4. fejezet 1. r�sz

Kamilla zaklatottan r�tta az �jabb �s �jabb hosszokat a szob�ban. T�rsai egy ideig t�relmesen figyelt�k, de v�g�l Krisz nem b�rta tov�bb. Az ez�stsz�n hold el�ter�ben �ll� l�ny felcsattant.

- Az isten�rt, hagyd m�r abba! Teljesen elsz�d�ltem! M�g egy k�r, �s meg�r�l�k!

Kamilla megtorpant, �s nyugalmat k�nyszer�tett mag�ra. Kih�zta az asztal el�tt �ll� sz�ket, �s le�lt.

- Az �r�let k�ts�gk�v�l nagyon kellemes megold�s – sz�lt hidegen –, de nem seg�t rajtunk. Valami haszn�lhat� �tletnek sokkal jobban �r�ln�k.

- Tal�n vegy�k �t m�g egyszer – javasolta a fotelben �cs�rg� Mel. – Biztos vagy abban, amit elmondt�l?

- Olvastad a levelet, nem? – k�rdezett vissza Kam. �gy festett, term�szet�t meghazudtolva, hamarosan robbanni fog.

Az �gyon �l� Csenge el�rehajolt, �s k�s�rletet tett a ked�lyek lecsillap�t�s�ra.

- T�telezz�k fel, hogy a h�r igaz. �rm�ny hamarosan visszat�r.

Krisz g�nyosan felhorkantott.

- Nincs bizony�t�k.

- A Sors �rn�j�nek szava neked nem el�g bizony�t�k? – k�rdezett r� Kam h�v�sen. – Te is hallottad M�de�t!

- Nem k�telkedem M�de�ban – visszakozott Krisz. – De nem lehet, hogy ilyen hamar…

- Tulajdonk�ppen lehets�ges – v�gott k�zbe Mel. T�rsai d�bbenet�t �szlelve, magyar�z�lag folytatta. – Gondoljatok bele! Mit is m�vel�nk most? A nyakamat r�, hogy Mortensen hamarosan zaklatni fogja a csal�dodat, Kam. Ezt az �gyet m�g nem z�rt�tok le. Teh�t fenyeget�st jelentenek a gy�r�k, erre m�g r� is tesz majd egy lap�ttal a S�t�ts�g, ezt lefogadom! Ha sz�tz�zz�k az egys�g�nket, v�gzetesen meggyeng�l�nk. T�l sokfel� kell koncentr�lnunk, ez�rt sebezhet�v� v�lunk. Az egyens�ly enn�l k�nyesebb m�r nem is lehetne. A helyzet nem kedvez a fegyversz�netnek. �rm�ny j�l sz�molt.

- Igazad van – s�hajtott fel Krisz. – Amivel most pr�b�lkozunk, az penge�len dzsesszbalett, �s nem tudjuk megakad�lyozni, hogy �rm�ny kir�gja al�lunk a t�ncteret. �s egy �jabb buk�st m�r nem �ln�nk t�l.

- Ugyanazt ragozzuk – �llt fel t�relmetlen�l Csenge. Most � kezdett j�rk�lni. – �thidal� megold�st javaslok. Kamilla sz�k�se ut�n mozg�sba lend�lnek a S�t�ts�g seregei, ez biztos. Szerintem a Szolg�val felesleges foglalkozni. A S�t�ts�g feltart�ztatja majd annyi id�re, hogy be�rjenek a tervei.

- Amit meg kell akad�lyoznunk – Krisz m�ris elem�ben �rezte mag�t. – Minden a politikai helyzett�l f�gg – gondolkozott el f�lhangosan.

Kam h�trad�lt, a szem�t f�lig behunyta. A holdf�ny val�sz�n�tlen�l k�knek mutatta �risz�t.

- Hogy mire v�gyik a S�t�ts�g, azt csak az ostob�k nem tudj�k. De ez az �gy t�ln�tt rajtunk.

- Nem avathatjuk be a teljes Tan�csot – r�zta meg a fej�t Mel. – M�g nem, �s semmik�ppen nem besz�lhet�nk az �rnyakr�l. H�la haboz�s n�lk�l ellen�nk ford�tan�, �s nem engedhetj�k meg, hogy m�g t�bb t�mogat�t szerezzen.

- �n csak n�h�ny emberre gondoltam – h�r�tott Kam.

- Jogos – ismerte el Krisz. –Ezzel t�nyleg nem b�runk el. Nem tudunk ennyifel� szakadni! Javaslom, hogy h�vjuk ide M�de�t, N�sf�t, Mirin�t, K�me�t, �lmost, Kars�t �s Kili�nt.

- Mindj�rt tizenegy – jegyezte meg csendesen Csenge.

- Ez nem v�rhat – felelte Kam. Ujj�b�l halv�ny f�nysug�r t�rt el�, ami r�gt�n h�tfel� �gazott. A f�sug�r elhalt, el�gaz�sai pedig eliramodtak, hogy fel�bressz�k a c�mzetteket.

- Csin�ljunk egy kis helyet – s�hajtotta Kam.

◦◦◦

M�dea �rkezett els�k�nt. A Sors �rn�je magas, m�lt�s�gteljes n� volt. Eleg�ns, s�t�tlila k�nt�st viselt, holl�fekete haj�t laz�n felt�zte. Az alab�stromfeh�r b�r�, sz�p, de szigor� arc� M�dea sz�tlanul foglalt helyet. S�t�tk�k szeme �thatolhatatlan falk�nt verte vissza a f�rk�sz� pillant�sokat.

M�dea sz�lei nem sokkal l�nyuk ut�n l�ptek a szob�ba. Az �reg kir�ly �s kir�lyn�, ahogy n�ha emlegett�k �ket, k�rdez�sk�d�s n�lk�l �lt le.

N�sfa k�z�pmagas, t�r�keny alkat� n� volt. Ez�st�sz haja most szabadon omlott a v�ll�ra, h�l�ruh�ja f�l� csup�n egy k�nny� k�nt�st vett fel. Z�ldesk�k szemei t�n�dve f�rk�szt�k a szob�ban l�v�ket. Arc�ra finom vonal� r�ncok rajzolt�k fel a kor t�rk�p�t, a fitos orr alatt pirosl� sz�j k�r�l mosolyr�ncok �rulkodtak arr�l, hogy gazd�juk sokat szokott nevetni. A Dr�gak�vek Form�l�ja most nem mosolygott; a z�ldesk�k szemp�r komoran p�szt�zta a Kiv�lasztottakat.

F�rje n�la magasabb volt, r�vidre v�gott haja neki is kifeh�redett az �vek viharaiban. Magas, r�ncokkal bar�zd�lt homloka, �velt szem�ld�ke alatt �lmodoz� k�k szemp�r n�zett der�s nyugalommal a vil�gra. Az eg�sz alakot k�r�llengte egy k�l�n�s hangulat, mit tal�n csak f�szeres ny�ri esten, tengermoraj, l�mpaf�ny �s b�lcs nagyap� �ltal elmondott mese mellett �rz�nk tiszta sz�v� gyermekk�nt. �lmos, ha akarta volna, se tagadhatta volna le, hogy az �lmok �s L�tom�sok Ura.

M�dea n�v�re �s annak f�rje, a mostani kir�ly �s kir�lyn� nem sokkal az �reg h�zasp�r ut�n �rkeztek. A Szelek �rn�je, az alacsony, t�r�keny, k�nnyed l�pt� Mirina tekintete most anyj�hoz hasonl� komors�ggal s�p�rt v�gig a jelenl�v�k�n. A szel�d, l�gy arcvon�s�, vil�gosk�k szem� n� hossz�, s�t�taranysz�ke haja szabadon lebbent, mozgott, a leveg� simogat�s�nak engedelmeskedve.

F�rje, a f�ld urai k�z� tartoz�, magas, ar�nyosan izmos Karsa is t�le szokatlan komolys�ggal figyelte az �sszegy�lt t�rsas�got; b�r barna szem�b�l m�g most sem t�nt el teljesen a jellegzetes, bajkever� f�ny, ami annak idej�n h�rhedt� tette. A barna haj� f�rfi most mosolytalanul �lt le feles�ge mell�.

A magas, karcs� K�mea �rkezett utols� el�ttik�nt. Az energikus, �lettel teli Szikl�k �rn�je gyorsan, f�g�n mozgott. B�r az ez�stsz�rke szemp�r sok borzalmat l�tott m�r, rend�letlen optimizmussal tekintett a j�v�be. Term�szetellenesen magas �letkor�t csup�n h�feh�r, der�kig �r�, enyh�n hull�mos hajzuhataga jelezte. K�mea Kili�nnal �s az �rul� Lisestr�val egy�tt a Nagy H�bor� idej�n volt olyan fiatal, amilyennek most is l�tsz�dott. Tudt�k, hogy Lisestra �let�nek �s ifj�s�g�nak megny�jt�s��rt a S�t�ts�g felel�s, de arra senki nem tudott r�j�nni, hogy mi okozhatta K�mea �s Kili�n lepergethetetlennek tetsz� �let�t.

Kili�n nem sokkal maradt el K�mea m�g�tt. A Kars�hoz hasonl�an a f�ld urai k�z� tartoz�, magas f�rfi nyugodtan foglalt helyet. �jfekete haja a v�ll�ra omlott, magas, csup�n n�h�ny r�nc �ltal bar�zd�lt homloka, �velt szem�ld�ke alatt �bensz�n szemp�r f�rk�szte a vil�got. A komoly tekintet ritk�n enyh�lt mosolyg�ss�. Szeme �s az eg�sz alakj�b�l �rad� m�lt�s�g miatt senki sem nevezte volna fiatalnak; a s�t�t tekintet �vt�zezredek alatt v�vott csat�kr�l �s az elszenvedett vesztes�gek f�jdalm�r�l mes�lt.

Mirina pillant�sa m�g egyszer v�gigfutott az �sszegy�lteken, majd Krisz�khez fordult.

- Mi az, ami nem tartozik a Tan�csra �s az �jszaka k�zep�n kell besz�lni r�la?

A Kiv�lasztottak egy emberk�nt n�ztek Kamill�ra. A l�ny m�ly leveg�t vett, �s belekezdett.

- V�ratlan h�reket kaptunk. Olyan h�reket, amik nem t�rnek halaszt�st, �s amik fordul�pontot hoznak a h�bor�ban. De besz�ljenek helyettem az eml�kek �s ez a lev�l.

H�trany�lt, �s elvett egy ez�st foglalat�, feh�r krist�lyt az asztalr�l. Lehunyta a szem�t, �s meg�rintette. A k� felf�nylett, �s a szoba k�zep�n lej�tsz�dott az alkonyati tal�lkoz�s. Miut�n az �rny�k eml�kk�pe elt�nt, Kamilla visszatette a k�vet az asztalra, �s felolvasta a levelet. Az utols� mondat elhangz�sa ut�n hal�los csend borult a t�rsas�gra.

- T�ltosoknak van ilyen testv�r�k – d�lt h�tra M�dea. – De a Kiv�lasztottak nem v�lhatnak t�ltoss�! Nem oszthatj�k meg l�ny�ket! Lelk�knek eg�sznek kell maradnia, nem szakadhat sz�t!

- Ez igaz, M�dea. M�gis van l�lektestv�r�nk – felelte Kam, miut�n l�tta, hogy t�rsai nem �hajtanak magyar�zatot adni.

- Hogyan? – szikr�zott fel a s�t�tk�k szemp�r.

- Mindennek �ra van – v�laszolta Kamilla. – Amikor fogs�gba est�nk, az a vesz�ly fenyegetett, hogy elpusztul a lelk�nk. Mira felk�n�lta a kiutat, hogy tov�bb l�tezhess�nk, �s elker�lj�k az esk�szeg�st. Mert abban a helyzetben lelk�nk pusztul�sa egyenl� lett volna esk�nk el�rul�s�val. De mindennek �ra van.

D�nt�s�nk olyannyira megfosztott minket hatalmunkt�l, hogy 15 000 �ven �t nem is sz�lett�nk �jj�, �s akkor is mindig csak egyik�nk, �s � is csak megk�t�sekkel. De ezt m�r tudj�tok. �m a hatalmunk nem sz�llt el a sz�llel, csup�n nem f�rt�nk hozz�.

Mikor egy ember t�ltoss� v�lik, al�mer�l �nn�n lelk�be, �s ott l�nye rossz �s j� fele megv�v egym�ssal. K�t r�szre szakad a lelke, �s amelyik f�l gy�z, az uralja a t�ltos test�t kilenc �ven �t, amikor megism�tl�dik a viadal, �s a vesztes l�lekf�l ism�t sz�m�zet�sbe vonul. A t�ltos �let�nek utols� viadala az egyik l�lekf�l, �s ezzel a t�ltos hal�l�val v�gz�dik, �s a gy�ztes szem�ly�t�l f�gg, hogy a l�lek mindenkin�l magasabbra jut-e, vagy mindenkin�l m�lyebbre zuhan.

Amikor elbuktunk, lelk�nk meghasadt. L�trej�tt l�lektestv�r�nk, aki az el�tkozott v�rosba k�nyszer�lt, hogy �rizze hatalmunkat. Ahogy mi er�s�dt�nk, �gy halv�nyultak �k, �s forrt �ssze a lelk�nk.

- Teh�t a l�togat� a l�lektestv�red volt – gondolkodott el Karsa. – De honnan tudta mindazt, amir�l besz�lt?

- �s mi az emlegetett v�gs� l�p�s? – k�rdezte �lmos.

- Sok minden fekszik elfeledve a valahai f�v�ros romjai k�z�tt – felelte csendesen Krisz. Tud�suk innen sz�rmazhat. De a v�gs� l�p�st �n sem �rtem.

- Nem vagyok a l�lek szak�rt�je – sz�lt k�zbe Kili�n. – De ha az �rnyak r�v�n hasonl�v� v�ltatok a t�ltosokhoz, akkor r�k�nyszer�thetnek titeket egy viadalra. �s nem biztos, hogy ti maradtok fel�l. Mit gondolsz err�l M�dea? – fordult a n� fel�.

- Elm�letileg lehets�gesnek tartom – vont v�llat a k�rdezett. – De mivel nem ismerem a pontos folyamatot, nem tudom, kivitelezhet�-e a gyakorlatban.

- Ki – s�hajtott Csenge, r�vid t�preng�s ut�n.

- Nagyszer� – jegyezte meg Mel szarkasztikusan. – A v�g�n m�g H�l�nak lesz igaza, miszerint csak a gond van vel�nk. Ilyen rafin�lt �s k�rm�nfont �ngyilkoss�got m�g �gysem l�ttam.

- Milyennek l�ttad az �rnyat? – fordult Kam fel� M�dea, figyelmen k�v�l hagyva Mel megjegyz�s�t.

- Nem t�l bar�ts�gosnak, de ez norm�lis is. 36 000 �v mag�ny egy el�tkozott helyen b�rkit kik�sz�tene. De � maga is elmondta: nem sok v�lasztja el �ket a teljes �r�lett�l.

- Akkor a fenyeget�s nagyon is val�s – b�lintott keser�en M�dea.

- Nagyon lebilincsel� a t�rsalg�s – sz�lt k�zbe N�sfa. – De az �rny megmondta: ezzel m�g van id�nk foglalkozni. Koncentr�ljunk a Szolg�ra.

- Nem tudjuk meg�ll�tani, anya – r�zta meg a fej�t Mirina. – Azt sem tudjuk, kicsoda!

- Szerintem pedig igen – pattant fel Krisz. Izgatottan j�rk�lni kezdett. – Ti nem tal�lj�tok furcs�nak? Megjelenik Kam l�lektestv�re, �s figyelmeztet minket, hogy a Szolga ma �jjel teljes lesz, de nem mondja meg, hogy kicsoda! Nyilv�n a t�bbiek a semlegess�get v�lasztott�k, legal�bbis ideiglenesen, �s nem k�v�nnak beavatkozni, az inform�ci� pedig hi�ba �rt�kes, n�v n�lk�l annyit �r, mint halottnak a cs�k. De Kam nemcsak szab�lytisztel�; b�r�k�nt a ker�l�utakat is remek�l ismeri. K�t �rul�t eml�tett a lev�lben, k�t szem�lyt, akik lehets�ges Szolg�k.

- Lisestra kiz�rhat� – jegyezte meg csendesen Kili�n.

- Honnan tudod? – kapta fel a fej�t d�h�sen K�mea.

- Ismertem. Uralkodni akar, de az �l�k �s nem a holtak felett – fut� pillant�st vetett M�de�ra, �s helyesb�tett. – Legal�bbis nem a holttestek felett.

- Ebben az esetben viszont… - kezdte Csenge.

- … a Szolga a m�sodik �rul� – fejezte be Krisz. – Minden stimmel. Figyelmeztetn�nk kell Mir�t. A Szolg�nak � lesz az els�dleges c�lpontja, mert �t gy�l�li a legjobban.

M�g folytatta volna, �m M�dea ki�lt�sa a tork�ra forrasztotta a sz�t. A n� �sszeg�rnyedt, kez�t fej�re szor�totta, arca eltorzult. A t�bbiek felugrottak, �s tehetetlen�l t�rdeltek mellette. M�dea l�that�an iszony�an szenvedett, de nem tudt�k, hogyan seg�thetn�nek rajta. A tan�cstalan Csenge csak a fej�t r�zta az agg�d� k�rd�sek z�por�ban, seg�teni � sem tudott.

- Mi t�rt�nt M�dea? – k�rdezte Mirina k�ts�gbeesetten, felemelt k�zzel, �m k�ptelen volt hozz��rni h�g�hoz.

- �rm�ny – ny�gte a n�. – �tt�rte a v�delmet.

Krisz szeme elkerekedett.

- A Szolga! – ugrott fel, �s az ajt� fel� indult. Karsa meg�ll�totta.

- Felesleges. Ha m�r visszat�rt, nem tehet�nk ellene semmit.

Fesz�lt csend borult a szob�ra. V�g�l M�dea arca kisimult, �s s�hajtva egyenesedett fel.

- Mi t�rt�nt? – faggatt�k.

A n� szeme a t�volba n�zett.

- Halad�kot kaptunk – felelte v�g�l csendesen. – A S�t�ts�g ideiglenesen b�rt�nbe z�rta.

A felhangz� hangzavarnak N�sfa er�lyes ki�lt�sa vetett v�get.

- El�g! �gy viselkedtek, mint egy csapat �retlen k�ly�k! Elhiszem, hogy a h�r megr�z�, de a kapkod�s �s a k�ts�gbees�s csak az � malmukra hajtja a vizet! Kiz�rtnak tartom, hogy a S�t�ts�g a mi kedv�nk�rt b�rt�n�zte be �rm�nyt!

- N�sf�nak igaza van – mondta nyugodtan Kili�n. – A halad�kot arra kell felhaszn�lnunk, hogy megakad�lyozzuk a S�t�ts�g gy�zelm�t, �s �sszekov�csoljunk egy ideiglenes sz�vets�get.

- Mi is erre gondoltunk – helyeselt Csenge.

- �regszem, gyermekeim – sz�lalt meg csendesen �lmos. – A k�d�s l�tom�sok k�z�tt k�nnyebben eligazodom, mint a ki nem mondott szavak k�z�tt. Mire gondolt�l, Kili�n?

- Ha a S�t�ts�g csak egyetlen Kiv�lasztottat is elfog, �s elveszi t�le a medaliont, v�g�nk van. Eljut ide, �s a t�bbi medaliont megszerezni m�r semmis�g lesz neki. Ha birtokolja a hat Aj�nd�kot, k�nny�szerrel uralma al� vonhatja a nemr�g �jraegyes�tett Hetediket is. �s ha a Csillag K� az �v�…

- … maga a Csillag sem �llhat ellen neki – fejezte be �lmos.

- Akkor m�g fontosabb, hogy el�ker�ts�k a tekercs els� fel�t is – jegyezte meg K�mea.

- Ebben az esetben l�ssunk munk�hoz – csapta �ssze a kez�t Mirina. – A tekercs �gy�t m�r lerendezt�k. M�dea, te pr�b�lj kapcsolatba l�pni a S�t�ts�g valamelyik f�ember�vel.

- Seg�tek neki – sz�lt k�zbe Karsa. Feles�ge egy b�lint�ssal nyugt�zta a d�nt�s�t.

- Kam, te utazz haza, ahogy megbesz�lt�k. Pr�b�ld megkeresni a gy�r�ket. Kili�n, K�mea – fordult az eml�tettekhez –, nektek, gondolom, nem kell r�szleteznem a tennival�itokat.

- R�nk b�zhatod, Mirina! – nevetett r� K�mea.

- Apa – fordult a n� huncut mosollyal �lmoshoz. – J� lenne, ha p�ran kapn�nak n�h�ny b�tor�t� – vagy egyesek eset�ben figyelmeztet� – �lmot, vagy l�tom�st.

- Nem kell agg�dnod, kicsim – mosolyodott el a f�rfi. – Tekintsd elint�zettnek!

- �n pedig ellen�rz�m a krist�lyokat – k�z�lte N�sfa. – �s besz�lek az �kk�farag�kkal. De most a legfontosabb, hogy kialudjuk magunkat.

A t�rsas�g sz�toszlott. Rossz el��rzet m�rgezte �lmukat, �s tudt�k, hogy az elk�vetkezend� napokban ez �gy is fog maradni.

* * *

A magas, fekete ruh�ba burkol�z� f�rfi komoran szeml�lte a t�bl�t. Hi�ba alakult minden a tervei szerint, m�gis el�gedetlen volt. Tekintete a nagy asztal mellett fel�ll�tott kisebb t�bla fel� v�ndorolt. Azon h�t fekete-ez�st b�bu �llt, l�bukn�l feh�r k�d gomolyg�sa jelezte, hogy tart�zkod�si hely�k ismeretlen. A f�rfi fels�hajtott, �s elfordult az asztalt�l. L�ba k�r�l sz�rke f�st gomolygott, ahogy egy eldugott, �ves ajt� fel� indult. Meg�rintette, �s az hangtalanul felt�rult. S�r�, elemi s�t�ts�g uralkodott a szob�ban.

A f�rfi t�tov�z�s n�lk�l bel�pett. Az ajt� halkan kattanva bez�rult.

◦◦◦

A s�t�ts�g l�gyan �lelte k�r�l. A f�rfi ajk�n felderengett egy mosoly �rny�ka, de csak, hogy szinte azonnal el is t�nj�n.

Ragyog� f�nyp�zma z�dult le a semmib�l, sz�toszlatva az �rnyakat. A f�ny rend�letlen�l �radt lefel�, egyre nagyobb k�rben v�ve �t az uralmat.

A f�rfi felemelte a kez�t, �s a terjeszked�s meg�llt. A k�r k�zep�n h�feh�r alak bontakozott ki.

Az enyh�n �ttetsz�, magas n� k�rvonalait sejtelmess� halv�ny�totta a f�rfi sz�m�ra �rz�kelhetetlen sz�lnek engedelmesked� k�kfeh�r ruha �s az ez�st hajzuhatag mozg�sa. A dereng�, mag�b�l a n�b�l �rad� f�ny elmosta, elfedte az arcvon�sokat. Csup�n a sz�nev�lt� k�k szemp�r ragyogott �kk�k�nt. Most hidegen tekintett a f�rfira.

- Mi�rt h�vt�l? – csend�lt fel a hangja.

- Az �zeneted ut�n meglep ez a k�rd�s – a m�ly, s�t�t hang az ez�st�sh�z hasonl� hidegs�ggel v�laszolt. – Magad mutattad meg, hogy �rm�ny hamarosan �tt�r a v�delmeden, �s a Szolga �lni kezd!

- Az csup�n figyelmeztet�s volt. Valamit nagyon f�lre�rthett�l – a k�k szemekbe g�ny k�lt�z�tt.

- Akkor az �zeneted volt f�lre�rthet� – v�gott vissza a f�rfi. – De el�g a tiszteletk�r�kb�l. Hol vannak? �ruld el!

- Nem tudom.

- Hazudsz! – csattant fel a f�rfi. A leveg� forrni kezdett k�r�l�tte. – Ha nem is mindegyik�ket, de legal�bb n�h�nyukat szemmel tartod!

- Mib�l gondolod? – a f�nyk�d megs�r�s�d�tt.

- Mert lehet�s�ged van r�. �s ezt melyik anya nem haszn�ln� ki? – csend borult a szob�ra.

- N�h�nyukr�l val�ban tudok – ismerte el v�g�l vonakodva a n�.

- Mi�rt titkol�zol? – a f�rfi hangja keser� volt. – Csak nem hiszed, hogy �rtan�k nekik? �k hozz�m is tartoznak!

- �n csup�n v�deni akarom �ket!

- Igen? – horkant fel a f�rfi. G�nyosan folytatta. – �s kit�l? Az apjukt�l? Nem gy�l�lhetsz annyira, hogy azt felt�telezd, �rtan�k nekik! Nevets�ges vagy.

- Att�l – v�gott vissza a n�, hasonl� g�nnyal –, hogy az aggodalmad miatt �rm�ny felfigyel r�juk!

Hallgattak.

- Ez p�r �ra m�lva m�r nem fog sz�m�tani – felelte a f�rfi rekedten. – A Szolga en�lk�l is megtal�lja �ket. �s akkor m�g v�delm�k se lesz.

A n� megr�zta a fej�t.

- A tudatlans�g biztons�g. A Szolga m�g nem l�phet �t m�sik vil�gba. El�sz�r itt fog keresg�lni. Az �rs�g csak mag�ra vonn� a figyelm�t. Kisz�rn�, ha sz�z vil�g v�lasztja el t�le, akkor is. Olyan lenne, mint egy jelz�t�z.

- De a te m�dszered csak ideig-�r�ig biztos�t v�delmet.

- B�zom abban - vetett egy metsz� pillant�st a f�rfira a n� –, hogy am�g �n feltartom �rm�nyt, kital�lsz valamit a Szolg�nak.

- Nah�t. Tekintsem ezt munkamegoszt�snak? – k�rdezte a f�rfi g�nyosan. A n� komolyan, hidegen n�zett r�.

- �n figyelmeztettelek. Csak rajtad m�lik, hogy mikor kell elkezden�nk a „munkamegoszt�st”.

A f�ny felragyogott, �s elmosta a n� alakj�t. A vil�goss�g folyamatosan fogyott, �tengedve az el�bb megh�d�tott ter�letet a s�t�ts�gnek. V�g�l az utols� szikra is eleny�szett. A f�rfi keze �k�lbe szorult.

- Nem is hinn�d, hogy mennyire igazad van – suttogta. – Nem is hinn�d…

* * *

Lisestra feld�ltan viharzott be a szob�j�ba. Az ajt� hangosan bev�g�dott m�g�tte. D�h�dten kezdett j�rk�lni, sz�ke haja minden fordul�n�l meglebbent. Gondolatai haraggal telve �rv�nylettek, egyre csak az im�nti megal�z� incidens k�r�l forogva.

A keze �k�lbe szorult. �tkozott Hiador! Nem tudta, hogy ki �s hogyan sziv�rogtatta ki neki a S�t�ts�ggel folytatott mag�nbesz�lget�se utols� p�r mondat�t, de ha a kezei k�z� kapja az illet�t, a szerencs�tlen el�tkozta volna a fogantat�sa napj�t is.

Beler�gott egy f�ld�n hever� p�rn�ba. Az a leveg�be emelkedett, majd engedelmeskedve a k�rlelhetetlen gravit�ci�nak, zuhanni kezdett, �s eltal�lt egy �rt�kes v�z�t. Az ed�ny hangos cs�r�mp�l�ssel t�rt darabokra.

A sarokb�l halk taps jutalmazta a produkci�t. A n� megperd�lt, k�szen arra, hogy minden d�h�t a betolakod�ra z�d�tsa.

A tervezett tir�da a tork�n akadt. A sarokban ura �llt, g�nyosan figyelve �t.

- Gratul�lok – sz�lt l�gyan. – Nem mindennap l�tlak t�ged d�h�ngeni, Lisestra. Mi ford�tott ki ennyire magadb�l? – a szem�n l�tszott; pontosan tudja a v�laszt.

A n� �sszeszedte mag�t. A t�le telhet� legnagyobb nyugalommal v�laszolt.

- Baj lehet a palot�val uram. Alighanem el�regedett. Ezeken a lyukacsos falakon minden kihallatszik.

- K�sz�n�m, hogy figyelmeztett�l erre a nem �ppen jelent�ktelen apr�s�gra. Ha m�r te volt�l az els�, aki ezt felismerte: tegy�l r�la, hogy megv�ltozzon – adta ki az utas�t�st a f�rfi. A g�nyos mosoly tov�bbra sem t�nt el. A n� meghajolt.

- Igyekezni fogok, nagyuram.

- Helyes – a f�rfi alakja halv�nyodni kezdett. – Most pedig gyere a szob�mba! – az alak elt�nt. A n� m�lyeket l�legezve pr�b�lt megnyugodni, �s az ajt� fel� indult.

◦◦◦

- Gyere k�zelebb.

Lisestra a t�bl�hoz s�t�lt, �s elakadt a l�legzete. Tekintete v�gigfutott a folyton mozg� b�bukon.

- Csod�latos – suttogta �h�tattal.

- Igen – a n� �sszerezzent. A f�rfi zavartalanul folytatta. – Sajn�lattal l�tom, hogy poz�ci�t vesztett�l. A legut�bbi j�tszm�d rosszul s�lt el, nem igaz? Hiador cs�ny�n legy�z�tt. Eml�keim szerint most el�sz�r. Nem hittem volna, hogy ennyire h�z�dozol az anyas�gt�l, Lisestra.

- Csup�n az apa szem�lye vethet fel kifog�st – pr�selte ki a n� mag�b�l a v�laszt.

- Mindig k�v�ncsi lettem volna egy olyan ut�dra, akiben keveredik a k�t kir�lyi csal�d v�re – merengett f�lhangosan a S�t�ts�g. – No persze, ha neked kifog�said vannak ez ellen… - nem fejezte be a mondatot. �lvezettel figyelte a n� k�nl�d�s�t. Lisestra meghajtotta mag�t.

- Ismersz engem, nagyuram.

- Igen – a fekete szemek s�t�ten, nyugodtan f�rk�szt�k a n�t. – Ismerlek.

A f�rfi felemelt egy karcs� b�but, �s t�n�dve forgatta. Lisestra megbabon�zva figyelte a hossz�, s�padt ujjak j�t�k�t.

- Tudtad azt - k�rdezte a S�t�ts�g –, hogy a b�bu pusztul�sa a szem�ly hal�l�t is okozza? Milyen sajn�latos, hogy ez csak azokkal m�k�dik, akik legal�bb sz�nleg engem szolg�lnak – �les pillant�st vetett a n�re. Lisestra sz�d�lt. Valami�rt biztos volt benne, hogy ura az � b�buj�t tartja a kez�ben. V�g�l er�t vett mag�n, �s b�szk�n felszegte a fej�t. A S�t�ts�g szem�be n�zett, �s mer�szen megk�rdezte:

- Mit k�v�nsz el�rni ezzel, uram?

A f�rfi elmosolyodott, �s visszatette a b�but az asztalra.

- Ismerlek, Lisestra. Olyan k�ldet�st akarok r�d b�zni, amire jelenleg csak te vagy alkalmas. A Kiv�lasztottaimnak �gy is t�l sok a dolga, a kir�lyi csal�db�l pedig senkinek sincs el�g hatalma ehhez.

- Akkor mi�rt…? – villant meg a n� szeme.

- Elfelejtetted, hol a helyed – v�laszolta hidegen a f�rfi. – �s �gy l�tom, m�g most sem tanultad meg…

A n� vill�mgyorsan kapcsolt.

- Bocs�ss meg uram! – t�rdelt le. – Eszembe se jutna felel�s�gre vonni t�ged, csup�n nem �rtettem…

- El�g – intett a f�rfi. – �llj fel! – miut�n a n� engedelmeskedett, hidegen folytatta. – Nem, val�ban nem jutott eszedbe. De az els� pr�b�lkoz�sokat megtetted. Szeretem, ha az embereim �n�ll�ak, de a l�zad�snak m�g csak az �rny�k�t sem t�r�m! Vil�gos voltam?

A n� b�lintott. A f�rfi folytatta.

- Tudom, hogy mire v�gysz – a mosolya k�sk�nt villant meg. – Potestas vitae necisque. Hatalom �let �s hal�l f�l�tt. Ha teljes�ted a feladatod, a gy�zelem ut�n megkapod.

- Mit k�v�nsz t�lem?

A f�rfi a k�l�n�ll�, kicsiny asztalka fel� intett.

- Keresd meg a Gyermekeket! Tudni fogom, ha sikerrel j�rt�l – intett, hogy a n� t�vozhat.

Lisestra kil�pett a folyos�ra, �s f�jt egy nagyot. K�ts�gbeesetten n�zett maga el�. Keresse meg a Gyermekeket? J� vicc! De ha kudarcot vall, ura gondoskodik r�la, hogy hamarosan a saj�tj�ra is vigy�zhasson… Kir�zta a hideg. Gyors l�ptekkel a k�nz�kamr�k fel� indult. Meg kellett nyugtatnia az idegeit.

* * *

Teljes er�vel tombolt a vihar. Vad sz�l z�gott �t a t�jon, t�vest�l csavarva ki a fiatal f�kat, �s t�rve le a sz�v�sabb id�sek �gait. Vill�mok cik�ztak, �s az es� nem egyszer�en zuhogott; val�s�ggal �ml�tt, ak�rha bek�sz�nt�tt volna a m�sodik �z�nv�z. Igazi �t�letid� volt.

Egyetlen helyen uralkodott nyugalom. A vihar sz�v�ben nem csapdostak a vill�mok, nem hullott egyetlen v�zcsepp sem �s a sz�l sem moccant. Az alacsony dombon �ll� s�t�t alak is mozdulatlan volt.

Az �gb�l egy betegsz�rke sug�r v�g�dott al�, �s egyenesen a csukly�sba f�r�dott. A f�rfi aur�ja a sug�rral megegyez� sz�nekben ragyogott fel. H�trahajtott fejjel, t�bolyultan felnevetett, majd par�zsl� szemmel megfordult. V�gigp�szt�zta a t�jat. Lefel� indult a dombr�l, �s amerre l�pett, semmiv� foszlott az �let, holtan estek �ssze az �llatok, �s elkorhadtak a n�v�nyek, term�ketlenn� v�lt a f�ld. A f�rfit mindez nem �rdekelte; hat�rozott, szil�rd l�ptekkel haladt, �m egy v�ratlan esem�ny megtorpan�sra k�sztette.

Fekete k�penybe burkol�z�, magas f�rfi t�nt fel a domb alj�n; mintha egyenesen a s�t�ts�gb�l �lt�tt volna testet. �jsz�n� haja a v�ll�ra omlott, eggy�olvadva k�peny�vel, �gy nem lehetett megbecs�lni a hossz�t, a feh�r b�r� arcban l�ngoltak a sz�nfekete szemek. T�m�ny gy�l�lettel �s megvet�ssel n�zett a csukly�s f�rfira. Az kegyetlen�l elmosolyodott, �s megsz�lalt.

- �, a fogad�bizotts�g! Bevallom, sz�m�tottam valami hasonl�ra, de azt legmer�szebb �lmomban sem gondoltam volna, hogy szem�lyesen maga a S�t�ts�g j�n el�m. Csak az�rt f�radt�l ide, hogy elpuszt�ts?

A S�t�ts�g hidegen elmosolyodott.

- �n nem t�ged akarlak eltaposni, hanem a gazd�dat. Elv�gre a Szolg�t elint�zi egy m�sik szolga, nemde? Akkor minek f�radjak egy jelent�ktelen f�reggel?

- Nagy szavak! – v�gott vissza a f�rfi. – Csak nem f�lsz? F�lsz bevallani, hogy nem b�rsz el egy egyszer� haland�val?

A S�t�ts�g megvet�en v�gigm�rte.

- Meg�lhetn�lek, vagy krist�lyba z�rhatn�m a lelkedet, de mire menn�k vele? Kiss� sz�k�ben vagyok ugyan az id�nek, de az nyer�snek t�l sok, halad�knak viszont t�l kev�s lenne. K�l�nben is – tett r� m�g egy lap�ttal – ahogy azt m�r elmondtam az el�bb: tudhatn�d, hogy sosem f�radok szem�lyesen agyoncsapni egy f�rget. Arra tartok m�st.

A f�rfi eltorzult arccal sziszegte.

- Milyen b�szke valaki! Majd megl�tjuk, akkor is �gy besz�lsz-e, ha a k�semet valamelyik gyermeked tork�ra rakom!

A S�t�ts�g arca elkomorult. Pokoli d�h villant fel a szem�ben, de csak, hogy a k�vetkez� percben �tadja mag�t a hideg nyugalomnak.

- Gratul�lok. El�rted, amit akart�l. Ezek�rt a szavak�rt keservesen meg fogsz fizetni!

- Csak nem? – g�nyol�dott a f�rfi. – De minek is t�r�d�m veled! Hisz m�r tiszt�ztuk: nem �rthatsz nekem – folytatta volna az �tj�t, de a S�t�ts�g megel�zte. Felemelte a kez�t, mire �jsz�n falak sz�ktek a magasba a domb k�r�l, majd �sszez�rultak, �s a f�ld al� is leny�lva, t�k�letes g�mb�t alkottak. A f�rfi d�h�sen ord�tott fel.

- Mit m�velsz? Hogy k�pzeled?

A S�t�ts�g g�nyosan elmosolyodott.

- Nem az �n dolgom meg�lni t�ged. Ismerem a korl�taimat. Csak egyvalaki szak�thatja el v�gtelen�l ism�tl�d�, egyre torzul� �leted fonal�t, �s az a valaki – legm�lyebb sajn�latomra – nem �n vagyok. De �r�mmel fogom v�gign�zni a hal�lodat… Viszont, mint m�r eml�tettem, kiss� sz�k�ben vagyok az id�nek. Ez a fal majd feltart addig, am�g a terveim be�rnek.

- Rohadj meg a pokolban! – fr�cs�gte a b�rt�nbe z�rt f�rfi. –Foglak m�g a porban fetrengve l�tni! El�gt�tellel n�zem majd v�gig, ahogy a Mesterem megt�ri a b�szkes�ged, m�g v�g�l s�rva fogsz k�ny�r�gni a hal�l�rt!

- �n a helyedben nem �ln�m bele magamat ebbe – felelte hidegen a S�t�ts�g. – Gondoskodom arr�l, hogy a veres�gem eset�n ne �lvezhesd sok�ig az �letet. Ebb�l m�r j�l nem j�hetsz ki. Ha gy�z�nk, te meghalsz; ha veszt�nk, ne agg�dj, m�g lesz id�m elpuszt�tani a lelkedet. Akkor m�r �gysem fog sz�m�tani semmi – elmosolyodott. – A helyedben im�dkozn�k, hogy mi gy�zz�nk. �gy jobban j�rsz – a S�t�ts�g sarkon fordult, �s elt�nt. A beb�rt�nz�tt f�rfi d�h�s, t�bolyult, nem emberi ord�t�sa t�lharsogta a vihart, �s m�g sok�ig zengett a puszt�ban…