1. fejezet

Kisv�rtatva k�t katona l�pett a szob�ba, �s visszak�s�rt�k a foglyot a cell�j�ba. Az ablaktalan helyis�g ajtaja hangosan bev�g�dott, �s csup�n halk z�mm�g�s �rulkodott a fokozott �rizetr�l.

A l�ny t�r�k�l�sben letelepedett a priccs�re. Lehunyta a szem�t, �s mozdulatlann� dermedt. �m t�tlens�ge csak l�tsz�lagos volt.

A r�vid besz�lget�s sor�n megszerzett inform�ci�kon t�prengett, �s a lehets�ges sz�k�si �tvonalakat elemezte.

Mortensen… Felt�rta a mem�ri�j�t, fi�kokat h�zott ki, k�nyveket dob�lt sz�t, de nem eml�kezett r�. Pedig ismer�snek �rezte… Nagyon ismer�snek… V�g�l a probl�m�t elnapolta, mint jelen pillanatban l�nyegtelent. Csak a furcsa nyugtalans�g maradt meg.

Gondolatai a sz�k�s fel� fordultak.

Leleplez�d�s n�lk�l egyed�l sosem jut ki, ezt tudta j�l, de emiatt nem agg�dott. Valakit �gyis bek�ldenek majd, �s a sz�m�t�g�pes rendszer kiiktat�sa sem jelenthet probl�m�t. De Mortensen megjelen�se bonyol�tja a helyzetet. Tapasztalatai szerint a var�zsl�k mindig bonyolultt� teszik az �letet.

Mortensen er�s pajzzsal v�dte az elm�j�t, nem volt egyszer� �szrev�tlen�l �thatolni rajta. A nev�n k�v�l csak p�r inform�ci�morzs�t tudott elcs�pni. Ill�zi�val fedte el val�di alakj�t (m�ghozz� igen j�l siker�lt ill�zi�val, jegyezte meg mag�ban), �s egy nagyobb m�guscsoport vezet�je. Befoly�sos ember… �s vesz�lyes. B�r a l�ny els�sorban az �rtelemre t�maszkodott, megtanulta becs�lni az el��rzeteit is. Mind tapasztalatai, mind �szt�nei vesz�lyt jeleztek Mortensennel kapcsolatban. De legal�bb a f�rfi nem gyanakodott r�; csup�n egy nagyon tehets�ges, de k�pzetlen m�gusnak tartotta.

�m a var�zsl� jelenl�te sok mindent megmagyar�zott. T�bbek k�z�tt azt a ban�nh�jat is, ami miatt most itt kell lopnia az id�t. �s ha az elm�lete helyt�ll�, b�rt�n�t nem csup�n emberek �s g�pek �rzik.

A l�ny finoman kiterjesztette a tudat�t. A cella falain�l furcsa bizserg�st �rz�kelt. Azonnal visszah�z�dott, �s �vatosan megvizsg�lta. A m�gikus h�l� nagyon apr�l�kos �s k�r�ltekint� munka volt, de nem el�g alapos. Viszonylag hamar tal�lt egy pontot, ahonnan k�s�bb majd k�nnyed�n felfejtheti, �s ahol most kisz�khet a tudata. Fokozatosan t�g�totta az �rz�kel�si k�rt, m�g az nagyj�b�l 30 m �tm�r�j� nem lett. Cell�ja el�tt egy katona �llt �rt; k�z�ns�ges k�zleg�ny, h�j�n mindenfajta m�gikus k�pz�snek. Jobbra a saj�tj�hoz hasonl�, �res cell�kat �rz�kelt, balra azonban r�bukkant az �rszob�ra. T�zen tart�zkodtak ott, k�zt�k h�rom m�gus. Ijeszt�en nagy ar�ny, ahhoz k�pest, hogy k�pzetlennek gondolj�k. Szokatlanul magas fok� volt az �rizet, �s ez nyugtalan�totta a l�nyt.

Az egyik var�zsl� nyugtalankodni kezdett; meg�rezhette a jelenl�t�t. A l�ny nem akart gyan�t kelteni, ez�rt gyorsan visszah�z�dott. Kinyitotta a szem�t, a falnak d�lt, �ll�t felh�zott t�rdeire t�masztotta. Mozdulatlanul �lt �s v�rt.

A p�r �r�val k�s�bb bel�p� �r m�g ugyanebben a p�zban tal�lta. A f�rfi sz�tlanul letette a t�lc�t, �s t�vozott. A feler�s�d�, majd elhalkul� z�mm�g�s jelezte, hogy az elektromos v�d�rendszer tov�bbra is m�k�dik.

A fogoly nem ny�lt az �telhez, de amint megbizonyosodott arr�l, hogy nem figyelik, megmozdult. A tekintete egyenesen a t�lca sz�l�n m�szk�l� l�gyre szegez�d�tt. Szavak n�lk�l sz�lt hozz�.

„K�st�l.”

A l�gy �sszed�rzs�lte k�t mells� l�b�t, majd z�mm�gve a l�ny kez�re sz�llt. Eg�szen halkan sz�lalt meg, szinte lehelve a szavakat.

- Biztons�gos a besz�d?

„Nem. V�rj egy kicsit.”

A l�ny finoman r�hangol�dott a m�sik tudat�ra.

„K�ld k�pekben!”

„Inform�ci�ra van sz�ks�g�nk a v�delemr�l” – �rkezett a v�lasz a tradicion�lis k�zjelek k�peivel.

„A cell�mban n�gy kamera van; az �rs�g �s a biztons�gi rendszer nem okozhat probl�m�t, f�leg ha Krisz vagy Mel m�r visszat�rt.”

„Tegnap �rkeztek. Mi van m�g?”

„Gyan�t keltett�nk. Az egyik var�zsl�csoport vezet�je tegnap ideutazott.”

„Mit tudt�l meg?”

„Nem sokat. Meg kellett �riznem az �lc�mat. Ha felt�r�m a pajzs�t vesz�lybe ker�lt volna a ki�t. A neve Mortensen, itt Willson ezredesk�nt szerepel. Az �rszob�ban h�rom embere dekkol, �s m�gikus h�l� v�di a cell�mat, b�r ez ut�bbi nem fog probl�m�t okozni…”

„Viszont meg k�ne keresn�nk, hogy vannak-e m�g m�gusok, vagy m�gikus ellen�rz� pontok” – fejezte be a l�gy. – „M�g valami? Esetleg szem�lyle�r�s a pasasr�l?”

„A Willson ezredeshez haszn�lt �lc�j�t tudom megmutatni. Er�s.”

„K�r, hogy a M�gus �pp a v�mp�rokkal t�rgyal. Tal�n tudna r�la valamit mes�lni nek�nk.”

„Az a k�r, hogy nem tudok �tv�ltozni valami apr� �llatt�. Ha �n is l�ggy� v�lhatn�k, most nem k�ne szervezgetni ezt az akci�t.”

„H�t igen, nem mindenki olyan szerencs�s, mint egyesek” – b�r a v�lasz tov�bbra is k�pekben �rkezett, a l�ny esk�dni mert volna r�, hogy t�rsa vigyorog. M�r amennyire egy l�gy vigyorogni tud.

„Na t�n�s! Szeretn�k m�r kiker�lni innen, �s egy zuhany sem �rtana.”

„Nem j�r f�rd�? Milyen csapnival� kiszolg�l�s. Az Intrikus t�zkor v�r a hegyen. Azt mondta, tudni fogod, hogy ez mit jelent.”

„Tudom is. �s most indul�s!”

„Ok! Kitart�s.”

A l�gy felsz�llt. A k�k szemek v�gigk�vett�k �tj�t, am�g el nem t�nt az ajt� alatti r�sen kereszt�l, elm�je pedig elk�s�rte a folyos� v�g�ig. Mikor megbizonyosodott r�la, hogy t�ljutott a m�gusokon, visszah�z�dott. Evett p�r falatot, elny�lt a priccsen, �s �lomba mer�lt.

* * *

Miut�n becsukta a vallat�szoba ajtaj�t, Mortensen katon�s l�ptekkel k�zeli irod�ja fel� indult. Be�t�tte a sz�mk�dot, majd lopva k�r�ln�zett. Mikor meggy�z�d�tt arr�l, hogy senki sincs a k�zelben, hat�stalan�totta a v�d�b�b�jokat, �s bel�pett a szob�j�ba. Az ajt� hang n�lk�l z�rult be m�g�tte. Nyugodt l�ptekkel az �r�asztal�hoz ment, �s le�lt. H�trad�lt a k�nyelmes sz�ken, ujjaib�l piramist form�zott, �s gondolataiba m�lyedt. �jra �s �jra lej�tszotta mag�ban a r�vid besz�lget�st. Az a l�ny… Valahonnan nagyon ismer�snek t�nt neki, b�r biztosra vette, hogy m�g sosem tal�lkoztak. Eml�kezne r�. �m nyugtalan�totta az az er�s pajzs. Ugyan a l�ny semmi jel�t nem adta annak, hogy valaha is m�gikus k�pz�sen vett volna r�szt, m�gis… Az a pajzs egyszer�en t�l er�s volt ahhoz, hogy �szt�n�s legyen.

�s ha tudatos volt?

A gondolat v�ratlanul �rkezett, b�r jobban belegondolva a f�rfi nem is tal�lta annyira val�sz�n�tlennek. �m ha a pajzs tudatos, akkor a l�nyt valahol k�pezt�k.

A f�rfi a gondolataiba mer�lt, majd bekapcsolta a sz�m�t�g�pet, �s elind�tott egy keres�programot. T�relmetlen�l v�rakozott. Hossz� �vek kitart� munk�j�val �ll�tott fel egy adatb�zist a vil�gon �l� var�zsl�kr�l. Term�szetesen lehets�ges volt, hogy a l�ny nincs benne; vagy mert m�giscsak k�pzetlen, vagy mert nem ker�lt bele. De el�gg� biztos volt benne, hogy megtal�lja. Ilyen szint� ment�lis k�pz�s nincs az iskol�kban, teh�t var�zsl�csal�db�l kell sz�rmaznia.

A sz�m�t�g�p halk csipog�ssal jelezte, hogy v�gzett a kutat�ssal. A f�rfi izgatottan hajolt el�re.

23 tal�lat.

El�gedetten mosolyogva l�tott az ellen�rz�s�kh�z.

◦◦◦

H�rom �r�val k�s�bb f�radtan megd�rzs�lte a szem�t. Eddig semmi. M�r csak egy csal�d volt h�tra. R�kattintott. Ebben a pillanatban kopogtattak. A f�rfi halkan elk�romkodta mag�t, majd egy gombnyom�ssal kinyitotta az ajt�t.

- Tess�k!

Egy k�zleg�ny l�pett be, �s mereven szalut�lt.

- Pihenj – intett neki Mortensen.

A katona leeresztette a kez�t.

- Uram, Johnson ezredes h�vatja �nt.

A f�rfi vetett egy lemond� pillant�st a k�perny�re, �s fel�llt.

- Azonnal megyek.

◦◦◦

Bosszankodva t�rt vissza a szob�j�ba. Johnson k�t �r�n kereszt�l feltartotta, el�gedetlen volt a vallat�s eredm�ny�vel (b�r az � emberei egy sz�t sem b�rtak kih�zni a l�nyb�l), kicsinyes j�tszm�kba kezdett, �s kifog�solta az �rizet m�rt�k�t. Mire meg�rtette vele az indokait, kegyetlen�l megf�jdult a feje.

De v�gre megszabadult t�le, �s visszat�rhet ahhoz az utols� tal�lathoz.

Egy kattint�ssal �jra a k�perny�re h�vta. Impon�l� csal�di c�mer k�pe t�lt�tte be a monitort. Az ov�lis mez� fels� fel�ben sz�tt�rt sz�rny�, fekete sas suhant, alul h�rom domb emelkedett, rajtuk karcs�, h�feh�r v�r magasodott. A v�r egyik oldal�n egy szfinx mosolygott titokzatosan, a m�sikon �jfekete t�ltos �gaskodott. A c�mer alatt kecsesen kanyarg� bet�k hirdett�k a csal�d nev�t: Kaltes.

Figyelmesen tanulm�nyozta az adatokat, amik meglep�en kev�snek bizonyultak. A csal�d hihetetlen�l messzire, 2500 �vre vezette vissza az �seit. Rengeteg h�res m�gust adtak a vil�gnak, �s �ltal�nos �r�ks�g volt a kiv�telesen nagy var�zser�. A II. vil�gh�bor�ban szinte teljesen kiirtott�k �ket, a megmaradtak jelenleg a csal�di kast�lyban �lnek, valahol Erd�lyben. A csal�d 30 tagb�l �ll; k�z�l�k �ten olyan kor�ak lehetnek, mint a fogoly. A jelenlegi csal�df� Kaltes Kuzum, feles�ge Koll�r. Egy l�nyuk van, Kamilla, aki kora alapj�n lehets�ges jel�lt. �s ennyi. Mortensen legsz�vesebben darabokra �tkozta volna a g�pet, ugyanis a c�meren k�v�l egy fia k�p nem volt a csal�ddal kapcsolatban.

Ebben a pillanatban kopogtattak.

- Szabad – sz�lalt meg inger�lten, �s kinyitotta az ajt�t. Az egyik embere l�pett be. Mortensen szeme hirtelen felcsillant.

- Vollard, maga ugye Rom�ni�ban sz�letett?

A f�rfi �vatosan b�lintott. Nem ker�lte el figyelm�t f�n�ke harap�s hangulata. B�r sejtelme sem volt arr�l, hogy mi d�h�thette fel a f�rfit, nem akarta, hogy rajta csattanjon az ostor.

- Mondja, Vollard, mennyit tud maga a Kaltesokr�l?

A f�rfi l�that�an megh�kkent.

- H�t, nem t�l sokat uram. Maguknak val� t�rsas�g. Azt hiszem, csak annyit tudok r�luk, mint b�rmelyik befoly�sosabb csal�d Kelet-Eur�p�ban – tette hozz� bocs�natk�r�en.

- K�rem, mondja el – biztatta Mortensen, elleplezve csal�dotts�g�t.

- Ahogy k�v�nja uram. A Kaltes a t�rs�g legbefoly�sosabb csal�dja; gyakorlatilag �k uralkodnak. A kast�lyuk leny�g�z�, de mi�ta kis h�j�n kiirtott�k �ket, meglehet�sen paranoi�ss� v�ltak. B�r minden fontosabb partira �s fogad�sra hivatalosak, csak igen ritk�n �s kevesen jelennek meg. B�lt �vente ha egyszer rendeznek. E k�l�nleges esem�ny kiv�tel�vel, n�h�ny megb�zhat� bar�ton k�v�l senki se l�phet a f�ldj�kre, �s rengeteget k�ltenek a v�delemre. Legend�k eg�sz sora sz�l r�luk. Az emberek d�moni vagy isteni eredetr�l, orgi�kr�l, fekete mis�kr�l, pokolb�li szellemekr�l, angyalokr�l, szertart�sokr�l, r�tusokr�l suttognak. Legal�bb ezer mese l�tezik a kast�lyr�l, a parkr�l, a k�nyvt�rr�l, valamint az �ll�t�lagos katakombarendszerr�l…

Mortensen felemelte a kez�t.

- El�g. Tal�lkozott valaha is a Kaltes csal�d valamelyik tagj�val?

Vollard elgondolkozott.

- Egyszer – sz�lalt meg v�g�l lassan. – Igen, egyszer l�ttam a Kaltes csal�df�t, a feles�g�vel �s a l�ny�val egy�tt.

- Ha �jra l�tn�, felismern� �ket?

- Igen, azt hiszem – felelte a f�rfi bizonytalanul, majd mer�szen megk�rdezte: - De uram, mi�rt fontos ez?

Mortensen a monitorra h�vta a cell�j�ban alv� fogoly k�p�t, �s kicsit elford�totta a k�perny�t. Intett Vollardnak.

- J�jj�n csak k�zelebb.

A f�rfi odal�pett, majd halkan felki�ltva h�trat�ntorodott.

- �risten!

Mortensen el�gedetten mosolyogva d�lt h�tra a sz�k�n.

- Felismeri?

- Hogy felismerem-e? Uram, ez a l�ny, ez…

- Igen? – mosolygott Mortensen.

- Ez a l�ny… Ez Kaltes Kamilla! A Kaltes csal�d �r�k�se!

- Igen – n�zett a k�pre Mortensen. – Igen, most m�r biztosan tudom – az �r�j�ra pillantott. Este 11 volt. – �bressz�k fel, �s vigy�k a vallat�szob�ba!

Vollard b�lintott, �s elindult, hogy �rtes�tse a parancsr�l a t�bbieket, de hirtelen megtorpant, �s visszafordult.

- Uram…

- Igen? – n�zett r� enyh�n t�relmetlen�l f�n�ke.

- Uram, �r�kkal ezel�tt valami furcs�t �reztem a cella fel�l. Esk�dni mern�k r�, hogy a fogoly letapogatta a v�delmet.

Morrtensen elgondolkodva b�lintott.

- Igen – mormolta maga el�. – Erre v�g�lis sz�m�tani lehetett… - felemelte a hangj�t. – Vollard!

- Igen, uram?

- Er�s�ts�k meg a v�delmet. Nem akarok kellemetlen meglepet�seket!

- �rtettem, uram!

Mortensen egy int�ssel elbocs�totta. Vollard sietve t�vozott.

A mag�ra maradt f�rfi m�g egy pillant�st vetett a k�pre.

- Sz�val Kaltes Kamilla… - mormolta maga el�. Majd kikapcsolta a g�pet, �s lassan a vallat�szoba fel� indult.

* * *

M�g Mortensen a v�letlen �s a szerencse jelent�s seg�ts�g�vel felfedte kil�t�t, Kamilla nyugodtan aludt. Hatalmas, �benfekete p�rduc h�t�n �lt, alattuk sebesen suhant el a telihold f�ny�ben f�rd� erd�. A csillagok f�nyesen ragyogtak; a metsz� sz�l h�traf�jta a haj�t, �s k�nnyeket csalt a szem�be. A t�volban magas hegy emelkedett, �jfekete t�meg�vel �lesen el�t�tt az ez�st t�jt�l. Percr�l percre n�tt, m�g lassan bet�lt�tte a horizontot.

M�r csak n�h�ny m�terre j�rtak a szikl�kt�l, de az �szveszejt� temp� nem lassult; �gy tetszett, egyenesen a hegynek rohannak. Azonban az �tk�z�st megel�z� pillanatban r�s ny�lt a falon, �s �k s�rtetlen�l besuhantak egy t�gas, falba s�llyesztett krist�lyokkal megvil�g�tott alag�tba.
A p�rduc temp�ja lassult, majd lesz�llt. Kamilla k�nnyed�n leugrott a h�t�r�l, �s a p�rduc egyszeriben m�r nem is l�tszott olyan nagynak, csup�ncsak akkora volt, mint b�rmelyik fajt�rsa.

A l�ny hangtalan l�ptekkel indult el�re; a p�rduc �rny�kk�nt k�vette.

A folyos�nak hamarosan v�ge szakadt. T�gas terembe l�ptek. A falak mer�sz �vben sz�ktek a magasba, hogy valahol messze egyes�ljenek. A h�feh�r alapra mozgalmas k�peket festettek, vagy tal�n nem is fest�k volt az, hanem maguk a k�vek sz�nez�dtek el. Csod�s v�rosok, f�mes �kszerk�nt suhan�, l�ngok�d� s�rk�nyok, h�s�k, lobog� s�r�ny� t�ltosok, b�lcs f�rfiak �s n�k, hatalmas m�gusok, sosem l�tott, vagy �ppen nagyon is h�tk�znapi �llatok, l�nyek, szemet gy�ny�rk�dtet� t�jak b�v�lt�k a b�m�szkod�t. �s mindezt tet�zte a f�ny; a terem cs�cs�ves ablakokon �t kapta a vil�goss�got, miket sz�nes krist�lyokb�l raktak ki. Ezeket addig csiszolt�k, m�g belsej�k titokzatosan gomolyg�nak, �l�nek tetszett, majd f�nnyel t�lt�tt�k meg �ket. E csod�s ablakok rajzoltak mint�t a padl�ra, �s mert a megvil�g�t�s folyamatos volt, hisz a f�ny magukb�l a krist�lyt�bl�kb�l �radt, az ismeretlen fest�k ezt nem egyszer felhaszn�lt�k k�peikhez is.

A terem k�zep�n eleg�ns, faragott, kerek asztalka gubbasztott, k�r�l�tte k�nyelmes �l�p�rn�kat sz�rtak sz�t. A szoba alapter�lete k�r volt, n�gy pontj�n, egym�st�l azonos t�vols�gban, �ves ajt� simult a falba. A szemben l�v� felt�rult, �s egy Kamill�val egykor� l�ny l�pett be. Hossz�, fekete szokny�ja halkan suhogott, ahogy az asztal fel� indult. Le�lt, �s intett. Kamilla megmozdult, �s nesztelen l�ptekkel odas�t�lt. � is helyet foglalt. A p�rduc k�vette, mell� heveredett, �s mosd�shoz l�tott.

V�r�s villan�s; a m�sik l�ny mell� egy karcs� r�ka surrant. A p�rduc abbahagyta a f�rd�st, �s felemelte a fej�t. Az �llatok megszagl�szt�k egym�st, majd a r�ka lecs�ccsent. A l�ny felemelte a kez�t, kis�p�rte egyenes sz�l�, fekete haj�t az arc�b�l, �s t�rsa fel� fordult.

- Mit inn�l?

- Te�t.

A l�ny fekete szem�ben vid�m f�nyek gy�ltak.

- Nem f�lsz, hogy megism�tl�dik a m�ltkori eset?

Kamilla elmosolyodott.

- Azt a po�nt egyszer m�r els�t�tted, Krisz. Az ism�tl�s nem a te st�lusod.

V�lasz helyett a l�ny csettintett egyet, mire k�t g�z�lg�, aranyl� itallal t�lt�tt cs�sze jelent meg el�tt�k.

Sz�tlanul kortyolgatt�k a te�t, �s addig nem is t�rt�k meg a csendet, am�g a k�t cs�sze f�lig ki nem �r�lt. Ekkor Kam fels�hajtott.

- Akkor t�rj�nk a t�rgyra.

- T�rj�nk – hagyta r� a m�sik.

- �zent�l. Mi�rt akart�l tal�lkozni velem?

T�rsa kit�r� v�laszt adott.

- El�sz�r nekem kell tudnom p�r dolgot. Megszerezted?

Nem kellett pontos�tania. Mindketten tudt�k, hogy mir�l van sz�.

- Meg – b�lintott Kam. – Mindent.

- H�l’ Istennek – s�hajtott fel Krisz, l�that�an megk�nnyebb�lve.

- M�g ki kell jutnom – eml�keztette Kamilla.

A l�ny sz�rakozottan b�lintott.

- Az nem lesz olyan neh�z. Az elektronikus rendszert gyerekj�t�k lesz t�nkretenni. Olyan v�rust k�ld�nk be, hogy legal�bb egy h�nap kell �s egy tucat profi szakember, hogy �jra haszn�lhat�v� tudj�k tenni. H�rman mennek �rted. Abban a kavarod�sban, amit okozni fogunk, m�g az is elk�pzelhet�, hogy �szrev�tlen�l ki tudtok jutni.

- �s a var�zsl�k?

- Amennyire eddig felm�rtem, nem veszik t�l komolyan a dolgukat. De a biztons�g kedv��rt bemegy R�zsalev�l is. Tudod, Mira legr�gebbi tan�tv�nya.

- Tudom – b�lintott Kam. R�zsalev�l volt a legtehets�gesebb a fiatal m�gusok k�z�l. – J� v�laszt�s volt, Krisz.

Krisz megr�zta a fej�t.

- Nem az �n �tletem volt, Kam. Mira javasolta.

- Itt volt? – h�zta fel a szem�ld�k�t Kamilla.

Krisz b�lintott.

- Nem sokkal el�tted ment el. Sajn�lta, hogy nem maradhat, de h�t te is tudod, hogy a v�mp�rok ilyenkor akt�vak.

- Igen, tudom. Mortensenr�l mit mondott?

Krisz gondterhelten megr�zta a fej�t.

- Nem sokat. A teljes neve Dylemon Nemus Mortensen, 28 �ves. Karizmatikus vezet�, �s nagyon er�s. Amerik�ban a hatalom jelent�s r�sze az � kez�ben �sszpontosul. R�gi, nagy h�r� csal�db�l sz�rmazik. Rengetegen dolgoznak neki. Az emberei tisztelik, �s vakon engedelmeskednek minden parancs�nak.

- Mennyire vakon?

- Ha Mortensen azt mondja, ugorjanak a k�tba, haboz�s n�lk�l ugranak.

Kamilla komoran n�zett maga el�.

- M�r csak egy dologra szeretn�k v�laszt kapni.

- Mi lenne az?

- Egy Mortensen-f�le pasas mi�rt foglalkozik a t�maszpont �gyeivel? Mi�rt �rdekli, ami ott van? Mert �rdekli. Az akt�kba kor�bban m�r betekintettek.

Krisz szeme megvillant.

- Mortensen vesz�lyes. Olyan er�, amivel sz�molnunk kell – mondta csendesen.

A k�k �s a fekete szemek �sszekapcsol�dtak.

- K�nyes helyzetben vagyunk – �sszegezte l�gy, puha, mes�l� hangon Krisz. – �rm�ny meger�s�d�tt. A jelek egyre ink�bb egy k�zeled�, ideiglenes sz�vets�g sz�ks�gess�ge fel� mutatnak. A S�t�ts�g t�bbsz�r is el�j�tt. Soha nem volt m�g olyan neh�z a rejt�z�s, mint most. Penge�len t�ncolunk. Egyetlen rossz l�p�s, �s vil�gok milli�i zuhanhatnak a k�oszba.

Kam b�lintott.

- Mortensen olyan ember, aki k�pes lehet felbor�tani az egyens�lyt. Hossz� �vezredek �ta � a m�sodik, akinek a kez�be ekkora hatalom ker�lt. �s m�r az els� is majdnem a veszt�nket okozta. Mortensen az egyetlen semleges, aki a m�lybe tasz�that minket.

- F�l�, hogy nem sok�ig lesz semleges – felelte Krisz sz�razon. Szemei a t�volba n�ztek. – Mindegy. A holnapi akci�t v�grehajtjuk. Mortensennel ut�na is r��r�nk foglalkozni. De a biztons�g kedv��rt Mel is a csapattal megy. Most mennem kell – �llt fel. – S�rget az id�.

Az ajt� fel� indult, a r�ka a nyom�ban. Miel�tt elhagyta volna a szob�t, visszafordult.

- Holnap tal�lkozunk!

- Ha minden j�l megy – n�zett r� Kamilla komoly tekintettel. Krisz v�lasz n�lk�l, hangtalanul t�vozott. A l�ny mag�ra maradt.

Egy ideig csendben �ld�g�lt. V�g�l gondolt egyet, �s fel�llt. A p�rduc is felt�p�szkodott, �s ut�na indult.

A l�ny egyenesen a jobb oldali ajt� fel� tartott. Alig �rt hozz� a kilincs�hez, de az �gy is hangtalanul felt�rult.

Holdf�nyben f�rd� kertbe l�pett. �vsz�zados, mohos f�k vetettek �rnyat az �sv�nyre, �jszaka ny�l� vir�gok kelyhei ragyogtak f�ldi csillagokk�nt, illatuk megr�szeg�tette a k�lapokb�l kirakott, szesz�lyesen kanyarg� utacsk�n j�r� l�togat�t. N�h�ny bagoly suhant el n�m�n, puha, sz�rke �rny�kk�nt; a f�nyben ez�st�snek l�tsz� estilapatyik�k cik�ztak. A l�ny lass� l�pteit halkan csobog�, nevet�, l�thatatlan patak k�s�rte.

Kamilla m�lyeket l�legzett a tiszta, kellemesen h�v�s, f�szeres illat� leveg�b�l, m�g lassan elsziv�rgott bel�le a fesz�lts�g, �s megnyugodott. S�t�ra indult.

T�rsa, a fekete p�rduc is �lvezte az �lomszer� kertet. El�resurrant, hangtalanul felk�szott a f�kra, majd levet�d�tt; j�tszott, hempergett. Bolondoz�s�val megnevettette a l�nyt.

Egy id� ut�n az �sv�ny elhagyta a f�kat, a patakocska is megv�lt az �ji vend�gekt�l. Ez�st�s tiszt�sra l�ptek, el�tt�k m�ly viz�, tintafekete t�kr� t� s�t�tlett.

A l�ny le�lt a f�be, a p�rduc mell�heveredett. Elm�l�zva simogatta a selymes, �bensz�n bund�t. Tekintete a t� fekete t�kr�re t�vedt, �s az rabul ejtette. A v�z hirtelen felkavarodott, hull�mgy�r�k futottak �t rajta. A l�ny megmerevedett. A m�lyben felt�nt egy gy�r� k�pe; ez�st�s felsz�n�n n�gy �llat l�tszott. Egy ugr�sra k�sz p�rduc, egy suhan� sas, egy b�szke puma �s egy lobog� s�r�ny�, v�gtat� t�ltos. A l�ny megsz�d�lt, de miel�tt m�g mozdulhatott volna, darabokra t�rt k�r�l�tte a vil�g.

Fel�lt az �gy�n, �s egyenesen az �t �breszt� �r arc�ba b�mult.

* * *

Kiss� m�g k�b�n, kicsit m�g mindig a t�ban l�tott k�p hat�sa alatt, de m�r viszonylag �beren �lt a vallat�szob�ban, �s t�relmesen v�rt. Az ajt� kiny�lt, �s a mag�t Willson ezredesnek �lc�z� Mortensen l�pett be. Kamilla g�nyosan felvonta a szem�ld�k�t.

- Nah�t ezredes �r! Pedig nem is �zentem �n�rt. Mire v�ljem ezt a v�ratlan viszontl�t�st?

A f�rfi le�lt, �s h�trad�lt. L�b�t k�nyelemesen el�reny�jtotta, �s elmosolyodott.

- Friss inform�ci�khoz jutottunk – felelte hanyagul.

- Nocsak. �s nekem mi k�z�m ehhez? – a g�nyos hangnem tov�bbra is megmaradt.

- Azt csak �n tudja, kisasszony. Vagy sz�l�tsam ink�bb Kaltes Kamill�nak?...


*******

Nos, itt a be�g�rt folytat�s. Kritik�kat tov�bbra is sz�vesen fogadok! �s egy kis sz�magyar�zat: az estilapatyika a denev�r egyik n�pi neve. Eln�z�st, de nem tudtam meg�llni, hogy ne �gy �rjam bele.
Mirarwa