2. fejezet

Kamilla meg�rizte a nyugalom l�tszat�t. K�v�lr�l semmi jel�t nem adta a meglep�d�snek. Az agya sebesen j�rt.

Az els� gondolata a k�ts�gbees�s� volt: bl�ff. De amint a f�rfi szem�be n�zett, tudta, hogy az teljesen biztos a dolg�ban, el�g biztos ahhoz, hogy ne tudja �sszezavarni, vagy elbizonytalan�tani. K�l�nben is, igen kicsi az es�lye annak, hogy csak tippelt. Val�sz�n�leg felismert�k. Mag�ban k�romkodott. Az �gy egyre cifr�bb lesz.

Nos, teh�t nem bl�ff. R�szben lebukott, ezen nem lehet v�ltoztatni. De m�g nem t�rt�nt katasztr�fa. Most m�r csak egyetlen feladata van: �tverni Mortensent, hihet� magyar�zatot adni neki, hogy ne akarjon a dolgok m�g� n�zni. �s mindezt �gy, hogy lehet�leg a csal�dja is biztons�gban maradjon. Mag�ban elmosolyodott. Indulhat az el�ad�s.

Mortensen k�v�ncsian figyelte a szavai �ltal kiv�ltott hat�st, de csal�dnia kellett. A l�ny nem ugrott fel, nem rezzent �ssze, nem tagadott, csak �lt tov�bb. Az arc�t egy pillanatra sem hagyta el a nyugalom maszkja, a k�k szemp�r t�k�rj�gk�nt verte vissza kutat� pillant�s�t.

Eltelt p�r perc. Csak a csend �s az elektronikus berendez�sek zaja szit�lt a leveg�ben.

V�g�l a l�ny megmoccant, �s megt�rte a cs�ndet.

- Sz�val r�j�tt – a f�rfi hi�ba f�lelt, a rideg t�nymeg�llap�t�son k�v�l semmit nem tudott kisz�rni a hangj�b�l. – Nem sz�m�tottam r� – folytatta t�n�dve a l�ny. – Hisz a csal�dunk el�g ritk�n mutatkozik nyilv�nosan… - kis cs�nd. A mondat befejezetlen�l l�gott a leveg�ben, �m a f�rfi nem volt hajland� folytatni. A l�ny h�trad�lt a sz�k�n, �s szinte unottan sz�lalt meg:

- Akkor most tal�n �n is el�rulhatn�, hogy kicsoda val�j�ban.

A f�rfi megd�bbent. A l�ny l�that�an j�l sz�rakozott, mik�zben folytatta:

- Ugyan, kedves… hmm, „ezredes”, valljuk meg �szint�n: a var�zsl�k nemigen �llnak a var�zstalan hadsereg szolg�lat�ba.

A f�rfi egy pillanatig hallgatott, majd elmosolyodott.

- Val�ban, ez cs�ppet sem tipikus. Csakhogy tudja, az ap�mban egy szemernyi m�gia sem volt, �s a hadseregben szolg�lt. Hal�los �gy�n azt k�v�nta, hogy l�pjek a nyomdokaiba.

- �, igen, ez �rthet� – felelte k�z�ny�sen Kamilla. Mag�ban n�ma elismer�ssel ad�zott a f�rfinak: 1-0 oda. Sz�p hazugs�g. A reakci� gyors, a mese hihet�.

- Akkor besz�lj�nk m�sr�l – v�ltott t�m�t a f�rfi. – Mi sz�ks�ge van az itt t�rolt adatokra Kelet-Eur�pa legbefoly�sosabb csal�dj�nak?

A l�ny csak mosolygott. Mortensenbe vill�mk�nt has�tott a felismer�s.

- Nem a csal�dnak kell, igaz? Kinek dolgozik? – kem�nyedett meg a tekintete.

- Fogalmazzunk �gy – villant meg a l�ny szeme, - hogy nem maga az egyetlen katonai szolg�latban �ll� m�gi�s.

A f�rfi fenyeget�en el�rehajolt.

- Ezt minek vegyem? Fenyeget�snek? Figyelmeztet�snek?

- Aminek csak akarja – felelte flegm�n a l�ny. Arc�r�l a t�k�letes �rdektelens�gen k�v�l semmit sem lehetett leolvasni.

A f�rfi hallgatott, l�that�an er�szakkal k�nyszer�tett mag�ra nyugalmat. V�g�l megsz�lalt.

- �s mondja csak: a csal�dja mit fog sz�lni, ha �rtes�tem �ket err�l az �gyr�l?

- A csal�dom – felelte lassan a l�ny, mag�ban gondosan megv�logatva szavait, - roppant gyanakv�. Vagy tudnak arr�l, hogy mi t�rt�nt velem, vagy nem. Vagy benne vannak, vagy nem. De! – mosolyodott el fenyeget�en. – Nem aj�nlom, hogy �rtes�tse �ket. Ha m�r tudnak a dologr�l, �gyis felesleges. Ha m�g nem… Nos, ha �nt�l tudj�k meg, �s hitelt adnak a szavainak, nem sok�ig �lvezhetem ezt az elb�v�l� t�rsas�got.

A f�rfi n�zte a pimaszul mosolyg� l�nyt, �s irgalmatlanul d�h�s volt. Legy�zt�k. Egy tizen�ves kis csitri legy�zte! Haragj�t elfojtva fel�llt, �s hossz�, kim�rt l�ptekkel kifel� indult. Odasz�lt az ajt� el�tt posztol� �r�knek.

- K�s�rj�k vissza a foglyot a cell�j�ba! – majd gyors l�ptekkel az irod�ja fel� indult.

Kamilla mosolyogva t�rte, hogy elvezess�k. Az �ll�s: 1-1.

* * *

Mortensen d�h�ngve csapta be maga m�g�tt az irod�ja ajtaj�t. Az asztal�hoz viharzott, felmarkolta az els� kez�be ker�l� t�rgyat (t�rt�netesen egy antik v�z�t), �s a falhoz v�gta. Az �rt�kes m�t�rgy hangos csattan�ssal z�z�dott darabokra. De a f�rfi d�he ett�l sem csillapodott. Csak hogy ne �rezze mag�t egyed�l a szerencs�tlen ed�ny, ut�na k�ld�tt m�g p�r �rt�ktelen vacakot, �gymint vadonat�j mobil, vezet�k n�lk�li telefon, n�h�ny k�nai porcel�nb�l k�sz�lt remekm� az asztala m�g�tti falon �ll� polcr�l, egy 11. sz�zadi, isten tudja honnan el�ker�lt fokos…, meg egy�b, sz�ra sem �rdemes apr�s�gokat.

Miut�n �gy ahogy megnyugodott, p�r int�ssel rendet rakott. Imm�r semmi sem eml�keztetett a rombol�sra, minden olyan volt, mint miel�tt bel�pett a szob�ba.

Mortensen lerogyott a sz�k�be, �s a kez�be temette az arc�t. Egy kis ideig �gy maradt. Mikor �gy gondolta, hogy m�r nagyj�b�l letisztultak a gondolatai, felemelkedett, �s h�trad�lt. F�radtan n�zett maga el�, gondolatai �rv�nylettek.

„Hihetetlen… Ez a l�ny az �r�letbe kerget! Soha, de soha nem volt m�g probl�m�m egy kihallgat�ssal, soha nem tudtak cs�be h�zni, becsapni a politikusok �s a helyemre t�r�k, soha senki nem tudott elmenek�lni el�lem, de ez a l�ny… Ak�r az angolna! Mikor azt hinn�m, hogy m�r a markomban tartom, k�nnyed�n kisiklik a kezem k�z�l, �s f�l�m kerekedik… Meg kell bolondulni!”

A f�rfi k�nytelen volt bel�tni, hogy nem is lesz ez olyan k�nny�, mint hitte. �gy gondolta, hogy miut�n leleplezte a l�nyt, megt�rheti, kih�zhat bel�le n�h�ny inform�ci�t, �s mit kapott? A nagy semmit! �kl�vel d�h�sen az asztalra s�jtott. B�r tal�n m�gsem… Pontos inform�ci�t ugyan nem kapott, de a k�rt sz�k�theti. Pap�rt h�zott maga el� a jegyzetel�shez. Tal�n le�rva egyszer�bb lesz.

1. A l�ny a t�maszpont pap�rjait akarta. K�rd�s: megszerezte-e? V�lasz: minden bizonnyal meg. Az eredeti iratok ugyan a hely�k�n maradtak, de elt�nt egy megfejtetlen, �si tekercs (A var�zsl� itt halkan k�romkodott. Neki is f�jt a foga a tekercsre, de nem volt ideje lem�solni.) , �s a l�ny minden bizonnyal lem�solta az adatokat, majd valahogy elrejtette �ket. Val�sz�n�leg m�gi�t haszn�lt.

2. Menek�l�s k�zben a behatol� m�k�d�sbe hozott egy m�gikus csapd�t. → Nem sz�m�tott r�, k�l�nben kisz�rta volna. → Nyilv�n nem tudtak r�lunk. (Ha minden igaz, most se tudnak.)

3. K�rd�s: kinek dolgozik?
a.) A Kaltes csal�dnak van sz�ks�ge az inform�ci�kra. → Probl�ma: mi�rt az �r�k�st k�ldt�k?

b.) A csal�d nem tud semmit. A l�ny egy szervezetnek dolgozik. Ez vagy �gy katonai, ahogy � hazudta neki, vagy egy var�zsl� hadseregr�l van sz�. Mindk�t eset aggaszt�, az el�z� k�rd�s itt nem mer�l fel, a l�ny var�zsl�csal�d sarjak�nt ismeretlen maradhatott a var�zstalan katonas�g el�tt.

c.) az el�z� pont, de a csal�d is benne van, vagy mint vezet�, vagy mint a vezet� test�let tagja.

4. B�rmi is az igazs�g, fenn�ll a k�rd�s: mire kell a tekercs �s az iratok?

Az utols� pontot b�mulva a f�rfi megdermedt. Egy iszony� gyan� �lt�tt testet benne. Gondolatai �jfent �rv�nyleni kezdtek.

„M�sok is nyomra bukkantak. M�sok is az �vezredek hom�ly�ba vesz� Titkot keresik. Az angyali �s d�moni jelens�gek magyar�zat�t, az emberis�g v�d�ir�l sz�l� m�tosz val�s�gmagv�t. A r�gi, nagy civiliz�ci�k, Atlantisz, Egyiptom, a sum�rok �s a maj�k titkait: honnan tudt�k, amit tudtak?” A f�rfiben felt�madt a r�m�let. Nem! Csak �s kiz�r�lag � tal�lhatja meg a v�laszt!

A tud�s hatalom; ezt a leck�t j�l megtanulta. �s semmit sem akart jobban a hatalomn�l. Semmit.

A f�rfi a telefon�rt ny�lt.

- Adja Wesselyt!

V�rt, am�g embere bejelentkezett. Akkor azt�n ellentmond�st nem t�r�en besz�lni kezdett.

- Wessely?... Bonts�k le a v�delmeket…. Igen az �sszeset! De el�bb hozzanak l�tre egy dem�gikus teret a fogoly cell�j�ban. Nem akarom, hogy a Kaltes-l�ny meglepjen minket valamivel… Nem, persze, hogy nem! Ilyen h�lye k�rd�st! Azt akarom, hogy �j v�delmeket h�zzanak fel!... Hasonl�t ahhoz, ami a kast�lyomban van…. Nem lesz t�lz�s! Ostoba!... Wessely, ne d�h�tsen fel! A fogoly nem sz�khet meg. �s val�sz�n�leg megpr�b�lj�k majd kiszabad�tani…. Igen, ez biztos…. Nem, ez minden. Ja, igen, m�g valami! Mondja meg Vollardnak, hogy ker�tsen valahonnan igazs�gsz�rumot…. Nem �rdekel, ha illeg�lis!... J�, el is v�rom. Viszl�t – a kagyl� hangos koppan�ssal a hely�re ker�lt.

A f�rfi komoran n�zett maga el�. Senkivel sem osztozik a d�jon. Senkivel.

* * *

Kamilla t�r�k�l�sben �lt a priccsen. A belsej�ben tombol� vihart elrejtette a h�v�s nyugalom maszkja al�.

�sszess�g�ben el�gedett volt a besz�lget�s v�gkifejlet�vel. Siker�lt �gy feladnia a leck�t Mortensennek, hogy k�zben kij�tszotta az esetleges hazugs�gvizsg�l�kat is. Hisz v�gig a sz�nigazat mondta – kis elhallgat�ssal. A zavart nem is ez okozta.

Kamill�t a k�vetkezm�nyek aggasztott�k; ez a leleplez�d�s m�g nagyon sok gondot fog okozni. Most azonban m�s dolga van. Musz�j �rtes�tenie Kriszt a fejlem�nyekr�l.

Elny�lt a priccsen, �s �lomba mer�lt.

◦◦◦

Tejfeh�r k�dben �llt. Halk morg�s adta tudt�ra, hogy seg�t� szelleme is a k�zelben van, �s egy�ltal�n nem el�gedett a k�r�lm�nyekkel.

Halk csobog�s �rulta el, hogy v�zpart k�zel�ben �llnak. �vatosan el�re l�pett, �s r�gt�n bok�ig mer�lt a v�zbe. A csobban�s term�szetellenesen hangos volt. Visszal�pett a sz�razra, �s nyugtalanul f�rk�szte a k�rnyezet�t. A v�z �letre kelt, s�t�t �ramlatok �rv�nylettek k�r�s-k�r�l.

- Hiba volt megmozdulni – morogta a p�rduc.

- Most m�r mindegy – h�zott el� egy karcs�, m�vesen faragott ostort Kamilla. Egyre kev�sb� tetszett neki ez a hely. Idegess� tette. Az ostor h�tcsom�s sz�ja k�kes f�nyben derengett.

- Ocsm�ny egy �lom – mormolta maga el� Kam. A p�rduc egyet�rt�en morgott.

- Ebben nem �rt�nk egyet – csend�lt egy tiszta n�i hang.
Kamilla megp�rd�lt, a kez�ben tartott ostor pillanatok alatt egy karcs�, embermagas, rov�sokkal �k�tett bott� v�lt. N�h�ny v�set �les, k�k f�nnyel izzott, k�ken dereng� v�d�pajzsot teremtve a l�ny �s p�rduca k�r�l.

- Mintha egy kicsit ideges lenn�l – a besz�l� folyamatosan k�zeledett. Ugyan csak n�h�ny l�p�s v�lasztotta el �ket egym�st�l, Kamilla m�g mindig csak egy fekete sziluettet l�tott.

- Krisz?

- Nem, majd a Mikul�s! – mordult a s�t�t alak. – Nan�, hogy �n! Ki m�s hozhatna l�tre egy ilyen remek �lomvil�got?

B�r a l�ny val�sz�n�leg nyugtat�snak sz�nta szavait, Kamilla mindaddig gyanakodva figyelte, m�g a p�rduc meg nem sz�lalt.

- �k azok.

Kamilla leengedte a pajzsot. A bot pillanatok alatt �sszezsugorodott. Eltette a karcs� p�lc�t.

- Mindig is tudtam, hogy pocs�k az �zl�sed – kezdte cseveg�n, kedvesen mosolyogva. – De sosem hittem volna, hogy ennyire eltorzult. Nagyon h�l�s lenn�k, ha el�lmodn�d innen ezt a k�dtengert.

- Azt elhiszem – nevetett fel Krisz. – De erre semmi sz�ks�g. K�vessetek! – megfordult, �s p�r l�p�s ut�n beleveszett a k�dbe.

- M�gis hogyan, ha az orromig se l�tok? – ki�ltott ut�na Kamilla.

- Nem kell l�tnod – nevetett Krisz. Hangja furcs�n t�volinak tetszett. – Hisz nincs sz�ks�ged a szemedre. Vagy m�r elfelejtetted?

Kamilla kiss� elsz�gyellte mag�t. T�nyleg, hogy is felejthette el, hogy a nem csak a szem�vel l�that? �gy l�tszik, a fogs�g rosszabb hat�ssal van r�, mint hitte.

M�lyet s�hajtott, �s lehunyta a szem�t. Mozdulatlanul �llt, m�g �rezni nem kezdte k�rnyezet�t. Ha valaki k�rdezi, nehezen tudta volna elmagyar�zni, hogy mi t�rt�nik ilyenkor. A hang n�lk�li besz�dhez hasonl�an ezt szem n�lk�li l�t�snak nevezt�k. �rezte a k�d nyirkos s�ly�t a b�r�n, de nem csak ennyit – �rezte, hogy a k�d �ramlik, k�rbe-k�rbe, spir�l alakban egy titokzatos, �res foltnak �rzett k�z�ppont k�r�l. A v�z egy�tt mozgott a k�ddel; szesz�lyesen kavargott, id�r�l id�re vesz�lyes �rv�nyeket hozva l�tre. Tele volt �lettel. A sz�raz foltokon n�v�nyek �s �llatok ny�zs�gtek. M�skor sz�vesen megvizsg�lta volna �ket k�zelebbr�l, de most nem volt erre ideje. Gondolatait c�ltudatosan egy ir�nyba ford�totta. Szinte azonnal r�bukkant Kriszre; a l�ny nyugodt, magabiztos l�ptekkel haladt el�re, seg�t� szelleme a k�zel�ben ugr�lt k�r�l k�re. Krisz meg�rezte, hogy figyelik; kiny�lt, �s �dv�z�lte Kamill�t.

- „�r�l�k, hogy v�gre magadra tal�lt�l!” – z�gott a k�sz�nt�s. – „Siess, sok mindenr�l kell besz�ln�nk, m�g miel�tt kifutunk az id�b�l!”

- „�n is �gy gondolom” – sz�llt a v�lasz. – „Nem egy egyszer� b�rt�nben vagyok. Nem lett volna szabad felejtenem.”

- „Siess!” – �rkezett a s�rget�s. – „Majd a szigeten mindent megbesz�l�nk!”

Kamilla engedelmeskedett a h�v�snak, �s m�shov� ford�totta a figyelm�t. Oly k�nnyed�n bukkant r� a k�vekb�l kirakott, v�z �vezte �tra, hogy nem is �rtette kezdeti rossz �rz�seit. Kinyitotta a szem�t, �s most m�r l�tott is; az egym�st�l k�nyelmes t�vols�gban fekv�, lapos, sz�les k�vek feh�ren ragyogtak. F�rge l�ptekkel sietett Krisz ut�n, aki k�zben bel�pett a tov�bbra is �resnek �rzett k�z�ppontba. Kamilla gyorsan el�rte a k�d hat�r�t. �pp bel�pett volna, mikor �rz�kei �j j�vev�nyt jeleztek. Megtorpant, �s figyelm�t r�gt�n az idegen fel� ford�totta. �r�mteli meglepet�s �rte; az �rkez� boldogan �dv�z�lte. �rezte, hogy Krisz gondolatai is erre fordulnak, elsuhannak mellette, �s k�sz�ntik a j�vev�nyt.

- „Nem is mondtad, hogy Melinda is itt lesz!” – r�tta meg Kam Kriszt.

- „Szeretem a meglepet�seket” – felelte Krisz. „Hangj�n” �rezni lehetett, hogy mosolyog.

Kamilla nem v�laszolt – ink�bb bel�pett az ismeretlenbe.

A napf�ny azonnal elvak�totta. Hunyorogva n�zett k�r�l, szoktatta a szem�t a megv�ltozott k�r�lm�nyekhez.

Z�ldell� szigeten �llt. Magas �s alacsony, �reg �s fiatal, karcs� �s t�mzsi, sima �s g�cs�rt�s k�rg� f�k emelkedtek el�tte; lombjuk �sszefon�dott �s sz�tv�lt, �tl�thatatlan h�l�t k�pezve. F�rge fut�k szaladtak el a t�rzseken, �gaztak el �s kapaszkodtak �ssze, d�s, hatalmas, eleven sz�n� kelyh�kb�l m�z�des �lomillat �radt, megt�ltve a f�szeres, �let�z� leveg�t. Apr�, feh�r kavicsos �sv�ny indult el partt�l, �s t�nt el az erd�ben. A p�rduc f�rg�n el�reszaladt, Kamilla lassabb l�ptekkel k�vette. Krisz val�ban pomp�s szigetet �lmodott. Kamilla menet k�zben gy�ny�rk�d�tt a harsog�, selyem, m�reg vagy s�rk�nyz�ld levelekben, a b�bor, arany, t�znarancs, tengerk�k �s h�heh�r vir�gokban, az el�je ker�l� h�tk�znapi vagy furcsa �llatokban, a magasra n�v�, nagy kalapos, sz�npomp�s gomb�kban. K�r�s-k�r�l patakok futottak, el-el t�nve a f�ld, vagy az �t alatt, csill�ml� k�kez�st viz�k krist�lytiszta volt, m�ly�kben apr�, l�ngv�r�s �s szikr�z� gy�m�ntk�k halak cik�ztak.

Az erd� hamar v�get �rt, �s smaragz�ld, selyemf�v� tiszt�sra futott ki az utacska, maga m�g�tt hagyva a h�s �rny�kot. Kamilla k�r�ln�zett. Krisz a r�t k�zep�n �lt, legut�bbi tal�lkoz�suk �ta �t�lt�z�tt; most fekete csizm�t, fekete nadr�got �s m�lyk�k bl�zt viselt, ut�bbit sz�les, fekete sz�n�, k�k h�mz�s� �v fogta �ssze a derek�n. �v�n �benf�b�l faragott nyel�, h�tcsom�s sz�j� ostor pihent a tart�j�ban.

- Na mi van, gy�keret eresztettetek? – Krisz el�gedetten vigyorogva figyelte bar�tn�i reakci�j�t.

A t�bbessz�m hallat�n Kamilla megfordult.

K�z�pmagas l�ny �llt m�g�tte mosolyogva. K�z�pbarna, hull�mos haja rakonc�tlanul hullott a v�ll�ra. Melegbarna szemei vid�man nevettek az �velt szem�ld�k�k alatt. Naps�t�tte b�re el�rulta, hogy meleg helyr�l �rkezett. Fekete csizm�t, vil�gosk�k farmert �s feh�r bl�zt viselt; fekete, fonott b�r�v�n s�t�tbarna nyel�, h�tcsom�s ostor l�gott. V�ll�n barna vad�szg�r�ny figyelte csillog� gombszemekkel a vil�got.

- Le�l�nk, vagy �lldog�lunk m�g egy kicsit? – mosolygott Kamill�ra.

- A vil�g�rt sem k�nyszer�ten�lek �csorg�sra, Melinda! – viszonozta a mosolyt Kam.

- Akkor menj�nk, ne v�rakoztassuk meg Kriszt! – karolt Kamill�ba Melinda.

Egy�tt s�t�ltak a t�relmetlen�l f�szkel�d� Krisz fel�. Krisztina �pp csak addig v�r, m�g t�rsai le�ltek, �s r�gt�n belekezdett.

- J�, hogy itt vagy Kam. Egyr�szt, most m�r nem nekem kell keresg�lnem t�ged, m�sr�szt, mert ez a kis v�letlen felh�vta a figyelm�nket egy lehets�ges fenyeget�sre.

- A fenyeget�s percr�l percre val�sabb� v�lik – szak�totta f�lbe Kamilla. – Nemcsak arra kell r�j�nn�nk, hogy hogyan v�ghattak el az eml�keimt�l. Mortensen valahonnan megtudta a nevemet. Lehet, hogy eddig f�lv�llr�l vett�k a v�delmet, de a f�l �r�val ezel�tti besz�lget�s�nk alapj�n ez igen hamar meg fog v�ltozni.

Melinda kicsit el�red�lt.

- Mi t�rt�nt pontosan?

Kam v�llat vont.

- Ami v�rhat� volt. Nem sokkal a Krisszel val� besz�lget�sem ut�n felr�ztak, �s a vallat�szob�ba vittek. A bemeleg�t� k�rt lefutva Mortensen kirukkolt a nevemmel. Legnagyobb csal�d�s�ra nem rendeztem jelenetet, �s tagadni sem tagadtam.

- Hanem? – k�rdezte Krisz. L�tsz�lag hidegen hagyta az elbesz�l�s, de a fekete szemp�r m�ly�n s�t�t �rv�nyek kavarogtak, mik�zben tekintete egy pillanatra sem mozdult el Kam arc�r�l.

- Az egyetlen lehets�ges megold�st v�lasztottam – megpr�b�ltam elterelni a figyelm�t. – Kam v�gott egy fintort. – Nos, nem �rulta el mag�t, arcizma sem r�ndult, mikor arra c�loztam, hogy esetleg nem az, akinek mondja mag�t. Olyan gy�ny�r� mes�t v�gott ki, hogy kis h�j�n s�rva fakadtam a meghatotts�gt�l.

- Ez v�rhat� volt – b�lintott Krisz kif�rk�szhetetlen tekintettel. – Mortensen nem kezd�.

- Sajnos. T�rv�nyszer�en napirendre ker�lt a k�rd�s, hogy mire kellettek az adatok. El��llt azzal a fantasztikus �tlettel, hogy nem a csal�domnak dolgozom, hanem valaki m�snak.

- Mit mondt�l? – fesz�ltek meg Melinda izmai.

- Hogy nem � az egyetlen katonai szolg�latban �ll� m�gi�s –somolygott Kam.

Krisz felnevetett.

- Zseni�lis! Ezen elr�g�dik egy darabig! J�l feladtad neki a leck�t, Illan – tett hozz� Kamilla m�sik becenev�hez egy n bet�t. – Magam sem csin�lhattam volna jobban.

- Elfelejted – a kih�lt k�k szemp�r hidegen v�gott Krisz fel� -, hogy �n sem vagyok kezd� a diplom�ci�ban.

- Teh�t a v�delmeket �tszervezik – v�ltott t�m�t Melinda. – Nem hiszem, hogy agg�dnunk k�ne emiatt – folytatta t�n�dve. – Nem jelenthet komoly probl�m�t – Kamilla k�telked� pillant�s�t l�tva elmosolyodott. – �gy l�tszik, nem csak Krisz feled�keny. Egy kezemen meg tudom sz�molni, hogy kik �ll�thatnak szinte �tt�rhetetlen falakat el�m. Mortensen biztos nincs k�zt�k.

- Szerintem ehhez a mutatv�nyhoz k�t k�z k�ne, Mel – szurk�l�dott Kam. – Nos, lapozzunk. Mit terveltetek ki?

- Nem eszik olyan forr�n a k�s�t – Krisz szeme k�sk�nt v�gott Kamilla fel�. – El�bb hallani akarom, hogy mit titkolsz.

- Semmit – n�zett r� �rtetlen�l Kam. –Elmondtam mindent.

- Nem – ingatta a fej�t Krisz. –Valamit nem. Tal�n nem tartottad fontosnak? Vagy ostobas�gnak �rezted? – t�n�dve figyelte Kamill�t.

Kam felid�zte a besz�lget�st. Mire gondolhat Krisz? Besz�molt mindenr�l, ami Mortensennel kapcsolatos. Nem hallgatott el semmit. Csak a f�rfi kivonul�s�t nem ecsetelte. Meg a kertb�li s�t�j�t… Megdermedt. �jra l�tta a s�t�t tavat, a nyugtalan hull�mokat �s a kavarg� �rv�ny m�ly�n felvillan� gy�r�t…

Azt a gy�r�t…

Bar�tn�i t�relmesen v�rtak. Nem s�rgett�k. Kamilla er�szakkal k�nyszer�tett mag�ra nyugalmat. A hangja nem remegett, mikor besz�lni kezdett, pedig az eml�kek �s az iszony� gyan� j�gg� dermesztett�k a v�r�t.

- Miut�n Krisz elment, s�t�ltam a parkban. Le�ltem a t� partj�n. Egyszercsak a v�z felkavarodott, �s �rv�nyleni kezdett.

- Mit l�tt�l a t�ban? –hajolt fel� Melinda. Szem�b�l csak �gy s�t�tt az aggodalom.

- Egy gy�r�t – suttogta Kam. A r�m�let �tsziv�rgott a nyugalom maszkj�n. – Egy olyan gy�r�t, aminek az eml�k�t m�lyre temettem, �s szent�l hittem, hogy megsemmis�lt, vagy elveszett �r�kre.

- Mif�le gy�r� az? Kam, tudnunk kell! – k�rlelte Krisz. F�zni kezdett bel�lr�l. M�g soha nem l�tott bar�tn�je szem�ben ennyi f�lelmet. Kamilla mindig nyugodt, szinte �rzelemmentes volt. Mi lehet az, ami ennyire felzaklatta?

Kamilla csak a fej�t r�zta.

- Erre most nincs id� – arc�ra ki�lt a semmitmond� �ress�g maszkja, amit akkor �lt�tt fel, ha nem akarta, hogy m�sok belel�ssanak a fej�be vagy a sz�v�be. – Ez egy hossz� t�rt�net, �s a gy�r� �nmag�ban nem jelent vesz�lyt. K�l�nben is, aki haszn�lni tudn�, m�r r�g halott. Nem kell foglalkoznunk vele – Melinda megcs�v�lta a fej�t, de nem szak�totta f�lbe. – Sz�val? Mi a terv?

Krisz belet�r�d�tt a t�mav�lt�sba, de az arc�ra volt �rva, hogy m�g vissza fog t�rni a k�rd�sre.

- Nem t�l bonyolult. Bek�ld�nk egy helyes kis v�rust, ami a pinc�ig lerohaszt minden elektromos rendszert. Ezzel a probl�m�k fel�t m�ris kik�sz�b�lt�k. Ha nem haragszol, nem tervezz�k a leveg�be rep�teni az eg�sz k�cer�jt. K�l�nben is, a b�zis semleges ter�let, sz�val korl�tozottak az eszk�zeink. Hatan bemegy�nk…

- Hatan? - szak�totta f�lbe Kamilla. – De h�t nem �tr�l volt sz�?

- �n is megyek – jelentette ki Krisz. – Teh�t, bemegy�nk. El�tte elv�gezz�k az a remek kis ill�zi�b�b�jt, amit nemr�g fejlesztett�l ki. Elindulunk �rted, k�zben neked fel k�ne t�rni a cella v�delm�t, �s el�nk j�nni. Csup�n annyi a gond, hogy a szem�lyazonoss�god ismeret�ben val�sz�n�leg…

A mondat v�g�t Kamilla m�r nem hallhatta. A vil�g �jfent darabokra t�rt k�r�l�tte, �s � t�k�letesen �beren �lt fel a priccs�n.

◦◦◦

A sz�ve vadul vert, �s kellett p�r pillanat, am�g felfogta, hogy hol van. Visszad�lt, az oldal�ra fordult, �s �tkarolta felh�zott t�rdeit. A l�gz�s�re koncentr�lt, am�g lassan megnyugodott. Akkor lehunyta a szem�t, �s kiterjesztette az �rz�keit, hogy megkeresse azt, ami kit�pte az �lomvil�gb�l.

Nem kellett sok�ig keresg�lnie. Hamar megtal�lta a v�ltoz�st, �s egy�ttal azt is megtudta, hogy mit akart mondani Krisz, miel�tt f�lbeszak�tott�k.

* * *

Mortensen mereven figyelte a kamer�k �ltal k�zvet�tett k�pet. Mikor a l�ny v�ratlanul fel�lt az �gy�n, h�trad�lt. Elt�n�d�tt. Eddigi terveiben nemigen sz�nt szerepet a Kaltesoknak, de a l�tottak alapj�n eg�szen �j �tletei t�madtak. Ha ilyen szinten egy�tt �lnek a m�gi�val, sz�molnia kell vel�k. Hasznukat veheti. Csakhogy ez ig�nyel n�mi szervez�st.
Egy pillant�ssal nyugt�zta, hogy a fogoly �sszeg�mb�ly�d�tt az �gyon. El�gedetten b�lintott. Most m�r nem sz�khet meg, � pedig v�gre foglalkozhat m�ssal is.

A telefon�rt ny�lt, �s kiadta az utas�t�st:

- K�ldje az irod�mba Mrs Bannert!

* * *

Hat�rozottan elege volt Mortensenb�l. Harmadszor tapogatta v�gig a cella v�delm�t, �s harmadszor jutott arra a k�vetkeztet�sre, hogy csak k�t v�laszt�sa van. Pontosabban nincs v�laszt�sa. Mert felt�rheti a dem�gikus teret, de ezzel t�nkreteszi az eddigi eredm�nyeit. Mortensen nem h�lye, r�gt�n nyomozni kezdene. Az egyetlen es�lye, ha tal�l egy olyan m�dot, hogy v�letlennek, szerencs�nek t�ntethesse fel a sz�k�st. Vagy ha Krisz�k k�v�lr�l ki tudj�k iktatni a pajzsot. M�g jobban �sszeg�mb�ly�d�tt, �s meg�rintette a p�l�ja alatt rejt�z� medaliont. Elm�je t�rsait kereste.

Gyorsan megtal�lta Kriszt �s Melt. A medalionok seg�ts�g�vel gondolataik �tszelt�k az �ket elv�laszt� hatalmas teret, �s �sszekapcsol�dtak.

- „Mi t�rt�nt Kam?” – Krisz agg�d�sa visszhangot vert elm�j�ben.

- „Dem�gikus t�r, ugye?” – �rkezett Mel gyakorlatias k�rd�se. – „Fel tudod t�rni?”

- „Csak ha felr�gom a szab�lyokat” – h�t�tte le a rem�nyeket Kamilla. – „Az �rdekel, hogy k�v�lr�l ki tudj�tok-e iktatni.”

- „Mutasd, �s megmondom” – biztatta Mel.

- „M�ris” – Kamilla fel�p�tette elm�j�ben a pajzs pontos m�s�t. Mel felszisszent, Krisz k�romkodott.

- „Rossz h�rem van, Kam” – sajn�lkozott Melinda, r�vid sz�net ut�n.

- „Mondjad” – s�hajtott fel Kamilla.

- „Nem tudunk seg�teni. K�v�lr�l sz�t tudn�m kapni, de akkor kifutunk az id�b�l. Alaposan �tszervezt�k a v�delmet. Bele fog telni egy kis id�be, am�g mindent kiiktatunk, �s ha sokat t�k�l�nk, vesz�lybe ker�l a ki�t. Sajnos, arra sincs id�m, hogy alaposabban �tn�zzem, �s tal�ljak egy olyan pontot, ahol felt�n�s n�lk�l megkezdheted. Mennem kell” – Kamilla �rezte, hogy a kapcsolat megszakadt.

- „Teh�t ez az �t j�rhatatlan” – s�hajtott fel Kam. – „Valami �tlet?” – forfult Kriszhez.

- „Csak egy valami kecsegtet n�mi rem�nnyel” – v�laszolta Krisz, kis sz�net ut�n. – „Mel innen nem tud seg�teni, mert a t�bbi pajzzsal kell foglalkoznia, �s ehhez a fajta m�gi�hoz �n sem �rtek jobban n�lad.”

- „Teh�t?”

- „Csak egy dolgot tudok javasolni: pr�b�ld meg el�rni Mir�t! H�rom �ra m�lva elindulunk �rted” – ezzel Krisz visszah�z�dott, �s Melinda p�ld�j�t k�vetve � is megszak�totta a kapcsolatot.

Kamilla fels�hajtott, �s Mir�ra koncentr�lt. �t megtal�lni k�zel sem volt olyan egyszer�, mint Krisz�ket. Ha nem hordoznak mindketten egy-egy medaliont, soha nem lett volna r� k�pes. De szerencs�re a medalionok �sszek�t�tt�k �ket, �s lehet�v� tett�k a kapcsolattart�st – igaz, ez hossz� t�von rettenetesen f�raszt� volt.

Kamilla rendbe szedte elkalandoz� gondolatait, �s egy ir�nyba ford�totta �ket. Most nem l�tezett el�tte akad�ly; sz�guldott, gyorsabban, mint b�rmi, ami l�tezik, sz�guldott, ahogy csak a gondolat tud, m�g meg nem �rezte az ismer�s rezg�st. Akkor azt�n lass�tott; v�ratlanul bet�rni valaki m�s elm�j�be egyr�szt roppant udvariatlan cselekedet, m�sr�szt adott esetben rendk�v�l vesz�lyes is lehet.

- „Mira! Hallasz?”

- „Kam?” – �rkezett a hitetlenked� v�lasz. – „Mit keresel itt? Mi t�rt�nt?”

- „Sz�ks�gem van a seg�ts�gedre.”

- „N�zd, most nagyon nem alkalmas…” – kezdte udvariasan Mira, majd m�rgesen felcsattant. - „Any�d!”

- „Mi folyik ott, Mira?”

- „Semmi �rdekes” – h�r�tott a faggatott. Kam komoran hallgatott. Mira el�rtette, �s menteget�zve folytatta. – „Nem �n voltam, esk�sz�m! Most teljesen �rtatlan vagyok!”

- „Mi folyik ott?” – Kam gondolatai jeges vihark�nt �rkeztek meg bar�tn�je elm�j�be.

- „Semmi fontos” – terelt Mira. – „Figyelj, most �pp nem alkalmas, nem lehetne k�s�bb folytatni ezt a besz�lget�st?”

- „Nincs id�.”

- „Ok�, akkor… A kurva �letbe! Melyik agyarfej� szipoly tette ezt a pszichopata barmot v�mp�rr�?!”

- „Mira! Mi a fene folyik ott?!”

- „Kl�nlesz�mol�s” – �rkezett a savany� magyar�zat. Kamilla szinte l�tta t�rsa grimasz�t. – „Amilyen m�kom van, nekem j�tt egy nagydarab hulla, amelyik irt�zhatott a szil�rd �tkekt�l, mert csak v�r volt benne, vel� nem.”

- „Mi t�rt�nt?”

- „Megsz�vta. Pontosabban engem. Cs�nya volt. De legal�bb a ked�lyek lecsillapodtak kiss�.”

- „Remek. Akkor most…”

- „Ne haragudj, de kiz�rt. Mennyire s�rg�s?”

- „K�t �r�m van felt�rni egy dem�gikus teret �gy, hogy ne keltsek felt�n�st.”

- „Egy �r�n bel�l megkereslek” – ezzel Mira bontotta a kapcsolatot.

* * *

- Minden vil�gos?

- �gy lesz uram, ahogy megbesz�lt�k – a n� felemelkedett a sz�kr�l, �s az ajt� fel� indult.

- Helyes. Akkor besz�ljen Vollarddal, �s induljon Mrs Banner – az ajt� halk kattan�ssal csuk�dott be a t�voz� ut�n.

Mortensen ellen�rizte a foglyot. A l�ny m�g mindig ugyan�gy fek�dt. Ez kicsit meglepte. Ennyire megt�rte volna, hogy elz�rt�k a m�gi�t�l? Lehets�ges. Ebben az esetben azonban �rdemes elgondolkozni azon, hogy mennyi hasznot hozhatna egy �jabb besz�lget�s…

* * *

Kamilla lassan tal�lt vissza a test�be. Mozdulatlanul, kimer�lten fek�dt. M�g a gondolkoz�shoz is f�radt volt. Ritk�n ker�lt ennyire tudat�ba fizikai teste s�ly�nak; �rzett minden egyes sz�vdobban�st, �rezte a v�r s�lyos �raml�s�t, a t�d� t�gul�s�t �s �sszeh�z�d�s�t; �loms�ly� tagjai az �gyhoz sz�gezt�k. T�relmesen v�rta, hogy visszat�rjen az ereje. J� is, hogy halad�kot kapott; a v�g�n m�g el�jult volna a besz�lget�s k�zep�n. R�g nem haszn�lta ezt a k�pess�g�t; nemcsak mert f�raszt� �s vesz�lyes volt, hiszen k�l�nleges tudat�llapotot ig�nyelt, hanem mert csak a Kiv�lasztottak k�z�tt m�k�d�tt. �s a Buk�s �ta most vannak egy�tt el�sz�r… R�gen, persze, nem is mer�lt ki ennyire, de ezen nincs mit csod�lkozni…

Meg�lljt parancsolt k�rbe-k�rbe kereng� gondolatainak. Erre nincs id�! Most nem szabad a m�lton r�g�dni. K�ts�gbeesetten kutatott valami ut�n, amivel lefoglalhatja csapong� elm�j�t. �ssze kell szednie mag�t, hogy megk�nny�tse az �j kapcsolatfelv�telt… �s ekkor r�tal�lt a megold�sra. A diplom�ci�n r�g�dni m�g mindig jobb, mint elmer�lni az eml�kek k�z�.

Elt�prengett, hogy mi folyhat most abban a m�sik, t�voli vil�gban, ahova Mir�t k�vets�gbe k�ldt�k – helyette. Pedig a Tan�cs nem sz�vesen engedte el (ki ilyen, ki amolyan okb�l kifoly�lag), de musz�j volt. Sz�ks�g�k van az A’Rt�klam v�mp�rkl�n t�mogat�s�ra, �k viszont csak a M�gussal voltak hajland�k t�rgyalni. Mira pedig, b�r m�g a legut�bbi �tj�t sem heverte ki teljesen, csomagolt, �s elindult. �s most megs�r�lt – ez pedig r�szben az �, Kamilla hib�ja. Ha nem l�p kapcsolatba vele, akkor bar�tn�je sosem ker�l annyira kiszolg�ltatott helyzetbe, hogy elkaphassa egy v�rsz�v�. (L�nye h�v�sebb fele hidegen eml�keztette: Mira v�llalta a vesz�lyt, mikor v�laszolt. A szipoly pedig megsz�vta, �s lehet, hogy Mira ennek k�sz�nheti majd az �let�t.) Jobban belegondolva k�nytelen volt igazat adni a jeges hangnak – ha gy�znek a t�rgyal�partnerek, ha vesztenek, kihaszn�lhatj�k ezt a balesetet. Veres�g eset�n t�bb es�ly van a menek�l�sre; gy�zelem eset�n komolyabban fogj�k venni �ket. Halv�nyan elmosolyodott, ahogy elk�pzelte a v�mp�rok megr�k�ny�d�s�t. Azt eddig is tudt�k, hogy Mira m�gi�val k�nnyed�n legy�zi �ket, de a figyelmeztet�st val�sz�n�leg nem hitt�k el, hi�ba �rezt�k, hogy igazat sz�l. Kamilla maga is megtapasztalta m�r ezt; a v�mp�rok �s az alakv�lt�k nehezen fogadt�k el, hogy a Kiv�lasztottak imm�nisak r�juk. �k pedig �jra �s �jra elmondt�k: az esk�j�ket csak akkor teljes�thetik, ha emberek maradnak, ez�rt a v�r�k megv�di �ket; az alakv�lt�k nem tudj�k megfert�zni a Kiv�lasztottakat, az enged�ly n�lk�li torkoskod�t pedig felem�szti.

- „Kamilla…” – a sz�l�tott �sszerezzent.

- „Mira? Hogy-hogy ilyen hamar siker�lt…”

- „Elvesztetted az id��rz�kedet. Az egy �ra m�r majdnem letelt.”

- „Akkor igyekezn�nk kell.”

- „Igen. Mutasd a pajzsot!” – s�rgette Mira.

- „M�ris” – Kamilla ism�t fel�p�tette elm�j�ben a pajzs pontos m�s�t, �s v�rt. Mira hallgatott, mintha ott se lett volna. Kamilla nem s�rgette, de minden egyes tovat�n� percet �rz�kelt.

- „Sz�p darab” – sz�lalt meg Mira elgondolkozva. – „Jobban oda kell figyeln�nk Mortensenre. Ez a pajzs val�di remekm�! De az�rt” – nevetett fel, Kamilla r�m�let�t meg�rezve -, „nem kell megijedni. Mester �s mester k�z�tt nagy k�l�nbs�g van!”

- „A l�nyegre” – figyelmeztette t�rs�t Kamilla.

- „Igen, igen, persze, eln�z�st… Csak meglepett. M�g soha nem l�ttam olyan semlegest, aki mindh�rom var�zsl�r�teg m�gi�j�t �tv�zte volna.”

- „De felt�rhet�…?”

- „Persze, sima �gy” – nyugtatta meg Mira. – „De elmagyar�zni nincs id�.”

Kamilla meg�rtette.

- „Akkor gyere! Szemem legyen szemed, kezem legyen kezed, er�m legyen er�d!” – h�vta az �si szavakkal, mik�zben lebontotta az elm�j�t �v� falakat, �s lassan al�mer�lt �nn�n lelk�be.

Mira nem k�rette mag�t - forr� sz�lk�nt �rkezett meg t�rsa elm�j�be. Szerencs�re a sz�l gyorsan leh�lt, hidegen kavargott a jeges mened�kbe h�z�dott Kamilla k�r�l.

Kamilla kinyitotta a szem�t; a j�gk�k szemp�r �lesen villant meg. Az �nmag�ba s�llyedt l�ny mindent l�tott, de mozdulatait nem � ir�ny�totta, teste nem neki engedelmeskedett, hanem a h�v�sen �raml� sz�lnek.

Mira v�ltoztatott a f�kuszon, �s a szoba fala f�nyekkel telt meg. A m�gia sz�vete l�that�v� v�lt.

Alapos munka, l�tod? h�vta fel a figyelm�t Mira a h�rom r�tegb�l �ll� pajzs n�h�ny pontj�ra. N�zd, azok ott a Nyugatiak r�n�i. Azokat a k�k sz�lakat szeml�tom�st var�zsp�lc�val k�sz�tett�k.

Kamilla n�zte azt, amit m�r kor�bban megfigyelt: a hideg sz�nben izz� r�n�kat egyenes, f�nyl� sz�lak k�t�tt�k �ssze.

Ezek alkotj�k a legk�ls� r�teget – folytatta Mira. Ha megbontan�nk, az eg�sz pajzs �sszeomlana, de innen nem sokat tudunk kezdeni vele; most m�g nem. Azonban a legbels� r�teg… az m�r eg�szen m�s t�szta. Kamilla most s�rga �s v�r�s sz�lakat l�tott a hideg h�tt�r el�tt. Ezek �nmagukba visszat�r� hurkokat alkottak, a kusza, ragyog� csom�pontok pedig szab�lyos mint�t rajzoltak a falra.

Ott! Kamilla �rezte �s l�tta, ahogy a tekintete elmozdul, �s m�shova f�kusz�l. � is l�tta a gyenge pontot, a szakad�st a m�gia sz�vet�ben, de nem tudta, hogy lehetne azt felt�n�s n�lk�l kit�g�tani.

Csak figyelj – suttogta Mira. Nem mindig a m�gia a legjobb fegyver a var�zslat ellen.

Kamilla �rezte, hogy a sz�l felkavarodik, �rv�nyeket vet, �s az ujj�t egy l�thatatlan, v�kony sug�r hagyja el. Mira a Csillagok N�p�nek erej�t haszn�lta!

Ez tilos! – sikoltotta k�ts�gbeesetten. Mindannyiunkat elpuszt�tasz!

Ne f�lj! – susogta a sz�l. Sosem fognak majd gyan�t!

Kamilla nem tudta visszaszerezni az ir�ny�t�st; b�nultan fek�dt, �s v�rt.

A sug�r k�zben el�rte a szakad�st, �s ha ura a test�nek, Kamilla biztosan nem tudta volna elrejteni a d�bbenet�t.

Olyan r�g�ta nem tal�lkoztak, hogy m�r elfeledte, mire k�pes Mira. A M�gus val�ban Mester volt. Olyan finoman n�velte meg a hib�t, hogy senki meg nem mondta volna, hogy nem a pajzs k�sz�t�je volt figyelmetlen.

Innent�l m�r sima �gy lesz – sz�lalt meg Mira. Besziv�rog annyi m�gia, hogy ne gyanakodjanak, miut�n sz�tz�zod a v�delmet.

Igen, l�tom – felelte Kamilla. Most m�r boldogulok, k�sz�n�m.

Semmis�g – susogta a sz�l, t�volod�ban. – �tadtam az er�mb�l, teh�t nem lesz probl�ma.

Ez hiba volt! Neked…

Nincs r� nagyobb sz�ks�gem – szak�totta f�lbe Mira. Ellenkez�leg. A hajnal m�r k�zel van, de neked m�g ki kell jutnod.

Rendben – s�hajtott fel Kam. Vigy�zz magadra!

Te is J�gvir�g. Te is… ezzel a sz�l elt�vozott. A kapcsolat megszakadt.

Kamilla most m�r �berebben fek�dt az �gyon. Mira t�bbet seg�tett, mint gondolta. Esz�be id�zte a m�sik nev�t, �s ezzel elmosta az eml�kek keltette f�lelmet.

* * *

A s�t�ts�gbe burkol�z� romv�rosban n�ma �rny�k suhant p�r centivel a talaj f�l�tt. K�r�l�tte temetetlen, v�rbefagyott holtak hevertek; t�gra ny�lt szem�k vakon figyelte a csillagtalan �gboltot. Az �rnyat nem zavarta a jelenl�t�k; volt ideje megszokni. Sebesen haladt az egykori v�ros k�zpontja fel�. T�rsai m�r t�relmetlen�l v�rtak r�. V�gre elj�tt az � idej�k.

* * *

Mortensen kem�ny, katon�s l�ptekkel r�tta a b�zis folyos�it. A fogoly cell�ja fel� tartott. N�mi t�pel�d�s ut�n d�nt�tt �gy, hogy nem hozatja ki a l�nyt a cell�b�l. �gy biztons�gosabb, �s lehet, hogy hasznosabb is lesz.

A cella el�tt �ll� k�zleg�ny mereven tisztelgett. Mortensen �gyet sem vetett r�. F�rg�n be�t�gette a sz�mk�dot, �s bel�pett a cell�ba.

A l�ny nem mozdult; csak a szeme villant fel�. A f�rfi megborzongott. F�zlalta az a jeges tekintet. Ha �szrevette is a hat�st, a l�ny nem mutatta ki. Lassan fel�lt, k�nyelmesen elhelyezkedett, �s kif�rk�szhetetlen arccal figyelte a f�rfit.

Mortensen gyorsan �sszeszedte mag�t.

- Nos - t�rte meg a csendet –, tov�bbra sincs kedve mes�lni nekem?

- Mib�l gondolja, hogy ennyi id� alatt megv�ltoztattam a v�lem�nyem? – k�rdezett vissza Kamilla. Mag�ban sz�molta a perceket. Ha m�g �t percig fel tudja tart�ztatni a f�rfit, egy csom� f�rads�got megsp�rolhat mag�nak a kijut�sn�l.

- Felesleges sz�nlelnie – felelte hidegen a f�rfi. Az � szeme is jegess� v�lt. – Innen nem tud megsz�kni, csak �gy juthat ki, ha elengedj�k. �s ez csak akkor fog megt�rt�nni, ha v�laszol a k�rd�seinkre.

- Sajnos, unom a k�rd�seit, Willson ezredes!

- Teh�t megtagadja a v�laszt? – Mortensen fenyeget�en magasodott a l�ny f�l�.

- L�pjen h�tr�bb ezredes – figyelmeztette a l�ny. – Hacsak nem az a c�lja, hogy bel�m fojtsa a sz�t… - v�llat vont. A f�rfi kelletlen�l h�tr�lt p�r l�p�st. Kamilla a kor�bbi, �rzelemmentes hangon folytatta.

- Tudja, az els� besz�lget�s�nk�n elk�vettem egy hib�t. Azt hittem, �n �rtelmes. Sajnos, t�vedtem. M�r mondtam, de elmondom �jra: engem nem tud megt�rni, felesleges pr�b�lkoznia – lassan fel�llt. Most l�tszott csak, hogy milyen magas is val�j�ban; Mortensen alig f�l fejjel emelkedett f�l�. A karcs� l�ny h�tr�lt k�t l�p�st, �s folytatta, finom g�nyt csemp�szve a hangj�ba.

- Ami pedig a t�voz�st illeti… Tanulja meg, hogy mindig van v�laszt�s! Egy b�rt�nb�l nem csak egy �t vezet kifel� – a jobb kez�t laz�n l�gatta. – �n t�ls�gosan megb�zik az embereiben! – Kamilla k�vethetetlen�l gyorsan mozd�totta a kez�t, �tj�ra engedve egy k�b�t� ront�st. Mortensen �sszecsuklott.

Kamilla a falhoz l�pett. Szeme el�tt �rv�nylett a pajzs h�rom r�tege. Csizm�ja sz�r�b�l el�h�zott egy karcs�, feh�r p�lc�t. Le kell bontania a pajzsot, hogy kijuthasson innen. A dem�gikus terek kellemetlen tulajdons�ga, hogy a foglyul ejtett m�gust nem eresztik el.

Kamilla f�rg�n, pontosan tette a dolg�t. A kamer�kt�l nem tartott; azok m�g a besz�lget�s k�zben kikapcsoltak. Ezek szerint Krisz�k sikerrel vett�k az els� akad�lyt. Most � j�n.

Szeme v�gigfutott a Keletiek �ltal alkalmazott csom�kon. Kiv�lasztotta a m�r kor�bban megvizsg�lt gyenge pontok egyik�t, �s bal kez�vel felrajzolt n�h�ny hideg f�nyben izz� r�n�t. Suttogva nevet adott nekik. A Keletiek a k�osz form�j�ba �lt�ztetett rend mesterei voltak. Az � r�n�i most felbor�tott�k az egyens�lyt. A pajzs legbels� r�tege �les f�nnyel felragyogott, majd lassan kialudt.

A k�vetkez� r�teg a r�v�l�k� volt. Kamilla mosolyogva emelte fel a p�lc�t. N�h�ny k�nnyed mozdulattal elmetszette a fontosabb sz�lakat, kioltotta a leger�sebb rov�sokat. Ez a pajzs is semmiv� foszlott.

A legk�ls�, leger�sebb r�teg k�vetkezett. L�tszott, hogy k�sz�t�je itt ugyancsak elem�ben volt. �m ak�rmennyire igyekezett, nem v�gzett t�k�letes munk�t, egy val�di mester szintj�t pedig �ppencsak, hogy megk�zel�tette. Kamilla egy hajsz�lv�kony, alig �szrevehet� sz�lat v�lasztott az egyik r�nacsoport k�zel�ben. A v�kony fon�l enyh�n kirojtosodott. P�lc�j�val a k�osz r�n�j�t �rta f�l�, �s v�rt. Az �jfekete jel finoman g�z�lg�tt, majd beitta mag�t a k�k fonatba, �s nyomtalanul elfoszlott. L�tsz�lag nem t�rt�nt semmi v�ltoz�s. Kamilla t�relmesen v�rt. F�l perccel k�s�bb a fonalak megremegtek, a sz�v�s �sszegubancol�dott, a sz�lak el-elpattantak �s k�gy�k�nt csapkodtak, m�g egy �les villan�s ki nem oltotta a m�gia v�gs� maradv�nyait is. A l�ny el�gedetten b�lintott, majd az ajt� fel� indult, �tl�pve a f�ld�n hever� Mortensenen.

Miel�tt kil�pett volna a cell�b�l, visszafordult. A p�lc�t r�szegezte a f�rfira, �s egy bonyolult �br�t �rt vele a leveg�be. Mortensen k�r�l megremegett a leveg�, k�rvonalai elmos�dtak, �s pillanatokkal k�s�bb m�r az �jult Kamilla fek�dt a padl�n, m�g mellette a Wilson ezredesnek l�tsz� f�rfi mosolyogva elrakta a karcs� p�lc�t.

* * *

Jordan k�zleg�ny fesz�lten �llt az ajt� el�tt. P�r perce kapta a h�rt r�di�n, miszerint a teljes elektromos rendszer a feje tetej�re �llt. Felettesei figyelmeztett�k, hogy a fogoly�rt most csak � a felel�s.

A k�zleg�ny nyugtalan volt. Igaz, hogy csak egy l�ny… de az�rt… Hallotta a pletyk�kat. A fogoly k�pes volt bet�rni ide, az egyik legjobban �rz�tt katonai b�zisra, �s �ll�t�lag csak a v�letlennek k�sz�nhetik, hogy el tudt�k cs�pni. De senki sem tudta, hogy hova rejtette el az ellopott dokumentumokat. R�ad�sul m�snap meg�rkezett Willson ezredes az embereivel… A k�zleg�nyt itt kir�zta a hideg. Nem tudta volna megokolni, hogy mi�rt, de idegenkedett Willson ezredes csapat�t�l. A k�zel�kben mindig libab�r�s lett, �s �gy �rezte, hogy hangyasereg mas�rozik a b�re alatt. �s mi�ta legut�bb visszahozt�k a l�nyt, m�r a cella el�tt �llva is ezt �rzi.

Azt sem szerette, ahogy az ezredes �s az emberei r�n�ztek. Mintha belel�ttak volna a fej�be… Elhessegette a gondolatot. �gy l�tszik, t�l sokat n�zte a t�v�t, �s m�r minden sarkon r�meket l�t. Vagy var�zsl�kat… Mag�ban felnevetett. Micsoda ostobas�g! Hisz var�zsl�k nem l�teznek.

T�preng�s�t a kiny�l� ajt� szak�totta f�lbe. Jordan feszes vigy�zz�ll�sba v�gta mag�t, �s el��r�sszer�en tisztelgett. Az ezredes gyors l�ptekkel indult a folyos� v�ge fel�. Elhaladt�ban odavetette:

- Legyen r�sen k�zleg�ny! A fogoly meg fogja k�s�relni a sz�k�st.

Jordan figyelte, ahogy felettese elt�nik a fordul�ban. Csak akkor engedte le a kez�t. Fesz�lten f�rk�szte az ajt�t. Meg�rtette a figyelmeztet�st. Ha a fogoly megsz�kik, �t vonj�k felel�s�gre �rte. �s ezt mindenk�ppen el akarta ker�lni.

* * *

Kamilla gyors l�ptekkel r�tta a folyos�kat. H�l�t adott a sorsnak, hogy Mortensent pont most ette oda a fene a cell�j�ba. Enn�l jobb �lc�t keresve se tal�lhatott volna.

A k�osz val�ban hatalmas volt – Krisz remek munk�t v�gzett. A felsz�n fel� haladt�ban ben�zett egy sz�m�t�g�pekkel zs�folt szob�ba. A legt�bb szakember filozofikus nyugalommal �lt a sz�k�n, �s a semmibe meredt, p�ran �tkoz�dva p�ff�lt�k a billenty�zetet, mik�zben egy katonai fejes a csoport vezet�j�vel ordib�lt.

A legt�bb folyos� kongott az �ress�gt�l, a fontosabb �tvonalakon viszont csak �gy ny�zs�gtek a katon�k. Kamilla a legr�videbb utat v�lasztotta. Menet k�zben folyamatosan figyelte az embereket, �s nem csak a mindenki �ltal l�that� s�kon. M�gusk�nt sokkal t�bbet, vagy ha �gy tetszik, m�lyebbre l�tott, mint az �tlagos emberek.

A r�v�l� r�g tudj�k, hogy minden embernek van egy �lland� k�s�r�je, ami az �lomvil�gban l�tezik. Seg�t� szellemnek nevezik �ket, �s az �lmokba bel�pni k�pes r�v�l�k ott szabad szemmel is l�tj�k �ket. A Val�s�gban viszont b�b�jra szorulnak. Kamill�nak azonban nem volt erre sz�ks�ge. Ha akarta l�tta �ket, ahogy a m�gia sz�lait is. Nem sz�rakoz�sb�l figyelte a szellemeket. Krisz�k ill�zi�ba burkol�zva j�nnek, de a seg�t� szellemet semmilyen b�b�jjal nem lehet elfedni.

A folyos� v�g�n zavar t�madt. Kamilla el�resietett, hogy l�ssa, mi t�rt�nik. Kit�rve az el� vont gy�r�b�l, felm�rhette, hogy mi az oka a hangos sz�v�lt�snak.

Ezredesi egyenruh�t visel� f�rfi �llt egy hat f�s csapat el�tt. A jelek szerint a figyelmetlen katon�k fell�kt�k f�n�k�ket. Az ezredes b�borsz�n� fejjel ord�tott.

Kamilla elkapott egy v�r�s villan�st a szeme sark�b�l. Azonnal arra fordult. Krisz r�k�ja �llt el�tte.

* * *

Mortensen sajg� fejjel t�rt mag�hoz. Lassan felt�p�szkodott. Valami nem stimmelt vele, ezt tiszt�n �rezte. Z�g� fejjel �lt le a k�zelben lelt �gyra. Szeme el�tt csillagok t�ncoltak. F�radtan becsukta �ket, de a szipork�z�s ne enyh�lt. Nem �rtette, hogy mi van vele. Mit�l �rzi mag�t ilyen pocs�kul? Mintha eltal�lta volna egy k�l�n�sen rosszindulat� k�b�t� ront�s…

Valami bekattant. Gyors egym�sut�nban k�pek villantak fel el�tte, esz�be id�zve a t�rt�nteket. Jeges, lelket fagyaszt� tekintet. �rzelmek n�lk�li hang. D�h. Magas, karcs� alak. G�nyos szavak. �s v�g�l a kecses k�zb�l �tnak ind�tott ront�s…

Mortensen felpattant. Hogy t�rt�nhetett?... Nyugalmat er�szakolt mag�ra. Ez most nem a k�rd�sek pillanata. A l�ny megsz�k�tt. Cselekedni kell. Tal�n m�g nem k�s�, �s vissza tudj�k hozni…

Elt�k�lten indult az ajt� fel�. Csup�n megv�ltozott k�lseje ker�lte el a figyelm�t…

* * *

Kamilla csendesen szemezett a r�k�val. Az ellilult fej� ezredesre pillantott, azt�n vissza a szellemre, �s sanda gyan� �bredt benne a ledorongoltak szem�lyazonoss�g�t illet�en.

A helyzetet a p�rduc unta meg el�sz�r. Az �jfekete macska el�rel�pett, �s r�mordult a r�k�ra.

- Hol vannak?

A r�ka fogait kivillantva elvigyorodott.

- Ma nem vagy form�ban, bar�tom! A gazd�d m�r r�j�tt.

- Az�rt surranj csak oda! – vicsorgott a p�rduc.

A r�ka tett egy v�llvon�sra eml�keztet� mozdulatot, �s k�nnyed l�ptekkel a nagyban szidott csoport vezet�j�hez s�t�lt. G�nyosan n�zett vissza r�juk. A p�rduc halkan morgott. Kamilla meg�rintette, hogy lecsillap�tsa, �s szem�gyre vette a dr�ma szerepl�it.

Hihetetlen m�don az ezredes m�g mindig b�rta leveg�vel �s sz�kinccsel. Kis szeml�l�d�s ut�n Kamilla felismerte az eltorzult arc� f�rfiban a b�zis vezet�j�t, Johnson ezredest. Mag�ban fels�hajtott. Mi�rt ilyen bonyolult kijutni innen? Mi�rt nem mehetnek sim�n a dolgok?

Azonban a k�rd�sek nem mindig viszik el�re a vil�got; �gy azt�n Kamilla t�rsai fel� ny�lt elm�j�vel, r�hangol�dva Kriszre.

- „Jav�ts ki, ha t�vedn�k” – suttogta b�rsonyos hangon, megt�veszt� kedvess�ggel. – „De eddig �gy tudtam, hogy behatol�sn�l els� az �szrev�tlens�g, �s a beolvad�s a t�megbe. Id�k�zben elt�r�lt�k a „Ker�lj�k a felt�n�st!” szab�lyt?”

- „Ha, ha, nagyon vicces” – morogta Krisz. – „Ok�, ezt t�nyleg elsz�rtuk, de m�g megford�thatjuk a dolgokat.”

- „Mit tal�lt�l ki?” – s�hajtotta Kam.

- „Johnson ut�lja Willsont. Rendezz�nk neki egy kis sz�nj�t�kot, azt�n ir�ny az „irod�d” (�gyis �tba esik). Ha m�r nem l�t minket, majd megint megc�lozzuk a felsz�nt.”

- „Er�s a k�s�rt�s, hogy az „�n elh�zok csendben, ti meg m�sszatok ki a magatok kaparta g�d�rb�l, ahogy tudtok,” forgat�k�nyvet v�lasszam, ezt jobb, ha tudod” – figyelmeztette Kriszt, �s lez�rta az elm�j�t. Most nem volt kedve egy �jabb sz�p�rbajhoz az Intrikussal.

- K�sz�n�m, Johnson ezredes – l�pett el�re hat�rozottan. – Innent�l �tveszem �ket.

Johnson leveg� ut�n kapkodott. Kamilla esk�dni mert volna r�, hogy t�rsai jelen pillanatban �pp fogad�sokat k�tnek, miszerint az �v�lt�s, vagy a felh�borod�s sodorta-e az �jul�s sz�l�re az ezredest.

- �tveszi?! – h�rd�lt fel Johnson. – Ahogy azt maga elk�pzeli! Nem fogja csak �gy �tvenni! El�bb megtan�tom �ket a fegyelemre!

- T�k�letesen egyet�rtek �nnel, ezredes – felelte udvariasan Kamilla. – De ezek a felel�tlen katon�k elhagyt�k a posztjukat, �s ezzel megszegt�k a parancsomat. Ezt nem hagyhatom sz� n�lk�l – a Krisz�k fel� k�ld�tt pillant�sa semmi j�t nem �g�rt.

Johnson lassan leeresztett. Szinte kedvesen bocs�totta el �ket.

- Vigye csak �ket, ezredes. �s ha b�rmi probl�m�ja van a fegyelmez�ssel, forduljon hozz�m nyugodtan.

- K�sz�n�m – udvariaskodott Kam. – Adott helyzetben felt�tlen�l �lni fogok a megtisztel� aj�nlattal.

Kamilla sarkon fordult – a csapat engedelmesen k�vette. Maguk m�g�tt hagyt�k a b�m�sz t�meget, �s a parancsokat osztogat� ezredest. Mikor m�r senki sem l�thatta �ket, mag�lltak. Kam visszafordult. Az egyik katona sz� n�lk�l emelte fel a kez�t, hogy m�dos�tsa a b�b�jt. Forr� sz�l kavargott a folyos�n, �s az ill�zi�b�b�j imm�r Kamill�ra is kiterjedt. Fekete, csukly�s k�penybe burkol�z� t�rsai k�z�l az egyik neki is �tny�jtott egy k�penyt. Kamilla k�sz�net k�ppen b�lintott, �s mag�ra �lt�tte. N�m�n siettek tov�bb a felsz�n fel�.

* * *

Mortensen lend�letesen l�pett ki a folyos�ra, �m r�gt�n meg�ll�sra k�nyszer�tette a r� szegez�d� pisztoly. A cella el�tt posztol� �r idegesen parancsolt r�.

- Azonnal menjen vissza a cell�j�ba!

Mortensen �rtetlen�l �llt. Mi a fene folyik itt? Meg�r�lt ez az ember? Fegyvert fog a felettes�re?

- Nem hallotta? – ki�ltott r� a k�zleg�ny. – Azonnal menjen vissza a cell�j�ba!

Mortensen d�nt�tt. Most nincs ideje �r�lt k�zleg�nyekre. Felemelte a kez�t. Jordan �jultan esett a padl�ra.

Mortensen rohant. A k�b�t�s k�vetkezm�nyeivel majd k�s�bb foglalkozik. Most el kell kapnia a l�nyt. Lefordult az �rszoba fel� vezet� folyos�ra, �s szinte sz� szerint belefutott Vollardba �s Wesselybe. �ldotta a szerencs�j�t, hogy nem kell keresnie �ket. Meg�llt, �m legnagyobb megd�bben�s�re emberei p�lc�t r�ntottak. R�.

- Nem tudom, hogy jutott ki – sziszegte Vollard. – De nem �rdekel, ahogy az sem, hogy maga a Kaltes �r�k�s. Ha nem megy vissza, meg�tkozom!

Mortensen fej�be sz�get �t�ttek Vollard szavai. Az nem lehet, hogy mindenki meg�r�lt. M�gis mi a fen�r�l besz�l Vollard? Hogy keverheti �ssze Willsont Kaltessel? Len�zett a kez�re. Megdermedt. Nem merte elhinni, amit l�t. Nem tudta elhinni, hogy lehets�ges ilyen nagy fok� pimaszs�g! Ellen�rizte a test�t fed� ill�zi�t, �s elk�romkodta mag�t. Emberei �rtetlen�l figyelt�k. Mortensen ledobta a b�b�jt, l�that�v� t�ve val�di alakj�t.

El kellett ismernie, hogy nyugodtabb k�r�lm�nyek k�z�tt sz�rakoztatta volna emberei reakci�ja. De ilyesmire most nem volt id�.

- Vollard, a fogoly megsz�k�tt, val�sz�n�leg az �n �lc�mat haszn�lja, hacsak nem adott r� valami okot, hogy lecser�lje. De ezt val�sz�n�tlennek tartom. Teh�t keress�k Willson ezredest! Csalj�k az irod�mba, �s aktiv�lj�k a v�delmet! Wessely, a cell�n�l tal�l egy elk�b�tott k�zleg�nyt. T�r�lje ki a mem�ri�j�b�l, hogy meg�tkozt�k, �s helyettes�tse a megfelel� eml�kekkel!

- Ha szabad k�rdeznem - kezdte b�tortalanul Vollard. – �n hol fog tart�zkodni uram? Hol �rhetj�k el?

- Sz�lok Grubbernek, hogy h�zza meg mag�t, �s felveszem az alakj�t. Kapcsolattart�s a szokott m�don – Mortensen elindult az �rszob�ba. Vollard �s Wessely �sszen�ztek. Wessely v�llat vont, �s befordult a sarkon, hogy megkeresse a k�zleg�nyt. Vollard fels�hajtott, �s k�vette f�n�k�t.

* * *

A kis csapat f�rg�n, n�m�n haladt. Folyamatosan f�rk�szt�k a mellett�k elhalad�kat, de nem �rz�keltek semmi gyan�sat. Ennek ellen�re idegess�g�k nem enyh�lt. Kezdtek kifutni az id�b�l, �s m�g mindig nem �rt�k el a kij�ratot. Ha k�snek, keresztet vethetnek a rejtek�tra. A Tan�cs nem tarthatja fenn a v�gtelens�gig.

Az egyik csukly�s v�ratlanul meg�lljt intett. A csapat megtorpant. Krisz h�trafordult.

- Mi baj, R�zsalev�l?

- Valami rossz van el�tt�nk – suttogta a fi�. – Vesz�ly. Felfedeztek minket.

- �n nem �rzek semmit – bizonytalanodott el Mel.

Kamilla lehunyta a szem�t. Tudata v�gigsuhant a folyos�kon, �pphogy csak meg�rintve az emberek elm�j�t. A cell�ja fel� tartott. Elhaladt egy kis csapat mellett. A szeme felpattant. Nyugodt hangon sz�lalt meg.

- Mortensen mag�hoz t�rt. H�rom saroknyira j�rnak t�l�nk.

- Mi legyen? – k�rdezte a k�s�r�k egyike.

Krisz k�rbefordult.

- Ott! – mutatott egy ajt�ra a folyos� v�g�n. – Az a v�szkij�rat. Arra megl�phet�nk.

- Hacsak nem v�dt�k le – mormolta pesszimist�n Mel, de az�rt j� p�ld�t mutatva az �lre v�gott. T�rsai k�vett�k.

Melinda figyelmesen tanulm�nyozta az ajt�t. T�rsai v�rtak. Nem s�rgett�k, azt megtette helyett�k az id�.

- Ok� – t�rte meg a csendet Mel. – Akkor most kicsit �th�gjuk a szab�lyokat. Rem�lem nem veszed nagyon a sz�vedre, Kam – hunyor�tott Kamill�ra.

- Csak jussunk m�r ki innen! – morogta a sz�l�tott.

- K�v�ns�god parancs – felelte Melinda. – Lassan nekem se lesz m�s v�gyam. Teh�t, ti – b�k�tt n�m�n �rk�d� k�s�r�ikre. –Ti mentek el�re! �llatokat nem z�r ki a var�zslat, �s most m�g felt�n�smentesen �tcsusszanhattok. K�l�nben is - el�zte meg a tiltakoz�st – valakinek fel kell der�tenie az utat.

A h�rom f�rfi kelletlen�l b�r, de engedelmeskedett. Az ajt� el� l�ptek. Alakjuk aranys�rga f�nnyel izzott fel, majd a f�ny vill�mgyorsan �sszezsugorodott, hangya alakj�ba s�r�s�d�tt, �s kihunyt. A jobb sz�ls� hangya felsz�lt.

- Akkor sem tetszik, hogy mi megy�nk el�re! Fedezn�nk k�ne titeket!

- Menj m�r! – morogta Krisz.

A hangy�k �tm�sztak az ajt� alatt.

- �s mi? Mi hogy jutunk �t? – k�rdezte halkan R�zsalev�l.

- T�ged Krisz �s �n visz�nk �t – felelt Mel. – Kamilla indulj! M�r k�zel j�rnak.

Kamilla b�lintott. Mag�ba n�zett, figyelte test�t. Lassan �talak�totta annak r�szecsk�it, magasabb rezg�startom�nyba emelve �ket. Felemelte a kez�t, �s �tl�pett az ajt�n.

Egy �r�kk�val�s�gnak �rezte azt az �t centit. Szinte azonnal visszazuhant a norm�l tartom�nyba, �s kimer�lten t�maszkodott a falnak. K�s�r�ik vezet�je meg�rintette a kez�t. Kamilla h�l�san fogadta a v�ratlan energi�t. Mikor �gy �rezte, hogy most m�r kib�rja a kapuig, elh�zta a kez�t. Az er��raml�s megszakadt.

M�sik k�t t�rsuk k�zben Krisznek �s Melnek adott �t az erej�b�l. R�zsalev�l volt a legvid�mabb �s a leg�lettelibb a t�rs�gban. Szeml�tom�st ugyancsak �lvezte az el�bbi utaz�st.

- Induljunk – Krisz hangja rekedten csengett.

S�hajtottak, �s mentek tov�bb.

* * *

Mortensen gyors l�ptekkel r�tta a folyos�kat. A fogolynak �s k�s�r�inek erre kellett menni�k. Az a logikus, hogy a legr�videbb �tvonalat v�lassz�k.

A folyos� v�g�n f�ny derengett. Kinyitott�k a kaput! Mortensen k�romkodva gyors�tott. Kijutottak, de nem sz�khetnek meg! M�g nem lehetnek messze! Fut�s k�zben h�zta el� p�lc�j�t. Emberei k�vett�k p�ld�j�t.

* * *

Kamilla megk�nnyebb�lten l�legzett m�lyeket a friss leveg�b�l. V�gre! V�gre kint vannak! Gyors, de felt�n�smentes l�ptekkel indultak a k�zeli erd� fel�. A b�zis �p�lete lassan elmaradt m�g�tt�k.

Zajt hallottak h�tulr�l. Egy emberk�nt fordultak meg. Az ajt�n egy hat f�s csapat robbant ki.

-Mortensen! - sziszegte Krisz, aki els�k�nt ismerte fel a m�gus legmegb�zhat�bb embereit. – Fut�s! – nem t�r�dtek tov�bb az �szrev�tlens�ggel. Rohanni kezdtek a f�k fel�.

Mortensen l�tta, hogy a t�voli csapat fut�sra v�lt. Felfedezt�k �ket.

- Nem sz�khetnek meg! – ki�ltotta. P�lc�j�b�l �tok sz�guldott el�re, hogy meg�ll�tsa a menek�l�ket.

Kamil��k futottak. C�lt t�vesztett �tkok csap�dtak mellett�k a f�ldbe, kr�tereket robbantva a talajba. �m n�h�ny var�zslat elker�lhetetlen�l tal�lt. Ezeket a b�b�j elnyelte, de Kamilla, Krisz �s Mel egyre jobban f�radt. M�r nem tudtak seg�teni R�zsalev�lnek a var�zslat fenntart�s�ban. A temp�t sem b�rt�k, �s t�rsaik k�nytelenek voltak lass�tani. Egyre t�bb �tok tal�lt. R�zsalev�l k�ptelen volt tov�bbtartani egy ilyen �sszetett b�b�jt. A m�gia sisteregve kialudt. Az �lca semmiv� foszlott. �ld�z�ik diadalmasan felki�ltottak. R�zsalev�l �sszeszor�totta a fog�t, �s elmormolt p�r sort, mik�zben bonyolult �br�t r�tt a leveg�be. �j pajzs borult r�juk, de ez a fi� minden erej�t felem�sztette. Az egyik csukly�s k�nnyed�n felkapta. A pajzs kitartott, m�g el nem �rt�k az erd�t. Amint az els� f�k eltakart�k �ket, a var�zslat megsz�nt.

- M�r nincs sok h�tra – lihegte Krisz. Mellette darabokra robbant egy bokor.

Cik�zva futottak. Most j�l j�ttek a rendszeres edz�sek. M�g legyeng�lten is jobban b�rt�k az iramot, mint n�melyik �ld�z�j�k.

Ritkult a n�v�nyzet. A kis csapat kifulladva �rkezett meg egy apr� tiszt�sra. �ld�z�iket m�g eltakart�k a f�k. Kamill��k lihegve f�keztek. K�s�r�ik vezet�je felemelte a kez�t. Mutat�ujj�b�l aranysz�n sug�r t�rt felfel�. �gy egy m�ter magasban megtorpant, �s halv�nys�rga b�ra ereszkedett f�l�j�k. A sug�r felf�nylett, majd kialudt. A b�ra halv�nyan derengve nyelte el az els�, f�k k�z�l �rkez� �tkot. A f�rfi lehajolt, �s felnyitott egy csap�ajt�t.

- Lefel�! – ki�ltotta. Az �tkok megs�r�s�dtek, durv�bb� v�ltak. – Ez a pajzs ezt nem sok�ig b�rja!

Az egyik csukly�s leugrott. T�rsa leny�jtotta az �jult R�zsalevelet, �s � is elt�nt a m�lyben. Mel �s Krisz k�vett�k �ket. Mortensen�k ekkor robbantak ki a f�k k�z�l. A pajzs megremegett, �s az egyik �tok �tcs�szott rajta. Kamilla felki�ltott, �s �sszeesett. A h�t�ra zuhant. Farkasszemet n�zett az �ld�z�it vezet� f�rfival.

Mintha �vegbur�ba ker�lt volna. Elmos�dtak, eltompultak a hangok, az �tkok zaja, t�rsai ki�lt�sa. �ld�z�je barna szem�ben n�zett, �s felismerte Mortensent.

Nem tudta, hogy t�rt�nhetett, de egyszercsak benn volt a f�rfi elm�j�ben. Felvillant el�tte egy antik szekr�ny, abban egy d�szes doboz. �s a dobozban b�rsonyp�rn�n k�t gy�r�… R�m�let b�n�totta meg a tagjait. Megdermedt. Ez lehetetlen! Mortensen tudatalattija fel� fordult, k�sk�nt v�gott �t az elm�lt �letek eml�kk�pein, m�g r� nem lelt arra, amit keresett, �s amit rettegve f�lt megtal�lni. Egy piact�r az �kori R�m�ban… Ekkor megragadt�k a karj�t. Az �rint�s visszar�ntotta a val�s�gba. A hangok szinte berobbantak a f�l�be.

- Gyere! – ki�ltotta a mellette guggol� f�rfi.

- Nem tudok. Azt hiszem elt�rt a l�bam – suttogta. A f�rfi felkapta. Leugrott a m�lybe. A csap�ajt� lezuhant. Kamill�ra s�t�ts�g borult, �s tudata lassan el�szott a semmibe.

Mortensen egyetlen mozdulattal sz�tz�zta a pajzs marad�k�t. A csap�ajt�hoz rohant, hogy folytassa az �ld�z�st. Semmit sem tal�lt. Mintha az alagutat csak �lmodta volna. Kiadta ugyan a parancsot:

- Kutass�k �t a tiszt�st! – de valahol bel�l m�r tudta, hogy hi�ba. A zs�km�ny elmenek�lt.