3. Tyr kardj�nak ereje

� sose akart meg tanulni fegyvert forgatni. Rossz eml�kei voltak ezekr�l. Egyszer, mikor olyan �t �ves volt, a faluj�t megt�madt�k az idegenek, �s sokan meghaltak k�z�l�k. A h�zakat felgy�jtott�k, �s senkit sem k�m�ltek. Meg�lt�k az akkor f�l�ves kish�g�t, �s az �t v�d�, t�le 8 �vvel id�sebb n�v�r�t. Neki az volt a szerencs�je, hogy az egyik falubelije megv�dte az egyik t�mad� ellen, aki �t akarta meg�lni. Az�ta irt�zott mindenf�le er�szakt�l, �s ink�bb az erd�k, mez�k, partok szabads�g�t v�lasztotta a kard �s m�s fegyverekkel szemben.
Nem is vette �szre, hogy lassan bet�ved a falu k�zel�ben l�v� erd�be, ami mostans�g nem volt biztons�gos, hiszen az Idegenek is ott �t�ttek tany�t. Egyre beljebb haladt a s�r� feny�erd�ben, mikor hirtelen zaj �t�tte meg a f�l�t, �s feleszm�lt. Egy tiszt�s sz�l�n volt, majdnem kil�pett a v�delmez� f�lhom�lyb�l, mikor meghallotta a zajt. D�h�s volt mag�ra, ami�rt figyelmetlen volt, �s hagyta, hogy a gondolatai uralkodjanak rajta. Tudta, hogy nagy butas�got m�velt a figyelmetlens�g�vel, �s jobb, ha min�l hamarabb helyre hozza a hib�t. Visszafordult, hogy haza menjen, de ekkor v�ratlanul a h�ta m�g�tti �sv�nyr�l l�nyer�t�st, �s patadobog�st hallott.
„ Az Idegenek!”- villant �t az agy�n, �s a gondolatra jeges r�m�let t�lt�tte el a sz�v�t. El akart menek�lni, de ekkor egy hang sz�lalt meg benne, �s r�parancsolt:
- Nem, nem menek�lsz tov�bb! Itt maradsz! Eg�sz �letedben menek�lt�l az er�szak el�l, pedig a v�redben van, csak te megtagadtad �seid �r�ks�g�t, mivel f�lt�l t�le! De most el�g legyen ebb�l! Megv�rod �ket, �s megharcolsz a testv�reid gyilkosaival!
- De…
- Nincs de! Harcolni fogsz! Te is hallottad Svea j�slat�t, �s Tyr akarat�t! Ne ellenkezz a hadistennel, ha �lni akarsz!
Ekkor a s�r�b�l n�gy l� alakja v�lt ki. Leif-nek a tork�ban dobogott a sz�ve, ahogy figyelte a lovasokat. N�gy j�l megtermett f�rfi �lt a lovon, s igen csak elcsod�lkoztak, mikor szembe tal�lt�k magukat a gyerekkel, aki egy hatalmas kardot szorongatott a kez�ben, de az arc�n f�lelem �lt. Furcsa diszharm�nia volt.
- Na, mi van, k�ly�k?- sz�lalt meg az egyik�k, akinek az arc�t eltakarta a z�ld k�peny�nek csukly�ja. – Tudod haszn�lni azt a kardot, vagy csak hozz�n�tt a kezedhez?
Vad r�hej volt erre a k�rd�sre a v�lasz a f�rfi t�rsait�l, szeg�ny Leif viszont els�padt, �s hirtelen d�h�s lett, mivel a b�nt� k�rd�s az anyanyelv�n hangzott el. A t�bbiek is g�nyol�dni kezdtek vele.
- Hogy b�rod el azt a neh�z kardot, mikor ilyen kis v�zna vagy?
- Lehet, hogy minden k�ly�k ilyen, �s csak feln�ttk�nt izmosodnak ki! Az anyjuk nem ad nekik eleget enni!
�s m�g mondtak enn�l m�g cifr�bbakat is. Leif pedig egyre haragosabb� v�lt, �s megszor�totta a kardj�nak markolat�t, mire a jel a karj�n �s a kardon felizzott. Els�t�t�lt k�r�l�tte a vil�g, �s hirtelen �rezte, hogy valaki �t�leli, �s ezt s�gja a f�l�be:
- �lj! �ld meg ezeket, akik, a n�ped ellens�gei! Te vagy a rem�nys�ge a n�pnek, az �n teremtm�nyem!
- Ki vagy te?
- �n vagyok az, aki seg�t neked gy�zni! Kapd el �ket, fiam, ne t�tov�zz! Fizess meg nekik minden�rt!
Leif agya hirtelen �res lett, viszont felt�madt benne a v�gy a v�r �s a hal�lh�rg�s ir�nt. Lehajtotta a fej�t, gyorsan felm�rte az ellenfeleit, majd ugrott, �s egyetlen pontos mozdulattal lev�gta az els� g�nyol�d�nak a fej�t. A lovak a t�bbiek alatt megbokrosodtak, mikor meg�rezt�k a v�rszagot, s az Idegenek alig tudt�k visszafogni �ket. Leif viszont kihaszn�lta a fejetlens�get, �s a t�bbieknek ugrott. M�g kett�t sikeresen leszedett, �m a harmadik nagyszer� lovas volt, �s gyorsan visszaszerezte az uralmat a h�tasa felett. Leif t�mad�sa nem �rte k�sz�letlen�l, mivel mikor a fi� fel� fordult, � is kir�ntotta a kardj�t. Leif ekkorra m�r csurom v�res volt, de az �t k�r�l�lel� v�rszag, csak fokozta az agresszivit�s�t.
- Gyere csak, fi�! Harcolj, ha meg akarsz halni!
A gyerek ism�t t�madott, s a harcos felfogta a csap�st.
- No l�m csak! - sz�lalt meg a f�rfi, akinek lecs�szott a csukly�ja, �s l�tni engedte fekete, f�lhossz� haj�t, �s z�ld szemeit. - M�gis csak van benned er�, de milyen remek! Ak�r egy feln�tt harcosban. Al�becs�ltem a fajt�dat, de mindegy is, hiszen �gy is meg fogsz d�gleni, te kis korcs!
- Ne hidd, hiszen meg�ltem a t�rsaidat! Te is ut�nuk fogsz menni!
- Majd megl�tjuk, te kis harcias f�reg!
Vad viadal bontakozott ki k�zt�k. V�g�l azonban az idegen lovas unta meg a j�t�kot, s v�gezni akart ellenfel�vel. Les�jtott a fi�ra, aki k�nnyed�n kiker�lte a csap�st, s mivel szabadon hagyta a nyak�t, a fi� kihaszn�lta az alkalmat. A kard lecsapott a nyakra, s mindennek v�ge volt. A harcos, mikor a v�re kispriccelt, akkor fogta fel, hogy mekkora ostobas�got m�velt. De m�r nem seg�thetett mag�n. A kard ekkor ism�t les�jtott, s sz�ven sz�rta. Az Idegen lefordult a lov�r�l, s elter�lt a f�ld�n. Leif pedig �llt f�l�tte, s �let�ben el�sz�r �t�rezte a gy�zelem �z�t. Felemelte a fej�t, �s beleb�mult a napba, �s hagyta, hogy a sugarak �tmeleg�ts�k a test�t.
- �gyes volt�l, fi�!- hallotta hirtelen �jra azt a hangot.
- K�sz�n�m, uram.
- Remek�l meg�lltad a helyed, �s bebizony�tottad, hogy a kard nem hi�ba v�lasztott t�ged. Nem fogok csal�dni benned, ezt m�r l�tom.
Ezzel a hang elhallgatott, s Leif agya teljesen kitisztult. L�tta a halottakat a l�b�n�l, de valahogy nem r�k�ny�d�tt meg t�l�k, �s nem is �rdekelte, ami valahogy megnyugtat� volt. B�szke volt, hogy v�gezhetett a kard seg�ts�g�vel vel�k. Ideje, hogy hazamenjen.
Mikor haza�rt mindenki megbotr�nkozva n�zte a fi�t, aki kez�ben a v�res karddal, mocskos ruh�ban, de az arc�n sziklaszil�rd elhat�roz�ssal ment el�re. Otthon elmes�lte a kalandj�t, mire az apja felki�ltott:
- Mondom, hogy ez egy elvar�zsolt kard!
- Igen.- suttogta maga el� az anyja is.- De mit tett a fiunkkal? Jobb lenne, ha visszavinn�d ezt a kardot oda, ahol tal�ltad. Nem akarok m�g egy gyerekemet elvesz�teni az Idegenek miatt. Azok az �tkozott fatty�k!
- Anya, �n nem mehetek szembe Tyr hadisten akarat�val.
- Tudom, de akkor is…
- Ha ez val�ban Tyr akarata, akkor nem tehet�nk semmit, Ragna. �t v�lasztotta, �s nek�nk, b�rhogy is f�j, bele kell t�r�dn�nk a v�laszt�sba.
- De annyira neh�z!- suttogta az asszony.- Csin�lj valamit, J�rgen!
- De mit? Nem vagyok pap, csak egy egyszer� kov�cs. Nem tudok kapcsolatba l�pni az istenekkel, hogy lebesz�ljem �ket a v�laszt�sr�l.
- Akkor besz�lj Sve�val, mert ha ez a fi� is meghal, abba �n bele�r�l�k!
- Nem, Ragna, nem. Svea sem tud csod�t tenni. A legjobb, ha nem akad�koskodunk, �s hagyjuk, hadd tegyenek az istenek, amit akarnak!
Nem is sejtett�k, hogy ennek a besz�lget�snek m�g egy f�ltan�ja van h�rm�jukon k�v�l. Fenn, Azgardon, az istenek lakhely�n egy f�rfi hallgatta a p�rbesz�det.
- Jobb is, ha nem akad�koskodtok, mert a fiatokkal terveim vannak, amikr�l jobb, ha nem tudtok. Ne �lljatok az utamba, �s megl�tj�tok nektek lesz jobb