4. fejezet 2. r�sz

Lilith �les tekintettel figyelte a t�volban magasod� kast�lyt. A feh�r falakat most v�r�sre festette a horizont sz�l�n �tbuk� nap. Leny�g�z� l�tv�ny volt. �s ha minden igaz, k�t h�t m�lva k�zelebbr�l is szem�gyre veheti. Felt�ve, hogy N�tus sikerrel j�r… Gondolatai a fi� fel� kalandoztak. Nem volt k�l�n�sebb oka az aggodalomra, elv�gre a S�t�ts�g Kiv�lasztottj�nak nem jelenthet gondot n�h�ny var�zsl�, de az�rt… Sose tudta a f�lt�st teljesen el�zni. Ahhoz t�l fontos volt neki a fi�.

A haldokl� nap �tj�ra bocs�totta utols� sugar�t is, �s elt�nt. A f�k k�z�tt, ahova Lilith is h�z�dott, s�r� f�lhom�ly uralkodott. Az �lmodoz� l�nyt egy kellemetlen �rz�s z�kkentette ki gondolatai k�z�l. Felemelte a fej�t, �s k�rbef�rk�szte a k�rnyezet�t; kereste a v�mp�rt, aki volt olyan mer�sz, hogy megzavarja.

- �rn�m – l�pett el� a bokrok k�z�l egy s�padt alak. – Az �r h�vatja. Azt k�v�nja, hogy �n is vegyen r�szt a t�rgyal�son.

Lilith hidegen tekintett r�.

- Azonnal indulok. El�k�sz�tett�k m�r a ruh�mat?

◦◦◦

M�g egyszer megn�zi mag�t a t�k�rben. A finom selyemb�l varrt, k�gy�z�ld ruha f�z�s, mer�sz dekolt�zs� fels�r�sze kiemeli dar�zsderek�t, az apr� smaragddarabok b�v�lik a szemet. Az anyag testre simulva k�veti vonalait a t�rd�ig; onnant�l kit�gul, �s halkan suhogva lebben meg minden l�p�sn�l. A ruh�val megegyez� sz�n�, t�orr� �s sark� top�n eleg�ns, �s olyan, mintha r��nt�tt�k volna. A szokny�n v�gigfut� gy�ngy�s-smaragdos d�sz�t�s rafin�lt j�t�kot �z a f�nnyel. V�r�sarany haj�t csinos, laza kontyba f�s�lt�k; n�h�ny szabadon hagyott tincs l�gyan rug�zva hullik al�. A mesteri, finom smink kiemeli v�rpiros ajkait �s borosty�nt�z�, enyh�n keletiesen metszett szem�t.

Fel�lti a ruh�hoz tartoz�, aranyba foglalt smaragd �kszereket. T�k�rk�p�re mosolyog; kivillannak az �tlagosn�l hosszabb, hegyesebb szemfogak. Ring� l�ptekkel indul az ajt� fel�. A t�k�r mag�ra marad; vakon b�mul a semmibe.

◦◦◦

Az ajt� el�tt magas, s�padt f�rfi v�rja. A sz�rke szemp�r hidegen m�ri v�gig Lilithet, majd a f�rfi a karj�t ny�jtja.

- L�nyom.

- Ap�m – karol bele Lilith.

- K�szen �llsz?

- Term�szetesen – egy�tt l�pnek be az ajt�n.

A t�rgyal�szoba kicsiny, de impoz�ns. Fekete m�rv�ny bor�tja a padl�t, a s�t�t faburkolat aranyozott d�szei tomp�n csillannak meg a f�kly�k f�ny�ben. A helyis�get egy�rtelm�en a massz�v, tereb�lyes, feket�re v�n�lt faasztal uralja.

Ketten �lnek a teremben. Most udvariasan fel�llnak, �gy k�sz�ntve a h�zigazd�kat.

- K�sz�n�m, hogy id�t szak�tott r�nk – a hagyom�nyos szavakat haszn�l� f�rfi hangja kellemesen m�ly.

- Sz�momra is �r�m a tal�lkoz�s – Lilith apja �s k�s�r�je hidegen elmosolyodik, �m hegyes v�mp�rfogai, az �vsz�zados gyakorlatnak k�sz�nhet�en, rejtve maradnak. – Foglaljunk helyet.

Le�lnek. N�m�n v�rakoznak, m�g a nesztelen l�pt�, hal�ls�padt szolg�k italt t�ltenek nekik, �s t�voznak. Lilithnek van ideje szeml�l�dni. K�pekr�l m�r j�l ismeri a Kaltes h�zasp�rt, de most kihaszn�lja az alkalmat, hogy szem�lyesen is megn�zhesse �ket.

A festm�nyek nem hazudtak. A s�t�t haj� Kaltes Kuzum arca komoly, szigor�. Von�sair�l nem lehet leolvasni semmit, �gk�k szemei �lesen villannak meg a f�lhom�lyban.

Feles�ge arcvon�sai l�gyak, szel�dek, hossz�, m�zsz�ke haj�t egyetlen vaskos copfba fonta. Az �rtatlan k�ls� k�nnyen t�v�tra vezeti a fel�letes szeml�l�t, �m a smaragdsz�n szemp�r kem�nys�ge el�rulja, hogy Koll�r m�lt� t�rsa f�rj�nek.

- Had mutassam be a mellettem �l� ifj� h�lgyet – t�ri meg a csendet apja. – A sz�ps�ges t�nem�ny nem m�s, mint egyetlen gyermekem, Lilith.

- �r�l�k, hogy megismerhetem, kisasszony – mosolyodik el k�teless�gtud�an Kuzum. – Megtisztel� - fordul a v�mp�r�r fel� –, a bizalma, kedves Rabastan. M�r csup�n az�rt is meg�rte elj�nn�m e tal�lkoz�ra, hogy l�thassam az �jszaka eme gy�ny�r� vir�g�t.

- Sz�momra is megtiszteltet�s, hogy megismerhettem sz�ps�ges feles�g�t.

Lilith �s Koll�r tekintete �sszevillan. Szavak n�lk�l is �rtik egym�st; �k itt most csup�n szeml�l�k lehetnek. Rabastan ragaszkodik a hagyom�nyokhoz, �s nem sokra becs�li l�ny�t; �s ha Lilith nem kap sz�t, Koll�rnak is hallgatnia kell.

- �m att�l tartok - folytatja apja a tiszteletk�r�ket –, hogy �n, uram, kor�ntsincs kell� bizalommal ir�nyomban. Hisz oly sokan rebesgetik, hogy a nagym�lt� Kaltes kast�ly falai egy gy�ny�r� vir�got �riznek – �s �n megfoszt engem att�l az �r�mt�l, hogy a saj�t szememmel l�thassam?

- F�jdalom – feleli rezzen�stelen arccal Kuzum –, le�nyom �ppen t�vol j�r, �s jelenleg nem �ll m�dj�ban hazat�rni. K�teless�gei m�shova sz�l�tj�k.

Lilith kev�s h�j�n felnevetett. Tudta, Kaltes Kuzum csup�n bl�ff�lt, de roppant sz�rakoztat�nak tal�lta, hogy ha �ntudatlanul is, de az igazat mondta.

- Meg�rtem – v�laszolja udvariasan Rabastan. – �m k�rem, �rulja el; mit rem�l �n ett�l a tal�lkoz�t�l?

- Sajn�lattal hallottam, hogy nemr�g hazat�rt, ifj� �s meggondolatlan rokonom m�lyen megs�rtette �nt. Az�rt j�ttem, hogy megpr�b�ljam orvosolni e s�relmet.

- A sz�nd�k sz�p �s nemes – de csak egy orvoss�g l�tezik erre a bajra – feleli hidegen Rabastan. – �m eml�keim szerint �n ezt megtagadta.

- Val�ban – b�lint komoran Kuzum. – �n Kerecsen fej�t k�rte t�lem. Csakhogy nek�nk is megvannak a magunk hagyom�nyai �s szok�sai, nemcsak �n�knek. Ez a k�r�s sz�momra teljes�thetetlen, de sz�vesen felaj�nlok valami m�st.

- �s mit tudna aj�nlani? – k�rdezi �szinte k�v�ncsis�ggal Rabastan.

Lilith nyugalmat er�ltet mag�ra. V�gre megtudja, mi a Kaltesok fegyvere a v�mp�rok ellen, v�gre f�ny der�l a hatalmuk egyik forr�s�ra!

- Hatalmat – Kuzum felelete ut�n s�lyos cs�nd telepszik a szob�ra. Rabastan mozdulatlann� merevedik, olyk�pp, ahogy csak a nagyon �reg v�mp�rok tudnak; ha az ember nem n�z r�, �szre sem veszi, hogy ott van.

- Ez roppant �rdekes – sz�lal meg v�g�l Rabastan. – De valami konkr�tabb megfogalmaz�snak jobban �r�ln�k.

- Ezer �r�mmel – b�lint sz�v�lyesen Kuzum. – Hallott m�r a hajnal gyermekeir�l?

- S�rteget? – sziszegi Rabastan.

Apj�val ellent�tben Lilith nem provok�ci�nak fogja fel a k�rd�st. T�n�dve figyeli Kuzumot. Vajon mire akar kilyukadni a f�rfi? Azt val�ban nem gondolhatja komolyan, hogy Rabastan m�g nem hallott a hajnal gyermekeir�l. Nincs olyan v�mp�r, aki ne gy�l�ln� �s rettegn� ezt a f�nyb�l alkotott, az � roml�sukra teremtett fajt.

- Eszembe se jutna ilyesmi – feleli nyugodtan Kuzum. – T�rt�netesen m�domban �ll v�rt szerezni az egyik el�lj�r�jukt�l. Ezt k�n�lom �nnek Kerecsen fej��rt.

Rabastan mozdulatlanul �l. Lilith visszafojtja a l�legzet�t, szem�ben borosty�nt�z l�ngol fel. Micsoda aj�nlat… Belesz�d�l a lehet�s�gekbe. Mennyi hatalmat nyerhet az, aki iszik egy hajnall�ny v�r�b�l!

- A csere cs�b�t� – sz�lal meg v�g�l, kiss� rekedten, Rabastan. – De van egy jobb aj�nlatom – hat�ssz�netet tart. – Kerecsen Kaltes. V�ltsa ki egy m�sik Kaltes!

- Mire gondol? – Kuzum arca olvashatatlan, de feles�ge szeme smaragd vill�mokat l�vell.

- �n nagy hatalmat k�n�l nekem – feleli a v�mp�r�r. – Csakhogy �n tiszt�ban vagyok vele, hogyan szerezhetn�k m�g nagyobbat. Adjon az �r�k�s v�r�b�l, �s �n t�vozom!

Lilith l�legzete elakad. F�lve n�z apj�ra. Vajon tud r�la…? Tud a Titokr�l? Vagy puszt�n csak �gy gondolja – egy�bk�nt nagyon helyesen, - hogy egy m�gus v�r�vel t�bbet nyerhet? Lilith izmai megfesz�lnek, majd elernyednek. Ak�rmi is az igazs�g, apja nem fog nyugodni, m�g meg nem szerzi, amit akar. Ezt pedig nem hagyhatja. A Kiv�lasztottak v�re �nmag�ban is felfoghatatlanul hatalmas er�t hordoz, �s ha m�g mindezt meg is sp�kelj�k egy ilyen el�kel� sz�rmaz�ssal… Mag�ban megr�zza a fej�t. Ha hagyja, hogy apja megszerezze ezt, sosem jut hozz� az �r�ks�g�hez.

- M�g soha senki sem vetemedett ekkora pimaszs�gra – Kuzum hideg hangja kir�ntja Lilithet a gondolatai k�z�l.

- Teh�t megtagadja a k�r�st? – hajol el�re fenyeget�en Rabastan.

A h�zasp�r fel�ll.

- Csod�lkozik? – n�z jegesen a v�mp�rra Kuzum. – Sose egyezn�k bele egy ilyen alkuba!

Rabastan is felemelkedik.

- Ebben az esetben tudja, mire sz�m�that – suttogja. Ereje jeges sz�lk�nt z�g v�gig a termen. A f�rfi b�lint.

- �n tudom – feles�g�be karolva az ajt� fel� indul. Nem n�znek vissza.

◦◦◦

Lilith t�n�dve �l a szob�j�ban, szemk�zt az eleg�ns t�k�rrel. A t�rgyal�son t�preng. Apja vagy �r�lt, vagy t�lzottan arrog�ns, ha azt hiszi, szembesz�llhat a k�rny�k uraival. Lilithnek nincsenek ill�zi�i. Pontosan tudja; nem gy�zhetnek. Semmi kedve a kirobban� harcokhoz. �s eleget forgol�dott az udvari k�r�kben ahhoz, hogy tudja a megold�st.

Eleg�ns pap�rt �s f�stsz�n penn�t vesz el� a fi�kb�l. R�vid, udvarias levelet �r, bor�t�kba teszi, �s lepecs�teli. N�h�ny halkan elmormolt sz�, �s a lev�l elt�nik, hogy majd csak a c�mzettn�l bukkanjon fel. A l�ny ezut�n fel�ll, �s a falhoz l�p. N�h�ny k�nny� mozdulat ut�n kit�rul egy rejtekajt�. Lilith cs�b�t�, kegyetlen mosolyra h�zza ajkait, mik�zben kiveszi a fekete selyembe bugyol�lt t�rgyat, �s szokny�ja r�ncai k�z� rejtve azt, apja szob�ja fel� indul.

* * *

Kaltes Kuzum ruganyos, lend�letes l�ptekkel sietett v�gig a folyos�n. Ereje forr� sz�lk�nt kavargott k�r�l�tte. Az im�nti t�rgyal�s j�rt a fej�ben. Keze �k�lbe szorult, d�he fell�ngolt, mikor esz�be jutott Rabastan aj�nlata. �s a d�h nyom�ban j�rt az aggodalom is. Kamilla m�g mindig nem ker�lt el�… Elhessegette a gondolatait, �s meg�llt a hatalmas bej�rati ajt� el�tt, hogy minden d�h�t a v�ratlan betolakod�ra z�d�thassa.

Az ajt� lassan kiny�lt, �pp csak annyira, hogy az ez�stsz�rke, csukly�s k�penybe burkol�z� idegen besurranhasson. A h�vatlan l�togat� h�tral�kte a k�mzs�t. Kuzum dermedten �llt. Az ajt� hangosan becsap�dott. Ez mag�hoz t�r�tette, �s n�h�ny gyors l�p�ssel �tszelve a k�z�tt�k l�v� t�vols�got, l�nya mellett termett, �s mag�hoz �lelte.

◦◦◦

- Azt hiszem, tiszt�ban vagy vele, hogy magyar�zattal tartozol.

Kamilla r�b�lintott apja szavaira. M�r t�l voltak az els� megk�nnyebb�l�sen, �s ez automatikusan hozta mag�val a haragot is.

- Miel�tt belemenn�nk a csal�di vit�ba, k�rlek, hallgassatok meg – felelte csendesen. – Tal�n m�r sejtitek, hogy t�bb vagyok, mint aminek l�tszom. Arra m�r r�j�ttetek, hogy hossz� ideje olyan utakon j�rok, amikr�l nektek sejtelmetek sem volt. �s b�r meg�rtem, hogy ez neh�z nektek, k�rlek, ne faggassatok. Az �n �sv�nyemet sz�motokra hom�ly fedi; �s addig vagytok biztons�gban, am�g nem l�ptek r�. Ne pr�b�ljatok f�nyt der�teni erre, mert csak a v�gzeteteket siettetitek vele.

A sz�l�k �s l�nyuk farkasszemet n�ztek. Arcuk rezzenetlen, csup�n szem�k besz�l. V�g�l Koll�r fels�hajtott.

- Mit v�rsz t�l�nk?

- Hogy ne k�rdezz�tek, mit mi�rt teszek - felelte �szint�n Kamilla. – �s hogy engedjetek szabadnak maradni.

- Legyen h�t – s�hajtott fel r�vid csend ut�n Kuzum.

Ebben a pillanatban �les f�ny villant fel, �s az asztalon megjelent egy sz�rke bor�t�k. A csal�d n�m�n, gyanakodva figyelte.

- Rabastan k�ldhette - �llap�totta meg Koll�r. – Mit akarhat?

- Rabastan? – moccant meg Kamilla. Szem�ben �rdekl�d�s villant. – Rabastan Tepes?

- Igen � – b�lintott Kuzum. – Biztos a had�zenet – tette hozz� halkan, csak mag�nak mormolva.

Kamilla k�rd�n pillantott anyj�ra.

- Kerecsen – hangzott a t�m�r v�lasz. Kamilla �rt�n b�lintott.

Kerecsen anyj�nak h�zass�g�t annak idej�n az eg�sz csal�d ellenezte, de a n� hajthatatlan volt. K�s�bb bebizonyosodott, hogy a rossz el��rzet nem volt alaptalan; b�r a csal�d �let�re t�r� f�rfi meghalt, utols� �tj�ra mag�val vitte Kerecsen anyj�t �s h�g�t. A fi� sosem felejtette el, hogy egy v�mp�rmester seg�tett az �rul�nak, akit nem volt hajland� apj�nak nevezni; megsz�llottan kutatta a v�rsz�v� nyom�t.

Kuzum alaposan leellen�rizte a levelet, de mert nem tal�lta semmi jel�t az esetleges �rt� sz�nd�knak, kinyitotta, �s �tfutotta. Szem�ld�ke magasra szaladt, �s a f�rfi hangosan is felolvasta a levelet.

Tisztelt Uram,

Sajn�lattal, �s m�ly gy�szt�l les�jtva �rtes�tem, hogy egy, az esti, �s szerencs�tlen m�don sikertelen t�rgyal�st kihallgat� kegyenc nem tudott ellen�llni az �n cs�b�t� aj�nlat�nak. Nemr�g orvul meg�lte m�lyen tisztelt �s szeretett aty�mat. �r�mmel tudathatom, hogy tett�nek gy�m�lcs�t nem �lvezhette; az �rul� m�r megkapta m�lt� b�ntet�s�t.
K�rem bocs�ssa meg, hogy r�vid �s l�nyegret�r�, s�t, tal�n udvariatlan leszek; de m�g t�l k�zeli a gy�sz, �s engem csak a sz�ks�g k�nyszer�tett arra, hogy tollat ragadjak. Aty�m egyetlen �r�k�sek�nt �tvettem hely�t. �r�ks�gem r�sze az is, hogy s�relmei�rt bossz�t �lljak. �s b�r �n nem k�v�nom a harcot, jelen helyzetben ez elker�lhetetlennek l�tszik. K�teless�gem, �s az a sajn�latos t�ny, hogy v�gs� soron az �n nagylelk�s�ge okolhat� aty�m hal�l��rt, r�k�nyszer�t a h�bor�ra. De az �n sz�vem b�k�t k�v�n. Hogy megoldhassuk e mindannyiunk sz�m�ra s�lyos probl�m�t, �s elker�lhess�k a v�ront�st, k�rem, tiszteljen meg egy �jabb t�rgyal�s lehet�s�g�vel. A helyet �s az id�t �n v�laszthatja ki.

M�lys�ges tisztelettel:
Lilith Dragonire Tepes

A szob�ban tart�zkod�k n�m�n n�ztek �ssze. Kamill�ban halk eml�k motoszk�lt. Lilith… ismer�s n�v. Hol tal�lkozott vele?

- �rdekes fejlem�ny – �llap�totta meg h�v�sen.

- Becsv�gy�nak l�tszott a l�ny, de nem hittem volna, hogy van mersze meg�lni az apj�t – t�n�d�tt f�lhangosan Koll�r, majd hozz�f�zte –, �s azt sem hittem volna, hogy megvan ehhez a hatalma.

- Hogy n�zett ki? – �l�nk�lt fel Kamilla.

- Nagyon sz�p l�ny. D�moni sz�ps�g. D�s, aranyv�r�s haj, borosty�nsz�nnel ragyog� szemek, telt, v�rpiros ajkak, cs�b�t� arcvon�sok.

Kamilla �lmatagon n�zett maga el�.

- H�t persze – suttogta. – Lilith! N�tus f�lv�mp�r szerelme!

Sz�lei meglep�dve n�ztek r�, de v�g�l meggondolt�k magukat, �s nem tettek fel k�rd�seket.

- �rdemes belemenn�nk ebbe a tal�lkoz�ba? – k�rdezte Kuzum.

- Mindenk�pp – felelte Kamilla. – Lilith tudhatja azt is, amire Kerecsen k�v�ncsi. �s nek�nk sem hi�nyzik egy �j h�bor�…

- Igazad van – b�lintott apja. – Akkor l�ssuk a v�laszt. Hol legyen a tal�lkoz�?

* * *

Lilith cip�sark�nak szapora kopog�sa felverte a folyos� csendj�t. A l�ny emelt fejjel vonult, egy pillant�sra sem m�ltatva a n�la alacsonyabb rang� v�mp�rokat.

Befordult a sarkon, egy t�k�letesen �res folyos�r�szre, �s apja szob�ja el�tt bele�tk�z�tt a v�rt akad�lyba. Magas, er�teljes v�mp�r str�zs�lt ott; apja kedvence. Lilith cs�bosan r�mosolygott.

- �r�m l�tni t�ged, Enoch.

A v�mp�r nem viszonozta a mosolyt.

- Az �r senkit sem k�v�n l�tni, Lilith – utas�totta rendre a l�nyt magabiztosan. Ny�lt titok volt, hogy Rabastan sz�ve szerint �t tenn� meg �r�k�s�nek.

- Nem is hozz� j�ttem – Lilith szem�ben k�l�n�s, cs�b�t� f�nyek villantak. – Vagy te se k�v�nsz l�tni? – mosoly�b�l kivillantak hegyes v�mp�rfogai.

Enoch alaposan szem�gyre vette a l�nyt. A hajdani gyermek most maga volt a cs�b�t�s s�t�t d�mona. �m a v�mp�r el�g id�s volt ahhoz, hogy ne d�lj�n be neki.

- Mit akarsz t�lem, Lilith? – l�pett a l�ny fel�.

- Csup�n egy apr�cska sz�vess�get – a l�ny mosoly�ba kegyetlen �l vegy�lt. – Ezt! – vill�mgyors, k�vethetetlen mozdulat, �s Enoch fuldokolva kapott leveg� ut�n, �m nem volt mivel l�legeznie. Kit�pett l�gcs�ve halkan toccsant a padl�n.

A v�mp�r �sszeesett, de m�g nagyon is �lt. Lilith el�gedetten mosolyogva t�rdelt le mell�.

- Kicsit meger�s�dtem az eltelt �vek alatt – a h�feh�r fogak felragyogtak a f�klyaf�nyben. – �s ne rem�nykedj – felelte Lilith Enoch kimondatlan gondolataira. – Ap�m nem hallott semmit a mi kis k�zj�t�kunkb�l.

A kecses, hossz� k�rm� k�z el�reny�lt. A borotva�les, emberfelettien er�s karmok felhas�tott�k a v�mp�r mellkas�t. A karcs� ujjak a sz�v k�r� fon�dtak, �s egyetlen r�nt�ssal kit�pt�k azt. A v�mp�rb�l elsz�llt az �let.

Lilith felegyenesedett, �s egy n�ma b�b�jjal elt�ntette mag�r�l Enoch v�r�t. Jobb kez�be vette a fekete kend�be bugyol�lt, hossz�k�s t�rgyat, �s a szob�ba nyitott.

Odabenn s�r� hom�ly uralkodott. Apja h�ttal �llt neki. Ridegen megsz�lalt.

- Megmondtam Enochnak, hogy senkit sem akarok l�tni. Hogy vetted r�, hogy beengedjen?

- Meggy�z� �rveim voltak – felelte Lilith hasonl� h�v�ss�ggel.

Rabastan megfordult, �s v�gigm�rte l�ny�t.

- Mit akarsz?

- Csek�lys�get – l�pett k�zelebb Lilith. A fekete kend� a f�ldre siklott, de az �ltala rejtett t�rgyat m�g eltakart�k Rabastan el�l a szoknya r�ncai.

- Mi lenne az? – a sz�rke szemek hidegen csillantak meg.

- Az �r�ks�gem – Lilith az im�ntihez hasonl� gyorsas�ggal mozd�totta kez�t, �s s�jtott le az �jfekete peng�j� t�rrel. Rabastan ugyan gyorsabb volt Enochn�l, de m�g �gy is lass�nak bizonyult. A t�r az oldal�ba f�r�dott. A v�mp�r k�nl�dva esett �ssze a padl�n.

- Ugyan, ap�m – t�rdelt mell� Lilith. – Mindig is ez okozta a vesztedet – t�l gyorsan reag�lt�l. Most an�lk�l szerezhetem meg a hatalmadat, hogy fenyegetne a t�ged k�nz� m�reg – halkan felkuncogott.

- Mi�rt? – suttogta a f�rfi. A l�ny szemei borosty�nt�zben �gtek.

- Mert nekem kell az, amit visszautas�tott�l. �s most, ha megbocs�tasz – mosolyodott el sz�lesen. Hegyes fogai megvillantak, ahogy a haldokl� v�mp�r tork�ra hajolt.

* * *

A t�voz� Nap gazdagon sz�rta b�cs�sugarait. M�ly narancs, halov�ny r�zsap�r, olvadt arany, haragv� piros festette az eget olaj �s palackz�ldre, �ttetsz� �vegk�kre, �s adott a k�sza felh�foszl�nyoknak lil�s, narancsos, r�zs�s �s �de pasztellsz�neket vak�t� aranyszeg�llyel keretezve, mik�zben a f�k l�ba m�r hom�lyba burkol�zott, �s az �gen megjelent a k�zeled� �j s�t�tje.

E pomp�s sz�norgia sugarai besz�ktek a k�nyvt�r nyugatra n�z� ablakain, �s v�r�sre festett�k a kitekert pergament. Krisz tekintette elkalandozott. A haldokl� nap megelevenedett el�tte, �s az eml�kek felt�madtak. H�bor�, mer�nyletek, hal�l… vonultak az eml�kk�pek hossz� sorokban. V�gign�zett az �ltala ismert, er�szakos hal�lt haltak v�gtelennek tetsz� sor�n. Mintha filmet l�tna, olyan elevens�ggel jelentek meg el�tte: a harc k�zben elhunyt bajt�rsak eml�ke, azok tekintete, akiket � �lt meg, �s azok�, akiket � �t�lt hal�lra… Leg�rd�lt egy f�nyl� k�nnycsepp.

Megr�zta a fej�t, �s elhessegette az eml�keket, de a hangulat �s a fel�bresztett k�ts�gek, makacsul kitartottak mellette. Rettenetesen �regnek �s f�radtnak �rezte mag�t, s�lyosnak a hordozott terhet, �s kil�t�stalannak a j�v�t.

A vele szemben �l� Melinda felfigyelt a hosszan tart� mozdulatlans�gra, �s feln�zett olvasm�ny�b�l. F�lretolta a jegyzeteit, �s l�gyan megsz�lalt.

- Mi b�nt?

- Az eml�kek – Krisz nem fordult fel�; tov�bbra is a lenyugv� Napot n�zte.

Melinda �les pillant�st vetett r�.

- Nem hiszem – az egyszer� szavak el�rt�k a k�v�nt hat�st. Krisz fel� fordult, s�t�t szem�be ki�lt a m�ly gy�sz �s a keser�s�g. Melinda �nk�ntelen�l is h�trah�k�lt.

- Mi van veled?

- Nem tudom – hangzott a t�tova felelet. – Egyfolyt�ban az a lev�l j�r a fejemben. Az �rny szavai. �s most ez a sz�n… - intett a v�r�ss� v�lt pergamen fel�. Melinda meg�rtette az utal�st. Halkan befejezte a megkezdett mondatot.

- Felt�madtak a feled�sre �t�lt eml�kek, �s felt�pt�k a r�gi sebeket. Most neh�z a teher, t�lzottnak �rzett az �r, �s k�v�natos a feled�s.

Krisz b�lintott.

- Ilyenkor k�l�n�sen neh�znek �rzem. Szinte b�nom, hogy annak idej�n elfogadtam a h�v�st.

- M�r nincs vissza�t. Tiszt�ban voltunk a k�vetkezm�nyekkel, m�gis letett�k az esk�t. Lemondtunk a feled�s adom�ny�r�l – Melinda hangj�ba szomor�s�g vegy�lt. Most � n�zte a Napot.

- Igen, de nemcsak err�l van sz� – sz�lalt meg Krisz t�tov�n. Melinda fel� fordult, �s jobban szem�gyre vette.

- Mi�rt r�g a k�ts�g? Te sose cs�ggedt�l. Sose adtad fel. Kerested a kih�v�sokat, a vesz�lyt. Akkor most mi�rt…? – csod�lkozott.

- Nem tudom – r�zta a fej�t Krisz. Melinda h�v�sen felelt.

- Vagy ink�bb nem akarod elmondani.

- Igazad van; k�ts�gek k�noznak. – felelte Krisz idegesen. – Van �rtelme annak, amit tesz�nk? Seg�t�nk azzal, hogy itt vagyunk? Vagy jobb lenne, ha elt�nn�nk?

Melinda elh�lten meredt r�.

- Mir�l besz�lsz? – suttogta.

Krisz �les pillant�st vetett r�.

- Szerintem pontosan tudod.

- Nem, nem tudom – makacsolta meg mag�t Mel. – Mi�rt lenne a puszta l�t�nk �rtelmetlen vagy felesleges?

Krisz elfordult.

- Csak bajt hozunk – suttogta. – Hal�l j�r a nyomunkban.

- Krisz… - kezdte volna Melinda, de a l�ny f�lbeszak�totta.

- Ne tagadd! Magad mondtad: eml�keink sosem halv�nyodnak. H�nyan haltak meg miattunk…?

- Az m�r a m�lt – felelte csendesen Mel. – Ami megt�rt�nt, azon nem v�ltoztathatunk. De a j�v�t form�lhatjuk.

- Lehet, hogy ez�rt k�ne elt�nn�nk – mondta lassan Krisz.

- M�gis mi bajod van? – csattant fel Melinda.

Krisz fel�llt, �s az ablakhoz l�pett. A nap m�r teljesen elt�nt a horizont m�g�tt, s�r�s�d�tt a s�t�ts�g. Az �gen felragyogtak az els� csillagok.

- A j�v� form�lhat� – ism�telte meg csendesen Mel szavait. – De mi van, ha a puszta l�t�nkkel rossz ir�nyba ford�tjuk? Mi van, ha H�l�nak van igaza, �s m�r elj�rt felett�nk az id�?

Melinda hat�rozottan megr�zta a fej�t.

- Nem vagyunk elavultak, ezt nem gondolhatod komolyan! Hisz az�rt nem lett�nk halhatatlanok, hogy test�nk-lelk�nk meg�juljon, �letr�l �letre.

- Nem tudom, Mel – felelte elgy�t�rten Krisz. – Nem tudom. �s f�lek – tette hozz�. – Rettenetesen f�lek.

- Mit�l?

- Hogy megism�tl�dik a m�lt. Elbukunk, �s magunkkal r�ntunk mindenkit, aki kedves nek�nk.

- Annak m�r v�ge van. Lez�rult.

- Nem, m�g nem – c�folta meg Krisz. – Am�g �l az �rul�, addig nem.

- Mi�rt gondolod ezt?

- Belegondolt�l m�r - fordult fel� Krisz –, hogy mit is tett�nk az eltelt �vezredekben? Megmondom: menek�lt�nk. Menek�lt�nk a m�lt el�l, a meghasadt l�lek f�jdalma, a mag�ny, a gyenges�g el�l. �s ennek most v�ge van. Hogyan tudn�nk hasznos munk�t v�gezni, hogy ford�thatn�nk j� ir�nyba a j�v�t, m�g saj�t m�ltunk �ld�z minket? Ezer sz�llal k�t�d�nk hozz�. �s a h�trahagyott s�t�ts�g most ut�nunk ny�l. Mi lesz, ha el�r, �s bebor�t, �r�kre mag�ba nyel, �s a m�ltunk a j�v�nkk� v�lik?

- Ez nem fog megt�rt�nni – jelentette ki hat�rozottan Mel. – Amit mondt�l, az mind igaz; m�gis hamis. Egyvalamit elfelejtett�l.

- Mit? – Krisz szeme tele volt k�ts�gekkel.

- Azt – mosolyodott el Mel – hogy lehet b�rmilyen er�s a m�lt; elm�lt. Most semmi sincs �gy, mint akkor. Akkor v�ratlan volt a csap�s, �s egyed�l n�zt�nk szembe vele; de most m�r nem vagyunk egyed�l.

Krisz nem felelt; a t�volba n�zett.

- Nos – s�hajtott fel v�g�l. Szem�ben �jj��ledt a r�gi t�z. – Akkor tegy�nk r�la, hogy ez �gy is maradjon!

Az asztalhoz l�pett, �s �jfent a tekercs f�l� hajolt. Melinda k�vette p�ld�j�t. Mindketten �rezt�k; valami megv�ltozott. A kimondott k�ts�gek elvesztett�k erej�ket; nem volt t�bb� hatalmuk felett�k.

A polcok rejtek�ben �ll�, a besz�lget�st v�letlen�l v�gighallgat� n� megmozdult, �s csendesen elhagyta a termet.

* * *

Kamilla v�gigsietett a hossz� folyos�kon. Apja k�rte, hogy vegyen r�szt a csal�di megbesz�l�sen, �s szok�s�val ellent�tben elfeledkezett az id�r�l. A „gy�l�s”, ahogy emlegett�k, m�r elkezd�d�tt. R�viden kopogott, �s bel�pett a terembe.

A t�gas helyis�gben �sszegy�lt a Kaltes csal�d legt�bb tagja; csak a gyermekek maradtak t�vol. Kamilla eln�z�st k�rt a k�s�s�rt, �s le�lt. Apja megk�sz�r�lte a tork�t.

- V�g�lis nem maradt�l le semmir�l. Kamilla, mint tudod, k�zeleg a h�zass�god ideje.

- Van jel�ltetek? – k�rdezte nyugodtan a l�ny.

- Nos, jel�lt �ppens�ggel lenne – kezdte fellengz�sen a csal�d m�sik �g�hoz tartoz� K�l, de Kamilla jegesen f�lbeszak�totta.

- Ezt m�r tiszt�ztuk egyszer. Nem megyek hozz� a fiadhoz. K�nytelen leszel m�s menyasszonyjel�lt ut�n n�zni.

A f�rfi visszav�g�s�t megel�zve a csal�d leg�regebb tagja, Kamilla nagyanyja, Eut�mia ragadta mag�hoz a sz�t.

- A fiam m�r besz�molt a meg�llapod�sotokr�l. A csal�d, egyesek ellenkez�se ellen�re – vetett �les pillant�st K�lra –, �gy d�nt�tt, hogy halad�kot kapsz. A t�bbi szab�ly nem v�ltozik. Azt v�lasztasz, akit akarsz, felt�ve, hogy a csal�d beleegyezik – az id�s h�lgy tapintatosan elhallgatta a mondat folytat�s�t, miszerint az utols� sz�t �gyis � mondja majd ki. Kamilla meghajtotta a fej�t.

- K�sz�n�m a meg�rt�seteket. A d�nt�sem a k�vetkez�: 21 �ves koromig semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt sem megyek f�rjhez.

- Ahogy akarod – b�lintott r� Kuzum.

◦◦◦

Kamilla a sz�leivel egy�tt a k�t h�t m�lva, Samhain napj�n tartand� b�lra sz�l� megh�v�kat k�sz�tette. Felosztott�k egym�s k�z�tt a feladatot, �gy gyorsabban v�geztek a k�l�nb�z� k�relmek �s beaj�nl�sok elb�r�l�s�val.

- Nocsak – sz�lalt meg Kuzum.

- Mi t�rt�nt? – fordult fel� Koll�r.

- Itt egy aj�nl�s a Capita Veneficust�l, egy bizonyos Dylemon Nemus Mortensen r�sz�re.

Kamilla dermedten emelte fel a fej�t. Anyja azonnal lecsapott r�.

- Ismered?

- Csup�n hallom�sb�l – felelte l�tsz�lag nyugodtan Kam. Apj�hoz fordult.

- �s? Megh�vod?

- K�nytelen leszek – s�hajtotta gondterhelten a f�rfi. – A Capita Veneficus megs�rt�dne, ha nem tenn�m. Tal�n van valami kifog�sod ellene? – vetett egy �les pillant�st l�ny�ra. Kamilla megr�zta a fej�t.

- Nem, nincs kifog�som – apja b�lintott, �s hozz�l�tott a megh�v� meg�r�s�hoz. Kamilla kin�zett az ablakon.

K�t h�t gondolta k�ts�gbeesetten. Kev�s, t�l kev�s. �s pont Samhainkor…

N�vekv� f�lelemmel gondolt a k�zelg� b�lra.