1. fejezet

- Hozz�m j�ssz feles�g�l?
- Nem.
Cs�nd. Azt�n �jra megk�rdezi, mintha nem j�l �rtette volna:
- Hozz�m j�ssz feles�g�l?
- Nem.
- Mi�rt? - m�ly hangja hat�rozottan a nagymacsk�k t�mad�s el�tti morg�s�ra eml�keztet.
- J�l tudod - felelem halkan. - Nem lehet.
- Dehogynem! - mordul fel. - Csak azt kell mondanod: igen!
- Azt mondom: nem!
Hallgat. Csak n�z r�m. Igyekszem nem belen�zni a szem�be. Ismerem m�r, milyen az, amikor elragad a fekete �rv�ny. Most nem akarom ezt.
Feld�h�dik, hogy hi�ba pr�b�lja elkapni a tekintetem. �rzem a b�r�m�n a d�h�t. Most kell elillannom, villan �t az agyamon, de m�r k�s�. K�zelebb l�p, �n h�tr�bb. H�tam neki�tk�zik a falnak. Szemem oldalra rebben, de kital�lja a gondolatomat, karj�val elz�rja az utam. M�sik kez�vel �llam al� ny�l, felemeli a fejem.
- N�zz r�m! - ugyanaz a halk, fenyeget� morg�s.
Nem akarom, de musz�j a szem�be n�znem. Fekete a szeme. Teljesen fekete. �rj�t�en fekete. Sz�d�t�en fekete. Mint az �rv�ny. Elkap, l�legzetel�ll�t� m�lys�gekbe h�z. M�g �rz�kelem, de m�r kezdek nem tudni magamr�l. Elmos�dottan l�tom, hogy k�zelebb hajol hozz�m, ajka hozz��r az ajkamhoz. Forr� a sz�ja. Szinte �get. Marad�k �ntudatommal k�ts�gbeesetten pr�b�lom magamhoz t�r�teni magam, de nincs k�nny� dolgom.
M�g viaskodom magammal, �t�lel. L�gyan, finoman. Mag�hoz szor�t gy�ng�den. Ajka, mely eddig csak s�rolta az eny�met, hozz�m tapad. Sz�tfesz�ti az eny�met, foga a fogamhoz koccan. Nyelve olyan �rz�seket �breszt bennem, amit�l eg�sz testemben megremegek. K�v�nom a folytat�st. Engedelmesen adom magam �t neki. Meg�rzi, elengedi a tekintetem, �s �n becsukom a szemem...
A fekete �rv�ny elhalv�nyul. �ntudatom pisl�kol� maradv�nya �j er�re kap. Elh�z�dom t�le. Engem a f�lelem, �t a d�h remegteti.
- De h�t mi�rt? - k�rdi. - Nem igaz, hogy nem �rzed ezt a t�zet?
- Engedj - rebegem.
- N�zz r�m! - k�veteli. - N�zz a szemembe, �s �gy mondd, hogy nem kellek neked!
Szinte az eg�sz testem r�zk�dik a remeg�st�l, de �sszeszedem magam. Belen�zek a szem�be, �s miel�tt a s�t�t �rv�ny leh�zna, gyorsan mondom:
- Nem kellesz nekem! - �s m�r fordulok is el, fejtem le magamr�l a karjait. �gy megd�bben, hogy enged kibontakoznom az �lel�s�b�l.
Nem n�zek r�, felemelt fejjel, hat�rozott l�ptekkel megyek ki a szob�b�l. M�g a h�tamat s�ti a tekintete, �gyelek is a p�zra. �m mihelyt kiker�l�k a l�t�sz�g�b�l, hatalmas s�hajjal g�rnyedek �ssze. R� kell t�maszkodnom az ablakp�rk�nyra, k�l�nben �sszerogyna alattam a t�rdem.
Szeretem. Jobban, mint az �letemet. De nem lehet az eny�m. M�g nem. Majd csak ha elv�geztem a feladatomat...
A t�sza vagyok. Ap�m adott neki k�t �ve, biztos�t�knak, hogy nem fog ellene t�madni. Micsoda ostobas�g! Ap�m t�l gyenge volt, semhogy harcolhatott volna ellene, m�g �r�lhetett is, hogy egy�ltal�n �letben maradt. Ami meg engem illet... Soha nem �n voltam a kedvenc gyermeke. Igaz, fiv�rem nincs egy se, de n�v�rem kett� is. Mindkett� hat�rozott, harcias. �n olyan vagyok, mint any�m volt. Ap�m engem nem becs�lt soha semmire. �s m�gis �n lettem a t�sz!
Megtanultam az eltelt k�t �v alatt, hogy kiv�l� a k�m-szervezete. Tiszt�ban volt ap�m h�ts� sz�nd�kaival, m�g a gondolataival is. �s m�gis elfogadott. Eml�kszem a lakom�ra, mikor sz�ba ker�ltem. Megmutatt�k neki, hol �l�k. Tekintete rajtam csak v�gigs�p�rt, asztalt�rsn�imre siklott. Azt�n susogtak neki, �s v�gre r�m n�zett. Szeme k�z�ny�s maradt, �s ez a k�z�ny engem annyira megal�zott, hogy a v�rem az arcomba sz�kkent. Nem b�rtam l�tni a szem�t, a t�ny�romra meredtem, �s nem mertem let�r�lni a k�nnyeket, amik a szemembe gy�ltek.
Az �ton szerencs�re nem kellett a szekereken z�tyk�l�dn�m, lovagolhattam. Nagylelk� volt m�r maga az is, hogy v�laszthattam.
Szinte r�gt�n indul�s ut�n maga mell� h�vatott. Hazai t�jakon ment�nk kereszt�l, k�rdez�sk�d�tt. N�pem nyelv�n sz�lt hozz�m, el�sz�r hallottam a mi nyelv�nk�n besz�lni. Tudtam, hogy �rti a szavunkat, de a t�rgyal�sokon nem haszn�lta a tud�s�t. Persze, � volt a gy�ztes h�d�t�, saj�t nyelv�n besz�lt, idegenek csak tolm�cson kereszt�l sz�lhattak hozz�. Nem �ltem a nagyvonal�s�g�val �n az � nyelv�n v�laszoltam. Meglep�d�tt, amikor el�sz�r sz�laltam meg �gy, de nem v�ltott. Tov�bbra is k�t nyelven besz�lgett�nk: � az eny�men, �n az �v�n.
Eleinte a t�jat k�rdezte, a vid�k nev�t, amin �ppen kereszt�l haladtunk, az esetleg hozz� f�z�d� reg�ket, az emberek hagyom�nyait, mes�it. Nagyon sokat k�rdezett, eg�sz �ll� nap v�laszolgattam. M�g este is, amikor t�bort �t�tt�nk, a vacsora alatt egyfolyt�ban besz�lgett�nk. Elf�radtam. M�g reggel is f�radt voltam, pedig � �jra faggatott. Eleinte m�g megpr�b�ltam apr�l�kosan v�laszolgatni neki, de amikor el�sz�r �reztem, hogy kisz�rad a sz�m, kics�szott bel�lem a k�rd�s:
- Mi�rt nem mes�lsz te is a n�pedr�l?
R�m sem kellett n�znie azokkal a ves�kbe l�t� szemeivel, azonnal feleszm�ltem, hogy t�ll�ptem a megengedett hat�rt.
- Bocs�ss meg, uram! - hajtottam le a fejem v�rv�r�s arccal.
- Mi�rt �rdekel t�ged az �n n�pem? - k�rdezte. M�ly hangj�t�l az els� pillanatt�l fogva l�db�r�z�tt a h�tam. Most is. M�g ink�bb zavarba j�ttem t�le, ez�rt lehet, hogy nem azt v�laszoltam, amit illend� lett volna.
- Hiszen k�ztetek kell ezut�n �lnem - hebegtem. - Idegen vagyok.
Sz�tlanul n�zett r�m, �n pedig �jabb bakl�v�sem ut�n azt sem tudtam, �l� vagyok-e, vagy holt.
- Igaz - b�lintott egy id� ut�n. - Nem �rt megismerkedni azoknak a szok�saival, akik k�z�tt ezut�n �lni fogsz. Nos, mire vagy k�v�ncsi?
Meglepetten kaptam fel� a fejem, de komolyan besz�lt, csak a szeme sark�ban b�jt meg valami halv�ny mosolyg�s.
- Mindenre - bukott ki bel�lem az �jabb udvariatlans�g. �s � mes�lni kezdett. Az a nap az � elbesz�l�seivel telt el.
Harmadnap nem k�retett maga mell�. Szek�ren kellett utaznom, d�szes ruh�ban, fel�kszerezve. A nap m�g nem �rt zenitj�re, amikor meg�rkezt�nk az egyik v�r�ba. El�l ment, fekete p�nc�lban, teljes fegyverzetben, csak z�szl�viv�i �s test�rs�ge egy r�sze el�zte meg. Gyalog mentem m�g�tte, �gy mutogattak k�rbe, mint valami k�l�nleges �llatot. �n m�g�ttem a d�san megrakott szekerek, alig b�rtak szinte haladni az arany, ez�st, sz�rm�k, �s egy�b kincsek s�lya alatt. Tudtam, a gy�ztes t�r haza �v�i k�z�, �s musz�j megmutatnia, mi�rt hullajtott�k a f�rfiak a v�r�ket, mi�rt v�rja hi�ba oly sok asszony a f�rj�t, fi�t.
Megk�pk�dtek volna, de test�rs�ge szorosan k�rbevett. �gy is megdob�ltak. Romlott z�lds�g, z�ptoj�sok cs�f�tott�k reggel m�g hib�tlanul d�szes �lt�z�kemet. Csak mentem, nem n�ztem semmi m�st, mint a lova far�t, �s egy arcizmom nem rezd�lt sem a fel�m z�poroz� toj�sok, sem a s�rt�sek miatt.
V�rosr�l v�rosra j�tszottuk el ezt a sz�nj�t�kot. V�rosai k�zel voltak egym�shoz, nem besz�lgethett�nk �tk�zben. A vacsor�kon pedig el�lj�r�i k�t�tt�k le, �s noha nekem is r�szt kellett vennem ezeken a lakom�kon, egy sz�t sem sz�lhattam hozz�.
V�gre el�rkezt�nk a f�v�ros�ba. A megal�z� bevonul�s ut�n nem t�r�dtek t�bb� velem. Nyugodtan m�szk�lhattam ak�r a v�r el�tti v�rosk�ban is, innent�l m�r az � foglya voltam, semmi t�bb. M�g j� kapcsolatom is kialakult nem egy �russal. Nekem tett�k f�lre a legszebb port�k�jukat, �s nekem engedtek a legt�bbet az �rb�l, pedig nagyon rosszul tudok alkudni. Kedveltem ezeket az egyszer�, de j� sz�nd�k� embereket.
� pedig tov�bbra is ig�nyt tartott a t�rsas�gomra. Minden nap �ssze�lt f�embereivel, meghallgatta, mi t�rt�nt a birodalomban, �s int�zkedett, ha valahol fennakad�s t�rt�nt az �let mindennapos menet�ben. M�r akkor felfigyeltem r�, hogy fiatal kora ellen�re milyen b�lcsen szervezte meg birodalma �let�t. Csod�latom akkor sem cs�kkent, amikor megtudtam, milyen seg�ts�get kapott. Akkor is... � szelekt�lt a seg�ts�gben! A d�nt�s mindig az �v� volt!
Az els� napt�l ott kellett lennem a tan�cskoz�sokon. Emberei kiss� �rtetlen�l n�ztek �ssze jelenl�tem miatt, de nem volt szok�s megk�rd�jelezni az utas�t�sait, ez�rt hamarosan napirendre t�rtek f�l�ttem. Magam sem tudtam, mi�rt rendelt oda, de engedelmesen �lltam a tr�nus�hoz vezet� l�pcs� alj�n, a bal keze fel�l, �s egy�tt hallgattam meg vele a f�embereit. �s amikor hozz�m fordult, el kellett mondanom a v�lem�nyemet.
Eml�kszem az els� alkalomra. �ppen azon vitatkozott k�t f�embere, hogy egy adott partszakaszn�l a kik�t�t b�v�ts�k-e, vagy a haj��p�t�k terjeszkedjenek. J� darabig �kl�re t�masztotta az �ll�t, �gy figyelte a vit�t, majd hozz�m fordult:
- Szerinted melyiknek van igaza?
Hirtelen minden tekintet fel�m fordult, �s �n �reztem, hogyan pirulok el. M�g a hangom is remegett, amikor sietve v�laszoltam:
- Nem tudom, uram.
K�rd�n vonta fel a szem�ld�k�t. Szemmel l�that�an nem el�g�tette ki a v�laszom, �gy h�t gyorsan folytattam:
- Nem tudom, milyen �llapotban van a megl�v� kik�t�, �s hogy mennyi haj�tok van. Azt sem tudom, mik a t�volabbi terveid, kellenek-e hozz� �jabb haj�k. Hogyan tudhatn�m akkor, hogy melyik emberednek van igaza?
Egy darabig csak n�zett, azt�n b�lintott.
- H�t j�rj ut�na! - majd az embereihez fordult. - Adjatok meg az �rn�nek minden t�j�koztat�st! - �s kez�vel intett, hogy az aznapi kihallgat�snak v�ge. �m a kik�t�k �s a haj��p�t�k fel�gyel�je kor�ntsem tekintette lez�rtnak a dolgot.
- �s a d�nt�sed, Uram? - k�rdezte az el�bbi.
- Majd az �rn� v�lem�ny�nek meghallgat�sa ut�n - k�z�lte kurt�n. Hogy emberei erre m�g mindig nem mozdultak, �sszeh�zta szem�ld�k�t. Ez m�r el�g hat�sosnak bizonyult, mindenki kih�tr�lt a teremb�l. �n szok�som szerint meghajtottam magam, majd indultam az oldalajt� fel�, amely a n�i rezidenci�k fel� vezetett.
- Ne arra! - sz�lt ut�nam. Megfordultam. Afel� az ajt� fel� intett, amerre emberei t�voztak. Ism�t meghajtottam magam, majd arra indultam. Az el�csarnokban m�r v�rtak a fel�gyel�k. Bizalmatlanul m�regettek, �s nem titkolt�k megvet�s�ket. Tess�k-l�ss�k elmondt�k, hogy milyen a kik�t�, a haj��p�t� m�hely, �s az a partszakasz, ami a vita t�rgya volt. Ezzel elint�zettnek tekintett�k az �gyet, tov�bbi k�rd�seimre nem v�laszoltak. �rz�keltett�k velem, hogy feleslegesnek tartanak. Bizonytalanul felvetettem, hogy szeretn�k sz�t is n�zni ezeken a helyeken, �s n�h�ny munkavezet�vel besz�lni, de erre m�r a fel�gyel�k felh�borodtak, �s nyomat�kosan megk�rtek, hogy a tov�bbiakban ne tartsam fel azokat, akik dolgoznak is. �gy h�t k�nytelen voltam dolgom v�gezetlen�l visszat�rni a szob�mba. Pergament �s penn�t vettem el�, hogy lejegyezzem, amire m�g eml�keztem a magyar�zatokb�l. Nem volt sok. �s f�leg ahhoz volt nagyon kev�s, hogy �tl�ssam a dolgokat, �s �rtelmes tan�csot tudjak adni. �reztem, sok m�lik azon, ha most megbukok. Nem kev�s b�tors�g kellett hozz�, hogy felkerekedjek, �s kihallgat�st k�rjek t�le. Ajt�n�ll�i el�sz�r be sem akartak engedni, hiszen a szieszta ideje volt, de hat�rozott fell�p�semnek h�la, m�gis megnyitott�k el�ttem az addig keresztben �ll� d�rd�kat.
K�t �gyasa t�rsas�g�ban fogadott. Selyem k�nt�se f�lig nyitva volt, l�tni engedte sz�r�s, boltozatos mellkas�t, �s mellkas�n a tetov�l�st, Hamul jegy�t. Tudtam, hogy ott lesz, m�gis, az, hogy � meg sem pr�b�lta eltakarni, zavarba hozott. Les�t�ttem a szemem, �gy �lltam el�.
- Besz�lj! - mondta.
Ism�t meghajtottam a fejem.
- Uram - kezdtem, - nem tudom a parancsodat teljes�teni.
- Mi�rt? - k�rdezte �sszeh�zott szem�ld�kkel.
- Embereid nem veszik j� n�ven, hogy beleokoskodom dolgaikba - v�laszoltam. - A reggeli tan�cskoz�s ut�n mondtak ugyan p�r sz�t, de ez volt minden, amiben sz�m�thattam r�juk. Ez pedig kev�s ahhoz, hogy tiszt�n l�thassam a helyzetet.
- Mi�rt, mit akarsz m�g? - k�rdezte g�nyosan.
- �n csup�n cs�ndes nyugalmat - feleltem halk hangon, les�t�tt szempill�im rejtek�b�l figyelve �t. - De ha m�r azt a parancsot adtad, hogy t�j�koz�djam, �s adjak tan�csot neked, Uram, akkor p�ld�ul l�tnom kellene a haj��p�t� m�helyt. Meg a kik�t�t. �s besz�lnem kellene munkavezet�kkel, hogy melyik munkafolyamat milyen. Mekkora helyet �s mennyi id�t ig�nyelnek.
- �, teh�t mindent tudni akarsz! - simogatta meg fekete szak�ll�t, tal�n, hogy g�nyos mosoly�t eltakarja. De a hangj�t nem tudta eltakarni. Felemeltem a tekintetem.
- Nem akarok mindent tudni, csak azt, ami sz�ks�ges - hangom most is halk volt, szinte suttog�sszer�, de hat�rozott. - �m ha sokallod buzgalmamat, visszavonulhatok.
- Sokallom? - k�rdezte, �s hangja m�g mindig g�nyos volt.- N�zd ezeket az asszonyokat - mutatott �gyasaira. - �k be�rik azokkal az ismeretekkel, amiket a f�rfiak adnak nekik.
- Amit k�v�nsz t�l�k, ahhoz az, gondolom, �ppen el�g - feleltem.
- Teh�t t�led t�bbet k�v�nok - nem k�rdezte, mondta.
- T�lem csak m�st k�v�nhatsz - v�laszoltam hat�rozottan, elfeledkezve helyzetemr�l.
Belen�zett a szemembe. Ez volt az els� alkalom, hogy szembe tal�ltam magam a fekete �rv�nnyel. De nem ismertem, nem szerettem �t m�g annyira, �s akarva-akaratlanul betolakodott l�t�sz�gembe Hamul jegye. N�m�n v�vtuk meg p�rbajunkat. Nem tudni, ki gy�z�tt volna, ha egyik �gyasa nem veri le v�letlen�l az egyik t�lat. A d�szes bronz t�l nagy cs�r�mp�l�ssel esett a f�ldre, mi pedig mindketten oda kaptuk a tekintet�nket. Az alm�k szertegurultak a f�ld�n, az �gyas pedig megszeppenten n�zett ur�ra. � egy pillanatig d�h�sen meredt a fiatal n�re, azt�n ism�t r�m tekintett. �n azonban ekkor m�r �jra les�t�ttem a szemem, fejem kiss� al�zatosan meghajtottam.
- J�! - hallottam inger�lt hangj�t. - Int�zkedem, hogy mindent megtudhass, amit csak akarsz!
- K�sz�n�m, Uram! - rebegtem, �s f�hajt�s ut�n t�voztam. �reztem a h�tamban a pillant�s�t.
M�g aznap d�lut�n egy talpraesett de�k keresett fel. Egy �r�s volt n�la, az � �r�s�val, hogy parancs�ra minden k�rd�semre k�teles v�laszolni az, akit k�rdezek, �s mindent k�teles megmutatni nekem az, akit felsz�l�tok erre. Magamban mosolyogtam, mert ez a parancs igencsak t�ll�pte a sz�ks�ges m�rt�ket, �s ak�rmilyen c�lra is felhaszn�lhattam volna, de azt is tudtam, hogy ha ezzel pr�b�lkozn�k, az azonnal a f�l�be jutna, �s megtoroln�. Teh�t csup�n a sz�ban forg� �gyre korl�toztam frissen szerzett hatalmamat, �m azon bel�l alaposan kihaszn�ltam. Nyolc napig egyfolyt�ban dolgoztam, azt�n megsz�laltam a tan�cskoz�son, miut�n m�r mindenki mindent elmondott.
- Uram - sz�l�tottam meg fejemet meghajtva. - V�laszoln�k k�rd�sedre: szerintem mindk�t fel�gyel�dnek igaza van.
K�rd�n vonta fel a szem�ld�k�t, mik�zben r�m n�zett, �n azonban nem viszonoztam a pillant�s�t. Pergameneket h�ztam el�.
- Itt vannak a jegyzeteim, hogy megl�v� haj�id k�z�l bizony nem egy alapos fel�j�t�sra szorul, teh�t kell a haj��p�t�knek a hely. �m ahogy �k egyre ink�bb helyrehozz�k haj�idat, kell a kik�t� is.
- De nem lehet egyszerre mindkett�! - fakadt ki a kik�t�k fel�gyel�je.
- De igen - feleltem �jabb pergameneket el�h�zva. - Itt vannak a sz�m�t�sok, hogy milyen m�rt�kben kell osztozkodnotok. �s itt m�g p�r sz�m�t�s, hogy hogyan lehetne megn�velni a rendelkez�sre �ll� helyet.
Egy darabig csak n�zegette a tekercseket, amiket el�be raktam, azt�n egy asztal�rt ki�ltott. Amikor behozt�k, fel�llt tr�nus�r�l, lej�tt a l�pcs�n, �s kiter�tette az asztalra az �sszes pergament. �r�kon kereszt�l tette fel �jabb �s �jabb k�rd�seit. M�g szerencse, hogy nemcsak nekem, hanem a fel�gyel�knek is. �gy is kisz�radt a sz�m, elf�radtam a folyamatos koncentr�l�sban, hiszen a fel�gyel�k meglehet�sen rosszindulat�ak voltak ir�nyomban: mindketten azt hitt�k, ellen�k besz�lek. V�g�l Urunk megel�gelte az elm�letet, elindult a parthoz. Mi ut�na.
M�r r�gen elm�lt d�l, eb�d persze sz�ba sem ker�lt, pedig �n izgalmamban nem reggeliztem, �s el�z� este is csak csipegettem a vacsor�n�l. M�sok is hi�nyolt�k az eb�det, de csak magukban, hangosan nem mert�k sz�v� tenni. Urunk a parton is egyfolyt�ban k�rd�seket tett fel, a pergamenekre v�zolt �j�t�sokat pr�b�lta odak�pzelni a majdani val�s�gos hely�kre. B�r els�sorban sz�razf�ld�n voltak harcos n�p, a tenger mellett �ltek, teh�t nem lehettek haj�ik ir�nt sem k�z�mb�sek. Fontos volt h�t a d�nt�s, �s fontos volt, hogy mindk�t fel�gyel� meg�rtse, mindkett�j�k megkapja, amit akar. Urunk nem sajn�lta sem a saj�t, sem az �n id�met r�sz�nni erre.
V�g�l - �gy l�tszik - siker�lt. A palot�ba vissza�rve m�r alig v�rtam, hogy visszavonulhassak a szob�mba, de � mag�val cipelt a saj�t rezidenci�j�ba. M�dszereimr�l faggatott, miket n�ztem meg, kikkel besz�ltem, �s f�leg, hogy mi�rt pont azt n�ztem meg, �s mi�rt pont azokkal besz�ltem. Menet k�zben r�ngatta le mag�r�l poros ruh�it, �s sz�rta szanasz�t a padl�n. Mire medenc�j�hez �rt, m�r csak egy �gy�kk�t� maradt rajta. Azt hittem, enn�l meg is marad, mert az asztal f�l� hajolt, �s felkapott egy alm�t. De t�vedtem. Egy mozdulattal szabadult meg az �gy�kk�t�t�l, �s m�g odavetett egy k�rd�st nekem, miel�tt beleharapva az alm�j�ba oda�llt volna a mosd�helyre. �gyasai - �gy l�tszik, egyszerre mindig csak kett� �llt rendelkez�s�re - m�ris �nt�tt�k r� a vizet, gyeng�d k�zzel illatos szappanokat d�rzs�ltek izmos test�re.
�n zavarba j�ttem. Nem v�laszoltam. Hallgat�somra megfordult, mert addig h�ttal �llt nekem, �s �jra feltette a k�rd�s�t. �reztem, hogy ez is egy pr�ba, �gyhogy er�t vettem magamon, megk�sz�r�ltem a torkom �s v�laszoltam. Most az egyszer �n kerestem a tekintet�t, hogy ne kelljen mez�telen test�t l�tnom, noha tudtam, ez vesz�lyes.
- Mi�rt nem v�laszolt�l az el�bb? - k�rdezte.
- A sok besz�dt�l kisz�radt a sz�m, Uram - v�laszoltam kiss� rekedt hangon.
Eltolta mag�t�l �gyasait, az asztalk�hoz l�pett, �s bort �nt�tt az egyik poh�rba, amit fel�m ny�jtott.
- Tess�k, igy�l!
Megr�ztam a fejem.
- K�sz�n�m, nem k�rem!
- Nem? - ism�t �sszeh�zta szem�ld�k�t. Azt�n egy gy�ny�r� f�rt sz�l�t emelt fel. - Akkor tess�k, egy�l!
- K�sz�n�m, semmit sem k�rek! - r�ztam meg ism�t a fejem.
- Mi�rt nem? - k�rdezte. - Az �n kezemb�l nem fogadsz el semmit?
- Nem, Uram - v�laszoltam halkan, - csak m�g nem tiszt�lkodtam, addig pedig nem k�v�nok �telt venni magamhoz.
- H�t akkor gyere, tiszt�lkodj! - intett. Nem mozdultam, csak a szem�t n�ztem tov�bbra is. �s a fekete �rv�ny elkezdett h�zni.
- Gyere h�t! - intett ism�t h�v�n fel�m. M�ly hangja szinte dorombolt, szeme �rv�nylett. Sz�d�ltem...
- Nem - hallottam a saj�t hangomat, �s ez magamhoz t�r�tett. Az � szeme �sszesz�k�lt, arca megr�ndult, mintha korb�ccsal v�gtam volna v�gig rajta.
- F�lsz tal�n, hogy megl�tom rajtad Orla jegy�t? - hangja imm�ron �lesen csend�lt.
Teh�t tudja. Legbel�l sejtettem valami hasonl�t, nem lep�dtem meg igaz�n.
- L�tt�l m�r olyat, nem? - az �n hangom is h�v�s volt.
- L�ttam - v�laszolt g�g�sen. - M�g teljes jegyet is.
Teh�t azt is tudja, hogy az eny�m nem teljes. Agyam hidegen m�k�d�tt, mik�zben megpr�b�ltam kider�teni, hogy ki lehetett az �rul�m, de testem k�zben l�zasan remegett. Itt van h�t az els� igazi megm�rettet�s!
- Hamul jegye rajtad is hi�nyos - siker�lt meg�riznem hangom h�v�s jelleg�t. M�g csak nem is remegett.
- Lehet, hogy t�l sokat tudsz - az � hangja fenyeget� volt, ahogy fej�t magasra emelve, g�g�sen tekintett le r�m.
- Mindig ezt v�god a fejemhez - v�laszoltam nyugodtan. - Pedig ez a tud�s logikus. Mindkett�nk�n hi�nyos a jegy, hiszen fejedelmi csal�d tagjai vagyunk. Mi nem v�lhatunk papokk�, csak elk�telezettekk�.
- Ezt �gy mondod, mintha a csal�dod teljesen Orl�hoz tartozna - g�nyol�dott. - Pedig n�v�reiden m�g hi�nyosan sincs az istenn� jegye. �k nem az elk�telezettjei. �s rajtad m�g hi�nyosabb a jegy, mint m�s elk�telezetteken.
Kit�l tudhatja? - �tl�tt fel bennem ism�t a k�rd�s. De nem volt id� most ezen t�prengeni.
- A te jeled is kevesebb, mint m�s k�v�l�ll�kon - v�gtam vissza.
- Honnan veszed? - most m�r ny�ltan fenyeget� lett. - Csak a beavatottak l�thatt�k Hamul teljes jegy�t! Mit keresett volna Orla szuk�ja egy szertart�son?
- Megvannak a m�dszereink - feleltem h�v�sen.
K�t l�p�ssel termett el�ttem. Megragadta k�nt�s�met, �s egy r�nt�ssal let�pte r�lam. �gyasai felsikoltottak, ahogy megl�tt�k a jegyet k�t keblem k�z�tt. Neki csak hideg lett a tekintete. Megpr�b�lta meg�rinteni, de v�delmi k�r�m eltasz�totta t�lem. �m nem rep�lt m�tereket, mint tette volna m�s, csak h�tra t�ntorodott egy l�p�st.
- Teh�t ez�rt! - mondta. - Mert boszork�ny vagy, �s nincs sz�ks�ged r�!
- Te pedig var�zsl� - nyugt�ztam �n is az �j ismeretet. - Ez�rt nem kell neked Hamul teljes v�delme!
Egy darabig sz�tlanul m�regett�k egym�st, azt�n � elfordult. Visszament a mosd�helyre.
- Vizet! - f�rmedt a l�nyokra, akik b�nultan �lltak az esem�nyek hat�s�ra. Inger�lt hangj�ra r�m�lten kapt�k �ssze magukat. Langyos v�zzel �bl�tett�k le uruk test�r�l a szappant. Megr�zta a fej�t, hossz�, fekete haj�b�l s�r�n permetezett a v�z mindenfel�.
Bel�pett a medenc�j�be, �s azonnal a delfint �br�zol� szoborhoz siklott, amely sz�j�b�l k�pte a vizet. Nem n�zett r�m, mik�zben k�rdezte.
- Ap�d tudja, hogy Orla h�ve vagy?
A k�rd�sb�l l�ttam, hogy nem egyhamar enged t�vozni. Mivel �lt�z�kemet am�gy is let�pte r�lam, �n is odamentem a mosd�helyhez. Az �gyasok �gy h�z�dtak f�lre t�lem, mintha pestises lenn�k, engem nem szolg�ltak ki. Nem j�ttem zavarba, magam mosdottam le. Ut�na megittam a poh�r bort, �s felkaptam azt a bizonyos sz�p f�rt sz�l�t, �s k�nyelmesen falatozva ereszkedtem a medence viz�be. Eg�sz id� alatt �reztem magamon a tekintet�t, de nem s�rgetett a v�lasszal.
Oda�rtem mell�. Le�ltem a delfin m�sik oldal�ra.
- Nem tudja - mondtam v�gre. - � nem hitt soha semmif�le istenben, csak �nmag�ban.
- Akkor nehezen viselhette el a veres�get - jegyezte meg ironikusan.
- M�g ann�l is nehezebben - b�lintottam. - Gondolom, nem �n leszek az els�, akit�l hallod: fejek hullottak akkor, hogy ne �nmag�t kelljen hib�ztatnia.
Nem ford�tottam fel� a fejem, de l�ttam a szemem sark�b�l az arc�n �tsuhan� kegyetlen mosolyt. Igen, nem �n voltam az els� h�rforr�sa.
- Akkor csup�n a v�letlen m�ve, hogy m�gis t�ged adott t�szul? - k�rdezte.
- Mit mondtak a k�meid? - k�rdeztem vissza.
- A k�rd�seimre v�laszt szoktam kapni - n�zett r�m d�lyf�sen.
- �n is - n�ztem r� magam is. Tekintet�nk felszikr�zott, de kis f�lmosollyal folytattam: - �m te k�rdezt�l el�bb, �gyhogy a v�laszt is te hallod el�bb.
Hat�rozottan meglep�d�tt, pedig igyekezett eltitkolni.
- Ha Orl�hoz f�z�d� viszonyomat n�zz�k - kezdtem bele, - v�letlen, hogy r�m esett a v�laszt�sa. Ha azonban azt, hogy engem soha nem kedvelt, akkor ehhez a v�letlennek semmi k�ze. Egyszer�en �r�lt, hogy elt�vol�that a k�zel�b�l, �s roppant ravasznak �rezte mag�t, hogy olyan t�szt ad neked, aki neki nem jelent visszatart� er�t. �s mit jelentettek a k�meid? - ism�teltem meg a k�rd�semet �rtatlan arcot v�gva.
- Tudtam, hogy nem kedvel - v�laszolt vontatottan. - Azt is siker�lt megtudnom, hogy Orla h�ve vagy. De arra nem siker�lt r�j�nn�nk, hogy a k�t t�ny k�z�tt van-e �sszef�gg�s. Ezek szerint ugyan nincs, �m ap�d m�gsem v�laszthatott volna rosszabbul.
- Az att�l f�gg - kaptam be az utols� szem sz�l�t. Kicsit t�tov�n n�ztem sz�t, mit tegyek a csum�val, de � kivette a kezemb�l, �s kihaj�totta. Term�szetesen az egyik �gyasa azonnal eltakar�totta. Nekem nem tette volna meg. - Att�l f�gg - folytattam. - Ha azt n�zz�k, hogy ezzel siker�lt v�gk�pp maga ellen harag�tania t�ged, val�ban nem v�laszthatott volna rosszabbul. �m ha azt, hogy id�t nyert velem, akkor ez neki is szerencs�s v�laszt�s volt.
- Id�t, m�g tiszt�ba nem j�v�k veled? - k�rdezte, mik�zben vizet locsolt a saj�t mellkas�ra. - Ez nem volt olyan t�l sok id�. Mi�ta vagy itt? Egy h�napja? Kett�? Ez kev�s, hogy egy ellent�mad�st megszervezzen.
- Ap�m bolond, de nem ostoba - feleltem. - Nem fog ellened t�madni, mert tudja, hogy abba belebukna. De megmentheti tekint�ly�nek marad�k�t saj�t h�vei el�tt. Nagylelk� megad�si felt�teleket dikt�lt�l, ett�l � m�g lehet �r a saj�t szem�tdombj�n.
- Lehet - b�lintott. - Csak fizesse a sarcot.
- Fizetni fogja - mondtam. - Nem kock�ztat. De ezt � nemigen fogja meg�rezni. Majd a kisemberek.
- Ez mindig, mindenhol �gy van - �llap�totta meg k�z�mb�sen.
- Term�szetesen. De ezzel nem teszed magad n�pszer�v� a k�zn�p k�z�tt. �s a s�gorom, id�sebbik n�v�rem f�rje bolond is, �s ostoba is.
- �gy �rted, � fog r�m t�madni? - n�zett r�m.
- Ne mondd, hogy �js�got mondok neked ezzel - feleltem. - Ap�m csak addig �lhet, m�g a s�gorom �gy nem gondolja, hogy a n�p m�r el�gg� gy�l�l t�ged. Ez�rt kapott id�t �ltalam az ap�m. A saj�t �let�hez. Viszont az rajtunk m�lik, hogy mennyi lesz ez az id�.
- Rajtunk? - emelte fel a szem�ld�k�t. - Tal�n rajtam!
Nem v�laszoltam, csak mosolyogva kisiklottam a l�pcs�h�z.
- Nem mondtam, hogy t�vozhatsz! - csattant fel m�g�ttem.
- H�t akkor itt az ideje, hogy mondd! - feleltem vissza sem n�zve. Felkaptam egy selyem k�nt�st, amit � szokott mag�ra �lteni f�rd�s ut�n. J�csk�n nagy volt r�m, de ez most nem �rdekelt. �sszeh�ztam magamon, azt�n meghajoltam.
- �r�m sz�momra, Uram, hogy rendelkez�sedre �llhattam - mondtam, �s otthagytam. Nem kellett a fejemet oldalra ford�tanom, hogy tudjam, ajk�n �sszeesk�v� kis mosollyal tekint ut�nam.
�s onnant�l kett�s j�t�kot j�tszottunk. M�sok el�tt tov�bbra is a t�sza voltam, b�r el kellett ismerni, igen nagy kegyben �ll� t�sz, n�gyszemk�zt azonban ellenfelek, akik egyfolyt�ban birk�znak egym�ssal. Ellenfelek, �s nem ellens�gek. Birk�ztunk, �s nem �ld�k�lt�nk. Pedig minden okunk meg lett volna r�. Orla az �let, Hamul a hal�l istene. �n Orla, � Hamul h�ve volt. R�ad�sul m�s-m�s n�p gyermekei voltunk, olyan n�pek�, akik eddig �lt�k egym�st, �s mindketten tudtuk, tov�bbi �ld�kl�sre k�sz�lnek. �m � is, �n is t�l n�zt�nk n�p�nk�n. Mi tudtunk valamit, amit m�sok nem. Ez a k�z�s titok tett minket t�rsakk� minden ellent�t�nk dac�ra.
K�t �v telt el. K�t, kem�ny munk�val elt�lt�tt �v. A birodalom z�kken�mentes mindennapjainak ir�ny�t�sa mellett titokban k�sz�lni kellett a h�bor�ra, �s cselt cselre sz�ni, hogy megpr�b�ljuk elker�lni azt. Nem siker�lt...
S�gorom sz�vets�get k�t�tt a nom�dokkal. Ez nem kis teljes�tm�ny volt t�le, mert a fejedelmi korona ekkor m�g ap�m homlok�t d�sz�tette, �s a nom�dok rendk�v�l sokat adnak az ilyesmire. S�gorom m�gis lek�zd�tte az akad�lyt. Sok t�mogat�ja akadt sz�l�haz�mban - �s a birodalomban, ahol az �n Uram �lt a tr�nuson...
K�t �v m�lt�n meghalt ap�m. Hirtelen hal�l�t sok mindennel magyar�zt�k, de a bennfentesek tiszt�ban voltak azzal: s�gorom m�rgeztette meg, az �j fejedelem.
Nem szerettem ap�mat, m�gis megsirattam, hiszen az ap�m volt, �s megsirattam, mert tudtam, hal�la t�bb bajt hoz, mint �lete hozott valaha is. De m�g meg sem gy�szolhattam tisztess�gesen, amikor fut�r j�tt: s�gorom, a fejedelmem haza rendelt, f�rjhez kellett mennem az egyik nom�d t�rzsf�n�k�cske fi�hoz, ezzel is er�s�tve a sz�vets�get. Nomeg hogy elv�lasszon Uramt�l... Helyettem saj�t kisl�ny�t aj�nlotta fel t�szul. A kisl�ny t�z �ves, �s sz�let�se �ta beteges. S�gorom annyira sem tartja, mint valaha ap�m engem.
Az aj�nlat diplom�ciai �rtelemben el�ny�s, el�ny�sebb, mint a r�gi fel�ll�s. �n az �j helyzetben egy szinttel lejjebb l�ptem, m�r csak a jelenlegi fejedelem s�gorn�je vagyok, nem a l�nya, �s a felaj�nlott t�sz egy szinttel felettem �ll. El kellett ismern�nk, s�gorom nagyon finom h�l�t sz�tt! Vagy ami m�g val�sz�n�bb, ez�ttal megfelel� tan�csad�kkal vette k�r�l mag�t. Uram �gy csak abban az esetben tarthat vissza, ha feles�g�l k�r. Ezzel azonban k�t�vi munk�nk veszne k�rba. K�t �ve dolgozunk azon, hogy �n legyek a konfliktus k�z�ppontja, nem maradhatok...
Ezt � is tudja. Ugyan�gy, mint �n. De f�lt, �s ez�rt nem akar elengedni. A k�vetek m�r egy �ll� hete zab�lnak a palot�ban az � kont�j�ra, kis unokah�gom m�r kezd megbar�tkozni �j k�rnyezet�vel - j�t tesz neki a tengeri leveg�! -, �s mi m�g mindig birk�zunk egym�ssal.
Mindez vill�mk�nt cik�zik �t az agyamon. �, hiszen nekem is k�nnyebb lenne, ha maradhatn�k, mennyivel k�nnyebb! Mi�rt is k�rt meg? Hiszen megbesz�lt�k, hogy ezzel nem b�s�tjuk egym�st... M�ly leveg�t veszek, �s ell�k�m magam az ablakp�rk�nyt�l. Egyenes der�kkal indulok el a k�vetek fel�. Hallom a h�tam m�g�tt Uram l�pteit, de tudom, m�r nem tud utol�rni, csak ha futna. De nem fog futni.
A deleg�ci� tagjai k�nyelmesen hever�sznek a vend�g-terem kerevetein. Sz� se r�la, Uram tudja, hogyan kell meg�des�teni vend�gei napjait. J�tt�mre hevesen igyekeznek felt�p�szkodni, �s t�rdet hajtani el�ttem. A k�vet el�ttem t�rdepel le. Megengedem, hogy megcs�kolja a kezemet.
- A birodalom Ura enged�lyt adott a t�voz�somra - mondom neki. - Holnap indulhatunk.
- �rtettem, hercegn� - hajt fejet a k�vet, nem eg�szen al�zatoss�gb�l, hanem hogy ne l�ssam, bosszankodik, mert el kell hagynia a j�l�tet.
- K�sz�ljetek! - n�zek v�gig a lehajtott fejeken. - Kor�n reggel lesz az indul�s!
Azzal otthagyom �ket. Kifel� j�tt�mben kis h�j�n beleszaladok Uramba. Tudom, minden sz�t hallott, el�rulja a szeme. Nem nehez�tem meg magamnak a b�cs�z�st, n�m�n megyek el mellette...