2. fejezet

�gy t�nt, j� �tlet volt ez a k�rutaz�s. M�r az els� napon menek�l�kre bukkantak. K�t-h�rom jobb�gy csal�d pr�b�lt elb�jni el�l�k az erd�ben, mert martal�coknak n�zt�k �ket. Ezeknek csup�n kev�ske �lelmet adtak, de f�l nem vett�k a sz�nokra �ket, hanem megmutatt�k az utat, hogy merre tal�lj�k meg a Mardek�r udvarh�zat, r��t�tt�k a kez�kre a pecs�tet, �s mentek tov�bb.
Az�rt kellett a pecs�t, mert Tangwen n�ne szent�l fogadkozott, hogy am�g �rn�je t�vol van, � ugyan semmif�le koldusfajzatot be nem enged, hi�ba is mondj�k neki, hogy Lady Helga k�ldte �ket. Helga erre tal�lta ki, hogy az �ltala megtal�lt emberek kez�re b�v�s tint�val - amely le nem moshat� - pecs�tet �t. A pecs�t egy k�gy�t �s egy borzot �br�zolt. �gy azt�n Tangwen n�ne is tudhatta, hogy a kapu el�tt toporg�t be szabad-e engedni, vagy net�n zavarja el. Helga az�rt �rezte, hogy Tangwen n�ne bizalmatlans�g�t m�g ez a pecs�t sem tudja teljesen feloldani, ez�rt a d�nt�st megosztotta a der�k h�zvezet�n� �s Agnes k�z�tt. Hiszen a l�ny m�r tizenh�t �ves lesz Szent Iv�n napj�n, el�g nagy m�r ahhoz, hogy bevonj�k a feln�ttek dolgaiba.
Mentek tov�bb. Helga hamar r�j�tt, hogy val�ban nem k�nny� feladatra v�llalkozott. A jobb�gyok f�ltek az urakt�l, ilyen felfegyverzett csapat el�l akkor is rejt�zni pr�b�ltak volna, ha nincsenek e v�szterhes id�k. De azok voltak. �s a f�urak csat�roz�sai mellett term�szetesen azonnal felbukkantak a zavarosban hal�sz�k is, rabl�k, bandit�k, a nyomor �s a bizonytalans�g v�mszed�i. �k m�g rosszabbnak bizonyultak, mint a f�urak katon�i, de a k�l�nbs�g annyira csek�ly volt k�zt�k, hogy a parasztok bizony okkal fogt�k menek�l�re a dolgot, ak�rki idegen is k�zeledett fel�j�k. Ha Helg�nak nem lett volna k�l�nleges hatalom a birtok�ban, hi�ba pr�b�lt volna a nyomukra bukkanni.
Sz�mtalanszor ad�dott olyan eset, hogy egy-egy megk�zel�thetetlen szurdok, ismeretlen barlang el�tt elhaladva emberei el sem akart�k hinni, hogy ott lehet b�rki is, �m az asszony tudta, amit tudott, �s nem hagyta annyiban a dolgot. Mert ott emberek lapultak. Emberek, akik �heztek, emberek, akik f�ztak, emberek, akik f�ltek szinte mindent�l. �s Helga �rz�kelte mindezt. Nemcsak azt �rulta el neki a F�ld, hogy hol tal�lja a hontalanokat, de elmes�lte neki a f�jdalmukat, megs�gta a f�lelmeiket is. �, be sokszor kellett Helg�nak mag�nak mennie az �ttalan utakon, a megm�szhatatlannak hitt szikl�kon! Nem vitt mag�val m�g egy t�rt sem, m�gsem ment �res k�zzel. Oldal�n kulacsokat cipelt p�link�val, borral megt�ltve, a h�t�n pedig �lelmiszeres zs�kokat. Soha nem lett semmi baja, holott k�sekkel, kasz�kkal v�rt�k nem egy helyen. De ki emelt volna kezet a v�kony kis v�r�s asszonyra, aki k�t k�zzel sz�rta k�z�j�k az �ld�st?
�s az emberek megny�ltak el�tte. Elmondt�k neki, hol, melyik �r birtok�n �ltek eddig, meg azt, amit tudhattak az urukr�l, ami a pletyk�k alapj�n f�l�kbe juthatott, hogy melyik f��r p�rtj�n �llt, ha �llt egy�ltal�n valamelyik mellett. �s els�rt�k azt is, hogyan jutottak koldusbotra, kik, hogyan t�madtak r�juk. Helga t�bbet megtudott �gy a k�rny�kbeli esem�nyekr�l, mint a hadurak. A baj csak az volt, hogy ez a tud�s nem t�lthette el el�gedetts�ggel �s �r�mmel. Mert amit a menek�l�k mes�ltek neki, az fel�lm�lta a legvadabb r�m�lmokat is.
A h�bor� hivatalosan m�g el sem kezd�d�tt, de az emberek �ltal elk�vetett borzalmak m�r pokoll� tett�k a f�ldet.
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a s�t�ts�g fenyeget�en k�r�lvette a szikl�t.
*
Malaz�r el�gedetlen volt. Hi�ba l�tta el tan�csaival Drac�t, unoka�ccse udvariasan meghallgatta, de tov�bbra is ment a saj�t feje ut�n. Pedig ennek �gy nem lesz j� v�ge. Saluc m�r jelent�s sereget toborzott mag�nak, kihaszn�lva a t�l erej�t, amikor a hideg kem�nny�, j�rhat�v� dermesztette az utakat. Hogy a nagy sereget neh�z etetni? Ez igaz, de a sz�ll�tm�nyoz� szekerek is �pp�gy oda�rnek a jeges utakon, mint a katon�k maguk. Ha ez �gy megy, Saluc jelent�s hader�vel indulhat �tnak, az � felapr�zott t�boraikat pedig �gy fogja felfalni, mint a t�z a n�dat.
�s ha mindez nem lett volna el�g ok a rosszkedvhez, itt volt a tegnap esti besz�lget�s... Malaz�rt m�g mindig elfogta az �melyg�s, ha csak r�gondolt. Pedig a mai sem lesz k�l�nb.
�s igaza lett.
Ism�t arr�l besz�lgettek, hogy Saluc megel�zi �ket, �ssze kell szedni a Drac�hoz h� hadakat, �s lecsapni az ellenkez� oldalon �ll�kra - csak�gy, ahogy Saluc teszi. Mert...
- El�g! - csattant fel Draco, azt�n l�tva nagyb�tyja arc�t, szel�debben tette hozz�: - El�g volt m�ra, b�csik�m. Ma m�r eleget h�bor�ztunk.
- �rtsd meg, v�gre, Draco, l�pned kell...
- Nagyon j�l tudom, mit kell tennem! - Drac�n imm�ron egy�rtelm�en l�tszott az inger�lts�g.
- Nem az�rt k�rettelek magamhoz, hogy utas�tgass�l.
- Val�ban nem �rtem, mi�rt hivatt�l, ha eszedben sincs megfogadni azt, amit mondok - fakadt ki Malaz�r is inger�lten.
- Egy h�bor�t magam is meg tudok nyerni - nyomta el a g�g m�g az inger�lts�get is Draco arc�n. - Te m�s�rt kellesz.
- Mi az a m�s?
Draco m�lyeket l�legzett, szemmel l�that�an ez id� alatt pr�b�lta rendezni a von�sait. Igyekezett a g�g helyett ravasz �s egyszerre szinte al�zatos arckifejez�st er�ltetni mag�ra. A v�geredm�ny meglehet�sen siralmas lett. Malaz�rt az eg�sz valami groteszk vicsorra eml�keztette.
- B�csik�m! - fogta halkra a hangj�t Draco. - A csal�db�l te vagy az egyetlen, aki nem vagy �rintett a harcban.
- Micsoda? - vonta fel k�rd�n a szem�ld�k�t Malaz�r.
- N�zd... - v�gott bele Draco. - Berol kir�lynak k�t �ccse van, akik ig�nyt t�maszthatnak a tr�nra. �m sem Igal, sem Darhem nem mag�nak akarja a koron�t, hanem ut�daiknak: Igal a fi�nak, Salucnak, Darhem az unok�j�nak, nekem. �m ett�l �k m�g �rintve vannak, hiszen saj�t jel�ltj�ket t�mogatj�k elsz�ntan. �s a csal�d t�bbi f�rfitagja? Kik vannak m�g, akik sz�m�tanak? Salucnak van ugyan egy fia, de az a torz gn�m nem �rdekes. �s a mi oldalunkon? Ap�m, �s az �cs�m. Az ap�m az ap�m, az �cs�m viszont m�g gyerek. Te vagy az egyetlen, b�csik�m, az egyetlen f�rfi, aki a csal�dhoz tartozik, m�gis k�v�l�ll�.
- Na �s?
- Az, hogy te ki mellett �llsz... Nem gondolod, hogy ennek nagy jelent�s�ge van?
- Ugyan kinek? - k�rdezte Malaz�r n�mi kis gondolkod�s ut�n.
- Nekem �s... Salucnak!
- Ugyan mi gondja lenne Salucnak arra, hogy �n ki mell� �llok? - k�rdezte a gr�f j� adag ir�ni�val.
- Gondja van r�, b�csik�m! Nekem elhiheted, hogy gondja van r�!
�s Malaz�r elhitte. �m volt abban valami rettenetesen �mely�t�, hogy a k�t nagy�r igazol�st pr�b�l ker�teni mag�nak a tr�nig�ny�hez. � lenne az igazol�s? Csak ezen m�lik? Nem az igazs�gon? Nem a tehets�gen?
Malaz�rban el�sz�r �tl�tt fel, hogy tal�n rosszul d�nt�tt. Nem, nem az�rt, mert nem Saluc mell� �llt. Ismerte az unokab�tyj�t j�l. De lehet, hogy Draco sem k�l�nb n�la, �s neki v�gk�pp nem kellett volna bele�rtania mag�t ebbe az eg�sz csetepat�ba. Mert lehet, hogy ez az eg�sz h�bor�skod�s m�gsem az orsz�g �rdek�r�l sz�l, hanem csup�n k�t hatalomra v�gy� nagy�r torzsalkod�s�r�l...
- ...teh�t az�rt nem vontam eddig �ssze az er�imet, mert tele van a t�bor k�mekkel - hatolt el v�gre a tudat�ig Draco hangja. - �gy, hogy nem vagyunk egy�tt, Saluc nem tudhatta meg, val�j�ban mekkora er� felett rendelkezem. De most m�r val�ban ideje �sszevonnom �ket, m�ghozz� egy el�re megbesz�lt helyre. Ebben kell a seg�ts�ged, b�csik�m. Arra gondoltam, hogy mivel te magad is oly sokszor eml�tetted nekem az er�im �sszevon�s�t, tal�n sz�vesen menn�l, hogy megvidd a hadaknak a tal�lkoz� pontos hely�t �s id�pontj�t.
"V�gre!" - gondolta Malaz�r.
- �r�mmel teljes�tem a k�r�sedet, �cs�m! - mosolyodott el.
�s t�nyleg �r�lt. �r�lt, hogy v�gre kimozdulhat, �r�lt, hogy kiszell�ztetheti a fej�t, �s - mi tagad�s - �r�lt, hogy nem kell egy darabig egy leveg�t sz�vnia az unoka�ccs�vel.
*
Ellenfelek? Istenem, dehogy! Az ilyen ostoba cs�csel�k minden, csak nem ellenf�l. M�g ennek a Drac�t�l test�rnek kapott f�lesz� viking gyilkosnak, Ogurrnak sem, h�t m�g neki, Malaz�rnak! Ahogy felv�zolta p�r sz�ban, hogyan �ssenek rajta a minden bizonnyal diadalt �l� hord�n, Ogurr m�g cuppogott is a gy�ny�r�s�gt�l, mintha m�r el�re �rezn� a sz�j�ban az els� elejtett �ldozata v�r�nek �z�t, amit soha el nem mulasztott megk�stolni. Malaz�r annyira undorodott t�le, hogy r� sem n�zett. A t�bbieknek besz�lt, b�r azok sem voltak k�l�nbek.
Bunk� s�pred�k, akik v�ront�sb�l akarj�k megszedni magukat.
A rajta�t�s z�kken�mentesen zajlott le. A k�mek jelent�s�b�l Malaz�r nagyon is j�l �t�lte meg a helyzetet: a Saluc-p�rtiak p�r paraszt legyilkol�sa ut�n m�r csak mulatoztak. Persze a mulats�guk olyan volt, mint az �v�k�, ha gy�ztek: n�h�ny m�sik, reszket� parasztot megk�noztak, n�h�ny h�zat felgy�jtottak, a csinosabb l�nyokat meger�szakolt�k, �s term�szetesen ittak. Mint a kefek�t�. Mire Malaz�r�k oda�rt�k, m�r csak nagyon kevesen maradtak olyan �llapotban, hogy kardot b�rjanak emelni a t�mad�kra. Ezeknek sem lett lassabb hal�luk, csak �k legfeljebb m�g tudatukn�l voltak, miel�tt meglepte volna �ket az �r�k s�t�ts�g.
Mire Malaz�r be�rt a falu f�ter�re, az emberei szinte m�r a v�g�re �rtek a munk�juknak. Hull�k mindenfel�... Parasztok vagy martal�cok, oly mindegy.
Az egyik visk�b�l azonban �sszet�veszthetetlen zaj hallatszott ki. V�vnak! Itt m�g van ellen�ll�s! S�t! A visk� ajtaja ny�gve adta meg mag�t az eny�szetnek, amikor Malaz�r k�t embere kiesett rajta, ahogy ellenfel�k kitasz�totta �ket.
Malaz�r mindenre k�szen h�zta ki a kardj�t a h�vely�b�l, �s nem is t�vedett. Az ajt�ban vad kurjant�ssal megjelent az ellen�ll�, �s b�sz arckifejez�ssel csapott volna le r�, ha a gr�f nem sz�m�t el�re a v�g�sra.
Egym�snak fesz�lt a k�t kard, egym�sra sziszegett a k�t koromt�l, v�rt�l mocskos arc. �s a k�zdelem kimenetele nem lett volna k�ts�ges, mert Malaz�r j�val magasabb �s er�sebb volt, mint az ellenfele, �m...
- Amar...! - ki�ltott fel d�bbenten.
- B�csik�m? - hangzott fel a h�kkent k�rd�s.
Val�ban Amar volt az, Malaz�r keresztfia.
A fi� azonnal eldobta a kardj�t, arc�n sz�les mosoly ter�lt el. M�r t�rta volna ki �lel�sre a karj�t, amikor esz�be jutott, mi�rt is van itt. Lehullott a karja.
De Malaz�r �gy tett, mintha ez ut�bbi mozdulatot �szre sem vette volna. Lehaj�totta � is a kardj�t, �s mosolyogva meg�lelte a fi�t. �gy ropogtatta meg, mint amikor Amar m�g eg�szen kicsi volt, �s hagyta, hogy szeretgess�k...
- Dr�ga fiam! - d�rm�gte a f�l�be. - Hogy ker�lsz te ide?
Amar �n�rzetesen b�jt ki az �lel�sb�l.
- Harcoltam - szegte fel az �ll�t.
- L�ttam - intett a gr�f a fej�vel a k�t embere fel�, akik sz�jt�tva b�mult�k, hogy a vez�r�k ked�lyesen besz�lget a t�mad�jukkal. - �gyesen csin�ltad.
�tkarolta a fi� v�ll�t.
- R�gen l�ttalak. Mes�lj, mi minden t�rt�nt veled! - Azzal bel�pett abba a visk�ba, ahonnan
Amar kirohant az im�nt. Az ajt�b�l m�g odamordult a k�t martal�cra:
- Szedj�tek �ssze a fegyvereinket, �s hozzatok enni-inni!
A visk�ban s�t�t volt, �s b�r a kir�gott ajt�n kereszt�l most �ml�tt be a f�ny, Malaz�rnak m�gis id�be tellett, mire hozz�szokott a szeme a benti hom�lyhoz. A visk� k�zep�n feld�nt�tt asztal �s sz�kek hevertek, a sarokban szalma�gy, amin egy megt�pett ruh�j� fiatal l�ny kucorgott.
Malaz�r f�l k�zzel �ll�totta fel az asztalt, k�zben r�f�rmedt a l�nyra.
- Kotr�dj innen!
A l�ny a falhoz lapulva oldalazott ki, �s ahogy Amar r�n�zett, r�m�lten felny�sz�tett, �s kiszaladt.
- Khm... - k�sz�r�lte meg a tork�t Malaz�r. - L�tom m�r, mi�rt �ll olyan cs�l�n a nadr�god.
Amar kih�zta mag�t.
- F�rfi vagyok, b�csik�m! - �s kir�zta az arc�b�l aranysz�ke f�rtjeit.
A gr�f jobbnak l�tta, ha a feld�nt�tt sz�kek �r�gy�n elrejti az arc�t, �gy Amar nem l�thatta meg a mosolyt rajta.
M�g hogy f�rfi...! Gyermek m�g... De m�r akasztja a k�rm�t az oroszl�nk�ly�k! Griffend�l oroszl�nja!
Malaz�r mag�ban eln�z�en �s egyben b�szk�n megcs�v�lta a fej�t, �s amikor visszan�zett a fi�ra, minden �nuralm�ra sz�ks�ge volt, hogy ne vigyorogjon bele a k�p�be.
- Sz�val f�rfi lett�l - mondta. - Harcolt�l, �lt�l, n�vel h�lt�l...
- Igen - hangzott az �n�rzetes v�lasz.
- Hm... Az�rt m�g egy kis tanul�s r�d f�rne. �gy rohant�tok le ezt a falut, mintha a ti�tek lenne itt minden. Pedig tudhatt�tok volna, hogy ez Draco nagy�r h�veinek a ter�lete. De se egy j�r�r, se egy kis el�vigy�zatoss�g... No �s ezek a t�zek! M�rf�ldekr�l tudni lehetett, hogy itt vagytok.
- Tudom - hajtotta le a fej�t Amar. Arc�t piros sz�nbe vonta a sz�gyen, olyan sz�p lett t�le, mint egy kisl�ny. - Mondtam is Roliknak, hogy ezt nem �gy k�ne...
- Ki az a Rolik?
- Ezeknek a vez�re - intett kifel� a fej�vel a fi�.
- Mit csin�lt a h�bor� el�tt?
- Nem tudni. De azt hiszem, a b�rt�nb�l adott neki kegyelmet Saluc nagy�r.
- Harami�kat szabad�tott r�nk Saluc? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Malaz�r.
- J�l harcolt eddig - vonta meg a v�ll�t Amar.
- No �s ap�d engedte, hogy ilyen rabl�fajzat keze al� adjanak t�ged?
- Ap�m... khm... - esett hat�rtalan zavarba a fi�, noha minden erej�vel megpr�b�lta pal�stolni.
- No! Ki vele!
- Tudod, b�csik�m... - hajtotta le a fej�t Amar, hogy hossz� sz�ke haja takarja el az arc�t.
- Igen?
- Ap�m nem tudja, hogy itt vagyok - hebegte Amar alig �rthet�en.
Malaz�rba belevillant a felismer�s.
- Azt hiszi, hogy m�g mindig Roxfortban vagy?
- Igen...
- Hogy az a...!
B�rmilyen furcsa is, Malaz�r megk�nnyebb�lt, hogy nem kellett csal�dnia Godrikban. �rthetetlen volt ugyanis sz�m�ra, hogy volt bar�tja hogyan engedhette el az egyetlen fi�t a h�bor�ba. Hiszen m�g gyermek! Alig tizen�t �ves! �s r�ad�sul egy ilyen semmirekell� keze al�, mint ez a Rolik? De Amar sz�k�se mindent megmagyar�z. Godrik m�gsem olyan elvakultan ostoba, mint ahogy azt el�sz�r gondolta.
Megjelentek az ajt� keret�ben a martal�cai. Kez�kben az urak fegyvereit tartott�k, azzal terelgettek befel� k�t riadt n�t, akik enni-innival�t tettek az asztalra.
Malaz�r egy int�ssel parancsolta ki mindet, azt�n megt�lt�tte borral a kup�ikat. Amarnak adta az egyiket, a m�sikat maga emelte meg, de m�g nem ivott bel�le. Elgondolkodva n�zett a kupa f�l�tt a fi�ra, m�gnem az feszengeni kezdett.
- B�csik�m...
- Ha visszak�s�rlek Roxfortba, ott maradsz? - szegezte a gr�f a k�rd�st a fi�nak.
- Nem - v�gta r� Amar hat�rozottan.
Malaz�r b�lintott. Tulajdonk�ppen tiszt�ban volt azzal, hogy ezt a v�laszt fogja kapni.
- Akkor most mi legyen? - k�rdezte.
- A foglyod vagyok - felelte Amar z�rk�zottan.
- �s?
- Tudom, mit szoktatok tenni a foglyaitokkal.
- Amit ti a tieitekkel - d�rm�gte Malaz�r, �s g�nyosan k�rdezte: - �ljelek meg?
- Te d�ntesz fel�lem - vonta meg a v�ll�t Amar, �s kih�zta mag�t, hogy min�l magabiztosabb f�rfinak l�ss�k. De Malaz�r megl�tta a szem�ben a riadt fi�t, azt, aki val�j�ban volt.
- �n d�nt�k - d�rzs�lte meg az �ll�t a f�rfi, �s azt�n val�ban d�nt�sre jutott. - Holnap k�t emberem elk�s�r a rivermoor-i mez�kig. Onnan m�r visszatal�lsz a tieidhez.
- Elengedsz? - r�k�ny�d�tt meg a fi�.
- H�t mi egyebet tehetn�k veled? Meg nem �llek!
- De itt is tarthatt�l volna...
- Nem k�v�nok foglyokkal foglalkozni.
- H�tra is hagyhatt�l volna.
- Ebek harmincadj�ra? Azt ugyan nem! - h�borodott fel m�r a gondolatt�l is Malaz�r.
- V�lts�g�rt m�s foglyok�rt.
- Nemigen ejtenek e h�bor�ban foglyokat.
- B�csik�m...!
- Igen?
Amar habozni l�tszott, de v�g�l csak feltette a k�rd�st, ami foglalkoztatta:
- Mi�rt nem akart�l a magad oldal�ra �ll�tani?
Malaz�r elgondolkodva n�zett a fi�ra. Tulajdonk�ppen maga sem �rtette mag�t.
- Egy fi�nak - mondta v�g�l lassan - k�vetnie kell az apj�t.
- M�g akkor is, ha az apa rossz p�ld�val j�r el�l?
- Ap�d nem j�r el�l rossz p�ld�val! - csattant fel Malaz�r hat�rozottan.
- Akkor mi�rt �lt�tek egym�st? - n�zett Amar k�v�ncsian a szem�be.
Malaz�rt megh�kkentette a fi� tekintete. �szintes�get k�vetelt t�le.
- Ap�d azt teszi - mondta v�g�l, - amit helyesnek tart. Ami v�lem�nye szerint j� az orsz�gnak.
- De szerinted nem - vetette k�zbe Amar.
- �n... m�sk�pp l�tom a dolgokat - felelte Malaz�r. - �m ett�l m�g az ap�d...
- Igen? - k�rdezte Amar, mert m�r nem gy�zte kiv�rni a mondat v�g�t.
- ... igaz ember...
*
�s m�snap elengedte. K�t legjobb kardforgat�j�t adta mell�, hogy k�s�rj�k az �rfit. Malaz�rnak volt akkora tekint�lye az emberei el�tt, hogy a leg�nyeknek esz�kbe sem jutott k�rdez�sk�dni, mi�rt is kell a fej�kkel felelni�k az ellens�g egyik katon�j��rt. Ha a gr�f �r ezt parancsolta, h�t ezt parancsolta; bizony�ra megvolt r� az oka.
Amar t�tov�n matatott az �ti pakkja k�r�l. Nem vitt mag�val sokat, de Malaz�r ragaszkodott hozz�, hogy legal�bb k�tnapi �lelem legyen n�la - soha nem lehet tudni alapon. �m a fi�n l�tszott, hogy nem a m�lha aggasztja, �s Malaz�r nagyon is j�l l�tta ezt, m�gsem sz�lt. V�rt.
- B�csik�m! - rukkolt el� v�g�l Amar azzal, ami a b�gy�t nyomta. - Nem maradhatn�k m�gis veled?
Malaz�r pontosan eff�le k�r�sre sz�m�tott - �s nem �r�lt neki.
- Nem lehet. - A kurta v�lasz �l�t csak az a gondterhelt s�haj tomp�totta, amivel befejezte a mondatot.
- Mi�rt nem? - n�zett r� a fi�. A szeme szinte esdekelt.
- Mert te Saluc p�rtj�n harcolt�l eddig is, �n meg Drac��n - felelte Malaz�r l�tsz�lag morcosan.
Amar b�lintott. Egy darabig a semmibe r�vedt, azt�n ism�t felemelte a fej�t.
- �s ha �t�lln�k? - k�rdezte rem�nykedve.
Mi tagad�s, ez a gondolat Malaz�r fej�ben is megfordult, de azt�n - f�j� sz�vvel - elvetette.
- Tudom, hogy te nem elk�telezetts�gb�l �llt�l Saluc z�szlaja al� - mondta, - de az�rt m�gis oda szeg�dt�l. Oda k�t az adott szavad. M�rpedig egy f�rfinak �llnia kell a szav�t, ak�r megb�nja k�s�bb, ak�r nem.
Amar let�rten n�zett r�. Annyira v�gyott a feln�tt �letre, annyit �br�ndozott kalandokr�l, mulats�gokr�l...! Ez�rt is sz�k�tt el. De a val�s�g m�g csak nem is hasonl�tott az �lmokhoz. A val�s�g durva volt, kem�ny �s rideg. �s b�r a fi� b�szkes�ge berzenkedett att�l, hogy visszamenjen az anyja �v�-v�d� sz�rnyai al�, azt egy�ltal�n nem b�nta volna, ha a keresztapja kem�ny, de m�giscsak v�delmez� keze vez�reln� tov�bb ebben a sz�rny�s�ges feln�tt �letben. �m a b�csi azt mondja, hogy nem lehet...
Amar egy hirtelen gondolatt�l felkapta a fej�t.
- �s ha ism�t ellenfelekk�nt tal�lkozunk? - k�rdezte.
A gr�f mag�ban ism�t s�hajtott.
- �n t�ged se portya k�zben, se csat�ban meg nem �llek, kardot nem emelek r�d - felelte szil�rd hangon. - �m hogy te mik�nt cselekszel majd velem szemben, az m�r a te dolgod.
- A lek�telezetted vagyok, b�csik�m! - v�gta r� hevesen a fi�.
- Amar! �n a sz�let�sedkor esk�t tettem. M�g �lek, m�g egy csepp er� is akad bennem, meg�vlak b�rmi veszedelemt�l. De magad ellen�ben nem �vhatlak meg. - Komoran n�zett a fi� szem�be, azt�n m�g hozz�f�zte: - A magad �tj�t magadnak kell megtal�lnod, fiam.
�s Amar a s�lyos szavak alatt meg�rezte azt a m�lys�ges szeretetet, amit a keresztapja ir�nta �rzett.
- A f�rfiak �tj�t fogom j�rni, b�csik�m - �g�rte. - Mint te �s az ap�m.
A gr�f egy f�hajt�ssal nyugt�zta a fogadalmat.
Amar meghajtotta mag�t, azt�n t�vozott.
Malaz�r pedig addig n�zett ut�na, m�g a fi� teljesen el nem t�nt a szeme el�l.
*
Nem az�rt ment a rivermoor-i mez�k fel�, mert h�rom nap ut�n sem j�tt meg egyik embere sem. Nem. Egy�ltal�n nem...
Hol a pokolban tekereg az a k�t sehonnai?! Mi�rt nem j�nnek m�r elib�, hogy jelents�k: Amar biztons�gban meg�rkezett az ellenhez?!
M�r h�rom napja, hogy elmentek, az�ta semmi h�r fel�l�k, �s Malaz�rt a hideg verte ki a gondolatt�l, hogy Amarnak esetleg valami baja esett. Mi�rt is nem tartotta maga mellett a gyereket? Becs�let? Adott sz�? Ha ezek miatt a nagy szavak miatt ker�lt cs�v�ba a k�ly�k...!
Rivermoor fel� mentek. Kik�ldte a legjobb nyomolvas�it, tal�lj�k meg az �rfi nyom�t, vagy legal�bb az�t a k�t zsiv�ny�t, hozzanak h�reket, ha addig �lnek is! S a nyomkeres�k nem t�rtek vissza, mert eredm�nytelen�l nem mertek.
Negyednap hajnalban - egy �jabb �tvirrasztott �jszaka ut�n - Malaz�r kil�pett a s�tr�b�l. Az �r�k azonnal hapt�kba v�gt�k magukat, ahogy megl�tt�k a gr�f �ri�snak tetsz� k�rvonalait a t�bort�z hamvad� parazsa mellett, de Malaz�r intett nekik, hogy maradjanak, �s � maga tov�bbment. T�lment a t�z f�ny�n, t�l az �r�k vonal�n, �s csak a mez�k el�tti kis csalitos f�i k�z�tt �llt meg, ahol nem l�thatta meg �t a hajnal feldereng� sz�rkes�g�ben senki. Fej�t az egyik f�cska t�rzs�nek vetve koncentr�lt, gy�jt�tte �ssze tem�rdek erej�t, melyet nem engedhetett szabadj�ra avatatlan tekintetek el�tt, de amelyet most k�nytelen volt haszn�lni. Szemmel nem �rz�kelhet�en kavargott, s�r�s�d�tt k�r�l�tte egyre a m�gia, m�gnem m�r szinte k�zzel tapinthat� lett, �s ekkor a f�rfi felemelte a fej�t. Besz�vta mag�ba az er�t, eggy� v�lt vele, szolg�lta �s uralta �t - �s feladatot adott neki. Szem�b�l, kezeib�l vill�mk�nt cik�zott az �gre a hatalma, egyszerre megvil�g�tva, majd els�t�t�tve a horizontot, �s az �gb�l lehullott a f�ldre az els� es�csepp. Az els�t pedig gyorsan k�vette a t�bbi: hamarosan b�s�gesen z�porozott az �gi �ld�s, annyira, hogy el�rasztotta a g�dr�ket, �rkokat, annyira, hogy ellepte a f�ldet, annyira, hogy bej�rta a k�rny�k zeg�t-zug�t, felder�tett mindent, �s... mes�lt. Mes�lt a v�z Malaz�rnak.
�s ezt mondta neki:
M�g azon a napon, amikor elindult, Amart �s a k�t leg�nyt porty�z� martal�cok t�madt�k meg nem messze innen. Amar�k derekasan v�dekeztek, de a t�ler� gy�zedelmeskedett felett�k. A martal�cok led�ft�k mindh�rm�jukat, majd a testeket otthagyt�k a bokrok t�v�ben. De csak az egyik�k halt meg. Amar �s az egyik k�s�r�je m�g �letben van. Igaz, hogy szinte alig, de �lnek. M�g �lnek...
Malaz�r egy int�ssel �ll�totta el az es�t, majd sarkon fordult, �s visszasietett a t�borba. Fert�ly�ra sem kellett, m�r indultak is a gr�f �ltal megszabott ir�nyba. �s egy �jabb fert�ly�ra m�lva megtal�lt�k az �rfit, meg a k�t tetemet. Mert mire oda�rtek, a m�sik katona is kiszenvedett.
Malaz�r megparancsolta, hogy tisztess�ggel temess�k el a k�t leg�nyt. H�ven teljes�tett�k a parancsot, �let�ket adt�k a fiatal�r�rt.
�m Amar �lete is csak hajsz�lon f�gg�tt. Ha Helga itt lenne...! De nincs. Messze van most, nagyon messze, m�g ha baglyot is k�ldene �rte, mikor �rne ide? �s addig mi legyen a fi�val?
Malaz�r komoran pillantott fel. A reggeli nap els� sugarai egy nem is olyan t�voli v�r tornyaira estek.
Roxfort tornyaira.
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a szikl�b�l gy�nge f�ny sziv�rgott ki.