5. fejezet

- �rn�m! - settenkedett be a szob�ba egy csel�d. - Egy nemes h�lgy k�r bebocs�t�st.
Biztos m�g egy nemesasszony, akinek az egyik harcol� f�l feld�lta az otthon�t, �s most mened�ket keres - gondolta Hedvig. Sz�nalom ide vagy oda, mindenkit nem sz�ll�solhat el. Maguknak is kev�s a felhalmozott elem�zsia, �s ki tudja, meddig tart m�g a puszt�t�s.
- Adj neki �telt, �s egy �gyat valamerre - felelte h�tra sem n�zve. - Holnap azonban el kell hagynia a v�rat.
- Magunk is mondtuk neki, hogy nem maradhat, de azt mondta, hogy nem mened�ket k�r, hanem veled akar besz�lni, �rn�m.
- Fut�r? - fordult meg Hedvig.
- Egy asszonyszem�ly? - n�zett vissza csod�lkozva a csel�d.
- Igaz - hajtotta le a fej�t t�preng�n Hedvig. Nem k�t�tte a csel�d orr�ra, hogy nagyon is elk�pzelhet�, ha n�t b�znak meg ezzel a feladattal. De ki k�ldhette? Godrik?
- Vezesd a fogad�termembe - mondta hat�rozottan. - Magam is hamarost odamegyek.
A csel�d meghajolt, kiment, Hedvig pedig visszafordult a fi�hoz. V�gigsim�tott csapzott haj�n, de Amar elkapta a fej�t - ki tudja, mif�le l�z�lmok gy�t�rt�k. Hedvig s�hajtott egyet, majd kisz�lt az ajt�n.
- Sz�lj a nen�nek, hogy j�jj�n ide - mondta az egyik �rnek. K�t �rt �ll�ttatott a betegszoba el�, r�szben vigy�zni a fi�t, r�szben hogy legyen fullajt�r, ha �zenni akar valakinek. Mint most is.
A nen�nek nevezett szem�ly hamar el�ker�lt. Egyszer� k�lsej�, k�z�pkor� asszonyszem�ly, aki valaha dajk�ja volt Hedvig gyermek�nek, �s akinek h�s�g�ben Hedvig t�k�letesen megb�zott.
- El kell mennem fogadni egy vend�get. Vigy�zz r� addig - mutatott az �gyon fekv� fi�ra.
- Vigy�zok, �rn�m, �s te a vend�g fogad�sa ut�n pihenj egy kicsiny�g. Kimer�lt vagy nagyon.
Hedvig csak legyintett egyet, �s kiment. A maga szob�j�ba sietett. B�rmilyen id�ket is �ltek, a vend�get nem fogadhatta rendezetlen k�ls�vel. Ruh�j�val nem akadt baja, a h�bor� kit�r�se �ta �lland�an d�sztelen fekete ruh�t hordott, �kszer n�lk�l, most csak azt kellett megn�znie, hogy haja �s f�fed�je rendj�n �ll-e. Miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy igen, m�lt�s�gteljes l�ptekkel leereszkedett a l�pcs�n.
Ha k�vets�g, vagy ak�r egy f�rfi is lett volna a l�togat�, akit nem ismer, a nagyteremben fogadta volna, de ez a n� vagy val�ban csak menek�lt, vagy titkos fut�r. Mindk�t esetben bizalmasabb, ha a nagyterem melletti kis fogad�szob�ban tal�lkozik vele.
Az�rt �r �llt ez el�tt az ajt� el�tt is, asszonyszem�ly ide vagy oda, a biztons�gra minden k�r�lm�nyek k�z�tt gondolni kell. Hedvig el�gedetten konstat�lta, hogy ezt nem is kellett k�l�n parancsolnia, a v�r megmaradott n�pe mag�t�l �lt�tte fel a bizalmatlans�got a k�lvil�gb�l �rkezettekkel szemben.
Az ajt� kit�rult, Hedvig bel�pett. �gy vonult be, mint egy kir�lyn�. �m f�l�slegesnek bizonyult a m�s k�r�lm�nyek k�z�tt hat�sos bel�p�, a vend�g nem �t figyelte, hanem kib�mult az ablakon, �s az �rn� j�tt�nek zaj�ra is csak nehezen fordult meg.
- Helga...! - h�k�lt h�tra a d�bbenett�l Hedvig.
A m�sik n� megsz�lalt l�gyan cseng� magas hangj�n:
- �dv�z�llek!
Hedvig agy�ban l�zasan kergett�k egym�st a gondolatok. Ez ide mert j�nni? Nem lehet igaz!
Szinte r�f�rmedt:
- Mit keresel te itt?
- Meglehet�sen furcsa k�rd�s - h�zta fanyar mosolyra a sz�j�t Helga. - Mit keresek a saj�t otthonomban? Elv�gre Roxfort �pp�gy az eny�m, mint a ti�d.
- A magad akarat�b�l hagytad el - v�laszolta Hedvig h�v�sen.
- �s a magam akarat�b�l j�ttem vissza. K�ts�gbe vonod-e a jogomat hozz�? - n�zett a m�sik asszony szem�be Helga.
K�l�n�s volt a n�z�se. Nem f�lt, nem t�madott. Csak figyelt, egyszerre volt der�s �s agg�d�, �m mindenek el�tt Hedvigben az �tl�tt fel, ahogy a cirmokkal tark�tott z�ld szemet n�zte: b�lcs. Mint a Mester szeme.
Hedviget zavarta ez a tekintett. Haragudott �rte, �s haragudni is akart.
- A jogaidat senki nem vonja k�ts�gbe - v�laszolta m�g h�v�sebben, mint az el�bb. - M�gis megkock�ztatom a k�rd�st: Mi�rt?
- Amar�rt - v�laszolta Helga, �s szem�ben t�ls�lyba ker�lt az aggodalom. - Hallottam, hogy s�lyosan megsebes�lt.
- �s most az�rt j�tt�l, hogy diadalt �lj a f�jdalmamon? - k�rdezte keser� g�nnyal Hedvig.
Helga arc�n �tsuhant a harag, de vill�mgyorsan eltakarta, �lc�z�snak maga is a g�nyos
arckifejez�st haszn�lta.
- H�t persze - mondta. - Hisz' ismersz, az�rt j�ttem, hogy kacagjak annak a fi�nak a beteg�gya f�l�tt, akit annak idej�n a karomban ringattam, �s nevessek az anyja f�jdalm�n, akin�l kedvesebb bar�tn�m soha nem akadt.
Hedviget akarva, nem akarva meghatott�k a hallottak, de m�g tartotta mag�t. �m Helga folytatta:
- �s vajon ha hallan�d, hogy Hannah-t ny�l sebes�tette meg, mikor v�deni pr�b�lta a n�v�reit, akikkel a hozz�nk bet�r� k�bor katon�k er�szakoskodni akartak, te vajon diadalt �ln�l felettem?
- Hannah? - kapta fel a fej�t Hedvig. - Megsebes�lt? �s mi lett Agnesszel �s Soladr�val?
- Soladra a s�t�t hatalmakkal cimbor�l - mondta nyugodtan Helga, mintha mi sem lenne enn�l term�szetesebb, - de felfokozott ereje most a javukat szolg�lta. �m a martal�cok menek�l�s k�zben vadul haszn�lt�k a fegyvereiket a semmi ellen, �s az egyik ny�l eltal�lta Hannah-t, alig a sz�ve felett.
- Istenem! - fakadt ki Hedvig.
- M�g gyeng�cske, de t�l van a legrosszabbon.
- �s mag�ra hagytad �t? - h�borodott fel Hedvig.
- Dehogy, hiszen vele vannak a n�v�rei - mosolyodott el Helga. - �s ha beengedsz benn�nket, itt lesz vel�nk.
- Azt mondt�k, csak egy nemesasszony j�tt. Hol vannak a l�nyok?
- Roxmortsban hagytam �ket. Mi tagad�s, nem voltam biztos a fogadtat�sban.
- Magad mondtad, hogy hazat�rsz, ha idej�ssz - v�lt hirtelen tart�zkod�v� Hedvig.
- Ne k�nt�rfalazzunk, Hedvig - v�lt nagyon komolly� Helga arca. J�val alacsonyabb volt, mint a m�sik asszony, de Hedvignek hirtelen olyan �rz�se t�madt, mintha Helga len�zett volna r�. - Az�rt j�ttem, hogy felaj�nljam a seg�ts�gemet. Nem hinn�m, hogy ismersz n�lam jobb gy�gy�t�t, persze kiv�ve a Mestert. De � nem tudom, hol van... Elfogadod h�t az aj�nlatomat?
- �s ha azt mondan�m, hogy nem? - k�rdezte Hedvig komoly arccal, de a szeme megtelt meleg szeretettel. Helga persze �szrevette ezt.
- Nos, ha nem engedn�l magadt�l, meg�tkozn�lak - mondta ugyanolyan komoly arccal, mint a m�sik asszony, �m az � szeme is meleg lett.
- Kitelik t�led - b�lintott Hedvig, azt�n habozva megindult a karja.
Helga sz�m�thatott erre, mert mihelyt megl�tta bar�tn�je t�tova mozdulat�t, maga is gyorsan �lel�sre t�rta a karj�t. �llt a k�t asszony egym�st szorosan �t�lelve, �s �rezt�k, hogy az ostoba vit�k, felesleges perleked�sek �ll�totta falak, amelyek eddig k�z�tt�k �lltak, mik�nt omlanak �ssze a szeretet�k s�lya alatt.
*
K�t nap m�lva Amar mag�hoz t�rt. Igaz, csak r�vid id�re, �s ut�na m�ly, �m l�ztalan �lomba zuhant, de el�g ideig volt fenn ahhoz, hogy az anyj�t megk�nnyebb�lt zokog�sra fakassza.
Hossz�-hossz� id� ut�n v�gre Hedvig �gy �rezte, m�giscsak megmarad az egyetlen gyermeke. Nincs sz� r�, mennyire h�l�s volt Helg�nak - �gy h�t nem is mondta. De nem is kellett. Helg�nak el�g volt k�sz�netk�pp az, hogy bar�tn�je az � v�ll�n s�rta ki mag�t, no meg az, hogy Hedvig v�gre elvonult a saj�t szob�j�ba, �s h�l�k�nt�sre vetkezve igazi �lomba mert mer�lni. Aludt is k�t napot egyhuzamban. Mi tagad�s, r� is f�rt m�r nagyon.
Mi lehetett volna nagyobb k�sz�net a bizalomn�l? Hogy nyugodt volt az �lma, mert tudta, hogy Helga vigy�zza mindny�jukat? Nem k�sz�nhette volna meg sem szebben, sem jobban.
Hedvig teh�t nyugodt volt. �s Helga?
Helga tudom�sul vette az �jabb felel�ss�get. Nem menek�lt el�le, b�r nem is kereste. Egyszer�en felvette ezt a terhet is, �s cipelte.
A tan�tv�nyok �s a csel�dek - de m�g a l�nyai se - l�tt�k m�g soha ilyen komolynak. Ilyen tekint�lyt parancsol�nak. Ilyen feln�ttnek. Persze azel�tt is engedelmeskedtek a parancsainak, de Helga azel�tt nem is parancsolt, csak k�rt, �s az engedelmess�g is ink�bb a helyzet�nek sz�lt, mintsem mag�nak Helg�nak. �m ez megv�ltozott, �s mindenki kimondatlanul is tudta, hogy v�g�rv�nyesen. M�r senki sem besz�lt �gy r�la, hogy a "kisebbik �rn�", vagy f�k�nt �gy, hogy "Helg�cska". A neve Lady Helga lett, �s nem csak a szem�be mondva, hanem a h�ta m�g�tt is. �s ha valaki az "�rn�t" emlegette Roxfortban, imm�ron senki sem gondolt Hedvigre. Hedvig Lady Hedvig volt a tan�tv�nyok �s a csel�dek szem�ben, de az �rn� imm�ron visszavonhatatlanul Helga lett.
Erre hamarosan Hedvig is r�d�bbent.
Ahogy fel�bredt hossz� alv�s�b�l, els� �tja term�szetesen Amarhoz vezetett. �s ha azt hitte, hogy ez itt v�gre a megk�nnyebb�l�s id�szaka, r� kellett j�nnie, hogy t�vedett. Mert b�r Amar testileg rohamosan �p�lt fel - h�la a gondos �pol�snak, - viselked�s�ben hidegebb m�r nem is lehetett volna. Fert�ly�r�s egy�ttl�t elegend� volt ahhoz, hogy az anya k�ts�gbeesettebben j�jj�n ki a fia szob�j�b�l, mint Amar betegs�ge alatt b�rmikor is.
Ki ez az idegen?!
Helga �ppen a h�zvezet�n�vel besz�lte meg a m�snapi �trendet, amikor Hedvig bel�pett a terembe. Csup�n egyetlen pillant�st vetett bar�tn�je arc�ra, m�ris megl�tta rajta a kit�rni k�sz�l� k�ts�gbees�st. Halk sz�val elk�ldte a h�zvezet�n�t, ut�na fordult Hedvig fel�.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte.
- Amar - s�hajtott fel Hedvig.
Helga m�r besz�lt a fi�val nem egyszer, nem kellett neki t�bb magyar�zat.
- Tal�n jobb lett volna, ha Godrik mag�val viszi - cs�v�lta meg a fej�t elgondolkodva.
- Gyerek m�g! - tiltakozott Hedvig, �m Helga legyintett.
- Nem az sz�m�t, hogy mi minek l�tjuk, hanem az, hogy � minek l�tja mag�t.
- Hi�ba l�tja mag�t h�s lovagnak, att�l m�g csak egy taknyos gyerek - csattant fel Hedvig �gy, mintha egy r�g�ta megkezdett veszeked�st folytatna. Hiszen val�ban azt is tette.
- Godrik nyughatatlan v�re folyik benne - folytatta Helga az elm�lked�st. - Jobb lett volna, ha az apja fel�gyelete mellett ker�l ki az �letbe. De t�n Malaz�r m�g jobb lett volna.
- Mi�rt? - h�kkent meg Hedvig.
- Mond�m, Amar Godrik v�re. T�ls�gosan hasonlatos a term�szet�k - magyar�zta Helga. - Malaz�rnak t�bb a t�relme hozz�, mint Godriknak.
- Igaz - gondolkodott el Hedvig. S azt�n szinte hiszt�rikus nevet�sben t�rt ki. - Miut�n elmentetek, fel kellett volna keresnem Malaz�rt: "Tudom, hogy egy �letre �sszekaptatok az urammal, de att�l m�g elvinn�d-e a fiamat vil�got l�tni? Hiszen neked olyan nagy t�relmed van hozz�... S ha net�n harc k�zben �sszeakadn�tok Godrikkal, mint az ellens�getekkel, h�t istenem... El�fordulhat az ilyen!" Vagy m�gis mire gondolt�l? - fordult a bar�tn�j�hez, �s a szem�ben megcsillan� k�nnyek �les ellent�tben �lltak a hars�ny kacaj�val.
Helga komolyan n�zett r�.
- V�get kell vetn�nk a visz�lynak - mondta.
- �s hogyan? �rjak Godriknak levelet, hogy "b�k�lj ki a bar�toddal"?
- Nem csak f�rjeink visz�ly�ra gondoltam - folytatta Helga. - Kir�ly kell v�gre ennek az orsz�gnak.
- Ezt m�r hallottam. Erre hivatkozva mentek �ld�k�lni - v�laszolta hirtelen lehiggadva, de szomor�an Hedvig.
- �n adok kir�lyt ennek az orsz�gnak - jelentette ki halkan, de nagyon hat�rozottan Helga. - Meglehet, visz�llyal, de v�ront�s n�lk�l, �s hamar.
Hedvig felkapta a fej�t.
- Mit besz�lsz? - k�rdezte csod�lkozva.
- J�l hallottad. �s tervem kivitelez�s�ben te fogsz seg�teni.
- Te megbolondult�l, h�gom - mondta Hedvig sz�nakozva. - Mit tehetne k�t asszony...?
- K�t �rz� - v�gott a szav�ba Helga hevesen. Egy pillanatig szinte kapkodott leveg� ut�n, azt�n m�lyeket l�legzett, �s lenyugodva, v�gtelen�l hat�rozottan, szinte hipnotikus er�vel folytatta tov�bb. - K�t �rz�, n�v�rk�m. Hiszen �rezned kellett neked is a zavart, amit e bizonytalan helyzet teremtett az Egyens�lyban. Minden perc, amivel h�z�dik a visz�ly, menthetetlen�l a Gonosz erej�t n�veli.
Hedvig csak legyintett. Mit �rdekelte �t most ez?
- N�zd, miv� lett m�ris ez az orsz�g - folytatta Helga. - �s mi v�r m�g r�, f�leg, ha a nyugati sz�rnyek net�n el�z�nlen�nek minket ism�t. Hiszen volt m�r erre p�lda, te ne eml�kezn�l r�?
H�t persze, hogy eml�kezett Hedvig. Hiszen k�t �vtizede pontosan e sz�rnyek t�mad�sa hozta �ssze �ket, n�gy�ket. De...
- Godrik is r�juk hivatkozott. Azt hiszed, egyed�l te �smered a vesz�lyeket? - k�rdezte szinte kih�v�an. Nagyon nem tetszett neki Helga besz�de.
- �s Godrik �smeri-� azt, mivel le lehet �ket gy�zni? - t�madt vissza azonnal a kicsi asszony.
- Igen - b�lintott m�lt�s�gteljesen Hedvig. - Az�rt ment el, hogy miel�bb v�get vessen a visz�lynak, mert csak b�k�ben vehet�nk er�t a sz�rnyeken.
- S elment karddal b�k�t szerezni...
- Malaz�r �pp�gy kardot ragadott - v�gta r� hevesen a magas gr�fn�.
- Malaz�r t�ved�se nem menti Godrik�t - kezdett el �rv�nyleni Helga cirmokkal tark�tott szeme. - Neked s nekem kell r�vil�g�tanunk a hib�jukra.
- Mi�ta asszonyok dolga belem�rt�zni a politik�ba? - vetette fel g�g�s-kioktat�n a fej�t Hedvig.
- Mi�ta fel tudj�k fogni �sszel, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tt�k - v�gta r� Helga azonnal.
- Ne kapaszkodj olyan dolgok fel�, melyek messze feletted �llnak, h�gom - vonta �ssze a szem�ld�k�t Hedvig. - Ki a f�rfiak jussait k�v�nja, k�nnyen elvesz�theti asszonyi jussait is.
- D�nteni �let�nk fel�l mi�ta f�rfi�i juss? - k�rdezte Helga nyugodtan.
- Mi�ta a vil�g vil�g - felelte a m�sik asszony. - Te magad is engedelmess�get fogadt�l az uradnak, mikoron f�rjhez ment�l.
- Hedvig! Ha l�tod, hogy az urad a szakad�k fel� lovagol, nem �ll�tod meg a lov�t, csakhogy meg ne s�rts az � akarat�t?
- A h�bor� a f�rfiak dolga - r�zta meg a fej�t makacsul Hedvig. - Nek�nk t�vol kell magunkat tartanunk t�le.
- De az�rt k�nl�dnunk a h�bor�ban szabad? Szenvedn�nk �s gy�szolnunk megengedett? S ha �gy ad�dik, meghalhatunk? - hajolt el�re Helga. A hangja ugyan halk volt, de olyan er�t �rasztott, amivel eddig Hedvig csak nagyon ritk�n tal�lkozott. - N�v�rk�m, �n kinn voltam. L�ttam az asszonyokat �s gyerekeket, akik �heznek �s fagyoskodnak. Asszonyokat �s gyerekeket, akik siratj�k fiaikat, ap�ikat. Asszonyokat, akiket meger�szakoltak �s gyermekeket, akiket lev�gtak, mint a birk�kat. Nem tudt�k a h�bor�t�l t�vol tartani magukat, mert a h�bor� ut�nuk ny�lt, �s �k nem tudtak elmenek�lni el�le. - Helga m�g ink�bb el�re hajolt, �s a cirmokkal tark�tott z�ld szeme imm�ron �gy �rv�nylett, hogy a m�sik asszony kis h�j�n belesz�d�lt. - A h�bor�t�l nem tudod t�vol tartani magad te sem, m�g akkor sem, ha magas v�rfalak m�g� b�jsz, mert vedd eszedbe, hogy nem l�tezik olyan magas v�rfal, melyet ne tudn�nak �rt� kezek lerombolni, avagy �ppens�ggel megker�lni!
- El�g! - ki�ltott fel Hedvig egy l�p�st h�tr�lva. - El�g ebb�l az �rtalmas besz�db�l!
- �rtalmas? - villant meg Helga szeme. - T�n nem ragadta el a h�bor� m�r a f�rjed, �s magas tornyaidat kiker�lve nem fert�zte meg m�r a fiadat is?
- Amart hagyd ki ebb�l! - ki�ltott r� d�h�sen Hedvig.
- Maga vonta mag�t bele, nem �n! - v�gott vissza Helga, majd miel�tt Hedvig megsz�lalhatott volna, folytatta: - De ha te meg �n �sszefogunk, s ha felnyitjuk embereink szem�t is, meg�ll�thatjuk Amart veszedelmes �tj�n.
- Meg�ll�tom �n �t n�lk�led is! - csattant fel Hedvig.
- Ha kez�t-l�b�t odal�ncolod az �gy�hoz, akkor sem! - felelte azonnal Helga. - Csak ha v�get vetsz a h�bor�nak!
- �s hogyan akarod v�g�t vetni a h�bor�nak? - g�nyol�dott Hedvig.
- Mond�m, kir�lyt adok az orsz�gnak.
- S ugyan kit? - k�rdezte Hedvig, �s hangj�ban egy �rnyalatnyit sem cs�kkent a g�ny.
- Lady Gwendolynt.
Hedvig b�nt�, �les hang� kacaj�t sok�ig visszhangozt�k Roxfort falai...
*
H�rom nap m�lva meg�rkezett Roxfortba Gwendolyn. Hedvig m�g akkor sem akarta elhinni, amikor ott �llt el�tte a hercegn� a maga h�s-v�r val�j�ban.
- Iderendelt? - faggatta magas rang� vend�g�ket hitetlenkedve, mikor kettesben maradtak. - Helga egyszer�en iderendelt?
- Voltak�ppen... igen - felelte Gwendolyn, �s egy nem t�l �les szem� megfigyel� is meg�llap�thatta, hogy nem Hedvig az egyetlen, aki el sem akarja hinni a t�rt�nteket.
- �r�lts�g - cs�v�lta meg a fej�t Hedvig. - Azt v�li, hogy csak oda�lltok az orsz�g b�lcsei el�, �s megmondj�tok, hogy te leszel a kir�lyn�? Soha nem fognak elfogadni, fens�g!
- Els�bben magam is azt hittem, hogy ez �r�lts�g - felelte �szint�n Gwendolyn. - Hiszen soha nem �lt m�g n� a tr�non. De most m�r...
- Most m�r? - faggatta k�v�ncsian Hedvig.
- Most m�r �gy gondolom, meg kell pr�b�lnom.
- Nincs es�lyed.
- N�ha �letek m�lnak azon, hogy az es�lytelen dolgokat is megk�s�relj�k - emelte fel tiszta tekintet�t Gwendolyn. - Ak�rha a magunk �let�t is kock�ztatjuk �ltala.
- Helg�nak nincs joga kock�ztatni a te �letedet - mondta Hedvig rosszall�an.
- Ezrek ellen�ben? - csend�lt fel az ajt�ban Helga magas hangja. - M�g a ti�det is.
- �n sz�vesen dobn�m oda az �letem, ha ezzel m�sokat megmenthetek - v�gta r� Hedvig hevesen.
Helga a hercegn�re n�zett.
- �s te, fens�g? - k�rdezte t�le.
- Magam is - felelte Gwendolyn.
- Akkor az �letetekkel imm�ron �n rendelkezek - b�lintott Helga. - K�sz�ljetek, holnap indulunk Kingtownba.
- Mi jogon parancsolgatsz te nek�nk? - ki�ltott fel Hedvig.
Helga szinte hidegen v�gigm�rte.
- �pp az im�nt aj�nlottad �ltedet m�sok�rt. Te eldobtad, �n felvettem.
- Ezt csup�n k�pletesen �rtettem - tiltakozott Hedvig. - �n a magam ura vagyok.
- Helyes! - v�gta r� Helga ridegen. - Akkor szabad emberk�nt v�gre itt az ideje, hogy megtartsd az adott szavad.
- Mif�le adott szavamat? - rivallt �rtetlen�l egykori bar�tn�j�re Hedvig.
- Amit a Sz�vets�gnek adt�l - felelte Helga l�tsz�lag m�g mindig h�v�sen, de a szeme izzott. - Azt fogadtad, hogy �rz�je leszel a vil�g egyens�ly�nak, s most ez az egyens�ly felborulni l�tszik. Itt az ideje, hogy cselekedj.
- S ha nem teszem? - szegte fel a fej�t Hedvig kih�v�an.
- Enmagam ereje csek�ly ahhoz, hogy Amart Roxfortban marasztaljam - vonta meg a v�ll�t Helga.
- Zsarolsz engem? - csattant fel Hedvig vill�ml� szemekkel. E pillanatban gy�l�lte Helg�t.
- �n-e? - billentette oldalt a fej�t a kicsi asszony, s az � szem�ben sem volt kevesebb indulat, mint a m�sik n��ben, de er�t vett mag�n. - Megtehetn�m - mondta sokkal higgadtabban. - De csup�n a val�t mondtam neked. Tudod, l�tod te is, mert l�tnod kell... K�rlek csak, n�v�rk�m, hogy gyere vel�nk - fogta k�ny�rg�re. - K�rlek...
- �n is k�rlek, Lady Hedvig - csatlakozott hozz� Gwendolyn.
- Te? - m�rte v�gig csod�lkozva a hercegn�t Hedvig.
- �n - b�lintott Gwendolyn. - Mert �n mindenk�pp megyek. K�nnyebb lenne n�kem, ha te is
vel�nk tartan�l.
- Mi�rt m�gy? - szakadt ki a k�rd�s a gr�fn�b�l.
- Mi�rt? - visszhangozta Gwendolyn mosolyogva, de a szeme komoly maradt. - Mert �gy l�tom, e marakod�sban a der�k urak csak a felel�ss�get feled�k el.
- S ezt te akarod magadra venni? - kerekedett ki Hedvig szeme.
- M�r magamra vettem.
- M�g nem vagy kir�lyn� - figyelmeztette Hedvig.
- �gy gondolod? - vetette k�zbe halkan Helga.
Hedvig elgondolkodott. Gwendolyn, aki saj�t testi �ps�g�t, szabads�g�t is kock�ra tette, hogy enyh�tse a n�p szenved�s�t... Vajon nem kir�lyn�-e m�r? Kir�lyn�, aki nem a hatalmat keresi, de v�llalja a magas poszttal j�r� felel�ss�get... Kir�lyn�, aki nem kardot �s v�rt, hanem b�k�t �s j�l�tet �d...
De igen. Kir�lyn� m�ris.
�s Helga?
Hedvig �rz�sei vegyesek voltak ir�nta. Mindig szeretette, becs�lte bar�tn�j�t. Val�j�ban kezdetekt�l csod�lta Helga �ntudatos viselked�s�t, b�tors�g�t, �s vakon megb�zott a meg�rz�seiben, melyekben soha nem volt alkalma csalatkozni, �m most... Most Helga minden szava Godrik szav�val �llt ellent�tben. Godrik�val, akire Hedvig r�b�zta az �let�t, �s akinek akarata el�tt m�rlegel�s n�lk�l meghajtotta mag�t. �s milyen furcsa, Godrik ugyanazt vallotta e k�rd�sben, mint Malaz�r, teh�t Helga mag�val Malaz�rral is szembesz�llt, amikor szembesz�llt mindazzal, amit a hagyom�nyok nekik feladatul szabtak.
A hagyom�nyokat �vezredek b�lcsess�ge alak�totta ki.
Helga viszont szinte soha nem t�vedett, ha a sz�v�re hallgatott.
Melyiknek van igaza?
- Gondolkodnom kell... - mondta, mik�zben v�gigsim�tott a homlok�n. Tal�n a l�zas gondolatait akarta e mozdulattal lecsillap�tani?
- Lady Hedvig... - tart�ztatta volna Gwendolyn, de Helga r�sz�lt:
- Hagyd �t most, fens�g!
Gwendolynba belerekedt a leveg�, ahogy n�m�n n�zte Hedvig t�voz�st. �m amikor a gr�fn� kiment, kis s�hajjal k�s�rve csak megk�rdezte:
- Mi�rt?
- Mert a saj�t d�nt�s�t mag�nak kell meghoznia. �s itt... �nmag�val v�v meg az ember... - felelte szinte mag�nak Helga, �s a sz�ja sark�ban megjelent kem�ny kis von�s arr�l tan�skodott, hogy tudja, mit besz�l. �m gyorsan feleszm�lt, s a hercegn�re pillantott: - Id�t �s mag�nyt kell biztos�tanunk n�ki, hogy tiszt�ba j�hessen azzal, amit akar.
Gwendoly lassan b�lintott:
- Azt hiszem, nekem sem �rtana, ha vecserny�ig im�val szedn�m �ssze a gondolataimat - mondta.
- K�poln�nk rendelkez�sedre �ll - biccentette meg Helga a fej�t, �s a hercegn� t�vozott.
*
Helga egyed�l maradt.
- �gysem siker�lhet a terved, magad is tudod - hangzott fel a v�ns�g rekedtes hangja a sarokban.
- Szeretn�d, ugye? - vetette oda a v�laszt a gr�fn� an�lk�l, hogy r�n�zett volna.
- Nem befoly�sol semmit sem, hogy �n mit szeretn�k. De n�zz szembe a val�val!
- A val�s�g az, hogy magam szabom meg, mihez kezdek magammal. �s �n cselekedni akarok - fordult szembe a mag�ny�t k�s�rt� d�moni alakkal Helga. - �s cselekedni is fogok. Akad�lyozd meg, ha tudod!
- Fogsz te m�g ny�sz�teni k�nodban, nagysz�j�! - fenyeget�z�tt az �regasszony, de a szem�ben a d�h�n k�v�l riadalom is l�tszott.
- Lehet - b�lintott Helga. - De d�nt�ttem, �s innent�l engem m�g a k�nnyek is er�s�tenek, t�ged pedig gy�ng�teni fognak.
- A minket �sszef�z� k�tel�keket nem tudod elt�pni - pr�b�lt visszav�gni a v�nasszony.
- T�n alkalmatosak lesznek arra, hogy megfojtsalak vele - v�laszolta Helga j�ghidegen, azt�n �gyet sem vetve a v�ns�g riadt vinnyog�s�ra, kiment a szob�b�l.
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a s�t�ts�g fel�v�lt�tt.