1. fejezet

Mott�:

„The human mind is a dark, bottomless pit, and sometimes it works in strange and frightening ways. That sound in the night… is it a door banging in the wind, or a murdered man knocking inside his coffin? The face in the mirror… is it yours or the face of someone standing behind you, who is never there when you turn round?
These famous short stories explore the dark world of the fantasy, where the dead live and speak, where fear lies in every shadow of the mind…”
Edgar Allen Poe: Tales of Mystery and Imagination

Saj�t ford�t�sban: „Az emberi elme egy s�t�t pokol, �s n�ha k�l�n�s �s r�m�t� utakra t�r. Az a hang az �jben… egy ajt� csattan�sa a sz�lben, vagy egy meggyilkolt ember kopog a kopors�j�ban? Az arc a t�k�rben… a ti�d, vagy valaki�, aki m�g�tted �ll, akit sosem l�tsz, mikor megfordulsz?
Ezek a h�res novell�k felder�tik a fant�zia s�t�t vil�g�t, ahol a halott �l �s besz�l, ahol az elme minden �rny�k�ban megb�jik a f�lelem…”



Az els� cser�p



M�ly, zih�l� l�legzetet vett. A sz�ve a tork�ban dobogott, v�re z�g�sa szinte megs�ket�tette.

S�t�ts�g, m�ly, b�rsonyosan sima, hangfog�-puha feketes�g �lelte k�r�l. Vesz�lynek nyoma sem volt, se k�zel, se t�vol, m�gis f�lt, rettenetesen, eszel�sen, hal�lrav�ltan f�lt. Retteg�se keser�v� tette a ny�l�t, �s megnyirkos�totta test�t.

Nem tudta, hol van, azt sem, hogy mi�ta; csak a fenyeget� csend volt �s a retteg�s; keser� vigaszt ny�jtott a tudat, hogy legal�bb �l.

M�g �l…

Megremegett, �s a cs�ndbe, n�mas�gba �r�lten felsikoltott, �m csup�n iszonya n�tt, mert az a csillagtalan, mindent bebor�t� �j elnyelte a hangot, a f�nyt, az �letet, �s mert mindezt n�lk�l�zte, h�t hozz�f�zte mag�ban, a leveg�t, �s amint erre gondolt, l�legzete val�ban elakadt, torka �sszeszorult. Fuldokolva, h�r�gve pr�b�lt l�legezni, v�re iszony� iramban sz�guldott, retteg�se tet�fok�ra h�gott; tudta, hogy most meghal.

Nem! Nem �gy! sikoltotta n�m�n, �s mintha ez lett volna a kulcs; a szor�t�s enyh�lt.

Megk�nnyebb�lten h�rp�lte a leveg�t, �s egy pillanatra elhagyta a k�s�rt� f�lelem. Csakhogy ut�na megkett�z�tt er�vel t�rt vissza.

Fel�llt, �s rettegve a cs�ndbe hallgat�zott. F�lelt, �s mintha gyors, fesz�lt l�gz�s nesz�t hallotta volna. R�m�lten fut�snak eredt, csakhogy a zaj nem t�g�tott, mellette maradt, k�vette �t; m�g v�g�l r�d�bbent, hogy saj�t l�legzet�t hallja. Megk�nnyebb�lten, idegesen felnevetett – �s a kacaj hallat�n a sz�ja el� kapta a kez�t.

Mintha ritkult volna az �j. A feneketlen s�t�ts�g ugyan nem enyh�lt, de a hangot m�r �tengedte; v�zcsobog�st hallott, �s valami m�st… halk, surran� l�pteket. V�re gleccserr� h�lt. Lassan, r�m�let dermesztette v�gtagokkal kezdett h�tr�lni, szem�t l�tni v�gy�n szegezte a feketes�gbe.

A l�ptek elhallgattak, � pedig n�mileg megnyugodva f�jta ki a leveg�t. �m a sz�net ez�ttal is csak pillanatnyi volt; rekedtes kuncog�s hurkol�dott az idegeire. Imm�r semmivel sem t�r�dve sikoltott fel, �s kezdett rohanni; oldala f�j�n sz�rt, izmai f�radtak, l�pte botladoz�v� lassult, de a f�lelem k�m�letlen�l hajtotta tov�bb.

V�g�l feladta, �s ereje fogyt�n t�rdre zuhant. Kez�t oldal�ra szor�tva f�jtatott, nyitott sz�jjal, h�rp�lve kapkodta a leveg�t, a f�lelem hideg nyirokkal vonta be a test�t.

�s ekkor megl�tta �t.

Egyenesen a s�t�ts�gb�l l�pett el�; az egyetlen l�that� a semmiben. �rnyakb�l sz�tt k�peny �s csuklya fedte el az �, r�m�lett�l m�g t�gabbra ny�lt szeme el�l, �s rettegve-tudta; a takar�s nem tart sok�ig.

Dermedten t�rdelt tov�bb, p�nik b�kly�zta, pedig tudta, hogy az el�tte �ll� hozza el sz�m�ra a hal�lt; m�gsem volt k�pes megmozdulni. Cs�gged�s vett er�t rajta – hisz b�rhov� megy, �gy is megtal�lja.

Mert itt � parancsol.

Az �rny ekkor megmozdult, �s megmutatta mag�t. Az � szeme elkerekedett, sz�ja sikolyra ny�lt, de csak egy borzad�llyal telt ny�g�sre futotta; megbabon�zva b�multa az el�tte �ll�t, aki � volt, �s m�gsem �; kegyetlens�g �s �r�let �lt a t�k�letess� nemesedett, ismer�s-idegen von�sokon.

�s ekkor az �rny, az a l�ny, ami olyan volt, mint �, �s m�gsem volt olyan, felemelte a kez�t.

Iszony�, embertelen k�n – foly�kony retteg�s v�gott le r�. Teste �vbe fesz�lt, sz�ja hossz�, elny�jtott sikolyra ny�lt, �s ahogy a hang kiszakadt bel�le, fokozatosan megsz�nt embernek lenni; imm�ron nem volt t�bb, mint egy hatalmas, kerekre ny�lt sz�j, �s egy �les, f�ld�nt�li sikoly. Izmai megfesz�ltek, majd sorra elpattantak, gerince �vbe hajlott, majd kett�t�r�tt, �s � vak szemekkel zuhant a f�ldre, hasonm�s-�nmaga l�bai el�; de sikoly m�g akkor is ott rezgett a s�t�ts�g uralta t�j f�l�tt.



- �s neki mi a baja? – a f�rfi meg�llt az �vegablakos ajt� el�tt, �s a szob�ban fekv� alakot, a pityeg� g�peket, a s�padt karba vezet� inf�zi�s tasak cs�v�t n�zte.

- Nem tudjuk pontosan – felelte az orvos. – K�t �ve hozt�k be; id�r�l-id�re sz�rny� l�tom�sok k�nozt�k, amik lassan t�nkretett�k az �let�t; a csal�dja k�r�s�re mesters�ges k�m�ban tartjuk, am�g nem tal�lunk valami megold�st.

A f�rfi csak b�lintott, �s �rdekl�d�s�t vesztve tov�bbindult. N�mi irigys�ggel gondolt az elk�l�n�tett szob�ban fekv�re; milyen k�nny� neki! Semmi gondja, nem nyomasztj�k az �let probl�m�i, semmi f�raszt� k�teless�g; �lmodhat kedv�re.



M�ly, zih�l� l�legzetet vett. A sz�ve a tork�ban dobogott, v�re z�g�sa szinte megs�ket�tette.

S�t�ts�g, m�ly, b�rsonyosan sima, hangfog�-puha feketes�g �lelte k�r�l…