Valaha

Valaha, r�ges-r�gen, m�g amikor a vil�g fiatal volt, �s k�nny�ek a dolgozatok, amikor az �veghegy m�g csak apr� kavics volt, az �perenci�s-tenger csak pocsolya, �s a kurta fark� malac m�g csak n�vend�k diszn� volt, �s nem t�rta a sarat, volt egy apr� l�ny. Hogy mif�le, abban a tud�sok nem tudtak megegyezni, ugyanis mindenki m�smilyennek l�tta. Apr� s�rk�nygy�k, kedves kiskutya, bolyhos cica, f�rge gy�k, nemes szarvas, hatalmas, sz�r�s p�k, sziv�rv�nysz�n� k�gy�, t�nd�r, nimfa, csupafog, csupat�ske sz�rnyecske… �s m�g milli� egy alakj�t �rt�k le. �m az emberek j�l tudt�k – nem sz�m�t, minek l�tj�k, az a fontos, hogy l�tezik, �s vigy�zza vil�gukat. �s val�ban – am�g e l�nyecske szabadon surrant a f�k lombj�ban, az �lomszer� kertekben, gond, betegs�g �s b�nat messzire ker�lte az embereket. Aranykor volt az. �m egy nap megt�rt�nt a trag�dia.

S�t�t d�mon, villog� szem�, l�ngok�d�, cs�b�t� sz�ps�g� r�m kelt ki egy siv�r vil�gban eldugott toj�sb�l. E pusztul�st hoz� l�ny szomjazta az �letet. Lassan k�zel sziv�rgott a boldog F�ldh�z, �s meglapult. Szeme moh� t�zben �gett, sz�j�t gonosz sziszeg�s hagyta el, mikor felm�rte a l�nyecske �ltal �rz�tt vil�got. Gonosz lehelete megm�rgezte az emberek sz�v�t, befogta f�l�ket, �s elhom�lyos�totta szem�ket, hogy ne l�ss�k v�delmez�j�k veszt�t, �s ne siethessenek a seg�ts�g�re. �s az �rm�nyos d�mon elfogta a szel�d l�nyt, aki hi�ba ki�ltott seg�ts�g�rt, �s k�toj�sba z�rta, �r�k�s, siv�r rabs�gba. Ekkor kisz�radtak az �lom-kertek, lassan elporladtak a palot�k, a mes�s v�rosok, �s minden ny�g �s baj r�z�dult a vil�gra. Puszt�t� h�bor�k, j�rv�nyok s�p�rtek v�gig a F�ld�n, �rul�s �s gy�l�let vert gy�keret az emberek sz�v�ben. �s a d�mon szabadon suhant a felperzselt f�ldeken, a kisz�radt f�k �gai k�z�tt.

�vezredek teltek, m�ltak, �s darabokra t�rt�k a szel�d l�nyecske toj�s�t. De a v�delmez� nem szabadulhatott ki, mert nem volt hatalma megt�rni a r�m �tk�t. E gonosz var�zst csak emberi l�ny oldhatja fel. Most �tadom neked a v�delmez� l�ny toj�s�nak egy darabj�t – melengesd, figyelj r�, keltsd �letre �lmaidban, �s megl�sd, k�s�rni, seg�teni, v�deni fog, boldogg� teszi az �leted. �s ha el�g sokan tenyer�kbe veszik a toj�s darabjait, �s hittel melengetik, egy napon a l�ny kiszabadul, �s messze �zi a fekete sz�v� d�mont. �s akkor �jra bek�sz�nt az aranykor…