C�m: S�rga

�r�: Asd

Univerzum: Alap�t�k

Alkonyodott. Ilyenkor, t�len nagyon kor�n alkonyodott, �s az er�tlen nap k�ptelen volt olyan sz�p sz�neket var�zsolni az �gre, mint ny�ron. M�g a h� is csak k�k lett, nem s�rga, de m�g csak piros sem. Piros? R�zsasz�n se… Ha nem vil�g�tott volna ki a t�z f�nye a kunyh� marhah�lyaggal bevont apr� ablak�b�l, minden rideg maradt volna. Feh�r, k�k, sz�rke… lassan fekete is, hiszen ma �jhold van, a felh�ket kiker�l� csillagok hideg szikr�z�s�n k�v�l nem lesz ma �jjel semmif�le f�ny. Hideg �s s�t�t… ez a kett� volt, amit legink�bb ut�lt Godrik.
Pedig meg kell hagyni, ennek is van var�zsa. A cs�nd, a nyugalom… De tudja az �g, olyan… s�ri ez a cs�nd, �s az ember k�ptelen kiverni a fej�b�l a v�gs� nyugalom k�p�t. Ha legal�bb a t�csk�k ciripeln�nek…!
Valahol, a t�volban farkas vony�tott fel. „Na tess�k! – gondolta mag�ban fanyarul Godrik. – Kellett nekem �l�l�ny szav�ra v�gyni.” Nem mintha f�lt volna – egy farkast�l m�g akkor sem rettent volna meg, ha az a k�zvetlen k�zel�ben lett volna -, de most m�st szeretett volna hallani. T�cs�kciripel�st, vagy mad�rdalt… b�rmit, ami vid�m, ami �lettel teli. Olyan siv�r ez a t�l! A hal�lt id�zi.
Pedig � �lni akar. S�t! Most akar csak igaz�n �lni! Sz�neket, f�nyt, dalt fakasztani… �letet adni…
A keze a zseb�ben r�kulcsol�dott arra az apr� kis �kszerre, pillant�sa pedig megakadt a saj�t, h�ra vet�l� �rny�k�n. Hah! Az �rny�ka nem fekete, hanem… s�rg�s. Tal�n az�rt, mert ahogy a t�z t�ncol� f�nye kivet�l azon az apr� kis ablakon, t�ncra k�nyszer�ti az �rny�k�t is. Mulats�gos. De sz�p is.
S�rga…
Godrik szerette ezt a sz�nt. A t�z is piros �s s�rga. A nap is s�rga. M�g a sugarai is, ahogy �tt�rnek a f�k z�ld lombjai k�z�tt. Vagy ahogy bukfencet vetnek a foly�k habjain. De s�rg�k a f�kly�k f�nyei, s�rg�k a gyerty�k l�ngjai is. S�rga szikr�t vetnek a lovak patk�i, ha kem�ny szikl�ra l�pnek, �s s�rg�k a koh�k t�zei is. S�rg�k a b�zamez�k �s s�rga a sz�na is.
S�rga p�tty�k vannak Hedvig sz�p, barna szem�ben is…
Godrik kicsit m�lyebbre cs�sztatta a kez�t a zseb�ben. Milyen forr� tud lenni egy ilyen kis �kszer!
Azok a s�rga p�tty�k Hedvig szem�ben… Bizony r�g�ta megig�zt�k! Olyanok azok a p�tty�k, mint a parazsak: min�l k�zelebb ker�l hozz�juk az ember fia, ann�l jobban megp�rk�lik. �s ha m�g csak megp�rk�ln�k! De t�zet lobbantanak b�v�l, mit el nem olt semmif�le v�z!
Nem is tudja, hol kezd�d�tt az eg�sz. Puszt�t� h�bor�ban ismerte meg Hedviget, mikor egy�b gondolatuk sem volt, mint a menek�l�s. M�gis azonnal megakadt a szeme a sz�p, barna l�nyon. Olyan b�szke volt, annyira nemes �s olyan szomor�! Hogyne lett volna szomor�, mikor a sz�rnyek nem sokkal el�tte rohant�k le bevehetetlennek hitt v�rukat, �s mindenkit lem�sz�roltak! Mindenkit – kiv�ve Hedviget. Ma m�r persze tudj�k, mi�rt menek�lt meg Hedvig, de Godrik azt is tudta, hogy a l�ny a sz�ve m�ly�n a mai napig sem bocs�totta meg mag�nak, hogy nem volt k�pes megmenteni a sz�leit. Pedig meglehet, erre most sem lenne k�pes, egymag�ban legal�bbis semmik�pp.
Godrik �gy �rezte, meg tudja �rteni Hedviget. � is rajong�sig szerette a maga sz�leit. Az apj�t, azt a sz�lfatermet�, tr�f�ra k�nnyen kaphat�, b�tor, sz�ke f�rfit, akit mindig p�ldak�p�nek tekintett, �s az anyj�t, a magas, pattog�s, j�lelk� sz�ke asszonyt, aki nem volt az anyja. Godrik v�r szerinti anyj�t ugyanis akkor vitte el a kem�ny t�l �s egy alattomos betegs�g, amikor a fi� m�g csak a hatodik, b�tyja, Godar pedig a nyolcadik �v�ben j�rt. Az apjuk hamarosan �jra n�s�lt, anyjuk kedvenc unokah�g�t �s egyben bar�tn�j�t vette el, �s a kis csal�d ism�t eg�sz lett. Lynnet, a mostohaanya ugyanolyan magas, ugyanolyan pattog�s �s ugyanolyan j�lelk� volt, mint az anyjuk, m�g a haja is ugyanolyan sz�ke, nem csoda h�t, ha Godrik eml�keiben – �s bizony Godar�ban is – �sszekeveredett a k�t asszony. Amikor kij�rtak a s�rhoz, Godrik sok�ig nem is �rtette, mi�rt tesznek vir�got ahhoz a k�h�z, hiszen az � anyja itt �ll, itt, mellette, �s fogja a kez�t.
S�rga vir�got vittek a s�rra. Lynnet azt mondta, az volt az anyjuk kedvenc vir�g-sz�ne, �s az volt az �v�, Lynnet� is. A h�zukban mindenhol s�rga vir�ggal teli v�z�k �lltak. S�rga vir�g a sz�ke asszony h�z�ban… Godriknak a s�rga a meleg sz�n�t jelentette. A sz�l�i h�z�t. A szeretet�t.
Most, ny�ron is tele volt a h�z s�rga vir�ggal, amikor elment hozz�juk. R�g l�tta m�r a sz�leit, a testv�reit, �s mivel am�gy is arra vitt az �tjuk, h�t ben�zett hozz�juk. Tudta, hogy sz�vesen fogj�k l�tni �t is, Hedviget is. �s nem is csal�dott: apja, anyja �s a b�tyja majd sz�tszedte �ket. M�g Godar feles�ge, a sz�p, sz�ke Liz is �r�lt nekik, m�g a fiuk is, a p�tt�m, de b�tor Alfred is. �s b�r a h�rom h�guk (akikkel Lynnet aj�nd�kozta meg �ket) m�r f�rjhez ment, most, az �r�mh�rre hazaszaladtak, f�rjest�l, gyerekest�l, �s a r�gi h�z hirtelen nagyon sz�k lett. De nem b�nt�k, ink�bb kacagtak rajta, �s m�g h�vtak rokonokat, hogy m�g sz�kebb legyen a h�z, m�g t�bben legyenek, m�g t�bbet nevethessenek. Tele volt a h�z sz�ke fejekkel, s�rga napf�nnyel, s�rga vir�gokkal �s s�rga nevet�ssel. Igen, m�g a nevet�s is s�rga volt.
Godrik m�g most is elmosolyodott az eml�k hat�s�ra.
Megn�zt�k Hedviget j� alaposan. A h�v�s, el�kel� l�ny bizony kiss� kir�tt ebb�l az �l�nk, j� ked�ly�, �mde hozz� k�pest j�val egyszer�bb kisnemesi k�rnyezetb�l, de l�tszott, hogy a csal�db�l �rad� melegs�g �t is �tj�rta, tart�zkod�s�t feloldotta, b�szkes�g�t messzire f�jta. A l�nyok �gy kezelt�k �t, mintha m�ris a rokonuk lenne, hiszen a vil�g el�tt Godrik �s Hedvig val�ban �gy mutatkoztak, mint jegyesek. Godriknak meg sem fordult a fej�ben, hogy ez a kis kegyes hazugs�g m�g vissza is �thet, eg�szen addig nem, m�g az apja r� nem k�rdezett, hogy h�t akkor mikor is lesz az esk�v�.
Neh�z volt az �regnek megmagyar�znia a val� helyzetet. Az apja mindig egyenes ember volt. „Egy sz�jban csak egy nyelv van, �s az csak egyf�lek�ppen besz�lhet.” Mondhatott neki Godrik a k�ldet�sr�l, a feladatr�l ak�rmit, meg sem hallotta. D�h�s volt. Csal�dott a fi�ban. Godrik azt hitte akkor, hogy az apja soha nem bocs�t meg neki.
Mit mondhatott neki akkor �jjel Lynnet, ki tudhatja? Az asszonyok sok mindent szoktak suttogni a hitvesi �gyban, amikor az �jszaka s�t�tje eltakarja azt, amit a nappal pirul�sra k�sztetne. T�n ilyesmit suttogott akkor �jjel Lynnet, t�n olyan b�lcsess�geket, melyeket m�skor szem�rmes engedelmess�ggel hallgatott volna el az ura el�l, �m az biztos, hogy m�snapra az �reg megenyh�lt, �s b�r most is furcs�n m�regette id�r�l id�re a fi�t, de nem fordult el t�le, Hedviggel pedig ugyanolyan kedves maradt, ha nem kedvesebb, mint azel�tt.
Az indul�suk el�tti este vonta f�lre Lynnet Godrikot, �s cs�sztatta a kez�be a v�konyka gy�r�t.
- Ezzel jegyezd el Hedviget – mondta.
- Hedvig nem lesz a menyasszonyom! – tiltakozott Godrik, de az asszony csak r�z�rta a fiatalember ujjait a gy�r�re.
- L�ttam, hogy n�zel r� – mondta, �s az ifj� �szrevette a szem�ben megcsillan� b�lcsess�get.
- �n csak… a bar�tja vagyok – hajtotta le a fej�t Godrik.
- Ahhoz is b�tors�g kell, hogy kit�rjuk a sz�v�nket, fiam.
Godrik felpillantott. Az anyja sz�ke haj�n megcsillant a hold f�nye, de nem ez�st�s volt, nem! Az anyja haj�n m�g a holdf�ny is s�rga volt.
- De ez a te gy�r�d! Neked adta ap�m – ez volt az utols� ellenvet�se.
- Ez az �desany�d� volt – r�zta meg a fej�t az asszony, majd felemelte a kez�t, amelyen megcsillant egy �kszer. – Ap�d nekem m�sikat adott.
- Akkor ez Godart illeti. � az els�sz�l�tt.
- Godarnak itt vagyunk mi �s az a s�r. Neked j�r ennyi bel�l�nk.
Godrik len�zett a kez�re, melyet m�g mindig �sszeszor�tott az anyja, m�gis, mintha az ujjai k�z�tt l�tta volna a hold f�ny�t visszaver�dni a gy�r�n.
- L�gy �szinte ehhez a l�nyhoz – s�gta Lynnet. – Nem az a fajta, aki megb�ntan� azt, aki szereti…
Godrik megr�zk�dott a hidegt�l. Mi�ta �lldog�lhat itt, a hidegben, s�t�tben? Nem is tudja. Nem is �rdekes.
Ny�r �ta halogatja, hogy besz�ljen Hedviggel. Az�ta elm�lt a ny�r, elm�lt az �sz is, Malaz�r m�r r�g el is jegyezte Helg�t, de � m�g mindig nem mert sz�lni. Igen, tudja, hogy b�tors�g kell ahhoz, hogy �szint�k legy�nk azokkal, akik fontosak nek�nk, �s � �ltal�ban nincs is h�j�n a b�tors�gnak, csak… Mi tagad�s, f�l. �m ezt beismerni… �nmagunkhoz �szint�nek lenni a legnagyobb l�p�s a b�tors�ghoz.
Godrik el�h�zta a zseb�b�l a kez�t, �s kinyitotta a mark�t. S�rg�n csordult r� a kunyh� apr� ablak�b�l a kisz�r�d� f�ny, �s a kis gy�r� felszikr�zott. Godriknak hirtelen melege lett, �s sz�tn�zve �gy l�tta, hogy a hideg t�li t�j imm�ron bar�ts�gos hangulatot �raszt, mintha kar�csony lenne. Nagy leveg�t vett, azt�n benyitott az ajt�n.
A kunyh� marhah�lyaggal bevont par�nyi ablak�b�l aznap este m�g sok�ig sz�r�d�tt ki a f�ny. A sz�ne pedig s�rga volt, majdnem ugyanolyan s�rga, mint a gy�r� Hedvig kez�n.