6. fejezet

- Mi�rt akarsz elmenni? - szegezte a k�rd�st Amarnak Hannah.
- M�r te is? - fordult el d�h�sen a fi�.
- Mit m�r �n is?
- Te sem hagysz b�k�n ezzel.
- �r�l�k, hogy v�gre veled lehetek. Baj?
Amar f�l szemmel a kisl�nyra sand�tott. Hannah oldalra billentett fejjel �llt mellette, cirmokkal tark�tott z�ld szeme nagyra t�gult, mint mindig, valah�nyszor valamit k�rdezett. "Olyan, mint egy macska. Egy v�r�s kis macska. Vajon dorombolni vagy karmolni fog?" - gondolta a fi�, azt�n er�vel elfojtotta mag�ban a felt�r� k�sztet�st, hogy h�na al� kapja a l�nyka fej�t, �s j�l �sszek�colja a buksij�t, mint szokta annyiszor �v�d�seik sor�n.
Ehelyett szigor� kifejez�st �lt�tt fel, �sszefonta a mell�n a karj�t �s fens�bbs�gesen n�zett le a m�sikra.
- Nem �rek r� j�tszadozni veled - jelentette ki. - Odakint h�bor� d�l, ha nem tudn�d.
- De tudom. �ppen az�rt k�rdem. Mi�rt akarsz odamenni?
- Mert f�rfi vagyok, �s egy f�rfinak k�teless�gei vannak.
- Hedvig n�ni szerint m�g gyerek vagy.
- Hah!
- Anyu szerint is.
- N�k! - horkant fel ism�t megvet�en Amar. - Mit tudtok ti err�l?
- Mir�l mit tudunk?
- Hogy mit�l v�lik f�rfiv� egy fi�.
- Mit�l?
- Att�l, hogy... Eh! - hagyta abba legyintve. Ahogy cs�p�re tett k�zzel oda�llt az ablak el�, finom von�s� arc�n ugyanaz a komor el�gedetlens�g ter�lt el, mint annak idej�n Malaz�r�n, amikor t�tlens�gre volt k�rhoztatva.
Hannah azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Fej�t �ter�ltette Amar karja alatt, ezzel mintegy k�nyszer�tve a fi�t, hogy �lelje �t, �s onnan n�zett fel r� azzal a bizonyos kismacsk�s n�z�s�vel.
- Mes�lj nekem! - k�rte. - Mit csin�lt�l a h�bor�ban?
Amarnak egy�ltal�n nem volt ellen�re ez a szel�d er�szak, b�r l�tsz�lag bossz�san vonta �ssze a szem�ld�k�t.
- Ez nem kisl�nyoknak val� - mondta.
- Mi�rt?
- Mert sok v�res dolog is van benne.
- Na �s?
- Rosszul leszel.
- Nem leszek.
- Dehogynem.
- Meg�g�rem.
- Becs�letsz�ra?
- Becs�letsz�ra.
- Na j�l van - adta meg mag�t a fi�. - Hol kezdjem, Kisb�ka?
- Ott, ahogy megsz�kt�l.
- H�, az akkor nagyon hossz� mese lesz!
- Az a j�!
Amar felnevetett. Hannah mindig is a gyenge pontja volt. L�m, most is. Anyj�nak vagy Helga n�nj�nek semmi p�nz�rt nem mes�lt volna, m�g Agnesnek vagy Soladr�nak se nagyon, pedig n�v�reik�nt szerette �ket, de Hannah az m�s! Hannah, az... Hannah. �s k�sz.
�gy h�t ott �lt a k�t gyerek az ablakban, az egyik besz�lt, a m�sik ragyog� szemekkel hallgatta.
Amar rengeteget k�ny�rg�tt annak idej�n az apj�nak, hogy vigye mag�val, de hi�ba volt a sok k�r�s, rim�nkod�s, Godrik hajthatatlan maradt. Amar azonban �gy �rezte, igenis a h�bor�ban van a helye. Nem kisfi� m�r, akit p�tyolgatni kell, ezt el�bb-ut�bb a sz�leinek is be kell l�tniuk! Vakmer� sz�k�sei tervet eszelt ki, �s sikeresen v�gre is hajtotta. Ezzel b�szk�n dicsekedett is a kisl�nynak. �m azt elhallgatta, hogy a sz�k�s ut�n ott �llt egy sz�l egymag�ban, mind�ssze egy t�rrel felfegyverkezve, inas-ruh�ban, gyalogosan, �s j�csk�n megszeppenve, hogy most azt�n hogyan tov�bb? �t egy�ltal�n nem �rdekelte a feln�ttek sz�cs�pl�se, de mert az apja Saluc nagy�r p�rtj�n �llt, h�t �gy d�nt�tt, � is k�veti a p�ld�j�t. Persze esze �g�ban sem volt elmenni Saluc nagy�rig, egy�b sem hi�nyzott volna, mint hogy �sszefusson az apj�val! De eljutott a serege elej�ig, ott pedig - ha harcolni akart - a kutya sem k�rdezte t�le, hogy ki fia-borja, beosztott�k egy szabadcsapatba.
Rolik mellett azt�n gyorsan szerzett tapasztalatokat. El�sz�r rosszul lett a tem�rdek kiontott v�r l�tt�n, azt�n felh�borodott a v�dtelen parasztok s�relmein. De Rolik el�tt ismeretlenek voltak a lovagiass�g alapfogalmai, �s amikor t�r�t Amar tork�nak szegezve elmagyar�zta a szabadcsapat szab�lyait, a fi�nak k�t lehet�s�ge maradt: vagy elfogadja �ket, vagy meghal. Az a lehet�s�g, hogy kisz�ll, nem mer�lt fel. Ahhoz m�r t�l k�s� volt.
�gy h�t Amar er�t vett mag�n, �s nyelt. �s amikor el�sz�r v�gta el egy paraszt tork�t, m�g valami kificamodott �lvezetet is �rzett. Musz�j volt kier�ltetnie ezt mag�b�l, vagy k�l�nben soha nem tudott volna szemben�zni a t�k�rk�p�vel.
A m�sodik �l�s m�g az els�n�l is k�nnyebben ment.
A negyedik ut�n m�r v�gk�pp elcsitult benne az a bizonyos tiltakoz� hang, �s egyre ink�bb kit�rt bel�le a vad�llat. �lt, mert k�l�nben �t �lt�k volna. �lt, mert �lvezte az �l�st. �lt, az �l�s �r�m��rt �nmag��rt.
�s mivel kiskor�t�l tan�tott�k a k�l�nb�z� harcmodorokra, hamarosan Rolik jobb kez�v� v�lt. A helyettess�, aki mind tud�s�ban, mind v�rszomj�ban a vez�r ut�n k�vetkezett. �s kegyetlens�gben sem maradt el sok�ig m�g�tte. Ami�ta elhallgattatta mag�ban azt a bizonyos tiltakoz� hangot, k�z�mb�s lett a k�ts�gbeesett rim�nkod�sokra, onnan pedig m�r csak egy l�p�s volt, hogy a maga tev�kenys�ge folyt�n csikorogjanak fel a k�n hangjai, noha �lvezetet nem lelt benne.
De volt ott m�s is: a n�k.
Az els� l�nyhoz m�g a tapasztalatlanok f�l�nks�g�vel k�zeledett. Lefogt�k neki. �r�kre megmaradt benne a t�bbiek r�h�g� b�ztat�sa, �s a l�ny hi�baval�, k�ts�gbeesett sikoltoz�sa. Eml�keiben elkeveredett a r�szegek b�ze a l�ny f�lelem sz�lte izzadts�g�nak szag�val, �s azzal az izgat� illattal, ami olyan jellemz� az ilyen aktusra. Olyan hirtelen esett t�l a dolgon,
hogy m�g azt sem tudta eld�nteni, j� volt-e, vagy sem.
A m�sodik sem hagyta mag�t. Tulajdonk�ppen mindig v�dekezett mind. De Amar a m�sodikn�l �t�tt el�sz�r, �s azt�n gyorsan r�kapott. Olyan egyszer�v� v�lt ez is, mint az �l�s. Vagy az iv�s, b�r azt az egyet nem szerette meg. Ut�lta a t�bbiek bamba vigyor�t, h�t gondolta, hogy az �v� sem lehet k�l�nb. No �s ut�lta a m�snapot, a fejf�j�st, a szennyet. �gyhogy az italra nem kapott r�. J�zan f�vel �lt, er�szakoskodott.
M�g meg nem sebes�lt.
Mindezt b�szk�n mes�lte Hannah-nak. Igaz, az elej�n elhat�rozta, hogy a k�nyes r�szeket nem mondja el, de azt�n elragadta a h�v, �s mes�lt, csak mes�lt. Saj�t szavaiba belemer�lve �szre sem vette, hogy a kisl�ny arc�n a kezdeti lelkesed�st hogyan v�ltja fel a d�bbenet, a d�h, majd az undor. �s mire Amar a v�g�re �rt, Hannah arca hideg �s kifejez�stelen lett, mint egy k�szobor, �les ellent�tben a fi� kipirult, lelkes arc�val.
- �rted m�r, hogy mi�rt akarok visszamenni? - k�rdezte Amar. Kicsit lihegett, kifulladt a sok besz�dt�l.
- Igen - v�laszolta Hannah sz�ntelen hangon.
- �s? Seg�tesz nekem?
- Nem.
- Nem? - �tk�z�tt meg Amar. Csak most t�nt fel neki Hannah arckifejez�se. - Mi bajod van?
- Semmi - v�laszolt a l�ny, �s fel�llt.
- Most hov� m�sz?
- El.
- Ez nem v�lasz.
- Nem �rdekes - vonta meg a v�ll�t a l�ny, �s kifel� indult, de Amar kem�nyen elkapta a karj�t, �s nem t�l k�m�letesen maga fel� ford�totta.
- Mi bajod van? - ord�tott r�.
Hannah els�padt a f�jdalomt�l - m�g igen friss volt a sebe, �s Amar r�nt�sa �rz�kenyen �rintette. Amar l�tta, hogyan rezd�l �ssze Hannah, de nem t�r�d�tt vele. Ez a l�ny nem az a kisl�ny volt, akit sz�let�se �ta ismert �s szeretett. Ez a l�ny egy idegen volt, aki majdnem �gy n�zett r�, mint azok a l�nyok, akikkel dolga volt, csak a tekintete volt sokkal kem�nyebb, sokkal hidegebb. Szinte felt�madt benne az inger, hogy �t�sre emelje vele szemben a kez�t, �s Hannah megl�tta ezt. Felszegte a fej�t, �s szem�b�l s�t�tt a megvet�s, ahogy a fi�ra n�zett.
- Agnest �s Soladr�t is meg akart�k er�szakolni - mondta. - Azok az alakok is olyanok voltak, mint te.
- Mit �rtesz ez alatt? - h�zta �ssze a szem�t Amar, pedig nagyon is j�l tudta.
- Azt hitt�k, er�sek. �s hogy az er�snek mindent szabad.
- Az er�sek� a vil�g - jegyezte meg Amar kisz�rad� torokkal.
- �n az�rt vagyok er�s, hogy a gyeng�ket v�djem - mondta Hannah halkan, de hat�rozottan.
- Te csak egy ostoba kisl�ny vagy!
- Te pedig egy gyilkos...
�s Amar nem �t�tt, csak tehetetlen�l b�mult a t�voz� l�ny ut�n.
*
- Gyere, fiam!
Amar �multan n�zett k�rbe. Nehezen fedezte fel a r�t bany�t, aki az egyik s�t�t sarokb�l integetett neki.
- Ki vagy te? - k�rdezte a fi�.
- A szabads�god, ha �gy akarod - h�zta mosolyra fogatlan ajkait a v�ns�g. Ijeszt�bb volt, mint komoran.
- Miket besz�lsz? - vonta �ssze a szem�ld�k�t a fi�, de az�rt k�zelebb l�pett.
- Tudom, hogy sas-lelked sz�rnyalni k�v�n - sutyorogta bizalmasan az �regasszony. - De azt is tudom, hogy any�d �s n�nik�d mint egy b�rt�nbe, bez�rt ide. �n seg�tek neked elmenni innen, ha akarod.
Amar megborzongott. A bany�ban semmi bizalomgerjeszt� nem akadt, s ha nem lett volna nem sokkal ezel�tt ama vit�ja Hannah-val, ak�r kardlapj�val kergette volna el a csoroszly�t. De most...
- Megmutathatod annak a frusk�nak, mit �r egy igazi f�rfi - vigyorgott a v�ns�g, �s a szeme olyan hidegen villogott, mint k�t j�gcsap.
- Honnan tudod...?
- A gondvisel�s gondoskodott arr�l, hogy v�letlen�l kihallgattalak benneteket. Nem volt sz�nd�kos. - S hogy a fi� fenyeget�en el�re mozdult, a banya elt�ntette r�mes mosoly�t, �s komoly hangon hozz�tette: - Nincs sok id�d, fi�! Most kell d�ntened!
Amar t�tov�zott, de a banya nem hagyott neki id�t a gondolkod�sra. Pillant�s�ban nyoma sem volt az im�nt megj�tszott szolgai al�zatnak. Hat�rozott volt, parancsol�.
- Ha nem, h�t nem - mondta ridegen, azzal f�lig elfordult. - Nyald tov�bb a n�k l�b�t, hadd tiporjanak a fejeden.
- Mert ha elmenn�k, mit bizony�tan�k? - ragadta meg Amar a t�voz� v�nasszony karj�t.
- Hogy nem vagy gyilkos - felelte a v�ns�g.
- H�bor�ban? Ott �lni kell - vonta �ssze a szem�ld�k�t Amar.
- Gyilkolni �s ellens�get �lni nem ugyanaz. F�rfi vagy, neked magyar�zzam?
- Nem, nekem nem kell... - mondta t�tov�n Amar, de m�g nem engedte el az �regasszony karj�t.
- Ha gy�ztesen t�rsz meg, ti�d lesz a l�ny - jelentette ki a v�ns�g, mint egy �g�retet.
- Eny�m? - h�kkent meg Amar. Meg sem fordult a fej�ben, hogy valaha is �v� legyen Hannah. Hiszen az �v�. A testv�rk�je... Vagy t�bb? Esz�be jutottak azok a l�nyok, akikkel egy�tt volt, arcuk hely�ben Hannah arca jelent meg, �s Amar teljesen �sszezavarodott.
- Maga fog a l�baid el� omlani - vigyorgott f�l�nyesen a banya, mintegy kital�lva a fi� ki nem mondott gondolat�t. - �gy fog k�ny�r�gni neked, hogy hadd lehessen a ti�d. Hiszen neked rendeltetett.
- Ostobas�gokat besz�lsz - f�rmedt r� a fi�, ell�kve mag�t�l a v�ns�g karj�t. - Kotr�dj innen!
- Legyen! - r�ntotta helyre a v�nasszony a v�ll�n a ruh�t. - Ha nincs benned b�tors�g... Ha nem kell az a l�ny... Maradj, fi�! - Azzal elfordult. De m�g egy l�p�st sem tehetett, amikor
Amar ut�na sz�lt:
- V�rj! El�bb �ssze kell szednem a holmimat...
- A kardod itt van, a k�penyed is, meg n�mi elem�zsia - mutatott a v�ns�g egy sarokba, ahol val�ban egy kard, �s kis moty� hevert. - M�s mi egy�b kellene?
- De legal�bb p�r sor �zenet...
- Nincs r�d t�bb id�m, k�ly�k! - fordult el az �regasszony, de Amar ism�t fel� kapott:
- V�rj!
- D�ntsd el gyorsan, hogy mit akarsz! - f�rmedt r� a banya.
Amar m�r csak egy pillanatra t�tov�zott, de azt�n felr�mlett el�tte Hannah hideg, megvet� szeme.
- Megyek! - mondta.
Az �regasszony tekintete gonoszul felizzott, azt�n odament a moty�hoz, felny�lt a f�klyatart�hoz, �s elford�totta azt. A falban egy s�t�t ny�l�s t�rult fel, �s a v�ns�g s�rget� mozdulat�ra Amar felkapta a kardot, a moty�t �s egy f�kly�t, azt�n bel�pett a bizonytalan ny�l�sba.
*
- Hol van Amar? - esett neki Hedvig Helg�nak.
- Hogyhogy hol van? - csod�lkozott el a v�r�s kis asszony.
- Nem j�tt vacsor�ra! - kiab�lt Hedvig. - Ut�na k�ldettem, de a szob�j�ban nem volt, s nem tal�lt�k m�sfel� sem! Elt�nt! Elment!
- Micsoda? - s�padt el Helga.
- Micsoda? - ki�ltott fel Lady Gwendolyn �s a l�nyok is, de legink�bb Hannah.
- Te vagy az oka! - rikoltott Hedvig, �s k�rm�vel esett volna Helga arc�nak, ha Helga nem h�zza el a fej�t, �s Hannah nem sz�lal meg:
- Igen, �n...
- Micsoda? - fordult most mindenki egy emberk�nt a kisl�ny fel�, akinek falfeh�r arc�b�l szinte vil�g�tott a nagyra t�gult z�ld szeme.
- �n mondtam neki, hogy gyilkos...
- De h�t mi�rt mondt�l neki ilyet? - k�rdezte Gwendolyn.
- Elmondta... elmondta, miket m�velt, mi�ta elhagyta Roxfortot - hebegte m�g mindig sz�rnyen s�padtan Hannah.
- �s miket m�velt? - faggatta tov�bb a hercegn�, amikor m�r nem b�rta v�rni a folytat�st.
- Be�llt egy rabl�band�ba. Olyanba, akik titeket t�madtak meg - n�zett Agnesre.
Mindenki meg�rtette, mi�rt nem azt mondja: minket.
- Hazudsz! - rivallt Hedvig a kisl�nyra. - �lnok kis cafka!
- Lady Hedvig! - pr�b�lta Gwendolyn csit�tani a f�jdalm�ban szinte �nk�v�letben kiab�l� any�t, de hi�ba.
- Azt �g�rted, itt tartod! - t�madt r� Helg�ra Hedvig. - Azt �g�rted, meg�vod �t! Azt �g�rted... Azt �g�rted...!
- El�g! - ki�ltott fel Helga olyan er�vel, hogy szinte beleremegtek a falak. Mindenki megdermedt, m�g Hedvig is abbahagyta k�ts�gbeesett, s�r�ssal vegyes v�daskod�s�t.
Helga komoran vonta r�ncolta a homlok�t, mik�zben gondolkodott. Beletelt vagy egy percbe, mire megsz�lalt:
- Azok az er�k, melyek veszt�nkre t�rnek, nem ismernek k�m�letet. Ha tov�bbra is t�tlen�l �llunk, apr�donk�nt em�sztenek fel benn�nket, �m ha cseleksz�nk... megpr�b�lnak lerohanni benn�nket. Nem maradt vesztegetni val� id�nk - emelte fel a fej�t. - Holnap kor�n reggel indulnunk kell.
- �s a fiam? - ki�ltott Hedvig. - Mi lesz Amarral?
- N�zz ut�na, mi van vele - parancsolt r� Helga.
Hedvig megdermedt.
A t�bbiek nem �rtett�k a n�ma p�rbajt, amit a tekintet�k v�vott, ez�rt egy darabig csak egyikr�l a m�sikra n�ztek, v�g�l Gwendolyn merte megsz�l�tani �ket.
- Hogyan n�zzen ut�na Lady Hedvig, hogy mi t�rt�nt a fi�val? - k�rdezte magas rangja ellen�re b�tortalanul.
- Meg van hozz� a hatalma - felelte Helga an�lk�l, hogy tekintet�t elszak�totta volna Hedvig�t�l.
- Mif�le hatalma? - k�v�ncsiskodott tov�bb a hercegn�. Annyi mindent hallott e titokzatos hatalmakr�l, de � m�g soha nem l�tott semmit...
Helga tov�bbra is Hedvig szem�be n�zett.
- Mutasd meg! - mondta. - Mutasd csak meg nekik!
- Mire k�nyszer�tesz m�g? - sziszegte Hedvig halkan.
- M�sra nem.
- S ha nem teszem?
- T�lem ugyan meg nem tudod, mi t�rt�nt Amarral - vonta meg a v�ll�t Helga.
- Gy�l�llek! - fakadt ki Hedvig.
- Ahogy tetszik - felelte Helga nyugodtan.
Hedvig vetett m�g egy gy�l�lk�d� pillant�st r�, azt�n behunyta a szem�t �s lehajtotta a fej�t.
Gwendolyn ugyan m�g nem, de a l�nyok l�ttak m�r ehhez hasonl�t, hiszen maguk is
rendelkeztek var�zser�vel, m�ghozz� m�s m�gusokkal �sszevetve nem is csek�llyel, de ilyen m�rt�k� m�gi�val nem tal�lkoztak m�g soha. M�g Soladra sem, mid�n anyja seg�tett neki el�zni a d�monokat. M�g Agnes sem, mid�n ott �llt az anyja mellett, mikor Helga helyrehozta a lerombolt Mardek�r-udvarh�zat - ez m�g azt is fel�lm�lta. Sistergett, vill�dzott k�r�l�tt�k a m�gia, �rezt�k a b�r�k�n, �rezt�k a leveg�n, amit besz�vtak, szikr�t vetett a hajukon, r�telepedett a mell�kre. Szinte r�m�t� volt ez a t�m�ny hatalom, mely - tudt�k - �pp�gy sz�rnyaira vehette volna, mint ahogy el is s�p�rhette volna �ket, k�m�letet nem ismerve. Leveg� ut�n kapkodva kotor�sztak valami ut�n, amibe kapaszkodhatnak, ha kit�r a v�sz - kiv�ve a k�t gr�fn�t.
Helga nyugodtan figyelte Hedviget, ahogy az m�lyeket l�legzett, majd felvetette a fej�t, �s kez�vel az ablak fel� intett. Az ablaksz�rnyak kiv�g�dtak, �s �v�ltve �ramlott be a sz�l. Sz�d�t� forg�ssal lepte be a termet, k�rbej�rt minden embert, minden b�tort, minden zugot, kis h�j�n kis�p�rt mindent �s mindenkit, kiv�ve a k�t �rd�ng�s asszonyt, azt�n b�mb�lve v�gtatott ki, mag�val r�ntva, becsapva az ablaksz�rnyakat is.
Minden olyan volt, mint azel�tt, �s semmi sem maradt olyan.
Gwendolyn arra gondolt, hogy l�m, �let�ben el�sz�r v�gre � is l�tott m�gi�t, �s ett�l benne is megmozdult valami.
Agnes arra gondolt, hogy ez az igazi er�, amir�l eddig csak hallott, �s most kezdte el igaz�n tisztelni az �rz�ket.
Soladra arra gondolt, hogy anyja hatalma sokkal kisebb, mint a n�nj��, �s irigys�ggel vegyes tisztelettel n�zett Hedvigre.
Hannah arra gondolt, hogy mindegy, milyen er� �vja Amart, csak �vja meg.
Hedvig pedig csak �llt ott, arca, tart�sa valami kimondhatatlan magabiztoss�got t�kr�z�tt. Gyenges�gek n�lk�li er�t. K�telyek n�lk�li hatalmat. F�lelmetes volt, egyszersmind leny�g�z�.
N�m�n n�zett le Helg�ra, �s Helga nyugodtan n�zett vissza r�.
- Tudod, mi van Amarral, n�nik�m? - t�rte meg a csendet Hannah.
- Igen - felelte Hedvig, �s �gy t�nt, t�bbet m�r nem is sz�l, de egy id� ut�n hozz�tette: - J�l van.
- Visszahozod? - k�rdezte a kisl�ny.
- Nem - hangzott a kurta v�lasz.
- Mi�rt? - jajdult fel a l�ny, de Hedvig nem v�laszolt. Tov�bbra is Helg�t figyelte.
- Azt hiszem, jobb, ha nyugov�ra t�r�nk - sz�lalt meg Gwendolyn, �s Agnes azonnal egyet�rt�en mozdult. Meg�rtett�k, hogy a k�t n� kettesben k�v�n sz�t v�ltani.
�s �gy is volt.
Alighogy a t�bbiek magukra hagyt�k �ket, Hedvig azonnal megsz�lalt:
- Ki az az �regasszony?
- �n magam vagyok - felelte Helga.
- S�t�t oldalad megtestes�l�se?
- Ak�r az is, de minden s�t�ts�get nem vett ki bel�lem - mondta Helga. - Ink�bb az, aki lenn�k, ha engedn�k a Gonosz h�v�s�nak. Cs�b�t�s �s figyelmeztet�s is egyben.
- Cs�b�t�s? - vonta fel k�rd�n a szem�ld�k�t Hedvig.
- Igen figyelemre m�lt� a hatalma.
- K�r�l�ttem mi�rt nincs ilyen?
- Biztos vagy benne, hogy nincs? - h�zta el a sz�ja sz�l�t Helga �r�mtelen f�lmosolyra. - N�zz csak oda, a sarokba!
Hedvig oda tekintett, ahova Helga mutatott. �s val�ban, abban a sarokban megs�r�s�d�tt a s�t�ts�g, �s az �rny�kb�l egy r�t v�nasszony alakja bontakozott ki.
- Eddig nem szeg�lt�l szembe a S�t�ts�ggel - magyar�zta Helga. - Nem volt mi�rt figyelmeztetni, �s nem volt mire cs�b�tani.
- Most sem szeg�ltem vele szembe - mondta Hedvig h�v�sen. - Csup�n haszn�ltam a hatalmamat.
- H�t akkor �llj mell�, ha akarsz - felelte Helga nyugodtan. - De figyelmeztetlek, annak, amit ad, �ra van.
- �s mi lenne az? - faggatta Hedvig szinte k�z�mb�sen. - A f�rjem? A fiam?
- �k is - b�lintott Helga.
- H�t m�g?
Helga nem v�laszolt, csak r�n�zett az �regasszonyra. A v�ns�gnek r�t vigyorra h�z�dott a fogatlan sz�ja, miel�tt ezt mondta volna:
- �nmagad!
*
- Uram! Uram! - esett be a tan�csterembe egy t�pett ruh�j�, barna, szak�llas f�rfi. - Draco nagy�r lerohanta Kingtownt!
- Micsoda? - ugrott talpra Saluc.
- Hogyan? - ki�ltott Godrik is, �s a termet pillanatokon bel�l bet�lt�tte a f�urak felz�dul�sa.
- Tegnap j�ttek, nagy er�kkel - lihegett a h�rhoz�. - M�g a v�rkapukat sem csuktuk be, hiszen a kir�lyi v�rnak m�g a k�rny�k�t is k�m�lt�tek eddigel�... Nem volt sok ellen�ll�s, de aki m�gsem hajolt meg el�tt�k, azt azonnal lev�gt�k. Ut�na pedig kihirdett�k, hogy Draco herceg a kir�ly, �s hogy a koron�z�sa h�rom nap m�lva l�szen.
- Nincs is meg a korona - vetette k�zbe Godrik.
- Nem tudom, mi van v�le, de ezt ki�ltozt�k a h�rmond�k - t�rta sz�t a karj�t a f�rfi.
- Mikor t�rt�nt mindez? - k�rdezte az egyik f��r.
- Mond�m, tegnap.
- Akkor m�g k�t napunk van - mondta a f��r, s mindenki Saluc hercegre n�zett.
Saluc v�gigsim�tott a szak�ll�n, azt�n v�gigtekintett a t�bbieknek.
- K�t napunk... - ism�telte. - Nos, azt hiszem, Draco kir�lly� koron�z�s�hoz nek�nk is lesz
n�h�ny szavunk. Egyet�rtetek velem, uraim?
M�g a falak is beleremegtek, amikor a Saluc-h�vek ki�lt�sukkal biztos�tott�k a nagyurat
egyet�rt�s�kr�l.
Azonnal kiadt�k a parancsot, �s k�t �ra m�lva Saluc hadai m�r fegyelmezett sorokban indultak Kingtown fel�.
Senki nem hi�nyolta azt a barna, szak�llas f�rfit, aki a h�rt hozta. �mb�tor hi�ba is hi�nyolt�k volna, mert a f�rfi elt�nt. Ugyan m�g a csapatok kivonul�s�nak kezdetekor megvolt, beh�z�dott egy s�t�t sarokba, onnan figyelte az esem�nyeket, de mire a hadak elvonultak, az �rny�kb�l csak egy r�t v�nasszony l�pett el�, fogatlan sz�j�t r�miszt� mosolyra h�zva...
*
Szinte ugyanabban az id�ben Draco herceg hadai elindultak Kingtown fel�. Egy t�pett ruh�j�, v�r�s, szak�llas f�rfi hozta nekik a h�rt, hogy Saluc herceg lerohanta Kingtownt, �s k�t nap m�lva kir�lly� koron�ztatja mag�t. Ezt nem lehet hagyni, ak�rki bel�thatja.
A hadak elvonultak, a t�borban pedig nem maradt m�s, csak egy fertelmesen ronda �regasszony, aki el�gedett, gonosz mosollyal n�zett a t�volod�k ut�n.
*
- Baj van - kapta fel a fej�t Hedvig.
- Mif�le baj? - k�rdezte Gwendolyn.
- Nem l�tok semerre.