9. fejezet

Malaz�r nehezen t�rt mag�hoz, b�rmennyire l�gyan is �lelte k�r�l a White River h�v�s vize. Feln�zett, �s megl�tta a lemen� nap b�gyadt f�ny�t, amely m�g �ppen hogy le b�rt hatolni a meder m�lyire. "A v�z fenek�n vagyok" - gondolta Malaz�r, csak azt nem tudta m�g, milyen v�z is ez, �s hogy hogyan ker�lt � oda.
F�jt a lehatol� f�ny a szem�nek, mely �jra �s �jra felvillant, ahogy a felsz�nen az eltakar� �rnyak �jra �s �jra tovasodr�dtak...
�rnyak? Tetemek! Emberek� �s lovak� egyar�nt!
A csata!
Godrik!
Hirtelen eml�kezett mindenre. Berol kir�ly hal�l�ra, az azt k�vet� torzsalkod�sokra, a szak�t�sra, az elv�l�sra, a h�bor�ra, a csat�ra...
Godrik...
M�r eml�kezett. A p�rbajukra, amely olyan v�gtelen hossz�ra ny�lt, mintha m�r nem is lett volna se eleje, se v�ge. A p�rbajukra, mely kiizzasztott bel�l�k mindent: er�t, haragot, k�telyt, s nem hagyott nekik m�st, mint azt a rideg t�nyt, hogy �lni�k kell, k�l�nben meghalnak. A p�rbajukra, melyet megv�vtak ugyan, s � m�gsem tudja, hogy v�g�l megnyerte-e, vagy elvesz�tette.
"Itt fekszem a foly� m�ly�n" - k�nyszer�tette a m�g mindig f�radt agy�t gondolkod�sra. - "Meghaltam..." �s �rezte, hogy igaza van. M�s vil�g mezsgy�j�n j�rt, onnan j�tt vissza, ki tudja, mi�rt, ki tudja, meddig. De most itt van.
"A v�z..." - villant bel�. Bizonnyal holtnak hitt�k, �s belevetett�k a foly�ba. Nem tudt�k, hogy n�ki a h�s hull�mok nem a s�rt, hanem az �letet jelentik. A l�gy v�zcseppek �t �gy t�ltik fel, mint Helga s�s k�nnyei, melyek elv�l�sukkor az arc�t f�r�szt�tt�k.
Helga... Vajon mi lett vele? Agnes egy�rtelm�en azt �rta a level�ben, hogy Godrik �s Hedvig t�ml�cbe vetette, r�tul h�l�lva meg az asszony j�s�g�t, mely arra sarkallta szeg�nyt, hogy visz�lyukat is feledve Amar seg�ts�g�re siessen. Godrik viszont azt �ll�totta, hogy mi�ta Helga betette a l�b�t Roxfortba, semminem� h�rt nem kapott az otthon maradottakt�l, s r�ad�sul � maga j� f�l�ve el sem mozdult Saluc mell�l.
Godrik az �let�vel fizetett hazugs�gai�rt.
Hazugs�gai�rt...?
�, h�t hol van a seg�ts�g, hogy eld�nthesse, mi igaz �s mi a hamis? Elment a Mester is, cserbenhagyva �ket, s �k k�nytelenek vakon botork�lni ebben az ellens�ges vil�gban...
Meg kell keresni a Mestert. Olyan biztosan �rezte, hogy ez a teend�je, mint azt, hogy v�r l�ktet az ereiben. Meleg, �ltet� v�r, hi�ba ontott ki bel�le annyit Godrik...
Malaz�r megr�zta mag�t, m�g egyszer hagyta, hogy a sz�m�ra �ltet� v�z �tj�rja test�t, azt�n elrugaszkodott a foly� fenek�t�l, s mint a kil�tt ny�l, oly sebesen jutott fel a felsz�nre.
Nem t�vedett, a foly� tele volt holtakkal, noha - ezt most m�r biztosan tudta - egy nap is eltelt az�ta, hogy v�get �rt a csata, �s a t�l�l�k az�ta egyfolyt�ban temettek. M�gis annyi holttest sodr�dott a v�zben, hogy Malaz�r szinte csak �ggyel-bajjal b�rta kiker�lgetni �ket. �s ahogy l�pett volna ki a mederb�l, egy m�g meg is fogta a l�b�t, mintha vissza akarta volna h�zni a s�t�t m�lybe.
Malaz�r lepillantott. A tetem �gnek emelt orc�val lebegett a felsz�nen, beakadva a n�dasba, �s csak a hull�mok t�nca b�rta r� tehetetlen ujjait, hogy beleakadjanak Malaz�r csizm�j�nak d�szrojtjaiba, nem a maga tovasz�llt akarata.
A gr�f gyeng�den fejtette le mag�r�l a kapaszkod� ujjakat. Ismerte a holtat. J� ember volt.
�m ahogy felegyenesedett, egy �l� emberrel n�zett hirtelen farkasszemet.
- Csakhogy el�j�tt�l! - mondta a v�r�s szak�llas f�rfi. Valahonnan ismer�s volt... de honnan?
- Mi tartott ilyen sok�ig?
- Hogy mi...? - n�zett r� �rtetlen�l Malaz�r.
- Az a boszork�ny, Hedvig, m�r r�gen a tan�cs el�tt �ll, �s b�b�jaival �ppen arra k�sz�l r�venni az urakat, hogy a b�bj�t, Gwendolynt �ltess�k a tr�nra.
- Micsoda? - Malaz�r megr�zta a fej�t. Az im�nt hallottaknak csak fel�t �rtette, �m azt is csak zavarosan.
- Vele van a nejed is - folytatta k�m�letlen�l a v�r�s szak�llas.
- Helga?
- �t is megb�v�lte. - Olyan hideg a f�rfi szeme... - Ketten tukm�lj�k r� azt az asszonyt a gy�l�sre.
- Mi dolga Helg�nak az orsz�gos gy�l�sen? - vonta �ssze Malaz�r a szem�ld�k�t.
- Azt hiszik, okosabbak, mint a f�rfiak - villogott gonoszul a v�r�s szak�llas szeme. - De az is lehet, hogy csak Godrik parancs�t k�vetik...
- Godrik�t?!
- H�tha � akarja korm�nyozni val�j�ban az orsz�got a tr�n m�g�tt �llva.
Malaz�r k�telkedett.
- Godrik meghalt - mondta.
A f�rfi sz�ja sz�le g�nyosan lebiggyedt.
- �gy, mint te? - vetette m�g oda, azt�n elfordult �s a t�volba meredt.
Malaz�r �nk�ntelen�l is k�vette a tekintet�t. Abban az ir�nyban, amerre n�zett, egy f�rfit pillantott meg, aki Kingtown fel� igyekezett. S az a f�rfi m�g e t�volban is Godrikra eml�keztetett...
Malaz�r �nk�ntelen�l is a kardja ut�n kapott, de a h�velye, mely most is a combj�t verdeste, �resen �llt.
- Ha fegyverre van sz�ks�ged - �rezte meg a v�r�s a mozdulat�t, - �me. - S azzal a gr�f fel� ny�jtott egy sz�les kardot. Malaz�r kardj�t.
A gr�f nem t�rte a fej�t azon, hogy hogyan ker�lt a v�r�sh�z a fegyvere, hanem sz� n�lk�l �tvette, �s tekintet�t le nem v�ve a Godrikhoz oly hasonlatos alakr�l, futva indult el Kingtown fel�.
*
- Az megengedhetetlen! -ki�ltott fel Draco, �s Saluc csatlakozott hozz�:
- Megengedhetetlen!
*
Godrik egyenletes, kitart� fut�ssal k�zel�tette meg a kir�lyi v�rat. Mi�ta fel�ledt a t�zben, m�r teljesen visszanyerte az erej�t, s�t haragja r�v�n meg is sokszorozta azt.
Teh�t Helga azon mesterkedik, hogy a gy�l�ssel elfogadtassa kir�lynak Gwendolyn hercegn�t, ki tulajdonk�pp nem lesz m�s, csak eszk�z Helga kez�ben? Azazhogy ink�bb Malaz�r kez�ben, aki ki�tl�je ennek az eg�sz sz�rny�s�gnek? �s Helga �gy megb�v�lte a szerencs�tlen Hedviget, hogy az m�g t�mogatja is ezt az esztelen tervet? M�r ha igaz, amit az a megmagyar�zhatatlanul ismer�s barna szak�llas f�rfi mondott neki, mikor lel�pett a m�gly�r�l...
Mert a h�rnek ellentmondani l�tszott visszat�r� eml�kezete, mely Malaz�rt holtk�nt id�zte fel el�tte, s Godrik tudta is, hogy azt a csap�st, amit ellenfele fej�re m�rt, nem �lhette t�l senki. Igaz, hogy Malaz�r ugyanazt a csap�st m�rte �r� is - egyszerre k�vett�k el ugyanazt a hib�t �s egyszerre is haszn�lt�k ki a m�sik gyenges�g�t, - �m az � test�t m�gly�ra vetett�k, hogy elhamvassz�k �lettelen tetem�t, �s ezzel - �ntudatlanul - �j �letre keltett�k. Mert n�ki, Godriknak, Griffend�l gr�fj�nak, a T�z Ereje �rz�j�nek nem v�gzete a l�ngtenger, hanem l�teleme...
Ha Malaz�rt is t�zbe vetett�k, akkor �r�kre v�ge. �m ha a White River h�v�s viz�be - mint oly sok m�s holttestet, - akkor visszat�rhet. �s ha visszat�r, folytathatja �rd�gi terv�t.
"Pedig milyen nagy sz�jjal mondta, hogy n�ki nagyobb hatalma van, mint egy kir�lynak!" - eml�kezett vissza Godrik. Volt is hatalma val�ban, de �gy l�tszik, ez sem volt el�g.
Malaz�rban is ott folyik csal�dja telhetetlen, hatalom�hes v�re, minden kell neki.
Gwendolynon kereszt�l a t�nyleges kir�lyi hatalom, Helga �s a megb�v�lt Hedvig r�v�n a F�ld �s a L�g ereje, a V�z ereje pedig eleve az �v� volt. Amart eltette l�b al�l - s m�g volt pof�ja azt �ll�tani, hogy megmentette! - �s ezek ut�n csak egyvalaki �llhatott volna �tj�ba; �, Godrik. Vele pedig v�gzett.
"De elsz�m�totta mag�t a kurafi!" - csikorgatta a fog�t d�h�ben Godrik. - "Itt vagyok, �lek �s j�v�k! �s esk�sz�m az �giekre, hogy azt is meg fogja b�nni, hogy megsz�letett!"
Godrik �ntudatlanul is megemelte kardj�t, melyet az a barna szak�llas f�rfi adott vissza neki, �s fej�t leszegve m�g elsz�ntabban futott a kir�lyi v�r fel�.
*
- Megengedhetetlen! - t�d�totta Saluc is, �s ekkor kiv�g�dott a terem k�t szemben �ll� ajtaja.
Az egyiken Godrik, a m�sikon Malaz�r rontott be. Godrik arca, ruh�ja koromt�l feket�llett, Malaz�r tet�t�l talpig csurom v�z volt, �m mindkett�j�k arca d�h�dt elsz�nts�got t�kr�z�tt, kez�k pedig kivont kardjukat szorongatta.
Az asszonyok fel� rohantak, kardjukat fenyeget�en emelt�k fel�j�k, de nem lehetett tudni, melyik�k melyik n�t t�madta volna, mert �szrev�ve egym�st - �s egym�s sz�ndok�t - v�g�l egym�sra s�jtottak.
�gy t�nt, mintha k�t vill�m cik�zott volna kereszt�l a tan�cstermen: egy balj�slat� set�t, �s egy fenyeget� vil�gos.
- Ki e helyen kardot mer emelni, h�h�r kez�re adatik! - ki�ltott fel �les hangon az ifj�, aki m�r eddig is t�bb soron avatkozott be a dolgok menet�be.
- Le a karddal!! - l�pett el�re a hercegn� is, �m kettej�k szav�nak sem lett volna sok hat�sa, ha a k�t asszony nem veti mag�t a k�zd�k k�z�.
- �llj f�lre, Hedvig! - vicsorgott Godrik.
- Helg�t akarod b�ntani? - ki�ltott r� teljes d�bbenettel Hedvig.
- F�lre! - intett asszony�nak parancsol�n Malaz�r, de az nem engedelmeskedett.
- Megb�v�lt e boszork�ny! - pr�szk�lt Godrik Hedvignek, �m a n� ism�t az �tj�ba �llt:
- Csak a testemen kereszt�l!
- F�lre! - ord�tott imm�r Malaz�r, de Helga ehelyett megfogta csupasz kezeivel a k�t borotva�les peng�t, mely m�g most is �ssze�rt.
Malaz�r elr�ntotta volna a kardj�t, de a hirtelen mozdulata csak arra volt j�, hogy elv�gta vele az asszony kez�t. Godrik ezt l�tva g�rcs�sen �sszer�ndult, s ennek nyom�n b�bor cseppek kezdtek hullani Helga m�sik kez�b�l is.
Mindk�t f�rfi megdermedt.
Helga nem n�zett egyik�kre sem.
- Ki adta kezetekbe a kardotokat? - k�rdezte halkan a fegyverekre meredve.
- Egy v�r�s szak�llas f�rfi - mondta Malaz�r felvont szem�ld�kkel. Nem �rtette, mi�rt olyan fontos ez, de k�nosan �rezte mag�t a tehetetlens�gbe dermedve. Mozdulni sem mert, nehogy nagyobb k�rt okozzon Helg�ban, hiszen az asszony tov�bbra is elsz�ntan markolta a k�t kardot, noha mindk�t tenyer�b�l folyt a v�re.
- Egy barna szak�llas f�rfi - felelte Godrik rosszat sejtve.
- �smeritek �ket? - j�tt Helga �jabb k�rd�se.
- Igen... Nem... - bizonytalankodott Godrik.
- Nem is tudom... - t�prengett hi�ba Malaz�r is.
Helga �s Hedvig �sszen�ztek. �k m�r sejtett�k, kik lehettek azok a f�rfiak.
- B�rmivel is usz�tott ellenem - mondta Hedvig halkan Malaz�rnak, - hogyan adhatsz hitelt egy idegen szav�nak?
- Mit l�tok, az igazolja �t - felelte ridegen a gr�f. Hedviggel szemben nem zavart, hanem haragot �rzett.
- �s mit l�tsz?
- Hogy megbabon�ztad - mondta Malaz�r m�g ridegebben, mik�zben fej�vel Helga fel� intett.
- S ezt abb�l l�tod, hogy mellettem �ll? - n�zett r� h�v�s-k�rd�n Hedvig.
- J�l eml�kszem, hogy nem bar�ts�ggal v�ltunk el - m�rte v�gig a n�t Malaz�r j�ghideg tekintettel, �m Hedvig - a gr�f legnagyobb megr�k�ny�d�s�re - elmosolyodott.
- N�k�nk nem �rthat se es�, se sz�l, testv�r!
Malaz�rban m�g a leveg� is bennrekedt. Hogy mer neki most Hedvig a Sz�vets�g �ltali testv�ris�g�kre c�lozni? M�g csak fel sem ocs�dhatott megd�bben�s�b�l, amikor meg�t�tte f�l�t Helga halk hangja:
- �n b�ty�m, kiontott v�remre k�rlek, tedd el a kardodat! - S Malaz�r megr�k�ny�d�s�re Godrik - egy pillanatnyi t�tov�z�s ut�n - eltette a kardj�t.
Helga ekkor Malaz�rra n�zett. A f�rfit mellbe v�gta az asszony tekintet�nek kem�nys�ge.
- Ha elengedem a kardod, h�vely�be teszed-e vissza, vagy megpr�b�lsz-e �ld�k�lni vele? - k�rdezte a n�.
"Mi�rt ilyen rideg? Godrikban mi�rt b�zik, s bennem mi�rt nem?" - villant �t Malaz�r agy�n a k�ts�gbeesett k�rd�s, de mindebb�l az arc�n nem l�tsz�dott semmi. Rezzenetlen�l �llta Helga metsz�en �les pillant�s�t.
- Nem fogok �ld�k�lni - �g�rte. �m mikor az asszony elengedte v�gre peng�t, hozz�tette: - De eltenni sem fogom, m�g f�nyt nem der�tek r�, hogy mi t�rt�nik itt.
- Helyes! - l�pett mell� Draco. - Nagyon helyes, b�csik�m! Igencsak elk�l m�r itt egy er�s kar, mely rendet teremtene ebben a fejetlens�gben!
- �s a rendet Malaz�r kardja �ltal k�pzeled biztos�tani? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Saluc.
- Nem �n tehetek r�la, hogy a te bajnokod asszonyn�pnek hajb�kol - vetette oda f�l�nyesen Draco.
Saluc idegesen kapott a saj�t kardja markolata fel�, �m ekkor megsz�lalt Helga:
- El�g!
Nem ki�ltott, szav�t m�gis meghallott�k a terem legt�volabbi zug�ban is. Volt valami a kicsi asszony hangj�ban, ami�rt r� kellett figyelni; tal�n a h�v�s sz�ban rejl� m�rhetetlen er�, tal�n a visszafogotts�g�ban izz� feneketlen harag, ki tudja. �m akarva-akaratlanul minden szem r�t�vedt, szinte l�legzetvisszafojtva lest�k, ahogy �sszeh�zott szemmel ennyit mondott Malaz�rnak:
- Kik itt vannak, el�g er�snek �rzik magukat kardjuk n�lk�l is, csup�ncsak �rveikkel felfegyverkezve. De te t�gy, amint j�nak l�tod.
Malaz�r arca megr�ndult, mintha ostorral v�gtak volna v�gig rajta, de nem tette el a fegyvert.
- Nem b�zol a saj�t nejed szav�ban? - csod�lkozott r� Godrik, de csillap�t�nak sz�nt szavai pont az ellenkez� hat�st �rt�k el; Malaz�rt el�nt�tte a d�h.
- Nem! - v�gta r�. - Hiszen a te akaratod nyilv�nul meg benne!
- Az eny�m? - kerekedett ki Godrik szeme.
- Tagadod t�n, hogy Hedvig a te parancsodra megb�v�lte a szerencs�tlent?
- Mit besz�lsz?
- Hisz el�g r�n�zni! - mutatott Malaz�r hevesen Helg�ra. S val�ban szembe�tl� volt, hogy az asszony milyen hideg tekintettel n�zett az ur�ra. - Mi m�st�l lenne ilyen?
*
Messze �szakon, ahol egy m�k�d� vulk�n t�rt az �gbe a tenger mellett, �s furcsa f�t rejtett mag�ban a part f�veny�re helyezett olt�rszer� szikla, a s�t�ts�g kezdett alakot �lteni.