Ika �s Noel

Amrell azon a k�d�s hajnalon mindent ugyan�gy tett, mint m�skor. �ccseivel olyan kor�n indult ki a cs�nakj�hoz, hogy a t�bbiek m�g a szem�ket sem nyitott�k ki. De Amrell pont az�rt kelt �ccseivel olyan kor�n, hogy akkor is - mint mindig - hamarabb evezzen ki a tengerre, mint b�rki m�s, hamarabb vethesse ki h�l�j�t, �s �gy t�bb halat fogjon. Nem rajta m�lott, hogy azon a napon nem minden alakult �gy, ahogy eltervezte.
B�rk�ja mellett egy apr�cska cs�nak lebegett. A cs�nak lyukas volt, annyira megtelt m�r v�zzel, hogy j�form�n csak a pereme l�tszott ki. �s a cs�nakocsk�ban egy p�tt�m fi�cska �llt n�m�n. Az alighogy emberke t�n �lete m�sodik �sz�n lehetett. S�r�, sz�ke haja h�tul csig�kba tekeredett, aranybarna b�re p�r�n t�rte a k�d hideg�t. Amrell soha nem felejtette el, hogy m�g soha nem f�zott annyira k�d�s reggelen, mint amikor a fi�cska j�ghideg k�k szem�be n�zett...
Senki nem tudta, ki fia-borja a gyermek, ez�rt a hagyom�nyok �rtelm�ben Amrellnek kellett mag�hoz vennie. Noelnek nevezte el.
Az �vek gyorsan sz�lltak. Noel gy�ny�r� f�rfi lett, magas, sz�les v�ll�. B�r�nek aranybarna sz�ne nem fakult meg t�len sem. Sz�ke haja vil�gos keretbe foglalta �les von�s� arc�t, szigor�an �sszeszor�tott sz�p von�s� ajkait, finom metsz�s� orr�t, szikr�z�an k�k szem�t. Nem hogy a faluban, v�gig a tengerparton nem akadt n�la er�sebb, gyorsabb leg�ny. �s amikor csapatj�t�kokat j�tszottak �nnepeik alkalm�b�l, az is kider�lt, hogy a Noel ir�ny�totta csapatot nem lehet legy�zni. Az ifjak vez�r�knek tekintett�k, a l�nyok titkon vagy kev�sb� titkon szerelmesek voltak bel�. De Noelt nem �rdekelt�k a l�nyok. A hal�szat sem. Amrell tudta, hi�ba tan�totta meg nevelt fi�nak a hal�szat minden cs�nyj�t-b�nj�t, Noel nem hal�sz lesz. Sas volt �, sz�rnyal�, harcra termett, csak a k�zdelmek tudtak enyhe mosolyt csalni k�merev von�saira, csak a harci ki�lt�sok hallat�n csillant fel j�ghideg szeme. Csak h�bor� kellett neki, hogy sz�rnyalhasson. �s a h�bor� k�zelgett...
Ika nem volt mindennapi l�ny, se k�ls�leg, se bels�leg. A faluban z�mmel s�t�tbarna vagy fekete haj�- szem� emberek laktak, magasak, robosztus testalkat�ak, b�r�k is s�t�t, tekintet�k komor. Ika v�r�s haja l�ngolt, szeme z�lden szikr�zott, feh�r b�r�t finoman szepl�k tark�tott�k. Alacsony termete karcs� volt, mint a f�z, sz�ja nevet�s. Mondt�k is tr�f�b�l Vicknek, az apj�nak, hogy ink�bb a foly�ba kellett volna haj�tania ahelyett, hogy hazahozza. Mert Vick, a kov�cs �gy tal�lta Ik�t. A szomsz�dos falub�l j�tt haza, le�lt az �t sz�l�n falatozni, amikor kisgyermek s�r�s�t hallotta. De furcsa volt ez a s�r�s, ak�r �nek is lehetett volna. Mindenesetre felkeltette a kiv�ncsis�g�t, ut�na ment. A cs�pp l�ny ott �llt a foly� mellett, �ppen hogy orra nem bukott, puf�k karjaival hevesen hadon�szott, hogy meg�rizze egyens�ly�t. Feh�r kis b�r�t egy teny�rnyi rongy sem fedte, �gy �llt ott, ahogy megteremt�d�tt. �s �nekelve s�rt. �m ahogy megl�tta Vicket, nevetni kezdett. Nevet�se �gy gy�ngy�z�tt, mint a bubor�kok a forr�s m�ly�n. Szinte koppant Vick kopaszod� fej�n. A kov�csot sok mindennel lehetett v�dolni, de azzal nem, hogy hebehurgya lenne, �m most szinte gondolkod�s n�lk�l visszanevetett. Felkapta a csepp l�nyt, megp�rgette.
- Ki vagy te? - mosolygott r�.
A l�nyka p�nty�g�tt valamit, amit Vick �gy �rtett "Ika". H�t j�, akkor legyen ez a neved! hagyta r� a kov�cs. Bebugyol�lta k�p�nyeg�be, �s hazavitte. A feles�ge, Maggie nagyot n�zett, amikor megl�tta a szerzem�nyt, de mert maguknak nem sz�letett gyermek�k, m�g �r�lt is, hogy az �giek megsz�nt�k a le�nyk�val. Nem is b�nta meg, csak a sz�ja j�rt n�ha, mikor Ika t�l �l�nk volt. Itt, a fenns�kon szikl�s volt a f�ld, az embereknek igen kem�nyen kellett megdolgozniuk, hogy kicsikarj�k bel�le, ami meg�lhet�s�kh�z sz�ks�ges. �s a rengeteg munka mordd�, sz�fukarr� tette �ket. Ika pedig csacsogott, nevetett �s ragyogott. M�s volt. De amerre megfordult, der�t csemp�szett a komors�g hely�be.
Vick, a kov�cs id�r�l id�re �tment a szomsz�dos falvakba. Egy kov�cs n�gy-�t falut is ell�tott, hol �hozz� j�ttek, hol � ment amoda. �s hozta-vitte a h�reket, amiket ez a sz�fukar n�p elmes�lt egym�snak. Hol j� h�reket, hol rosszakat. Mostans�g legink�bb rosszakat.
Vick n�pe nem volt nagy. A sov�ny f�ld nem is engedte volna, hogy t�l sokan legyenek. A t�l�k keletre lak� tengeri n�pek t�bben voltak, gazdagabbak is voltak, de nem igaz�n gazdagok. Amij�k volt, nekik is kem�ny munk�val, �letvesz�ly k�zepette kellett kicsikarniuk a tengert�l, b�r a tenger b�kez�bben l�tta el az embereket, mint a szikla. Az ott �l�k sz�ke haj�, vil�gos szem�, megtermett emberek voltak.
Vick n�p�t�l nyugatra a s�kvid�kiek laktak, gazdag, tehet�s n�p, akiket megrontott a saj�t gazdags�guk. J�l�t�k unalmat sz�lt, unalmuk kardot adott a kez�kbe. Hadsereget gy�jt�ttek, hogy majd azzal mennek neki a tengerparton �l�knek. Hatalmat akartak, �s azt hitt�k, a hatalmat v�rrel kell megszerezni. Azt hitt�k, mert a k�v�rs�g r�tapadt a szem�kre, lelk�kre.
A s�kvid�kiek k�veteket k�ldtek Vick n�p�hez. K�rt�k, hogy engedj�k �t sereg�ket a tengerpartig, cser�be ezt-azt k�n�ltak.
K�veteket k�ldtek a tengerparton �l�k is. K�rt�k, hogy a fenns�kon �l�k csatlakozzanak hozz�juk, mert ha nem, a s�kvid�kiek leig�zz�k mindk�t n�pet.
Vick n�p�nek v�nei �sszegy�ltek. Meghallgatt�k mindk�t n�p k�veteit. A s�kvid�ki k�vetek folyton mosolyogtak, hajb�koltak, szavaik m�zt�l cs�p�gtek, �s sok-sok, �h, nagyon sok aj�nd�kot hoztak! A tengerpartiak k�vetei egyenes gerinccel �lltak, aj�nd�kaik csup�n jelk�pesek voltak.
Nem tartott sok�ig a tan�cskoz�s. A v�nek elsz�d�ltek a gazdag aj�nd�kokt�l, szem�ket elvak�totta a dr�gak�vek ragyog�sa, f�l�ket megs�ket�tette az arany cseng�se. Meg sem hallott�k a tengerpartiak j�zan �rvel�seit. Durv�n elutas�tott�k �ket, azt sem tudva, mit utas�tanak el. Fel�kszerezve, zsebeiket megt�mve, a m�g t�bb aj�nd�k ig�ret�t hallva kivetk�ztek hajdani mivoltukb�l. Hi�ba k�rlelt�k �ket a t�bbiek, gondolj�k �t, gondolj�k �t �jra, nem haszn�lt sem a k�ny�rg�s, sem j�zan �rvel�s. A v�nek d�nt�ttek.
A tengerparti k�vetek fenyeget�zve t�voztak: nem fogj�k engedni, hogy a fenns�kon �l�k szabad �tvonul�st engedjenek haz�jukig! Ha kell, el�sz�r a fenns�kon �l�kkel v�vj�k meg h�bor�jukat!
A v�nek ezzel sem t�r�dtek. Azt hitt�k, k�szp�nznek vehetik a s�kvid�kiek ig�reteit a seg�ts�gr�l. Pedig azok csak mosolyogtak magukban: ha ezek ketten egym�s tork�nak ugranak, nekik ann�l k�nnyebb dolguk lesz! Dehogy fognak seg�teni! �k majd a nevet� harmadik lesznek!
A tengerpartiak viszont komolyan gondolt�k fenyeget�seiket. Sereget gy�jt�ttek. A fenns�kon �l�k szint�n. A k�t sereg a tengerparti vid�k sz�l�n tal�lkozott, ahol m�r dombok tark�tott�k a t�jat. Nagy volt mindk�t sereg, sok�ig tartott a felvonul�suk, s�t�ted�s el�tt nem sokkal siker�lt csak �sszeszedni�k magukat. Nyilv�nval� volt, a csata csak m�snap reggel kezd�dhet. Mindk�t sereg felverte h�t s�trait a k�rnyez� dombokon, t�zeket gy�jtottak, vacsor�t k�sz�tettek, besz�lgettek, k�zben �t-�tsand�tottak az ellenf�l t�zeihez.
Sz�les volt a k�t t�bor k�z�tt a s�v, j�l bel�that�, �s ahogy alkonyodott, egyre s�t�tebb. Egy kis t�z lobbant fel a k�zep�n. Majd m�gegy. Azt�n �jabb. Sz�p, sz�les k�rt alak�tott a sok kis t�bort�z.
A vez�rek nem tudt�k, mi ez. Embereket k�ldtek a k�zel�be, k�mlelj�k ki, mi t�rt�nik. De alig indultak el a k�mek, m�r l�thatt�k, egy l�ny van a k�r k�zep�n. Egy l�ny, f�tyolszer� ruh�ban, hossz� v�r�s haj�n vir�gkoszor�val, z�ld szem�ben nevet�ssel, mez�tl�b, kez�ben kis heged�.
V�kony hangja volt a heged�nek, m�gis messzire hallatszott. Nemcsak a k�zelre k�ld�tt k�mek, hanem a t�borok sz�lein l�v�k is tiszt�n hallhatt�k az egyszer� dallamot. Kiv�ncsian ny�jtogatt�k a nyakukat, mi lehet ez. T�bben fel is �lltak, a t�bor sz�l�hez mentek, hogy l�ssanak is. Egyre t�bben.
Ika - mert hiszen � volt - hajlongott a maga j�tszotta dallamra. Hajladozott, ingadozott. L�bai apr�kat l�ptek. L�ptek, sz�kelltek. Heged�je hangja egyre er�sebben sz�lt, t�zei egyre jobban megvil�g�tott�k.
Ika t�ncolt. Sz�kellt, p�rg�tt. Hajlott, guggolt. L�ngsz�n� haja, f�tyolszer� ruh�ja usz�lyk�nt k�vette mozdulatait.
Ika t�ncolt. A marcona f�rfiak sz�jt�tva b�mult�k. Egyre k�zelebb l�pkedtek a t�zk�rh�z. Szem�k ig�zve tapadt a kecses t�nd�rre. Roppant markuk elejtette a fegyvereket, tapsra csattant �ssze, t�rd�k �temre roggyant. Komor arcukat �j r�ncokba szedte a mosolyg�s. Csak n�zt�k, n�zt�k a l�nyt, s k�zben m�r az sem volt l�nyeges, hogy aki mellett �llnak bar�t-e vagy ellens�g.
Hars�ny ki�lt�s t�rte meg a heged�sz�t. Noel hatalmas ugr�ssal rep�lt �t a t�zk�r�n. Kibontott sz�ke haja lapock�j�t verdeste, hideg, k�k szem�re �sszeh�zott szem�ld�ke vetett �rny�kot. Meztelen, aranybarna fels�test�n olajosan csillogtak az izmok. L�bsz�r�ra b�rnadr�g fesz�lt. Nyak�n, karj�n, meztelen bok�j�n b�rsz�jra f�z�tt csontok cs�rrentek. Lecsapott a kez�ben tartott dobra.
M�ly hangja volt a dobnak. Kem�ny hangja volt a dobnak. M�s zene volt ez, m�s �tem, m�s t�nc.
Mert Noel t�ncolt. T�nca teljesen m�smilyen volt, mint a l�ny�. Szilaj. Vad.
Noel t�ncolt. Ugrott, dobbantott. Vet�d�tt, p�rg�tt. Dobbantott a dobra. Megcs�rrent a csont karj�n. Dobbantott a l�ba. Megcs�rrent a csont a l�b�n.
Noel t�ncolt. Vad ritmus�t �tvett�k a f�rfiak. Kez�k kardjuk, pajzsuk ut�n ny�lt, hogy azon �ss�k a ritmust, amit Noel dikt�l. Arcukr�l elt�nt a mosolyg�s, von�saik komorakk� v�ltak. Orrcimp�juk kit�gult, mintha v�rt szimatoltak volna. A k�t t�bor sz�th�z�dott egym�st�l.
�les hangon sz�lalt meg a heged�. Dallama elnyomta a dob hangj�t, ritmusa megt�rte a dob ritmus�t.
Ika t�ncolt. Karcs� termete �gy hajladozott, mint viharban a n�d. L�ptei oly k�nny�ek voltak, mintha nem is �rinten� a f�ldet. L�ngv�r�s haja �gy lebbent, mintha ny�ri szell� borzoln�.
Noel t�ncolt. Izmai j�t�ka k�vette a maga dikt�lta a ritmust. L�ptei kem�nyen d�ngtek a talajon. Ver�t�ke homlok�ra tapasztotta vil�gos haj�t.
Ika t�ncolt. Amerre libbent, vir�gok b�jtak el�, pillang�k sz�lltak fel.
Noel t�ncolt. Amerre l�pett, kem�ny lett a f�ld, �rny�k s�t�tlett.
Ika t�ncolt. Heged�je �nekelt. Erd�kr�l, mez�kr�l. Tengerr�l, �letr�l. Sziv�rv�nyr�l, �gr�l. Tavaszr�l �s t�lr�l...
Noel t�ncolt. Bam. Bam. Sz�l a dob. Cs�rren a csont. Csusszan a l�b. Bam. Bam. Csak sz�l a dob. Reccsen a csont. V�r szaga sz�ll. Bam. Bam. Csak sz�l a dob. Csattan a kard. Rugdal a l�b...
Ika t�ncolt. �s Noel t�ncolt. Noel hideg szeme elkapta Ika z�ld pillant�s�t. Nem is engedte el t�bb�. H�zta, egyre k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt. �s a l�ny j�tt. T�ncos l�ptei egyre jobban a f�rfi k�zel�be vitt�k. �m miel�tt teljesen a f�rfihez �rt volna, megv�ltozott l�pte ir�nya.
Noel t�ncolt. �s Ika t�ncolt. K�rbet�ncolta Noelt. Smaragd szeme el nem engedte a f�rfi k�k tekintet�t. H�zta, egyre k�zelebb h�zta mag�hoz a f�rfit. �s a f�rfi j�tt. T�ncos l�ptei egyre jobban a n� k�zel�be vitt�k.
Ika t�ncolt. Noel t�ncolt. Egyik sem engedett. Egyik sem h�tr�lt. Izmaik vibr�ltak, verejt�k�k patakokban csurgott homlokukon, h�tukon. De tekintet�k izzott, l�buk sebesen j�rt.
D�ng�tt a dob. Sz�lt a heged�. Egyik sem halkult. Egyik sem lankadt. Birk�ztak az �jben a hangok. Birk�zott a t�zk�rben a k�t akarat.
Ika t�ncolt. Ika gy�ny�r� volt. V�r�s haja csapzott volt imm�r, de m�g jobban hasonl�tott a l�ngokra. Karcs� termet�re r�tapadt ruh�ja, m�g ink�bb kiemelte t�r�kenys�g�t. Feh�r b�re kipirult, m�g finomabb lett. Ajk�r�l nem m�lott le a mosoly, �s m�g ig�z�bb lett, mint azel�tt. �s a szeme, a csod�latos smaragd szeme naps�t�tte mez�t, gazdag erd�t id�zett.
Noel t�ncolt. Noel gy�ny�r� volt. Sz�ke haja r�tapadt homlok�ra, a vill�m sz�n�t id�zte. Teste ver�t�kben f�rd�tt, �s az kiemelte er�s alakj�t. Aranybarna b�re f�nylett, m�g jobban l�tszottak duzzad� izmai. Ajka szigor�s�ga nem m�lott, m�g kem�nyebb lett, mint azel�tt. �s a szeme, a csod�latos k�k szeme v�gtelen tengert, felh�s eget id�zett.
Aki Ik�t figyelte, azt elb�v�lte a n�i sz�ps�g, �s nem akart h�bor�t.
Aki Noelt figyelte, azt megig�zte a f�rfias er�, �s harcot k�v�nt.
M�r vil�gosodni kezdett az �g alja, mikor a k�rben �ll�k felfigyeltek a v�ltoz�sra. A dob �s a heged� mintha nem egym�s ellen, hanem egym�st kieg�sz�tve sz�lna. Mintha egy dalt j�tszana a kett�... A t�ncok hasonl�tani kezdtek. Mintha a f�rfi �s a n� ugyanazt a t�ncot j�rn�...
Megv�vtak. S gy�ztek mindketten: megegyeztek!
A hajnal els� sugara v�gta kett� a dalt �s a t�ncot. A k�rben �g� t�zek elhamvadtak. Cs�nd �llott be, mozdulatlan, n�ma cs�nd. Mindenki d�nt�tt m�r, de mindenki hallgatott. �m ekkor felcsend�lt Ika kedves hangja:
- Nekem nem ellens�gem a tengerparti n�p.
- Nekem nem ellens�gem a fenns�kon �l� n�p - felelt r� Noel m�ly hangja.
- Nekem az az ellens�gem, aki visz�lyt sz�t - sz�lt Ika.
- Nekem az az ellens�gem, aki ellen�nkre t�r - mondta Noel.
- Igaz! Igazuk van! - hallatszott jobbr�l is, balr�l is, egyre t�bb torokb�l. - Nem egym�snak kellene esn�nk, hanem azoknak, akik h�bor�t akarnak!
Elmes�ljem, hogy milyen gyorsan k�t�tt b�k�t harc n�lk�l a k�t hadvez�r �s a k�t n�p? Elmondjam, mik�nt vegy�ltek �ssze, �s �rvendeztek a megtal�lt bar�ts�gnak? S azt, hogy �sszefogva, egy�ttes er�vel mik�nt gy�zt�k le az ellen�k t�r� s�kvid�kieket? Tal�n majd m�skor! Az m�r egy m�sik mese...
S hogy mi lett Noellel �s Ik�val? Nos, b�r nem neh�z kital�lni, de ezt m�r kinek-kinek a fant�zi�j�ra b�zom. Ha nem tudj�tok elk�pzelni, k�rdezz�tek meg az erd�ket, vagy faggass�tok ki a tengert!
- v�ge -