3. fejezet

- �rn�m! Idegen fegyveresek vannak el�tt�nk - jelentette az egyik katona.
- Tudni, hogy kik �k? - k�rdezte Helga.
- Nem igaz�n. De sok fegyver�k van. �s sok m�lh�juk.
- Mutasd! - l�pett az asszony k�v�ncsian el�re.
A katona �vatosan k�zelebb vezette �rn�j�t a szikla sz�l�hez. Len�zve apr�nak l�tsz� alakokat l�ttak sz�nokon, l�h�ton. "Mint mi magunk" - gondolta Helga.
Volt valami furcsa ezekben az alakokban. Akadt n�luk fegyver el�g, de ezek ink�bb k�nny� fegyverzet� katon�k voltak - mint az �v�ik, - �s mintha csak az�rt lettek volna ott, hogy a m�lh�t v�dj�k.
- Ezek nem fosztogat�k - mondta az asszony. - Ezek seg�lyny�jt�k, csak�gy, mint mi.
Visszal�pett a szikla sz�l�r�l.
- Lemegyek, megn�zem �ket k�zelebbr�l.
- Nem engedhetlek le egyed�l, asszonyom! - l�pett el�re Alfred, a katon�i vez�re.
- Helyes - b�lintott Helga. - Akkor gyere velem te. A t�bbiek pedig lassan k�vessenek minket.
B�rki m�s katona �l�nken tiltakozott volna e parancsok ellen, Alfred azonban m�r megtanulta, hogy az �rn� mindig tudja, mit besz�l. P�r sz�t v�ltott h�t a helyettes�vel, utas�t�sokat adott ki, azt�n felsz�llt a lov�ra, �s k�vette Helg�t.
M�g a mok�ny kis hegyi lovakon sem volt k�nny� leereszkedni a cs�sz�s �sv�nyen. Alfred tudta, hogy a bivalyoknak bizony meg kell majd k�zdeni�k alaposan, ha �p b�rrel akarnak le�rni. �m most nem volt ideje sok�ig a t�bbiekkel t�r�dni, mert az idegenek m�r meg is l�tt�k �ket, �s nyilaikat r�juk szegezt�k.
Helga egy int�ssel parancsolta Alfredet maga m�g�, gyakorlatilag egymaga �getett el�re. Az idegenek - l�tv�n a kicsi asszonyt - ugyan nem engedt�k le az �jakat, viszont egyik�k a n� el� lovagolt.
- �llj! - ki�ltott r�. - Ki vagy?
- Lady Helga vagyok, Hugrabug gr�fn�je - ki�ltott vissza az asszony. Sz�nd�kosan nem
emlegette Mardek�rt.
- Sose hallottam m�g r�lad. Mit akarsz?
- �n...
- K�s�rj�tek el�m Hugrabug gr�fn�j�t! - hallatszott egy kellemesen l�gy, m�ly n�i hang.
A katona ugyan m�g egyszer bizalmatlanul v�gigm�rte a j�vev�nyt, azt�n fej�vel intett neki, hogy k�vesse. Nem mentek sokat, az els� szek�r el�tt �ll� n�i lovashoz mentek.
Helga el�sz�r szinte semmit nem l�tott a bund�ba bugyol�lt alakb�l, de ahogy az h�tr�bb vetette a csukly�j�t, azonnal felismerte.
- Gwendolyn hercegn� - hajolt meg olyan m�lyen, amilyen m�lyen csak tehette lovon �lve.
- Lady Helga - b�lintott fel� az �rn�. - Mi j�ratban errefel�, egyed�l?
- Nem vagyok egyed�l, fens�g - r�zta meg a fej�t Helga. - A m�lh�im lassabban ereszkednek le a v�lgybe, mint j�magam, aki l�t�sodra siettem el�re. �s te, fens�g?
Gwendolyn egy pillant�st vetett az el�tt�k tornyosul� hegyre, ahol m�r l�tszottak a lefel� ereszked� sz�nok.
- Gondolom, ugyanaz�rt, ami�rt te - fordult ism�t Helga fel�. - Hossz� ez a t�l, a h�bor� pedig kegyetlen. �lelmet, meleg ruh�t osztok sz�t �n is a r�szorul�knak. De ti mi�rt vagytok olyan sokan?
- Mert mi �ssze is szedj�k azokat, akik nem tudtak el�g biztons�gos helyre menni. A barlangokban megb�v�kat ott hagytuk, de ezek m�g az �tel �s a meleg ruha ellen�re sem �rn�k meg a tavaszt, ha nem ker�lnek v�dett helyre.
- �s hol van az a v�dett hely? - k�rdezte a hercegn�.
- A Mardek�r udvarh�zban.
- Annak is v�ges a befogad�k�pess�ge.
- Tal�ltunk �tk�zben egy-k�t olyan barlangot, ahol megh�z�dhattak a f�ld�nfut�k. Ismerem a k�rny�ket, lesz m�g ilyen �pp el�g.
- Okos gondolat - b�lintott a hercegn�. - Csak nehogy martal�cok b�v�hely�re bukkanjatok.
- Vagyunk elegen, hogy megv�dj�k magunkat - villant fel kem�nyen egy pillanatra Helga szeme, majd a szok�sos hangnem�ben folytatta. - De ink�bb ker�lj�k �ket. Eddig sikerrel. De ti...?
- Eddig mi is sikerrel j�rtunk - v�laszolta Gwendolyn.
- Nem szabadott volna ide j�nn�d, fens�g - cs�v�lta meg a fej�t Helga. - Nagy vesz�lyt vett�l
magadra.
- Nem nagyobbat, mint te.
- �n nem vagyok az uralkod� csal�d tagja.
- No �s ki b�ntana? - mosolyodott el minden j�kedv n�lk�l Gwendolyn. - �n egyik s�goromat sem p�rtolom. �s ha p�rtoln�m is... Mit sz�m�t egy asszony szava?
Helga tudta, hogy most valami fontosat hallott, valami nagyon fontosat, de nem b�rt r�j�nni, hogy mit. �m nem t�rte most a fej�t, helyette ink�bb f�lrebiccentette a fej�t, �gy k�rdezte:
- Van-e m�r h�r asszonyany�dr�l, fens�g?
Most Gwendolyn szeme villant meg, de Helga �llta.
- Tudj�k, hogy �n meg nem mondhatom, merre lelik a korona�kszereket - vett er�t mag�n a hercegn�.
- Az�ta m�r biztos r�j�tt Draco nagy�r is, hogy Izabelle kir�lyn� sem tudja megmondani - mondta Helga. - M�gsem hallottam afel�l, hogy elengedte volna.
- Nem. Val�ban nem - mondta hangs�lytalanul a hercegn�. Rangban ugyan � �llt magasabban, de Gwendolyn is - mint csal�dj�nak minden tagja - nagyon is j�l tudta, ki �s mi Lady Helga. Nem s�rt�d�tt h�t meg az enyhe kioktat�son, amiben a kicsi asszony r�szes�tette, s�t! Arc�n keser� mosollyal szinte menteget�zve tette hozz�: - Valakinek azonban gondoskodnia is kell a n�pr�l, ha m�r a f�rfiak csak kardot adnak.
Helga �gy meredt a hercegn�re, mintha az meg�t�tte volna. Ism�t egy mondat, aminek s�lya van. �s most m�r azt is tudta, hogy mi volt az el�bb az a fontos, amit Gwendolyn mondott.
A h�bor� v�g�nek kulcsa volt abban a k�t mondatban.
*
K�t napig haladtak egy�tt, mert olyan szurdokba ker�ltek, amelynek nem akadt, csak egyetlen kij�rata. L�tt�k, hogy a hegyoldalban rengeteg a barlang, viszonylag k�nnyen megk�zel�thet� helyen, �m az embereknek egy�ltal�n nem akar�dzott beh�z�dniuk egyikbe sem, �s Helga sem er�ltette a dolgot.
- Itt m�g er�s a r�gi hit var�zsa - magyar�zta Gwendolynnak. - Azt mondj�k, �rzik a leveg�ben a hajdan volt druid�k szellem�t.
- �rdekes... - m�l�zott el a hercegn�. - �n pedig olyan nyugalmat �rzek itt, mint t�n �letemben eddig m�g sehol.
- Ennek megvan az oka - mosolyodott el Helga. - Van-e b�tors�god olyat l�tni, amit kereszt�ny szemek nemigen mernek?
- Pog�ny dologra akarsz engem r�venni? - vonta �ssze a szem�ld�k�t a hercegn�.
- Pog�ny dologra? - nevetett f�l a gr�fn�. - Meglehet...
Gwendolyn - ugyan egy kicsit m�g mindig bizalmatlanul, de - r�b�lintott:
- Mutasd!
Helga mag�hoz rendelte Alfredet, �s kiadta a parancsot a meg�ll�sra. Am�gy is d�l fel� j�rt m�r, meg�rett az id� egy kis pihen�sre. Meg�lltak h�t a szekerek, �s az emberek el�szedt�k elem�zsi�jukat.
�m a k�t �rn� nem pihent. Helga vezet�s�vel let�rtek egy keskeny, �s meglehet�sen balj�slat�nak t�n� el�gaz�sba. Gwendolyn habozni l�tszott, de Helga olyan hat�rozottan haladt el�re, hogy a hercegn� nem merte meg�ll�tani. Lehet, hogy a kicsi asszony val�ban tudja, mit keres.
H�t tudta is. Meg sem �llt egy k�r alak� kis t�rig, melyet �gy �lltak k�r�l a komor szikl�k, mint valami p�nc�lozott lovagok. S a kis t�r k�zep�n ott �llt egy sz�rke szikla, melyet nyomokban sem lepett be a h�.
- Mi ez? - �mult el a hercegn�.
Helga lesz�llt a lov�r�l, �s k�zelebb l�pett a szikl�hoz. Tudta, hogy Gwendolyn k�veti.
- Mit �rzel? - k�rdezte a hercegn�t, mik�zben m�r eg�szen k�zel �rt a k�h�z.
- Meleget... - mondta t�tov�n Gwendolyn.
- Gyere! - invit�lta Helga. - Vedd le a keszty�det. Tedd r� a kezed, mint �n, �s csukd be a szemed. Mondd, most mit �rzel?
Gwendolyn �gy tett, ahogy a m�sik n� mondta neki. Miut�n kez�vel egy kis ideig a szikl�t �rintette, arc�ra ki�lt a der�.
- Nyugalmat - mondta. - Biztons�got. Mint a J�isten tenyer�ben.
- Ott is vagy - mosolygott Helga. - Ez a F�ldanya egyik szent�lye.
- Egy szikla? - nyitotta ki csod�lkozva a szem�t Gwendolyn.
- Mi�rt ne? Szil�rd alap a f�ld, kem�ny, mint egy szikla, m�gis l�gyan ringatja e kem�ny alapon gyermekeit.
- Ez nem kereszt�ny besz�d - v�lt szigor�ra a hercegn� arca. �m Helga csak mosolygott.
- Lehet, hogy nem kereszt�ny - hagyta helyben. - De igaz. Isten nem csak az Atya. � az Anya is. Csak e vil�gban, ahol a f�rfiak karjuk erej�vel veszik el, amit elvehetnek a gyeng�bbekt�l, kiszor�totta az Atya elnevez�s az Any�t. A F�ldanya is Isten.
- Csak egy Isten van - v�gta r� Gwendolyn.
- Csakhogy Isten a Mindens�g. �s a Mindens�gb�l nem lehet a n�ket kiszor�tani. Ezt j�l jegyezd meg, fens�g!
- Mi�rt mondod ezt nekem? - kerekedett ki a hercegn� szeme.
Helga �gy tett, mintha nem is hallotta volna a k�rd�st. Kez�t m�g mindig a szikl�n tartva der�sen n�zett k�rbe.
- L�tod azokat a kavicsokat? Meg a kis fa�gakat? Nem l�tszanak m�r a vir�gok, legfeljebb a szikla k�zvetlen k�zel�ben. L�tod? Ezek az elsz�radt k�rok azok.
- L�tom - felelte a hercegn�. - Mi�rt vannak ezek itt?
- Aj�nd�kok - mosolyodott el ism�t Helga. - Azok az egyszer� emberek hozt�k �ket ide, akik nem akartak e k�zeli barlangokba h�z�dni, merthogy ez pog�ny vid�k. F�lnek a papokt�l... De �k tudj�k, hogy Isten adta nekik az �letet, a term�szetet, a f�ldet. �s a maguk egyszer� m�dj�n viszonozni pr�b�lj�k mindazt, amit kaptak.
- Isten nem pog�ny �ldozatokat v�r - mondta szigor�an Gwendolyn.
- Felel�ss�get �rezni Isten teremtm�nyei ir�nt... szerinted ez pog�ny �ldozat? - Helga pillant�sa besz�des volt, �s a hercegn�t legal�bb annyira ny�g�zte le a tekintete, mint a szavai. - Felel�ss�get �rezni csak a legnagyobb al�zattal lehet. �s akiben ez megvan... Csak annak a kez�be �rdemes hatalmat adni.
- A hagyom�nyokkal te sem sz�llhatsz szembe... - suttogta �multan Gwendolyn. El�rtette, mit akart mondani neki a m�sik n�.
- A hagyom�nyokat ember teremtette - izzott fel Helga szeme.
- Nekem nincs er�m... - tiltakozott er�tlen�l a hercegn�.
Helga nem sz�lt semmit, de Gwendolyn tudta, hogy ezt a l�tv�nyt m�g �l, nem felejti el. A kis termet� asszony ott �llt az �ldozati szikl�n�l, �s a v�kony alakja k�r�l szikr�z� er� �sszek�t�tte �t, �s azt, mit �rz�tt: a F�ldet.
*
V�get �rt a szurdok, �s az �t kett��gaz�s�val v�get �rt a k�z�s �tjuk is. A hercegn� �s k�s�rete jobbra, a gr�fn� �s csapata balra sz�nd�kozott tov�bbindulni, ahogy azt m�r el�re megbesz�lt�k. Most nem maradt m�s h�tra, mint a b�cs�z�s.
- Vigy�zz magadra, fens�g! - intette Helga Gwendolynt. - Sajnos manaps�g neh�z eld�nteni, ki bar�t, ki ellens�g, �gyhogy az lesz a legokosabb, ha hazam�sz, �s nem b�zol meg senkiben.
- Mert �gy v�led, aty�m kast�lya meg�v? - k�rdezte a hercegn� fanyar mosollyal.
- Igaz - gondolkodott el Helga. Azt�n esz�be jutott valami: - Menj Roxfortba. Ott teljes biztons�gban leszel.
- �gy tudtam, m�r nem laksz Roxfort falai k�z�tt - vonta �ssze a szem�ld�k�t Gwendolyn.
- Nem... De ott lakik m�g Godrik �s Hedvig is. �k majd megv�denek.
- Biztos vagy ebben, Lady Helga? - k�rdezte a hercegn� sz�ja cs�csk�ben hirtelen felvillan� huncut mosollyal.
- Persze - v�gta r� csod�lkozva Helga.
- �rdekes vagy - mosolygott most m�r ny�ltan Gwendolyn. - Engem �vn�l mindent�l �s mindenkit�l, de a saj�t ellens�geidre haboz�s n�lk�l r�b�zn�l.
- Ellens�geimre? - h�kkent meg a sz�t�l Helga.
- T�n nem v�ltak sz�t �tjaitok? S t�n nem ford�tott�tok egym�s ellen er�iteket? - k�rdezte f�lrebiccentett fejjel Gwendolyn. L�tszott, hogy a t�ma igaz�n �rdekli.
Helga komolyan n�zett a hercegn�re. �jabb mondat hangzott el, amin el kell gondolkodnia. Minden bizonnyal a Gondvisel�s terelte az �tj�ba ezt a n�t...
- Nem ford�tottuk egym�s ellen az er�inket - mondta v�g�l. - �s ellens�gek sem lett�nk.
- �n m�sk�pp hallottam - n�zett r� vissza a hercegn�.
- Kit�l? - csod�lkozott ism�t Helga.
- Lady Hedvigt�l - felelte Gwendolyn. - Val�ban, nem is mes�ltem m�g neked, hogy idefel� j�vet keresztezte utunkat Mardek�r gr�fja.
Helg�nak csak a szempill�ja rebbent meg, egy�bk�nt semmi m�s nem �rulta el, mennyire m�lyen �rinti ez a h�r.
Gwendolyn folytatta:
- El�sz�r azt hitt�k, hogy rabl�k t�madtak r�nk, de azt�n a gr�f el�relovagolt, �s �gy tiszt�z�dott minden. Amikor megtudta, hogy utam Roxfort mellett vezet el, megk�rt, hogy vigyem el a v�rba a keresztfi�t, aki s�lyosan megsebes�lt.
- Amar? - ki�ltott fel Helga. - Mi t�rt�nt vele?
Gwendolyn sajn�lkozva n�zett r�.
- A gr�f azt mondta, �ton�ll�k t�madtak a fi�ra...
- �ton�ll�k? Hol? Mikor? Hogyan? - faggat�zott Helga. � m�g azt sem tudta, hogy Amar megsz�k�tt Roxfortb�l.
- Lord Malaz�r elmond�sa szerint a rivermoor-i mez�kn�l, azt hiszem, hat napja, �m a hogyanr�l nem tudok semmit - pr�b�lt v�laszolni a hercegn�.
- A rivermoor-i mez�kn�l? Hogy ker�lt oda Amar?
- Ennek sajnos nem vagyok tud�ja - menteget�z�tt Gwendolyn.
- �! - s�hajtott fel Helga, mert l�tta, hogy �get� k�rd�seire nem kaphat a hercegn�t�l v�laszt. De legal�bb elmondhatja a t�bbit! - �s �ton�ll�k t�madtak re�?
- Ezt mondja a gr�f, de...
- De? - k�rdezte Helga rosszat sejtve.
- De Lady Hedvig felt�telezte, hogy a gr�f tal�n maga...
Helga els�padt.
Hedvig felt�telezte, hogy Malaz�r b�ntan� Amart?! H�t hov� s�llyedt a bar�ts�guk?
- Te mik�nt v�lekedsz err�l? - k�rdezte halkan Gwendolyn.
Helga r�n�zett a hercegn�re. Gwendolyn kiss� homlok�t r�ncolva figyelt, �gy h�t Helga igyekezett �sszeszedni mag�t, �s �szint�n felelni. Tudta, hogy ezen most sok minden m�lik.
- Malaz�r hirtelen harag� �s g�gre, kegyetlens�gre hajlamos term�szet� - mondta ki ny�ltan. - De azokkal szemben, akiket szeret, vagy akik hozz�tartoznak, soha nem k�m�letlen. M�rpedig Amart sz�let�se �ta �gy szereti, mintha az �des gyermeke volna. Soha nem tudn� b�ntani. De tegy�k fel - folytatta gyorsan, amikor l�tta, hogy Gwendolyn sz�l�sra nyitja a sz�j�t, - tegy�k fel, hogy igaz Hedvig v�dja. Mif�le �sszer�s�g lenne abban, hogy el�bb megsebes�ti Amart, azt�n meg gondoskodik r�la, hogy Roxfortba ker�lj�n, �s az anyja �polhassa? L�sd be, fens�g - cs�v�lta meg a fej�t, - ennek �gy nem sok teteje van.
- Val�ban - gondolkodott el Gwendolyn. - Ha �rtani akart volna a fi�nak, lesz�rja �s otthagyja.
- Pontosan.
- Akkor h�t Lady Hedvig...?
- Hedvig t�vedett - jelentette ki hat�rozottan Helga. - Ami megbocs�that�, ha belegondolunk, hogy mennyire meg lehetett zavarodva, amikor megpillantotta a sebes�lt gyermek�t. Egy�bk�nt hogy van Amar?
- Rosszul - j�tt a v�lasz. - Nem csak �sszeszurk�lt�k, de m�g napokig ott is hevert a szabad �g alatt. �s b�r az ut�bbi napokban enyh�bb volt a t�l, m�g es� is esett, ez az�rt nem tett j�t neki.
- De az�rt Hedvig meg b�rja gy�gy�tani? - bizakodott Helga.
- Nem tudom - cs�v�lta meg a fej�t a hercegn�. - Nagyon l�zas. M�g vele voltam, egyszer sem t�rt mag�hoz. Lady Hedvig nagyon agg�dott miatta. Amikor elv�ltunk, egy Mestert emlegetett, hogy az tal�n tudna seg�teni. Nem tudom, ki az, de rem�lem, Lady Hedvig az�ta megtal�lta.
Helga elgondolkodva b�lintott. Biztos volt benne, hogy Hedvig nem fogja megtal�lni a Mestert, �s abban is biztos volt, hogy �reg tan�t�juk j� okkal marad t�vol.
"A megpr�b�ltat�sok arra j�k, hogy er�s�dj�nk t�l�k" - hallotta nem egyszer a Mestert�l. A megpr�b�ltat�sok, ami Sz�vets�g�kre nehezedtek, nem m�lottak el, s�t n�vekedtek, �k pedig ahelyett, hogy �sszeszedt�k volna er�iket, sz�th�ztak.
"Addig maradok veletek, m�g sz�ks�getek van r�m" - mondta m�skor a Mester, �s Helga e pillanatban d�bbent r�, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Mostan�ig az �reget hib�ztatta mag�ban az�rt, hogy felbomlott a Sz�vets�g�k. Hiszen tudnia kellett volna neki, hogy milyen neh�z id�k j�rnak, �s most hagyja el �ket? �m ebben a percben Helga r�j�tt, hogy csak �s kiz�r�lag �nmagukat okolhatja a visz�ly�rt, ellens�gesked�s�rt. �s az is vil�goss� v�lt, hogy megvan benn�k az er� arra is, hogy ism�t �sszefogjanak. Hogy a t�bbiek m�g nem l�tj�k ezt?
Akkor neki kell r��bresztenie �ket.
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a szikl�b�l sug�rz� f�ny birokra kelt a s�t�ts�ggel.