8. fejezet

- Asszonyany�m! - sz�longatta Agnes halkan az anyj�t. Honnan, mib�l �rezt�k meg a l�nyok, hogy a k�t asszonynak sz�ks�ge van r�juk? Nem tudni. De most ott voltak, �s a tehetetlens�gt�l k�nnyes szemmel pr�b�ltak �letet csiholni azokba az �lettelen, tompa tekintet� szemekbe. - Asszonyany�m! K�rlek!
Helga k�ptelen volt s�rni. Malaz�r odaveszett... Ez olyan hihetetlen, olyan felfoghatatlan volt, hogy egyszer�en nem tudta megem�szteni.
Malaz�r halott.
M�g a holttest�t sem tal�lt�k meg, sem emberi, sem emberfeletti k�pess�geikkel. Igaz, Godrik�t sem... K�s�n �rkeztek. T�l k�s�n.
Jaj...
Istenem...
H�t nem sz�radnak ki a foly�k? A tengerek nem l�pnek ki a medr�kb�l halott urukat gy�szolv�n? Mi�rt nem �mlik az es� feltart�ztathatatlan �z�nv�zk�nt, hogy legal�bb a felh�k siratn�k meg a V�z Ur�t, ha m�r a neje k�ptelen egyetlen k�nnyet is ejteni �rte?
�! Vesse ki mag�b�l a f�ld a tengersok ellent, ki ellene t�rt! Hamvaikat f�jja el a pokolra a sz�l! Lelk�ket szaggass�k sz�t a mindens�g er�i, hogy ne tal�ljanak nyugodalmat holtukban sem!
Malaz�r...!
H�t nem sz�nja az �g az asszonya f�jdalm�t? H�t nem tekint le v�rz� sz�v�re? Mi�rt, hogy m�g a k�nnyek adta enyhet is megtagadj�k t�le, mi�rt, hogy csontsz�raz szemmel kell kikaparnia �nn�n sz�v�t? Ha kikaparja, ha kit�pi, tal�n nem f�j �gy, mint most, akkor tal�n nem �g, tal�n nem szakad sz�t...
Malaz�r...!
El�tte �jjel �gy b�jtak Hedviggel vackaikba, mint k�t idegen. Nem tudtak seg�teni egym�snak a gy�szukban, hiszen lehet, hogy szeretteik egym�s kez�t�l l�ptek �t egy olyan vil�gba, ahov� �k nem k�vethett�k �ket. Helga csak tudattalanul �rz�kelte, hogy Hedvig ugyan�gy szenved, mint �, de nem �rdekelte. A sz�ve megdermedt. K�nny �s sz� n�lk�l hallgatta az �regasszonyt, aki megjelent szob�ja s�t�t sark�ban, �s nevetett, iszonytat�n, diadalittasan nevetett...
Reggelre meg�rkeztek a l�nyok, magukkal hozva a bek�t�z�tt fej� Gwendolynt. Gwendolyn? H�bor�? Kir�lyv�laszt�s? Mir�l besz�lnek ezek? Helga elfordult Gwendolynt�l, elfordult a gyermekeit�l. A vil�g �res Malaz�r n�lk�l. Hagyj�k �t b�k�n.
Tehetett, mondhatott Agnes b�rmit, Helga kereszt�ln�zett rajta, �s ugyanilyen eredm�nytelen�l k�s�rletezett Soladra �s Hannah is. Gwendolynt pedig �gy megijesztette az a tompa tekintet, hogy a k�zel�be sem mert menni.
A seg�ts�g v�ratlanul �rkezett. Hedvig l�pett be.
- Ebb�l pedig el�g legyen! - sz�lt halkan, de hat�rozottan a bar�tn�j�re. - Kelj fel! Dolgunk van.
Helga nem sz�lt, csak r�emelte �res tekintet�t.
- Nem te r�zt�l fel, hogy t�bb vagyok, mint egy asszony? - n�zett vissza r� Hedvig tiszta tekintettel. - �rz� vagy te is. Felesk�dt�nk.
Helga m�g mindig nem sz�lt.
- T�bbet vesz�tettem, mint te - folytatta Hedvig higgadt hangon. - Ne merd felhozni nekem a gy�szod, ha �n f�lre tudom tenni!
- Amar nem halott - sz�lalt meg v�gre Helga gy�nge hangon.
- De el�rhetetlen�l messze van t�lem - mondta Hedvig olyan ridegen, mintha nem v�rezne ett�l a sz�ve. - T�ged azonban k�rbevesznek a gyermekeid.
- Az�rt, hogy l�thassam az � szenved�s�ket is az eny�m mellett.
- �gy besz�lsz, mintha feladt�l volna minden rem�nyt.
- Rem�ny m�r nincs... - hajtotta le a fej�t Helga.
- Ostoba! - Hedvig hangja �gy csattant, mint az ostor. - Csak a halottak adhatj�k fel a rem�nyt, vagy m�g t�n azok sem!
- Lehet, hogy �n magam is halott vagyok m�r...
- Ha halott lenn�l, nem f�jna �gy a sz�ved! - f�rmedt r� Hedvig k�m�letlen�l. - De f�j!
Szenvedsz, ugye?
Helga meglep�dve kapta fel a fej�t erre a g�nyos hangra, �s meglep�dve n�ztek a magas gr�fn�re a t�bbiek is. De Hedvig nem foglalkozott vel�k, csak a m�sik asszony szem�be n�zett, az � fej�re z�poroztak a szavai:
- Szenvedsz! Persze, hogy szenvedsz! Te is v�rben �zottnak, kihaltnak �rzed a vil�got. �res a lelked, �s fekete a j�v�d, �s te is v�gigk�nl�dtad, ahogy az az �tkozott �regasszony kikacagott szemt�l szembe. - Helga szeme villant egy nagyot, Hedvig pedig megremeg� orrcimp�val folytatta: - Bossz�t akarok, Helga! Bossz�t azon az istenverte �regasszonyon! �s ebben te fogsz seg�teni nekem!
- �n?
- Te! - Hedvig megragadta a m�sik asszony kez�t. - Isten engem �gy seg�ljen! Te meg �n visszazavarhatjuk e pokol sz�l�tteit oda, ahonnan el�m�sztak. Vinnyogva k�sznak majd vissza a s�t�ts�gbe, vagy ami m�g jobb, megsemmis�lnek. Nyomuk sem marad! Sarkammal akarok taposni a k�gy� fej�n... �s fogok is! Te meg �n...
- �s azt�n? - k�rdezte Helga.
- Azt�n? - n�zett r� Hedvig sz�ja cs�csk�ben egy v�gtelen�l keser�, de m�gis diadalmas mosollyal. - Azt�n elmehet�nk innen v�gleg mi is.
- Nincs jogunk a megsemmis�l�st v�lasztani.
- Ha lesz er�nk a k�zdelemhez, lesz er�nk ehhez is! - mondta elsz�ntan Hedvig, �s Helga lassan r�b�lintott.
*
Megv�ratj�k! Megv�ratj�k �t, az orsz�g els� ember�t! Mif�le hallatlan pimaszs�g ez?!
Draco d�h�ng�tt. D�l �ta itt v�r a tan�csterem melletti kis szob�ban n�h�ny ember�vel. A t�bbieket nem engedt�k be. Igaz, �k alacsonyabb �llapot�ak is voltak, hogysem r�szt vehettek volna egy orsz�gos tan�cskoz�son. De az�rt...
Az is igaz, hogy enni-innival� b�s�ggel akadt e kis szob�ban, b�r inni j�szer�vel csak v�z, vagy olyan �des l�tty�k, melyeket valami gy�m�lcs�kb�l k�sz�thettek. Bornak, seritalnak vagy p�link�nak h�re-hamva sem akadt.
Mindemellett mint a rabokat, bez�rva tartott�k �ket. Nem l�phettek ki a szob�b�l. Egyszer megpr�b�ltak kit�rni, de eredm�nytelen�l. A kem�ny t�lgyfa ajt�r�l �gy pattantak vissza, mint a labd�k. Nem volt mit tenni, v�rni kellett t�relmesen. Megmondt�k, hogy est�ig itt kell lenni�k. H�t itt lesznek.
Nagyon nehezen j�tt el az este, de tudval�v�, hogy az id� m�lik, m�g ha ki hogy l�tja is, mennyire gyorsan vagy lassan.
Az a fiatalember j�tt be a kisajt�n, aki elhozta a levelet a hercegnek. Most is csak kiss� hajtotta meg mag�t, s ut�na k�z�lte, hogy negyed�ra m�lva felt�rj�k a tan�csterem ajtaj�t. Addig kapj�k rendbe magukat az urak.
�s az urak rendbe kapt�k magukat. B�r fortyogott benn�k a d�h, mivel Draco nagy�r nyugodtan, fens�bbs�gesen viselkedett, nem szabdalt�k apr� darabokra a pimasz ifj�t �k sem. Nyugalmat er�ltettek magukra �k is, �s k�v�ncsian v�rt�k a fejlem�nyeket.
Negyed�ra m�lva val�ban felt�rult a tan�csterembe vezet� ajt�. A pimasz ifj� vezette be �ket, s mutatta meg hely�ket az �res tr�n bal oldal�n. �m az urak nem �ltek le.
Ugyanabban a pillanatban, mikor felt�rult az � ajtajuk, felt�rult a szemk�zti ajt� is, �s egy m�sik ifj� vezet�s�vel bevonult a tan�csterembe Saluc herceg a maga k�s�ret�vel.
Mindk�t csoport megtorpant, majd nagy ki�ltoz�s k�zepette a kardja ut�n kapkodott, �m �les szav� n�i hang csend�lt fel, elnyomva m�g a f�rfiak hangj�t is.
- Ki e helyen ki meri h�zni a kardj�t, h�h�rral csapatom le a fej�t!
A f�rfiak d�bbenten n�ztek sz�t. Csak most fedezt�k fel, hogy a tr�n k�r�l h�rom n� �lldog�l. Kett�t k�z�l�k kevesen ismertek, de a harmadikat - a sz�lal�t, - mindenki. Gwendolyn hercegn� volt az.
- N�ked nincs ekkora hatalmad, kedves h�gom! - hajtotta meg a hercegn� el�tt a fej�t g�nyosan Draco.
- N�ked sincs, kedves �cs�m! - riposztozott r� r�gt�n Saluc, maga is g�nyosan meghajtva a fej�t Draco el�tt.
- A v�ront�snak v�ge - jelentette ki Gwendolyn szigor�an. - Nem aj�nlom, hogy tov�bbra is pr�b�ra tegy�tek a n�p t�relm�t.
- Mi�rt kellett ide j�nn�nk? - robbant ki Drac�b�l.
- Hogy rendet teremts�nk v�gre ebben az orsz�gban - sz�lalt meg a barna haj�, magasabbik n� Gwendolyn mellett.
- V�ront�s n�lk�l - tette hozz� a hercegn�. Intett, �s kit�rult a harmadik ajt�. Azok a f�urak l�ptek be rajta, akik nem �lltak egyik torzsalkod� nagy�r oldal�ra sem.
Egy pillanatra megtorpant mindh�rom csoport, de azt�n a hercegn� biccent�s�re az ut�lag �rkezettek lassan elfoglalt�k helyeiket.
Draco �sszen�zett Saluccal. N�mi haboz�s ut�n mindk�t herceg visszal�kte kardj�t a tokj�ba, majd le�lt a sz�m�ra kijel�lt karossz�kbe. H�veik k�vett�k p�ld�jukat.
- Orsz�gunk nagyjai, �t�lkezzetek! - l�pett el� Hedvig. - H�rom jel�lt �ll itt el�ttetek, kik k�szek fej�kre venni a koron�t...
- H�rom? - ki�ltott fel Saluc herceg �s bossz�san tekintett sz�t a teremben.
- H�rom? - ki�ltott Draco herceg is �s maga is �sszevont szem�ld�kkel m�regette a jelenlev�ket.
A teremben morg�s t�madt, �s itt is, ott is ki lehetett venni a "h�rom" sz�t, melyet �rtetlenkedve ism�telgettek.
- H�rom jel�lt, asszonyom? - k�rdezte Lywell herceg, a gy�l�s legid�sebb �s legtekint�lyesebb tagja. Az � k�rd�se v�gta kett� a terem moraj�t.
- H�rom - b�lintott m�lt�s�gteljesen Hedvig.
- �s kik l�gyenek azok? - k�rdezte Lywell.
- Itt vannak mind. Imhol az egyik, Saluc herceg - mutatott Hedvig a t�le jobbra �l� Salucra, aki �nk�ntelen is b�lint�ssal nyugt�zta a bemutat�s�t. - Emitt pedig Draco herceg - folytatta Hedvig balra n�zve, s Draco ugyan�gy biccentett erre, mint az im�nt a m�sik nagy�r.
- Ismerj�k �ket. S a harmadik? - k�rdezte az �reg herceg.
- � pedig itt �ll mellettem - folytatta rezzenetlen�l Hedvig. - Gwendolyn hercegn�.
Egy pillanatra csend t�lt�tte be a termet, azt�n a k�t nagy�r �sszen�zve g�nyos hahot�ra fakadt, s h�veik k�vett�k p�ld�ikat. Gwendolyn jel�l�s�t ak�r meg is semmis�thette volna ez a der�, ha Lywell nem n�z komolyan a hercegn�re, �s a hercegn� nem n�z r� ugyanolyan komolys�ggal vissza. �s - �rdekes m�d - nem nevettek a t�bbi id�sebb tan�csurak sem, hanem �rdekl�dve m�regett�k a fiatal hercegn�t.
Lywell megv�rta, m�g al�bb hagy a nevet�s, ut�na k�rdezte meg:
- Mily jogon ig�nylik a jel�ltek a koron�t?
- Saluc nagy�r az elhunyt kir�ly le�ny�nak a f�rje, unok�j�nak apja - sorolta szenvtelen hangon Hedvig. - Draco nagy�r az elhunyt kir�ly m�sik le�ny�nak a f�rje, m�sik unok�j�nak apja. Gwendolyn hercegn� pedig...
- Berin csak egy f�lkegyelm� torzsz�l�tt - vetette k�zbe g�nyosan Draco id�t sem hagyva Hedvignek, hogy befejezze a felsorol�s�t. Nyilv�nval� volt, hogy Gwendolyn jel�lts�g�t semmibe vette.
- Mert Curasra nagyon t�maszkodhat most e n�p - v�gott vissza Saluc a fia v�delm�ben.
- Curas a j�v� - jelentette ki Draco ellentmond�st nem t�r�en, hiszen Curas az � fia volt.
- De mi most �l�nk - v�laszolta len�z�en Saluc.
Draco m�r nyitotta volna a sz�j�t a v�laszra, �m Gwendolyn megel�zte.
- �n vagyok a jelen - mondta cseng� hangon, mely bet�lt�tte az eg�sz termet.
A k�t nagy�r rosszall�an kapta fel� a fej�t, mintha illet�ktelen avatkozott volna bele a vit�jukba, �m m�s nem sz�lt, s a be�ll� pillanatnyi csendet Hedvig haszn�lta fel.
- Gwendolyn hercegn� pedig az elhunyt kir�ly gyermeke - folytatta az im�nti felsorol�s�t �gy,
mintha az im�nti k�zj�t�k meg sem t�rt�nt volna.
- �rtem - b�lintott megfontoltan Lywell. Tekintet�t v�gigj�ratta a jelenlev�k�n, majd megk�rdezte: - Van a jel�ltek ellen b�rkinek is kifog�sa?
Olyan cs�nd lett, hogy a l�gy z�mm�g�s�t is meg lehetett hallani.
- Rendben - mondta egy kis id� ut�n az id�s herceg. - Akkor h�t e h�rom jel�lt k�z�l kell...
- Micsoda? - v�gott a szav�ba Draco. - Csak nem gondolod ezt komolyan?
- Mit? - n�zett r� k�rd�n Lywell.
- Ez nevets�ges! - csatlakozott riv�lis�hoz Saluc is. - Gwendolyn nem lehet kir�ly!
- Az im�nt nem tiltakoztatok a jel�l�se ellen - mutatott r� Lywell.
- Persze hogy nem! - fakadt ki Saluc.
- Ki gondolta volna, hogy b�rki is komolyan venn� e badars�got? - h�borgott Draco.
- Nyilv�nval�, hogy ez csak egy tr�fa - pr�szk�lt Saluc.
- M�ghozz� egy meglehet�sen otromba tr�fa - t�d�totta Draco is.
- Mit tartotok tr�f�nak? - k�rdezte nyugodtan Lywell.
- M�g k�rded? - ki�ltott felh�borodottan Draco, s hogy az id�s herceg felvont szem�ld�kkel
n�zett r�, �gy folytatta, olyan tagoltan, mintha gyermeknek magyar�zna valamilyen mag�t�l �rtet�d� dolgot: - N� nem �lhet a tr�nra!
- Mi�rt nem?
Draco arca szederjes lil�v� v�ltozott �s d�h�ben csak t�togni b�rt, �m Saluc besz�lt helyette is.
- Ez a t�rv�ny - jelentette ki f�l�nyesen.
- Nincs ilyen t�rv�ny - mondta Lywellnek az a fiatalember, aki Drac��kat bek�s�rte. Nem emelte fel a hangj�t, m�gis mindenki hallotta.
Saluc �gy m�rte v�gig az ifj�t, mintha egy undor�t� f�rget l�tott volna, �m az rezzenetlen�l �llta a pillant�s�t. �s �rthetetlen m�don a herceget valami megakad�lyozta abban, hogy nekiessen az ifj�nak, noha biztos volt benne, hogy nem az orsz�g nagyjai k�z� tartozik. M�gis er� sug�rzott bel�le... Ki lehet?
- Meglehet, hogy a t�rv�nyk�nyvek nem eml�tik - mondta Saluc v�g�l kim�rten, - de ez a szok�s embereml�kezet �ta. S a szok�s van oly er�s, ha nem er�sebb, mint a pergamenre r�tt bet�k.
- M�g csak szok�s sincs ilyen - felelte az ifj� nyugodtan. - Egyszer�en nem ad�dott m�g ily helyzet, hogy egy kir�ly elhunyt �s nem �llt m�g�tte a feln�tt fia.
- �s Adalbert? - r�ppent fel valahonnan h�tulr�l egy indulatos hang, �m az ifj� ugyanolyan nyugodtan v�laszolt r�, mint a herceg k�rd�s�re:
- Adalbertet maga Cedric kir�ly �lte meg, eme jel�ltek felmen�je - intett a hercegek �s Gwendolyn fel�. - Csak�gy, mint Adalbert fi�t, kinek �gy nem maradt ideje feln�ni.
- Mindegy - t�rte meg a be�ll� csendet Saluc. - N� akkor sem �lt m�g soha a tr�non, s nem fog ezut�n sem.
- Ezt majd a tan�cs d�nti el, nem te - mondta ridegen Hedvig.
- Nem olyan biztos az... - mormolta Draco, akinek arca ugyan m�g mindig igen s�t�tre festette az indulat, de m�r meg b�rt sz�lalni.
- N�ktek ebben m�r nincs szavatok - intette le Hedvig, mintha egy sz�jas k�ly�kh�z besz�lne. - Ti m�r elj�tszott�tok a magatok kisded h�bor�j�t.
- Nem �n kezdtem! - csattant fel Draco, mire Saluc felh�rd�lt:
- De nem is �n!
- Most viszont fejezz�tek be! - emelte fel a kez�t int�n Hedvig. - Gy�szon �s szenved�sen k�v�l nem adtatok m�st e n�pnek.
- Ez �gy hangzott, mint egy szemreh�ny�s - h�zta a sz�ja sz�l�t len�z� mosolyra Draco.
- Tal�n mert az is volt - felelte Hedvig.
- Asszonyn�p szemreh�ny�sai... - legyintett megvet�en a herceg.
- A n�p fele asszonyn�p - n�zett r� Hedvig, �s tekintete olyan �that� lett, hogy Draco szinte zavarba j�tt t�le.
- Nem �rtesz a politik�hoz, asszony! - biggyesztette le a sz�j�t Saluc.
- �s mi a politika? - k�rdezte Hedvig. �gy t�nt, h�v�s nyugalm�b�l nem tudja kiz�kkenteni semmi. - Az, hogy mely�t�knek lesz nagyobb hatalma? De mi c�lb�l?
- Fel akarom vir�goztatni e kir�lys�got - mondta Draco, �s karcos hangja el�zte im�nti halov�ny zavar�nak marad�k�t is.
- �n meg j�l�tet akarok itt teremteni - v�gta r� Saluc j�val kim�rtebben.
- S nagy igyekezetetekben felvir�goztatt�tok a temet�ket �s j�l�tet teremtettetek a d�gev�knek - felelte Hedvig.
A hirtelen be�llott csend olyan s�r� lett, hogy m�g a leveg�v�tel is nehez�re esett a jelenlev�knek.
- Mikor a l�b �szk�s�dik, le kell v�gni azt, hogy a test ne haljon meg - j�ttek csikorogva a szavak Saluc �sszeszor�tott fogai k�z�l.
- Felcserhez hasonl�tod magatokat? - m�rte v�gig a gr�fn� a herceget. - �n ink�bb hullarabl�knak mondan�lak. Mert nem �rdekel titeket az a test, csak az �kszereit megkaparinthass�tok.
Az be�ll� �jabb neh�z csendet most Draco t�rte meg.
- �s �? - intett a fej�vel Gwendolyn fel�. - �t mihez hasonl�tan�d, ki a hullarabl�kat raboln� - �me - ki?
- �ld�shoz - felelte azonnal Hedvig an�lk�l, hogy a pillant�s�t a hercegn� fel� ford�totta volna. - � adott, m�g ti elvettetek.
- Ugyan mit adott �s kinek? - h�zta el g�nyosan a sz�j�t Draco.
- Saj�t vagyon�t osztotta sz�t a sz�k�lk�d�k k�z�tt - v�laszolt Hedvig helyett az ifj�, aki Lywell mellett �llt. - �s dacolva a zord id�j�r�ssal, h�bor�s vesz�lyekkel, testi �ps�g�t is kock�ra t�ve gondoskodott arr�l, hogy az �heseknek ennival�, a rongyosaknak meleg ruha, a fed�l n�lk�l maradtaknak biztons�gos hely jusson.
- Ki bizony�tja ezt? - csikorgatta a fog�t d�h�ben Draco.
- Hallgasd csak! - intett az ablak fel� a fej�vel az ifj�. - Itt gy�lnek a palota ablaka alatt, �s a hercegn� j�t�tem�nyeit mes�lik egym�snak.
- A t�meg alant ak�rmit is mondhat - f�l�nyeskedett Saluc.
- Ezt mondj�k - er�s�tette meg az ifj� �ll�t�sait Lywell. - Idej�vet magam is hallottam, mik�nt dics��tik Gwendolyn hercegn�t.
T�bben helyeselni �s b�logatni kezdtek Lywell szav�ra. �k is hallott�k a Gwendolyn tetteir�l sz�l� besz�mol�kat - vagy maguk is tal�lkoztak a hercegn�vel, mikor az k�r�tj�n j�rt.
- Na �s ha �gy is van? - vetette fel a fej�t g�g�sen Draco. - Mit sz�m�t a cs�csel�k?
- Ki sz�m�t nektek? - k�rdezte Hedvig. - Ha nem sz�m�t a n�p, nem sz�m�tanak az asszonyok, a nemeseket pedig m�sz�rsz�kre k�ldt�tek... Kik f�l�tt akartok ti uralkodni?
- Ne fess minket s�t�tebbnek, mint amilyenek vagyunk - fordult fel� g�nyos-fenyeget�en Saluc. - S k�l�nben is jobb lesz, ha befogod a sz�d! Ak�r kir�lyv�laszt�s, ak�r m�s tan�cs�l�s: ez a f�rfiak dolga volt mind�g!
- �reg hiba volt ez mind�g - m�rte v�gig Hedvig hidegen a herceget. - Itt az ideje ezen is v�ltoztatni.
- Ki vagy te, hogy azt hiszed, hogy b�rmit is megszabhatsz nek�nk? - t�madt r� Draco.
- Val�ban! - h�zta �ssze a szem�ld�k�t Saluc. - Gwendolyn kir�lyi hercegn�, az � jelenl�te t�n m�g lehet indokolt, de ki vagy te? �s ki az a m�sik asszonyszem�ly? - b�k�tt Helga fel�.
- A nev�nket, rangunkat akarod hallani? - k�rdezte Hedvig, �s a sz�ja sz�le alig �szrevehet�en, de len�z�en lebiggyedt. - Az igazs�g szav�t csak n�vvel �s ranggal ell�tva hallj�tok meg?
- Az igazs�g szav�t? - ki�ltott g�nyosan Draco. - Sz�val csak egy kis senkih�zi vagy, aki azt hiszi, hogy cifra szavakkal elleplezheti saj�t jelent�ktelens�g�t!
- �s elterelheti a figyelmet arr�l, hogy semmi keresnival� itt! - t�d�totta Saluc. - El vele! Ki kell haj�tani innen az ilyen sz�jaskod�t!
- �k a tan�csad�im. - Ism�t Gwendolyn messze cseng�, tiszta hangja v�gta el az ellens�gesked� morajl�st. - B�rkik lenn�nek is, el kellene fogadnotok �ket, hiszen hozz�m tartoznak. De ha m�r oly k�v�ncsiak vagytok, � Lady Hedvig, Griffend�l gr�fn�ja, � pedig Lady Helga, Mardek�r gr�fn�ja. El�g j�l cseng� nevek �s rangok ezek, ugye, uraim? Hiszen f�rjeiket magatok is tan�csad�k�nt vett�tek magatok mell�.
Az urak d�bbenten n�ztek �ssze. H�t persze, hogy nem felejtett�k el, kicsoda Griffend�l gr�fja �s Mardek�r gr�fja! Hiszen egyik�k Saluc, m�sikuk Draco jobb keze volt. �s hitveseik most sz�nre l�pnek, �s egy harmadikat p�rtolnak? A k�t nagy�r el�sz�r �rezte azt, hogy kics�szik a talaj a l�buk al�l, �s a biztosnak hitt korona hirtelen el�rhetetlen messzes�gbe ker�lt.
- Tiszteletre m�lt� nevek - v�laszolt Lywell, kis f�hajt�ssal �dv�z�lve a k�t magas rang� h�lgyet, melyet azok hasonl�k�ppen viszonoztak. - Sz�vem �rvendezik, hogy k�r�nkben l�thatlak benneteket. �m merre vannak f�rjeitek? Nem l�tom �ket e teremben...
Helga - aki m�g mindig sz�tlanul �llt Gwendolyn mellett - becsukta egy pillanatra a szem�t, de Hedvignek egy arcizma sem rezzent.
- Nincsenek itt - mondta megt�veszt�sig k�z�mb�snek hallatsz� hangon. - �zvegyek vagyunk.
- S f�rjeitek hely�t j�ttetek �tvenni? - k�rdezte az id�s herceg bizonytalanul.
Hedvig m�r nyitotta a sz�j�t a feleletre, de Draco felki�ltott:
- Az megengedhetetlen!
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a s�t�ts�g meghallotta a ki�lt�st.