4. fejezet

Helga hosszan k�s�rte a tekintet�vel Lady Gwendolynt �s k�s�ret�t. No l�m... Mennyi mindent is kapott a hercegn�t�l, pedig milyen fiatal �s l�tsz�lag milyen t�r�keny! De ha valaki, h�t � m�r megtanulhatta, hogy a l�tszat gyakran csal, �s hogy a test erej�t nem szabad �sszet�veszteni a l�lek erej�vel.
Tudta, hogy nem ez volt az utols� tal�lkoz�sa a hercegn�vel.
�ppen megfordult volna, amikor fekete pontot pillantott meg az �gen. A pont pillanatr�l pillanatra n�vekedett, innen tudta, hogy b�rmi teremtm�ny legyen is, elk�peszt� a sebess�ge. Nem telt bele egy perc sem, m�r ki tudta venni, hogy mi az: egy holl�.
Helga sz�v�t balsejtelem szor�totta �ssze. B�rhonnan is j�tt ez a mad�r, hozz� j�n, �s b�rki k�ldte is, rossz h�rt k�ld�tt vele. Ezt az asszony eg�szen hat�rozottan tudta.
�s nem is t�vedett.
A holl� egyenesen nekisz�llt.
A k�s�ret tagjai k�z�l n�h�nyan m�r az �juk fel� kapkodtak, ahogy a mad�r zuhan�rep�l�sben ny�legyenesen az �rn�j�k fel� suhant, �m Helga egy sz�val meg�ll�totta �ket. �gy a f�rfiak aggodalommal ugyan, de engedelmesen figyelt�k, ahogy a holl� egyre k�zelebb �rt, majd az utols� pillanatban fej�t felemelve kecses mozdulattal r�sz�llt az asszony kiny�jtott karj�ra. Mintha csak egy idom�tott s�lymot l�ttak volna.
Vagy ak�r egy baglyot, hiszen ennek a l�b�hoz is lev�l volt k�t�zve.
De holl� volt. Hatalmas. Fekete. Balj�slat�.
Helga egyetlen mozdulattal oldotta le a levelet. A mad�r f�lrehajtotta a fej�t:
- Kaaar... - mondta rekedt hangj�n, azt�n elrugaszkodott, �s m�lt�s�gteljes sz�rnycsap�sokkal, de l�nyegesen lassabban, mint ahogy j�tt, t�vozott.
Helga nem vesztegette az idej�t azzal, hogy ut�na n�zzen. A lev�l k�t�tte le a figyelm�t. A pecs�ten borz �s k�gy� fon�dott �ssze... Malaz�rt�l?
Felt�pte.
"Asszonyany�m!
Rabl�k t�madtak meg benn�nket. �t halottunk �s sok sebes�lt�nk van, k�zt�k Hannah. Nem tudjuk meggy�gy�tani. Gyere haza, amilyen gyorsan csak tudsz!
Agnes"
- �rn�m! - t�r�tette mag�hoz az asszonyt Alfred aggodalmas hangja. - Valami baj van?
Helga m�g k�ptelen volt megsz�lalni. S�padt arccal nyomta a f�rfi kez�be a kis pergamendarabot. Alfred arca ugyan�gy elfeh�redett, mint az im�nt a n��. Az � feles�ge �s n�gy kisgyermeke is a Mardek�r udvarh�zban lakott.
- Egy perc vesztegetni val� id�m sincs - mondta halkan Helga. - �n el�re megyek, ti pedig gyertek haza olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtok.
- Veled tartok, �rn�m! - jelentette ki hat�rozottan Alfred. � is var�zsl� volt, Roxfortb�l tartott vel�k, ismerte h�t a helyv�ltoztat�s gyors m�dj�t. �m Helga leintette:
- Nem lehet! Haza kell vez�relni a csapatot. Ha te is velem j�nn�l, ki maradna a v�delm�kre?
- De �rn�m, h�tha m�gis sz�ks�ged lenne r�m a rabl�k ellen�ben - er�sk�d�tt a f�rfi.
- �gy vettem ki Agnes level�b�l, hogy el�zt�k m�r �ket. �m ha m�g ott vannak... - villant meg egy pillanatra fenyeget�en az asszony szeme, azt�n nyugalmat er�ltetett mag�ra. K�nnyed�n megszor�totta a f�rfi karj�t. - Meg�vom �ket, bar�tom. �g�rem.
Alfred legy�rte a szerettei ir�nt �rzett aggodalm�t. Tudta � nagyon j�l, hogy a rabl�knak jobb nem tal�lkozniuk az �rn�j�vel. Gyors mozdulattal sz�j�hoz emelte h�t az apr� kis n�i kezet, �s csak annyit mondott:
- �vjon az �g, �rn�m! Siet�nk haza mi is, amint csak lehet. Eredj!
�s Helga ment. R�vid v�gt�val �rt a k�zeli erd�ig, s lov�t h�trahagyva l�pett a f�k k�z�. A t�rzsek takar�s�ban egy pillanat m�ve volt csup�n erej�t �sszeszedni, �s a puszta akarat�val el�rni, hogy a hegyek helyett a Mardek�r udvarh�z kapuj�ban legyen.
Sz�rny� l�tv�ny t�rult el�.
A hatalmas, vastag kapu m�g mindig f�st�l�gve a f�ld�n hevert, �gy szabad bel�t�st engedett. A h�z f�lig elszenesedve �sszerogyott, s ahol a falak m�g �lltak, abban sem volt k�sz�net: mint csonka kezek v�dl�n mutogattak az �g fel�, sz�mon k�rve t�le a trag�di�t, aminek r�szesei lettek. Helga l�tta, hogy a t�z �tterjedt az ist�ll�kra is, de tal�n mert itt nem volt f�t�s, �s a h� vastagon �llt meg a n�dtet�n, nem tett nagy k�rt, csak imitt-amott perzselte meg a h�zhoz legk�zelebb �ll� falakat. Az �llatokat teh�t elker�lte a t�zhal�l, de mindent, m�g a havat is elbor�totta a korom �s a pernye.
�s volt m�g ott valami...
Helga a szeme sark�b�l l�tott mozg�st, �m amikor arra kapta a fej�t, nem volt ott semmi. Vagy csak valami halov�ny �rny�k... Oldalt izz� szemp�rt v�lt felvillanni a hom�lyban, de mikor odan�zett, nem l�tott semmit. Fel�llt a pihe a tark�j�n, mintha leheletet �rzett volna rajta. A gonosz lehelet�t...
Nem maradt ideje jobban a meg�rz�seire figyelni: k�t f�rfi k�zeledett fel�. Az egyik felajzott �jat szegezett r�, a m�sik kardot tartott a kez�ben, �m ahogy a k�zel�be �rtek, mindketten leeresztett�k a fegyver�ket.
- Lady Helga! - �rvendezett a szak�llas.
Helga megismerte �ket. Mindkett� n�la megsz�llt menek�l� nemes �r volt.
- Hol vannak a t�bbiek? - ripakodott r�juk k�sz�n�s helyett. - Hol vannak a l�nyaim?
- Az ist�ll�ban - mutatott a h�ta m�g� a szak�llas f�rfi. - H�la az �gnek, hogy visszat�rt�l, �rn�m...
Helga nem is figyelt r� t�bb�, futni kezdett az ist�ll� fel�.
- A d�monok �vj�k �ket - ki�ltott ut�na a f�rfi. - Vigy�zz a d�monokkal, asszonyom!
Helga kifulladva �rkezett az ist�ll�hoz. Nem tudta, mi�rt, de nem l�pett be. Olyan... s�r� volt a hom�ly az ist�ll� ajtaja el�tt. Mintha sziszeg� hangokon suttogna a f�l�be a semmi. Ism�t l�tni v�lte a l�thatatlan, v�r�sen izz� szemeket, �s megint fel�llt a tark�j�n a pihe, ahogy meg�rintette az az egyszerre forr� �s hideg lehelet...
Behunyta a szem�t. Ismerte ezt a jelenl�tet j�l. �m e l�nyek csak h�v�sra m�szhatnak el� a pokol f�rtelmes bugyraib�l, mely nemcsak otthonuk, de b�rt�n�k is. Ki h�vhatta �ket ide?
- Soladra! - ki�ltotta �rces hangon. - Soladra, gyere ki!
Nem l�tta, csak hallotta a gyermek�t, ahogy felt�pi az ajt�t.
- Any�m! - ki�ltotta �r�mteli meglepet�ssel a hangj�ban a l�ny, de Helga el� tartotta a karj�t.
- K�ldd vissza �ket! - parancsolt Soladr�ra. - Azonnal k�ldd vissza �ket, vagy k�ld�m �n!
- Nem b�rom... - suttogta rekedten a l�ny, k�zelebb l�pve az anyj�hoz. - Minket b�ntani nem b�ntanak, de nem mennek el.
Helga v�gre kinyitotta a szem�t, �s feln�zett Soladr�ra - a l�ny bizony zsenge kora ellen�re is f�l fejjel magasabb volt n�la.
- Te fogod �ket elk�ldeni - ragadta meg a l�nya kez�t. - Itt vagyok melletted, de te fogod elk�ldeni �ket.
- Mi�rt? - t�gult nagyra Soladra fekete szeme.
- Tanulj�k meg, hogy te parancsolsz nekik - suttogta Helga magyar�z�lag.
Fogta a l�nya kez�t, belen�zett a fekete szemekbe, �s Soladra �rezte, mik�nt �rasztja el a tagjait valami hihetetlen�l hatalmas er�. Legmer�szebb �lmaiban sem k�pzelte, hogy l�tezhet ekkora hatalom, most pedig �me, annak a t�r�keny kis asszonynak a j�volt�b�l az �v� lett. �nk�ntelen�l is kih�zta mag�t, fej�t felemelte, �s er�s, magabiztos hangon sz�lalt meg:
- T�vozzatok, s�t�ts�g gyermekei! Id�t�k lej�rt itt! - �s az �rnyak szempillant�s alatt elillantak. Soladr�t ez �r�mmel t�lt�tte el, �m az kev�sb�, hogy az anyj�t�l kapott hatalom is t�vozott - csak a saj�t ereje maradt ism�t vele.
- Vezess Hannah-hoz - s�rgette Helga, �s Soladra v�gre teljesen mag�hoz t�rt.
- Jer! - ragadta meg most � az anyja kez�t, �s h�zta maga ut�n az asszonyt, noha az ment mag�t�l is, nem kellett neki k�l�n biztat�s.
Agnes �r�mki�lt�st hallatva ugrott az anyja nyak�ba.
- K�sz�n�m! - suttogta k�nnyezve. - Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar vissza�rsz.
- Hol van Hannah?
Agnes arr�bb l�pett, �gy r�l�t�st engedett Helg�nak az ist�ll� belsej�be.
Hannah a szalm�n hevert. V�r�s haja csapzottan, k�cosan ter�lt sz�t k�r�l�tte, s�padt arca verejt�kt�l f�nylett. Mellkas�n vastag k�t�s, amit m�r kiss� �t�t�tt a v�r.
Nem volt mag�n�l.
Helga mell��lt �s �vatosan v�gigsim�tott a l�nyka arc�n. Hannah hevesen elkapta a fej�t, de ett�l sem t�rt mag�hoz.
- Magas l�za van - mondta halkan Agnes. - Sajnos nem tudtuk kivenni a nyilat, ami eltal�lta.
Helga b�lintott. L�tta a gyermek mellkas�ban a ny�l csonkj�t - a sz�r�t let�rt�k, hogy legal�bb be b�rj�k k�t�zni, - �s l�tta azt is, hogy b�r a ny�l nem tal�lt el semmi l�tfontoss�g� szervet, de sokkot �s sebl�zat okozott. Igazs�g szerint nem is a ny�l volt vesz�lyes, hanem az a kis, sunyi tekintet� d�mon, amelyik bek�lt�z�tt a sebbe, �s se azt nem engedte, hogy kih�zz�k a l�nyk�b�l a csonkot, se azt, hogy �t mag�t el�zz�k. Soladra ig�je el�l bevetette mag�t az �l� h�sba, �s - �gy t�nt, - onnan csak Hannah lelk�vel egy�tt hajland� t�vozni.
Helga sz�v�t el�nt�tte a hideg d�h. Ez a kis f�reg meri fenyegetni az � gyermek�t?!
Kiny�jtotta a kez�t, �s az � szavak n�lk�li h�v�s�nak musz�j volt engedelmeskedni. A d�mon ny�sz�tve, vinnyogva, de el�j�tt. Az asszony elkapta, �s kicsi keze k�m�letlen er�vel szor�totta a t�lvil�gi sz�rny nyak�t, am�g az tekerg�zve, h�r�gve ki nem m�lt. Nem maradt ut�na m�s, csak egy s�t�t f�stpamacs �s n�mi k�nk�szag, amit Helga egyetlen k�zmozdulattal elhessentett.
- L�ssuk a csonkot - mondta a l�nyoknak, akik n�ma d�bbenettel meredtek r�.
Term�szetesen Agnes t�rt el�bb mag�hoz. Azonnal int�zkedett, hoztak k�st, t�zet, k�t�z�shez rongyokat - nem telt bele sok id�, �s m�r ki is szedt�k Hannah-b�l a nyilat.
A m�velet ut�n Helga ism�t oda�lt a kisl�ny mell�.
- Hogyan t�rt�nt mindez? - k�rdezte halkan an�lk�l, hogy levette volna a tekintet�t Hannah-r�l.
Agnes le�lt az �gy mell� egy alacsony kis fej�sz�kre, �s belev�gott:
- M�r p�r napja felt�nt nek�nk n�h�ny �l�lkod� s�t�t szerzet a k�rny�ken. A kapukat z�rva tartottuk, az �r�k pedig fokozott �bers�ggel figyeltek. A rabl�k nem t�madtak, s azt�n az �l�lkod�k is elt�ntek. Azt hitt�k, feladt�k a terveiket, b�rmik is voltak azok, �s minket b�k�n hagynak. De t�vedt�nk - Agnes egy kiss� k�nyelmetlen�l mozdult meg a sz�ken, de tov�bbra is ny�ltan az anyj�ra n�zve folytatta. - Tegnap egy �jabb csapat ember �rkezett. Magam fogadtam �ket, mind�j�k�n ott volt a pecs�t, kiv�ve egyet. A t�bbiek azt mondt�k, az �t sz�l�n tal�lt�k teljesen legyeng�lve. Egy falat �lelem�rt k�ny�rg�tt, mert akkor m�r h�rom napja nem evett. Azt mes�lte, hogy kov�csinas, a gazd�j�t k�s�rte a k�vetkez� faluba, de rabl�k t�madtak r�juk, �s a gazd�j�t meg�lt�k. Neki is alig siker�lt kereket oldania.
Helga egy pillant�st vetett Agnesre. � m�r innen sejtette a t�rt�net v�g�t, de hagyta, hadd mondja el a l�ny.
Agnes el�rtette az anyja pillant�s�t.
- Igen, � engedte be �jszaka a rabl�kat - hajtotta le a fej�t elpirulva, mintegy feleletk�nt a ki nem mondott k�rd�sre. - Nincs ments�gem az ostobas�gomra.
- Nem volt�l ostoba! - tiltakozott Soladra kez�t a n�v�re v�ll�ra t�ve. - Csak t�lzottan j�sz�v�.
- �t ember halt meg a j�sz�v�s�gem miatt - hunyta be a szem�t Agnes.
- Csontsov�ny volt �s ny�zott - ellenkezett tov�bb Soladra. - Ugyan ki kergette volna el a kapu el�l a helyedben?
- A felel�ss�g az eny�m - mondta halkan Agnes.
- Az �v�k�! - csattant fel a h�ga. - Nem te h�vtad �ket ide gyilkolni!
- Nem vigy�ztam el�gg� azokra, akik r�m voltak b�zva...
- El�g! - v�gta el a sz�csat�t Helga. - Hogy ki mennyire hib�s, majd eld�nt�m akkor, ha mindent hallottam. Most folytass�tok.
Agnes m�ly l�legzetet vett, azt�n tov�bb mondta:
- �jszaka odalop�dzott a kapu�rh�z ez a fi�, elv�gta a tork�t, azt�n beengedte a t�rsait. Tudod, nem sok karforgat� maradt itthon, �k is vagy t�l ifjak, vagy t�l aggok m�r ahhoz, hogy a k�zelharcban helyt �llhassanak. A t�mad�k h�t gyorsan v�geztek azokkal, akik igazi ellenfeleik lehettek volna, a megmaradtakat pedig lefegyverezt�k. Mire �szbe kaphattunk volna, a rabl�k m�r gy�zedelmeskedtek is felett�nk. Egybe tereltek benn�nket a nagyterembe, let�pt�k az �kszereinket, �s m�g t�bbet k�veteltek. �kszert, p�nzt, �lelmet - ezeket akart�k. Meg... �n... pr�b�lkoztam v�dekez� b�b�jokkal, de a legt�bb hat�stalan maradt.
- Mi�rt? - csod�lkozott Helga.
- Vigy�znom kellett, ne tal�ljak el �rtatlanokat. - Agnes imm�ron nem piros, hanem falfeh�r volt. A s�padt arc�n szinte vil�g�tott a z�ld szeme, ahogy anyj�ra n�zett. - Azt�n meg engem is letepertek.
- Letepertek? - sz�k�lt �ssze Helga szeme a haragt�l.
- Soladr�t is - felelte Agnes csendesen. - De � er�sebb volt, mint �n...
Helga �sszepr�selte a sz�j�t.
- Tudom, hogy haragszol r� a d�monok miatt, any�m - mentegette Soladr�t Agnes, mondat k�zben r�t�ve a kez�t h�ga kez�re. - De m�r csak ez seg�tett rajtunk. A d�monok azonnal itt teremtek, �s szab�lyosan kis�p�rt�k a gonosztev�ket. Igaz, m�g �k sem tudt�k megakad�lyozni, hogy amazok felgy�jts�k a h�zat. Sokan megsebes�ltek a t�zben, vagy az olt�s�n�l. M�sok meg a nyilakt�l, amiket a rabl�k l�v�ld�ztek ki a d�monokra - persze hi�ba. Hannah is �gy sebes�lt meg... De Soladra j�t akart, any�m! Ha nem teszi, amit tett, m�ra m�r mind halottak lenn�nk!
- Tudom - v�gta el az asszony halk hangja a sz��radatot.
Anges megh�kkent, Soladra szeme pedig kikerekedett.
- Mindketten helyesen cselekedtetek - n�zett v�gig Helga a l�nyain. - Nem t�k�letesen, de helyesen. �gy, ahogy cselekednetek kellett. �gy, ahogy cselekednetek lehetett. B�szke vagyok r�tok. De most... rengeteg dolgunk van. Munk�ra! - azzal felemelkedett Hannah mell�l.
Sorra j�rta a sebes�lteket. A legt�bben �g�si s�r�l�st szereztek a t�zben, de nem egy akadt k�zt�k olyan is, akit a rabl�k fegyverei sebes�tettek meg. Szerencs�re a kamr�k - s benn�k a gy�gyn�v�nyek - megmenekedtek, �gy Helga biztosnak l�tta, hogy mindenkit meg tud gy�gy�tani. Utas�t�sokat adott h�t, hogy melyik betegnek milyen �pol�s sz�ks�geltetik, �s hogy ahhoz milyen gy�gy�rt k�sz�tsenek. Hannah-n k�v�l csup�n k�t-h�rom beteg akadt, akin v�gni kellett, de e kem�ny munk�t k�s�bbre halasztotta. El�bb az udvarh�zat j�rta k�rbe.
L�tta, mi maradt, �s l�tta, mit kell tenni. Megszervezte, kik �s hogyan �ll�ts�k helyre a kaput, kik �s hogyan �lljanak neki a romokat eltakar�tani, kik �lljanak �rt, kik �poljanak, kik f�zzenek, egysz�val p�r halk, de hat�rozott mondattal rendet teremtett a fejetlens�gben.
�s az emberek megnyugodtak. V�gre ism�t er�skez�, de irgalmas �rn� volt k�zt�k. Olyan, aki parancsolt, �s aki biztons�got adott. Akinek engedelmeskedhettek.
�gy szokt�k meg.
Agnes m�g nagyon fiatal volt ehhez.
Helga csak ezut�n �llt neki ell�tni a s�lyos s�r�lteket. Bizony az egyik fi�cska �r�kre nyomor�k maradt a jobb kez�re, �s egy aggasty�n �let��rt is agg�dott, akinek a l�b�t t�rd f�l�tt le kellett v�gnia. F�l� volt, hogy e hajlott korban m�r nem akad benne el�g er� a fel�p�l�shez.
K�s� este volt m�r, mire mindennel v�gzett. Ekkorra m�r testileg is, lelkileg is kimer�lt, m�gis tollat ragadott, �s p�r megnyugtat� sorban besz�molt Alfrednak a t�rt�ntekr�l. Szerencs�re a t�voll�v� emberei hozz�tartoz�inak nem esett bajuk.
Ahogy �tj�ra bocs�totta a baglyot a lev�llel, leroskadt a szalmakupac mell�, ami most Hannah �gy�ul szolg�lt. F�radtan n�zett k�rbe.
A legt�bben m�r aludtak. Elnyomt�k �ket a viszontags�gok �s az er�fesz�t�sek. Hannah �gya mellett aludt Agnes �s Soladra, �s aludt maga Hannah is. Nyugalom �s b�ke lengte be az ist�ll�t, �s m�gis...
Ahogy Helga felemelte a fej�t, a tekintete egy r�t �regasszony tekintet�vel tal�lkozott. L�tta m�r a v�ns�get aznap nem egyszer, �m mivel az nem volt s�r�lt, nem foglalkozott vele. A n�ne sem sz�lt hozz�, de... eg�sz nap a k�zel�ben volt. Erre most Helga hat�rozottan eml�kezett.
Mi�rt volt mindig k�r�l�tte?
�s most mi ez a tekintet?
Helga ereiben megdermedt a v�r ett�l a n�z�st�l. Ez nem egy kis �regasszony sokat meg�lt tekintete volt, hanem egy sz�monk�r� l�ny hideg, �that� tekintete.
- �s az uradnak nem �rsz vajon? - k�rdezte a v�ns�g, fogatlan sz�j�t r�miszt� mosolyra h�zva.
Helga maga sem �rtette, mi�rt menteget�zik az �regasszony el�tt.
- �t most nem szabad elvonni az orsz�gos dolgokt�l - hebegte.
- Persze... Orsz�gos dolgok - n�zett r� amaz hidegen. - Sz�nalmas a hisz�kenys�ged, asszony! S ha most �ppen m�s feh�rcsel�ddel hempereg?
- Malaz�r nem tesz ilyet - v�gta r� Helga elfeh�red� sz�jjal.
- Mert � a h�s�g szobra. Tudjuk. Az�rt nem �rt eddig n�ked egy �rva sort sem.
- Nem...!
- Magad is tudod, hogy ez lehet a hallgat�s�nak az oka - vigyorgott gonoszul a v�nasszony. - Az�rt nem �rsz neki te sem. �s j�l teszed! Az ilyen f�rfi, aki elfeledte a csal�dj�t, szerelm�t, nem �rdemel t�r�d�st semmit sem.
Helga sz�v�be t�rk�nt f�r�dtak az �regasszony szavai. Elford�totta a fej�t, hogy vissza tudja nyelni a felt�r� k�nnyeit. P�r pillanat m�lva m�r elegend� er�t �rzett mag�ban a higgadt v�laszhoz, �s akkor visszafordult.
�m a v�ns�g elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el...
*
De nem v�gleg.
M�snap d�lel�tt Helga a h�z �szk�s romjainak eltakar�t�s�t fel�gyelte. R�bukkantak n�h�ny halott �s egy s�lyosan sebes�lt rabl�ra is. Ez ut�bbi ell�t�s�r�l a gr�fn� azonnal int�zkedett. Azt�n el�ker�ltek holmik is, amelyeket valaha haszn�ltak, �s �gy-ahogy t�l�lt�k a t�zet. Hogy az a f�b�l faragott b�bu milyen csoda folyt�n maradt meg, nem tudni, de megmaradt. Az asszony lehajolt �rte, �s elgondolkodva forgatta a kez�ben.
Azt a b�but Malaz�r faragta Hannah-nak.
Malaz�r...
�rnia kellene neki val�ban? De h�t tudna Malaz�r seg�teni? Karj�nak erej�vel biztos nem. H�t a sz�ve erej�vel? Azzal igen. De vajon �v�k� m�g Malaz�r sz�ve...?
- Tedd csak el eml�kbe - k�rogott fel mellette az �regasszony. - Lehet, hogy a bajokon k�v�l csak ez marad meg neked bel�le.
Helga csak egy pillanatra lep�d�tt meg a v�nasszony hirtelen felbukkan�s�n.
- Magad gondoskodsz a bajok szaporod�s�r�l? - k�rdezte �lesen.
- Megteszitek ti ezt helyettem, gyermekeim - villantotta fel r�miszt� mosolyainak egyik�t a banya.
Helg�ban meger�s�d�tt a gyan�, ami az im�nt bukkant fel elm�j�ben.
- Soladra el�z�tt benneteket - mondta mintegy pr�bak�ppen.
- A te segedelmeddel visszak�ldte a maga d�monjait - n�zett r� csontig hatol�an hideg tekintettel az �regasszony.
- De te itt vagy...
- �s itt is maradok.
- De te nem d�mon vagy - b�kte ki Helga.
- Nem h�t - felelte a v�nasszony, �s lehajolt egy m�sik, feket�re p�rk�l�d�tt b�bu�rt.
- Ki vagy? - faggatta a gr�fn� tele balsejtelemmel.
- Nem tudod? - vigyorgott a banya, azt�n k�zelebb hajolt. - Az vagyok, aki te lehetsz. -
Azzal a fiatalasszony kez�be nyomta a b�but.
Helga �nk�ntelen mozdulattal �tvette. A b�bu sz�tporlott a kezei k�z�tt, �s � m�r meg sem lep�d�tt, hogy amikor feln�zett, a v�nasszony m�r megint nem volt sehol.
"Az vagyok, aki te lehetsz."
H�t lehet bel�le ilyen cinikus, l�lektelen v�ns�g? Nagyon is k�nnyen. Az ember mindig ments�geket keres, hogy kisebb�tse hib�it, v�tkeit �nmaga el�tt. Ez az ember term�szete. De vajon neki vannak hib�i? Hogyne lenn�nek. Mindenkinek vannak. �s ekkor�k, hogy mentegetnie kell �nmaga el�tt �nmag�t? H�t ekkor�k. �s ha nem kapja el �ket, azz� v�lik, ami ez az �regasszony.
Nem.
� maga az �regasszony.
�gy �rezte, megfordult vele a vil�g.
"A gy�vas�g is b�n" - gondolta, �s tudata egy �jabb vil�gforg�ssal �tl�pett egy magasabb dimenzi�ba. Nem volt m�r Helga, Malaz�r feles�ge, se l�nyainak anyja, se Mardek�r gr�fn�ja, hanem mindez �s egyik sem. T�bb is �s kevesebb is.
"A Mester azt mondta, addig marad vel�nk, m�g sz�ks�g�nk van r�... Gwendolynt a Gondvisel�s sodorta az utamba... Tudom, mit kellene tennem, de f�lek... F�lek... A gy�vas�g is b�n... �rz� vagyok... Aki erej�t sz�ks�gben nem haszn�lja...Agnes �t l�lek�rt �rzi mag�t felel�snek. H�ny l�lek terhel vajon engem? Soladra nem habozott s�t�t er�t h�vni, hogy cselekedhessen... �n mindk�t hatalommal tudn�k cselekedni, m�gsem tettem eddig semmit. Agnes er�s volt, Soladra m�g er�sebb, egyed�l �n vagyok gyenge... B�n�s vagyok... Er�s vagyok. Hatalmat kaptam. Elegend� er�t �s hatalmat kaptam ahhoz, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. Mert meg kell tennem..."
*
- Asszonyany�m... - sz�l�totta meg b�tortalanul Agnes.
Helga feln�zett. Csak most tudatosult benne, hogy j� ideje �lldog�l ott a romok k�z�tt egyik kez�ben az �p b�buval, a m�sikban egy mar�knyi korommal. Az emberek tiszteletteljes t�vols�gban �gyk�dtek k�r�l�tte, b�r a gondolataiba mer�lt gr�fn� ker�lget�se jelent�sen megnehez�thette a munk�jukat.
Az asszony �gy n�zett r�juk, mintha �lm�b�l �bredt volna.
- Any�m... - ism�telte meg Agnes.
Helga r�n�zett.
- A t�tlens�g �r�ja lej�rt... - motyogta r�vedezve.
- Dolgozunk mindny�jan. De te j�l vagy? - k�rdezte a l�ny kez�t az anyja karj�ra t�ve.
Helga megr�zk�dott.
- El kell menn�nk - mondta teljesen mag�hoz t�rve.
- Hov�?
- Roxfortba.
- Nem lehet - h�kkent meg Agnes. - Sokan vannak, akik nem b�rn�k ki az utat...
- Csak mi megy�nk - v�gott a szav�ba hat�rozottan az asszony. - Soladra, Hannah, te �s �n.
- �s a t�bbiek? - k�rdezte Agnes megbotr�nkozva.
- Helyre�ll�tom nekik az udvarh�zat. �lelm�k, t�zelnival�juk van el�g, �s Alfred is hamarosan itt lesz a fegyverforgat�kkal. Kib�rj�k n�lk�l�nk.
- Helyre�ll�tod nekik az udvarh�zat? - Agnes �gy n�zett az anyj�ra, mint aki k�telkedik az �p elm�j�ben.
Helga nem v�laszolt. �, igen, a l�nyai soha nem l�thatt�k, mekkora hatalmat birtokol. Az � erej�hez ez az udvarh�z semmis�g. S l�m, Agnes m�g ebben is k�telkedik, mert � soha nem mutatta meg neki! Mert k�nyelmes volt elrejtenie val�di kil�t�t a feles�g �s az anya szerepe m�g�...
K�t kez�t sz�tt�rta, arc�t az �g fel� emelte, �s hangos sz�val foh�szkodott:
- Istenem! Tekints le r�nk, nyomorultakra! Add, hogy e hajl�k, mely annyi sz�m�z�ttnek volt hivatva otthon�ul szolg�lni, ism�t �p legyen! Szenvedtek m�r ezek az emberek eleget... Legyen v�ge m�r a nyomor�s�guknak!
Let�rdelt, �s kez�t �sszet�ve belekezdett a Miaty�nkba. Az emberek eleinte megh�kkenve figyelt�k, azt�n egyenk�nt t�rdeltek le, �s csatlakoztak az im�j�hoz. V�g�l m�r csak az egy Agnes maradt �llva, aki csod�lkozva n�zett sz�t. Mi ez?
�s mi ez?
Megmozdult a f�ld. Az emberek r�m�lten ugr�ltak fel, �s futottak arr�bb, biztos t�vols�gra, de Helga maradt. Tov�bbra is ott t�rdepelt, �s belemer�lt az im�j�ba. K�r�l�tte a f�ld hull�mzott, emelkedett, de � nem zavartatta mag�t.
A f�ld pedig visszaadta, amit elvett: z�gva, b�mb�lve, recsegve, ropogva, de fel�p�lt a h�z, �s a d�bbenett�l dermedt emberek a be�ll� csendben hallhatt�k a gr�fn� cseng� hangon kimondott "amen"-j�t.
Ut�na pedig m�g a l�gy sem z�mm�g�tt.
A n�ma mozdulatlans�got a bej�rati ajt�ban megjelen� Helga t�rte meg. Komoly arccal n�zett sz�t, �s komoly maradt az arca akkor is, amikor az els� ember odal�pett hozz�, hogy meg�rintse. Az els�t k�vette a m�sodik, azt�n a t�bbi, �gyhogy a gr�fn� hamarosan ki sem l�tszott az emberek t�meg�b�l, akik �gy �rintett�k meg, mint egy szentet, ez �ltal k�rve er�t maguknak az erej�b�l.
Agnes pedig m�g mindig �multan �llt ott, �s nem hitt a szem�nek. M�g akkor sem tudott megsz�lalni, amikor az anyja - a h�dolat csillapult�val - odal�pett el�, �s azt k�rdezte:
- Akkor h�t indulhatunk?
Agnes pedig csak n�m�n b�lintott.