C�m: A halhatatlanok hal�la - Boldogan halunk...

�r�: Hel Freeman

 / e-mail: keltatunder@gmail.com /

K�nny pereg arcunkon -
V�re a sz�v�nknek -,
F�jdalom az �ra
�r�k �let�nknek.

Ez az Elfek �tka,
Ez az �let M�rge:
Akkor halhatunk meg,
Ha m�soknak v�ge.

Mikor bev�gezz�k:
A lelk�nk kisz�rad,
K�nnyeink foly�ja
Hal�lunkkor meg�rad.

K�njaink elmossa
A Szomor� �radat,
Nem marad t�bb „mi�rt”,
Meg�ll a pillanat.

A Megnyugv�s F�ldj�re
Megtisztulva l�p�nk,
Boldog v�ggel z�rul
�r�k f�ldi l�t�nk.

Terheink ledobjuk,
Megpihen�nk v�gre,
Lelk�nk csillog, ak�r ha
Napf�ny s�t a j�gre.

B�rki, aki meghal:
Az eml�ke megmarad,
De r�lunk nem ragad a
Vil�gban eml�k-darab.


Mi halunk legv�g�l,
El�tt�nk hal mindenki;
Eml�ksz�nk mindenre,
De r�nk nem fog senki.

Ha az �r�kl�t megszakad,
Ha a v�gtelennek v�ge,
Ha a k�nnyez� szobornak
F�ldre hull a v�re,

Ha t�z kir�ly meg�r�l,
Ha ezer n�p fel�bred,
Ha elfeledt? id�kb�l
Sz�z isten fel�led,

Ha elj�n az �r�kl�t
Utols� Pillanata,
Ha lesz�ll a f�ldre
Az �r �sszes Angyala,

Ha elj�n majd a V�gs�,
Utols� �t�let,
Ha itt a pillanat, hogy
V�ge �let�nknek,

Mi halunk legv�g�l,
Ha senki m�s nem marad,
Mert mi csak akkor halunk,
Ha a v�gtelen megszakad.

Mi csak akkor halunk,
Ha veszt az �let M�rge,
Ha r�nk szakad a vil�g,
Ha az „�r�kk�”-nek v�ge.


T�relmesen v�runk.
A Hal�l: �ld�s nek�nk,
S ha elj�n majd az Id�:
Mi is megpihen�nk.