3. fejezet 1. r�sz

S�t�ts�g. Hangok. Tiszt�n hallott minden sz�t, de �rtelm�ket nem fogta fel. Valaki er�lyesen parancsol:

- Fektess�tek ide!

Utas�t�sok. �rteni nem �rti, de a hangsz�n �rulkod�. Ugyanaz az er�lyes hang osztogatja �ket. L�ptek zaja. A hangok feler�s�dnek. K�nz� f�jdalom has�t a fej�be. Felny�g, �s megpr�b�l elfordulni. H�v�s kezek �rintik meg. Csillap�t� mormol�s. A kezek felemelik a fej�t, �s poharat tartanak a sz�j�hoz. �des ital �mlik a tork�ra. Reflexszer�en nyeli le. A hangok �sszemos�dnak, elhalkulnak. �jfent elmer�l a semmiben.

◦◦◦

Kamilla �lmodott. Nem �r�lt neki. �lm�ban arra k�nyszer�lt, hogy �jra�lje r�g elm�lt �leteit. Megpr�b�lt a felsz�nre evick�lni. Lassan kik�zd�tte mag�t a semmib�l.

Els� �rz�klete a f�jdalom volt. �les k�n has�tott a l�b�ba, �s nem t�g�tott, kitart�an izzott tov�bb. Kamilla elt�k�lten k�zd�tt tov�bb.

Ahogy �berebb� v�lt, tov�bbi benyom�sokat szerzett, de egyik sem volt kellemes. Mintha t�z izzott volna benne, �gett minden porcik�ja. F�jt a leveg�v�tel. Az �les, hideg k�n, amit a l�b�ban �rzett, szinte elveszett ebben a t�zben. A l�ngok tomboltak, ott izzottak minden sejtj�ben, �s k�zben egyszerre f�zott �s verejt�kezett. Harangok z�gtak a fej�ben. Megpr�b�lt megmozdulni. Valaki lefogta. H�v�s kezek �rintett�k meg a homlok�t. Agg�d� mormol�st hallott:

- M�g mindig nagyon magas a l�za.

Ism�t k�s�rletet tett a mozg�sra, k�rni akart egy korty vizet. Nem siker�lt. A h�v�s �rint�st�l megenyh�lt t�z �jra felmagasodott. A f�jdalom elbor�totta. Megemelt�k a fej�t. Selymes, keserny�s ital cs�szott le a tork�n. A hull�mok �sszecsaptak a feje f�l�tt, �s tehetetlen�l zuhant vissza az eml�kek k�z�.

◦◦◦

H�v�s, a r�mai cs�sz�rs�gra olyannyira jellemz� szob�ban �llt. M�g tudat�ban volt val�s, a l�z t�z�ben �g� test�nek, de m�r nem �rezte azt saj�tj�nak. A k�l�n�s, enyh�n skizoid helyzet nem sok�ig �llt fenn. A tork�n le�nt�tt ital kifejtette hat�s�t, �s elv�gta a val�s�gt�l. Tudata egy�olvadt �vezredekkel ezel�tti �nmag�val.

„A hossz�, sz�ke haj�, eleg�nsan �lt�z�tt n� f�radtan ny�lt el a d�v�nyon. Csukott szemmel pihent. Csak az im�nt t�rt vissza a palot�b�l; a legut�bbi �tk�zet sebei m�r majdnem begy�gyultak, de az �t kimer�tette. Most f�rj�t v�rta; rem�lte, a f�rfi, aki �gy tudta, rokonait l�togatta meg, nem agg�dott t�ls�gosan, �s nem fogott gyan�t. Gondolataib�l l�ptek halk nesze r�ntotta ki; kinyitotta a szem�t; az ablakon besz�k� napsug�r f�tyolos j�gk�kk� halv�ny�totta �risz�t. A n� felemelkedett a hever�r�l, �s megfordult, hogy �dv�z�lje f�rj�t. A magas, barna haj�, nemes arcvon�s� f�rfi mosolyogva �lelte mag�hoz; minden porcik�j�b�l s�t�tt a szerelem. Egy fut� pillanatig a n� sajn�lta kedves�t, hogy ez a l�ngol� �rzelem sosem r�szes�lhet hasonl� viszonz�sban; azt�n a sajn�lat elillant, �s � viszonozta az �lel�st.”

„Ugyanaz a szoba, de p�r h�nappal k�s�bb. A n� a f�rfival szemben �ll. A f�rfi d�h�s, szeme szikr�t h�ny, haragja felforralja k�r�l�tte a leveg�t; a n� nyugodt, h�v�s, arc�n nem l�tszik indulat, gondolkod�s�t, �rvel�s�t nem befoly�solj�k �rzelmek. A f�rfi felemeli a hangj�t.

- El�g volt! Ne hazudj a szemembe, Akilina! Ki b�ntott? Ki okozta a sebeid? Merre j�rt�l? Tudom, hogy nem a nem l�tez� rokonaidn�l volt�l!

A n� meglepetten felvonja a szem�ld�k�t; a f�rfi �szreveszi ezt, �s �jult er�vel folytatja.

- Most megleptelek, igaz? Sok�ig elhittem neked mindent, eszembe se jutott, hogy esetleg nem mondasz igazat. De hib�zt�l! Nem tudsz hazudni, legal�bbis nekem nem! Mikor hazat�molyogt�l, nyomoztattam ut�nad. Neked nincsenek vid�ki rokonaid! �ruld el, hova j�rsz!

A n� egy pillanatig mozdulatlanul �ll, majd k�nnyed l�ptekkel az ablakhoz s�t�l. �gy tetszik, belefeledkezik a gondosan �polt kertben val� gy�ny�rk�d�sbe. A f�rfi m�ly leveg�t vesz, hogy folytassa szemreh�ny�sai sorozat�t. A robban�s el�tti pillanatban a n� megfordul, �s az ablaknak t�maszkodik. A hidegk�k szemp�r villan�sa belefagyasztja a f�rfiba a mondanival�j�t.

- S�lyos v�dakat hozt�l fel ellenem – a halk szavak t�k�letesen �rzelemmentes hangon csend�lnek fel. – Azt mondtad, nem tudn�k hazudni neked. Mi egyebet tettem volna az elm�lt �vekben? Igen, hazudtam – a n� gyorsan besz�l, nem adva lehet�s�get f�rj�nek a k�zbev�g�sra. – Nincsenek vid�ki rokonaim, �s nem bandit�k t�madtak r�m.

- Hanem? – a k�rd�s ostork�nt csattan a leveg�ben.

- Nincs hanem – vonja meg a v�ll�t a n�. – R�j�tt�l az igazs�gra, el�gedj meg ennyivel – a k�z�mb�ss�g maszkj�n �rzelmek sziv�rognak �t, de a d�ht�l elvakult f�rfi nem foglalkozik vel�k. N�h�ny hossz� l�p�ssel �tszeli a szob�t, �s megragadja fels�ge karj�t.

- Nem el�gszem meg – mondja haragt�l fojtott hangon. – Tudni akarom!

A n� �llja a pillant�s�t.

- T�l fontos vagy nekem ahhoz, hogy v�laszoljak.

A f�rfi elengedi, �s meglepetten h�tral�p.

- Mir�l besz�lsz?

A n� elfordul.

- Ha feleln�k a k�rd�sedre, meghaln�l. Vagy mi �ln�nk meg, vagy �k.

- �k? Azok, akik t�ged is b�ntottak?

A n� sz�tlanul b�lint.

- Nem hiszek neked – r�zza meg a fej�t a f�rfi. – Hisz rajtad k�v�l senki se tudna arr�l, hogy elmondtad nekem.

- Olyan hatalommal b�rnak – feleli l�gy hangon feles�ge -, amit el sem tudsz k�pzelni. Amint besz�ln�k, a vezet�j�k meg�rezn�, hogy valakit beavattak, vagy tudom�st szerzett a titokr�l. �s keresni kezdene. A keres�s pedig nem lenne hossz�.

- Ha val�ban ilyen hatalommal b�rn�nak, m�r tudn�nk r�luk – k�telkedik tov�bb a f�rfi. – Ha annyira er�sek, mi�rt nem foglalt�k m�g el a vil�got?

- Mert az �tjukat �lljuk – hangzik az egyszer� felelet.

- Akkor sem tudom elhinni. Ezt nem.

A n� megfordul, �s a szem�be n�z.

- Tudod, mi t�rt�nt ap�mmal?

A f�rfi rosszat sejtve b�lint.

- Persze. Mindenki tudja. Lezuhant egy szikl�r�l.

- Hazugs�g – a szavak f�lelmet, s�t�t �rnyakat engednek a bar�ts�gos szob�ba. – Valaha, mikor el�sz�r tal�lkoztam vel�k, mikor magukhoz h�vtak – kezdi mes�lni a n�, de hirtelen elhallgat, �s m�sk�nt folytatja. – Ap�m r�j�tt arra, amire te is. K�rdezett. �s az ostoba kisl�ny v�laszolt – elfordul a f�rfit�l, �s lehajtja a fej�t. – Nem mondott semmi olyat, amit az ellens�gei m�r ne tudtak volna r�g. De besz�lt, �s ez�rt hal�lra k�nozt�k az apj�t – a v�lla megremegett. A f�rfi t�tov�n �t�leli. A n� megfordul, szem�ben kibuggyanni k�sz k�nnyek t�kre reszket, �risze val�sz�n�tlen�l m�lyk�kk� s�t�t�lt.

- Nem akarlak t�ged is elvesz�teni – suttogja. – �g�rd meg, hogy nem kutatsz ut�nunk. �g�rd meg! – a f�rfi sz�tlanul mag�hoz �leli kedves�t. A n� belesimul az �lel�sbe. V�lla meg-megremeg, de nem enged utat a k�nnyeknek. A f�rfi n�m�n ringatja.”

„D�szes eb�dl�. Dr�ga �telek. A szerepl�k ugyanazok. A f�rfi �s a n� halkan besz�lgetnek ev�s k�zben. A n� a vit�ba feledkezve figyelmetlenn� v�lik, �s belev�g az ujj�ba. V�r buggyan ki. A f�rfi kedves szavakkal hajol k�zelebb, hogy let�r�lje.

- Megengeded, hogy megfosszalak p�r csepp v�redt�l? – k�rdezi mosolyogva, kez�ben kend�vel.

A n� tr�f�nak veszi a k�rd�st. Nevetve b�lint. A f�rfi mosolya vid�m marad, de titokzatos, gonosz �l t�nik fel benne, mik�zben let�rli a rubinsz�n cseppeket.”

„Ism�t a d�szes eb�dl�. A szolg�k m�r elvitt�k a lakoma maradv�nyait, mikor a f�rfi a visszavonulni k�sz�l� n�h�z fordul.

- Van egy meglepet�sem sz�modra, kedvesem – titokzatosan mosolyogva egy apr� dobozt h�z el�. – V�gre elk�sz�lt.
A n� k�v�ncsian veszi �t. Felnyitja. Elakad a l�legzete. A dobozban puha p�rn�n k�pr�zatsz�p gy�r� fekszik. Kiemeli, �s megcsod�lja a hihetetlen�l finom munk�t. Az ez�st karik�n n�gy �llat k�pe l�tszik: egy ugr�sra k�sz�l� p�rduc, egy b�szke puma, egy lobog� s�r�ny� t�ltos �s egy sz�tt�rt sz�rnyakkal suhan�, aranyf�ny� hajsz�llal h�mzett sas.

- A legszentebb papok �ldott�k meg – sz�lalt meg halkan a f�rfi. – K�rlek, mindig viseld! Ez majd megv�d, ha �jra elutazol – hangj�ba szomor�s�g, �s aggodalom vegy�lt.

- M�r nem sokszor megyek el – felelte a n�. Az � hangja is megtelt b�nattal. Felh�zta a gy�r�t. – K�sz�n�m. Gy�ny�r�! – a f�rfi mag�hoz �leli. El�gedetten mosolyog.”

„A n� k�nny� l�ptekkel siet a bej�rat fel�. Szolg�i m�r v�rj�k. Elm�je tele van a k�zelg� t�mad�s r�szleteivel, gondolatban mindenen v�gigmegy m�g egyszer. �pp ez�rt v�ratlanul �ri, mikor h�tulr�l valaki �t�leli.

- Hova, hova, kedvesem? – k�rdezi a f�rje.

- Tudod, hogy ma utazom - fordul meg a n�, �s elmosolyodik –, a „rokonaimhoz”.

A f�rfi megr�zza a fej�t.

- Tudom, hogy ezt tervezted; de a terv v�ltozott – hangj�ba eddig ismeretlen szigor vegy�l. A n� kiszabad�tja mag�t, �s �rtetlen�l n�z r�.

- Mir�l besz�lsz?

- Arr�l, hogy nincs t�bb kir�ndul�s – a f�rfi hangja kedves �s halk, m�gis fenyeget�s �rad bel�le.

A n� tekintete megkem�nyedik.

- Ezt –, villan meg a hideg j�gszemp�r – nem te d�nt�d el – v�laszt nem v�rva sarkon fordul.

- �, dehogynem – suttogja a f�rfi, �s felemeli a hangj�t. – Azt mondtam, nem m�sz sehova!

A n� �pp akkor �r az ajt�hoz. A parancs hallat�n megtorpan. B�rhogy er�lk�dik is, nem tud megmozdulni, nem tud kil�pni az ajt�n. D�h�sen p�rd�l meg.

- Hogy k�pzeled? – sziszegi a f�rfi fel�.

Az nem ijed meg feles�ge haragj�t�l, szeml�tom�st m�g �lvezi is a helyzetet.

- A f�rjed vagyok. Meg�g�rtem, hogy megv�delek.

- Nincs sz�ks�gem a v�delmedre! – csattan fel az asszony. A szoba leveg�je hirtelen j� n�h�ny fokot h�l. A f�rfi �nk�ntelen�l is megborzong.

- Dehogy nincs – feleli a f�rfi. – Ha most elm�sz, meg�leted magad! Tudom! �k elmondt�k – a hangja elhalkul. – Nem akarlak, nem tudlak elvesz�teni.

- Kik mondt�k? – a n�ben sz�rny� gyan� �bred.

- Akiket az ellens�geidnek nevezt�l. Megkerestek. Megmondt�k, hogyan helyezhetlek biztons�gba, �s hogy ennek mi az �ra. �s �n beleegyeztem.

- Mit tett�l? – suttogja a n�. Most m�r bel�le is fenyeget�s �rad.

- Elk�sz�tettem a gy�r�t, ami hatalmat ad nekem – feletted.

A n� saj�t gy�r�j�re n�z, majd egy hirtelen �tlettel a f�rfi kez�re. Megdermed. F�rje egy eddig sosem l�tott �kszert visel. Az ez�st karik�n ugyanaz a n�gy, finoman kidolgozott �llat l�tszik; de a sas a f�ld�n �l, sz�rnyai ernyedten l�gnak, a kor�bban b�szke puma most megad�an hajtja le a fej�t, a t�ltos fut�sa megt�rt, lend�lete eleny�szett, ereje m�r a m�lt�, a p�rduc f�radtan fekszik, fej�t keser�en l�gatja.

- Hogyan? – n�z a f�rfira zavartan. Az diadalmasan mosolyog.

- Hajadat �s v�redet adtad hozz�, m�ghozz� �nk�nt. �gy m�r k�nny� volt.

A n� dermedten �ll. Legsz�vesebben tombolna, d�h�ngene. Em�szt� haragot �rez a f�rfi ir�nt. De a r�gi reflexek m�k�d�sbe l�pnek. Elnyomja az indulatait, �s f�lres�pri a zavar� gondolatokat, hogy tiszta fejjel elemezhesse a helyzetet. Egy valamiben biztos: meg kell szabadulnia a gy�r�t�l, vagy ha az nem lehets�ges, akkor is r� kell vennie a f�rfit, hogy most elengedje. A bossz� v�rhat; ha itt marad, az eg�sz terv �sszeomlik, �s sz�zak fognak meghalni.

- Hazudtak neked – sz�lal meg csendesen. A f�rfi j�l l�that�an meglep�dik. Nem erre sz�m�tott. – Nem haln�k meg, ha elengedn�l, de sokan fognak elpusztulni, ha bez�rsz ide.

A f�rfi megr�zza a fej�t.

- Nem hiszek neked. �k sok mindent elmondtak nekem. Tudok az esk�dr�l. Tudom, hogy tudtak a tervetekr�l. Azt is tudom, hogy minden r�sztvev� meg fog halni. Nem engedlek el – kem�nyedik meg a hangja. – Itt maradsz, �s norm�lis �leted lesz!

- Akkor legal�bb azt engedd meg, hogy figyelmeztessem �ket! – a n� m�g mindig k�rlel. – Nem hagyhatom, hogy a biztos hal�lba rohanjanak!

- Ha az �letednek ez az �ra, hagyni fogod – felei a f�rfi elt�k�lten.

A n� megh�kken. �j szemmel n�zi a f�rfit. Mikor, mit�l v�ltozott meg ennyire? Mi mozgatja? Az elm�je fel� ny�l, de k�kem�ny falba �tk�zik. Megd�bben. Mi folyik itt?

- Nem kedvesem – nevet fel a f�rfi. – T�bb� m�r nincs hatalmad. Velem szemben legal�bbis nincs!

- Mi�rt? – a n� hidegen n�z r�. A k�rd�s leh�ti a leveg�t.

- Mert az eny�m vagy! – a f�rfi hangja forr�. – Mert szeretlek, �s azt akarom, hogy velem maradj, hogy az eny�m maradj! – a n� fel� l�p, hogy �t�lelje, de az kifordul az �lel�sb�l.

- Ne �rj hozz�m! – sziszegi, �s elsiet a szob�ja fel�. Nem n�z vissza a f�rfira, aki el�rulta.

- Akilina! – sz�ll ut�na a ki�lt�s.

Nem �rdekli. Bev�gja maga m�g�tt az ajt�t. P�r h�nap m�lva �gyis v�ge lesz. A f�rje elv�gta a m�sik �let�t�l, miel�tt az v�get �rt volna. �s ezzel meg�lte �t.”

„A n� haldoklott. A k�lvil�g, �s a f�l� hajol� f�rfi agg�d� arca egyre t�volabb ker�lt t�le. V�gyta a hal�lt, az egyetlent, aki a rabs�gt�l megszabad�thatta. �rezte, hogy a f�rfi megemeli a fej�t, �s gy�gy�t� italt �nt le a tork�n. Felkuncogott. Kinyitotta a szem�t, �s eln�zett a f�rje mellett. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel.

- V�gre! V�gre itt van – suttogta.

A f�rfi �rtetlen�l fordult meg. A n� mag�ban nevetett. Hi�ba n�z, a f�rje vak. Var�zsl�, de att�l m�g nem l�thatja a hal�l h�rn�k�t. Ahhoz t�bbnek kell lenni egyszer� m�gi�sn�l.

- Ki van itt, kedvesem? – fordult fel� a f�rfi.

- A hal�l – suttogta. – M�r nem tart sok�ig. Hamarosan szabad leszek.

A f�rfi r�m�lten hajolt f�l�.

- Nem! – megszor�totta a kez�t. – Nem engedem!

- Te okoztad – a rekedt suttog�s megdermesztette a f�rfit. – A gy�r�vel elv�gt�l a m�sik �letemt�l. Ez�rt halok meg.

- Mir�l besz�lsz? – a f�rfi �sszezavarva n�zett r�. – �s mi ez? – ny�lt a feles�ge nyak�ban l�g� l�nc fel�. – Eddig sose l�ttam.

- Ez �l meg – mosolygott hidegen a n�.

A f�rfi a l�ncon l�g� medalion fel� kapott, hogy let�pje a n� nyak�r�l, de �les f�jdalom v�gott a kez�be, �s hozz� sem tudott �rni. A n� rekedten nevetett.

- Csak addig van velem, m�g tart a m�sik �letem. A Buk�s el�tt – felk�h�g�tt. Nehezen, szaggatottan folytatta. – Tudd meg, hogy a Buk�s el�tt eg�sz �letemben viseltem. Akkor… akkor m�g csak egy �letem volt. De a Buk�s mindent megv�ltoztatott. Elvesztett�nk… elvesztett�nk mindent… csak a puszta �let�nk maradt. A medalion az�ta nem marad vel�nk a hal�lunkig… csak n�h�ny �ven �t. Akkor le kell tenn�nk, �s… �s �lni to… tov�bb a „norm�lis” �letet – megint k�h�g�tt. A f�rfi dermedten, mozdulni, sz�lni k�ptelen�l hallgatta. – Ha nem mondunk le r�la �nsz�ntunkb�l, a medalion elpuszt�t.

- Istenek – suttogta a f�rfi. – De azt mondt�k… azt mondt�k, hogy a gy�r� megv�d.

- Ostoba! A gy�r�id hatalmasok, de a medalionn�l er�sebb dolgot ember nem k�sz�thet! – f�radtan lehunyta a szem�t. – �rul�soddal csak korai hal�lomat v�s�rolhattad meg, az �letemet nem. �s az �r a szerelem volt.

A n� m�r csak tomp�n hallotta a f�rfi szavait. A lelk�t �s test�t �sszek�t� sz�lak sorra elpattantak, �s � megk�nnyebb�lten csatlakozott t�rsaihoz, t�l az �leten.”

* * *

Mortensen k�nyelmesen elny�jt�zott a puha �l�sen. V�gre megszabadulhatott az ill�zi�b�b�jt�l; �gy �rezte, m�zs�s s�lyokat dobott le. Tapasztalatb�l tudta, hogy az �lca visel�se hossz� t�von mennyire kimer�t�, de ennyire m�g sosem viselte meg. Elfintorodott. R�ad�sul nem is �rte meg.

Egy goromba sz�ll�k�s megr�zta a hint�t, elterelve ezzel gondolatait a kudarcr�l. Figyelm�t j�v�beli tervei fel� ford�totta. Ha minden j�l ment, Mrs Banner m�r visszat�rt a k�r�tj�r�l. Rem�lhet�leg az asszony ez�ttal is sikerrel j�rt.

El�rehajolt, �s kinyitott egy apr�, faragott szekr�nyk�t. Italt t�lt�tt; a konyak jellegzetes illata bet�lt�tte a hint� belsej�t. H�trad�lt; elgondolkodva forgatta a teli poharat. A meleg f�ny� l�mp�k foly�kony aranyhoz tett�k hasonlatoss� az alkoholt. �jabb remeg�s r�zta meg a hint�t, �s a konyak majdnem ki�ml�tt; a f�rfi bossz�san pillantott fel. Rossz id�j�r�st fogtak ki; a sz�rnyas lovaknak ugyancsak meg kellett k�zdeni�k a sz�llel. Tulajdonk�ppen sz�m�tott arra, hogy nem lesz k�nny� �tjuk; a t�l k�zeledt�vel a viharok egyre er�s�dtek, n�mileg megnehez�tve a kast�ly �s a k�lvil�g k�z�tti kapcsolat fenntart�s�t. Sokadszor t�n�d�tt el azon, hogy ki k�ne alak�tania egy k�nyelmesebb utat, de minden alkalommal elvetette az �tletet.

A Mortensenek kast�lya egy, a k�lvil�gt�l t�k�letesen elz�rt v�lgyben �p�lt; megk�zel�t�se csak l�gi �ton volt lehets�ges. �pp ez�rt a csal�d saj�t pegazus teny�szetet tartott fenn; m�nes�k a vil�g legh�resebbjei k�z� tartozott, de csak igen ritk�n adtak el egy-egy p�ld�nyt. A f�rfi mindig is elismer�ssel ad�zott a kast�lyt meg�p�t� �se zsenialit�s�nak; az �p�let szinte bevehetetlen volt, a v�delme igen magas fok�; igaz, ez a befoly�sos var�zsl�dinaszti�k k�r�ben term�szetes volt. Nem egy csal�d halt ki a nem el�gg� szigor� biztons�gi el��r�sok miatt… �s ha minden a tervei szerint alakul, hamarosan alkalma lesz k�zelr�l megszeml�lni az egyik legszigor�bb v�delmet… Bossz�san hessegette el a gondolatait. Am�g nem besz�lt Mrs Bannerrel, nem akart a Kaltesokkal foglalkozni. Belekortyolt a konyakba, �s t�relmesen v�rta a meg�rkez�st.

◦◦◦

- �dv�zl�m uram.

- Mrs Banner – Mortensen kezet cs�kolt az asszonynak. – �r�l�k, hogy visszat�rt. Kellemes �tja volt?

- Nem mondhatn�m. A helyiek meglehet�sen idegesek.

- Nocsak? �s mi zaklatta fel �ket? – a f�rfi hellyel k�n�lta az asszonyt, majd � maga is le�lt. – Megk�n�lhatom egy kis friss�t�vel? Esetleg egy kis Tokajival?

Az asszony b�lintott.

- K�sz�n�m, az j�l esne – n�m�n �ltek, am�g a nesztelen l�pt� inas kit�lt�tte a bort, �s az ajt�t beh�zva t�vozott. Csak ekkor emelte fel Mortensen a pohar�t.

- Az �n szerencs�s visszat�r�s�re – belekortyolt a borba, �s visszatette az asztalra. V�rt. Kiismerte m�r az embereit. Nem sietette az asszonyt.

- Nos – s�hajtott fel a n�. – Azt mondtam volna, hogy idegesek? Ez nem teljesen fedi a val�s�got. Elk�peszt�, hogy milyen ellen�rz�seknek vetettek al�, miel�tt beengedtek volna a v�rosba, a kast�lynak m�g csak a k�zel�be se jutottam.

- �rdekes – a f�rfi �lmodoz� hangja sz�ges ellent�tben �llt �les tekintet�vel. – Nyilv�n nagyon kellemetlen volt �nnek. Meg is okolt�k?

- Term�szetesen – mosolyodott el a n�. – A kast�ly egyik lak�ja feld�h�tett egy v�mp�rmestert. A s�rtett v�rsz�v� most a k�rny�ken k�sz�l, �s �gy h�rlik, csak akkor b�k�l meg, ha kiadj�k neki azt a vakmer�t, aki �jat h�zott vele.

- �sszer� magyar�zat.

- �s az a legszebb az eg�szben, hogy m�g igaz is – a n� halkan felnevetett a f�rfi meglep�d�se l�tt�n. – Igen, eleinte �n sem hittem el, de azt�n megbizonyosodtam arr�l, hogy nem hazudtak. A v�mp�rmester nagyon is l�tezik, �s val�ban az egyik Kaltes fej�t akarja. De nem ez a legfurcs�bb – a n� hat�ssz�netet tartott. – Hanem az, hogy a helyieket ez egy�ltal�n nem zavarja. �gy viselkednek, mintha term�szetes lenne sz�mukra, hogy a kast�ly lak�i t�bb ezer �ves v�mp�rokkal kezdenek ki.

- Figyelemrem�lt� –b�logatott a f�rfi. – Siker�lt megtudnia, hogy mi az oka a nyugalmuknak? - Sz�nd�kosan ker�lte a f� t�m�t. Ha s�rgeti, azt az asszony �gy veszi, hogy megnyerte a j�tszm�t. Ezt nem engedhette meg mag�nak. Mrs Banner felbecs�lhetetlen�l fontos inform�ci�kat sz�ll�tott; de csak ha a megrendel� nem bukta el a pr�b�it.

- Term�szetesen – b�lintott az asszony. Szem�ben az elismer�s szikr�i villantak fel. Nem el�sz�r t�rgyalt a f�rfival, de az �sszes �gyfele k�z�l � volt az egyetlen, akit m�g nem siker�lt beugratnia. Most sem, pedig a fej�t tette volna r�, hogy Mortensen majd’ meghal a k�v�ncsis�gt�l. – A magyar�zat, ha lehet, m�g enn�l a t�nyn�l is megh�kkent�bb – folytatta. – A helybeliek az�rt nem veszik komolyan a v�mp�rt, mert a kast�ly mellett �lnek. �ll�t�lag a Kaltesok m�r t�bbsz�r is konfliktusba keveredtek a v�mp�rokkal, �s eddig mindig megoldott�k a probl�m�t – ism�t sz�netet tartott. – M�ghozz� t�bbnyire v�ront�s n�lk�l – a f�rfi j�l l�that�an megd�bbent. Megegyezni egy tombol�, v�rt k�vetel� v�mp�rral? Ilyesmir�l eddig m�g csak nem is hallott.

- Vajon mit aj�nlottak fel nekik? – t�n�d�tt f�lhangosan.

- Ezt sajnos nem siker�lt megtudnom. Pedig engem is �rdekelt volna.

- K�ts�gk�v�l igen �rdekes probl�ma, de mintha azt mondta volna, hogy a lakosok zaklatottak voltak – t�rt r� a f� t�m�ra a f�rfi. – Ha nem a v�mp�r, akkor mi k�nyszer�tette �ket a sz�ks�g�llapot elrendel�s�re?

- A v�rosban p�nikhangulat uralkodik – hajolt kicsit k�zelebb az asszony, lehalk�tva a hangj�t. – �s a magyar�zata t�ltesz m�g a t�bbin is.

A f�rfi felvonta a szem�ld�k�t.

- Ezt nehezemre esik elhinni.

- Pedig elhiheti! – v�gta r� az asszony, szeml�tom�st zaklatottan. – Merlinre, m�g most sem hiszem el, pedig a saj�t f�lemmel hallottam… - megr�zta a faj�t, �s nyugodtabb hangon folytatta. – Nos, a Kaltes �r�k�s hosszabb ideje nem adott h�rt mag�r�l. A sz�lei �gy tudt�k, hogy egy bar�tn�j�n�l van. Mikor nem t�rt vissza a megbesz�lt id�ben, nyugtalankodni kezdtek. �zentek a l�nyuk�rt, �s kider�lt, hogy az �r�k�s a bar�tn�j�vel egy�tt elt�nt! Nincs semmi nyom, amin elindulhatn�nak. �s puszt�n emiatt viselkedik mindenki �gy, mintha a nyakukon volna az Apokalipszis!

- Mindez roppant �rdekes – d�lt h�tra a f�rfi, szeml�tom�st m�lyen elgondolkozva. – Igen, nagyon �rdekes… - feleszm�lt. – Nos, k�sz�n�m Mrs Banner. Ne haragudjon, hogy ilyen sok�ig feltartottam, de m�g k�t dolgot meg kell k�rdeznem �nt�l, azt�n, ha �n is �gy k�v�nja, nyittathatok �nnek egy lakoszt�lyt, vagy befogathatok a hint�mba – megv�rta a beleegyez� b�lint�st, �s csak azt�n folytatta. – Mennyire tal�lta sebezhet�nek a v�delmet? �s mennyi az es�lye, hogy fogadjon a Kaltes csal�df�, term�szetesen csak miut�n az �r�k�s el�ker�l? – az utols� k�rd�s tal�lgat�sok eg�sz sor�t ind�totta el a n�ben, de ett�l f�ggetlen�l pontos v�laszt adott.

- Nem tal�ltam gyenge pontot a biztons�gi rendszer�k�n. Tal�n a legjobb szakemberek r�bukkanhatn�nak egy-k�t apr� hi�nyoss�gra, de �szint�n sz�lva, ezt lehetetlennek tartom. Sokkal paranoi�sabbak, mint amilyennek felt�ntetik �ket. A fogad�s – fels�hajtott. – Mr Mortensen, m�g abban az esetben is, ha az �r�k�s el�ker�l, �s a ked�lyek lecsillapodnak, teljess�ggel lehetetlennek tartom, hogy Kaltes Kuzum beengedn� �nt a birtok�ra. A legt�bb, amit el�rhet, hogy megh�vj�k a Samhain napj�n tartand� b�ljukra.

A f�rfi elrejtette csal�dotts�g�t.

- Nos, k�sz�n�m a seg�ts�g�t Mrs Banner. �n p�tolhatatlan – fel�llt. – Megtiszteli a kast�lyomat azzal, hogy itt t�lti az �jszak�t?

- K�sz�n�m – �llt fel a n� is. – Sz�momra megtiszteltet�s, hogy vend�g�l l�t.

A f�rfi tapsolt egyet. Az el�bbi inas sietett be.

- Vezesse a h�lgyet a s�rga szob�ba! – a n� fel� fordult. – J� �jszak�t asszonyom.

-J� �jszak�t uram.

A n� �s az inas elhagyta a termet. A mag�ra maradt f�rfi vissza�lt, �s m�g sok�ig �bren maradt. A friss inform�ci�kon t�prengett, �s azon, hogy ha nem a csal�dja szabad�totta ki, akkor hol lehet Kaltes Kamilla?...

* * *

K�d gomolygott a tetej�t f�lig elvesztett, kupol�s �p�letben. A padl�t t�rmel�k �s v�r bor�totta, a teremben hull�k hevertek szertesz�t. A hat, csukly�s k�penybe burkol�z� alakot nem zavart�k a k�r�lm�nyek. Volt idej�k megszokni, elv�gre a halottak m�r t�bb ezer �ve itt fek�dtek, temetetlen�l, �s csak a v�rost bet�lt� m�gia miatt nem porladt el semmi; itt az id� nem hozott v�ltoz�st, a v�ros �pp olyan maradt, mint az �t romba d�nt� h�bor� utols� napj�n volt.

Az �rnyszer� alakok egy alacsony emelv�nyen �lltak, k�r alakban. A k�r k�z�ppontj�ban egy lapos, kerek krist�lylap fek�dt. Az �rnyak egyform�k voltak, csak n�mi magass�gbeli elt�r�st lehetett k�z�tt�k felfedezni. Egy dologban k�l�nb�ztek; mindegyik�k el�tt m�s �llat k�pe volt a k�be faragva.

- A helyzet egyre csak romlik – t�rte meg a hallgat�st a tigris el�tt �ll� alak. – M�g ha meg is nyerik a v�mp�rokat �s az elfeket – lemond�an megcs�v�lta a fej�t. – Mondhattok, amit akartok, de �n nem sok es�lyt l�tok.

- Nem ez az els�dleges probl�ma – felelte a puma el�tt �ll� alak. – Sokkal jobban agg�dom Mortensen miatt. Ebben az �let�ben vesz�lyesebb, mint valaha volt. Nemcsak a gy�r�k vannak a birtok�ban, �s nemcsak a gy�r�k�sz�t� lelke sz�letett �jj� benne – mindezt tet�zi, hogy egyenes �gi lesz�rmazottja �vezredekkel ezel�tti �nmag�nak. Ugyanaz a v�r folyik az ereiben. Mortensen vesz�lyesebb, mint valaha volt.

- �s menthetetlen�l bele fog keveredni a h�bor�ba. A bel�p�se elker�lhetetlen – �rtett egyet a leop�rd el�tt �ll�. – Ez a f�rfi megteheti azt, amire a S�t�ts�g 36000 �v alatt nem volt k�pes.

- Ostobas�gokon vitatkoztok – a k�zbesz�l� el�tt egy farkas l�tszott. – H�nyadszor r�gj�tok �t ezt a t�m�t? Badars�g. El�g volt a bemeleg�t� k�r�kb�l! Mind tiszt�ban vagyunk azzal, hogy mi�rt vagyunk itt – v�gign�zett t�rsain. – Egyszerre gyeng�l�nk �s er�s�d�nk. �s mind tudjuk, hogy ez mit jelent.

A szavak leh�t�tt�k a leveg�t. Az �rnyak val�ban tudt�k, hogy ez mit jelent, de �vakodtak a kimond�s�t�l. V�g�l a farkas el�tt �ll� megt�rte a cs�ndet.

- A Szolga m�r eleven. �rm�ny visszat�rt, hogy bev�gezze, ami r�gen nem siker�lt neki…