S�rv�r

- H�! Te n�mber! L�togat�d j�tt!


- Ki az? - k�rdezte az asszony.

- Egy szerzetes. Ne k�rdez�sk�dj! - mordult r� a porkol�b. - Told ide a r�cshoz a pof�dat!

- Szeretn�k vele n�gyszemk�zt besz�lni - sz�lalt meg egy m�ly hang. Tulajdonosa az �rny�kban �llt, nem lehetett l�tni, kicsoda, �s mit tesz, de a n� kit�n� f�le hallotta az arany csend�l�s�t, ahogyan az �rny�kban �ll� ersz�ny�b�l az �r mancs�ba v�ndorolt.

- Term�szetesen, aty�m - k�szs�geskedett a porkol�b. - Van itt egy f�lke, ott szoktunk �tkezni, oda bemehettek. De vigy�zz, mert ez egy boszork�ny! Nehogy meg tal�ljon babon�zni!

- K�sz�n�m! - b�lintott a m�ly hang tulajdonosa. - Az �r velem van, �s a keresztet viselem nyakamban. �s ne sz�l�ts aty�nak! Csak testv�r vagyok.

- �rtem, testv�r. Oda menj! - mutatott a f�lke ajtaja fel�. - Te meg, n�mber, l�dulj!
Azzal kinyitotta a cella ajtaj�t, �s v�ll�n�l fogva kipender�tette az asszonyt.

- Ha m�g egyszer �gy mersz hozz�m �rni, meg�tkozlak! - d�rg�lte a v�ll�t a n�. A porkol�b ijedten h�nyta mag�ra a kereszteket, �s babon�san h�tr�lt.

A n� bement a f�lk�be. Hallotta, ahogy a porkol�b siet�sen becsukja m�g�tte az ajt�t. Vele szemben egy k�mzs�s alak �llt, aki most h�travetette a csukly�j�t. J� darabig csak m�regett�k egym�st.

A szerzetes egy negyven-negyven�t �v k�r�li asszonyt l�tott, apr�, t�r�keny, de sz�lfaegyenes termettel. B�re feh�r volt, mint a h�, arc�n elsz�rtan n�h�ny szepl�. Csak a smaragdz�ld szeme k�r�l l�tsz�dott n�h�ny szarkal�b, �s a l�ngol�an v�r�s haj�ba vegy�lt m�r egy-k�t �sz tincs, m�s azonban nem nagyon mutatta a kor�t. Most, ahogy a szerzetest figyelte, szeme �s sz�ja sark�ban pajkos mosoly j�tszott.

A n� pedig egy magas, megtermett f�rfit l�tott. Most, hogy csukly�j�t h�travetette, nehezen lehetett elhinni, hogy szerzetes, sz�nfekete szem�n l�tszott, hogy � szokott m�soknak parancsolni, nem m�sok �neki. Derek�t is egyenesen tartotta, �gy, mint aki ritk�n hajlik meg, az al�zatos testtart�s csak a szerzetei ruha kieg�sz�t�je volt. � sem volt m�r fiatal, �tven �v k�r�li, hossz�, fekete haj�ba, szak�ll�ba j�csk�n keveredtek m�r �sz sz�lak is.

- Na, n�mber - sz�lalt meg -, kellett ez neked?

- Ugyan, Malaz�r! - felelt a n� mosolyogva. - Ez csak a k�r�lm�nyek szerencs�tlen �sszej�tsz�sa.

- Nem tetszik nekem, hogy �jra �s �jra kiteszed magad ilyesminek - cs�v�lta a fej�t a f�rfi, mik�zben sz�tt�rta a karj�t, hogy a n� beleb�jhasson az �lel�s�be. - Minek kell a mugli sz�rmaz�s� gyerekeket a Roxfortba vinni?

- Malaz�r! A sz�rmaz�s nem sz�m�t! Ha egy gyerek var�zstehets�ggel sz�letett, mindegy, kik a sz�lei, ki kell k�pezni!

- Tov�bbra sem l�tom be, mi�rt - d�nny�gte a f�rfi.

- Az�rt - magyar�zta a n� nyomat�kosan, mintha gyermekkel besz�lne -, mert ha tudatlanok maradnak, bajt okozhatnak a k�pess�geikkel magunknak �s m�soknak is. De ezt m�r megbesz�lt�k!

- Igen, mint ahogy azt is, hogy a mugli sz�l�k gyerekei megb�zhatatlanok. Olyan k�rnyezetbe sz�letettek, ahol a var�zsl�kt�l �s a boszork�nyokt�l f�lnek, �s azt hiszik, hogy a s�t�t er�k szolg�i.

- H�t ebben van is valami, be kell l�tnod - mondta a n�. - Nem egy k�z�l�nk val�ban �t�llt a s�t�t oldalra. No �s harminc �ve volt a nagy h�bor�, eml�kszel? K�zt�k �s k�zt�nk.

- Eml�kszem! - b�lintott Malaz�r. - De �ppen ez�rt kellene a mugliknak is eml�kezni�k, hogy nem minden var�zsl� gonosz. Hiszen mi mentett�k meg �ket!

- Csakhogy ezt nem vert�k nagydobra, dr�g�m! - mosolygott a n�. - Rajtunk k�v�l igen kevesen tudj�k, hogy mi is volt a mi szerep�nk. �s a muglik tudj�k a legkev�sb�.

- Helga, akkor sem tetszik ez nekem! L�tod, most is a prib�kek kez�re adtak azok a muglik! Pedig csak az�rt ment�l oda hozz�juk, hogy ki akarod tan�tani a gyerek�ket. �s m�gis megb�lyegeztek! Boszork�nynak ki�ltottak ki!

- De hiszen az is vagyok! - mosolygott Helga. - �s �ppen ez�rt mi bajom lehetne? M�gly�ra akarnak vetni. Na �s?

- Tudom, hogy a m�gly�t�l semmi bajod nem lesz, de... ez annyira megal�z�!

- Megal�z�, hogy Malaz�rnak, Mardek�r gr�fj�nak a hitvese m�gly�n �g el? - g�nyol�dott Helga. Tudta, hogy Malaz�rnak a c�m �s a rang mindig is gyenge pontja volt. �s gyeng�d g�nyb�l sz�tt nyila most sem t�vesztett c�lt. Malaz�r szem�ld�ke �sszeh�z�dott, orrcimp�i kiss� kit�gultak.

- Az a megal�z�, hogy egy ilyen rendk�v�li boszork�nnyal �gy b�nnak! - f�jtatott. - V�g�l is olyan er�knek parancsolsz, amelyet �k �sszel fel sem tudnak fogni!

- Pontosan, dr�g�m! - komolyodott el Helga. - Nem tudj�k felfogni, hogy mit tesznek, teh�t felesleges haragudni r�juk! Holnap sz�pen el�getnek, azt�n amikor hazamennek annak a k�t tehets�ges gyereknek a sz�lei is, �jra bekopogtatok hozz�juk. Sz�rnyacsk�kkal, gl�ri�val, mint az �r angyala, �s viszem a gyerekeket. Az � gyerekeik - tette ujj�t a f�rfi sz�j�ra, hogy az ne tudjon megsz�lalni - m�r var�zsl� sz�l�k gyermeki lesznek. �s az � k�pz�s�k ellen m�r neked sem lesz kifog�sod!

Malaz�r azt a m�dszert v�lasztotta, hogy megcs�kolta Helga ujj�t, ezut�n m�r el tudta venni a sz�ja el�l.

- Rendben, nem tudt�l meggy�zni, de elfogadom, mert te mondod. Viszont m�g mindig nem �rtem, mi�rt neked kell a nagyvil�got j�rnod? Vannak m�r j�l kik�pzett tan�tv�nyaink, mi�rt nem �ket k�ld�d?

- Hi�nyzik a feles�ged? - nevetett a f�rfira nem minden kac�rs�g n�lk�l Helga.

- �s ha igen, az baj?

- Dehogyis! - nevetett Helga. Karjait a f�rfi nyaka k�r� fonta, arc�t oda szor�totta a szak�ll�hoz, �gy suttogta a f�l�be. - Holnap este m�r otthon lesz�nk! �s j� darabig nem megyek sehov�!

*

M�snap d�lel�tt hatalmas t�meg ver�d�tt �ssze a v�roska f�ter�n. V�s�ros nap l�v�n egy�bk�nt is t�bben j�ttek, mint m�skor, de most, hogy ilyen l�tv�nyoss�g lett be�g�rve, m�g azok is bej�ttek a k�rnyez� falvakb�l, akik k�l�nben otthon maradtak volna.
Boszork�ny�get�s! �s r�gt�n kett�! Reggelig m�g csup�n egyr�l volt sz�, de az �jjel egy fiatal n� megsebes�tett h�rom katon�t. Teljesen vil�gos, hogy a s�t�t er�k seg�ts�g�vel siker�lt neki ez. Boszork�ny! M�gly�t al�!

A templom harangja megkondult. A v�roska b�rt�n�nek kapuja kit�rult, �s k�t szek�r g�rd�lt ki rajta. Mindegyik szek�ren ketrec, a ketrecekben egy-egy n�. Egy id�sebb �s egy fiatal. A t�meg �sszetorl�dott. Mindenki a szekerek k�zel�be akart f�rk�zni, hogy min�l k�zelebbr�l l�ssa az el�t�lteket. L�ssa, f�jjogjon r�, megdob�lja, vagy esetleg lek�pje.

A fiatal n� m�g szinte gyermek volt, nem t�bb tizen�t-tizenhat �vesn�l. Csel�d lehetett, mert szeg�nyes, folt h�t�n folt ruh�t viselt. T�pett volt a ruha, rongyokban l�gott r�la. Arc�ra r�sz�radt a v�r, ami orr�b�l folyhatott el�z� �jszaka, arc�n, nyak�n �l�nk piros foltok, mintha �sszevert�k volna. A l�ny k�ts�gbeesve kapaszkodott a ketrec r�csaiba, szem�b�l meg�ll�s n�lk�l folytak a k�nnyek. Kiab�lt is, de hogy mit, azt a t�meg �v�lt�seit�l nem nagyon lehetett �rteni. Hogy �rtatlan, mi m�st mondhatott volna? Hisz mind azt mondj�k!

Az id�sebbik n� - Helga - rezzenetlen arccal t�rt mindent. Arc�n csak akkor futott �t �rzelem, ha a m�sik ketrecben lev� l�nyra n�zett: sz�nalom �s aggodalom. Id�r�l id�re k�rbep�szt�zta a t�meget, mintha felt�n�s n�lk�l keresett volna valakit. Nagyon sok�ig nem tal�lta.

A szerzetes a v�rosh�za alatti �rk�dokba h�z�dott. Ugyan magas termet�vel kiemelkedett a t�megb�l, de nem l�pett ki az �rny�kb�l, �s k�mzs�j�t is a szem�be h�zta. Amikor �szrevette, hogy Helga �t keresi, el�r�bb furakodott, ami egy�bk�nt nem lett volna t�l egyszer� abban a t�megben, de Malaz�r �ri�si termete val�s�ggal f�lrel�kte az el�tte �ll�kat. Azok persze inger�lten kapt�k fel� a fej�ket, de amikor megl�tt�k, mekkora is a t�rtet�, ink�bb lenyelt�k, ami a nyelv�k hegy�n volt.

Helga szeme v�gre felcsillant �s nem repkedett tov�bb. Teh�t �szrevette �t!

Azt mondj�k, akik hossz� ideig �lnek egy�tt, m�r f�l szavakb�l is �rtik egym�st. Helga �s Malaz�r m�r h�rom �vtizede �ltek egy�tt, azonk�v�l rendelkeztek olyan er�vel is, amivel k�z�ns�ges haland�k nem. El�g volt szem�knek kapcsol�dnia, majdnem �gy �rtett�k egym�s gondolatait, mintha szavakat is haszn�ltak volna.

Helga agg�dott a l�ny�rt. Ha egy ilyen fiatal l�ny megsebes�tett h�rom katon�t, az k�t dolgot jelent: el�sz�r is, hogy a katon�k kezdtek el er�szakoskodni vele (hiszen mag�t�l biztos nem t�madt volna!), teh�t �nv�delem volt, a m�sik, hogy a l�ny olyan boszork�ny, aki maga sem tudott erej�r�l, de �k, a roxfortiak sem fedezt�k fel eddig.

Malaz�r egyet�rtett eddig, de azzal m�r nem, amit Helga ezut�n k�rt t�le: hogy ments�k meg a l�nyt. Ez k�ptelens�g! Hi�ba mondj�k meg a h�t�b�b�j szav�t neki, nem tudja erej�t ir�ny�tani. �s ha esetleg m�gis, a m�gly�r�l nem tud hoppan�lni - elt�nni m�sik helyre - mert ezt a k�pzett var�zsl�k is csak alapos gyakorl�s ut�n k�pesek megtenni. Ha viszont �k, Malaz�r �s Helga pr�b�lnak b�rmit tenni, az hatalmas felt�n�st keltene, �s a var�zsl� vil�g t�rv�nyeiben az is benne foglaltatott, hogy a var�zstalanok el�tt ker�lni�k kell mindenfajta felt�n�st.

Malaz�r pontosan �rezte, hogy most neki van igaza. Tudta ezt Helga is, de term�szet�b�l fakadt a sz�nalom minden �s mindenki ir�nt, aki gyenge �s nem tudja megv�deni mag�t. K�ptelen volt megem�szteni, hogy ennek az �rtatlanul meghurcolt fiatal l�nynak a hal�l�t nem tudj�k megakad�lyozni. �k, akik f�ldnek, v�znek parancsolnak! Tehetetlen d�h�ben megv�dolta Malaz�rt, hogy b�szkes�gb�l nem akar seg�teni a csel�dsorban l�v�, mugli sz�l�kt�l sz�rmaz� l�nyon! Ez persze nem volt igaz, �s ezt Helga is tudta, de nem tudta visszafogni mag�t.

"- Igazs�gtalan vagy. A t�rv�ny az t�rv�ny"- gondolta Malaz�r, �s s�rt�d�tten z�rta be elm�j�t. Helga hi�ba ki�ltott fel� gondolatban, Malaz�r elfordult.

M�g �k gondolatban vitatkoztak, felvonultak a b�r�k. Elfoglalt�k d�szes hely�ket az emelv�nyen. Dobperg�st k�vet�en felolvast�k a v�dakat, �s az �t�leteket. A v�d: boszork�nys�g. Az �t�let: m�glya �ltali hal�l. Van-e m�g valami mondanival�juk az el�t�lteknek?

- �rtatlan vagyok! - s�rta a l�ny. - Nem vagyok boszork�ny! Engem az �r angyalai v�dtek meg, amikor azok a katon�k r�m t�madtak!

- L�tott valaki angyalokat? - k�rdezte rezign�ltan az egyik b�ra. A vallat�k vez�re, aki felolvasta az �t�letet, n�m�n megr�zta a fej�t.

- Akkor az �rd�g seg�tett neked, boszork�ny - legyintett a b�ra, �s r�sz�r�l ezzel le is volt z�rva az �gy.

- Ostoba, kegyetlen �llatok! - ki�ltotta Helga. - �s hol van az a h�rom katona? Mert �n nem l�tom �ket itt, nem hallom, hogy �ket b�rki is v�doln� az�rt, amit tettek!

- Mi�rt kellene �ket v�dolnunk? - k�rdezte szem�ld�k�t felvonva az el�z� b�ra.

- Er�szakoskod�s�rt! - vill�mlott Helga szeme. - Vagy az nem b�n nektek, szentfazekaknak, hogy h�rom katona, h�rom ereje telj�ben lev� f�rfi megt�mad egy v�dtelen, gyenge l�nyt?

- Nem volt �ppen p�ldamutat� a viselked�s�k - v�laszolt a b�ra -, de az � lelk�k legal�bb �rtatlan. �k nem cimbor�ltak a s�t�t er�kkel.

- �s honnan veszed, te barom, hogy ez a l�ny igen?

- Vigy�znod kellene a sz�dra, boszork�ny! - d�lt h�tra a sz�k�ben a b�ra.

- Nem mindegy? - k�rdezte mar� g�nnyal Helga. - �gy is, �gy is el�gettek!

- Tested meg�g, de ha megb�nod b�neidet, �s tiszteletteljes viselked�st tan�s�tasz, lelked m�g megmentheted a pokolt�l.

- B�zd csak r�m a lelkem, barom! - v�gta oda Helga. - Ink�bb a k�rd�semre v�laszolj!

- Nos j�! - h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t a b�ra. - Ha a k�rhozatod el�tt ennyire k�v�ncsi vagy, v�laszolok! Pont az mutatja a l�ny b�n�ss�g�t, hogy gyenge, v�dtelen feh�rszem�ly l�t�re t�mad�i nemhogy nem j�rtak sikerrel, de m�g �k s�r�ltek meg! Honnan lenne m�shonnan ekkora ereje ennek a l�nynak?

- H�t nem J�zus mondta, hogy az �r vigy�z a v�dtelenekre? - szegezte neki Helga v�dl�n a k�rd�st.

- Nem egy boszork�nyt�l fogunk lelki �gyekben �tmutat�st elfogadni - jelentette ki a b�ra. - Ink�bb saj�t lelki �dv�ddel foglalkozz! Mi az utols� szavad?

- Hogy k�pmutat� gyilkosok vagytok! - ki�ltotta Helga, �s a b�ra fel� k�p�tt. A f�rfi persze t�l messze volt, nem �rt el od�ig, de a b�ra arca �gy is megr�ndult. Azt�n intett a h�h�rnak, akinek a kez�ben m�r ott �gett a f�klya. A t�meg, amely eddig l�legzetvisszafojtva hallgatta a b�ra �s Helga sz�p�rbaj�t, most egy emberk�nt h�rd�lt fel a gy�ny�r�s�gt�l. V�gre elkezd�dik a l�tv�nyoss�g! Hiszen ez�rt j�ttek ide!

A h�h�r �rtette a dolg�t, de a m�sodik m�gly�t sebt�ben kellett �sszet�kolnia, hiszen csak hajnalban tudta meg, hogy m�g egy �get�s lesz. Ide m�r nem siker�lt annyi sz�raz f�t raknia, a l�ny m�gly�ja nehezen gyulladt meg, �s f�st�t ok�dott. M�rpedig a j� m�glya kev�s f�st�t termel, nehogy gyorsan megfulladjon az �ldozat, �s lobognia sem szabad, mert akkor pillanatok alatt el�g el�t�lttel egy�tt. A j� m�glya kis l�nggal �g, szinte par�zslik, �ppen csak bele-bele kap a h�sba. �s f�stje is csak annyi van, ami megnehez�ti a l�legz�st, hogy hosszan tartson az �ldozat k�nl�d�sa. A sok�ig tart� �v�lt�sek, jajgat�sok azok, amik gy�ny�r�s�ggel t�ltik el a szeml�l�ket, akik ugyan�gy j�nnek k�nt �s v�rt l�tni, mint hajdan a r�maiak a cirkuszokba, csak akkor a gladi�torokat �s a kereszt�nyeket pog�nyok k�ldt�k k�nos hal�lba, most kereszt�nyek k�ldik egym�st, mert az ember v�rszomja v�ltozatlan, csak a k�r�lm�nyek m�sok.

A l�ny fuldoklott. Helga kiab�lt �t neki tan�csokat, de a vizes fa ropog�s�t�l m�g saj�t maga sem �rtette, mit kiab�l, nemhogy a l�ny. Ekkor Helga Malaz�rt h�vta k�ts�gbees�s�ben, b�r maga is tudta, hogy hi�ba, Malaz�r �pp�gy tehetetlen volt, mint � maga.

A l�ny k�nl�dva, de gyorsan halt meg. Megfojtotta a f�st. M�r csak ernyedt tetem�be kaptak bele a lassan fel�led� l�ngok.

�s ekkor Helga �tkoz�dni kezdett. Nem haszn�lta erej�t, nehezen b�r, de visszatartotta mag�t, csak k�nnyes szemmel siratta a l�nyt, mint egy anya a gyermek�t, �s �tkozta bigott h�h�rait, akik fiatal �let�t ilyen kegyetlen�l elvett�k. Szava t�lz�gta a t�z b�mb�l�s�t, az �gak ropog�s�t. S�lyosan koppant a b�r�k fej�n, sz�tter�lt a t�megen. A tudatlan kopony�k hom�ly�n nem hatolt ugyan �t szavainak �rtelme, de gy�sza, az, hogy nem �nmag�t siratta, hanem a m�sikat, meg�rintette sz�v�ket. Lehet, hogy val�ban �rtatlanul halt meg a l�ny?

A t�meg hangulata kezdett a b�r�k ellen fordulni. A t�meg vesz�lyes. A t�meget neh�z meg�ll�tani.

Az egyik b�ra intett az �j�szok vezet�j�nek, az pedig az egyik ember�nek. �s a f�rfi felajzotta �j�t, �s kil�tte a ny�lvessz�t. Egyenesen Helga t�dej�be.

Hirtelen szakadt meg az �tkok �radata. Malaz�r azonnal meg�rezte, hogy baj van. Felsz�totta a m�glya l�ngjait, hogy j�t�konyan takarj�k el az oszlophoz k�t�z�ttet, majd maga is ott termett. Szempillant�s alatt felm�rte, hogy mi t�rt�nt. Eloldotta a l�ncokat, felkapta Helg�t, �s vele egy�tt hoppan�lt.

- Gy�gy�t�t! Azonnal gy�gy�t�t ide! - visszhangozt�k Roxfort falai az ord�t�s�t. Ny�r volt, m�g nem kezd�d�tt meg a tan�t�s, viszonylag kevesen tart�zkodtak a v�rban. De aki ott volt, mind felkapta a fej�t Malaz�r hangj�ra. Mi t�rt�nt? - k�rdezgett�k egym�st�l.

Hedvig �s Godrik is rohantak arra, ahonnan a hangot hallott�k, a gyeng�lked� ir�ny�b�l. Malaz�r addigra m�r berontott a helyis�gbe, gy�ng�den letette terh�t egy �gyra, de nem engedte el, tov�bbra is �t�lelte, t�rdre rogyva az �gy el�tt. Hedvig �s Godrik d�bbenten torpant meg az �gy l�b�n�l.

Hannah szaladt oda, Malaz�r legkisebb l�nya.

- Apa! Mi t�rt�nt?

- A muglik! Lel�tt�k! Szedd ki bel�le!

- Engedj! Apa, ha nem engedsz oda, nem tudom megn�zni a s�r�l�s�t!

Malaz�r nehezen ugyan, de elengedte Helg�t. �gy n�zte a l�nya arc�t, mik�zben az az anyj�t vizsg�lta, mintha az �lete f�ggne att�l, amit mond.

Hannah arca elkomorodott. Helga felnyitotta a szem�t, r�n�zett a l�ny�ra.

- A t�d�? - k�rdezte gyenge hangon.

- Igen - nyelt egyet Hannah.

- Azzal nem tudsz mit kezdeni - �s korom bor�totta arc�n kedves mosoly suhant �t. Kiny�jtotta a kez�t Hannah fel�, amit az megragadott. - Ne hib�ztasd magad, kisl�nyom! Ezzel m�g �n sem tudn�k mit kezdeni.

- Mir�l besz�ltek? - ny�gte Malaz�r. Nem akarta felfogni a szavak �rtelm�t.

- �n tehetek r�la - suttogta Helga, mik�zben gyeng�den megsimogatta a f�rje arc�t. - Nem var�zsoltam magam k�r� el�g hat�kony v�d�burkot.

- Mondtam, hogy minek m�gy oda - Malaz�r hangja rekedt volt.

- Igazad volt - mosolygott Helga. K�nosan felk�h�g�tt, �s mire lecsillapult a k�h�g�se, sz�ja sark�b�l v�rcs�k folyt le a p�rn�ra. - Malaz�r!

- Ne besz�lj! - k�ny�rg�tt hal�lra r�m�lt arccal a f�rfi. - Pihenj!

- Malaz�r! - suttogott Helga, mik�zben valami sz�rny� hangot adott ki l�legzetv�tel k�zben. - Szeretlek!

- �n is szeretlek, dr�g�m! De most hallgass! Pihenj!

�jabb k�h�g�si roham fogta el Helg�t. Ez r�videbb ideig tartott, mint az el�z�, de rosszabb volt. Mire abbahagyta, cs�nd lett. Nem hallatszott az a sz�rny� hang. Nem hallatszott semmi. �s Malaz�r csak Hannah felcsukl� s�r�s�b�l �bredt r�, hogy a r�tekint� z�ld szemp�r m�r nem l�tja sem �t, se semmi m�st ezen a vil�gon.


*

N�gy nap m�lva temett�k el Helg�t, Hugrabug falu sz�l�tt�t, Mardek�r gr�fn�j�t, a Roxfort Var�zsl�- �s Boszork�nyk�pz� Oskola alap�t�j�t, a F�ld Erej�nek �rz�j�t, h�rom le�ny anyj�t. Ez mind ott �llt a kopors�j�n.

Nem balzsamozt�k be test�t, m�gsem l�tszott rajta a kezd�d� oszl�s nyoma, noha a rekken� h�s�gben ez term�szetes lett volna. Ugyanolyan sz�p volt, mintha �lne, arc�n kimondhatatlan b�kess�ggel, ami megb�k�l�sre hangolta a gy�szol�kat is.

Nagyon sokan j�ttek el a temet�s�re. A var�zsl� vil�g nagy r�sze ismerte �s szerette. Hiszen Helga olyan j�indulattal viseltetett minden �s mindenki ir�nt, hogyne szerett�k volna! �s h�ny �s h�ny var�zsl� �s boszork�ny k�sz�nhette neki, hogy var�zserej�t biztons�ggal tudja kezelni! Csal�dja �s bar�tai mellett ott sorakoztak az egykori �s mai tan�tv�nyok is, n�ma sorfalat �llva a kopors� k�t oldal�n.

�s elj�tt egy v�ns�gesen v�n ember is, hossz�, �sz szak�llal, hajjal, kopottas, sz�rke k�p�nyegben, embernyi bottal a kez�ben.

Godrik, Griffend�l gr�fja mondott b�cs�besz�det a kopors� f�l�tt. R�vid volt a besz�d, el-elcsukl�. Mint az �nekek. Mert �nekeltek ink�bb, �nekben mondt�k el, mit jelentett nekik Hugrabug Helga. �nekeltek akkor is, amikor a kopors� elt�nt.

Mert a var�zsl�k s�rhely�t csak nagyon kevesen tudj�k.

Malaz�r volt az egyetlen, aki nem s�rt.


*

- Mester! - kezdte t�tov�n Hedvig. - �n... agg�dom Malaz�r�rt.

- Agg�dsz? - n�zett r� az �reg druida krist�lytiszta szem�vel.

- Igen. Olyan... furcsa!

- Nem r�g temette el a feles�g�t. Persze, hogy furcsa!

- Nem �gy �rtettem - r�zta meg a fej�t Hedvig. - M�sk�nt furcsa!

- Hedvignek igaza van, Mester - kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Godrik is. - Gy�szol, ezt mi is tudjuk, de mintha a gy�sz elvette volna az esz�t.

- Hogy �rted ezt? - k�rdezte az �reg.

- S�t�t lett - vette �t a sz�t Hedvig. - Szinte tapinthat�an �rzem k�r�l�tte a s�t�ts�get. Az �rz�seib�l, a gondolataib�l �rad.

- Igen, �s a szavaib�l - helyeselt Godrik. - Ritk�n sz�lal meg, �s amikor igen, akkor s�t bel�le a bossz�v�gy.

- Helga hal�l��rt nem lehet felel�ss� tenni konkr�tan senkit - jelentette ki az �reg.

- Igen, ezt mi is tudjuk - b�lintott Godrik. - De Malaz�r - �gy t�nik - m�sk�pp gondolja. Egyfolyt�ban a muglikat szidja, �s azokat a tan�tv�nyokat, akiknek muglik a sz�lei. Azt mondja, ha �k nem lenn�nek, Helga nem akart volna minden�ron oda menni, �s akkor nem halt volna meg.

- Ezt mondja? - vonta fel k�rd�n a szem�ld�k�t az �reg.

- Meg azt - tette hozz� Hedvig, - hogy a mugli sz�rmaz�s� di�koknak semmi keresnival�juk itt. Mindet haza kellene zavarni, vagy...

- Vagy? - s�rgette az �reg.

- Vagy meg�lni - fejezte be Godrik Hedvig helyett a mondatot.

- Helga hal�l��rt a mugli sz�rmaz�s� di�kokat okolja? - hitetlenkedett az �reg.

- A s�rv�r�eket - nyomta meg a sz�t Godrik.

- A kicsod�kat?!

- Malaz�r nevezte el �gy �ket - menteget�z�tt Godrik, majd id�zett. - "Parasztok, bugrisok k�lykei, agyuk tompa, mint a baltany�l, var�zserej�k m�kszemnyi, �s v�r�k neh�z, mint a s�r. S�rv�r�ek."

- Deh�t ez nem igaz! - h�kkent meg a druida.

- Mondtuk neki - helyeselt Godrik. - De mintha falnak besz�lt�nk volna! Vagy ami m�g rosszabb, nekem esik, hogy m�g �n is �ket v�dem. �rul�nak, aljas mugli-b�rencnek titul�lt.

- �s a l�nyai? - k�rdezte az �reg. - �k sem tudnak hatni r�?

- Hannah �s Agnes pr�b�lnak a lelk�re hatni, de hi�ba. Soladra pedig mintha m�g hergeln� is az apj�t.

- Igen - b�logatott a druida. - Soladra k�r�l mindig is s�r� volt a hom�ly.

- Elvesz�tj�k Malaz�rt? - �llt a mester el� Godrik.

Az �reg hosszan n�zett Godrik szem�be, miel�tt megsz�lalt.

- Igen. � m�r r�gen a s�t�t oldalon �llna, ha Helga nem lett volna mellette. Most, hogy elvesz�tette az egyetlen embert, akit igaz�n tudott szeretni, m�r semmi sem tartja vissza.

- De h�t � a bar�tunk! - jajdult fel Hedvig. - �s mi lesz a sz�vets�ggel?

- A sz�vets�gnek v�ge, l�nyom - n�zett sajn�lkozva Hedvigre az �reg. - Helga hal�l�val ez is eleny�szett. �s �gy l�tszik, az egyens�ly is felborul...

- Mit tudunk tenni, Mester? - k�rdezte Godrik.

- Folytatj�tok, amit elkezdtetek! - mondta hat�rozottan a druida. - Tan�tj�tok a fiatalokat, �s megpr�b�lj�tok felk�sz�teni �ket, hogy ellent tudjanak �llni a s�t�t oldal cs�b�t�s�nak. Ki tudja, mikor j�n el az �jabb harc ideje? Tal�n csak ezer �v m�lva... De ti ind�ts�tok el ezt az iskol�t �gy, hogy a Roxfort �lljon akkor is, �s tan�tv�nyai akkor is v�dj�k meg az egyens�lyt!

- �s Malaz�r? - k�rdezte Hedvig.

- Malaz�r m�r megtette itt, amit tehetett. Nev�t �rizni fogja h�za, de az � �tja nem a ti�tek t�bb�.


*

Malaz�r, Mardek�r gr�fja nem sokkal ez ut�n v�gleg elhagyta Roxfortot m�sodik l�ny�val, Soladraval egy�tt. T�voz�sa el�tt m�g megfenyegette hajdani t�rsait, hogy egy kamr�t �p�tett a v�rban, a Titkok Kamr�j�t, amelybe egy sz�rnyet helyezett el. A Kamr�t csak az ut�dja tudja majd kinyitni, aki parancsolni tud a sz�rnynek, �s elv�gzi a feladatot: a mugli sz�rmaz�s� di�kokat elt�nteti Roxfortb�l.

�s eltelt ezer �v...