2. fejezet

J� id� ide vagy oda, az�rt m�r kor�n s�t�tedett. A Mester a k�t n�vel �gy j�tt vissza, hogy m�g egy �ra lett volna napnyugt�ig, de az erd� s�r�j�ben m�r nem tudtak volna tov�bb gy�jt�getni. �gy is megp�pozt�k az �sszes zs�kot, kosarat, amit magukkal vittek: lesz vel�k dolguk �ppen el�g, mire sz�tv�logatj�k, felk�t�zik, sz�tter�tik a szerzem�nyeket aszerint, hogy melyikkel hogyan kell b�nni.
A kunyh� el�tt kis tiszt�s �llt, annak k�zep�n pedig a kis patak partj�n egy di�fa. M�g a Mester �ltette annak idej�n, mostanra pedig m�r �gy megn�tt, olyan nagyra, mint a mes�k �gig �r� f�ja. Ennek a f�nak a t�v�ben �lt a f�ld�n a k�t f�rfi.
Messzir�l is l�tszott, hogy le vannak izzadva. H�v�s�d�tt m�r a leveg�, de �k nem vettek err�l tudom�st, h�tukat a fat�rzsnek vetett�k, a v�llukat egym�snak, �s messzir�l �gy t�nt, mintha a fekete �s a sz�ke tincsek kettej�k k�z�tt �sszekeveredtek volna. Olyan b�kess�get, nyugalmat �rasztottak, amilyet csak az erd� �raszthat mag�b�l �szi sz�ps�g�ben, az �rkez�k azonban m�gis meg�rezt�k, hogy itt t�rt�nt valami. Tal�n �ppen ez�rt, a k�t f�rfi nyugalm�b�l. Hiszen mostan�ban annyira fesz�lt volt k�zt�k a viszony, hogy m�g a leveg� is szinte szikr�zott bel�. �s b�r Hedvignek sem volt mindegy, hogy mi t�rt�nt - a k�zte �s Godrik k�z�tti er�s k�t�d�st csak a mostan�ban elvakult Malaz�r nem vette �szre, - Helga volt az, aki nyugtalanul el�resz�kkent.
Meg�llt a k�t f�rfi el�tt.
- Mit m�veltetek? - k�rdezte.
Godrik nevetett.
- Semmit - mondta der�sen.
Malaz�r nem nevetett, csak Helg�t figyelte. Mintha szorongott volna valami�rt. �m mivel � nem sz�lt semmit, a l�nynak kellett kital�lnia, hogy mi t�rt�nhetett.
Helga alaposan szem�gyre vette h�t �ket. Tekintete j� darabig elid�z�tt a Malaz�r arc�n �ktelenked� v�g�son �s a Godrik nyak�t cs�f�t� seben. Azt�n f�ljebb n�zett �s megl�tta a di�f�n a lyukat. A lyukon l�tszott, hogy kard �t�tte, m�ghozz� egy olyan kard, amelyet egy f�rfi teljes erej�b�l d�f�tt bele. Helga ezut�n a k�rben�zett. L�tta a felszabdalt f�ldet, a letarolt bokrokat, az �sszekaszabolt f�kat. Megpillantotta a kunyh� ajtaj�ba v�gott fejsz�t. �s amit nem mondott el neki a sok nyom a f�ld�n, f�l�be s�gta a sz�l, amit a k�zben mell� l�p� Hedvig ford�tott le neki.
- P�rbajoztatok? - k�rdezte hitetlenkedve.
- Dehogy! - r�zta a fej�t Godrik.
Helga jelent�s�gteljesen meredt a f�rfiak mellett hever� kardokra.
- Khm… Gyakoroltunk kicsit - vigyorgott Godrik.
Helga a v�g�sokra n�zett a f�ld�n, a f�n.
- S�lyos a kard, n�ha neh�z visszafogni - magyar�zta Godrik k�vetve a l�ny tekintet�t.
Helga r�pillantott Malaz�r seb�re.
- ���… N�ha el�fordul kisebb baleset - menteget�z�tt a sz�ke fiatalember.
Helga a di�fa t�rzs�n �ktelenked� lyukra emelte a tekintet�t.
- L�tod! - mondta diadalmasan Godrik. - Nem egym�snak est�nk!
- T�ls�gosan mesterei vagytok a kardnak - mondta Helga -, semhogy csak �gy balesetek t�rt�njenek Ha sebek vannak rajtatok, az az�rt van, mert sebeket akartatok osztani. De ez a fa - mutatott a di�f�ra -, ez helyetted halt most meg.
S ahogy r�n�zett Godrik nyak�ra, nyilv�nval�v� v�lt mindenki el�tt, hogy mir�l besz�l.
Godrik elv�r�s�d�tt, Malaz�r azonban els�padt a n� v�dl� tekintet�nek s�lya alatt, pedig Helga l�tsz�lag csak a sz�ke fiatalembert n�zte.
- Lesz-e mindig egy fa a nyakad �s ak�z�tt a kard k�z�tt? - k�rdezte halkan Helga Malaz�r kardja fel� biccentve, azt�n sarkon fordult �s otthagyta �ket. Nem a kunyh�, hanem a patak fel� indult.
- Azzal v�dolsz, hogy el�bb-ut�bb Godrik gyilkosa leszek? - sz�lt ut�na Malaz�r, de a n� h�tra sem n�zett.
Malaz�r �gy pattant fel, mintha rug�k l�kt�k volna. �les l�ptekkel eredt Helga nyom�ba.
Hedvig m�r mozdult volna, de a Mester szel�den megfogta a kez�t �s nemet intett. �k h�rman sz�pen az ellenkez� ir�nyba, a kunyh�ba indultak. Az �reg cs�ndben somolyogva, Hedvig kiss� agg�dva, Godrik sz�lesen vigyorogva, egyik kez�ben a saj�t, a m�sikban Malaz�r otthagyott kardj�val.
Amazok pedig �szre sem vett�k a t�bbiek t�voz�s�t. Malaz�r utol�rte Helg�t �s megragadta a k�ny�k�t, �gy k�nyszer�tve arra, hogy a n� meg�lljon �s szembeforduljon vele.
- Azt k�rdeztem, azzal v�dolsz, hogy Godrik gyilkosa leszek? - k�rdezte Malaz�r vill�ml� szemekkel.
- Nem �ll�tottam semmi ilyesmit - n�zett vissza Helga nyugodtan.
- Pedig �gy lehetett �rteni.
- Egy k�rd�st? �n csak k�rdeztem…
- F�lre�rthet� k�rd�s volt.
- Szerintem egy�rtelm�. Nem tehetek r�la, ha f�lre�rtetted.
- Felt�telezed r�lam, hogy k�pes lenn�k a bar�tomat meg�lni? - k�rdezte Malaz�r d�h�sen �s egyben hitetlenkedve.
- Honnan tudjam, mire vagy k�pes �s mire nem?
- Helga! Hiszen el�g r�g�ta vagyunk egy�tt! Ismerhetsz!
- �, igen! - h�zta el a sz�j�t g�nyosan a l�ny. - Ismerlek.
- �s ilyennek ismert�l meg?
- Milyennek?
- Aki k�pes lenne a bar�tj�t meg�lni.
- L�ssuk csak - v�gott t�preng� k�pet Helga, de a szem�n l�tszott, hogy ez nem m�s, csak egy j�t�k. Egy keser� j�t�k… - Milyennek is ismertelek meg? �nz�nek? G�g�snek? Kegyetlennek? Igen! Olyannak, aki k�pes kereszt�lg�zolni ak�r a bar�tain is? Igen! Ezek ut�n azt k�rdezed, hogy felt�telezek-e r�lad gyilkos hajlamokat? Mi�rt ne?
- Helga - h�k�lt h�tra a f�rfi.
- K�pes volt�l nekiesni Godriknak, mert j�l �reztem magam a t�rsas�g�ban. Mondhattok b�rmit, l�ttam, amit l�ttam. El�sz�r fejsz�vel, azt�n karddal ment�l neki. Meg is sebes�tetted a nyak�n�l.
- � meg az arcomon - ny�lt a seb�hez Malaz�r. - Ez nem sz�m�t?
- Csakhogy � nem akart meg�lni t�ged, te viszont �t igen!
- Honnan veheted ezt ilyen biztosra? - csattant fel a fiatalember.
- Malaz�r! - sz�k�lt �ssze Helga szeme. - Mit akarsz t�lem, ha hazugs�ggal kezded?
A f�rfi megh�kkenten. Azt�n nyelt egyet.
- Igazad van - mondta j�val cs�ndesebben. - Nem fogok neked hazudni. Val�ban bosszantott, hogy annyit nevetg�lt�l vele, engem meg…
- T�ged meg?
- Kuty�ba sem vett�l. Velem nem nevett�l, hozz�m se sz�lt�l. Tulajdonk�ppen r�m se n�zt�l.
- Megb�ntott�l, Malaz�r - mondta Helga nyugodtan.
- Igen, tudom, de…
- De…?
- Ezt akkor sem kellett volna!
Cs�nd telepedett k�z�j�k, mik�zben s�lyos gondolatokkal k�szk�dve f�rk�szt�k egym�s arc�t. V�g�l Helga sz�lalt meg:
- Mit akarsz t�lem, Malaz�r?
- �n… - A f�rfi hirtelen zavarba j�tt a n� ny�lt tekintet�t�l �s ny�lt k�rd�s�t�l. - �n… csak azt, hogy legy�l… kedves velem.
- Hogy legyek kedves veled, Malaz�r?
- �gy, mint… Godrikkal.
- Besz�lgessek veled? Nevessek veled? R�d n�zzek?
- Igen!
Helga egy l�p�st k�zelebb ment. Felszegte a fej�t, hogy a f�rfi szem�be tudjon n�zni.
- H�t r�d n�zek, Malaz�r. Besz�lgetek veled. Nevetni majd akkor fogok, ha mulats�gosat mondasz. El�gedett vagy, Malaz�r?
- Nem…
- Nem? - h�zta fel a szem�ld�k�t Helga.
- Nem…
- H�t mi nem tetszik neked, Malaz�r? Hiszen r�d n�zek!
- Igen, de…
- De?
- Soromp�ban l�ttam ilyen tekintetet - ny�gte ki a f�rfi. - P�rbajn�l.
- Akkor h�t a besz�dem sem tetszik?
- De! Gy�ny�r� a hangod…
- Csak?
- Csak… amit mondasz…
- �! �gy l�tom, ebben sem tudok kedvedre tenni, Malaz�r! - cs�v�lta meg a fej�t Helga tettetett sajn�lkoz�ssal. - Milyen k�r! - Azzal sarkon fordult �s elindult �jra a patak fel�.
- De tudn�l! - sietett ut�na Malaz�r. - Tudn�l, ha akarn�l…
- Lehet, hogy tudn�k - l�pkedett tov�bb Helga r� sem n�zve a f�rfira. - Ha akarn�k… De lehet, hogy nem akarok.
- Mi�rt nem?
Helga hirtelen megtorpant �s szembefordult Malaz�rral. Olyan volt a tekintete, hogy a f�rfi �nk�ntelen�l is h�tr�bbh�k�lt t�le.
- Mert igazs�g szerint l�tni sem akarlak soha t�bb� az �letben - sziszegte a n�. - Te pedig �jra �s �jra az utamba ker�lsz. Hagyj v�gre b�k�n!
- Ezt �gy mondod, mintha gy�l�ln�l.
- Ne mondd, hogy nincs meg r� minden okom!
- Sz�ks�gem van r�d…
Helga egy pillanatig d�bbenten meredt a f�rfira, azt�n �les, de egy�ltal�n nem vid�m hahot�ra fakadt.
- Mi�rt nevetsz? - k�rdezte Malaz�r f�lig h�kkenten, f�lig bossz�san.
- Te akartad az im�nt, hogy nevessek, nem?
- De te azt mondtad, majd csak akkor, ha mulats�gosat mondok.
- H�t most mulats�gosat mondt�l! - h�zta el a sz�j�t g�nyosan Helga.
- Szerintem semmi mulats�gos nem volt benne - vonta �ssze a szem�ld�k�t Malaz�r. Nem sokan g�nyol�dhattak eddig b�ntetlen�l rajta.
- Nem? Szerintem pedig igen. �n ugyanis azt tapasztaltam, hogy neked senki m�sra nincs sz�ks�ged, csak �nmagadra.
- Nem… R�d sz�ks�gem van!
Ahogy Helga farkasszemet n�zett a f�rfival, arca szinte �szrev�tlen�l megv�ltozott.
- Sz�ks�ged van valakire, aki csod�l t�ged? - k�rdezte, �s a hangj�b�l bizony t�bb keser�s�g csend�lt ki, mint g�ny. - Aki f�l�tt zsarnokoskodhatsz? Mag�nyosnak �rzed magad, ha nincs alantas a k�zeledben? Ha nincs olyan, aki…
- R�d van sz�ks�gem - v�gott a szav�ba Malaz�r.
Helga arca k�merev lett.
- Sajn�lom - mondta halkan, - de �n nem tudom neked megadni, amit k�rsz t�lem. - �s elfordult.
Malaz�r azonban elkapta a karj�t �s visszaford�totta.
- Helga! L�gy a feles�gem!
- Nem!
Az utols� sz� szinte visszhangot vert a foly� vize felett, �s csak sok�ra halt el.
- Helga… - s�hajtotta a f�rfi az els� l�legzet�vel, amihez v�gre hossz� id� ut�n jutott.
- Nem.
Ez a m�sodik "nem" j�val halkabb volt ugyan, de nem kev�sb� hat�rozott. Malaz�r csak �llt ott, �s b�nultan hagyta, hogy a n� kih�zza a karj�t az � szor�t�s�b�l.
Ez nem lehet igaz… Ez nem lehets�ges! Nem mehet el! Nem vesz�theti el! Meg kell fogni, a mark�ba z�rni, mint egy pillang�t, �s �r�kre ott tartani…!
Er�vel nem megy n�la semmire…
- Helga! - ki�ltott ut�na.
Olyan volt ez a ki�lt�s, mint egy fuldokl� ki�lt�sa, �s a benne cseng� m�rhetetlen
k�ts�gbees�s arra k�sztette a n�t, hogy fel� forduljon.
- K�rlek…! - ny�jtotta Helga fel� a kez�t a f�rfi. - K�rlek! Hallgass meg!
A n� nem sz�lt, csak v�rt. Sohasem l�tta m�g ilyennek Malaz�rt. A szeme…! Az a m�skor olyan len�z�, sokszor kegyetlennek t�n� szeme most k�rt. Mit k�rt! K�ny�rg�tt!
- Hallgatlak - biccentett kegyesen Helga. Magabiztos viselked�s�nek �lc�ja m�g�tt azonban elbizonytalanodott.
- �n… - kezdte a f�rfi akadozva, - nekem… kellesz. Sz�ks�gem van r�d, mert… ha elhagysz… az olyan, mintha elvesz�ten�m a kezem vagy a l�bam.
Megakadt. Szemmel l�that�an azt v�rta, hogy Helga mond valamit, de a n� nem sz�lt semmit. Kifejez�stelen arccal v�rta a folytat�st. Malaz�rnak teh�t nem maradt m�s v�laszt�sa, mint er�t venni mag�n �s folytatni.
- Olyan r�g�ta vagyunk egy�tt… Term�szetes volt, hogy mellettem �llsz. Nem gondoltam volna, hogy… Nem gondoltam, hogy valaha m�sk�pp is lehet. - Nagyot s�hajtott. - De mindig kedves volt�l a sz�vemnek. Ne mondd, hogy ezt nem vetted �szre. Ha felid�zed a t�rt�nteket… Tan�jel�t adtam nem egyszer…
- Igen - b�lintott Helga. - Sokszor megv�dt�l, sokszor megmentett�l. Ez igaz.
- Na l�tod!
- Csakhogy az ut�bbi id�ben egyre undokabb volt�l. Nem tudom, mit v�tettem ellened, hogy ennyire ellens�ges lett�l velem, de azt hiszem, imm�ron a terhedre vagyok.
- Nem! - ki�ltott Malaz�r. - Ellenkez�leg!
- Ellenkez�leg?
- �n… azt akartam, hogy hozz�m gyere.
- Tess�k? - csod�lkozott Helga. - Azt mondod, hogy az�rt volt�l velem olyan ut�latos, mert
feles�g�l akart�l k�rni?
- Igen.
- H�t tudod… Furcsa m�dj�t v�lasztottad az udvarl�snak…
- Igen, tudom, de…
- De?
Malaz�r k�nj�ban egyik l�b�r�l a m�sikra �llt.
- Az �gre…! - ny�g�tt fel. - Musz�j neked minden k�rd�sre v�laszt kapnod?
- Nem - v�lt Helga arca z�rk�zott�. - Csak azt hittem, komolyan besz�lni akarsz velem.
Elment volna, de ahogy mozdult, a f�rfi ism�t ut�nakapott.
- Ne! - ki�ltott k�ts�gbeesetten. - H�t j�… Igen, azt akartam, hogy te k�rj meg…
- Mit mondasz? - meredt r� �rtetlen�l Helga.
- Mint akkor, amikor Tamir�hoz ment�nk.
- Akkor m�g szinte kisl�ny voltam! - pirult el az eml�k hat�s�ra Helga.
- Nem volt�l m�r akkor sem teljesen kisl�ny… De azt akartam, hogy megint te k�rj meg.
- De h�t mi�rt?
- Mert aki kiszolg�ltatja az �rz�seit, az…
- Igen?
- … az a v�dtelenebb…
Helga nem sz�lt, csak n�zett. Cirmokkal tark�tott z�ld szeme nagyra t�gult, �s besz�desen meredt a f�rfira. �s �, be sok kellemetlen dolgot mondott…!
Malaz�r azonban t�lesett a legrosszabbon. M�lyet s�hajtott, azt�n sokkal nyugodtabban folytatta tov�bb.
- Igen, j�l ismert�l meg, g�g�s vagyok, �nz� �s sz�m�t�. Azt akartam, hogy add ki magad nekem teljesen. Uralkodni akartam feletted. A markomban akartalak tartani. Nem tagadom.
Helga szeme m�g mindig n�m�n k�rdezett, �s Malaz�r imm�ron bizonytalankod�s n�lk�l v�laszolt:
- Nem ments�g, de ismered a csal�domat. �s j�rt�l m�r a kir�lyi udvarn�l is. Tudod, hogy azokban a k�r�kben, ahol �n eddig �ltem, az �rzelmek kimutat�sa a gyenges�g jele. M�rpedig egy f�rfi, egy lovag, egy gr�f nem lehet gyenge!
- Godrik kimutatja az �rzelmeit - vetette k�zbe a n� halkan.
- Igen. �s soha nem �rtettem, honnan van meg ehhez az ereje. Tal�n ez�rt is lett�nk bar�tok, mert annyira az ellent�tem. Mert �n viszont… F�ltem t�led.
- Micsoda?!
- F�ltem t�led.
Helga h�kkenten meredt a f�rfira, Malaz�r azonban szinte der�sen folytatta.
- Szeretlek. Annyira szeretlek, hogy arra m�r nincs is kifejez�s. Szeretem a tested-lelked, szeretem minden er�nyedet �s minden hib�dat - ha van egy�ltal�n olyan. Olyan nehezen ismertem be magamnak… de igen, legjobban a hat�rozotts�godat szeretem. Azt, hogy m�r eg�sz fiatalon sem egy but�cska kisl�ny volt�l, hanem egy gy�ng�d sz�v�, de er�s egy�nis�g. Most meg m�r… Nem az�rt, mert a F�ld Erej�nek �rz�je vagy. Azt hiszem, a dolog ford�tva m�k�dik. Az�rt lehett�l �rz�, mert az vagy, aki vagy. �s nekem sz�ks�gem van r�d, hogy �n is az lehessek, aki vagyok. Az �n er�m �s gyenges�gem te vagy. Veled vagyok teljes eg�sz, n�lk�led pedig semmi �s senki. F�ltem ezt m�g magamnak is bevallani, h�t m�g neked! De most m�r nem �lek tov�bb f�lelemben. Most m�r vagyok olyan er�s, hogy bevalljam neked a gyenges�gem. Szeretlek.
Helga k�ptelen volt megsz�lalni, csak a kez�t tette a kebl�re, mintha a kiugrani k�sz�l� sz�v�t pr�b�ln� ezzel marad�sra b�rni. A m�sik kez�t Malaz�r fogta meg.
- Nem tudok udvarolni neked - mondta a f�rfi. - Mindig azt hittem, �rtek a n�kh�z, de j�l mondtad, csak haszn�ltam �ket. Soha nem �rintett�k meg a lelkem, �s �n sem pr�b�ltam meg�rinteni az �v�k�t. Tudatlan vagyok h�t ezen a t�ren. Csak annyit tudok tenni, hogy felaj�nlom neked a sz�vem, a lelkem, ha elfogadod.
Helga m�g mindig n�ma maradt, ez�rt Malaz�r ism�t megk�rdezte:
- Elfogadod-e?
Helga lassan kivonta a kez�t Malaz�r kez�b�l, �m miel�tt a f�rfi elkomorodhatott volna, a l�ny m�r �t is �lelte szorosan a derek�t �s hozz�b�jt. Arc�t f�lig-meddig Malaz�r ruh�j�ba f�rva suttogta:
- Elfogadom!
*
K�s� este m�r csak Helga �s Malaz�r maradt a k�z�s helyis�gben. A t�bbiek a meghitt hangulat� eljegyz�s ut�n maguk is k�s�n t�rtek nyugov�ra, az ifj� jegyesp�r szem�re azonban m�g mindig nem j�tt �lom. �gy h�t csak �ltek a l�c�n szorosan �sszeb�jva, b�mult�k a t�zet �s �lvezt�k egym�s k�zels�g�t. �rdekes, �vek �ta egy�tt voltak, minden nap besz�ltek egym�ssal, m�gis annyi mondanival�juk akadt most, hogy bevallott�k egym�snak az �rzelmeiket, hogy a v�g�re sem �rhettek. Nem is fognak �let�k v�g�ig sem, ezzel tiszt�ban voltak.
M�gis, ezen a k�sei �r�n m�r csak egy�tt hallgattak. Hiszen mindent egym�snak adtak; az el�bb elhangzott szavaikat �pp�gy, mint a n�mas�gukat. A m�lt, a jelen �s a j�v� pillanatait is. A kimondott �s a kimondatlan gondolataikat is.
Mert ahogy Malaz�r mag�hoz vonta Helg�t, ahogy �rezte maga k�r�l a l�ny karjait, fej�t a v�ll�n, gondolkodott. Igaz, csak lust�n, mint egy j�llakott macska, de m�giscsak. A Mester szavai j�rtak ism�t a fej�ben, mint d�lut�n: "Csak az a f�rfi lehet boldog, akit n�k szeretete vesz k�r�l. Mert egy f�rfi erej�t az anyja �lteti el benne, �s az asszonya teljes�ti ki. Az a f�rfi, aki mellett nem �ll szeret� n� - csup�n f�l ember."
H�t � v�gre megtal�lta a m�sik fel�t! Itt tartja a karj�ban… Milyen furcsa is a l�tszat! Azt hinn� az ember, hogy ez itt csak egy t�r�keny l�ny. Pedig sokkal de sokkal t�bb enn�l! Helga maga az eg�sz vil�g. De m�g ann�l is t�bb.
Egy f�rfi ereje.