3. fejezet 2. r�sz

A halov�ny aranysz�ke, magas n� kir�lyn�k�nt vonult v�gig a folyos�kon. Nem t�vesztette meg az �tveszt�vel vetekv� elrendez�s; magabiztosan v�lasztotta ki a helyes utat. Megtorpant egy s�rk�nyfarag�sos, feket�re lakkozott, �benfa ajt� el�tt. V�gigh�zta a kez�t a kilincs mellett tekerg� s�rk�nyon, �s benyitott. K�r�l sem n�zve let�rdelt; szokny�ja halkan suhogva ter�lt sz�t k�r�l�tte.

- Kor�bban j�tt�l, Lisestra. Foglalj helyet.

A n� fel�llt, �s k�nyelmesen elhelyezkedett egy halom puha p�rn�n. Csak ezut�n n�zett k�r�l.

B�r m�r sokadszor j�rt ebben a szob�ban, az mindig tudott meglepet�ssel szolg�lni, mivel berendez�se mindig olyan volt amilyennek lak�ja elk�pzelte.

A helyis�gben most f�lhom�ly uralkodott. A halv�ny, aranyf�ny� l�mp�k nem vil�g�tott�k meg a s�t�t falakat, �gy lehetetlen volt megbecs�lni a terem nagys�g�t. F�ny�k nem terjedt t�l a bej�rat el�tt f�lk�rbe rendezett, meleg sz�n�, puha �l�p�rn�kon.

- Mi volt az oka a siets�gednek Lisestra? Te mindig sokat adt�l a pontoss�gra.

A n� az ajt�val szemk�zti p�rn�kon hever� f�rfi fel� fordult. A s�t�t ruh�s, feh�r b�r� f�rfi k�nyelmesen elny�jt�zott. A testtart�s �ltal sug�rzott k�pet csak a szeme t�rte meg; �jfeket�n villant a n� fel�.

- Val�ban van oka a siets�gemnek uram – hajolt meg fel� a n�. – �s a tan�cskoz�s ut�n besz�lni szeretn�k Veled r�la.

- Rendben – a f�rfi tekintete elfordult a n�t�l az �jfent kiny�l� ajt� fel�. K�t f�rfi �s egy n� l�pett be rajta. Lisestr�hoz hasonl�an let�rdeltek.

- Foglaljatok helyet – intett nekik a f�rfi. – Melyik�t�k kezdi?

* * *

- Tudj�tok, hogy mit jelent a visszat�r�se. Azt is tudj�tok, hogy ki szeg�d�tt a szolg�lat�ba. �s m�g mindig t�tov�ztok? Elgy�vultatok az �vezredek alatt?

- T�zezredek – helyesb�tett a szerv�l el�tt �ll� alak. – De nem ez a fontos. �n nem l�tom olyan s�t�tnek a helyzetet, mint te. Mi�rt v�lasztan�nk a legdrasztikusabb l�p�st r�gt�n az elej�n? Lehet, hogy a Kiv�lasztottak elb�rnak a Szolg�val.

- Szerintem igaza van – intett a farkasos alak fel� a hi�z el�tt �ll�. – Nem kell sok �sz ahhoz, hogy r�j�jj�nk a S�t�ts�g k�vetkez� l�p�s�re. � is tudja, hogy a Tan�cs mindent meg fog tenni, hogy t�vol tartsa a gy�r�k gazd�j�t a h�bor�t�l. Tudja, hogy meg sem fordul a fej�kben az, hogy megpr�b�lj�k a saj�t oldalukra �ll�tani. T�l vesz�lyesnek tartj�k ehhez, �s ebben igazuk is van. A S�t�ts�g pedig kineveti �ket. Bevonja Mortensent, �s sz�tz�zza a Kiv�lasztottak egys�g�t. Legyeng�lten pedig nincs es�ly�k.

- Ez elhamarkodott �s ostoba l�p�s lenne a S�t�ts�gt�l – ellenkezett a leop�rdos �rny. – �rm�ny neki is ellens�ge. Nem fogja maga alatt v�gni a f�t. Az nem jellemz� r�.

- M�rpedig ezt fogja l�pni – a puma el�tt �ll� hangja elv�gta a kezd�d� vit�t. – N�zz�tek! – intett a k�z�pen hever� krist�lylap fel�. Az �vegszer� lap tejfeh�r k�ddel telt meg. A k�d �rv�nyleni kezdett, m�ly�ben k�pek villantak fel. A csukly�sok n�m�n figyeltek. V�g�l a gomolyg�s lelassult, �s a k�d eleny�szett. A puma el�tt �ll� megsz�lalt.

- Zseni�lis terv. Kock�zatos, de m�k�d�k�pes. �pp ez�rt azt javaslom, hogy v�rjunk. R��r�nk. Ne feledj�tek: nek�nk rengeteg id�nk van…

* * *

- Teh�t kudarcot vallottak – a hang jegesen s�p�rt v�gig a szob�n. A f�rfi �nk�ntelen�l is megborzongott.

- Nem az � hib�juk volt, nagyuram. �k mindent megtettek. Az egyik v�mp�r sz�rta el, mikor megt�madta a Kiv�lasztottat.

A S�t�ts�g hallgatott. A f�rfi verejt�kezni kezdett. A t�bbiek a r�szv�t legkisebb jele n�lk�l figyelt�k a k�nl�d�s�t.

- Gondolnod kellett volna erre. Meg kellett volna tenned a sz�ks�ges �vint�zked�seket – a S�t�ts�g sz�netet tartott. A f�rfi l�lekben felk�sz�lt a legrosszabbakra.

- Kiv�telesen szerencs�d van – folytatta a S�t�ts�g. – Az A’Rt�klam v�mp�rkl�n t�mogat�sa m�t�l kezdve kevesebbet �r, mint hitt�k. Az embereid legal�bb arra k�pesek voltak, hogy foglyul ejts�k az egyik vezet�j�ket.

A f�rfi dermedten �lt; kellett egy kis id�, am�g agya meg�rtette a hallottakat. Halkan fell�legzett. A S�t�ts�g nem foglalkozott vele tov�bb.

- �s te, N�tus? Sikerrel j�rt�l?

A fiatal, 17-19 �v k�r�li fi� meghajtotta mag�t. A f�lhom�lyban feket�nek l�tszott s�t�tbarna haja �s szeme.

- Ahogy m�r elmondtam uram, az egyik amerikai katonai b�zis �rdekes k�s�rleteket �s kutat�sokat folytat. Keres�s k�zben r�bukkantak a Csillagok N�p�nek egyik elveszett tekercs�re. Amint tudom�st szereztem err�l, odautaztam. De sajnos elk�stem – egy kis sz�netet tartott, majd folytatta. – A B�r� megel�z�tt, �m csapd�ba is esett. Az egyik nagyhatalm� var�zsl� nagyon �rdekl�dik ut�nunk. Dylemon Nemus Mortensennek h�vj�k. A B�r� nem sz�m�tott a var�zslataikra, ez�rt tudt�k elkapni. De ahogy v�rhat� volt, mire oda�rtem, m�r meg is sz�ktett�k. Igaz, ez nem volt probl�mamentes.

- Teh�t megsz�k�tt. Mit tal�lt�l ki?

- Kamilla megsz�k�tt, de megs�r�lt. Nem t�rt vissza id�ben a csal�dj�hoz. Keresik. Magyar�zkodnia kell majd. Ezzel es�lyt kapunk arra, hogy esetleg az egyik Kaltest a magunk oldal�ra �ll�tsuk.

- Nem �rtek egyet – az aranyv�r�s haj�, borosty�nszem� l�ny f�lbeszak�totta a fi�t. – Lehet, hogy a csal�don bel�l nem teljes az �sszhang. Az is el�fordult m�r, hogy Kaltes �lt Kaltest, �s b�ntetlen�l meg�szta. De ha egy k�ls� ellens�g fenyegeti valamelyik csal�dtagot, akkor az eg�sz fam�li�val sz�molnia kell. Kaltesnak csak Kaltes �rthat, ezt m�st�l nem t�rik el.

- Van m�g m�s is – folytatta a fi� bossz�san. – Ez a Mortensen egyenes �gi lesz�rmazottja annak a f�rfinak, akit �gy 2000 �ve olyan sz�pen beugrattunk. De nemcsak a lesz�rmazottja – hat�ssz�netet tartott. – Hanem ugyanaz a l�lek sz�letett benne �jj�.

- �s birtok�ban vannak a gy�r�k is – suttogta a S�t�ts�g. Szeme felpar�zslott. – Ez p�ratlan lehet�s�g – gondolataiba mer�lt, majd kiosztotta a feladatokat. – Lilith, utazz Erd�lybe. �gy tudom, az ap�d m�g mindig ott van – megv�rta a b�lint�st, azt�n folytatta. – Rejt�zz el n�la, �s tartsd szemmel a Kaltesokat! Amint a Kiv�lasztott visszat�r, �rtes�ts. N�tus, a legjobb tan�tv�nyaiddal figyeltesd Mortensent! Egyel�re csak figyelj. Szerezz neki, magadnak �s Lilithnek egy megh�v�t a Kaltesok Samhaini b�lj�ra.

- Uram – vetette k�zbe N�tus. – Lilith f�lv�mp�r. Nem hiszem, hogy beengedik a birtokra.

- Akkor tegy�l r�la, hogy ne legyen az. A te feladataid Hiador – fordult a Lisestra mellett �l� f�rfi fel�, aki m�g mindig �vakodott a hirtelen mozdulatokt�l -, nem v�ltoznak. Van azonban egy apr�s�g… - a S�t�ts�g sz�netet tartott. A kreol b�r� f�rfi els�padt, tengerz�ld szem�ben f�lelem villant fel. A S�t�ts�g v�g�l megk�ny�r�lt rajta, �s folytatta. – Pontosabban k�t, nem �ppen elhanyagolhat� apr�s�g. Az egyik, hogy mostan�ban t�l sokszor hib�zol. Ezt m�r nem sok�ig t�r�m el – v�rt. Hiador nyelt egyet, �s b�lintott, jelezve, hogy meg�rtette. A S�t�ts�g folytatta. – A m�sik, hogy m�g mindig nincs �r�k�s�d.

- Uram, amint megtal�lom a megfelel�…

- El�g! – a hang ostork�nt v�gott �t a szob�n. A f�rfi megk�s�relt l�thatatlann� v�lni. – Nem �rdekelnek a kifog�said! A v�rvonalad nem halhat ki! M�hoz egy �ven bel�l gondoskodj �r�k�sr�l. Az sem �rdekel, ha valamelyik �gyasod fattya lesz, de a te v�red folyjon az ereiben!

- Teh�t b�rki lehet az anyja, nagyuram? – k�rdezte a f�rfi, v�gyakoz� pillant�sokat vetve Lisestr�ra. A S�t�ts�g halkan felnevetett.

- Ak�rki. M�g � is, ha r� tudod venni. De az �r�k�snek miel�bb meg kell sz�letnie – egy int�ssel elbocs�totta a t�rsas�got. A megk�nnyebb�lt Hiador t�vozott el�sz�r, �t k�vette N�tus �s Lilith. Lisestra �lve maradt. V�rt. A S�t�ts�g r�n�zett.

- Hallgatlak.

* * *

Az �rny len�zett a f�ld�n hever� testre. A halott sz�v�be f�r�dott t�r m�g mindig piroslott a v�rt�l. Az aranysz�ke haj halv�nyan csillogva ter�lt sz�t a padl�n, a j�gk�k �riszek vakon meredtek a semmibe.

- Csod�lkozom rajtad – vele egy�tt h�tramaradt t�rsa mell� siklott, �s � is len�zett a halottra. – Te veszthetsz a legt�bbet, m�gis t�relmet javasolt�l.

- Ez a hely lassan t�nkretesz minket. Felem�szti az elm�nk �ps�g�t. Nem engedhet�nk meg magunknak egyetlen elhamarkodott l�p�st sem.

A m�sik fels�hajtott.

- Az eszem meg�rti, hogy igazad van, de a sz�vem nem. T�l r�gi a gy�l�let. T�l r�g�ta hurcolom magammal. T�l r�g�ta vagyok itt.

- Hamarosan v�get �r a fogs�g.

- Hamarosan – az �rny keser�en felkacagott. – T�n a v�rakoz�s megment?

- Id�t hagyunk a Kiv�lasztottaknak, hogy meger�s�djenek.

- Mi id�t hagyunk, de a t�bbiek nem lesznek ilyen kegyesek! Eltaposs�k �ket, �s mi vel�k bukunk!

- Mert ha mi puszt�tjuk el �ket, az megold�s? – k�rdezte t�relm�t vesztve t�rsa.

- Es�ly az �letre! �k hoztak l�tre minket, miattuk vagyunk itt! Mi �rizz�k az � var�zslatukat, az �…

- Ami a mi�nk is! – v�gott k�zbe a m�sik �rny.

A k�t akarat egym�snak fesz�lt. Szikr�k pattogtak a fullaszt�an s�r�v� v�lt leveg�ben. V�g�l a m�sodik �rny visszah�z�dott.

- Ne haragudj! – s�hajtotta. – Elvesztettem a fejem. Az �r�let lassan fel�rli az elm�m – elfordult.

- Mind az �r�let mocsar�ban fuldoklunk – siklott mell� t�rsa. – Tudjuk, hogy mi menthetne meg minket, de azt csak a Kiv�lasztottak tehetik meg. Ez�rt kell v�rnunk.

- Lehet, hogy nem lesznek r� k�pesek.

- Akkor nek�nk kell l�pn�nk. Ha elbuknak, megcser�l�dnek a szerepek. �k �lik majd a mi �let�nket, m�g mi �tvessz�k az �v�k�t…

* * *

L�gy s�t�ts�g. Tengermoraj. �lmodozva lebegett a semmiben, mik�zben ringatt�k a hull�mok. Most j�. J� ez a hely, b�k�s, biztons�gos. Itt nem b�ntj�k az eml�kek. M�g m�lyebbre mer�lt volna, de egy hang sz�tz�zta a nyugalmat.

- Hogy vagy, �lomszusz�k?

Lassan kinyitotta a szem�t. Elviselhetetlen�l er�snek �rzett f�ny vak�totta el. Pislogva, hunyorogva igyekezett visszanyerni a l�t�s�t.


- M�g ma felkelsz, vagy halasszuk holnapra a tan�cskoz�st?

Lassan oldalra ford�totta a fej�t. Vil�gosbarna haj�, erd�z�ld szem� l�ny mosolygott r�.

- Csenge? Milyen tan�cskoz�s? Mi t�rt�nt?

A l�ny megcs�v�lta a fej�t.

- Eltal�lt egy �tok. Cs�nya volt, nem r�szletezn�m. Nagyon pocs�kul volt�l. Napokig fek�dt�l eszm�letlen�l.

- M�r eml�kszem – suttogta Kamilla.

Fel�lt, �s r�gt�n megsz�d�lt. Mintha az eg�sz szoba t�t�gast �llt volna. Kiszemelt egyetlen pontot, �s arra koncentr�lt. A vil�g lassan helyre�llt. Letette a l�b�t a f�ldre, �s fel�llt. R�gt�n el is esett volna, ha Csenge nem kapja el.

- H�, h�, ne rohanj! M�g nem gy�gyult�l meg teljesen. Tess�k – ny�jtott fel� egy mank�t. – �gy k�nnyebb lesz.

Kamilla egy b�lint�ssal megk�sz�nte, �s az ajt� fel� indult. Csenge szorosan mellette maradt.

T�gas, szell�s, vil�gos folyos�kat hagytak maguk m�g�tt. A tan�csterem nem volt messze a betegszob�t�l, Kamilla m�gis teljesen kimer�lt, mire oda�rtek. Csenge kopog�s n�lk�l benyitott.

- M�r v�rtunk r�tok – n�zett fel az ajt�val szemben �l�, barna haj�, nemes arcvon�s� f�rfi. – Foglaljatok helyet.

Krisz �s Mel mellett volt m�g k�t �res sz�k. Kamill��k le�ltek.

- Most, hogy mind itt vagyunk, tal�n el is kezdhetn�nk – morogta egy savany� arc�, fekete haj� n�, undorod� pillant�sokat vetve a Kiv�lasztottakra.

- Kamilla m�g nem gy�gyult meg teljesen, H�la! Kiv�telesen fogd vissza magad! – sz�lt r� a barna haj� f�rfi mellett �l�, s�t�taranysz�ke n�. K�k szeme szigor�an tekintett a rendreutas�tottra. Majd Kamilla fel� fordult, �s a tekintete megenyh�lt. – Krisz m�r elmondta, hogy sikerrel j�rt�l. L�thatn�nk?

Kamilla el�h�zott a haj�b�l egy apr�cska, hegyikrist�ly berak�ssal �k�tett d�szt�t. Az asztalra tette, �s egy int�ssel megsz�ntette a var�zslatot. A t� �talakult; egy apr�cska chip �s egy vaskos tekercs fek�dt az asztalon.

Egy h�feh�r haj�, ez�stsz�rke szem� n� izgatottan el�rehajolt, �s maga el� h�zta a tekercset. Beleolvasott.

- Igen –s�hajtott fel. – Ez az. De csak egy r�sze. Sajnos pont a k�zepe.

- Meg kell tal�lnunk a t�bbit – a barna haj� f�rfi a Kiv�lasztottak fel� fordult. – Krisz, Mel! Ti vezess�tek a kutat�st. Szer�f – biccentett a mellette �l�, vil�gosbarna haj�, vak�t�an k�k szem� f�rfi fel� -, majd a seg�ts�getekre lesz.

- �llok rendelkez�setekre – mosolyodott el Szer�f.

- �rvend�nk a szerencs�nek – viszonozta a mosolyt Mel.

- Nem �rvendezhetn�tek k�s�bb? – szak�totta f�lbe �ket Csenge. – Kamnak pihennie k�ne m�g, nem pedig itt �lni!

H�la g�nyosan mormolt valamit, de egy fekete haj�, sz�nfekete szem� f�rfi egy pillant�ssal elhallgatatta.

- Ezzel val�ban r��r�nk – adott igazat Cseng�nek. – A Gy�gy�t�nak igaza van – sz�nd�kosan haszn�lta Csenge c�m�t, hogy figyelmeztesse H�l�t. – De Krisz�k m�st is mes�ltek. Eml�tettek egy gy�r�t – r�n�zett Kamill�ra. A l�nynak kisz�radt a sz�ja, de nyugodtan viszonozta a pillant�s�t. – Vesz�lyes lehet r�nk?

- Vesz�lyesebb, mint b�rki hitte volna – a r�vid v�laszt a tan�cstagok felz�dul�sa k�vette, m�gnem a barna haj� f�rfi hangja v�get vetett a zajong�snak.

- Pontosan mire k�pes ez a gy�r�?

- K�t gy�r� van – pontos�tott Kamilla. – K�r�lbel�l 2000 �ve k�sz�ltek. Elvileg csak r�m vesz�lyesek, de ebben a helyzetben k�nnyen okozhatj�k mindannyiunk pusztul�s�t.

- 2000 �ve? – k�rdezett vissza a fekete szem� f�rfi. – Akkor �ppen te �lt�l, igaz? Eml�kszem, nem �rkezt�l meg id�ben egy tervezett t�mad�s el�tt, �s n�lk�led l�ttak hozz�. Kider�lt, hogy csapda volt, a S�t�ts�g emberei m�r r�ges-r�g tudtak r�lunk. K�s�bb el kaptuk a k�m�ket. De te nem bukkant�l fel a k�vetkez� �jj�sz�let�sedig. Ezek a gy�r�k tehettek r�la?

Kamilla b�lintott.

- Az akkori f�rjem k�sz�tette �ket. Felhaszn�lta hozz� a hajamat �s a v�remet. �nk�nt adtam �ket, nem sejtve, hogy mire kellenek. A gy�r�k hatalmat adnak felettem, de csak neki. Ha felker�l az egyik az �n ujjamra, a m�sik az �v�re, akkor elv�ghat t�letek. Kiker�l�k a h�bor�b�l, �s csak annyit l�tok, mint b�rmelyik tudatlan semleges. Blokkolja minden er�met, megtilthatja, hogy elhagyjak bizonyos helyeket, megk�nozhat, �s mindenhova szabadon bejuthat, ahova �n az �gynevezett „norm�lis” �letemben bel�phetek. Akkor ez meg�lt engem, mert nem tudtam letenni a medaliont, mikor elj�tt az ideje. A gy�r�k �r�kl�dtek, v�gig a lesz�rmazottak hossz� sor�n, eg�szen Mortensenig, akiben…

- … egykori f�rjed sz�letett �jj� – a kellemes alt hang �tvette a sz�t Kamill�t�l. A besz�l� egy fekete haj�, s�t�tk�k szem� n� volt. – � haszn�lhatja a gy�r�ket, �s elszak�that t�l�nk. �s ez most v�gzetes lehet.

- Mi�rt lenne az? Egy Kiv�lasztottal t�bb vagy kevesebb, nem mindegy az? – sz�lt k�zbe H�la. N�h�nyan egyet�rt�en mormogtak.

- Soha nem az – a n� nem zavartatta mag�t. – Most k�l�n�sen nem. Valami �sszezavarta a j�v�t. Olyan k�d sz�llt le, amin nem l�tok �t. S�t�t, pusztul�st hoz� �ramlatokat �rzek, de forr�sukat nem tal�lom – a n� sz�netet tartott. – M�g soha nem tapasztaltam ilyesmit. Se �n, se a hal�listenek.

S�ri csend telepedett a szob�ra. Kintr�l mad�rcsicserg�s, �s a v�ros vid�m zaja sz�r�d�tt be, de a kerek asztal k�r�l �l�k fel sem fogt�k ezt.

- Az nem lehet – suttogta H�la. – Mondd, hogy nem igaz! K�rlek, M�dea, mondd, hogy t�vedek! � nem t�rhet vissza! A Csillag nem engedi!

- B�rcsak igazad lenne – suttogta M�dea. Id�tlen szomor�s�ggal n�zett messzire, olyan messzire, ahova csak � l�thatott el. – B�rcsak igazad lenne. De a jelek vil�gosak. �rm�ny hamarosan visszat�r, �s ak�rmi t�rt�nik, sokan fognak a birodalmamba k�lt�zni. �s csak rem�lhetj�k, hogy nem �r�kre…

* * *

- Uram, M�dea egys�gbe fogta a civakod� hal�listeneket. Most mind neki engedelmeskednek. �s rettegnek. A Sors s�t�ten kavarog, �s most nem a K�osz zavarta �ssze.

- �s csak az�rt tartasz fel, hogy figyelmeztess? Ez nagyon meghat�, de sz�ks�gtelen. Vagy tal�n �gy gondoltad, hogy �n nem �rzem? Vagy azt hiszed, �n, aki maga vagyok a K�osz, nem tudom, mit teszek �n, �s mi az, ami�rt m�s a felel�s? – a n� �sszerezzent.

- Eszembe sem jutott ilyesmi, uram. Egy kegyet szeretn�k k�rni t�led.

A S�t�ts�g hallgatott. Lisestra mer�szen folytatta.

- Add nekem M�dea hatalm�t! Hadd legyek ism�t �n a Sors �rn�je!

- Teh�t innen f�j a sz�l – mosolyodott el a S�t�ts�g. – M�g mindig nem mondt�l le r�gi hatalmadr�l. De mi hasznom lenne a k�r�sed teljes�t�s�b�l?

- Annak idej�n a Csillag megel�z�tt t�ged, uram – hajtott fejet a n�. – A Sorsot csak egyvalaki uralhatja, �s az a valaki mellett�k �ll. R�ad�sul el�rult t�ged…

- Ne pr�b�lj manipul�lni, Lisestra – figyelmeztette a f�rfi. – Kedvellek, de ha ir�ny�tani pr�b�lsz, azt keservesen megb�nod. R�m nem hat a sz�ps�ged, amivel megbabon�ztad n�pem kir�ly�t. A hatalmi j�tszm�idba nem sz�lok bele, de nem t�r�m, hogy befoly�solni pr�b�lj! – lassan fel�llt. A szob�ban m�g s�t�tebb lett; a f�rfi ereje ki�radt, �s fullaszt�an s�r�v� tette a leveg�t. A n� l�legezni pr�b�lt, de izmai nem engedelmeskedtek. Fuldoklott.

- Sose felejtsd el, hogy t�lem f�gg az �leted! – suttogta a f�rfi.

- Nem felejtem, nagy�r! - h�r�gte Lisestra. A f�rfi elengedte. A szoba ism�t olyan volt, mint n�h�ny perccel kor�bban. A S�t�ts�g vissza�lt a p�rn�kra. – Mondj egy okot, ami�rt teljes�tenem k�ne a k�r�sedet.

- Szolg�id ereje a Te hatalmadat n�veli uram, ahogy ellens�geid veszte is – hajolt meg a m�g mindig remeg� n�. – �n vagyok az egyetlen, aki �t tudja venni M�dea hatalm�t, �s am�g �n �lek, a Sorsot m�s nem uralhatja. Te pedig addig ny�jthatod �letem fonal�t, ameddig csak akarod.

- Ezt a v�laszt v�rtam t�led, Lisestra – mosolyodott el a f�rfi. – Legyen h�t! Ha tov�bbra is h�en szolg�lsz, visszaadom elvesztett hatalmadat!

- Mi lesz a feladatom, uram? – �llt fel a n�.

- �breszd fel Mortensen eml�keit! K�zvetlen�l nem avatkozhatunk be a Kiv�lasztottak m�gi�ja miatt, de ha Mortensen maga keres meg minket… - a f�rfi nem fejezte be a mondatot. A n� elmosolyodott, jelezve, hogy meg�rtette, mire gondol ura, �s egy utols� meghajl�s ut�n az ajt� fel� indult.

- �, Lisestra, m�g valami! – sz�lt ut�na �les mosollyal a f�rfi. – A Hiadorral �z�tt j�t�kod sz�rakoztat�, de ha a kir�lynak miattad nem sz�letik �r�k�se a megadott id�n bel�l, nemcsak � fog szenvedni – a n� h�ta megfesz�lt. Lassan megfordult. A f�rfi tov�bbra is mosolygott, mik�zben hozz�tette:

- �s ebben az esetben biztoss� v�lik az anya szem�lye is…

A n� szeme els�t�t�lt. �sszeszor�totta a sz�j�t, meghajolt, �s elhagyta a termet. Ura nevet�se m�g sok�ig k�s�rte l�pteit…

* * *

Kaltes Kuzum s�hajtva �rta al� az utols� papirost is. Az ablakhoz l�pett, �s kin�zett a gy�ny�r�, az alkony sz�neiben tobz�d� t�jra, de val�j�ban nem l�tott semmit. A f�rfi agg�dott; a l�ny�r�l m�g mindig nem �rkezett h�r.

Az ajt� halkan megnyikordult, ahogy feles�ge, kez�ben t�lc�val, bel�pett a szob�ba. A t�lc�t letette az asztalra, �s �t�lelte f�rj�t.

- M�g semmi h�r? – k�rdezte halkan. A f�rfi nemet intett. Az asszony fels�hajtott. Ebben a s�hajban benne volt minden: a keser�s�g, a f�lelem �s az aggodalom.

A sz�l�k n�m�n �lltak, figyelve a naplement�t. V�g�l a narancssz�n korong elt�nt a hegyek m�g�tt, �s kigy�ltak az els�, gy�m�ntf�ny� csillagok.

Lassan felkelt a hold, �s ez�stbe �lt�z�tt a t�j. Az idilli k�pet egy haragos, t�lvil�gi �v�lt�s t�rte sz�t. Koll�r fels�hajtott.

- Megint kezdi. M�g mindig nem hajland� t�rgyalni?

Kuzum nemet intett.

- M�g mindig Kerecsen fej�t akarja.

- El kell besz�lgetn�nk a fi�val – cs�v�lta meg a fej�t az asszony. – Mi�ta hazaj�tt Tibetb�l, ez a harmadik v�mp�rmester, akivel egyezkedn�nk kell.

- Holnap, a csal�di tan�cson majd napirendre ker�l a k�rd�s – felelte a f�rfi.

Ism�t csend borult a szob�ra. A sz�l�k gondolatai messzire sz�lltak. Ugyanaz a k�rd�s zakatolt a fej�kben, imm�r napok �ta.

Hol lehet a l�nyuk?
* * *

Az ajt� hangosan becsap�dott Lisestra m�g�tt. A f�rfi s�t�t szeme vid�man csillogott. M�r r�g�ta v�rta az �r�gyet, hogy helyre tehesse Lisestr�t, �m a n� mindeddig elker�lte a csapd�it. A n� meg�rdemelte, amit kapott; kezdte elfelejteni, hogy hol a helye. A manipul�l�si k�s�rlet, hi�ba nem volt sz�nd�kos, csup�n reflexszer�, feltette az i-re a pontot. R�ad�sul m�g j�l is sz�rakozott k�zben. M�s oka is volt az el�gedetts�gre. K�r�s�vel a n� �ntudatlanul is az � malm�ra hajtotta a vizet. Am�gy is r�g tervezte, hogy ha M�dea fogs�gba esik, az erej�t Lisestr�nak adja; a n� volt a legalkalmasabb a feladatra, r�ad�sul a Sors �rn�j�nek v�rrokona. Az, hogy Lisestra maga k�rte ezt a kegyet, csak megk�nny�tette a dolg�t, �s a n� m�g ink�bb a lek�telezettj�v� v�lt. �s lehet, hogy erre sz�ks�g is lesz…

A S�t�ts�g elkomorodva �llt fel. A berendez�s k�rvonalai elmos�dtak, �s a szoba �talakult. F�st n�lk�li, �r�kk� �g� f�kly�k lobbantak fel, a falakn�l magas k�nyvespolcok emelkedtek. A terem k�zep�n egy hatalmas asztal terpeszkedett el. Lapj�ra �gyes kez� mesterek rajzoltak t�rk�pet, amin k�l�nb�z� sz�n� �s kin�zet� b�buk �lltak. A S�t�ts�g k�zelebb l�pett. N�h�ny int�s ut�n a t�bla �trendez�d�tt.

Feh�r b�buk folyton v�ltoz� csoportja �llt elk�l�n�tve; azokat jel�lt�k, akik �pp a mened�khelyen tart�zkodtak. K�t feh�r a t�bla sz�l�n �llt; �k �pp m�s vil�gban id�ztek. Tov�bbi feh�r b�buk jelezt�k az ismert elhelyezked�s� csapatok hely�t �s l�tsz�m�t, valamint azokat a k�meket, akikr�l tudom�st szerzett.

Saj�t csapatait �s embereit �js�t�t b�buk jelk�pezt�k; ezek most egy �jabb int�s ut�n mozogni kezdtek, �s folyamatosan v�ltoztatt�k hely�ket �s kin�zet�ket, ezzel jelezve a j�tszm�k �ll�s�t, illetve a val�di szem�lyek tart�zkod�si hely�t. A f�rfi elgondolkodva figyelte a t�bl�t. Modellezte a lehets�ges j�v�beli l�p�seket, �s elemezte a k�vetkezm�nyeket.

Pillant�sa a t�bla sz�le fel� t�vedt. Els�t�t�l� arccal figyelte az ott terjeng�, egyre k�zelebb araszol�, betegsz�rke k�d�t, �s az egyel�re �tj�t �ll�, feh�r f�st�t. Majd ism�t a t�bl�ra n�zett. Egy int�ssel k�kre cser�lte a semlegesek sz�rke sz�n�t. Meg�rintette a Mortensent jelk�pez� b�but, mire annak sz�ne eg�szen s�t�tk�kk� v�lt, majd ugyanezt tette a Kaltesok figur�ival is, csakhogy ezek kivil�gosodtak. Elv�gzett m�g n�h�ny apr� sim�t�st a t�bl�n, �s el�gedetten n�zett v�gig rajta. T�k�letes. Minden k�szen �ll a j�tszm�hoz.

Tekintete ism�t a feh�r b�bukra v�ndorolt. Most �k j�nnek. A k�vetkez� l�p�s az �v�k.

V�ratlan villan�s vonta mag�ra a figyelm�t. Odakapta a fej�t. A feh�r f�st k�ts�gbeesetten szikr�zott fel, egy v�kony sz�rke sug�r m�gis �tt�rt rajta. A k�d egy r�sze �tjutott, �s egy sz�rke b�buban �lt�tt testet. A S�t�ts�g f�radtan hunyta le a szem�t.

- Elkezd�d�tt h�t – suttogta. Ism�t a t�bl�ra n�zett. A b�buk mozg�sba lend�ltek, mik�zben s�t�t felh�k gy�lekeztek felett�k. A f�rfi fels�hajtott. Ezt a meccset m�g v�gigj�tssz�k, de ak�rhogy is �r v�get, a partit felf�ggesztik. �s csak rem�lni tudta, hogy nem �r�kre…

* * *

Kamilla s�hajtva tette le a k�nyvet. F�radtan megd�rzs�lte a szem�t. Semmi. V�gigr�gt�k magukat t�bb sz�z tekercsen �s k�nyv�n, de nem tal�ltak semmit, amin elindulhatn�nak.

Fel�llt, �s k�nnyed l�ptekkel az ablakhoz s�t�lt. Mostanra teljesen rendbej�tt a l�ba.

A p�rk�nyra k�ny�k�lt, �s �lmodozva figyelte a v�rost. A lemen� nap v�r�sre festette a f�k koron�j�t, a v�s�rt�ren az utols� �zleteket k�t�tt�k meg. Itt is, ott is l�ngok lobbantak fel; n�h�nyan m�r hozz�l�ttak a krist�lyl�mp�sok fel�leszt�s�hez. Kamilla elgy�ny�rk�d�tt a l�tv�nyban.

Szerette a f�v�rost. A valahai �p�t�k hatalmass� nevelt�k itt a f�kat, �s belsej�kben alak�tott�k ki a lak�sokat, �gy sz� szerint eleven falakokban �ltek az itteniek. Az �gyes mesterek m�sra is gondoltak: az ajt�k belesimultak a t�rzsbe, �s az ablakok is csak akkor l�tsz�dtak, ha kit�rt�k �ket; �gy t�mad�s eset�n el lehetett hitetni a bet�r� ellens�ggel, hogy nem v�rosba, hanem csup�n egy k�pr�zatsz�p erd�be t�vedt.

- Gy�ny�r�, nem igaz?

Kamilla megp�rd�lt. Egy magas, fekete k�penybe burkol�z� alak �llt p�r l�p�ssel m�g�tte. Az arc�t elrejtette a b� csuklya, minek �rny�k�t m�g a nap f�nye sem volt k�pes eloszlatni.

- Ki maga �s hogy jutott be? – k�rdezte hidegen.

A behatol� elh�r�t�lag intett.

- A mag�z�sra semmi sz�ks�g – sz�netet tartott. – K�zt�nk legal�bbis nincs r� sz�ks�g.

- Ki vagy te?

- Valaki a m�ltadb�l – hangzott a v�lasz.

- Ez nem sok seg�ts�g. Hossz� a m�ltam – az ablakp�rk�nynak d�lt, �s karbafonta a kez�t.

- Tudom.

- Mi�rt vagy itt? – v�ltott t�m�t Kamilla.

- Hogy figyelmeztesselek – felelte az �rny. – �s hogy eml�keztesselek.

- Mire? – a k�rd�s hidegen, szenvetlen�l csend�lt fel.

- Ma �jjel a Szolga teljess� v�lik – az �rny k�r�l felizzott a leveg�. – �rm�ny m�r nem sok�ig marad t�vol.

Kamilla dermedten �llt.

- Mi�rt mondod el ezt nekem?

- M�r mondtam – az �rny elfordult. – Figyelmeztettelek titeket, a F�ny Kiv�lasztottjait. Hogy mit kezdtek az inform�ci�val… - v�llat vont. –Az csak rajtatok m�lik.

- Neked mi hasznod van ebb�l? – a hideg szemek nem mozdultak el az �rnyr�l.

- Mi�rt mondan�k ki nyilv�nval� dolgokat? – az �rny visszafordult fel�.

- T�nyleg, mi�rt is? – k�rdezett vissza Kamilla, enyhe g�nnyal a hangj�ban.

- Amit �n tudok, azt tudod te is – felelte az �rny t�relmetlen�l. – Csak �ssze kell raknod a k�pet. De, hogy ne legy�l teljesen tan�cstalan, adok egy kis seg�ts�get – az asztal fel� intett, mire azon megjelent egy bor�t�k. – Sok szerencs�t! Sz�ks�getek lesz r� – ezzel az �rny semmiv� foszlott.

Kamilla m�g mindig mozdulatlanul �llt. V�gigp�szt�zta a szob�t, de nyom�t sem tal�lta a l�togat�nak. Az idegen val�ban t�vozott. Hitetlen�l megr�zta a fej�t. Ki a fene lehetett ez? Tekintete a bor�t�kra t�vedt. Tal�n abban benne lesz a v�lasz.

Az asztalhoz s�t�lt, �s le�lt. K�zbe vette a levelet, �s felt�rte a pecs�tet. H�rom, s�r�n tele�rt pap�rlap hullott ki a bor�t�kb�l. Egy �rint�ssel �letre keltette a krist�lyl�mp�st, h�trad�lt, �s olvasni kezdett.

„Mindig rem�ltem, hogy mikor elj�n ez a pillanat, m�r nem fogok l�tezni. Sajnos, a Sors m�sk�nt hozta. Nem tudom, meddig tarthatom vissza a t�rsaimat, vagy �nmagamat a v�gs� l�p�st�l. A t�relm�nk elfogyott, a mag�ny �s az �tok lassan teljesen eltorz�t minket. Az egyetlen rem�ny�nk, mind nek�nk, mind nektek, hogy mikor elj�n a cselekv�s ideje, eml�kezni fogtok, �s lesz el�g er�t�k, hogy megtegy�tek, amit meg kell tennetek. A sz�nalomt�l nem f�ltelek titeket. Az addigra m�r kiveszik bel�letek, �s ellens�getek ir�nt csak gy�l�letet fogtok �rezni. De b�rcsak a S�t�ts�g Kiv�lasztottaira h�rulna ez a feladat… Akkor minden m�sk�pp lenne. De ehhez �t k�ne �rni a t�rt�nelmet. A t�rt�nelmet, amit b�r �t�lt�l, �s r�szt vett�l benne, m�gis elfelejtett�l. Mi m�s�rt olvasn�d most ezt a levelet? Eml�kezz h�t a t�rt�netre, amit b�r sokszor elmes�lt�l, m�gis elfeledted.

Valaha, r�ges-r�gen, mikor a Teremt� elkezdte munk�j�t, fel�ll�totta t�rv�nyeit. E h�rom t�rv�nyt j�l ismeri mindenki; a Teremt� t�rv�nny� tette a V�ltoz�st, de t�rv�nny� tette az �letet is, �s, hogy mindezt biztos�tsa, a Polarit�st is. Ahol j� van, ott lennie kell rossznak is, ahol m�lys�g van, ott l�teznie kell a magass�gnak is, a f�ny mellett mindig ott az �rny�k, �s az �lethez kell a hal�l is, ahogy a rend is mindig k�oszb�l sz�letik, �s abba is t�r vissza.

Hogy t�rv�nyeit mindig betarts�k, k�t szellemet, k�t er�t teremtett; a Csillagot �s a S�t�ts�get. �ket rendelte az �let �rz�s�re, �ket jelk�pezi a harm�nia jele is:

Kezdetben m�g nem harcoltak egym�ssal, nem h�bor�juk tartotta fenn az Egyens�lyt, hanem t�ncuk. H�t gyermek�k sz�letett; de ezt j�l tudod magad is. Hisz azon kevesek k�z� tartozol, akik meg�rtik, hogy a Gyermekek l�te mit jelent.

�m a kezdeti egys�g megbomlott. Felbukkant egy harmadik hatalom, kinek eredet�t senki sem ismeri, �s akit elneveztek �rm�nynak, els� tett�re eml�kezve. Ennek a d�monn�l is feket�bb sz�v� r�mnek egyetlen c�lja van; elpuszt�tani az �letet, �s elhozni a Hal�lt, azt a hal�lt, amit nem k�vet sz�let�s, meg�jul�s. Egyetlen v�gy mozgatja, egyvalami motiv�lja; a puszt�t�s, a gy�l�let, a gyilkol�s v�gya. Mert gy�l�l mindent, ami �l…

Hogy el�rhesse a c�lj�t, �rm�ny m�rgezett szavakkal egym�s ellen ford�totta a F�nyt �s a S�t�ts�get. �m a h�bor�skod� felek id�ben r�j�ttek �rm�ny c�ljaira, �s az �let �rei egy�tt, k�z�sen legy�zt�k, �s messzire �zt�k. De t�l m�lyek voltak a sebek. Az egys�g nem �llt helyre, a teljess�g megbomlott, a b�ke nem t�rt vissza; �s m�g ez meg nem t�rt�nik, �rm�nynak mindig van es�lye.

Sok milli�rd �v m�lt el. K�zben itt, a F�ld�n megjelent az ember, �s �lte �let�t. Fejletts�gi szintj�k az �kori�n volt, mikor t�rt�nt valami azon a s�kon, ahol a Csillag �s a S�t�ts�g v�vta �r�k�s harc�t. Hogy mi, azt nem tudja senki haland�…, nem igaz?

A Csillag lesz�llt a F�ldre, �s emberi alakot �lt�tt. Kiv�lasztott egy n�pet, �s tan�totta �ket, majd felaj�nlotta nekik a lehet�s�get, hogy a Csillagok N�p�v� v�lhassanak. Elmondta, hogy ez mivel j�r, �s �k ennek tudat�ban d�nt�ttek. Elfogadt�k az aj�nlatot, �gy elvesztett�k ugyan az �jj�sz�let�s �s az emberi er�k, k�zt�k a m�gia, lehet�s�g�t, de kaptak helyette m�st. �let�k hossz�ra ny�lt, mert az �sszes �let�ket egyben �lik le. Fel tudj�k �lteni b�rmilyen �llat alakj�t, �s m�s hatalmat kaptak, n�h�nyan pedig k�l�nleges aj�nd�kot is. Uralmat az elemek, az �lettelen dolgok, vagy a n�v�nyek f�l�tt, vagy �ppens�ggel hatalmat a Sors vagy a l�tom�sok �s �lmok f�l�tt.

Csakhogy nem csak a Csillag sz�llt le, hanem a S�t�ts�g is. �s az � aj�nlat�t is elfogadt�k… Seregei sorra h�d�tott�k meg a t�bbi n�pet, akik az el�tt�k tan�t�k�nt �rkez� Csillagok N�p�t el�zt�k. Hogy nem lett akkor ez a vil�g a S�t�ts�g�, az csak annak k�sz�nhet�, hogy az emberek k�pesek voltak fel�lemelkedni az el��t�leteiken, �s a Csillagok N�p�vel egys�gben, el�zt�k a S�t�ts�g seregeit.

Van egy apr�s�g, amit kihagytam. B�r tudod, m�gis elmondom, mert fontos, hogy biztosan eml�kezz r�. Miut�n n�pe elfogadta az aj�nlatot, a Csillag t�vozott, �s k�s�bb a S�t�ts�g is ugyan�gy tett. Hogy a S�t�ts�g elmondta-e k�vet�inek, azt nem tudom, de t�ny, hogy a Csillag el�rulta: saj�t erej�kb�l csak k�tszer sz�llhatnak le erre a s�kra.

T�voz�suk ut�n 7-7 aj�nd�kot hagytak h�tra; ebb�l tizenkett�t 6-6 medalion tett ki. Mert mindketten magukhoz sz�l�tottak hat emberi lelket, akik esk�t tettek nekik. Elfeledtek mindent, mi addig t�rt�nt vel�k, �s elkezdt�k �j, felfoghatatlanul hossz� �let�ket. �k lettek a Kiv�lasztottak, akik hordozz�k az Aj�nd�kok egyik�t. �jj�sz�letnek, de mindig ugyanolyan testet hordanak, �s b�rj�k mind az emberek, mind a Csillagok N�p�nek erej�t.

A S�t�ts�g n�p�t teh�t el�zt�k, �s lassan fel�p�lt, majd sok�ig vir�gzott, egy hatalmas, vil�gok sz�zaira kiterjed� birodalom. Technikai fejletts�g�k a tudom�ny bizonyos ter�letein igen magas volt, m�g m�shol �vakodtak a fejleszt�st�l. Ma, mikor a tilt�s a semlegesek felett megsz�nt, l�thatjuk is, hogy mi�rt tett�k ezt… Azonban, az alapvet� �sszek�ttet�st a vil�gok k�z�tt nem a tudom�ny, hanem a Kapuk biztos�tott�k. E vil�g volt a k�zpont, az itteni f�v�ros volt az egyetlen, ahol minden vil�gba egyetlen helyr�l ny�lt Kapu.

M�ltak az �vek, �s b�r az ellens�g id�r�l-id�re pr�b�lt szervezkedni, mindig legy�zt�k. De azt�n az �rz�k figyelme ellankadt.

A S�t�ts�g visszat�rt, �s megindultak az els� t�mad�sok. De senki nem vette el�g komolyan. Nem figyeltek a jelekre, vakok voltak mind! Elb�zt�k magukat… mind elb�ztuk magunkat.

B�r kezdetben viszonylag k�nnyed�n legy�zhett�k volna a S�t�ts�get, mire r�d�bbentek a probl�ma val�di s�ly�ra, m�r nem lehetett olyan k�nnyen elint�zni a dolgokat. �m m�g ekkor is lett volna es�ly, m�ghozz� nem is kev�s. Csakhogy valaki a legbels� k�r�kb�l �rul�v� v�lt. Ma m�r tudjuk, ki volt az, de akkor k�ptelenek voltak megtal�lni. �s ez a veszt�nket okozta.

A b�szke v�rosok sorra a porba hullottak, nyomuk sem maradt. Mindet porig rombolt�k. Ezt a h�bor�t nevezik ma Nagy H�bor�nak.

V�g�l felvirradt az utols� nap is. Akkor m�r a f�v�rost ostromolt�k. Minden talpalatnyi hely�rt kem�ny k�zdelem folyt.

D�l fel� m�r csak a k�zpontot v�dt�k, �s a Tan�cs meghozott egy neh�z d�nt�st. Aki tehette, addigra m�r elmenek�lt a titkos utakon vagy ide, vagy a f�ldi mened�khelyre. Magukkal vitt�k a Csillagok N�p�nek herceg�t is, �s j� n�h�ny nagyhatalm� tan�cstag vel�k tartott. Csak a harcosok maradtak a v�rosban.

Az egyik Kiv�lasztott a Kapukhoz ment, �s megnyitotta �ket. Az �sszeset. Hazak�ldt�k az idegen vil�gokb�l �rkezett v�d�ket.

Persze voltak, akik maradtak, szembesz�llva a paranccsal, tudv�n tudva, hogy itt csak hal�lt nyerhetnek. Holttest�k ma is ott hever a t�ren, ahol f�lig lerombolt Kapuk eml�keztetnek a r�gi dics�s�gre.

Ezut�n azokat rendelt�k oda, akik nem tudt�k id�ben elhagyni a v�rost, �s a Kiv�lasztott a legnagyobb Kapun kereszt�l egy m�ig ismeretlen vil�gba k�ldte �ket, majd bez�rta a Kapukat; de olyannyira v�glegesen, hogy mostan�ig senki sem tudott Kaput nyitni, �s ma is csak n�h�nyan, az � enged�ly�vel. Ezut�n a Kiv�lasztottak pajzsot vontak a bolyg� k�r�, ami a k�zelm�ltig nem engedett be senkit, �s nem is t�vozhatott senki. Mert ha a birodalom k�zpontj�nak pusztulnia kellett is, azt minden�ron elker�lt�k, hogy m�sokat is magukkal r�ntsanak.

Egy valamit nem tudtak megtenni. A Hetedik Aj�nd�kot nem tudt�k biztons�gba helyezni. Azt v�delmezve haltak meg a Kiv�lasztottak �s a Csillagok N�p�nek kir�lya �s kir�lyn�je – ut�bbiak az �rul� kez�t�l, aki nem volt m�s, mint nevelt l�nyuk, a saj�t unokah�guk.

�s b�r a S�t�ts�g darabokra z�zta az Aj�nd�kot, el nem puszt�thatta azt, �s a medalionok is kics�sztak a kez�b�l. T�l gyorsan haltak meg a F�ny Kiv�lasztottjai, �s �gy m�g maradt rem�ny.

A Kiv�lasztottak �jj�sz�lettek, �s megnevezt�k az �rul�t; ezzel r�k�nyszer�tett�k a menek�l�sre. Meg�lni nem tudt�k, de ki�tkozt�k, �s �gy megfosztott�k minden hatalm�t�l.

A mened�khelyen a t�l�l�k meger�s�dtek, �s m�r a Kapuk �jb�li megnyit�s�t tervezt�k. �gy l�tszott, v�g�l m�giscsak legy�zik ellens�g�ket, �m egy �jabb �rul�s megpecs�telte a sorsukat.

H�bor�ban mindig vannak �ldozatok, �s a k�mek �lete sosem a biztons�gr�l volt h�res. Egy felder�t� hal�la nem sz�m�tott ritkas�gnak. �m ezt a n� f�rje nem tudta feldolgozni. A Kiv�lasztottakat hib�ztatta, �s bossz�t akart… b�rmi �ron. El akarta puszt�tani, porr� akarta z�zni a lelk�ket; �s m�g ma is ezt akarja.

A S�t�ts�g hadai lerohant�k a mened�khelyet, �s mindenkit lem�sz�roltak. Csak a Kiv�lasztottakat �s csal�djukat hagyt�k �letben; �ket elhurcolt�k.

Mindannyiunk szerencs�j�re az egyik Kiv�lasztott �pp k�ldet�sen volt; �s b�r hazat�rtekor csapd�ba s�t�lt, es�lyt adott mag�nak �s t�rsainak, hogy tov�bb �ljenek, ahogy ezt esk�j�k megk�v�nta t�l�k. Ez volt a Buk�s. Puszta �let�k�rt oda kellett adniuk minden�ket; szinte minden hatalmuk, �s 36000 �v mag�ny volt az �r. �s ez m�g nem volt minden.

A Buk�s el�tt a Kiv�lasztott h�t �ves kora k�r�l felvette a medaliont, meg�j�totta esk�j�t, �s �lete v�g�ig hordozta az Aj�nd�kot; de ez most megv�ltozott. H�t �ves kora k�r�l felvette a medaliont, de 21 �ves kora k�r�l le is kellett tennie; ha nem tette �nsz�nt�b�l, a medalion meg�lte, �s ism�t elvesztett valamennyit nehezen visszaszerzett hatalma morzs�ib�l. A kis hal�l – j�l ismered, ugye? Mintha kit�pn�k a lelkedet.

M�g egy dologra kell kit�rnem – a Tan�cs nem v�letlen�l �ldozott fel annyi �letet a f�v�ros ostrom�n�l. A v�d�k beleegyezek, �s �nk�nt adt�k �let�ket, �gy er�s�tve meg a Kiv�lasztottak var�zslat�t. Ez tette lehet�v�, hogy az �rny�kok k�z�tt, rejtve b�r, de m�ig folytathass�tok harcotokat, ez z�rta be ebbe a vil�gba a S�t�ts�get, �s ez tartja t�vol az egyszer� emberekt�l; a semlegesekt�l, ahogy nevezitek �ket. De amikor a m�gi�t sz�tt�tek, nem sz�moltatok a Buk�ssal �s annak k�vetkezm�nyeivel.

�n az egyik k�vetkezm�ny vagyok. Eml�kszel m�r r�m… testv�r?”

A z�rg� pap�rlapok kihullottak Kamilla kez�b�l. A l�ny vakon b�mult a semmibe.

- Nem – suttogta. – Ez lehetetlen…