5. fejezet   A csal�d�s

Az a janu�ri hideg sz�l kif�jta a gondolataimat, hi�ba, hi�nyzott m�r a leveg� egy nyitott ablak nem egyezik a szabadban t�lt�tt id�vel. M�g a b�rt�nben is volt n�h�ny �ra a szabadban.
A v�ros sokat nem v�ltozott, ami�ta nem l�ttam. Nem engedtem, hogy kocsival kelj�nk �tra, mert az t�l felt�n�. El�sz�r a saj�t lak�somba ment�nk.
Az alaksorb�l milyen k�nny� is bejutni a kis garzonomba. Csak egy csap�ajt�, ami a szennyest viszi a mosod�ba. Ez az �p�let egy r�gi sz�llod�szer�s�g. Amiben m�g van port�s, meg ha valaki ragaszkodik hozz� szobaszerviz is, de lehet �lni csak egyszer� alb�rl�k�nt vagy netal�n csak itt lak�k�nt.
Ez az itt lak�s�g annyit takar, hogy az el�z� tulajdonos bizonyos James Wittman feles�ge voltam, legal�bbis pap�ron. H�, szinte l�tom a k�rd�jeleket az olvas�k szem�be. F�rjn�l voltam, de csak pap�ron �s nem szerelemb�l, m�g csak nem is p�nz�rt. �rdekb�l, a f�rfinak valaki olyan kellett, aki seg�t bossz�t �llni a csal�dj�n, nekem meg valaki olyan, aki „nevet ad”. 18 �ves voltam mikor pap�ron hozz�mentem, nem sokkal k�s�bb m�r elhagyta a mi vil�gunkat, �gy �r�ks�g�l hagyta r�m a nem kis vagyon�t �s ezzel bossz�t �llt az exfeles�g�n, aki nem egyszer pr�b�lta eltenni l�bal�l a h�sz �v h�zass�guk alatt. A f�rfi 59 �ves volt, amikor meghalt, �n akkor voltam 21. Egyszer sem voltunk egy�tt �gy, csak adtuk a l�tszatott, mindenesetre azt el�g meggy�z�en alak�tottuk. � l�nyak�nt tekintett r�m, �n pedig, mint az ap�mra. �gy lettem �n Mrs. Lea Wittman. Mindenki sz�vesen l�tott ebben a h�zban, mert sok vizet nem zavartam. James el�z� feles�g�t mindenki gy�l�lte, �n soha nem b�ntottam senkit, csak heti k�t takar�t�st ig�nyeltem, meg a ruhatiszt�t�st. Persze �gy volt egy biztos kiutam �s visszautam �szrev�tlen�l a lak�somba. �gy mindig volt alibim. B�r erre nem igaz�n volt sz�ks�gem, de j� volt egy „B-terv”, ha minden k�t�l szakadt.
Greget j�l ismert�k, mindenki tudta ki �, de senki sem �t�lt el benn�nket. A lak�som az�ta �rintetlen�l �llt, legal�bbis azt hittem mindaddig, m�g be nem jutottam oda.
– Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy ezt te nem �gy hagytad itt? – k�rdezte John t�lem.
– J� meg�rz�s, nem akarsz ezen t�l j�sk�nt dolgozni? – g�nyol�dtam vele.
A lak�som minden r�sz�t felforgatt�k, a keleti st�lusban berendezett nappalimat, amiben uralkod� sz�n volt a bord� �s �rnyalatai. A h�l�szob�m darabjaiban fek�dt a f�ld�n szanasz�t. A k�pek let�pve a falr�l.
S�rni tudtam volna, ahogy most ez a lak�som kin�zett. Szeg�ny Betti, ha ezt l�tn�! Betti volt a takar�t�n�, mindennap ben�zett hozz�m, mikor egy�ltal�n nem voltam, vagy �ppen alig voltam otthon egy-egy munka miatt �s rendbe tette a lak�st. B�szke volt, hogy n�lam m�g a l�gy is elcs�szik, annyira tiszta minden. Nagyon szerettem ez�rt �s ezt, �ltal�ban �szre is vette a fizet�s�n.
Amint t�ll�ptem az els� megr�zk�dtat�son, a f�rd�szob�ba rohantam, John �rny�kk�nt k�vetett. A sz�nyeget felszedtem, itt �rintetlen volt az eg�sz helys�g. Igaz, ki az a marha, aki ide rakna el valamit, h�t �n. Van itt egy kis csap�ajt�, amit a k�r�mreszel�vel fel lehet pattintani. �gy a z�ld sz�n� csempe a fug�val k�r�lv�ve sz�pen fel is j�tt. Az alatta l�v� laptop �s fontos iratok m�g ott voltak.
– H�la az �gnek! – mondtam megk�nnyebb�lve.
Kinyitottam a kicsi sz�m�t�g�pet, az „akkumul�tor lemer�lt” jelezte. Ebben volt benne minden v�dencem neve, akik valaha is be�p�lt az �gyn�ks�g megb�z�s�b�l. A d�bbent f�rfi kez�be nyomtam.
– Vigy�zz r�! – k�rtem. Lehet nagyon, megb�nom, hogy b�zok ebben a pasasban, de valami azt s�gja itt bel�l, b�zhatok benne. Azt�n nagyon rem�lem, hogy nem fogom megb�nni. Elindultam kij�rat fel�.
– �s most? – �rdekl�dte mikor utol�rt.
– El�bb Greg lak�s�ra, azt�n, mint m�r mondtam, megl�togatunk egy r�gi ismer�st.
– Kit? – �rdekl�d�tt.
– Majd megl�tod.
Azzal kalap kab�t �s elt�nt�nk a garzonb�l, amihez a r�gi �letem k�t�d�tt. A k�vetkez� utunk Greg lak�s�hoz vezetett. Ez �gy h�sz perces �t volt, el�gg� gyors l�ptekben.
– Van egy hitelk�rtya n�lad? – k�rdeztem.
– Most akarsz v�s�rolni? – n�zett r�m hitetlenkedve John.
– Nem, de be akarok t�rni.
– Ha van kulcsom, akkor is kell a hitelk�rtya? – k�rdezte �rtatlanul.
– Mi�rt nem ezzel kezdted? – n�ztem r� komolyan.
– Nem k�rdezted – v�laszolta. Na, sz�rny� egy pasi, persze csak j� indulatb�l.
Bel�pt�nk a h�zba, les�jt� volt �s �gy vettem �szre nem csak nekem. John leragadt a r�gi k�pekn�l, amik az el�t�rben sorakoztak, kb. ugyanazok voltak az � lak�s�ban is kit�ve.
Valahogy az eg�sz h�zban sz�rny� volt a l�gk�r. Tudtuk mindketten, hogy itt valaki meghalt, de ugyanakkor azt is, hogy egyik�nk sz�m�ra sem volt k�nny� Greg hal�l�t feldolgozni. John le�lt a kanap�ra �s arra a pontra b�mult, ahol megtal�lt�k a b�tyja holttest�t, amit m�g most is a feh�r kr�ta jelzett, a l�pcs� alatt.
– Tudod, mindig is azt hittem te volt�l, de most m�r tudom, hogy nem te tetted, de akkor ki tette �s mi�rt? – k�rdezte komolyan.
– Nem tudom, de addig nem nyugszom, m�g ki nem der�tem, ennyivel tartozok Gregnek �s most m�r neked is! – pr�b�ltam vigasztalni, mell� �ltem a kanap�ra, majd a szem�be n�ztem.
Most el�sz�r l�ttam a szem�ben a keser�s�get, amit a b�tyja elveszt�se okozott. Tal�n k�nnyebb lett volna neki tov�bbra is abban a hitben �lni, hogy �n vagyok a gyilkos, �s akkor boldogan �ln� tov�bb az �let�t, n�lk�lem.
– Kezdj�nk neki – �llt fel mell�lem. – Mit keres�nk? – k�rdezte.
– Bizony�t�kot, amit itt hagytak nek�nk.
– Pontosabban? – �rdekl�dte.
– Passz – r�ntottam meg a v�llamat.
– Emelet vagy f�ldszint? – k�rdezte.
– �n az emeleten kezdem, majd a f�ldszinten is sz�tn�zek. T�bb szem t�bbet l�t alapon.
– J� akkor �n a f�ldszinten kezdek, azt�n az emeleten folytatom – mondta � is, majd sz�tv�ltunk.
F�lelmetes volt visszat�ri, oda, ahol ez az eg�sz kezd�d�tt. Els�k�nt a h�l�szob�ban n�ztem sz�t, azt�n a f�rd�szoba, majd a dolgoz�szoba k�vetkezett. Hihetetlen felt�nt mennyire egyezett a k�t testv�r �zl�se. A szob�k szinte a k�pm�sai voltak John lak�s�nak. A k�l�nbs�g mind�ssze annyi volt, hogy John lak�sa egy hatalmas egyszint� lak�s egy t�rsash�zban, addig Greg lak�sa egy feleakkora, de emeletes h�z, nagy udvarral. A l�pcs� is hatalmas volt.
A nappaliban �s a l�pcs�n a z�ldsz�n, a h�l�szob�ban a k�k, a dolgoz�szob�ban a narancs �s annak �rnyalatai, a f�rd�szob�ban a kir�lyk�k �s �rnyalatai j�tszottak. A konyha fekete �s v�r�s sz�nben pomp�zott.
– Tal�lt�l valamit? – k�rdeztem Johnt�l p�r �r�val k�s�bb.
– Semmit. �s te?
– �n sem. Helycsere?
– Ok – b�lintott a f�rfi.
� felment az emeletre �n meg sz�tn�ztem a nappaliban, azt�n a konyh�ba mentem. Ha �n tettem volna, hogy juthattam volna be, hogy ne l�ssanak meg, �s senkinek ne t�nj�n fel a t�voz�som sem.
– Ablak – suttogtam.
Elh�ztam a nagy v�r�s szat�n f�gg�nyt a konyh�ban, de ott nem tudott senki bejutni, mert egy kerti t� volt az ablak alatt. A nappaliba mentem, ahol egy z�ld sz�n� f�gg�ny volt, elh�ztam azt is. Itt be tudott jutni az a valaki.
Greg jobban szerette a s�t�t sz�neket, mint John, m�gis itt t�bb villany volt felszerelve, mint a kisebb Bauern�l, szinte mindenfel� vil�g�tott vagy foszforeszk�lt valami. Viszont m�g egy apr�s�g elker�lte a figyelmemet, a nappaliban nem kandall� volt, mint mindenhol a h�zban. Itt egy radi�tor �llt, ami az ablak alatt futott v�gig. Lehajoltam �s kerestem valamit, azt nem tudtam pontosan mit, de meglep�dtem azon, amit tal�ltam. Ez az, amire nem sz�m�tottam! Egy farmer darabot fogtam, ami egy kab�t ujj�b�l szakadt le. Rajta egy sz�momra annyira ismer�s patenttal.

Visszaeml�kez�s:
– J� az �j dzsekid! – dics�rtem a f�rfi kab�tj�t.
– K�sz! Egyedi rendel�s. Mindig is ilyenre v�gytam! – dicsekedett.
– M�rmint?
– Koptatott farmer, aff�le cowboyos dzseki. B�r k�ny�kv�d�vel �s sheriff csillagos gombokkal. – mosolygott el�gedetten kih�zva mag�t a volt t�rsam, Frank.
* * *
– Rohad�k! – sziszegtem a fogam k�z�tt. – JOHN! Megy�nk! – kiab�ltam fel az emeletre.
– Mi�rt tal�lt�l valamit? – k�rdezett vissza m�r a l�pcs� tetej�n �llva.
– V�ltozott a terv – k�z�ltem. � lerohant hozz�m.
– Mi a baj? – k�rdezte, mikor megl�tta, hogy mennyire felideges�tettem magam.
A rohadt szem�tl�da. B�ztam benne! B�ZTAM! Szinte egyetlen bizalmasamnak hittem, erre kider�l, hogy legal�bb annyira benne van a dologban… Mi�rt? Mi�rt?
V�vtam csat�t magamban, a d�h�m meg egyre nagyobb volt. �szre sem vettem, hogy szeg�ny John alig tud velem l�p�st tartani.
Visszaeml�keztem arra az est�re… Persze, ott volt a dzseki ledobva a kanap� mellett, ahogy ben�ztem a kinyitott ajt�n a folyos�r�l. V�res volt. Ekkora egy marh�t, mint �n! - szidtam tov�bb magamat. Hogy lehettem ennyire na�v! Hogy lehettem ennyire vak! Hogyan?
Amikor feleszm�ltem, m�r volt t�rsam ajtaj�n�l �lltunk. Bekopogtam.
– Tess�k! – sz�lt egy f�rfihang.
– Pizza! – kiab�ltam vissza, amire John meglep�dve n�zett r�m.
Az ajt� kiny�lt, azt�n ugyanazzal a lend�lettel csuk�dott is vissza. Az �n reflexem viszont gyorsabb volt n�la, odatettem a l�bamat az ajt�hoz, megakad�lyozva, hogy betudja csukni. Ekkor Frank taktik�t v�ltott.
– Lea! �gy �r�l�k, hogy l�tlak! – kezdte.
– Nyavaly�s kis k�cs�g!
Teljes er�b�l beler�gtam az ajt�ba, ami v�dtelen�l �rte �s pontosan fejbe v�gta �t. John rosszall�an n�zett r�m.
– Mondtam, hogy felejts el, hogy �gyv�d vagy! – figyelmeztettem �jra. Azzal bel�ptem az ajt�n �s Frank tork�nak estem.
– Te rohadt szem�tl�da. Mi�rt tetted? – k�rdeztem szinte kiab�lva.
– Lea �n nem �rtem mir�l besz�lsz! – hazudta a f�rfi.
– Akkor kicsit felvil�gos�talak – felmutattam az el�bb tal�lt ruhadarabot. – Nem hi�nyzik? Egyedi rendel�s. Mindig is ilyenre v�gytam. Koptatott farmer, aff�le cowboyos dzseki. B�r k�ny�kv�d�vel �s sheriff csillagos gombokkal – id�ztem t�le. - Nem hi�nyzik egy ujja? Megtal�ltam �s tudod hol volt? V�rj, seg�tek! – szor�tottam egyet a grabanc�n. – Greg Bauer lak�s�n. Tudod, akinek a meggyilkol�s�val v�dolnak engem. Hogy ker�l ez oda? – k�rdeztem �jra a ruhadarabra utalva. Egy pillanatra a v�llam felett l�ttam John tekintet�t, aki leforr�zva �llt m�g�ttem a t�nyek hallat�n.
– �n… �n… nem… – dadogta a f�rfi.
– NE HAZUDJ! – ki�ltottam r� d�h�sen. Frank �sszerezzent.
– Megb�z�s volt!
– KINEK A MEGB�Z�SA? – k�rdeztem. �reztem, ahogy a f�rfi remegni kezd a kezeim k�z�tt. Ha valaki, akkor � tudhatta, hogy milyen vagyok, ha valaki felp�rget…
– Nem tudom… - ny�gte.
– NE HAZUDJ! – ord�tottam r� ism�telten.
– A f�n�k… - felelte.
– MI�RT? – remegtem �n is.
– �n… nem… nem tudom – dadogta.
– Mi�rt tetted? – l�pett oda John mell�nk.
– Megzsaroltak – v�laszolta a f�rfi.
– Ez�rt, meg�lt�l egy embert �s t�nkretetted egy m�sik �let�t – k�z�lte John, mindezt olyan nyugalommal, amit m�r szinte irigyeltem t�le.
– Sajn�lom! – kezdett el zokogni a fick�.
Elengedtem. �gy � a f�ldre cs�szott a fal ment�n �s tov�bb zokogott. H�tat ford�tottam az �rul�nak �s pr�b�ltam lecsit�tani a haragomat, mert legsz�vesebben fenevad m�dj�ra t�ptem volna sz�t itt a helysz�nen a f�rfit.
– K�sz vagy ezt esk�dtc�g el�tt beismerni? – k�rdezte Franket ism�t John.
– Igen, csak ne �ld�zzenek tov�bb – v�laszolta. �jra szembe fordultam vele.
– Ki? �n? – k�rdeztem �rtatlanul. – Vagy a lelkiismereted?
– Az�ta is folyton a f�rfivel �lmodom, aki v�rbe fagyva fekszik ott a f�ld�n – mondta Frank.
– Megnyugtatlak! – guggoltam le mell�. – Ez az eml�k �leted v�gig k�s�rteni fog – suttogtam neki a f�l�be.
– Jelentkezni fogok! – mondta John, majd maga el�tt terelgetett ki a lak�sb�l.
Remegtem az idegess�gt�l. A f�n�k b�relte fel, de mi�rt?
– J�l vagy? – k�rdezte mikor haza�rt�nk a lak�s�ra.
– Nem, �gy n�zek �n ki? Ez csak �jabb k�rd�seket vet fel – h�borogtam.
– De legal�bb t�ged tiszt�zunk – pr�b�lt vigasztalni.
– Igen, legal�bb a nevem �jra makul�tlan lesz, ha m�s nem is – g�nyol�dtam.
– Itt a laptopod – adta a kezemben a kis titokhordoz�mat.
– K�sz! Van t�lt�d hozz�? – �rdekl�dtem.
– Persze.
Bement a szob�j�ba �s kivette az �r�asztala egyik fi�kj�b�l a t�lt�t, �s a kezembe nyomta. - -- – Tess�k!
– K�sz! – mondtam, � visszaindult a szob�j�ba. – H�j, John!
Meg�llt, de nem n�zett h�tra.
– K�sz mindent! – erre � csak felh�zta a v�ll�t, affajta „nincs mit”- k�nt.
M�snap reggel �gy 9 t�jban �bredtem fel. Tusolni mentem, majd fel�lt�ztem �s v�g�l reggelizni indultam. Az �n kedves bar�tn�m m�r k�sz reggelivel v�rt. Pir�t�s, forr� tea �s k�v� t�rsas�g�ban olvasta a reggeli �js�got. Emma boldogs�got sug�rz� szemekkel n�zett r�m.
– Szia Lea! – mosolygott.
�rdekes valahogy ebben a n�ben annyi a j�kedv �s az �lni akar�s, hogy mindenkit mag�val ragad. Hi�ba a h�lyes�g rag�lyos!
– Szia Em! – nyomtam egy puszit az arc�ra. Mintha a h�gom lenne, aki sohasem volt. – Milyen volt a ki�ll�t�sod? – k�rdeztem.
– Nagyon j�! – �radozott boldogan a csaj.
�r�m volt hallgatni, f�leg �gy reggeliz�s k�zben, olyan volt, mint r�gen, amikor anyu�kkal le�lt�nk egy nagy asztalhoz �s mindenki besz�molt a dolgair�l…
– �s k�pzeld, megvett�k h�rom k�pemet, nem is kis �sszeg�rt – fejezte be az �lm�nybesz�mol�j�t.
– �s hogy siker�lt a vizsg�d? – �rdekl�dtem.
– Nem tudjuk m�g az eredm�nyt, de szerintem olyan k�zepes lehet.
– Az j� nem? – ittam ki a b�gr�mb�l a k�v�t.
– Az a l�nyeg, hogy g�rb�l – vont v�llat.
– John dolgozik? – k�rdeztem.
– Igen m�g reggel elindult, azt a h�lye �gyet t�rgyalj�k, m�r nem tudom hanyaggy�ra, szeg�nynek m�r a k�ny�k�n j�n ki a dolog.
– Melyik az?
– Tudod a sz�ke n�, aki kinyiffantotta m�g a n�sz�jszak�n a 70 �ves f�rj�t. �ll�t�lag megm�rgezte, de erre nem tal�ltak konkr�t bizony�t�kot, de mindig tal�lnak valamit, amivel fellebbeznek, �s m�r n�gyegy�re futnak neki a dolognak. A kis ribanc �r�k�lni szeretne, de John �gyfelei a 70 �ves f�rfi gyerekei ezt nem hagyj�k…
Ez tiszt�ra �gy hangzik, mint az �n �gyem anno, de n�lunk csak egy t�rgyal�s volt �s egy fellebbezhetetlen v�grendelet hi�ba az �reg Wittman gondoskodott a k�gy� gyermekei elleni bossz�r�l. Egy fia �s egy undok kis d�g l�nya volt. Ritk�n ut�lok embereket, de ezeket egyenesen megvetettem. Annyira nem b�rom a k�tsz�n� embereket, pedig sok rohang�l bel�l�k. T�ls�gosan is!
– Ma is el kell mennem el�bb, mint szoktam. – J�, de fur�n csillog a szeme. Ebben pasi van…
– Csak nem randid van? – k�rdeztem r�, amire Emma f�lig v�r�s lett. Hi�ba mindig is j� volt az ilyen ter� n�i meg�rz�sem! – R�hib�ztam igaz? – k�rdeztem, mire a f�tt hom�r sz�n�re v�lt csaj elmosolyogta mag�t.
– Igen – v�laszolta �gy, mintha valami rossz f�t tenne a t�zre.
– Mes�lj! – k�v�ncsiskodtam.
A d�lel�tt k�vetkez� r�sz�t a fi� kives�z�s�vel t�lt�tt�k. Paulnak h�vj�k, 26 �ves �s szint�n nagy h�dol�ja a m�v�szetnek. Egy biztos Emma belez�gott, de f�lig. Ha megb�ntja �n kiher�lem a fick�t, az 100%. A kiscsaj els� randija lesz a sr�ccal, eb�delni mennek, egy igen puccos helyre, ahol mi is j�rtunk p�rszor Greggel.
Na igen, a r�gi sz�p id�k… Na, de el�g a nosztalgia d�lut�nb�l!
Emma elment �n magamra maradtam az eml�keimmel. Egyetlen dolognak �r�ltem abban a pillanatban, hogy John aznap ment el Frankhez, felvenni a vallom�s�t arr�l az est�r�l. Azt bemutatj�k a b�r�s�gon, ellenem ejtik az �sszes v�dakat �s v�gre szabad ember leszek megint. Jaj, de sz�pen hangzik!
�ppen a j�v�met terveztem, amikor cs�ng�tt a telefonom. Azt el is felejtettem meg�rni, hogy kaptam egy mobilt Johnt�l, aminek a sz�m�t csak n�gyen tudjuk. �, Emma, Keren meg �n. �s csak akkor veszem fel, ha �k h�vnak, ha m�s a sz�m vagy ismeretlen �tir�ny�tom John telefonj�ra.
A szob�mban �ld�g�ltem �s �ppen egy izgis dvd-t n�ztem valami „H�l�zat csapd�j�ban” c�m� filmet. Egy csajr�l sz�l, akinek ellopt�k az �let�t �s b�n�z�t csin�ltak bel�le az Internet seg�ts�g�vel, meg�lt�k a v�leg�ny�t is �s most mind az FBI, mind a b�n�z�k el�l is menek�l, akik elt�ntett�k a szem�lyis�g�t…
A telefonon John vigyorgott vissza, na igen, siker�lt lekapnom valamelyik �k�rk�d�s�nk k�zben, hogy mosolyog. Ritka nagy pillanat, term�szetesen nem tud r�la, hogy siker�lt egy k�pet k�sz�tenem a „Vigyorg� John Bauerr�l”.
– Igen! – vettem fel a tel�t.
– Baj van! – mondta el�gg� ijeszt� st�lusban.
– Mi t�rt�nt? – k�rdeztem, mik�zben fel�lltam az �gyr�l �s kezdtem ideges lenni, annak f�ggv�ny�ben, hogy milyen sok�ig tartott a csend a telefon m�sik oldal�n. John hatalmasat s�hajtott, majd v�laszolt:
– Kapcsold be a tv-t a helyi csatorn�ra! – k�r�s�nek megfelel�en cselekedtem.
A bemond� n� egy szimpatikus harmincas �veiben j�r� fekete, g�nd�r haj� h�lgy volt. A m�g�tte l�v� kijelz�n egy ismer�s k�rny�k t�nt fel. Frank lak�sa.
– A robban�s k�vetkezt�ben a k�zelben l�v� h�zak ablaka is kit�rt. A deton�ci�ban egyetlen f�rfi vesztette �let�t, akinek sz�nn� �gett holttest�re ma d�lel�tt tal�ltak r� a le�gett h�z konyh�j�ban. Az �ldozatot m�g nem siker�lt azonos�tani. A t�zolt�s�g szak�rt�i szerint g�zrobban�sr�l lehet sz�. Pillanat… - kapott a f�l�hez a n� �s csendben meghallgatta, amit a f�l�ben l�v� mikrofonba mondtak neki. -… most kaptuk a h�rt, az �ldozatot siker�lt azonos�tani a neve Frank Littman 23 �ves New Yorki lakos.
Na ez az a h�r, amire nem sz�m�tottam! Le�ltem az �gy sz�l�re, �s csak n�ztem magam el� a telefon lassan kics�szott a kezemb�l �s a f�ldre esett, darabjaira rep�lt sz�t.
– Lea? Lea? Lea, j�l vagy? V�laszolj, k�rlek! – hallottam John aggodalmaskod� hangj�t, am�g szabades�sben rep�l� telefon megadta mag�t a gravit�ci�nak �s sz�tt�rt. A vonal megszakadt, ahogy a telefon f�ldet �rt.
Nem, John, egy�ltal�n nem vagyok j�l – elm�lkedtem magamban. – Ez az egy es�lyem volt tiszt�zni magamat �s �me ez a rem�nyem is meghalt. Most mi van? Hogyan tov�bb? Nem lehet igaz! Ez nem lehet a val�s�g!
– MI A FEN�T �RTOTTAM NEKED? – ord�tottam az �g fel� emelve a tekintetemet. – MIT? SOHA NEM VOLTAM H�V� L�LEK SEM IGAZI KATOLIKUS, DE EZT M�G SEM TEHETED VELEM, NEM �RTOTTAM NEKED SEMMIVEL, AMIT M�S NEM TETT MEG! – hiszt�ri�ztam annak a bizonyos valakinek, akinek a l�tez�s�t ezek ut�n m�g jobban k�rd�re vontam.
Hirtelen minden �lmom �s v�gyam �sszed�l �s hely�be csak �ress�g k�lt�z�tt megr�szeg�tett a gondolat, hogy szabad leszek �s eszembe sem jutott, hogy ilyen megt�rt�nhet. Ilyen csak a filmekben l�tezik �s nem az �n �letemben. Legal�bbis mindeddig ezt hittem.
Az �gyr�l lecs�szva �sszekuporodva zokogtam az �gy mellett. Nem hiszem el, ennyire szerencs�tlen m�r t�nyleg nem lehetek!
John szinte felt�pte a bej�rati ajt�t �s m�r a szob�m ajtaj�n kopogott, ahonnan nem j�tt v�lasz csak keserves s�r�st. Benyitott, majd a zokog�s ir�ny�ba eljutott hozz�m. Sz� n�lk�l �t�lelt �s megpr�b�lt megnyugtatni, ami nem siker�lt neki. Sok�ig �lelt mag�hoz az �lt�nye v�ll�t teljesen �t�ztatta az arcomr�l leg�rd�l� k�nnycseppek sokas�ga.
Most mi lesz? – tettem fel a k�rd�st magamban m�r vagy 1000-szer. A v�geredm�ny egy hat�rozott d�nt�s volt. Feladom magam! A zokog�som lassan lecsillapodott.
M�s is t�l�lte a b�rt�nbe t�lt�tt �veket b�r erre nekem kicsi az es�lyem a miatt a v�rszomjas ribanc miatt, de Johnt nem keverhetem vesz�lybe azzal, hogy n�la maradok. A k�nnyeimet let�r�ltem, majd hat�rozottan a szem�be n�ztem.
– Feladom magam! – k�z�ltem.
– Nem, nem teheted meg - ellenkezett
– V�ge van John. V�ge. Nincs t�bb es�lyem, hogy bizony�tsam, hogy �rtatlan vagyok. Minden bizony�t�k a h�zban volt �s Frank is halott, t�ged pedig nincs jogom vesz�lybe sodorni… – �lltunk fel mindketten a f�ldr�l.
H�tat ford�tottam neki s elindultam a f�rd�szob�ba megmosni az arcomat. � elkapta a v�llamat.
– Nincs v�ge! – hangoztatta. – Tudom, hogy nem te tetted �s nem hagyom, hogy b�nh�dj egy �ltalad el nem k�vetett b�n miatt! Van m�g egy-k�t adu �sz a kezemben!
– Milyen adu �szr�l besz�lsz? Nincs semmi bizony�t�kod mellettem, sem tan�d, persze rajtad k�v�l, akit megv�dolnak majd b�np�rtol�s�rt – fordultam vele szembe.
– Csss! – tette a mutat�ujj�t a sz�m el�. – Majd �n eld�nt�m, hogy hagyom e magamat vesz�lybe sodorni vagy nem. Rendben van? – suttogta.
– De… - visszakoztam, erre � egy cs�kkal betapasztotta a sz�mat. Emiatt azt�n t�nyleg csendbe maradtam. Percekkel k�s�bb csukott szemmel �s remeg� l�bbal �lltam el�tte.
– De… - kezdtem bele �jb�l, amire � m�g szenved�lyesebb cs�kkal v�laszolt.
El�t�rt bel�lem egy eddig elnyomott �rz�s �s legal�bb akkora szenved�llyel cs�koltam vissza. A szem�be n�zve l�ttam, ahogy fell�ngol benne a v�gy �s a szeme csillog�sa mindent el�rult nekem. Az agyamban folyamatosan egy dolog zakatolt: Hiba, ne tedd! De a sz�vem egyre gyorsabban dobogott �s minden �rint�sre egyre vadabban vert.
Minden �rz�kem azt s�gta: Tedd meg! Nem a h�l�b�l teszem, amit teszek, hiszen ez a f�rfi m�g a t�rgyal�teremben megtetszett. Csak a k�r�lm�nyek hat�sa. Nem! Ez sem igaz, hiszen ha m�s k�r�lm�nyek k�z�tt… De akkor m�g Greg �lne �s tal�n nem… De � halott, a helyzet teh�t adott �s sajna az id�t nem tudom visszaforgatni, b�rmi is lesz, �n most a sz�vemre hallgatok.
A cs�k ut�n � m�lyen a szemembe n�zett, m�sodpercekig figyelt, azzal a l�ngol� tekintet�vel. V�rt, b�r nem l�thattam a gondolataiba, de azt tudtam, hogy meger�s�t�sre v�r. Nem akart csak a pillanat hev�ben megd�ngetni. Jelt akart! Valami bizony�t�kot arra, hogy �n sem vagyok teljesen k�z�mb�s fel�. Azt�n ell�pett t�lem.
– Ez hiba volt, sajn�lom! – n�zett r�m, de m�g mindig tombolt benne a v�gy.
Hiba! – suttogta az agyam, de most az egyszer nem fogok r� hallgatni. Nem mehet el! Jelt akart nem k�slekedtem tov�bb, k�zelebb l�ptem hozz�. Megsimogattam az arc�t. Gyeng�den. Vette a lapot. �n is akarom! Elkapott �s az �gyra fektetett, �gy m�r �rtelm�t nyerte a hatalmas m�rete. A nyakkend�j�t fogva h�ztam gyeng�den k�zelebb magamhoz. K�zben folyamatosan cs�koltuk egym�st, ahol csak �rt�k.
Lassan levar�zsoltuk egym�sr�l a ruhadarabokat �s � gyeng�d cs�kokat lehelt a nyakamra, beleborzongtam. Test�nk eggy� forrt �s ezzel a szenved�ly birodalm�ba nyert�nk bel�p�st, amely a v�gyak ir�ny�t�s�ban utat nyitott a gy�ny�r mennyorsz�g�ba. Leveg� ut�n kapkodva fek�dt�nk egym�s karjaiba, azt�n mindkett�nkh�z l�togat�st tett az �lomman� �s elaludtunk.
John hamarabb �bredt fel, mint �n. John egy hajtincset piszk�lt, ami a szemem el�tt rakonc�tlankodott eltakarva a m�g�tte bujk�l� z�ld szememet.
– J� reggelt! – n�ztem bele az � k�k szem�be.
A szem�ben ugyanaz a v�gy �gett, mint a tegnapi �jszaka folyam�n.
– Szia! – mosolygott valami olyan sz�les mosollyal �s annyira m�sk�ppen, mint eddig.
De azt is elmondhatom, hogy nem s�r�n l�ttam �t vigyorogni a n�la t�lt�tt id� alatt mindig az a tipikus komoly embernek ismertem, de most f�ligsz�j.
– Megb�ntad? – k�rdezte.
– Eszembe sincs – v�laszoltam kedvesen neki. – �letem egyik legjobb �jszak�ja volt, de mi lesz velem, vel�nk? – szomorodtam el.
– B�zol bennem? – sim�totta meg az arcomat.
– Igen – suttogtam, mik�zben egy cs�kot leheltem az ajk�ra.
– Akkor megoldjuk – felelte.
F�l�r�val k�s�bb �sszeszedt�k a szerte sz�tdob�lt ruh�inkat, de fogalmam sincs hogyan ker�lt a feh�rnem�m a szekr�ny tetej�re…
John lezuhanyzott �s m�r �lt�nybe fesz�tett, mikor �n m�g k�nt�sbe b�jva a konyh�ban iszogattam a reggeli k�v�mat. Emma csatlakozott hozz�m.
– Sziasztok! – k�sz�nt a csaj a m�r t�le megszokott vid�ms�ggal, amiben most kicsit t�bb volt a szokottn�l. Valakinek j�l siker�lt a randi. – futott �t az agyamon.
– Szia Em! – adott egy puszit a l�ny arc�ra a f�rfi. – Nekem mennem kell! – mondta John.
R�m pillantott egy hossz� percig l�tszott rajta a haboz�s, hogy most odaj�jj�n vagy ne, de azt�n fogta az aktat�sk�j�t �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Emma el�sz�r a haboz� Johnra, majd az �n „ny�lt�l cs�p�g�” tekintetemet kapta el, amikor a f�rfi kil�pett a lak�sb�l. Elment! �s m�g csak puszit sem adott nekem – szontyolodtam el. �szre sem vettem, hogy Emma egy b�gre k�v� k�s�ret�vel le�lt mell�m. �lmodoz� tekintetemet figyelte, majd megsz�lalt �s �n majdnem lezuhantam a fellegekb�l.
– Mi t�rt�nt k�ztetek? – k�rdezte mik�zben �rdekl�d�en, megt�masztotta az �ll�t a kez�vel.
– Se… se… semmi – dadogtam.
– Lea, ne engem akarj �tverni! – k�rt fenyeget� m�don.
– Mondtam, nincs mit mondanom. Nem t�rt�nt k�zt�nk semmi – nyomat�kos�tottam, mikor megl�ttam a m�r k�rd�sre ny�l� sz�j�t.
Fel�lltam �s az ablak fel� n�ztem, John �ppen akkor gurult el a kocsij�val a fekete sz�n� Lexussal. Mivel m�r vagy f�l perce nem reag�ltam a k�lvil�ggal jelen esetben Emm�ra �gy � is odaj�tt megn�zni mit b�mulok annyira.
– Ja �s majd �n hiszek is neked – jegyezte meg g�nyosan.
– J�l van, na – adtam be a derekam. – �s a te randid hogy siker�lt? – tereltem el a figyelm�t.
– Ma este vacsizni megy�nk a Riverbe – mosolygott el�gedetten a l�ny.
A River egy sz�nvonalas �tterem volt Chicag�ban. Igazi hangulatos hely egy szerelmes p�rnak. A h�tt�rben hangulatos zene sz�l �s a konyh�juk is remek.
– Teh�t akkor s�nen van az �gyetek? – k�rdeztem, mire � b�lintott. – Ennek �n sz�vb�l �r�l�k.