C�m: Agnes

�r�: Asd

Univerzum: Alap�t�k

A cs�nak olyan l�gyan siklott a v�zen, hogy a mozg�s�t szinte �szre sem lehetett venni. Nem is csoda, hiszen Malaz�r evezett. Helga az orrn�l �ld�g�lt a kis padon �s b�m�szkodott. Akadt l�tnival�ja rendesen. Hol a csillagokkal telehintett �gboltot n�zte, hol a csillagok fodroz�d� k�p�t a tavon, legt�bbsz�r azonban a parton meggy�jtott t�zet, amit a falusi fiatalok vih�ncoltak k�rbe, �s csak az�rt sem pillantott Malaz�rra. V�g�l azonban nem b�rta tov�bb, �s elmosolyodott.
- Ha nem tudn�d, az�rt j�tt�nk ide, hogy megn�zz�k a Szent Iv�n �ji t�zugr�st - mondta cseng� hangon, de m�g mindig nem n�zett Malaz�rra.
- Tudom.
- Akkor meg mi�rt engem b�mulsz?
- Honnan veszed, hogy t�ged b�mullak? - v�gta r� a f�rfi, �s Helga ki�rezte a m�ly hangb�l, hogy mosolyog.
- L�tom.
- Honnan l�tn�d, ha nem is n�zel r�m?
- Te meg honnan tudn�d, hogy nem n�zek r�d, ha nem engem b�mulsz? - riposztozott Helga, de innen m�r nem b�rta tov�bb, nevetve fordult Malaz�r fel�. - Na! Mint most is!
- Besz�lsz hozz�m, �gy illik, hogy r�d figyeljek - mosolygott vissza a f�rfi.
- De te akkor is engem figyelsz, ha nem besz�lek hozz�d.
- �n �gy �rzem, mintha mindig besz�ln�l hozz�m.
- Akkor mindig engem figyelsz?
- Te vagy nekem a leg�rdekesebb.
Helga erre m�r nem felelt, csak pajkosan r�mosolygott a f�rfira, azt�n ism�t a part fel�
ford�totta a fej�t.
- Mi soha nem ugrottuk �t egy�tt a t�zet - mondta.
- Val�sz�n�leg an�lk�l is tudtuk, hogy egym�shoz tartozunk.
- Igen, de... Olyan sz�p szok�s, nem?
- Ha akarod, most �tugorhatjuk.
- Innen a cs�nakb�l?
- Kievezhetek.
- �s azt�n �tugorn�d velem a t�zet? - fordult Helga a f�rfi fel�. - K�z a k�zben, mint a t�bbiek?
- Na, azt az�rt nem!
- De mi�rt? Sz�gyelln�d �tugorni velem?
- Dehogyis! Veled �tugorn�m ak�rh�nyszor, de te nem fogsz most ugr�lni.
- �, persze! Ugrani nem is tudn�k. Legfeljebb gurulni - nevetett Helga �s kez�t r�tette j�csk�n g�mb�ly�d� has�ra.
- Most ink�bb hagyjuk ki ezt is - somolygott Malaz�r.
- De j�v�re? J�v�re ugrunk t�zet?
- Ha ragaszkodsz hozz�... - vonta meg a v�ll�t a f�rfi.
- Ragaszkodok. K�l�nben ki tudja, m�g a v�g�n elszelelsz mell�lem.
- Ez nagyon val�sz�n� - b�lintott Malaz�r. - �sszeh�zasodtunk, gyermekkel aj�nd�kozol meg, de ez mind kev�s. Ha nem ugorjuk �t egy�tt a t�zet, akkor elszelelek mell�led.
- Bizony! - helyeselt hevesen Helga. - Soha nem lehet tudni! Be akarom biztos�tani magam!
- Nem akarod, hogy elhagyjalak? - k�rdezte Malaz�r, de �v�d�se m�g�tt is ki�rz�d�tt a hangj�b�l az el�gedett b�szkes�g.
- De nem �m! Megfogt�l, bar�tom, �s most nem eresztelek!
- H�t ne is eressz! - d�rm�gte halkan a f�rfi. - Mert nem eresztelek �n sem...
Helga nevetett. Egyik kez�vel a kis �l�k�re t�maszkodott, a m�sikat a has�ra tette, fej�t h�travetette, kontyba t�z�tt haja �gy a h�t�ra fek�dt, �s nevetett. Szinte r�zk�dott bel� a cs�nak.
Malaz�r csak n�zte �s maga is nevetett. Mi�ta �v� lett Helga, sokkal t�bbet nevetett, mint azel�tt eg�sz �let�ben. �m a mostani j�kedve nem tartott sok�ig.
- �! - hagyta abba a nevet�st Helga. Csod�lkoz� arccal meredt az �l�re.
- Mi baj van? - k�rdezte azonnal ugr�sra k�szen a f�rfi.
- �n... mintha bepisiltem volna...
- Pisilned kellett?
- Nem...
- Akkor meg?
Helga r�n�zett Malaz�rra, �s l�tta, hogy a f�rfinek fogalma sincs arr�l, mi ennek a jelent�s�ge. Csak agg�dik �rte, mint �ldott �llapota alatt v�gig.
- Nem menn�nk vissza a v�rba? - k�rdezte kedvesen. Nem akarta megijeszteni a f�rfit.
Malaz�r azonban m�gis megijedt. F�ld�n, �gen �s a pokolban kev�s dolog termett, ami meg tudta �t ijeszteni, de az a kis emberke az asszonya has�ban igenis hal�lra r�m�tette. Akkoriban a sz�l��gy annyi n�nek a hal�los �gya is volt egyben! Hogyne f�ltette volna h�t azt, aki sz�v�nek a legkedvesebb!
Belefesz�lt az evez�sbe. Eddig csak andalogtak, most azonban suhant, rep�lt a cs�nak a v�z felett! Pillanatok alatt a v�rhoz �rtek. Malaz�r csak az�rt vesztegette az idej�t a cs�nak kik�t�s�vel, mert �gy k�nnyebb volt Helg�t kiemelnie. Le sem tette ut�na, karj�ban tartva vitte fel a meredek l�pcs�k�n.
- Tegy�l le! - korholta az asszony szel�den, de m�r v�gigfutott a test�n az els� f�j�s, �s Malaz�r meg�rezte.
Dehogyis tette le! Csak a szob�jukn�l, az �gyukra, de ott is olyan gyeng�den, olyan vontatottan, mintha el sem akarn� engedni sohasem.
�s ami ut�na k�vetkezett... az maga volt a r�m�lom, legal�bbis Malaz�r szerint.
Hedvig �s a Mester j�ttek, meg a szolg�l�k k�z�l asszonyok, �s az ifj� gr�fot kipender�tett�k a szob�b�l. Nem sz�m�tott itt sem er�, sem hatalom, a n�k hat�rozottan k�z�lt�k vele, hogy k�v�l t�gasabb. �m a leghat�rozottabb n�i - vagy f�rfi - parancs sem tudta r�venni, hogy elmozduljon a szoba ajtaja el�l, �s b�r id�nk�nt tagadhatatlanul �tban volt, m�gis be-bel�tott hajdani h�l�szob�jukba, ami most a titkok szent�je lett. L�tta benn a ny�zsg�st, �s ami sz�m�ra a l�nyeg, l�tta Helg�t is.
De Helga nem l�tta �t. Fel-al� j�rk�lt a szob�ban, egyik keze h�tul a derek�n, m�sik el�l a has�n, �s csak ment, lass�, egyenletes l�ptekkel. Nem kiab�lt, nem hisztizett, csak id�r�l id�re ny�sz�rg�tt, �s a tekintete befel� fordult, �nmag�ba n�zett.
Sz�rny� volt a l�tv�ny. Malaz�r valahol bel�l �rezte, hogy igazuk van az asszonyoknak, hogy nem engedik oda, hogy � gyenge lenne ennek az elvisel�s�hez, m�gis meg�rj�tette a tehetetlens�g �rz�se �s az aggodalom.
- Nem akarsz le�lni? - k�rdezte Godrik.
- Nem - r�zta meg a fej�t. Ezek az ajt�nyit�sok voltak most az egyetlen �sszek�t� kapocs Helga �s �k�zte, nem akarta n�velni a t�vols�got.
- Semmi �rtelme, hogy kik�sz�ts magad - tette a v�ll�ra a kez�t Godrik. - Azzal nem seg�tesz neki, hogy itt �csorogsz.
- Nem b�rn�k le�lni - r�zta meg ism�t a fej�t.
Godrik csak b�lintott, azt�n egy�tt�rz�se jelek�nt � is ott �csorgott a bar�tj�val. Hossz� n�mas�g ut�n sz�lalt meg:
- Nem lesz semmi baj.
- B�r �gy lenne! - foh�szkodott Malaz�r. Neh�z s�hajjal tette hozz�: - De soha nem lehet tudni.
- Nem... Val�ban nem... - hajtotta le a fej�t Godrik.
F�l �ve sincs, hogy Hedvig elvesztette a kisbab�jukat. Ki tudja mi�rt, elhalt a magzat, �s nem t�vozott mag�t�l. Ha Helga nem vette volna �szre, vele halt volna Hedvig is. Godrik m�g �l�nken eml�kezett r�, mit k�nl�dott az asszony, mire vil�gra b�rta hozni a halott gyermeket. A f�rfi a mai napig sem tudta megmondani Hedvignek, hogy fi�t tettek abba az apr� kis kopors�ba...
Igen. B�rmi megeshet.
- Helga er�s - mondta mintegy biztat�lag.
- Helga? - csod�lkozott r� Malaz�r. - Olyan kicsi �s gyenge...
- K�ls�re - jelentette ki hat�rozottan Godrik. - De bel�l er�s. Hidd meg, er�sebb, mint te!
- Bolondokat besz�lsz!
- Nem �n! Eml�kezz csak vissza, h�nyszor g�th�s�dt�l le a t�len-tavaszon?
- Mit tudom �n - vonta meg a v�ll�t a fekete gr�f. - Sokszor.
- Na �s Helga?
Malaz�r elgondolkodott. T�nyleg... Helga egyszer sem!
- Vigy�ztunk r�... - mondta bizonytalanul.
- A baba miatt? Persze! De m�skor sem szokott beteg lenni. �n nem is eml�kszem, hogy valaha is betegnek l�ttam volna.
- �n sem.
- De Hedviget sem nagyon. T�n ha egyszer-k�tszer egy �vben.
- Igen.
- L�tod, bar�tom! - csapott Godrik Malaz�r v�ll�ra. - H�t ebben mutatkozik meg a n�k ereje! Egy vad�llattal szemben semmi es�ly�k sem lenne, arra ott vagyunk mi. De �k meg bel�l er�sek, vigy�zni tudnak magukra �s m�g gyermek�kre is. Mi belehaln�nk az ilyesmibe.
- Sokszor belehalnak �k is - mondta Malaz�r, �s azonnal megborzongott az ijedts�gt�l.
Babona! De akkor sem kellett volna kimondania...
Sercegve k�p�tt ki a v�lla f�l�tt, hogy semleges�tse az elhangzottakat. Godrik szemrebben�s n�lk�l k�vette a p�ld�j�t.
- �s Hedvig? - k�rdezte Malaz�r. - Hogy b�r bent lenni Helg�n�l a t�rt�ntek ut�n?
- Mondtam, hogy az asszonyok er�sek.
- �s te hogy b�rsz velem lenni?
- Te meg hogy b�rsz ilyen ostobas�gokat k�rdezni? - viszonozta Godrik mosolyogva a bar�tja pillant�s�t.
Malaz�r el�rtette a szel�d szemreh�ny�st. H�t persze! Godrik a bar�tja, akire mindig sz�m�that. Ennyi �v ut�n m�g mindig nem tanulta meg?
- Te leszel a keresztapja. Ha rendben meg�rj�k, hogy az lehess - tette hozz�, hogy el ne kiab�lja.
- Meg�rj�k - jelentette ki hat�rozottan Godrik, mintha m�s lehet�s�g sz�ba se ker�lhetne.
Kiv�g�dott az ajt�, k�t csel�d f�rg�n fordult ki rajta. A nagy lend�lett�l majdnem nekiugrottak az uraknak. Godrik h�tr�bb is l�pett, de Malaz�r nem, s�t a nyak�t ny�jtogatva lesett befel�.
Helga az �gy mellett �llt m�r, egy sz�kre t�maszkodott. A kibomlott haja csapzottan ter�tette be, az inge pedig a test�hez tapadt. Malaz�r csak egy szemvillan�snyi id�re l�tta, mert az ajt� m�r be is csuk�dott, de ez a pillanat b�ven el�g volt arra, hogy a sz�ve �sszeszoruljon.
�jra kiv�g�dott az ajt�, �jabb csel�d ugrott majdnem az ur�nak. �m Malaz�r most semmit sem l�tott, mert Helga m�r elment onnan.
Ism�t ajt�nyit�d�s, mert most az el�z� csel�dek t�rtek vissza, mindkett� nagy ed�nyeket egyens�lyozott a kez�ben. Az egyik g�z�lg�tt, abban forr� v�z volt. Malaz�r nem mozdult, de Godrik azonnal ugrott, �s nyitotta ki a k�t feh�rn�pnek az ajt�t.
- Uram, menj arr�bb, k�rlek - sz�lt Malaz�rra az egyik csel�d.
Malaz�r �gy m�rte v�gig az asszonyt, mint egy kellemetlenked� piaci legyet, de h�tr�lt egy l�p�st. Csup�n egyet.
Megint ajt�nyit�d�s, kirohant az egyik el�bbi csel�d.
Nem telt bele k�t pillanat sem, ism�t kiny�lt az ajt�. Hedvig n�zett ki rajta.
- Hol van m�r az a l�ny? - m�ltatlankodott mintegy mag�nak, azt�n megl�tta a fekete gr�fot.
- Menj innen, Malaz�r! - mondta neki. - �tban vagy!
S hogy a f�rfi egy l�p�st sem tett arr�bb, a m�sik f�rfihoz fordult.
- Godrik, vidd innen! Seg�teni �gysem tud, akad�lyozni ann�l ink�bb. - Azzal becsukta az ajt�t.
Godrik a bar�tja karja ut�n ny�lt, de Malaz�r nem hagyta mag�t elh�zni onnan. A nagy ny�zsg�s balsejtelemmel t�lt�tte el, minden izma megfesz�lt.
�les hang� ki�lt�s sz�r�d�tt ki a csukott ajt�n kereszt�l, �s Malaz�r gondolkod�s n�lk�l ugrott. Felt�pte az ajt�t �s berontott.
Egy pillanat t�rt r�sze alatt m�rte fel a terepet: Helga az �gyon fek�dt, mindk�t oldal�n egy-egy asszony, akik r�szben felh�zt�k az �rn� l�b�t, r�szben a h�t�t t�masztott�k meg. Hedvig pedig az �gy v�g�n�l �llt, �s �ppen egy k�st adott oda a Mesternek. Az �reg pedig a k�st Helga �l�re fogta...
Malaz�r m�g hallotta Helga er�lk�d� ki�lt�s�t, azt�n els�t�t�lt el�tte minden...
*
Egy karossz�kben t�rt mag�hoz. K�ba volt, �s nem �rtette, mi�rt, hiszen m�g sohasem �jult el. P�r pillanatig gondolkodnia kellett, hogy hol van, �s hogy hogyan is ker�lt ide.
Helga!
�gy pattant fel a sz�kb�l, mintha rug�k l�kt�k volna. A mozdulat�ra figyeltek fel a t�bbiek. Mert t�bben is voltak a h�l�szob�ban: a Mester, Hedvig, Godrik, k�t csel�d �s az �gyban fekve Helga.
Helga...
Malaz�r olyan bizonytalan l�ptekkel ment az �gy fel�, mintha ber�gott volna.
- Hogy... hogyan... hogy vagy? - dadogta.
Helga mosolyogva ny�jtotta fel� a kez�t.
- Malaz�r...
A f�rfi mark�ba z�rta az apr� kezet, ahogy odal�pett az �gy mell�. Helga tiszta feh�r ingben fek�dt, haja sz�pen megf�s�lve ter�lt el a selyemp�rn�kon, holott Malaz�r nagyon j�l eml�kezett, milyen csapzott �s izzadt volt nemr�g a ruh�ja �s a haja.
- Hogy vagy, kedvesem? - el�zte meg az asszony a k�rd�ssel.
- �n j�l... De te?
- Jobban m�r nem is lehetn�k.
- De a Mester... L�ttam, hogy k�st fogott r�d...
Helga az �regre n�zett, az pedig vissza r�: cinkosan �sszenevettek.
- Okosabb lett volna, ha nem j�ssz be - simogatta meg a f�rje arc�t Helga. - A Mester csak seg�tett nekem, te viszont rosszul lett�l. Nagyon agg�dtam miattad.
- �n... - v�r�s�d�tt el Malaz�r, - csak... khm... �s a gyermek?
- Kisl�ny. Helga azt mondta, hogy Agnes lesz a neve - mutatta fel a feh�r v�sznakba tekert kis csomagot Hedvig. - Megn�zed?
A fekete gr�f habozna pillantott a nej�re, de Helga biztat�an mosolygott r�, �gy h�t fel�llt, �s odal�pett Hedvighez.
A kis csomagnak feje is volt. A fejecsk�n pedig puha fekete pih�k, sz�pen �velt fekete szem�ld�k, cs�ppnyi orr, gy�sz�nyi sz�jacska. No �s azok a szemek! A k�kes-z�ld szemek hunyorogva b�mult�k azt a nagy fekete embert, aki �vatosan f�l� hajolt.
- Vedd �t - mondta Hedvig, azzal Malaz�r kez�be nyomta a gyermeket. �s mivel a f�rfi majdnem elh�tr�lt, m�g r� is sz�lt. - Ne f�lj, nem harap! M�g nincs foga.
Malaz�rt irt�zatos zavarba hozta a cs�ndes der�, amit a f�l�nks�ge keltett. K�l�n�sen, amikor a szeme sark�b�l l�tta, hogy Helga is megmosolyogja. Ejnye no! V�g�l is harcedzett, fel�vezett lovag lenne �, vagy mi, ez pedig csak egy csecsem�! Annak is le�ny csup�n!
Er�t vett h�t mag�n, �s �tvette a gyermeket. A kicsi m�g ink�bb hunyorogva figyelte, cs�pp arc�n furcsa, elb�v�l� grimaszok futottak �t, azt�n r�mosolygott a f�rfira, �s�tott egy nagyot, �s szinte azonnal �lomba szender�lt.
Malaz�rt felk�sz�letlen�l �rte az a mosoly. Ez az emberke... Nem is ismeri, el�sz�r l�tta �t, a hozz� k�pest hatalmas monstrumot, m�gis mekkora bizalommal viseltetik ir�nta! De h�t v�g�l is mi�rt ne? Hiszen... hiszen � az apja! Ez az im�nt m�g r�ncos, cs�f kis csomag hirtelen csodasz�p kisdedd� v�lt. Egy kis t�nd�rkir�lyn�v�! Mert ez az icipici l�ny az � l�nya.
R�n�zett Helg�ra, �s az asszony szem�ben ugyanazt a megrend�lt �rz�st l�tta.
"Apa lettem..."
�s m�r tudta, hogy a boldogs�g�hoz a feles�g�n k�v�l imm�ron a l�nya is elt�phetetlen�l hozz�tartozik.