1. fejezet - m�sodik r�sz

Azt hihette volna az ember, hogy Malaz�r�k elk�lt�z�s�vel b�ke telepedett Roxfortba. De nem �gy lett.
Hedvig �rezte, hogy Godrikban egy jott�nyit sem cs�kkent a fesz�lts�g, s�t, mintha m�g n�vekedett is volna. �s hi�ba vette k�r�l a f�rj�t asszonyi kedvesked�ssel, meg�rt�ssel, Godrik homlok�ra napr�l napra t�bb gond-felh� telepedett.
Hedvig nem k�rdezett. Tudta � nagyon j�l, mi em�szti a f�rfit. Hiszen neki is hi�nyoztak… De h�t most mi t�v� legyenek? A szakad�k akkora lett imm�ron k�zt�k, hogy azt m�r �thidalni nem lehetett. �s ha belegondol, hogy kis h�j�n v�ront�sra is sor ker�lt…! Akkor ink�bb hi�nyozzanak, de az � szerett�t ne fenyegesse senki!
Hedvig nem foglalkozott azzal, hogy melyik f�rfinak van igaza. N�ha, amikor v�giggondolta vit�ikat, l�tta, hogy mindkett� mondott olyat, ami meg�llja a hely�t, de mondott olyat is, ami nem t�bb hi� �br�ndn�l, de ez volt minden, ameddig mag�ban elment. Godrik az ura volt, asszonynak pedig nincs gondja a politik�ra. Hogy ki lesz a kir�ly? Nem mindegy? Csak az � �let�ket ne v�ltoztass�k meg…
M�rpedig megv�ltoztatt�k, ak�r tetszett ez Hedvignek, ak�r sem…
Egy napon azt mondta Godrik:
- Elmegyek Saluc nagy�rhoz.
- Mi�rt? – s�padt el Hedvig.
Godrik fel-al� s�t�lt, �gy szedte �ssze a gondolatait.
- N�zd – mondta v�g�l, - e visz�lykod�s nem csak hogy senkinek sem j�, de fel is �rl�dhet benne az orsz�g. L�sd, m�r a nyugati szomsz�dok is mozgol�dnak, s ha �k megindulnak, e fejetlens�gben ugyan ki �lln� az �tjukat?
- A nyugatiakat m�r legy�zt�k – vetette k�zbe b�tortalanul Hedvig.
- R�gen volt az m�r – legyintett a f�rfi. – Az�ta sokat er�s�dtek, b�r nem annyit, hogy minket legy�zhetn�nek, ha er�nk telj�ben vagyunk. De h�t �gy, kir�ly n�lk�l, sz�th�zva…
Jelent�s�gteljesen elhallgatott, de Hedvig nem akarta el�rteni a f�rfi mondand�j�nak l�nyeg�t.
- �s hogy j�n ez ahhoz, hogy Saluc nagy�rhoz m�gy? – k�rdezte habozva.
- Gondolkozz, kedvesem! – �llt meg Hedviggel szemben Godrik. – Te, aki n� l�tedre is olyan okos vagy, kital�lhatod magad is.
Csakhogy Hedvig nem akart gondolkodni. Tudta, persze, hogy tudta, mire akar Godrik kilyukadni, m�gis sz�m�zte a gondolatot a fej�b�l, mintha azzal, hogy tudatlannak tetteti mag�t, elod�zhatn� az elv�l�st.
- Nem tudom – r�zta meg a fej�t k�ts�gbeesetten.
A f�rfi halv�nyan elmosolyodott. Ismerte � az asszony�t, ez a tagad�s nem vitte t�v�tra.
- Seg�tek Saluc nagy�rnak – mondta. – Kir�lyt adunk ennek az el�tkozott orsz�gnak.
- Ne menj el…
- Min�l el�bb tiporjuk el Saluc nagy�r ellenfeleit, ann�l hamarabb j�v�k vissza hozz�d.
�s Hedvig lehajtotta a fej�t, mert tudta, hogy hi�ba b�rmif�le rim�nkod�s, nincs semmi, amivel visszatarthatn� a h�bor�t�l az ur�t…
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, az �rny�k bebor�totta az eget.
*
„A legrosszabb az az eg�szben, hogy nem kapni h�reket” – morfond�rozott mag�ban Helga ki tudja h�nyadszor, mikor az ajt�f�lf�nak d�lve hi�baval�an leste a h�zhoz vezet� utat. Ma sem j�tt senki, csak�gy, mint tegnap, tegnapel�tt, vagy azel�tt. M�r h�rom h�napja, hogy elment Malaz�r, �s sehol semmi h�r. Pedig m�r befagytak az utak, m�r lehet k�ld�nc�t k�ldeni, mi�rt nem �rt h�t? Vagy �rt, de fiatal fick�ra b�zta, akinek fontosabb a saj�t k�nyelme, mint a parancs teljes�t�se? Hideg van, h� van, lehet, hogy bevackolta mag�t a sehonnai valami meleg fogad�ba, �s ott v�rja meg a tavaszt? Biztos �gy van. Malaz�r �rt volna m�r ennyi id� alatt neki.
Helga mag�nyos v�rakoz�sa k�zben mindent kital�lt, hogy mentegesse �nmaga el�tt a f�rj�t, aki elt�nt, belevetette mag�t a politika zavaros vizeibe, �s elfeledte a csal�dj�t. Hiszen az asszony maga is tudta – noha igyekezett kiverni gondolatai perem�r�l is, - hogy a f�rfinak elegend� lett volna egy baglyot megb�znia, �s m�ris hozta volna az �h�tott levelet. Hogy mi�rt nem �rt Helga? Mit �rt volna? „Szeretlek, agg�dom �rted, v�rlak.” Enn�l t�bbet nem vethetett volna a pergamenre, de ezt Malaz�r maga is tudta, k�r lett volna mind a pap�r�rt, mind a bagoly f�radts�g��rt. Legal�bbis ezt mondogatta mag�ban a n�, ezzel igyekezve leplezni maga el�tt is, hogy s�rti a mell�z�tts�g, �s dacb�l nem teszi meg az els� l�p�st.
Mit tehetne h�t? A h�ztart�st j�l vezette, m�g az �sz�n el�rel�t�an gondoskodtak �gy az �lelemr�l, mint a t�zel�r�l, hogy a t�len ne legyen egyikb�l sem hi�ny, m�g akkor sem, hogy jelent�sen megszaporodott az udvarh�z lak�inak sz�ma. M�r Malaz�r ottl�tekor is be-befogadtak egy-egy hajl�ktalann� v�lt embert, Helga most eg�sz csal�dokkal osztotta meg otthon�t.
- M�g nekem van egy falat kenyerem, lesz m�soknak is – mondogatta, elh�r�tva ezzel a h�zvezet�n� sir�mait, aki panaszkodott a sok ingyen�l�re, a sok felesleges sz�jra.
Val�j�ban Tangwen n�ne – a h�zvezet�n� – nagyon is b�szke volt �rn�j�re, annak j� sz�v�re – no �s el�rel�t�s�ra, hogy annyi k�szletet halmozott fel.
- Kell a l�nyoknak a t�rsas�g – volt Helga m�sik mond�sa, ha Tangwen n�ne arr�l panaszkodott, hogy hely sincs, ahov� besz�ll�solhatn� a koldulni nem rest f�ld�nfut�v� tett nemesi csal�dokat.
Persze, az volt az igazs�g, hogy Helg�nak hi�nyzott legjobban a t�rsas�g. Roxfortban mindig nagy �let volt, �s b�r rengeteg tan�tv�nyuk tartott vel�k a Mardek�r udvarh�zba, ez m�giscsak m�s volt.
Nem volt itt Hedvig, a bar�tn�je, im�dott fogadott n�v�rk�je.
Nem volt itt Godrik, a bar�tja, szeretett fogadott b�tyja.
Nem volt itt a fiuk, Amar, az � sz�p sz�l keresztfia, az elj�vend� id�k lovagjainak gy�ngye.
�s nem volt itt Malaz�r…
„Hov� lett�l, Mester?”
Ha Malaz�rt�l nem is, de m�sokt�l kapott h�reket. Imm�ron nyilv�nval�v� v�lt, hogy h�bor� lesz, ocsm�ny, lelketlen testv�rh�bor�. Ennek el�szele m�ris eljutott a k�zel�kbe; nem egy olyan nemesi csal�dot fogadtak be, akit egyik vagy m�sik hatalmass�g embere �z�tt ki t�lv�z idej�n otthon�b�l. De a martal�cok nem csak nemeseket b�ntalmaztak, a jobb�gyok – b�r �k azt�n igaz�n nem politiz�ltak – sokszor hasonl� vagy m�g rosszabb sorsra jutottak, mint kisemmizett uraik. �m �k vagy nem tudt�k, hogy van a k�zel�kben egy mened�ket ny�jt� h�z, vagy azt hitt�k, hogy �ket oda be nem engedik, viszonylag kevesen j�ttek.
Helga agg�dott ezek�rt az emberek�rt. A telek nagyon kem�nyek errefel�, �s ha az erd�kbe menek�lt parasztok �ssze is tudnak maguknak t�kolni valami kunyh�szer�s�get, net�n t�zelni is tudnak, enni akkor sincs mit. M�rpedig Helga nagyon is j�l tudta, hogy az �hhal�ln�l m�g a fagyhal�l is jobb, m�r ha egy�ltal�n lehet ilyesmir�l egy�ltal�n besz�lni.
Elhat�rozta, hogy k�rutat tesz. Bej�rja a vid�ket, �sszeszedi a fed�l n�lk�l maradt szeg�nyeket.
- A j� gazd�nak az embereir�l is gondoskodnia kell – h�r�totta el a sop�nkod�sokat, amikkel vissza akart�k tartani. Mert bizony vissza akart�k tartani, �s nem is csak Tangwen n�ne, hanem a vend�gei is. Pr�b�lt�k elrettenteni sokf�lek�ppen, besz�ltek neki a hidegr�l, az utaz�s viszontags�gair�l h�ban, sz�lben, a martal�cok �ltali vesz�lyr�l �s nem utols�sorban a parasztok �rt�ktelens�g�r�l. Hiszen minden paraszt �lete �rt�ktelen, ha Lady Helga biztons�g�r�l van sz�.
Helga rezzenetlen�l hallgatta v�gig ezeket a besz�deket, �m a legv�g�n kedvesen, de hat�rozottan kijelentette, hogy megy.
Semmivel sem tudt�k visszatartani.
Nem volt k�nny� megszervezni a ment�st. El�g nagy ter�letet k�v�nt bej�rni, �s e ter�leten sok volt a hegyes-dombos vid�k �s sok az erd�. Csupa olyasmi, ami megnehez�ti a t�li utaz�st �s az alapos �tf�s�l�st. Embereivel n�gy, szek�r nagys�g� sz�nt k�sz�ttetett el�, megpakoltatta �ket �lelemmel, takar�kkal, meleg ruh�kkal, amiket el� b�rtak kotorni. A sz�nokat bivalyok h�zt�k – nem a gyorsas�g volt itt most a l�nyeg, hanem a hegyi �sv�nyeken is biztos l�b, no meg az er�, ami a nem kev�s m�lh�hoz kellett. �s persze az emberek. T�z ember l�h�ton, felfegyverkezve, t�z a sz�nokon utazott. �k mennek be a szurdokokba, rengetegbe, ahov� lovas m�r nem b�r behatolni.
K�r�lbel�l tizenn�gy fegyverforgat� f�rfi maradt az udvarh�zban. A t�bbi h�t csel�d. Ennyi f�rfi, m�g ha sok is k�zt�k az id�s, vagy az �ppen pelyhedz� �ll�, elegend� ahhoz, hogy megv�dj�k az otthon maradtakat. Legal�bbis kisebb porty�z�kt�l mindenk�ppen. Egy�bk�nt meg tess�k im�dkozni, hogy az �r h�r�tsa el a fej�k fel�l a veszedelmet, no �s nem �rt az �ber �rk�d�s sem.
Helg�nak az�rt m�g k�l�n�s gondja volt a l�nyaira. Indul�s el�tt bement hozz�juk, nem is igaz�n az�rt, hogy elb�cs�zzon t�l�k – hiszen �gyis kik�s�rik, - hanem hogy �tism�telje vel�k, amit mutatott-tan�tott nekik.
- Minden nap j�rjatok k�rbe – intette �ket, - �s minden nap er�s�ts�tek meg a v�delmi vonalat, amit a h�z k�r� vontam. A v�delmi k�r�n k�v�l ne menjetek, �s m�soknak se engedj�tek, hogy kimenjetek, csak ha nagyon-nagyon musz�j. Ha a med�l, amit adtam, felmelegszik, tudj�tok, hogy valamelyik�t�k bajban van. A m�sik kett� azonnal siessen a seg�ts�g�re, de �jra mondom, a v�delmi k�rt ne hagyj�tok el, akkor nem �rhet �rtalom benneteket. Ha m�gis gonds�g t�madna, azonnal �rtes�tsetek, �s am�g vissza nem �rek, fogjatok �ssze. Hannah, ne piszk�ld a n�v�reidet, mert v�ges a t�relm�k. Soladra, m�g nem vagyok itt, ne j�tssz a s�t�t er�kkel, b�rmennyire is cs�b�tan�nak, mert nem tudhatod, melyik kerekedne f�l�d. Agnes, vigy�zz a h�gaidra, �s legy�l Tangwen n�ne seg�ts�g�re. J�v�k vissza hozz�tok, mihelyt tudok, de ti addig is j�k legyetek! – Azzal meg�lelte, megcs�kolta mindh�rom l�nyt, majd kiment.
M�snap a h�rom l�ny m�g hosszan n�zett anyjuk ut�n, miut�n az kilovagolt a kapun a menet �l�n. Ugyan�gy n�ztek ut�na, mint h�napokkal ezel�tt apjuk ut�n. Kez�k ugyanazokat a v�delmez� r�n�kat �rta a leveg�be, Soladra ugyanazt a v�delmez� ig�t mormolta maga el�.
Nem gondolt�k volna, hogy maguk nagyobb veszedelem el� n�ztek, mint a sz�leik.