1. r�sz

- Ha el mered hozni…
- Ugyan m�r, Malaz�r! Lenne sz�ved itt hagyni ezt a sz�ps�get? – Godrik �gy emelte meg a nyak�n�l fogva a kis oroszl�nt, mint egy macsk�t. A k�ly�k lel�gatta a mancsait, szem�t a f�rfira meresztette, �s halk, ny�vog�sszer� hangot hallatott. Godrik gy�ny�rk�dve b�multa. – N�zd, milyen b�tor! Igazi harcos lesz bel�le.
- H�t ez az! – vakkantotta Malaz�r, aki f�lreford�totta a fej�t, hogy a k�ly�kb�l �rad� b�j v�letlen�l se tudja megl�gy�tani a sz�v�t. – �s mi sz�ks�g lenne otthon egy harcos oroszl�nra?
- Hiszen m�g a c�meremben is oroszl�n van! – vigyorgott Godrik. – Az nem baj?
- A c�meredben van helye – vigyorodott el �nk�ntelen�l Malaz�r is, de a fej�t nem ford�totta bar�tja fel�. – �m a termeinkben nem.
- Elpusztul, ha itt hagyjuk – vetette be a sz�ke f�rfi a v�gs� �rv�t, de Malaz�r nem hat�dott meg.
- Gyerekeink vannak, Godrik – mondta elkomolyodva. Most m�r Godrik szem�be n�zett. – Egy oroszl�n vesz�lyes.
- Egy�tt n�ne vel�k…
- Csak j�val gyorsabban. Ez – b�k�tt a k�ly�k fel� a fekete gr�f – egy �v m�lva m�r gyakorlatilag feln�tt lesz, de hol lesz att�l m�g mondjuk Amar?
- Pedig els�sorban neki sz�ntam… - mormolta a szak�ll�ba Godrik.
- Felejtsd el!
- Pedig Amar �r�lne neki.
- Godrik! – mordult fel Malaz�r. – El tudod k�pzelni, mit kapn�l Hedvigt�l �s Helg�t�l, ha a gyerekek k�z� ereszten�d ezt az �llatot?
Godrik elk�pzelte. �s azt�n f�j� sz�vvel, de letette a k�lyk�t.
- Menj�nk – s�hajtotta, majd gyors l�ptekkel elindult, vissza sem n�zett.
Malaz�r kiss� �rtetlen�l cs�v�lta meg a fej�t, azt�n � is elindult a bar�tja nyom�ban. Nem igaz�n tudta mag�ban hov� tenni ezt a hirtelen j�tt sz�nakoz�st. Az eff�le �rtelmetlen k�ny�r�letess�g nem volt �ppen Godrik alapvet� von�sa – mi �t�tt most hirtelen hozz�?
K�zel f�l �ve, hogy a Mester utas�t�s�ra Egyiptomba j�ttek tapasztalatokat szerezni, tanulni. Siker�lt felvenni�k a kapcsolatot a hozz�juk hasonl�kkal: a var�zsl�k k�z�tt nem mindig �lnek a var�zstalanok ellent�tei. �gy h�t tal�lkoztak arab var�zsl�kkal, az �si Egyiptom titkait �rz� m�gusokkal, �s a kontinens bels�bb fel�n �l� fekete b�r� s�m�nokkal. �s b�r nem minden�tt fogadt�k �ket �r�mmel, erej�k, tud�suk �s jellem�k tisztas�ga el�bb-ut�bb mindenhol kiv�vta a k�rnyezet�k tisztelet�t �s elismer�s�t.
Ide is �gy ker�ltek: a t�rzs, ahol vend�geskedtek �ppen, be akarta �ket fogadni, ehhez azonban egy sz�l k�ssel le kellett ter�teni�k egy-egy oroszl�nt. K�l�n-k�l�n. Egymagukban. M�gia n�lk�l. A t�rzs s�m�nja gondoskodott arr�l, hogy ha b�rmif�le turpiss�got k�vetn�nek el, az kider�lj�n.
De nem kellett turpiss�g. Maga a vad�szat se Godriknak, se Malaz�rnak nem volt �js�g, hacsak a vad tekintet�ben nem, �gy mindketten gyakorlott, no meg j� er�ben l�v� vad�szok l�v�n hamarosan leter�tett�k a maguk h�mj�t an�lk�l, hogy egy cs�pp m�gi�t is haszn�ltak volna. Nem egy�tt indultak ugyan, �m a v�letlen �gy hozta, hogy visszafel� m�gis tal�lkoztak, �gy egy�tt t�rtek meg a t�rzsh�z a leny�zott b�r�kkel. Tal�lkoz�sukkor fedezte fel Malaz�r, hogy Godrikot egy kis oroszl�nk�ly�k k�veti.
�s Godrik, aki sz�vf�jdalom n�lk�l v�gzett a megtermett h�mmel, sz�nalommal hajolt le a k�ly�kh�z, �s haza akarta vinni.
Malaz�r ism�t megcs�v�lta a fej�t. Hi�ba testi-lelki j�bar�tok eszm�l�s�k �ta, Godrik m�g mindig tud meglepet�st szerezni.
M�g szerencse, hogy m�r k�zel volt a falu, �gy nem kellett hosszan �getnie az imm�ron teljesen sz�tlann� v�l� Godrik nyom�ban. Ott pedig azonnal k�rbevett�k �ket a t�rzs harcosai, r�szben, hogy vel�k �rvendezzenek a siker�knek, r�szben hogy meghallgass�k a vad�szat r�szleteit. �m alig tettek fel p�r k�rd�st, n�h�nyan hangosan kiab�lni kezdtek, �s a szavanna fel� mutogattak. Malaz�rnak id�be tellett, mire fel b�rta fedezni, mi volt a felz�dul�s oka.
A falu sz�l�n ott �llt rogyadoz� l�bakkal, holt f�radtan az oroszl�nk�ly�k.
Malaz�r d�bbenten figyelte, ahogy megny�lt a t�meg, �s utat engedett neki. A k�ly�k pedig, mintha �rtette volna a sz�nd�kukat, lassan elindult fel�j�k. Meg�llt Godrik el�tt, lekushadt a f�ldre, �s halkan felny�vogott.
A t�rzs f�n�ke sz�les gesztusokkal k�s�rve hadart valamit, Kazim pedig – az arab k�s�r�j�k – leford�totta latinra:
- A f�n�k azt mondja, hogy ez biztos annak a harcosnak a fia, akit elejtett�l – mutatott a Godrik v�ll�n nyugv� oroszl�nb�rre. – A f�n�k azt mondja, a fi� t�ged v�lasztott �j apj�nak. Ez nagy megtiszteltet�s. Vedd magadhoz!
Godrik habozva pillantott a bar�tj�ra.
- �s mit kezdjen egy oroszl�nk�ly�kkel? – mordult fel Malaz�r.
Kazim csod�lkozva pillantott r�.
- Mit kezdjen? Nevelje fel!
H�t mit nem lehet ezen �rteni? �m Malaz�rnak �gy l�tszik komoly k�ts�gei voltak a feladatot illet�en.
- Napokon bel�l visszaindulunk a haz�nkba – mondta. – N�lunk eg�szen m�s minden, mint itt. Most t�l van, �s a t�l… olyan hideg, amilyet ti el sem tudtok k�pzelni.
- A t�l nem elviselhetetlen – felelte Kazim, aki k�t �vet t�lt�tt R�m�ban, �s roppant b�szke volt a maga vil�gl�tott mivolt�ra.
- Az a t�l, amit te l�tt�l, semmi a mi�nkhez k�pest – legyintett Malaz�r. – Mi j�val �szakabbra �l�nk.
- Tudom, hogy min�l �szakabbra megy�nk, ann�l hidegebb van – remegett meg egy kiss� Kazim orrcimp�ja, mintha Malaz�r lesz�lta volna az im�nt az � tapasztalat�t -, de az oroszl�nnak nem fog �rtani. A sz�re megv�di.
- V�kony a sz�re.
- M�s nagymacsk�k is �lnek n�latok.
- De ez nem egy n�lunk honos nagymacska.
- De az lesz, mert a k�ly�k Godrikot v�lasztotta.
- Godrik meg elutas�tja.
- Godrik nem utas�thatja el, mert azzal mag�ra harag�tan� a t�rzset.
- �s akkor mi van, ha megharagszanak r�nk?
- Ez egy fejvad�sz t�rzs, ne feledd!
- Nem szoktam megijedni n�h�ny fejvad�szt�l.
- Te magad akart�l ide j�nni. Most megs�rten�d a h�zigazd�kat?
- Ha ezt s�rt�snek fogn�k fel, mi�rt ne?
- Azt hittem, okos ember vagy…
- El�g! – v�gott a szavukba hirtelen Godrik. – El�g legyen!
A vitatkoz�k elhallgattak.
Godrik t�prengve r�ncolta a homlok�t egy pillanatig, azt�n lehajolt �s felemelte a k�lyk�t.
- Felnevelem.
- Godrik! – tett m�g egy utols� k�s�rletet Malaz�r, de Godrik egy pillant�ssal elhallgattatta.
- �n �ltem meg az apj�t – mondta, �s egy mozdulattal lecs�sztatta a v�ll�r�l a leny�zott oroszl�nb�rt.
Mert a b�rrel kellett kiengesztelni a hajdani harcost, akinek nem csak az �let�t, de most a fi�t is elvette…
*
Malaz�r az eg�sz hazavezet� �ton alig sz�lt Godrikhoz. Pedig Godrik eleinte igyekezett elrejteni szem el�l a k�lyk�t, de azt�n k�nytelen volt egyre t�bbet foglalkozni vele. A k�ly�k nehezen b�rta a haj�z�st, tengeri beteg lett, ut�na meg nem akart enni, �s Godriknak – ha nem akarta, hogy elpusztuljon – saj�t kez�leg kellett egy kis �telt legy�m�sz�lnie a tork�n. K�s�bb sem lett jobb a helyzet, mert Ny�g – ahogy Godrik titokban a k�lyk�t nevezte – bizony egy�ltal�n nem �gy viselkedett, mint egy leend� f�lelmetes harcos, hanem ink�bb �gy, mint egy mindent�l megriad� �s meglehet�sen k�vetel�z� h�zi kedvenc- egysz�val igazi ny�gk�nt. Hamar megtanulta, hogy egy kis nyafog�ssal el�rheti, amit akar, �s amit legink�bb akart, az Godrik �lland� testk�zels�ge volt.
Malaz�r az els� id�kben ugyan tett egy-k�t olyan megjegyz�st, hogy jobb lenne a k�lyk�t bedobni a tengerbe, �m mivel Godrik ilyenkor felh�zta az orr�t, err�l is leszokott, �s csak t�volabbr�l szeml�lte �ket len�z�en �s haragosan, vagy igyekezett egy�ltal�n nem foglalkozni vel�k.
V�gig a tengeren utaztak, ami k�nnyebb �s gyorsabb volt, mint a sz�razf�ldi. Persze m�g k�nnyebb �s gyorsabb lett volna m�gi�val hazajutni, de a Mester annak idej�n �gy �t�lte, hogy az ifjaknak csak hasznukra lehet egy hossz� tengeri �t, ez�rt Godrik m�g Ny�g kedv��rt sem v�ltoztatott az eredeti elk�pzel�sen. Mivel azonban annyira v�gyt�k m�r szeretteiket l�tni, zoksz� n�lk�l viseltek el minden megpr�b�ltat�st, �s �gy val�ban gyorsan �rtek haza, m�g annak ellen�re is, hogy haz�jukban a sz�razf�ldi utakat vastagon belepte a h�. A Mester ugyanis sz�nokat k�ld�tt �rt�k, �s Ny�g�t hal�lra r�m�tett�k a cseng�k, amik a lovak nyak�ban csilingeltek…
V�gre felt�ntek a v�r tornyai! V�gre behajtottak a kapuj�n! V�gre meg�llt a sz�n, v�gre berohanhattak a fogad� terembe, v�gre karjaikba z�rhatt�k r�g�ta nem l�tott csal�dtagjaikat… Azazhogy Malaz�r z�rhatta is, de Godrik k�nytelen volt eltolni mag�t�l a feles�g�t �s az �t�ves kisfi�t, mert Ny�g – akit a mell�n egy b�lcs� alak�ra igaz�tott k�penyben hordott – ijedt�ben fenyeget�en f�jtatott.
- H�t ez meg mi? – torpant meg d�bbenten Hedvig.
- Ez csak egy… oroszl�nk�ly�k, dr�g�m – menteget�z�tt Godrik, mik�zben �vatosan kivette Ny�g�t a b�lcs�b�l �s letette a l�ba el� a f�ldre.
Agnes, Soladra �s Hannah – Malaz�r l�nyai – azonnal otthagyt�k apjukat, �s csatlakoztak Amarhoz, aki csillog� szemekkel b�multa a k�lyk�t. A k�t�ves Hannah m�g n�gyk�zl�bra is ereszkedett, �gy m�szott k�zelebb hozz�. Ny�g pedig – csod�k csod�j�ra – nem ijedezett t�le, hanem nyak�t ny�jtogatva viszonozta az �rdekl�d�st. A k�t k�ly�k orra �ssze�rt egy pillanatra, azt�n mindketten h�tr�ltak p�r l�p�st, majd ism�t – egyre jobban felb�torodva – szimatolgatt�k egym�st. F�l perc sem telt bele, Ny�g egy k�pen nyal�ssal jelezte, hogy elfogadta Hannah-t j�tsz�t�rsnak. Egy�b sem kellett a t�bbi gyereknek, azonnal n�gyk�zl�bra vetett�k magukat �k is, �s m�ris megkezd�d�tt a bar�tkoz�s.
A feln�ttek d�bbent csendj�t Hedvig sikolt�sa t�rte meg, amikor a k�ly�k Amarhoz k�zeledett. Az asszony felkapta a fi�t �s haragt�l remeg� hangon fordult r�g nem l�tott f�rj�hez.
- Mit keres ez itt? Ez egy… ez egy vad�llat!
- Nagyon szel�d… - pr�b�lta bizonygatni Godrik, de Hedvig belefojtotta a sz�t.
- Helga! Hogy hagyhatod, hogy a gyerekek a k�zel�be menjenek? Azonnal t�vol�ts�tok el innen ezt a sz�rnyet! Maradj m�r nyugton! – sz�lt r� eredm�nytelen�l Amarra, aki r�gkap�lva k�vetelte, hogy az anyja tegye le.
Helga m�g mindig d�bbenten n�zett hol Godrikra, hol Hedvigre, hol a k�ly�kre �s a gyerekekre, v�g�l Malaz�rra rebbent a pillant�sa.
- Szel�d? – k�rdezte t�tov�n.
- Most – j�tt a kurta v�lasz.
- Most? – visszhangozta Hedvig enyhe hiszt�rikus felhanggal.
Malaz�r m�r nyitotta a sz�j�t, de Godrik kih�zta mag�t �s szigor� tekintettel er�s�tve a mondand�j�t megsz�lalt:
- Igenis szel�d. �s az is marad, ha nem r�m�titek meg mindenf�le sikongat�sokkal. �s tedd le azt a gyereket, Hedvig! Mif�le f�rfi lesz bel�le, ha m�g egy k�ly�kt�l is �vod? Az �v� lesz am�gy is Ny�g, hadd szokja!
- Ny�g? – emelte meg ironikusan a szem�ld�k�t Malaz�r, mik�zben Hedvig d�bbenten eresztette le a f�ldre Amart. Hi�ba, megszokta, hogy engedelmeskedik az ur�nak.
- Hirtelen nem tal�ltam neki jobb nevet – vonta meg a v�ll�t Godrik kiss� menteget�zve, majd a n�kh�z fordult. – �gy ad�dott, hogy meg kellett �ln�m egy oroszl�nt. Ez a k�ly�k meg, miut�n �rv�n maradt, ut�nam j�tt. Ha nem vettem volna magamhoz, m�r nem �lne. Ezt akarj�tok?
- Godrik! – kezdte �vatosan Helga, aki v�gre megtal�lta a hangj�t. – Nagyon dics�retes, hogy ilyen j�sz�v� vagy, de gondolj csak bele! Ez a k�ly�k hamarosan fel fog n�ni. N�zd meg, micsoda fegyverei vannak, n�zd meg a fogait, n�zd meg a karmait! Igaz, most �ppen beh�zza, de… Tudod te, milyen vesz�lyes egy kifejlett h�m oroszl�n?
- Ezt mondtam neki �n is – d�rm�gte a szak�ll�ba Malaz�r, aki akarva, nem akarva egyre a gyerekeken �s a k�lyk�n felejtette a szem�t.
- Dr�ga h�gocsk�m! Ezt te mondod? Pont te mondod nekem? – ki�ltott fel Godrik. – H�t t�nyleg hagytam volna ott a sors�ra ezt a szerencs�tlent?
- Nem, de… Akkor sem a gyerekek k�zel�be val�. Be kell z�rni egy ketrecbe.
- Micsoda?! – h�rd�lt fel felh�borodva Godrik, de Hedvig helyesl�en b�logatott.
- Igen, ez lesz a j� megold�s! – bizonygatta.
- Szerintem meg �lj�k meg – mondta Malaz�r.
Szavait d�bbent csend fogadta, �m ez a f�rfit szemmel l�that�an egy cseppet sem zavarta.
- Butas�g volt nem a sors�ra hagyni – folytatta. – �s nem csak a gyerekek miatt. Ez nem az � vil�ga. Ha t�l is �li az itteni telet, mag�nyos lesz hal�l�ig. Ha otthagytad volna, Godrik, tal�n t�l�lte volna az els� id�ket, tal�lkozhatott volna m�s oroszl�nokkal, de �gy…? Csapjuk agyon, az lesz neki a legjobb!
- Nem! – csattant fel Amar. A gyerek felpattant, kez�t a k�lyk�t fej�re tette, �s l�tszott, ak�r az �lete �r�n is k�pes megv�delmezni.
Malaz�r �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Ezt nem te d�nt�d el – mondta, de arc�n a szigor k�nytelen volt a csod�lkoz�snak �tadni a hely�t, amikor l�tta, hogy Soladra �s Agnes Amar – �s a k�ly�k – el� �llnak.
- Nem engedj�k b�ntani! – jelentette ki Soladra, apr� mutat�ujj�val megfenyegetve az apj�t.
- De nem �m! – csatlakozott a h�g�hoz Agnes is.
- De nem �m! – ut�nozta a n�v�r�t Hannah, b�r � m�g nem nagyon �rtette, mir�l is van sz�.
- A terembur�j�t! – mordult fel Malaz�r l�tsz�lag fenyeget�en, de val�j�ban alig b�rta visszaparancsolni a sz�ja sz�glet�ben �l�lkod� mosolyt. – Ellenkeztek velem?
- Ha kell, ak�r megv�vok �rte! – szegte fel az �ll�t h�siesen Amar, �m amikor Malaz�r vicsorogva r�mordult, sik�tott egyet �s Ny�g�t k�vet�sre b�ztatva elszelelt. A kisl�nyok egy utols� f�lig megriadt, f�lig fenyeget� pillant�st vetve apjukra, k�vett�k �ket.
- V�rjatok meg! – selypegte Hannah. Agnes visszafordult, felkapta a h�g�t, majd vele egy�tt � is kiszaladt.
- Meg�r�lt�l? – t�rt mag�hoz Godrik, aki eddig az asszonyokhoz hasonl�an maga is sz�jt�tva b�multa a jelenetet. – Megr�m�tetted a gyerekeket! Eszedn�l vagy?
- �n? – fordult hozz� Malaz�r. – Te hoztad ide ezt a… ny�g�t!
- De nem az�rt, hogy v�gezz vele! N�zd meg �ket! – mutatott az ajt� fel�, amerre a gyerekek kirohantak. – Teljesen megijesztetted szeg�nyeket!
- Te vagy a hib�s! – replik�zott Malaz�r. – Ha te nem j�tszod itt a megment�t, ez a kis bajkever� soha nem ker�lt volna ide!
- Micsoda?!
- M�r megbocs�ss, de Malaz�rnak igaza van – sz�lt k�zbe Helga. – Egy�ltal�n nem kellett volna idehoznod ezt az �llatot.
- De h�t akkor elpusztult volna!
- De megmarhatja a gyerekeket! – avatkozott a vit�ba Hedvig is. Engedelmes feles�g ide vagy oda, most az anya sz�lalt meg benne.
- Ugyan m�r! – v�dekezett Godrik. – L�tt�tok, milyen szel�d!
- Csak azt l�ttam, hogy azonnal f�jt Amarra, mihelyt megl�tta!
- Mert Amar hirtelen volt. Megijedt t�le!
- �s mikor fog legk�zelebb megijedni? A gyerekek nem tudhatj�k, mikor �s mivel ijeszthetik meg! El tudod te azt k�pzelni, mi t�rt�nhetne, ha…