Prol�gus:  Fel�t�s



A fogoly �bredezett.

Az ezredesi egyenruh�t visel� f�rfi �rdekl�dve figyelte a sz�khez bilincselt l�nyt. Feje el�rebukott, hossz�, hull�mos, norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt val�sz�n�leg aranysz�ke, lapock�ig �r� haja csapzottan l�gott. Amennyire ebben a helyzetben meg tudta �t�lni, nem volt rajta semmi k�l�n�s. Magas, csinos, fiatal n�. Egy olyan n�, aki k�nnyed�n felt�rte a legjobban v�dett katonai komplexum sz�m�t�g�pes rendszer�t, kij�tszotta a kamer�kat, �s az �r�ket, �s lem�solta a legtitkosabb feljegyz�seket. Ha nincs az az apr�cska v�letlen, sose kapj�k el. �sszess�g�ben ezzel az akci�val a l�ny kiv�vta a f�rfi elismer�s�t.

A fogoly halkan felny�g�tt, izmai megfesz�ltek. Lassan felemelte a fej�t. A f�rfi enyh�n el�red�lt, fel�ltve az ilyen alkalmakra tartogatott semmitmond�, k�z�ny�s arckifejez�st. A l�ny megr�zta a fej�t, hogy tincsei ne akad�lyozz�k a l�t�sban, �s a f�rfi minden igyekezete ellen�re sem tudta elrejteni megd�bben�s�t.

Nem egy huszon�ves n� �lt vele szemben, hanem egy 17-18 �ves l�ny. A f�rfi m�ly leveg�t vett, ism�t fel�lt�tte semleges maszkj�t, �s a fogoly arc�t kezdte tanulm�nyozni.

A l�ny nagyon sz�p volt. Feh�r b�r, klasszikus arcvon�sok; V�nusz lehetett hasonl�. Az idilli k�pet csak a szemek t�rt�k meg; a hideg, jeges szikr�z�s� vil�gosk�k szemp�r megdermesztette a szeml�l�t. Ezek a szemek h�v�sen viszonozt�k a pillant�s�t. Az arcon ugyanaz a semleges arckifejez�s �lt, mint a f�rfi�n, aki k�nytelen volt �t�rt�kelni a v�lem�ny�t. Nem gyerek, � nem. Ez a l�ny lehet, hogy fiatal, de semmik�ppen sem tekintheti meggondolatlan csitrinek. Legal�bb olyan profi ebben a j�t�kban, mint � maga.

Hallgattak. N�zt�k egym�st.

V�g�l a f�rfi nem b�rta tov�bb; elfogyott a t�relme. Emiatt enyh�n bossz�san sz�l�totta meg a l�nyt.

- Neve?

A fogoly szeme megrebbent, eln�zett a f�rfi v�lla felett. A tekintete megdermedt, �vegess� v�lt.

- Neve?

Semmi reakci�.

A f�rfi taktik�t v�ltoztatott.

- Kisasszony, ha nem �rulja el a nev�t, hogyan fogom sz�l�tani?

A l�ny tekintete fel� fordult. A szemek �resek voltak, az arc az udvarias �rdekl�d�s von�saiba rendez�d�tt.

- Ahogy csak akar – zend�lt fel kellemes hangja.

- Nos, kedves N�vtelen H�lgy – d�lt h�tra el�gedetten mosolyogva a f�rfi. – Akkor tal�n besz�lgethetn�nk egy kicsit. K�rem, mes�lje el, hogy, hogy jutott be ide!

- A beosztottjai nem tudj�k a v�laszt? – �rdekl�d�tt a l�ny, arc�ra hangs�lyozottan �res mosolyt var�zsolva. K�k szem�ben fellobbant, majd kialudt n�h�ny szikra, �s �rdekl�dve kezdte vizsg�lni a f�rfi arc�t.

Az ezredes elt�prengett, hogy mit l�that a l�ny a fegyelmezett k�ls� m�g�tt. Tudta, hogy arca enyh�n sz�gletes, haja barna, katon�san r�vidre v�gva; szeme melegbarna, szem�ld�ke enyh�n �velt. Orra j�kora, egyenes vonal�, sz�ja telt, �lla hat�rozotts�gra vall. Azt is tudta, hogy termete magas, teste ar�nyosan izmos. De mit l�that bele szokv�nyos k�lsej�be a l�ny?

- �, sz�mtalan magyar�zatuk van – kezdett bele a v�laszba. – De egyik sem kiel�g�t�.

- K�r – komment�lta a l�ny. – �n viszont sajn�latos m�don nem vagyok mesemond�. Hazudni, persze, tudok – f�zte hozz�.

A f�rfi t�n�dve figyelte.

- Maga nem fog megt�rni – mondta v�g�l. – Hi�ba a fogs�g, a k�nz�sok, az igazs�gsz�rumok. El�bb v�gja el a saj�t tork�t, semminthogy a legapr�bb inform�ci�t is megossza vel�nk.

- �r�l�k – villant meg a hidegk�k szemp�r, - hogy valaki v�gre r�j�tt.

- A fanatikusok – jelentette ki a f�rfi - rendk�v�l vesz�lyesek – m�g a megb�z�jukra n�zve is.

- Ebben k�ts�gk�v�l egyet�rt�nk. De �n sokkal vesz�lyesebb vagyok egy fanatikusn�l – mert nem vagyok az.

A f�rfi kicsit megemelte a szem�ld�k�t.

- Ezt �gy neh�z elhinnem. Kifejten� egy kiss� b�vebben? – figyelte a k�k szemeket, mik�zben koncentr�lni kezdett, hogy bel�phessen a l�ny elm�j�be. �m tudata gr�nitkem�ny falnak �tk�z�tt, �s k�nytelen volt visszah�z�dni.

- Nem – felelte a l�ny. Az arca �res volt, l�that�an semmit sem vett �szre az el�bbi k�s�rletb�l. A f�rfi megnyugodott. Ezek szerint nem k�pzett ember �l vele szemben, csak egy szokatlanul er�s tudatalatti pajzsr�l van sz�.

- Nos – �llt fel sajn�lkozva. – Ebben az esetben nincs t�bb mondanival�nk egym�snak.

A l�ny hallgatott. A f�rfi az ajt�hoz l�pett. Miel�tt elhagyta volna a szob�t, m�g visszafordult.

- Ha m�gis meggondolja mag�t, h�vja Willson ezredest.

Az ajt� halkan kattanva bez�rult. A l�ny lehajtotta a fej�t, szeme t�n�dve n�zett a semmibe.

- Mr Willson, h�mm? – mormolta maga el� mosolyogva. – Tal�n ink�bb Mr Mortensen…


***

A fel�t�s egy zenei kifejez�s, �s �gy �reztem, jobban illene erre a fejezetre, mint a prol�gus sz�... Fel�t�snek azt a hangot nevezz�k, amit �ltal�ban vagy a darab el� j�tszunk, vagy pedig csak az �nekes �nekli ki. Aff�le nyit�ny ez, k�stol�. �r�ln�k, ha megtiszteln�l a v�lem�nyeddel. El�re is k�sz�n�m: Mirarwa