2. fejezet

K�t �ve j�ttem v�gig ugyanezen az �ton. �, mennyire szorongtam akkor, pedig nyugodt �letbe meneteltem, �s mennyire nyugodt vagyok most, mikor vihar k�zeledik fel�m! Orla �s Hamul adja, hogy szembe tudjak sz�llni a viharral! Orla �s Hamul adja! �s Mesme, a Teremt�...
Tov�bb tart az �t, mint idefel�, mintha a k�vets�g tagjainak nem akar�dzna hazat�rnie. M�g tov�bb tartana, de �n nem engedem. S�rget a tennival�, �s v�gyom vissza Uramhoz. Az utols� napokban meghajtom h�t �ket, hogy igyekezzenek. Nem mernek velem ellenkezni. Hercegn� vagyok.
H�la Uramnak, tudom, hogy csak id�sebbik n�v�remmel tal�lkozhatok. Ifjabbik n�v�rem a hegyekben �l, �ll�t�lag gy�nge eg�szs�ge miatt, val�j�ban sz�m�zet�sben. Ap�m hal�l�t nem sokkal k�vette az � f�rj�nek hal�la, fia pedig, aki szerencs�tlens�g�re hamarabb mer�szelt megsz�letni, mint id�sebbik n�v�rem fia, sajn�latos balesetben megnyomorodott a jobb kez�re. Nyomor�k soha nem ker�lhet n�pem tr�nus�ra...
Sz�vemben sz�nalom �l a gyermek �s az anyja ir�nt, b�r �k alighanem nem k�rn�nek bel�le. Soha nem d�lt k�zt�nk a rokoni szeretet.
Id�sebbik n�v�rem is h�v�sen fogad. L�tszik rajta, hogy a k�t �v alatt egyszer sem vesztegette arra az idej�t, hogy r�m gondoljon. Most sem tette volna, ha f�rje nem szemel ki politikai sakkj�tszm�ja egyik b�buj�nak. S�gorom �gy m�r v�gig, mint a lovat szok�s a v�s�rokon. B�r mindegy, milyen a k�ls�m, rangom el�g, hogy el lehessen adni.
- Sz�vem �rvend, hogy v�gre itthon l�thatunk! - mondja. Ajk�t mosolyra h�zza, de m�g soha nem l�ttam embert ilyen hideg szemmel mosolyogni.
- Uram - hajlok meg el�tte, - nekem is �r�m, hogy �jra l�thatlak t�ged �s n�v�remet!
- Az egyetlen, amely elb�s�t - folytatja, - hogy ez�rt le�nyomt�l voltam k�nytelen megv�lni!
- Nagyon kegyes vagy hozz�m, uram - hajlok meg ism�t. - T�ls�gosan is kegyes! Ekkora �ldozatot �n meg sem �rdemlek!
- Az �ldozat val�ban f�jdalmas - mondja, �s szem�ben nyoma sincs semmif�le f�jdalomnak. - �m le�nyom m�g nem tudja orsz�gunkat akk�nt szolg�lni, ahogy azt t�led v�rjuk!
- Milyen szolg�latr�l lenne sz�, uram? - k�rdezem tiszteletteljes k�v�ncsis�ggal, noha t�k�letesen tiszt�ban vagyok mondanival�j�val.
Egy kis hat�ssz�netet tart, gondolom, hogy engem puh�tson. Ha akarn�k, sem tudn�k kedv�ben j�rni, de nem is akarok beijedtnek l�tszani. Ahogy ott �llok el�tte, tiszteletteljesnek �s nyugodtnak l�tszom. Bel�l m�st �rzek. Er�vel fojtom el e p�khendi kis mitugr�sz ir�nt �rzett haragomat. M�g nincs itt az ideje, hogy megleck�ztessem. M�g nincs.
Feld�h�ti, hogy nem ijedek meg. V�gre megsz�lal.
- �rdek�nk, hogy j�ban legy�nk nom�d szomsz�dainkkal - csak a szavak diplomatikusak, � maga nem, ahogy mondja, szinte k�pi �ket. - Nemr�giben siker�lt vel�k �r�k bar�ts�gi szerz�d�st k�tn�nk. �m ezt a szerz�d�st meg is kell pecs�telni, hogy igaz�n megszeghetetlen legyen!
�jabb sz�netet tart, �m �n most sem sz�lalok meg. K�nytelen folytatni a monol�gj�t.
- Tudhatod, hogy ilyen esetekben az uralkod� csal�dok k�z�tt h�zass�got szoktak k�tni. Mindk�t r�szr�l nagyra tartott szem�lyek hozz�k meg ezt a szolg�latot, hogy fontos legyen mindenkinek a b�ke betart�sa. Mert ez szolg�lat, legal�bb is eleinte, am�g az �rintett felek k�z�tt meg nem sz�letik a szerelem. De ha ez m�gsem k�vetkezne be - v�lik a hangja kenetteljess�, - akkor is ott van a vigasztal� tudat, hogy az illet� a k�teless�g�t teljes�ti n�pe ir�nt! Mert nek�nk, az uralkod�nak �s csal�dunknak k�teless�geink vannak n�p�nk ir�nt! Csak az alacsony sorban �ll�k l�tj�k �gy, hogy �let�nk gondtalan, de ez f�jdalom, nem �gy van!
Gondosan �gyelek r�, hogy tekintetem m�g csak v�letlen�l se t�vedjen n�v�rem arc�ra, a szemem sark�b�l azonban �gy is l�tom, mik�nt �l ki r� az undorral elegy f�lelem. Gondolom, nem el�sz�r hallhatott ilyen �s ehhez hasonl� fellengz�s sz�zatot f�rj�t�l, �s k�zben tudja, miket m�vel a val�s�gban. S�gorom nem csak bolond �s ostoba, hanem �r�lt is, kegyetlen, v�rszomjas alak, aki im�dja a v�rt �s a k�nt. Mi�ta � lett a fejedelem, n�v�rem, aki csup�n eszk�z volt az �h�tott c�l el�r�s�hez, felesleges ny�gg� v�lt, �s �lete innent�l egy percre sem volt biztons�gban. Vajon neki is kenetteljesen papolni fog, miel�tt meg�li? Kedve biztos lenne hozz�, �m alkalma nem nagyon k�n�lkozhat r�, hiszen k�ssel nem �lheti meg asszony�t, csak lass� m�rget haszn�lhat...
Mik�zben ezek villannak �t agyamon, s�gorom el�rkezettnek l�tja az id�t, hogy k�z�lje velem a l�nyeget.
- Teh�t �gy egyezt�nk meg a k�nnal, hogy az unoka�ccse �s te fogod megpecs�telni n�peink k�z�tti meg�llapod�sunkat! - A kenetteljes p�tosz most sem hi�nyzik a hangj�b�l.
Meghajtom magam.
- �, uram, micsoda kit�ntet�s! - mondom. - Nem is tudom, mivel �rdemeltem ki ezt a kegyet!
L�tom az arc�n, hogy ellenkez�st v�rt. Megd�bben, �mleng�semet hallv�n. V�g�l er�t vesz mag�n, sz�j�t k�nyszeredett mosolyra h�zza.
- Nagyszer�! - pr�seli ki mag�b�l. - L�tom, hogy a t�vol t�lt�tt id� nem �lte ki bel�led a n�ped ir�nt �rzett k�teless�gtud�sod!
- Nem, uram! - feleltem. - Mindig tudtam, hogy mivel tartozom n�pemnek. �m...
- �m? - csap le moh�n befejezetlen mondatomra.
- �m nem hiszem, uram, hogy �n lenn�k a megfelel� erre a megtiszteltet�sre!
- Szer�nys�ged dics�retre m�lt� - csillan fel a szeme, - de felesleges!
- Hidd el, uram, ez r�szemr�l nem felesleges szer�nyked�s! - v�laszolom l�tsz�lag p�nikba esve.
- Annak eld�nt�se, hogy ki megfelel� erre a feladatra, �s ki nem, az a mi dolgunk! - jelenti ki megfellebbezhetetlen�l. Kezdi mag�t ism�t elem�ben �rezni.
- K�ts�gtelen - felelem, - de...
- De? - vonja fel a szem�ld�k�t. - Tal�n vitatni mer�szeled d�nt�seinket?
- Dehogy mer�szelem, uram! - felelem r�m�letet sz�nlelve. - De...
- De? - v�g a szavamba d�h�sen. �m tudom, hogy � is csak sz�nlel, ellenkez�sem nagyon is megfelel terveinek. - De? �gy l�tom, kedves s�gorn�m, hogy a birodalomban t�lt�tt id� m�giscsak meg�rtott neked! Hangzatos szavaid ellen�re m�giscsak kihalt bel�led a k�teless�gtudat! Mondjuk, ha csak a fele igaz a mendemond�knak, ez szinte v�rhat� is volt.
- Mif�le mendemond�knak? - k�rdezem.
- Azt rebesgetik, hogy a birodalom ur�nak szeret�je lett�l! - v�gja a szemembe. D�h�m ez�ttal val�di.
- Nem igaz!
- Nem? - g�nyol�dik d�h�m�n. - �! Milyen vehemensen tiltakozol! Lehet, hogy m�giscsak van a mendemond�knak alapjuk? Azt is mondt�k, hogy hozz� akarsz menni a Nagy�rhoz!
- Nem igaz! - ki�ltom �jra. S�gorom ajk�t szennyes mosoly torz�tja el.
- �r�k mond�s: nem z�r�g a haraszt... De hi�ba �lmodozt�l, a Nagy�r nem k�rte meg a kezedet! Csak az �gy�ba engedett, de arra m�r nem tart m�lt�nak, hogy megossza veled a tr�nus�t is!
Fel�tlik bennem a k�p, milyen d�h�s �s egyben f�jdalmas arcot v�gott Uram, mikor visszautas�tottam... Tal�n ez ad er�t, hogy hallgassak.
- Pedig - folytatja - ha belegondolok, m�r ez is nagy s�rt�s! Fejedelmi csal�d tagj�t k�veteli t�sznak �ll�t�lag, de val�j�ban az�rt, hogy megrontsa, elvegye az �rtatlans�g�t! Milyen �rz�s volt, mikor eldobott mag�t�l? - tolja k�p�t az arcomba, k�jesen gy�ny�rk�dve �ltala k�pzelt szenved�semben. - Mikor elengedett maga mell�l, �s te egy cafka szintj�re s�llyedt�l? Egy rongy lett�l, semmi t�bb! Fejedelmi rangod sem �vott meg a cs�b�t�st�l! Azt mondj�k, a szeme k�l�n�sen vesz�lyes... Azzal sz�d�tett el t�ged? Annak nem tudt�l ellen�llni?
Hallgatok. Csak n�zek a szem�be megvet�en. L�tja, hogy nem tud megal�zni, taktik�t v�lt.
- De ne agg�dj! - jelenti ki ism�t kenetteljes hangot meg�tve. - Nem az�rt vagy csal�dunk tagja, hogy egy sz� n�lk�l t�rj�k el megal�ztat�sod! Nagyon t�ved a Nagy�r, ha azt hiszi, sz� n�lk�l t�rj�k el r�mtetteit! M�r nem vagyunk olyan gyeng�k, mint k�t �ve. No �s a t�bbi orsz�g! - szab�lyszer�en eltorzult az arca, ahogy k�jesen fr�cs�gve �br�ndozik. - �k sem fogj�k �lbe tett k�zzel v�rni, hogy az � t�szaik is hasonl� sorsra jussanak. �s m�g sarcot is k�vetel a gaz cs�b�t�! Ha pedig mindny�jan �sszefogunk, neki v�ge! �j fejezet fog ny�lni n�p�nk t�rt�nelm�ben! Innent�l nem mi lesz�nk a megvetett, len�zett vesztesek! Mi fogjuk dikt�lni a felt�teleket! Mi lesz�nk az urak! Ne agg�dj! - fordul hirtelen fel�m. - Senki nem fog t�ged megvetni! Csak mondj el mindent sz�pen!
- Nem cs�b�tott el... - mondom neki nyugodtan.
- Hanem? - h�zza �ssze a szem�ld�k�t haragosan. - Magad dobtak oda magadat, loty�?
- ... hanem Orla elk�telezettje vagyok - fejezem be.
Els�pad a d�ht�l.
- Mi vagy? - k�rdezi rekedten.
- Orla k�vet�je. Hamarosan a papn�je - felelem nyugodtan. - Bocs�ss meg, uram, nem tudtam terveidr�l, ez�rt mertem magam felaj�nlani Orl�nak!
- Hazudsz! - suttogja.
- M�r rajtam van a jegy - hajtom le a fejem.
- Hazudsz! - ezt m�r ord�tja. D�h�sen tekintget ide-oda. V�g�l pillant�sa a n�v�remre esik. - N�zd meg! - �v�lt r�. - N�zd m�r meg, te teh�n!
N�v�rem idegesen pattan fel. Megpr�b�l m�lt�s�gteljesen viselkedni, de gy�nge k�s�rlete elhamvad s�gorom d�h�s tekintet�t�l. Odasiet h�t hozz�m, �s kiss� sz�tt�rja �lt�z�kemet. Ennyi el�g is.
- Rajta van a jegy - fordul f�rj�hez.
S�gorom eszel�sen r�ntja el� t�r�t, �s esik az egyik ajt�n�ll�nak. A szerencs�tlen nem mer v�dekezni, csak a karj�t emeli meg kiss�, mikor a t�r a nyak�ba f�r�dik. Elejti d�rd�j�t, nyak�b�l sz�les sug�rban l�ktet a v�r, ahogy lassan �sszerogy. �m s�gorom nem �ri be ennyivel, �jabb �s �jabb d�f�sekkel s�jtja a haldokl�t. Ha nem d�fi, akkor beler�g. V�g�l egy mozdulattal v�gja el f�lt�l f�lig a szerencs�tlen tork�t. Szabad kez�vel beleny�l az �ldozat seb�be, azt�n lenyalja a kez�r�l a v�rt. K�jesen cuppogva, t�r�t hangosan szimatolva fordul fel�nk. Tekintete olyan, mint egy eszel�s�. N�v�rem r�m�lten ragadja meg a kezem.
- Gyere! - ki�ltja, majd rohanunk kifel�, ahogy a l�bunk b�rja. H�tra tekintve l�tom, ahogy az �r�lt ut�nunk veti mag�t. Szembesz�lln�k vele, de a n�v�rem tov�bb h�z. Elrohanunk a m�sik ajt�hoz, m�r a folyos�n vagyunk, amikor halljuk a h�tborzongat� �v�lt�s�t. M�snap tudjuk csak meg, hogy a m�sik ajt�n�l �ll� k�t �r is �ldozat�ul esett. De mi megmenek�lt�nk.
Nem pr�b�lkozik �jabb t�mad�ssal. Furcsa m�don k�t d�hrohama k�z�tt meglep�en tud mag�n uralkodni, b�r soha nem lehet el�re kisz�m�tani, hogy mikor j�n a k�vetkez� roham, vagy mi v�ltja ki. �s ez az alak n�pem fejedelme!
Engem egy szob�ba z�rnak. Ha k�telyeim t�madtak volna, el�g csak megpr�b�lnom kimenni, az �r�k keresztben �ll� d�rd�ja meggy�z a feltev�sr�l: fogoly vagyok.
N�v�rem csak egyszer l�togat el hozz�m. Egy darabig csak fel-al� s�t�l a szob�ban, azt�n szembefordul velem:
- Jobb lenne, ha nem d�h�ten�d fel t�bbsz�r - mondja fens�bbs�gesen.
- Nem akartam feld�h�teni - v�laszolom higgadtan. - Csak k�rdezett, �s �n v�laszoltam.
- Ellenkezt�l akarat�val. - Kioktat� akar lenni, de megremeg a hangja. - Ezt nem szokta t�rni, l�thattad magad is.
- Azt l�ttam - mondom lassan, - hogy egy d�h�ng� �r�lt �l aty�m tr�nj�n, aki mindenkire vesz�lyes.
- Csak azokra, akik ellenkeznek vele! - tiltakozik, de a tiltakoz�sa er�tlen.
- R�d is vesz�lyes - folytatom nyugodtan. - �s ezt te is tudod. Mi�rt k�ld�tt ide? - k�rdezem. - Mit akar t�lem?
- Honnan veszed, hogy � k�ld�tt? - k�rdezi. D�lyf�ss�ge ism�t sz�nalmas kudarcba fullad.
- Alaposan megdolgozott, mi�ta elmentem innen - m�rem v�gig a n�v�remet. - Valaha er�s volt�l �s f�lelmet nem ismer�. M�ra egy megszeppent birka lett�l.
- Vigy�zz, miket besz�lsz! - csattan fel, �s arc�n felvillan valami r�gi �nj�b�l. De az eg�sz csak egy villan�snyi ideig tart, harciass�g�t ism�t felv�ltja a f�lelem, mely - �gy l�tszik - j� ideje �lland� k�s�r�je lett. - Sok minden megv�ltozott itt, mi�ta elment�l.
- Nem f�lek sem t�le, sem t�led - v�laszolom megvet�en.
- Akkor ostoba vagy - sziszegi. - Ha eszed lenne, igenis f�ln�l!
- Nem rettent a hal�l.
V�gig m�r.
- Vannak dolgok, melyek a hal�ln�l is rosszabbak - suttogja, mintha f�lelmetes titkot osztana meg velem, azt�n sarkon fordul, �s t�vozik. T�bb� nem m�ltat arra, hogy megl�togasson.
�m j�n helyette a f�rje.
Ugyan�gy fel-al� j�rk�l j� darabig, mint a n�v�rem. Amikor szembefordul v�gre velem, h�trateszi a kez�t, �s hint�zik a sark�n.
- A Nagy�r �rt�s�re adtam felh�borod�somat a meggyal�z�sod miatt - kezdi.
- Nem gyal�zott meg - vetem k�zbe, de � oda sem figyel r�m.
- Azonk�v�l az�rt, hogy ut�na kolostorba akart k�nyszer�teni. Orla papn�j�nek! - horkant megvet�en.
- Nem akart kolostorba k�nyszer�teni - mondom, de ez sem z�kkenti ki.
- Teljesen nyilv�nval� a sz�nd�ka - folytatja, mintha meg sem sz�laltam volna. - R�szben ezzel akarja elfedni gyal�zatos tett�t, r�szben pedig meg akarja hi�s�tani a k�nnal k�t�tt sz�vets�g megpecs�tel�s�t. �m gaztette nyilv�noss�gra ker�lt! Meg�zentem neki, hogy k�rp�tl�st k�vetelek! �s azt is, hogy m�s fejedelmeknek is meg�rtam, hogyan b�nt el veled! Nem marad titokban ez a gyal�zat! �s ha nem hajland� �nk�nt k�rp�tl�sra, h�t tesz�nk r�la, hogy meggondolja mag�t!
R�m n�z, v�rja, hogy reag�ljak. �m nekem m�r nincs t�bb mondanival�m. Egy darabig v�r, azt�n kics�rtet a szob�b�l.
Teh�t ez lesz az! Az �n �ll�t�lag meghurcolt er�nyem! El�g gyenge indok, de ha valaki h�bor�t akar, m�g enn�l gyeng�bb indok is elegend�. Vagy m�g indok sem kell.
Elk�pzelem magam el� Uramat, amint hallja s�gorom �zenet�t. L�tom, mik�nt vonja �ssze szem�ld�k�t a gyal�zkod�sokra, �s mik�nt szor�tja �k�lbe a kez�t a "k�rp�tl�sok" hallat�n. Hiszen m�r tudja a meg�rkez�sem est�j�n t�rt�nteket! K�mh�l�zata jelentette m�r neki, hogy s�gorom kis h�j�n lem�sz�rolt ked�lyes kis roham�ban. El tudom k�pzelni, hogyan d�h�nghetett erre a h�rre Uram! Hiszen �ppen az ilyenekt�l f�ltett! Ez�rt torpant meg az utols� pillanatban, �s k�rte meg a kezemet. Hogy ne tegyem ki magam ilyen vesz�lyeknek. De nem volt vissza�t! El kell v�lasztanunk az ocs�t a pelyv�t�l, �s erre nem tal�ltunk m�s m�dszert. Tudnunk kell, ki az �rul�, ki a megb�zhatatlan. M�sk�pp nem tudjuk fel�p�teni az �sszetart� birodalmat.
�s most m�r v�gk�pp nincs vissza�t. Itt vagyok az oroszl�n barlangj�ban, �s v�rok. Ha tehetn�m, s�rgetn�m az esem�nyeket, de nem tehetem. �gy h�t naphosszat medit�lok, �s foh�szkodok. Orl�hoz, mert � az �n istenn�m, �s Hamulhoz, mert � Uram istene. Mindent elfogadtam Uramt�l, m�g az isten�t is...
Nap telik el nap ut�n...
Egyszer azt�n betoppan s�gorom. Arc�n f�lelmetes mosoly.
- K�sz�lj! - mondja diadalittasan. - Holnap indulunk!
- Hov�? - k�rdezem.
- Tal�lkoz�ra! - v�laszolja, mintha bizalmas titkot osztana meg velem.
- Kivel?
- Mindenkivel! - ki�ltja, �s �r�mtelin csap a saj�t tenyer�be. - Mindenkivel! T�rt�neted bej�rt minden fejedelems�get! Mindenki fel van rajta h�borodva! A Nagy�r most egyezkedni akar velem! Majd adok �n neki egyezked�st...!
Elharapja a mondand�j�t. Der�sen n�z r�m.
- �gyes volt�l - mondja elismer�en.
- Hogy volt�l erre k�pes? - k�rdezem megvet�en. Csak nevet rajtam. K�t ujj�val megfogja az �llamat, felemeli a fejemet.
- Ne �rtsd magad a nagyok dolg�ba! - g�gy�gi len�z�en. - Sz�p pofi, sz�p ruha �s hallgat�s! Csak ezzel t�r�dj! �s akkor... szeretni foglak!
H�tral�pek, fejemet egy r�nt�ssal szabad�tom ki a kez�b�l. Azt hiszem, haragom vil�gosan van arcomra �rva, mert g�nyosan felnevet �s sarkon fordul.
- Kor�n indulunk! - veti m�g h�tra. - Id�ben legy�l k�szen!
Nem sok�ig maradok magamra haragommal. Asszonyok j�nnek, akik illatos f�rd�t k�sz�tenek nekem, testem ken�cs�kkel, hajamat balzsamokkal kenegetik. Ruh�im, amibe �lt�ztetnek, �s amit magammal viszek v�logatottak, egyszer�nek l�tszanak, de val�j�ban rafin�ltan bonyolultak. �kszereimmel ugyanaz a helyzet. L�tom m�r, minek kell kin�znem: fejedelmi kurtiz�nnak.
Az asszonyok folyamatosan csacsognak. Az �n ajkam v�s�vel sem lehetne sz�tfesz�teni. �k nevetg�lnek, �n egyre ink�bb �sszevonom a szem�ld�k�met. �r�k telnek el, mire v�gre magamra hagynak. Belen�zek a t�k�rbe. A hatalmas bronzlemez torz�t, nem ad olyan tiszta k�pet, mint a v�z, de m�giscsak magamat l�tom benne. M�r nem d�h�d�k fel azon, amit l�tok. Az nem �n vagyok, csak egy fel�lt�ztetett b�b. Lassan k�zelebb l�pek, sz�th�zom a ruh�m el�l, �s megl�tom magamon Orla jegy�t. Igen! Ez vagyok �n! Orla keze! Orla bossz��ll� keze! Megnyugodva d�l�k v�gig �gyamon.
M�snap ezek az asszonyok keltenek. Kider�l, hogy az �ton is velem tartanak. Lef�gg�ny�z�tt szek�ren utazunk, a napf�ny sem j�het be, a leveg� is ritk�n. Fulladozunk a h�s�gt�l. M�g a pihen�kben is csak lef�tyolozva v�gezhetj�k sz�ks�g�nket. M�g este sem j�het�nk el� fel�kes�tett b�rt�n�nkb�l.
Tudom, mi�rt osztoznak sorsomban az asszonyok: senki ne tudhassa, melyik vagyok �n. �k nincsenek ezzel tiszt�ban, l�zadoznak, de hi�ba. Nem tudom �ket sajn�lni. Minden er�met lek�ti, hogy csillap�tsam haragomat, a megfelel� id�re tartogatva.
Nem Uramhoz megy�nk, hanem egy m�sik szomsz�dos fejedelems�gbe. Ez az �t hosszabb, mint Uram birodalm�hoz, de nyolc nap ut�n meg�rkez�nk. Nyolc k�nkeserves nap ut�n.
Nem lett jobb a helyzetem, tov�bbra is rab vagyok, csak b�rt�n�m imm�ron nem a szek�r, hanem egy s�tor. Ebb�l m�g annyira sem mozdulhatok ki, mint a szek�rb�l. Csak az asszonyok �s az �r�k egy�bk�nt tiltott besz�lget�s�b�l tudom, hogy folynak a t�rgyal�sok. S�gorom v�daskodik. Sokan �llnak mell�. Uram eddig csak k�rd�seket tett fel, nem v�dekezik, nem magyar�zkodik.
F�ltem Uramat. Mikor r�la besz�lnek, zsibbad kezem-l�bam, a gyomrom mintha feneketlen m�lys�gekbe s�llyedne. �! Orla �s Hamul adjon neki er�t! Orla �s Hamul adjon neki b�lcsess�get! T�relmet �s kitart�st - mint ahogy nekem is...!
Negyedik napja tart a t�rgyal�s, amikor s�gorom beront a s�torba. Szeme olyan, mint azon a bizonyos est�n: mint egy eszel�s�, �rtelmetlen szavakat morog, mint egy vad�llat. Az asszonyok sik�tva igyekeznek eltisztulni az �tj�b�l, de � nem t�r�dik vel�k. Egyenesen hozz�m rohan, megragadja a karomat, �s maga ut�n r�ngat, ki a s�torb�l. A sok napi f�lhom�ly ut�n elvak�t a f�ny, nem l�tok semmit. Meg�llunk. Durv�n �sszek�t�zi a kezemet, �s felh�zza, l�bam szinte nem is �rinti a f�ldet.
- H�t akkor, ha nem �rdekel, akkor bizony�ra ez sem �rdekel! - ord�t valakinek teli t�d�b�l, akit m�g mindig nem l�tok, de sejtem, hogy � az, az Uram.
�les f�jdalom v�g v�gig a h�tamon. Korb�csol! Orla adjon t�relmet, ez korb�csol engem! Term�szetesen nem �rhetett igaz�n hozz�m, v�delmi k�r�m eltasz�totta a korb�csot, miel�tt igaz�n belemarhatott volna a b�r�mbe, de haragom �gy l�ngol fel, hogy el�g a karomat magasba h�z� k�t�l. Szembefordulok a d�h�ng�vel. Elkerekedett szemekkel b�mul r�m.
- Boszork�ny! - suttogja d�bbenten. - Orla veszett szuk�ja!
Fej�t h�travetve �v�lt fel, artikul�latlan hangon. Ahogy abbahagyja, r�m n�z. Arca eltorzult, de nem csak a d�ht�l, hanem valahogy m�sk�nt. Valahogy m�s lett... Valaki m�s...
- Zaraol! - h�rgi nem emberi hangon a d�monok fejedelm�nek nev�t. - Mutasd meg ennek a n�mbernek hatalmadat!
�jra h�traveti a fej�t, �s �jra fel�v�lt! S�t�t er�k cik�znak k�r�l�tte: d�monn� v�ltozott! B�re helyett z�ld pikkelyei n�nek, szeme v�r�s f�nyben izzik. K�rmei karmokk�, fogai agyarakk� v�ltoznak. Haja elt�nik, ellenben hossz�, ny�lv�g� farka lesz. Iszonyodva h�tr�lok.
- Meg�llj, d�mon! - ki�lt Uram. - Ne mer�szelj hozz� ny�lni!
A d�mon Uram fel� fordul lassan, sz�j�b�l ocsm�ny s�rga felh� csap ki.
- Ne parancsolgass nekem, emberke - veti oda, - mert m�g te is megj�rhatod! - azzal fark�val fel�m csap. Ez m�r igenis t�ll�p v�delmi k�r�m�n, has�t �s �get! F�jdalmas ki�lt�som ellen�re is hallom Uram szav�t:
- Hamul nev�ben parancsolom, hogy hagyd b�k�n ezt a n�t! - A k�nok k�nnyeket csalnak szemembe, de azokon kereszt�l is l�tom, hogy Uram felt�pi mellkas�n a ruh�j�t, l�that�v� t�ve Hamul jegy�t.
- Zaraolnak nem parancsol Hamul! - sziszegi a sz�rny. Ujjaib�l piros cs�va ugrik el�, de nem Uramat t�madja vele, hanem cs�kot h�z a f�ldre. - Ez az �n f�ldem, ide te nem l�phetsz, haland�, aki Hamult im�dod! - �s ugatva felr�h�g. �s azt�n... �jra lecsap r�m! K�nomon �t is l�tom, hogy Uram ugrik, de hi�ba, nem tudja a s�vot �tugrani. M�sok pedig nem kelnek v�delmemre, kerekre t�gult szemekkel h�tr�lnak. Egyed�l maradok a d�monnal...
�jra lecsap, kebleim k�z�tt �get� a f�jdalom, pedig nem is oda csap... �s agyamon a k�n mellett v�r�sben �sz� k�p jelenik meg: Uram, ahogy fel�m hajlik... �jabb k�n, v�gigcsurog a v�r a mellkasomon... Uram ajka az ajkamon... Csatt! Orla jegye mellett �jabb v�set... Uram keze v�gigsim�t... Csatt! m�g egy seb... teste hozz�csap�dik az eny�mhez... Csatt! �jabb seb... keze kulcsolja az eny�met... Csatt! a v�r m�r �lembe gy�lik... test�nk �sszeolvad m�mor�t� gy�ny�rben... Csatt! ism�t egy seb... mellkasa az eny�mhez csap�dik... Csatt! izz� a f�jdalom... jegyeink �ssze�rnek... Csatt! �rj�t� a f�jdalom... Orla �s Hamul jegye �ssze�r... Csatt! m�r egybef�gg� a f�jdalom... Orla �s Hamul jegye �sszemos�dik... Csatt!...
Elkapom a d�mon karj�t. Kezem, mely olyan kicsi az � mancs�hoz k�pest, v�rt�l iszaml�s, m�gis rezzenetlen�l tartom vele. � d�bbenten �ll, majd d�h�dten pr�b�lja kir�ntani mag�t szor�t�somb�l. Mindhi�ba. Ekkor fel�m csap. M�r nem tud nekem �rtani. Nem is tudom, mit teszek, amikor felt�pem mellemen az �lt�z�kem, �s a kebleim k�z�tt a jegyet a f�ny fel� t�rom...!
Vak�t� f�ny, t�bolyult visong�sok... Hal�lh�rg�sek �s sikolyok... Ennyi csup�n, mit tudatomig �r, azt�n �sszerogyok. De nem esek a f�ldre, k�t er�s kar kap el. Uram k�t er�s karja...
M�r nincs vak�t� f�ny. L�tom, hogy k�r�l�ttem megzavarodott emberek keringenek, �s j� n�h�ny holttest. Ijedten keresem a d�mont, de m�r nincs, csak a f�ld�n rajzol�dik ki sz�nn� �gett alakja.
- V�ge! - mondja Uram, �s mosolyt er�ltet az arc�ra. Neh�z m�g ez a mosoly, mert agg�dik �rtem. Megsimogatom az arc�t, kezem lejjebb t�ved, �s a sz�v�n�l cs�sz�s nedvess�get �rzek. Odapillantok: v�r! Ijedten �l�k fel. Eg�sz mellkas�t v�r bor�tja! �, Orla �s Hamul, mi ez?!
Uram csak mosolyog, tekintete az �n mellkasomra t�ved. Odapillantok �n is, az is csurom v�r. De ezt tudom, a d�mon csap�saikor s�r�ltem meg... De hogy lehet egyforma Urammal minden sebem?
Uram felkap egy kancs� bort, �s r�m �nti. Azt�n egy m�sikkal a saj�t mellkas�ra.
- Hozz�m j�ssz h�t feles�g�l? - k�rdezi mosolyogva.
- Az ellens�g? - k�rdezem.
- Nincsenek - int a holttestek �s a sz�nn� �gett alakok fel� intve.
- Akkor v�ge?
- Igen - mosolyog r�m.
- Akkor hozz�d megyek - s�hajtom megk�nnyebb�lten.
Megcs�kol. A cs�k ut�n v�gigsim�tok az arc�n. Azt�n lejjebb, a mellkas�n. A bor lemosta a v�rt, el�bukkan a rajzolat. Furcsa a jegy, ismer�s is, idegen is... Mintha Orla �s Hamul hi�nyos jele lenne �sszeolvadva... �s egy m�sik jegyet ad ki a kett�! Egy �j jegyet. Egy �si jegyet.
Mesme jegy�t. A Teremt��t...
- v�ge -