m�t, hogy egy k�z k�pezte ki �ket, �s az is, hogy mennyire hasonl�tanak ketten egym�sra; b�rhogy k�szk�dtek, egyik�k sem b�rt a m�sik f�l� kerekedni. Malaz�r ugyan egy hajsz�llal er�sebb volt, mint Godrik, de Godrik egy cs�ppecsk�t f�rg�bben mozgott, mint Malaz�r. K�zd�ttek h�t, letiport�k a f�vet, le az aljn�v�nyzetet, egym�snak sz�nt csap�saik kett�szeltek bokrokat, n�vend�k f�kat, fels�rtett�k a vastag k�rgeket �s felsz�ntott�k a f�ldet. A leveg� megtelt a harci ki�lt�saikkal �s er�lk�d� ny�g�seikkel. K�zd�ttek. Izmaik megfesz�ltek, arcuk verejt�kben f�rd�tt, test�kh�z odatapasztotta a ruh�t az izzadts�g. Hajuk kibomlott, szem�k szikr�zott, r�g�ta sz�jukon kereszt�l kapkodt�k a leveg�t. �s nem b�rtak egym�ssal.
Hogy mi�rt is harcoltak? Igaz�b�l egyik�k sem tudta m�r. Malaz�rban valahol m�g mindig izzott ugyan a f�lt�kenys�g, Godrikban pedig a d�h a m�sik viselked�se miatt, de ezek valahol h�tt�rbe szorultak, m�sodlagoss� v�ltak, valamilyen okb�l csak az maradt el�l, hogy le kell gy�zni a m�sikat. Mintha az �vtizedes bar�ts�gukat a sz�l f�jta volna el, mintha most is tizenegy �vesek lettek volna, mintha most v�vt�k volna az els� tal�lkoz�suk ut�ni p�rbajukat, amelyben egym�sr�l semmit sem tudva a vil�g elleni haragjukat z�d�tott�k a m�sikra. Igen, hiszen az�ta sem fordultak soha egym�s ellen; ez annak a p�rviadalnak a folytat�sa volt.
Azzal a k�l�nbs�ggel - tudt�k ezt j�l, - hogy ennek csak egyik�k hal�la vethet v�get.
De mikor?
A k�zdelem csak folyt hossz�-hossz� id� �ta, �s b�r a felek f�radtak, mozdulataik kiss� lelassultak, egyik�j�k fej�ben sem fordult meg, hogy feladja…
*
Malaz�r k�s�n vette �szre a v�g�st. H�r�tott ugyan, �m Godrik kardja hegye nem m�ly, de hossz� �s f�jdalmas cs�kot v�sett az arc�ra. Malaz�r h�trar�ntotta a fej�t, �s az egyik kez�vel odakapott. Csurom v�r lett a tenyere. Csod�lkozva b�mult r�.
De csod�lkozott Godrik is. �gy �llt ott, mint aki hossz� �lm�b�l �bredt fel: Malaz�r v�re szempillant�s alatt kij�zan�totta az im�nti esztelen haragj�b�l.
- �risten - rebegte leeresztve a kardj�t.
Malaz�r csak b�mult r�.
- �risten - ism�telte meg Godrik kikerekedett szemekkel. - Mit m�vel�nk, Malaz�r?
- Megv�vunk! - rikkantotta mag�hoz t�rve a fekete f�rfi, �s meglengetve a kardj�t, lecsapott.
Godrik kiv�dte, de t�bb� nem t�madott.
- De mi v�gre? - ki�ltotta h�tr�l�s k�zben. - Gondolkozz, Malaz�r!
- Mir�l?!
- Hogy bar�tok vagyunk!
�m hi�ba besz�lt.
- Most egyszerre csak - puff - gondolkozzak?! - vicsor�tott Malaz�r szavait egy-egy irdatlan erej� csap�ssal k�s�rve. - Akkor nem voltunk bar�tok, - puff - amikor Helga k�r�l legyeskedt�l? - puff - Most, hogy legy�zlek, - puff - gondolkozzak?! - puff. �s az utols� v�g�s�val val�ban f�lre�t�tte Godrik kardj�t.
Meglehet �m, hogy csak az�rt siker�lt ez a h�z�sa, mert Godrik h�tr�l�s k�zben megbotlott egy gy�k�rben �s nem b�rta visszanyerni az egyens�ly�t. Ahogy Malaz�r f�lre�t�tte a kardj�t, hanyatt is esett. A fekete f�rfi azonnal f�lrer�gta ellenfele kardj�t, a saj�t fegyver�t pedig Godrik tork�nak szegezte.
Godrik Malaz�r tekintet�be f�rta a mag��t. Nem l�tott ott m�st, csak engesztelhetetlen haragot. Kif�jta h�t a t�dej�b�l a leveg�t �s letette a fej�t a f�ldre. M�g h�tra is d�nt�tte, hogy Malaz�r jobban hozz�f�rhessen a tork�hoz.
- Tess�k! - zih�lta kifulladva. - Ha meg akarsz �lni, csak rajta!
Malaz�r mellkasa ugyanolyan viharos �temben emelkedett �s s�llyedt, mint a m�sik f�rfi�.
- Legy�ztelek - f�jtatta v�g�l.
- Le - hunyta be a szem�t egy pillanatra Godrik.
- Helga az eny�m!
Godrik minden vid�ms�g n�lk�l elmosolyodott.
- �rte nem velem kell megk�zdened - mondta.
- Hanem?
- Magaddal.
- Hallgass! - rivallt r� Malaz�r, �s a kardja hegy�t er�sebben nyomta Godrik nyak�hoz.
Annyira, hogy kiserkent a v�r. - Hallgass!
Godrik arca f�jdalmasan eltorzult. �vatosan nyelt egyet; tehetetlen volt. M�gsem rezd�lt f�lelem a hangj�ban.
- Meg�lhetsz - mondta nyugodtan. M�g a zih�l�s�t is siker�lt lecsillap�tania. - De tudod, hogy ez akkor is �gy van.
- Hallgass! - mennyd�r�gte Malaz�r. - Elhallgass! Fogd be a sz�d, vagy meg�llek!!
Godrik csak becsukta a szem�t, �s m�g jobban h�trad�nt�tte a fej�t, hogy Malaz�r akad�lytalanul hozz�f�rjen a nyak�hoz.
- �lj!
Ott fek�dt teljesen kiszolg�ltatva ellenfel�nek, �s l�tszott rajta, hogy semmit sem fog tenni a v�delme �rdek�ben. Malaz�r pedig ott �llt felette, arca eltorzult az irt�zatos haragt�l, szinte r�zk�dott az eg�sz teste, ahogy tombolt benne az indulat. Felemelte a kardj�t, hogy les�jtson, azt�n…