1. fejezet

Berol kir�ly meghalt. Egy ostoba baleset vetett v�get �let�nek, a lova l�ba egy ugrat�s ut�n g�d�rbe l�pett. A l�nak a l�ba, a lees� kir�lynak a nyaka t�r�tt.
Ha fia sz�letett volna, a n�p eltemette, meggy�szolta volna Berol kir�lyt, �s megkoron�zta volna a fi�t. De Berolnak csak l�nyai sz�lettek. Asszonyszem�ly pedig nem szokott tr�non �lni.
Akadt ugyan fi� kett� is, aki Berol v�r�b�l volt v�r, de ez sem volt egyszer� �gy. A nagyobbik legid�sebb l�ny�nak �s unoka�ccs�nek, Salucnak a fia, Berin, de ez a fi� m�r mind elm�j�ben, mind test�ben megnyomorodva j�tt a vil�gra, m�g h�zasod�sra is alkalmatlan volt, h�t m�g uralkod�sra. A m�sik fi� Berol kir�ly ifjabb l�ny�nak �s m�sod-unoka�ccs�nek, Drac�nak a fia, Curas, de a gyermek oly kicsi volt m�g, csecsszop�, aki j�rni sem tudott, �r� m�g nem lehetett b�zni az orsz�got, hacsak nem �gy, hogy feln�tt kor�ig apja t�lti be a szerep�t r�gensk�nt.
De h�t ezek az unok�k.
Volt m�s is, aki ig�nyt tartott a tr�nra.
Saluc Berol kir�ly id�sebb �ccs�nek, Igalnak volt a fia, aki az unokafiv�rek k�z�tt a legel�bb sz�letett, �s aki Berol kir�ly legid�sebb l�ny�t vette n��l. � mag�nak k�vetelte a tr�nt, mondv�n, hogy a n�hai kir�ly is �t sz�nta ut�dj�nak, noha a fia, Berin nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy tov�bbvigye a v�rvonalat. De Saluc m�g nem volt �reg, noha asszonya m�r majdnem koros, t�madhat m�g kettej�k �lel�s�b�l fi� ut�d, de Berol kir�ly nem Saluc b�rmelyik l�tez� vagy ezut�n sz�letend� �r�k�s�nek, hanem mag�nak Salucnak akarta �tadni a koron�t. S ez igaz is volt, tudta ezt mindenki.
�m Saluc csak veje �s unoka�ccse volt Berol kir�lynak. Curas meg egyenesen az unok�ja.
De Curas m�g karon�l� kisded, Saluc pedig ereje telj�ben lev� f�rfi.
Melyik legyen h�t a kir�ly?
Le�ltek az orsz�g b�lcs emberei, �s tan�csot tartottak. Azt mondt�k, addig fel sem kelnek, m�g d�nt�sre nem jutnak. H�rom h�t is eltelt, mi�ta �sszegy�ltek a j� urak, de d�nt�s m�g nem sz�letett. Saluc is, Draco is pr�b�lta maga fel� hajl�tani �ket kedvezm�nyekkel, cseng� aranyakkal, de a tan�cs tagjai hol erre, hol arra hajlottak. J� id�be tellett, mire a k�t herceg r�j�tt, hogy vagyon�t hi�ba herd�lja, a csal�rd uraknak csak az a fontos, hogy hogyan t�mj�k meg a zseb�ket.
Ekkor Saluc bet�rt a kincst�rba, �s el akarta ragadni a koron�t, de annak csak h�lt hely�t tal�lta. Rohant volna any�s�hoz, az �zvegy kir�lyn�hoz, hogy er�vel kicsikarja bel�le, merre vannak a korona�kszerek, de Draco megel�zte. Saluc d�h�ben a ...-i �rseket fogta el, akinek egyed�l volt tiszte megkoron�zni az �j kir�lyt, hacsak a p�pa nem jel�l helyette m�s szem�lyt, de a p�pa egyel�re v�rt. V�rt, hogy mi lesz ennek a v�ge.
(A kr�nik�s csak cs�ndben eml�ti meg - megel�zv�n az esem�nyek sorrendj�t, - hogy az �zvegy az �j kir�ly elj�vetel�t meg nem �rte, �s a p�pa is k�nytelen volt m�sik �rseket kinevezni az elhunyt hely�be a h�bor� v�gezt�vel.)
�m arr�l, hogy a korona hol tal�lhat�, egyik�k sem tudott mondani semmit. �ll�t�lag egy �s�reg ember, t�n egy szerzetes vitte mag�val a kir�ly hal�la ut�ni napon, nem er�vel, de nem is enged�llyel. �gy s�t�lt be a kincst�rba, mintha n�dfedeles kunyh�j�ba t�rt volna be, �s az �r�k valami�rt term�szetesnek vett�k, hogy ez az �reg itt j�r, �s elviszi a korona�kszereket. �m hogy ki lehet �... senki sem tudta.
Saluc r�t�rt a tan�cskoz�kra, hogy hozzanak v�gre d�nt�st. Draco azt hitte, hogy Saluc �nmag�nak kedvez� hat�rozatot akar kicsikarni, ez�rt r�t�madt Salucra. A kir�lyi v�r tan�csterm�t karddal szents�gtelen�tett�k meg, m�lt�s�gteljes cs�ndj�t kardcsattog�ssal �zt�k el, h�feh�r m�rv�nyfalait r�fr�ccsent v�r cs�f�totta, sima padl�ja v�rt�l lett iszam�s. �s ez m�g csak a kezdett volt!
K�t r�szre szakadt az orsz�g. Bar�tok, rokonok estek egym�s tork�nak, tagadt�k meg egym�st �r�kre, b�k�s egy�tt�l�sek v�ltak engesztelhetetlen visz�lly�, vagy szakadtak meg v�g�rv�nyesen, mert a k�t nagy�r kir�lyi hatalmat akart. �k pedig gy�jt�tt�k er�iket, mert amellett, hogy le-lecsaptak egym�s h�veire, k�sz�ltek a v�gs� �sszecsap�sra.
*
- Na tess�k! - csapta a kir�lyi test�rg�rda parancsnok�t�l kapott levelet az asztalra Godrik. - Fogs�gba vetette Izabelle kir�lyn�t!
- Kicsoda? - k�rdezte Hedvig.
- Draco! Ki m�s? Nem el�g, hogy a tr�nra �csing�zik az a taknyos, m�g el is ragadja a saj�t any�s�t!
- Az a taknyos feln�tt f�rfi - vetette k�zbe m�ly hangj�n Malaz�r. - �s szerintem nem fogs�gba vetette a kir�lyn�t, hanem csak biztons�gba helyezte.
- Biztons�gba? - f�jt nagyot Godrik. - Ugyan ki el�l?
- Saluc el�l - mondta Malaz�r, mintha ez mag�t�l �rtet�d� lenne.
- Ink�bb maga el�l kellene - v�laszolt g�nyosan Godrik.
- Nem Draco akarta kifosztani a kincst�rat - mondta Malaz�r hidegen.
- Saluc nagy�r az �rsek �r v�delme al� akarta helyezni a korona�kszereket.
- Mondja ezt �...
- Malaz�r! Hogy k�telkedhetsz a saj�t v�redben? Saluc nagy�r az unokab�ty�d!
- Draco viszont az unoka�cs�m. Magam tiszt�tottam meg annak idej�n a gonoszt�l.
- R�szben - v�gta oda Godrik. - �s az�ta �jabb gonoszs�g ragadhatott r�.
- Te soha nem l�ttad azt a m�gi�t, Godrik. Kis�p�rt bel�le mindent, hidd el.
- Ott voltam l�lekben �n is, bar�tom. �s tudom, mit besz�lek.
*
Nem telt bele egy h�t sem, �s ism�t �sszekaptak.
- �nmagad erej�t k�rd�jelezed meg, ha k�telkedsz Drac�ban - v�gta oda d�h�sen Malaz�r.
- Te viszont t�l�rt�keled az er�nket, ha azt hiszed, angyall� v�ltoztattad Drac�t - riposztozott azonnal Godrik.
- Nem lett angyal, de nem is lett �rd�g, mint amilyennek te be�ll�tod!
- Csak azt �rted el azzal a var�zslattal, hogy nem k�t�tte meg a sz�vets�g�t az �rd�ggel! A term�szet�t viszont nem v�ltoztattad meg!
- Mi�rt? - f�jtatott Malaz�r. - Szerinted milyen a term�szete?
- Hatalom�hes.
- Csup�n az orsz�g �rdekeit n�zi!
- Malaz�r! Ti...
- Igen? - kapta fel a fej�t a fekete gr�f, miut�n Godrik elharapta a mondata v�g�t.
- Nem �rdekes...
- Dehogynem! Ha m�r elkezdted, fejezd is be! Mi van vel�nk?
Az ellens�ges hangra Godrik �sszevonta a szem�ld�k�t �s �sszeszor�totta a sz�j�t.
- Vagy f�lsz kimondani, amit gondolsz? - vetette oda Malaz�r len�z�en.
- Tal�n t�led kellene f�lnem? - robbant ki Godrikb�l. - Kicsit t�l sokat k�pzelsz magadr�l... De j�l van! Ha annyira akarod, h�t kimondom: Csal�dod minden tagja �nz�en hatalom�hes. Mert nem az orsz�g �rdek��rt akartok hatalmat magatoknak, hanem a hatalom�rt �nmag��rt. �s ez�rt k�pesek vagytok �tg�zolni mindenen �s mindenkin.
- Teh�t ilyenek lenn�nk? - fonta �ssze a mell�n a karjait Malaz�r. - No l�m... Szerinted �n is ilyen vagyok?
- Csal�dod tagja vagy te is - morogta Godrik. Az im�nti kirohan�sa ut�n kiss� lehiggadt.
- �n nem akarok kir�ly lenni - biggyesztette le az ajk�t a fekete gr�f.
- Mert neked ann�l j�val nagyobb hatalom adatott.
- �r�l�k, hogy ezt nem felejtetted el.
Godrik felkapta a fej�t.
- H�tr�bb az agarakkal, ember! - vicsor�tott a m�sikra. - Nem kisebb az eny�m sem!
- Tudat�ban vagyok, ki vagy, mi vagy - emelte meg az �ll�t Malaz�r g�g�sen.
- Mindny�junk �rdek�ben jobb is, ha nem feleded - v�gott vissza Godrik. - Csakhogy most itt nem te, �s nem is �n vagyunk a l�nyegesek, hanem Saluc nagy�r �s Draco.
- Draco nagy�r - jav�totta ki Malaz�r.
- Legyen - szikr�zott fel ugyan Godrik szeme, de legyintett. - Draco nagy�r... Ha neked �gy jobban tetszik.
- Csak hogy ne legy�nk r�szrehajl�ak - b�lintott a fekete gr�f.
- Pedig te az vagy. Nagyon is r�szrehajl� vagy.
- Nocsak! Ez nekem �j!
- Pedig nem kell hozz� sok �sz, hogy r�j�jj�n az ember. Draco k�zelebb �ll hozz�d, mert � a b�ty�d fia.
- Desil �s k�ztem nem d�l a testv�ri szeretet - jegyezte meg Malaz�r, de Godrik �gy folytatta, mintha meg sem hallotta volna:
- Saluc nagy�r apja viszont Igal �r, a nagyb�ty�d. Eg�sz �letedben egyebet sem hallott�l az ap�dt�l meg a b�ty�idt�l, hogy Igal �gy, meg Igal �gy... Ap�d soha nem tudta neki megbocs�tani, hogy Igal �r id�sebb n�la, �s �gy k�zelebb �ll a tr�nhoz.
- Az, hogy ki sz�letett el�bb, m�g nem d�nti el, ki az alkalmasabb az uralkod�sra - f�jtatott Malaz�r d�h�sen.
- A t�rv�ny szerint igen.
- A t�rv�ny...!
- Nem csak akkor kell el�r�ngatni a t�rv�nyt, ha az �rdekeiteket szolg�lja!
- H�t idefigyelj, Godrik! - fakadt ki Malaz�r. - Ha m�r sz�ba hoztad az im�nt csal�dom
tulajdons�gait, ne feledd, hogy mindez Salucra is �rv�nyes! �s hidd el nekem, hogy nem fog v�logatni az eszk�z�kben!
- Mi�rt, Draco tal�n finny�sabb lesz?
- Drac�t megtiszt�tottam.
- Legfeljebb addigi b�neit�l.
- Mi kifog�sod van ellene?
- Az, hogy egy�ltal�n sz�vetkezni akart az �rd�ggel!
- Hidd meg, Godrik - intett ujj�val figyelmeztet�en Malaz�r, - hidd meg nekem, hogy Saluc
m�r sz�vetkezett is vele!
- Ha �gy folytatod, m�g azt is elhiszem, hogy te is!
*
�s az ilyen, vagy ehhez hasonl� besz�lget�sek mindennaposak lettek. Godrik Salucot t�mogatta, �s felh�nytorgatta Draco hib�it - akadt el�g. Malaz�r viszont ragaszkodott ahhoz az elk�pzel�s�hez, hogy Draco lenne a megfelel� szem�ly az orsz�g �l�n, �s � a Saluc ellen felhozhat� �rveket sorakoztatta. Ez sem volt kevesebb, mint Draco hib�ja.
�rvel�seikbe az id�k sor�n egyre t�bb indulat vegy�lt, besz�lget�seik folyamatosan �talakultak, el�bb vit�kk�, k�s�bben veszeked�sekk�.
Helga �s Hedvig eleinte csillap�tgatt�k f�rjeiket, �s m�g a legels� id�kben sikerrel is, de azt�n hogy a vit�k egyre szem�lyesebbek lettek, az asszonyok sem tudt�k kivonni magukat a hat�sa al�l. Igazs�g szerint �ket nem az �rdekelte, hogy ki lesz a kir�ly, hanem hogy f�rj�ket ne gy�zhesse le a sz�csat�ban a m�sik f�rfi. N�gy�k megbonthatatlannak hitt bar�ts�g�ba �ket vert a visz�ly, �rzelmeikben meg�ll�thatatlanul v�ltak sz�t. A Mester t�n seg�thetett volna a Sz�vets�gen, de � Berol kir�ly hal�la ut�n elt�nt, �s holl�t�r�l az�ta sem tudtak semmit. �gy t�nt, e kir�lys�gb�l �r�kre elt�vozott a j�zan�sz.
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, halv�ny �rny�k bukkant fel.
*
- Saluc sereget toboroz - robbant be Malaz�r a kis tan�csterembe. Tudta, hogy itt tal�lja Godrikot, hiszen kereste, �s a csel�dek t�j�koztatt�k.
Hedvig �s Helga is itt tart�zkodott. Hedvig a f�rje mellett, Helga a lehet� legmesszebb t�l�k az egyik polcon tekercseket n�zegetett.
A terem falait polcok bor�tott�k be, a polcok pedig roskad�sig tele tekercsekkel, k�nyvekkel. Nem csak itt voltak azonban �rt�kes �s kev�sb� �rt�kes iratok, m�g j� n�h�ny helyis�get t�mtek tele k�nyvt�r m�dj�ra, de tal�n mert e terem volt a legotthonosabban berendezve, vagy mert ez volt a legmelegebb - e h�v�s vid�ken ez nem utols� szempont, - ezt haszn�lt�k tan�cskoz�saik alkalm�val is.
"Egy�tt, mint a r�gi sz�p id�kben. Csak a mester nincs itt" - villant �t Helga agy�n.
Godrik felemelte a fej�t.
- Csod�lkozol? - k�rdezte h�v�sen Malaz�rt�l. - Draco lecsapott k�t falv�ra.
-
Miut�n Saluc kiv�geztette a k�veteit.
- Mert kider�lt, hogy azok a k�vetek val�j�ban felb�relt gyilkosok - felelte hevesen Godrik.
- Ezt �ll�tja Saluc, de semmif�le bizony�t�k nem volt r� - v�gta r� Malaz�r.
- Ott volt Saluc szava.
- Enn�l valamivel hihet�bb bizony�t�k sem �rtana, Godrik.
- Mennyivel hihet�bb az, amit Draco �ll�t? - k�rdezte �sszeh�zott szemmel a sz�ke gr�f.
- Csak annyival, hogy � m�sok vallom�s�val is al� tudja t�masztani, amit mond - felelte g�g�sen Malaz�r.
- A saj�t embereinek vallom�s�val. Teh�t ezek a tan�k nem sz�m�tanak - legyintett t�relmetlen�l Godrik.
- Nem tudom, mit v�rt�l, t�n Saluc emberei igazolj�k? - d�r�gte Malaz�r. - Saluc azonnal meg�letn� b�rmelyik ember�t, ha ilyesmire vetemedne.
- Semmi eff�le fenyeget�sr�l nem tudok.
- Tal�n te is Saluc embere vagy? Elk�telezett h�ve? - remegett meg Malaz�r orrcimp�ja a
visszafojtott d�ht�l.
- K�v�nom, hogy � legyen a kir�lyunk - v�lt merev-g�g�ss� Godrik, - de t�vol tartom magam a torzsalkod�sukt�l.
- Amit besz�lsz, az nem arra vall, hogy t�vol tartan�d magad. Meglehet, hogy e falak Saluc k�m�t rejtegetik?
- Nem vagyok senkinek sem a k�me! - l�pett egyet fenyeget�en el�re Godrik.
- Ilyesmit �n nem is �ll�tottam. �m ha magadra vetted a megjegyz�semet, lehet, hogy erre alapos okod is volt!
- Vigy�zz, Malaz�r! Vigy�zz, hogy mit besz�lsz! Eff�le s�rt�seket m�g t�led sem t�r�k el!
- Nem s�rtegettelek, bar�tom! Csup�n k�rd�seket tettem fel! - mondta g�nyosan a fekete gr�f.
- A k�rd�seidben megb�v� nyilak azonban el�g s�rt�ek!
- Csak annak, akit val�j�ban �rintenek! Ha s�rt, hogy �rul�t v�lek e falak k�z�tt, akkor lehet, hogy magad vagy az �rul�!
- Kit �ruln�k el, te szerencs�tlen? - ord�tott Godrik.
- Minket! - ord�tott vissza Malaz�r.
- Elegem van bel�led! - ki�ltotta Godrik, �s kir�ntotta a kardj�t.
Szinte ugyanabban a pillanatban Malaz�r is el�r�ntotta az �v�t.
A k�t kard �sszecsap�s�nak f�mes zaj�t azonban elnyomta a k�t n� sikolt�sa. Hedvig volt k�zelebb hozz�juk, k�t kez�vel fogta meg az ellens�gesked� peng�ket, de pillanatokon bel�l oda�rt Helga is. � nem tett semmit, de l�tszott rajta, hogy k�sz ak�r �ntest�vel is megakad�lyozni az �jabb �sszet�z�st.
- Azonnal tegy�tek el a kardokat - f�rmedt a f�rfiakra halkan, de roppant hat�rozottan Hedvig. - Nem sz�gyellitek magatokat, hogy e falak k�z�tt ilyesmire vetemedtek?
A k�t f�rfi egym�st n�zte, l�tsz�lag �gyet sem vetettek a n�re, �m - vonakodva b�r, de - mindketten leeresztett�k kardjukat.
- Sz�gyen �s gyal�zat, amit m�veltek - folytatta halk hangon Hedvig. - Hol van a r�gi bar�ts�gotok? Hol van az egym�s ir�nt �rzett megbecs�l�setek?
- Nem �n r�gtam fel ezeket - mondta Godrik mereven.
- Mert te most is �polod a bar�ts�gunkat, ugye? - k�rdezte g�nyosan Malaz�r.
- Megteszek minden t�lem telhet�t - szegte fel a fej�t a sz�ke f�rfi.
- Hogy azt a s�t�n fatty�t seg�ld a tr�nra - v�laszolt r� a m�sik f�rfi.
- Ink�bb ezt, mint a m�sikat - sziszegte Godrik.
- �s ez�rt b�rmire k�pes vagy, bar�tom? - nyomta meg az utols� sz�t ism�t Malaz�r.
- Tal�n megint c�lozgatni pr�b�lsz?
- �gy l�tom, nem is c�lz�s ez, hanem tal�lat.
- �n meg �gy l�tom, magad is s�t�n fattya vagy! - csattant fel Godrik. - Sz�p sz�mmal teny�szik ilyen a csal�dodban!
- Fogd be a sz�d, veszett szuka k�lyke! - l�pett el�re hevesen Malaz�r. Ism�t megemelkedett a kard a k�t f�rfi kez�ben, �m a n�k megint k�z�j�k �lltak.
- Godrik, k�rlek! - rim�nkodott Hedvig. - Ne t�r�dj vele! Hiszen nem besz�m�that�!
- Hogy mondhatsz ilyet? - k�rdezte t�le elh�lve Helga, aki k�zben maga is a saj�t p�rj�t pr�b�lta lecsit�tani.
- N�zz csak r�! - mutatott Malaz�rra Hedvig v�daskod�n. - �lland�an csak az alkalmat lesi, hogy belek�thessen Godrikba! Nem tudom, mif�le gonosz szellem sz�llta meg, de f�lelmetes, amit m�vel!
- Hedvig! - ki�ltott fel Helga. - Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, ami nyilv�nval� - k�z�lte Hedvig. - Malaz�r meg�r�lt, meg akarja �lni Godrikot �s tal�n mindenki m�st!
- Magad vagy �r�lt, ha ilyeneket felt�telezel!
- El�g! - v�gta el az asszonyok sz�p�rbaj�t Malaz�r. Egy darabig farkasszemet n�zett egykori bar�tj�val, azt�n lassan sz�lalt meg: - �gy l�tom, sz�k lett Roxfort a k�t csal�dnak. Elmegy�nk h�t.
Godrik mereven b�lintott.
- Ha ti nem menn�tek, menn�nk mi - jelentette ki h�v�sen. - Val�ban jobb, ha innent�l k�l�n utakon j�runk.
Helga megdermed� sz�vvel n�zte, ahogy Malaz�r hidegen meghajtotta mag�t, majd s�lyos l�ptekkel az ajt� fel� indult.
Az asszony Godrik�k fel� fordult, �m �k nem n�ztek r�. Szorosan �lltak egym�s mellett, �s a t�voz� Malaz�rral szembeni falra f�ggesztett�k a tekintet�ket.
"Jaj nek�nk! - jajdult fel gondolatban Helga. - Miv� lett�nk?"
- A Mester mindig azt mondta - mondta ki hangosan, - hogy egys�g�nkben rejtezik az er�nk. Ha k�l�n v�lunk, hov� lesz a Sz�vets�g�nk?
Malaz�r megtorpant, de nem fordult vissza. �llt ott n�m�n, mint aki v�r.
De hi�ba v�rt. Godrik merev arccal b�mult az ellent�tes ir�nyba, �s nem sz�lt � sem.
Tal�n � is v�rt.
Helyett�k Hedvig sz�lalt meg, az egyetlen, aki Helga szem�be n�zett:
- A Sz�vets�gnek v�ge - jelentette ki halkan, de hat�rozottan.
- Akkor mindny�junknak v�ge - v�laszolta �sszeszorul� torokkal Helga.
Ahogy k�vette kifel� a tan�csteremb�l Malaz�rt, �rezte, hogy egyed�l � tudja n�gy�k k�z�l, mi lesz ennek a k�vetkezm�nye.
Nem lett ett�l a felismer�st�l vid�mabb.
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a halv�ny �rny�k megn�vekedett.
*
�s elk�lt�ztek.
Helg�ba bevillant ugyan, ahogy sz�tn�zett a rideg Mardek�r udvarh�zban, hogy mehettek volna az otthonosabb Hugrabug h�zba is, de - �gy l�tszik - Malaz�rban fel sem mer�lt ez a gondolat.
"A visz�ly komorr� tette" - gondolta, ahogy eln�zte a f�rje arc�t. Az ut�bbi id�kben Malaz�r szem�ld�ke szinte �sszef�gg� vonall� v�ltozott, �s m�r akkor is alig enyh�lt meg, ha a gyermekei k�rbevett�k. Igaz, a l�nyok meg�rezt�k az apjuk hangulat�t, �s m�g Hannah, a legkisebb is csak ritk�n mert a k�zel�be menni. De ha m�gis megtette, ha bele�lt apja �l�be, l�b�zva a l�b�t, j�tszva hol a saj�t haj�val, hol apja szak�ll�val, csacsogva, mint azel�tt, Malaz�r egy id� ut�n maga tolta el a gyermeket, hogy oda�lljon ism�t az ablakba, �s tov�bb p�szt�zza a k�rny�ket szigor� szemekkel.
Helga tudta, hogy Malaz�r legsz�vesebben elmenne Drac�hoz, hogy seg�tsen neki, �s ezzel min�l hamarabb v�get vessen ennek az eg�sz orsz�got feld�l� visz�lynak. K�t dolog tartotta vissza. Az egyik a csal�dja ir�nt �rzett szeretete, a m�sik az, hogy Draco nem h�vta. Pedig Malaz�r azonnal �rtes�tette, mihelyt elk�lt�ztek Roxfortb�l. �m Draco nem v�laszolt, Malaz�r pedig t�l b�szke volt, semhogy k�retlen�l r�tukm�lja mag�t unoka�ccs�re.
Csak �llt ott az ablakn�l, �s n�zte a k�rnyez� vid�ket. N�zte, de nem l�tta, �s megereszkedett v�llain�l bel�lopakodott valami megfoghatatlan �regs�g.
Helg�nak f�jt �gy l�tnia �t. �gy �rezte, olyan itt Malaz�r, mint egy megl�ncolt sas. Olyan hatalmas, olyan er�s, �s k�nytelen bez�rva, elz�rk�zva �lni ebben a sz�k kis h�zban... Helga b�rmit megadott volna, csakhogy ism�t olyannak l�thassa, mint r�gen; er�snek, hat�rozottnak, magabiztosnak.
M�gis meg�llt benne az �t�, amikor meg�rkezett a fut�r. Malaz�r abban a teremben fogadta, ahol k�z�s �tkez�seiket tartott�k, Helga jobbnak l�tta magukra hagyni �ket. Hiszen tudta, milyen h�reket hozott a vend�g. Sz�m�ra j�kat semmik�ppen sem.
�s val�ban. J� �ra m�lt�n megkereste �t Malaz�r. A f�rfi amint bel�pett az ajt�n, t�tov�n megtorpant, �s csak n�m�n meredt r�. Szeme tele volt meleg szeretettel, aggodalommal, de diadalittas tettv�ggyal is. Helga halk s�hajjal t�r�d�tt bele az elker�lhetetlenbe, de nem sz�lt. M�g nem. Csak majd ha Malaz�r.
�s a f�rfi v�g�l er�t vett mag�n.
- Kedvesem! - kezdte l�gyan.
Helga �nk�ntelen�l is megborzongott a gy�ny�r�s�gt�l ezt a b�rsonyos, hihetetlen�l m�ly hangot hallva, csak�gy, mint ismerets�g�k �ta mindannyiszor.
Malaz�r folytatta:
- El kell mennem. Draco megk�rt, hogy legyek a tan�csad�ja. - S hogy asszonya m�g mindig nem sz�lt, hozz�tette: - Sajn�lom.
- Sajn�lod? - mosolyodott el keser�-vid�man Helga. - Hiszen ezt v�rtad t�bb mint k�t h�napja.
- Kedvesem...
- Ne menteget�zz! Nem tudom, kinek van igaza, ha igaza van egy�ltal�n b�rkinek is, de neked azt kell tenned, amit helyesnek tartasz. F�rfi vagy.
- Drac�nak sz�ks�ge van r�m.
- Nekem is.
- Dr�g�m...!
- Vigy�zz teh�t magadra - l�pett k�zvetlen a f�rfi el� az asszony. - B�rhov� m�sz, b�rmit teszel, ne feledd, hogy nekem is sz�ks�gem van r�d. �s a l�nyoknak is.
Malaz�r m�rhetetlen�l gy�ng�den �lelte �t.
- Nem felejtem el - cs�kolta meg Helga feje b�bj�t. - Visszaj�v�k hozz�d. Hozz�tok...
Az asszony m�gis �gy szor�totta az arc�t a f�rfi mellkas�hoz, �gy �lelte �t, mintha att�l f�lne, utolj�ra teheti ezt.
K�t �ra m�lva Malaz�r nagyj�b�l h�szf�nyi k�s�rettel �s k�t szek�r m�lh�val �tnak indult unoka�ccse t�bor�hoz.
Helga sok�ig �llt a kapun�l. Keze szinte �szrevehetetlen�l m�g mindig v�d� r�n�kat rajzolt a leveg�be Malaz�r ut�n. Nem figyelt fel r�, hogy a l�nyai ott �llnak m�g�tte, �s kez�k ugyanazokat az �br�kat veti apjuk ut�n, mint az �v�. T�n csak Soladra ig�i t�rtek el egy kiss�, � m�g megtoldotta egy-k�t olyannal is, melyet az egy�bk�nt tiltott set�t var�zslatok k�z�l n�zett ki.
Malaz�r, Mardek�r gr�fja teh�t szeretett n�i v�delm�ben indult a h�bor�ba. �m sem az �g, sem a pokol nem tudta m�g ekkor, el�g lesz-e ak�r a set�t, ak�r a vil�gos v�delem ahhoz, hogy vissza is t�rjen.