7. fejezet

Azon a reggelen m�g a nap sem akart felkelni, �s amikor m�r nem halogathatta a dolgot tov�bb, felh�ket h�zott az arca el�. A k�t sereg vez�rei aggodalmas arccal n�ztek az �gre, es�ben nehezebb a k�zdelem. De nem esett. Az �g legal�bb ennyiben megsz�nta az embereket, nem tet�zte v�rhat� k�njaikat s�rban dagony�z�ssal.
Kingtown el�tt sz�les mez� ter�lt el, s most a mez� k�t sz�l�n rengeteg f�rfi v�rt. Az egyik oldalon k�tezer, a m�sik oldalon valamivel t�bb. Legt�bb mell�t, h�t�t vasp�nc�l bor�totta, a tehet�sebbeknek minden r�sz�t. A szeg�nyeknek csak bivalyb�rb�l k�sz�lt b�rp�nc�l jutott. Mindegy, az is jobb, mint a semmi, az is felfog a v�g�sokb�l, sz�r�sokb�l, melyek egy�bk�nt a puszta b�rt szaggatn�k, a h�s t�pn�k, a csontot t�rn�k. Hamarosan nem csak a f�lelem sz�lte izzadts�gt�l, hanem v�rt�l lesz iszam�s kardokat, d�rd�kat markol� kez�k...
Mert f�lnek. Most, szemben�zve az ellens�g had�val csupasznak, v�dtelennek �rzik magukat. L�tj�k szemk�zt az �j�szokat, akik pillanatok alatt fogj�k felajzani �jaikat, �s a leveg�t hamarosan megt�lti a sziszegve suhan� hal�l. �s azt�n j�nnek a lovasok... Meg-megcsillannak m�g a tompa f�nyben is a d�rd�k, a fejsz�k, a kardok... �, milyen sokf�le m�dja van a hal�lnak, s ma mind r�juk v�r! A Csontember k�t k�zre foghatja kasz�j�t, �s arathat, f�rtelmes term�s�t mind betakar�thatja, �s nem marad ut�na majd m�s, csak a gy�sz...
A vez�rek tudj�k, hogy ilyenkor f�lnek a katon�k. F�lnek azok is, akik tapasztaltak, f�lnek azok is, akik el�sz�r fognak l�tni csat�t. Aki nem f�l, az nem k�pes felm�rni a lehet�s�geket, azt �gy fogja az ellen lev�gni, mint a birk�t. �m a t�bbit is ki kell r�ngatni ebb�l az �llapot�b�l, mert aki ledermed r�m�let�ben, vagy ellenkez�leg, elvesz�ti a fej�t, annak v�ge. D�h kell h�t, felsz�tott harag, mert az k�pes legy�zni a hideg dermedts�get, az pump�l ism�t meleg v�rt ereikbe, att�l rohannak el�re nem fogadni, hanem osztani a hal�lt.
J�rj�k h�t a vez�rek a sereget. Itt is, ott is b�ztat� szavak harsognak, fr�csk�l�, gyal�zkod� szavak az ellens�gre, buzd�t�k, lelkes�t�k a saj�t embereknek. �s �gy t�nik, a b�ztat�s sikerrel j�r. A f�rfiak itt is, ott is egyre jobban �v�ltenek, �nn�n hangjukkal hergelve saj�t magukat, �s a vez�rek tudj�k, kezdenek k�szen �llni a csat�ra. Felharsannak a k�rt�k, megsz�lalnak a dobok, m�ly, csontot d�b�r�gtet� ritmust dikt�lva az el�re vez�nyelt hadaknak. Kem�nyen d�ng a f�ld, ahogy a sok sz�z f�rfi nagyj�b�l egy �temben elindul. Els�t�t�l az �g, ahogy az �j�szok ell�vik nyilaikat. Egyik sorozat ut�n a m�sikat. A dobok �s k�rt�k hangj�nak kavalk�dj�ba belevegy�l a nyilak s�v�t�se, a csataki�lt�sokba a jajki�lt�sok, a hal�lh�rg�sek zaja. De ez ut�bbi m�g halk, elnyomj�k a futva d�b�rg� l�ptek, a f�lelmetes ord�t�sok, a kardok cseng�se, ahogy egym�snak roppan a k�t sereg. A gyalogosok k�zdelm�be hamarosan besz�llnak a lovasok is, hatalmas, p�nc�lozott harci m�njeikkel igyekezve annyi gyalogot letiporni, amennyit csak lehet, amazok pedig csapatostul esnek a lovagoknak, hogy ler�ngatva lovaikr�l elb�njanak v�l�k. Sereg sereg ellen. Csapat csapat ellen. Ember ember ellen.
Arat a hal�l.
Val�ban k�t k�zre fogja kasz�j�t, �s v�gja a rendet.
�s a term�s: �letek.
De sok asszony fogja hi�ba v�rni az ur�t! De sok gyermek fog apja n�lk�l felnevelkedni!
A sz�rke-feh�r mez�t hamarosan v�r�sre festette a v�r, �s a harcol�k t�rsaik hull�iban
botladoztak.
Nem esett az es�, nem f�jt a sz�l, m�g a t�bort�zek sem lobogtak, s a f�ld mozdulatlan maradt...
*
Godrik lova t�relmetlen�l t�ncolt. Tal�n meg�rezte gazd�ja hangulat�t. Godrik rep�lt, sz�guldott volna a csat�ba, de Saluc herceg nem engedte el maga mell�l. �gy h�t ott �llt leend� ura mellett a kis emelked�n, onnan figyelte a csata alakul�s�t.
Egyed�l az vigasztalta, hogy Malaz�r nagy val�sz�n�s�ggel szint�n ott v�rakozik a maga ura mellett. Draco bolond lenne, ha beledobn� a csat�ba, m�rpedig Draco hercegr�l sok rosszat lehet mondani, csak azt nem, hogy bolond lenne.
Lesz m�g alkalom, hogy t�rlesszen Malaz�rnak.
Mi�ta megkapta Hedvig level�t, hogy Amart hal�los s�r�lten hozta meg Gwendolyn hercegn�, s hogy ama s�r�l�seket val�sz�n�leg Malaz�r szerezte a fi�nak, Godrikban �gett a bossz�v�gy. D�h�t m�g csak fokozta, hogy nem kapott �jabb h�reket, hi�ba k�rte, majd k�vetelte azt egyre s�rget�bben nej�t�l. S most m�r nem csak a fi��rt, hanem a feles�g��rt is agg�dott.
Malaz�r...!
H�t ennyit a bar�ts�gr�l! Ennyit az �letre sz�l� sz�vets�gr�l!
Ma egyik�knek halnia kell!
Csak hom�lyosan �rz�kelte, hogy a csata egyre d�h�dtebben folytat�dik. A felek igencsak egyforma er�sek voltak, egyik sem b�rt a m�sikkal. M�r bedobt�k az utols� tartal�kokat is... �s v�gre! Saluc elindult legf�bb h�vei �s test�rs�ge k�s�ret�ben.
Godrik �gy vetette mag�t a harcol�k k�z�, mint mikor az oroszl�n csap le zs�km�ny�ra. Jaj volt annak, ki az �tj�ba ker�lt! A neki sz�nt v�g�sokat k�nnyed�n fogta fel hatalmas pajzsa, � maga meg m�g k�nnyedebben osztotta a hal�lt jobbj�ban szorongatott m�retes szably�j�val. F�nyes p�nc�lj�t hamarosan v�r�sre festette ellens�gei kiontott v�re, s ez, meg f�lelmetesen vill�dz� szeme utat nyitott neki a t�megben. �m Godrik maga vetette mag�t az ellenf�l ut�n, noha id�r�l id�re felemelkedett nyerg�ben, hogy Malaz�rt megtal�lja.
De nem lelte.
Godrik d�he nem ismert hat�rt. Ha eddig harcolt, h�t akkor most �ld�k�lt. Oda r�gtatott, ahol a legnagyobb volt a t�meg, �s ahol s�lyos csap�sai a legnagyobbat tarolhatt�k.
Senki meg nem �llhatott el�tte.
Egy k�l�n�sen s�r� csapatot fedezett fel. Mintha valakit v�den�nek. Godrik gondolkod�s n�lk�l esett nekik. Igen, ezek k�pzettebbek voltak, mint a k�zkaton�k, fegyvereik is jobbak, de Godrik �ket is legy�rte. �s egyszer csak ott volt el�tte Draco nagy�r! Godriknak elegend� volt egyetlen pillant�st vetnie a herceg imm�ron bemocskol�dott c�mer�re ahhoz, hogy tudja, kivel �ll szemben.
Draco! Ha m�r Malaz�rt nem kaphatja meg...
Godrik rettenetes csap�sa kett�repesztette a herceg pajzs�t. A m�sodikat azonban egy test�r kardja fogta fel, aki hal�lt megvet� b�tors�ggal vonta mag�ra az ur�t fenyeget� lovag figyelm�t. Godrik szempillant�s alatt lev�gta a vakmer�t, �m ez id� alatt Draco �fel� s�jtott, s ha k�rt nem is tudott tenni benne, a sisakj�t leverte. Godrik m�r emelte a kardj�t a csap�sra, amivel v�get vethetett volna a herceg �let�nek, amikor...
- Godrik!!!
Malaz�r ord�t�sa m�g a csata zaj�t is t�lharsogta.
Godrik kutatva n�zett k�rbe, s hogy pillant�sa nem tal�lta, Malaz�r is lekapta a sisakj�t.
Godrik h�tracsapott a pajzs�val, ezzel lesodorta a r�t�mad� Drac�t a nyeregb�l, s azt�n nagyot rikkantva ford�totta lov�t Malaz�r fel�. Olyan er�vel v�g�dtak egym�snak, hogy mindkett�j�k lova eld�lt. �m mindketten id�ben leugrottak r�luk, s most gyalogosan estek volna egym�snak, ha Draco test�rei nem t�madtak volna h�rman is Godrikra. Most k�nny� lett volna Malaz�rnak negyedik t�mad�k�nt legy�rnie Godrikot, de � nem mozdult. Vagy legal�bbis nem �gy.
M�g Godrik lev�gta t�mad�it, Malaz�r alig �rz�kelhet� int�s�re sz�les vizes�rok vette �ket k�rbe, ezzel tartotta t�vol magukt�l a k�zel�kbe igyekv�ket. S ha ez nem lohasztotta le a t�bbiek t�mad� kedv�t, megtette azt a Godrik - hasonl�an �szrevehetetlen - int�s�re fellobban� t�zk�r.
A harcol�k - tartozzanak b�rmelyik f�lhez is - meg�rtett�k, hogy itt olyan hatalmak csapnak most �ssze, melyeknek �k jobb, ha k�zel�be sem mennek. S nem is mentek.
Most, hogy nem zavart�k m�r �ket m�sok, lelassult a p�rbajoz�k mozdulata. A saj�t maguk �ltal k�sz�tett k�rben �vatosan ker�lgett�k egym�st, egyik kez�kben s�lyos kardjukat, m�sikban pajzsukat szorongatva, melyet felvontak maguk el�tt, eg�szen a szem�kig. Hiszen ismert�k egym�st, tudt�k, hogy a lehet� legkevesebbet szabad felfedni�k magukb�l, mert a m�sik azonnal kihaszn�lja a legkisebb hib�t is.
Godrikban forrt a hideg d�h. Ez az alak sz�rta le a fi�t! S hogy mi lehet Hedviggel...?
- Meg�llek! - sziszegte Malaz�r fel�, �s csapott.
Malaz�r a pajzs�val fogta fel az �t�st, s azonnal visszat�madott. Godrik h�r�tott.
- �n �llek meg t�ged - vicsor�tott Malaz�r, s most � kezdem�nyezett.
- Most nem Amarral van dolgod - acsargott Godrik, �s viszonozta a csap�st.
- Amar der�k harcos, de te - �t�tt Malaz�r - egy aljas f�reg vagy!
- Te meg egy ocsm�ny gyerekgyilkos! - csapott Godrik.
- Micsoda?! - h�kkent meg Malaz�r, �s meg�llt, nem s�jtott.
- Te sz�rtad le Amart, ne is tagadd! - ki�ltott Godrik, �s � viszont nem fogta vissza mag�t.
- Bandit�k sz�rt�k le - h�r�tott Malaz�r, - k�t emberemmel egyetemben.
- Hogyne! - g�nyol�dott Godrik �jabb �t�ssel k�s�rve.
- Magam vittem el �t Roxfort fal�ig - v�dte ki a v�g�st Malaz�r.
- Gwendolyn hercegn� - igaz�totta ki Godrik t�madva.
- N�ki adtam �t - fogta fel a csap�st Malaz�r.
- Mi�rt? M�r nem akartad ki�lvezni Hedvig f�jdalm�t? - s�jtott irgalmatlan nagyot Godrik.
- Meg�r�lt�l? - h�tr�lt egy l�p�st a d�bbenett�l Malaz�r.
- Nem az lett volna az �lvezet? - v�gott ut�na keser� g�nnyal Godrik.
- Amar meghalt?! - h�tr�lt m�g mindig Malaz�r.
- Nem tudom! - �v�lt�tt fel Godrik, s maga is meg�llt.
Lihegve n�zt�k egym�st.
- Nem tudom - ism�telte meg Godrik. - Nem kaptam Hedvigt�l az�ta sem h�rt, hogy Helg�t beengedte Roxfortba. Nem tudom, mit m�velhetett vel�k az a boszork�ny...
- De hiszen Helg�t t�ml�cbe vetetted! - rivallt r� Malaz�r.
- Micsoda?! - Most Godrikon volt a sor, hogy megd�bbenjen.
- Agnes �ppen csak hogy tudott egy baglyot k�ldeni... T�ml�cbe vetetted Helg�t k�sz�netk�ppen, hogy seg�teni akart Amaron!
- Ez nem igaz! - tiltakozott Godrik.
- Agnes �rta! - �v�lt�tt Malaz�r.
- Otthon sem voltam! - �v�lt�tt vissza Godrik.
- Hazudsz! - b�mb�lte Malaz�r, �s �jult d�hvel esett Godriknak.
De Godrik is bed�h�d�tt, maga is elb�d�lt, �s ugrott Malaz�rnak.
S innent�l m�r nem volt vissza�t. M�r nem besz�ltek, csak k�zd�ttek. Csap�st csap�s ut�n osztottak, �s csap�st csap�s ut�n fogtak fel. �t�seik ereje a bivalyt is leverte volna, egym�sban m�gsem tudtak k�rt tenni. Hogy hol, merre tart a csata k�r�l�tt�k, egyik�ket sem �rdekelte, csak egym�sra figyeltek. Szem�knek nem l�tezett m�s, csak a m�sik tekintete, melyb�l megpr�b�lt�k kital�lni a k�vetkez� mozdulatot. F�l�knek nem hallatsz�dott m�s, csak a kardjuk csattan�sa a m�sik pajzs�n, �s a saj�t liheg�s�k. Sisak nem volt a fej�k�n, hajuk csapzottan tapadt a homlokukra, p�nc�ljuk alatt patakokban folyt a h�tukon az izzadts�g.
Puff. Csatt. Puff. Csatt. Puff. Csatt. Puff. Csatt...
*
Felt�madt a sz�l.
Eleinte csak k�rbef�jdog�lta a harcol�kat, azt�n pillanatok alatt vihaross� fokoz�dott. Meglett harcosok sem tapasztaltak m�g ilyet: kit�pte a kez�kb�l a fegyvereket, �gy l�kte fel a p�nc�lba �lt�z�tt lovagokat, mintha �res toj�sh�jak lettek volna. Z�szl�? Sereg? Ugyan! Mindenki k�ts�gbeesetten kotor�szott kapaszkod� ut�n, hogy a tombol� ork�n el ne sodorja �ket ki tudja, mif�le t�jakra.
A vihar nem hozott es�t egy cseppet sem, de telet�mte a harcosok szem�t, sz�j�t, f�l�t porral, elakasztotta a l�legzet�ket, f�ldre-f�ldh�z tapasztotta �ket, �s sz�tf�jta a csat�t. Mire el�llt, senkinek sem jutott esz�be folytatni az �ld�kl�st.
Hiszen el�g volt abb�l eddigel� is...
D�l fel� j�rhatott az id�, de olyan hom�ly sz�llt a f�ldre, mintha sz�rk�let lett volna. Hogy ki gy�z�tt? Mit �rdekelte az a holtakat, akik bebor�tott�k a kingtown-i mez�t? S els�re �gy t�nt, nem is maradt ott m�s, csak halott. De azt�n itt is, ott is megjelentek a t�tova �rnyak, akik hozz�kezdtek az eltakar�t�shoz. Vagy a fosztogat�shoz. Hisz nem csak a holl�k �s a farkasok �llnak ilyenkor k�szenl�tben.
Itt is, ott is fellobbantak a t�zek. Annyi volt a tetem, hogy k�nnyebb volt �ket �getni, mint el�sni. Saluc-p�rtiak egy�tt hamvadtak a Draco-p�rtiakkal, mert a kev�s �l�k nem v�logatt�k �ket k�l�n. Sokukat nem is lehetett volna. Sz�mtalan test n�lk�li fej, v�gtag hevert szanasz�t, �s sok testet a felismerhetetlens�gig �sszez�ztak, megtiportak emberek �s lovak egyar�nt.
Mindegy, hogy kivel, de megkapt�k a v�gtisztess�get.
Ez is t�bb volt, mint amit a t�l�l�k eleinte elv�gezni rem�ltek. De hiszen nem is a katon�k takar�tottak el, hanem a kingtown-iak, meg a k�rny�kbeli falvakb�l az emberek.
Hozz�tartoz�j�t k�z�l�k alig valaki kereste, de ha m�r h�bor� volt, hadd ejtsenek �k is valami zs�km�nyt. J�rv�nyt pedig nem akartak.
K�t asszony j�rta a mez�t a t�bbiek k�z�tt. Mindkett� el�kel� n�szem�ly lehetett, ez l�tsz�dott ruh�jukb�l, tart�sukb�l. A fosztogat�k messze ker�lt�k �ket, pedig nem volt vel�k k�s�ret, de emezek minek foglalkoztak volna �l�kkel, ha annyi a holt?
A halottakat n�zte �t a k�t n� is. Kerestek valakit. Vagy valakiket.
Nem tal�lt�k.
Felt�madt a sz�l. Most nem volt viharos, csak k�rbej�rta a csatateret, s�t m�g a k�rny�ket is, k�rben�zett, k�rbetapogatott mindent �s mindenkit, �s visszaj�tt. De akit keresett, nem lelte meg.
Annyira finoman remegett meg a f�ld, hogy a legt�bben �szre sem vett�k, s akik m�gis, azt hitt�k, csup�n megsz�d�ltek. �m hi�ba keresett, kutatott a f�ld is, akit keresett, nem tal�lta meg.
A k�t n� k�ts�gbeesetten szorongatta egym�s kez�t, �s tov�bb kutattak. K�s� este lett, mire feladt�k a hi�baval� k�zdelmet, �s elmentek.
Finoman szit�lni kezdett az es�. A m�gly�k t�zei lobogtak. Halkan lengedezett egy finom szell�, de a f�ld mozdulatlan maradt...
*
- Fut�r j�tt, nagyuram! - hajtotta meg mag�t a lak�j. Draco olyan fens�bbs�ges mozdulattal intett neki, mintha nem is egy pajt�ban lenne, hanem kir�lyi palot�ban, �s nem egykori h�vei t�red�k�vel lenne k�r�lv�ve, hanem ezrek lesn�k minden �haj�t.
Magas, izmos fiatalember l�pett be. Arc�nak, ruh�j�nak tisztas�ga, �ps�ge �les ellent�tben �llt a pajt�ban tart�zkod�k k�lsej�vel.
Az ifj� meghajtotta mag�t, de nem t�l m�lyen.
- Draco herceg! - kezdte cseng� hangon. - Id�z�st hozok n�ked...
- Hogy mersz megsz�l�tani, paraszt? - v�gott a szav�ba Draco d�h�sen. - Nem tekintesz a m�lt�s�gomra?
- Kiket �n szolg�lok, a te m�lt�s�god semmis�g - v�laszolt az ifj� nyugodtan, �s szem�ben mintha egyar�nt villant volna b�szkes�g �s sz�nakoz�s.
- Mert kiket szolg�lsz te? - f�jtatott a herceg. D�h�tette �s meg is h�kkentette az ifj�b�l �rad� er�.
- A vil�got fenntart� er�ket - hangzott a v�lasz. - �me, itt az id�z�s - ny�jtotta a kez�ben tartott pergament a nagy�r fel�. Draco �nk�ntelen�l is elvette.
- Id�z�s? - vonta fel a szem�ld�k�t. - Kit�l? Mit�l? Mi v�gre?
- Uraimt�l - mondta az ifj�, majd kiss� meghajtotta a fej�t. - S �rn�imt�l. - Ism�t felvetette a fej�t. - Holnap, mikor a nap a legmagasabbra h�g, l�gy Kingtownban, a kir�lyi v�rban, a tan�csteremben.
- Minek? - cs�szott ki a k�rd�s a herceg sz�j�n.
- Hogy v�gre kir�lya legyen ennek az orsz�gnak - felelte az ifj�, majd meghajtotta mag�t, �s kiment.
Draco annyira meg�r�lt az utols� feleletnek, hogy elfelejtett d�h�ngeni a fiatalember tiszteletlen viselked�s�n is, pedig besz�lget�s�k k�zben �tfutott a fej�n, hogy csak azut�n engedi elt�vozni, ha el�tte r�csapnak az �lep�re huszon�t�t.
Kitekerte a pergament, �s v�gigfutott a sorokon. Arc�n egym�st v�ltogatta a b�bor-lila sz�n �s a halotti s�padts�g. Hogy mi �llhatott abban a lev�lben, az urak soha nem tudt�k meg, mert a herceg behaj�totta a t�zbe, s addig n�zte �sszer�ncolt homlokkal, m�g teljesen el nem �gett. Azt�n sz� n�lk�l elvonult abba a paraszth�zba, melyet mag�nak h�l�hely�l lefoglalt.
M�snap azonban kiadta a parancsot az indul�sra.
Az �tir�ny Kingtown volt.