2. r�sz

�gy belemelegedtek a veszeked�sbe, hogy �szre sem vett�k Malaz�r t�voz�s�t. Csak amikor a csel�dek be�l�lkodtak jelenteni, hogy a vacsora m�r r�g ki is h�lt, akkor j�ttek r�, hogy j� ideje csak h�rmasban vannak.
- Csak nem b�ntja Ny�g�t? – riadozott Godrik, �s mi tagad�s, ez a lehet�s�g Helg�t is nyugtalans�ggal t�lt�tte el.
- Megyek, megn�zem Amart – jelentette ki Hedvig kiss� felh�zott orral, hogy a f�rje m�g mindig csak a k�ly�kkel foglalkozik. – Vacsor�zott rendesen? – fordult a nen�h�z, aki a kisfi� dajk�ja volt.
De a nen� zavartan �sszeh�zta mag�t.
- Neeeeem… - hebegte.
- Mi�rt nem? – meredt r� Hedvig rosszat sejtve.
- Nem tudom, merre van az ifi�r – dadogta a szerencs�tlen -, az�ta nem l�ttam, mi�ta leszaladt ide, az atyjaura el�…
- �s a l�nyok? – v�gott a szav�ba izgatottan Helga.
- �ket sem l�ttam, asszonyom…
De erre m�r Godrik is nagyot ugrott. Kit �rdekel az oroszl�nk�ly�k, meg a k�ly�k hal�l�t akar� Malaz�r, ha egyszer nincsenek meg a gyerekek?! Keresse �ket mindenki, aki �l �s mozog!
Sz�p, nagy v�r volt Roxfort, eltartott j� ideig, mire r�juk bukkantak. Az ist�ll�ban b�jtak el, egy f�lrees� zugban, ott nyomta el �ket az �lom. Nem f�zhattak, mert az ist�ll�ban szerencs�re t�len sem volt hideg, �s egy�bk�nt is betakarta �ket f�lig szalm�val Malaz�r, miel�tt maga is elaludt volna. Mert Malaz�r ott volt vel�k, az egyik h�na al� Hannah, a m�sik al� Soladra f�rta be mag�t, Amar �s Agnes meg a fej�ket vetett�k az oldal�nak, mint egy p�rn�nak, �s b�k�sen szuszogtak mind.
De a legb�k�sebben, a legnyugodtabban az �t�dik gyerek aludt, Malaz�r mellkas�n, kis test�reit�l k�r�lv�ve: Ny�g, a befogadott oroszl�nk�ly�k