Non mi hai mai visto

V�gre! Itt �llok a h�zad el�tt; hatalmas, felt�n�, hivalkod�; uralja az utc�t – olyan, mint te magad. Illik hozz�d. Mennyibe ker�lt? H�ny milli�t �lt�l bele?

A kapu el� l�pek. Belen�zek a kamer�ba, majd lehajtom fejem, �s hagyom, hogy hajam eltakarja az arcomat. A figyel� azt hiszi: szer�ny, f�l�nk, megillet�d�tt l�ny vagyok. Hiheti is, hisz nem l�t a vastag hajf�gg�ny m�g�. Nem l�tja a mosolyomat. Azt a fajta mosolyt, amire a k�ls� szeml�l� azt mondan�: „V�gigfutott t�le a h�tamon a hideg”.

�gy l�tszik, �tmentem a vizsg�n – a kapu kit�rul. V�gigvezetnek a folyos�kon �s a termeken. Nem csal�dtam benned – mindennek p�nz szaga van. Bevezetnek a „szent�lybe”, a te szent�lyedbe, �s v�gre, annyi �v ut�n ism�t szemt�l szemben �llunk. Telefon�lsz – pont, mint amikor el�sz�r (�s utolj�ra) fogadt�l minket.

�vatosan felm�rlek – nem sokat v�ltozt�l. Csak �regedt�l h�sz �vet. A hajad elkezdett deresedni, de az arcod ugyanolyan maradt – legf�ljebb n�h�ny r�nccal szaporodott. De a kem�ny, hat�rozott �ll, a hossz�k�s arc, a telt sz�j, az egyenes orr �s a hideg, �tl�thatatlan sz�rke szemek – a l�nyeg – az ugyanaz maradt. �zletember, b�szke csal�dapa, bizalomgerjeszt� – ez jut esz�be r�lad egy k�ls� szeml�l�nek. De �n nem hiszek az �lc�dnak. Az �rd�g mindig bizalomgerjeszt�.

Befejezed a besz�lget�st, �s fel�m fordulsz. Intesz, hogy �ljek le, �s alaposan szem�gyre veszel. „Ves�be l�t� pillant�s” – jut eszembe.

A sz�vem a torkomban dobog. Er�szakkal nyugalmat er�ltetek magamra. Te biztos, hogy nem ismersz fel, hisz legfeljebb a kisl�nyra eml�kezhetn�l – de �t m�r r�g elfeledted, ebben biztos vagyok. De engem kell v�lasztanod a titk�rn�i �ll�sra – �s hogy a c�lomat el�rjem, nyugodtnak kell lennem. �sszeszedem magam, �s a besz�lget�sre koncentr�lok.

Egy �r�val k�s�bb megk�nnyebb�lve l�pek ki a kapun. Egyenesen hazasietek, �s csak akkor merem elengedni magam, mikor m�r kulcsra z�rtam az ajt�t. Letelepszem a kanap�ra, �s felszabadultan nevetek. Igen! Siker�lt! V�gre el�rem a c�lom; a c�lt, ami n�h�ny �ve �letben tart. �s azt�n… Azt�n nyugodtan halhatok meg.

Ez a gondolat ezer m�sikat ind�t el. P�r percig csak �ld�g�lek, �tgondolom a tennival�imat – azt�n hat�rozottan f�l�llok. Ma p�ntek van, h�tf�n pedig m�r munk�ba kell �llnom. De addig m�g sok dolgom van.

Izgatott tervezget�ssel telik a h�tv�ge – nem is csoda, hogy hamar felvirrad az �j h�t els� napj�nak reggele. Az emberek �ltal�ban nem szeretik a h�tf�t. �ltal�ban egyet is �rtek vel�k. De a mai nap k�l�nleges. R�miszt� mosolyra h�z�dnak az ajkaim. Igen, val�ban k�l�nleges.

Nyugodt, de gyors l�ptekkel sietek v�gig az utc�kon. Hamarosan m�r a titk�rn�i szob�ban �llok. Letelepszem, �s hozz�l�tok a munk�hoz. Nemsok�ra te is meg�rkezel.

Kegyetlen�l lassan telnek az �r�k. �loml�bon j�rnak a percek. V�gre el�rkezik az �n id�m – sz�netet tartasz. Any�m mes�lte, hogy ilyenkor kikapcsolod a kamer�t �s telefonodat, �s csak �ld�g�lsz a szob�dban. Az �n szerencs�mre, �s a te szerencs�tlens�gedre megtartottad ezt a szok�sodat. Ahogy, gondolom, az �sszes t�bbit is.

Csendesen bel�pek az ajt�n, �s halkan kulcsra z�rom. A kattan�sra felkapod a fejed, �s r�m meredsz.

- Mit keres itt? – csattan a k�rd�s, halkan, de a szemed fenyeget�en villog. Csakhogy engem nem tudsz megijeszteni. Zsebre v�gom a kulcsot. Erre m�r feljebb emeled a hangod.

- Azonnal menjen ki! M�gis, hogy k�pzeli? Vil�gosan megmondtam, hogy ne zavarjon senki. Azt hiszi, mag�ra ez nem vonatkozik?

- Azt – felelem r�viden �s halkan. Lassan elindulok fel�d.

- Hogy k�pzeli?! – csattansz fel. – Ki van r�gva!

Megvet�en elmosolyodom, �s el�h�zok egy pisztolyt a t�sk�mb�l. R�m�lten felpattansz, �s a sz�kedet felbor�tva, h�tr�lni kezdesz.

- Mit akar t�lem? – a szemedben f�lelem. A h�tad koppan a falon.

- Fizets�get – egyre k�zelebb �rek.

- P�nzt akar? Mennyit? - l�tom a megk�nnyebb�l�st a szemedben. Most m�r nem f�lted az �leted. Elmosolyodom – te megborzongsz. H�nyszor �lmodtam m�r err�l! Milyen r�g�ta v�rok erre a percre!

- Nem kell a p�nzed. M�sod kell.

- Mim? – rettensz meg. A szemedbe lassan �jra visszat�r a f�lelem. Verejt�kcs�ppek folynak v�gig az arcodon.

- Az �leted – felelem nyugodtan. – Ezzel tartozol nekem.

L�tom ahogy szemed megtelik retteg�ssel. De m�g rem�nykedsz.

- Tartozom? Mi�rt? – k�rded.

- K�t �letet vett�l el t�lem. �letet �let�rt – felelem hidegen. Meg�llok t�led n�h�ny l�p�snyire. N�zem a szemed. M�g nem t�nt el bel�le a rem�ny. Tal�n nem is fog, csak majd a v�g�n.

- �letet �let�rt? Nem t�l idej�tm�lt ez? – nevetsz fel. Hideg �s magabiztos ez a hang, de a m�ly�n ott bujk�l a f�lelem �s a zavarodotts�g. – Ma m�r az �let�rt is p�nzzel fizetnek. Rajta, mondjon egy �sszeget, azt�n tegye le azt a pisztolyt!

Hagylak rem�nykedni. Azt hiszem, most �rtem meg, hogy mi�rt j�tszik a macska az eg�rrel. �jra elmosolyodom.

- Lehet, hogy idej�tm�lt vagyok – felelem. – De nagyvonal�.

A szemedb�l sz�kik a f�lelem. De nyomban visszat�r, mikor folytatom.

- Igen, nagyvonal� vagyok. K�t �let�rt csak egyet k�rek. A tiedet.

R�m�lten felord�tasz.

- Maga �r�lt! Egy�ltal�n, ki maga?! Mi�rt akar meg�lni?! �s hogy mer letegezni?

Milyen furcsa dolgok foglalkoztatj�k az embert a hal�la el�tt.

- Nyugodj meg, minden jogom megvan arra, hogy letegezzelek. �s hogy ki vagyok? – mosolyodom el. – Hogy ki vagyok? Nem ismersz meg apuci? – k�rdezem g�nyosan.

Rettegve meredsz r�m. L�tom a szemeden: �r�ltnek tartasz. Lehet, hogy az is vagyok.

- Mif�le apuci? – leheled. – Nekem nincs l�nyom!

- Hivatalosan t�nyleg nincs – hagyom r�d. – De had friss�tsem fel az eml�kezetedet. H�sz �vvel ezel�tt m�r tal�lkoztunk egyszer. Elj�tt hozz�d egy n�, hogy seg�ts�get k�rjen a gyermeke – a te gyermeked – nevel�s�hez. Te kidobattad. Ez a n� tizenh�t �ve, pontosan ugyanezen a napon, meghalt. Hal�la ut�n egy levelet kapt�l. Egy levelet, melyben arra k�rt, hogy neveld fel l�ny�t, vagy legal�bb keress neki nevel�sz�l�ket. Eml�kszel m�r apa? – felelem izz� szemekkel.

L�tom az arcodon a felismer�st, mikor alaposan szem�gyre veszel. R�m�lten felord�tasz.

- A szemed! A szemed!

- Most m�r megismersz, igaz? – suttogom gy�l�lettel telt hangon.

- Sz�val ez�rt akarsz meg�lni! – mondod. – Figyelj r�m, elmagyar�zom a dolgokat, hisz szeg�ny any�d nyilv�n m�sk�nt mondta el – elkapod a szemem villan�s�t. Felemeled a kezed, �s gyorsan folytatod. – nem azt mondom, hogy hazudott, csak azt, hogy any�d nem �rtette meg az �n helyzetemet. Figyelj r�m, elmagyar�zom. Biztos vagyok benne, hogy a v�g�n igazat adsz nekem, �s megbesz�lj�k ezt a kis f�lre�rt�st.

Hallgatom szavaidat. N�zem f�l�nyes tekintetedet, ami lassan �jra norm�liss� v�lik. Nyeregben �rzed magad. �n pedig hallgatlak, �s egyre n� bennem a gy�l�let.

- N�zd, �n nagyon kedveltem any�dat, de mikor terhes lett, nem gondoskodhattam r�la tov�bb. Nekem csal�dom volt �s komoly t�rsadalmi poz�ci�m – el tudod k�pzelni, hogy mivel j�rt volna, ha kitud�dik, hogy nem szeret�m van, hanem k�t csal�dom?! Ezt nem engedhettem meg magamnak, �gy szak�tottam any�ddal. �gy nyolc �vvel k�s�bb bukkant fel ism�t…

- H�t �s f�l – sz�rom k�zbe.

- Az mindegy – legyintesz. – Hozott t�ged is. H�re is ment a dolognak – alig tudtam tiszt�ra mosni magam. Ezek ut�n nem t�mogathattalak, �s �rthet� okokb�l nevel�sz�l�ket sem kereshettem neked – err�l k�l�nben is az any�dnak, vagy az �llamnak kellett volna gondoskodnia. Rem�lem meg�rtesz – gondolnom kellett a t�rsadalmi poz�ci�mra. �s most – mosolyogsz r�m, de ebben nincs egy cs�pp melegs�g se (hogy is lehetne?!) – besz�lj�nk a k�rp�tl�sr�l.

- Nem – mondom halkan. – El�bb hallgass v�gig. Mikor kidobtad any�mat, neki nem volt hova mennie, �s ezt te is nagyon j�l tudtad! M�gis az utc�ra raktad, �s m�snap m�r be is k�lt�ztetted az �j szeret�det!

Any�m az utc�n sz�lt meg engem, �s h�t �vesen elhozott, hogy t�mogat�st k�rjen a tan�ttat�somhoz. V�laszul kidobatt�l minket. Iszonyatos k�r�lm�nyek k�z�tt �lt�nk, �s �gy kerest�nk p�nzt, ahogy tudtunk – de mi�rt is mes�ljek err�l? �gysem �rdekel t�ged.

H�rom �vvel k�s�bb any�m belehalt ebbe – kezd emelkedni a hangom. – Nem b�rta tov�bb. Tudod, hogy halt meg? A te neveddel az ajkain! Az volt az utols� szava! Hal�l�ig szeretett �s soha egy rossz szava nem volt r�lad! – �v�lt�m. – � is mindig a k�nyszer�t� k�r�lm�nyeket hangs�lyozta! Azt mondta, azzal hitegette mag�t, hogy te val�j�ban j� ember vagy, �s majd t�mogatsz engem! Ebben b�zott, ez k�nny�tette meg a hal�l�t! De ha van mennyorsz�g, any�m s�rva �l ott, mert te nem tett�l semmit egy t�z �ves kisl�ny�rt, aki egyed�l maradt az utc�n! Gy�m�gy? Egy fr�szt! �gy �ltem, ahogy tudtam! El�sz�r csak loptam, azt�n prostitu�lt lettem! Megcsin�ltam b�rmit, csak hogy egy kis p�nzhez jussak. P�r h�napja �sszegy�lt annyi, hogy kib�relhettem egy b�torozott lak�st, �s kutathattam ut�nad. �s azt l�ttam, hogy neked m�r annyi p�nzed volt, hogy azt se tudtad, mire k�ltsd, mik�zben �n nyomorogtam!

- De most m�r v�ge – pr�b�lsz megnyugtatni. – Elismerem, hogy hib�ztam, de most j�v�teszem. Bus�s j�vedelmet biztos�tok neked. Fiatal vagy, el�tted az �let, ne legy�l gyilkos!

Keser�en, �r�lten nevetek fel.

- F�lted a b�r�d, mi? Van is mi�rt! Igen hib�zt�l. �s j�v� is fogod tenni. Meghalsz.

- Mi�rt? – sz�k�lsz fel, �s a falhoz lapulsz.

- Mi�rt? Azt k�rdezed, mi�rt? – suttogom. – Any�m�rt! Egy n��rt, akit becsapt�l, felhaszn�lt�l, majd meg�lt�l! �s egy l�ny�rt – egy boldog, fiatal l�ny�rt, akinek szerelme, otthona, csal�dja, akinek emberi �lete van! Aki lehettem volna! De soha nem lettem, �s soha nem is lehetek, mert te meg�lted!

- De hiszen itt �ll el�ttem! Ez m�g mind a ti�d lehet! – a hangod megtelik k�ts�gbees�ssel.

Felkacagok, de ebb�l a nevet�sb�l hi�nyzik minden �r�m.

- Nem, ez m�r soha nem lehet az eny�m. Az �n napjaim meg vannak sz�ml�lva. �vek �ta hal�los beteg vagyok – az eddigi �letm�domnak k�sz�nhet�en. Csak a bossz�v�gy tartott eddig �letben. Hamarosan meghalok. M�r csak n�h�ny napom van h�tra. De el�bb sz�mon k�rem t�led azt a kisl�nyt, akit eldobt�l magadt�l, azt a l�nyt, aki lehetett volna, azt az �letet, amit �lhetett volna. De azt az �letet elvetted t�le, azt a kisl�nyt meg�lted, az a l�ny pedig soha nem n�tt fel! Ez�rt fogsz meghalni.

- De kisl�nyom… - hebeged.

- Ne merj �gy nevezni! – �v�lt�m.

- De az a l�ny – az te vagy! – ki�ltod k�ts�gbeesetten.

Lassan megcs�v�lom a fejem, mik�zben felemelem a pisztolyt.

- �n voltam. De m�r nem vagyok. Itt csak egy k�s�rtet �ll. Egy k�s�rtet, akit te teremtett�l – �s aki a vesztedet okozza – a ravaszra teszem a kezem. – Perch� non mi hai mai visto. Mert soha nem l�tt�l engem. Csak meg�lt�l.

A szemedbe n�zek – most �rtetted meg. M�r csak retteg�st l�tok benne.

Megh�zom a ravaszt.