6. fejezet

- Hallott�l m�r az elemi udvariass�gr�l? – k�rdezett vissza, nyugalmat k�nyszer�tve mag�ra, Lisestra.

- Te akart�l besz�lni velem. Legy�l h�l�s, hogy egy�ltal�n elj�ttem. Esetleg Kili�nnak is megk�sz�nhetn�d, hogy hajland� volt �tadni az �zenetedet – v�gott vissza cs�p�sen M�dea.

- A h�l�lkod�st k�s�bbre halasztan�m, ha nem b�nod – mosolyodott el Lisestra. – Egy alkalmasabb id�pontra – f�zte hozz�.

A fenyeget� utal�ssal �s a s�t�t mosollyal l�tsz�lag mit sem t�r�d� M�dea t�relmetlen�l a t�rgyra t�rt.

- Mit akarsz, Lisestra?

- Ma mindenki ezt k�rdezi…? – n�zett fel a plafonra sz�npadiasan a n�. M�dea v�llat vont.

- Ez egy ilyen nap. Sz�val?

- Egyetlen k�rd�sem van: hol vannak a Gyermekek?

M�dea hallgatott. A k�t szemp�r �sszekapcsol�dott; a g�mbben fel�rv�nylett a f�st, a nyugtalan �rny�kok szesz�lyes t�ncot j�rtak a falakon.

- Mi�rt �ruln�m el neked? – t�rte meg a csendet M�dea.

- �rm�ny hamarosan visszat�r. A Csillag nem sok�ig tart�ztathatja fel – a vil�gosk�k szemp�r m�ly�n s�t�t �rv�nyek ny�ltak meg.

- M�g t�vol j�r – a s�t�tk�k szemp�r mozdulatlan t�k�nt verte vissza a m�sik f�rk�sz� tekintet�t.

- De a visszat�r�se elker�lhetetlen. Sz�vets�gre lesz sz�ks�g – �rvelt Lisestra.

- �, �s arra gondolsz, hogy k�zeledhetne egym�shoz a k�t oldal? – hajtotta f�lre a fej�t M�dea. – Milyen nemes. Alapvet�en egyet is �rthetn�k veled. De! – folytatta g�nyosan. – Elk�vett�l egy alapvet� hib�t. Nem a megfelel� szem�lyn�l kopogtatsz, Lisestra. Elfeledted, hogy mire k�pes a Sors �rn�je? – szeme hidegen f�nylett, hangja suttog�v� halkult. – A mi oldalunkon �n vagyok az egyetlen, aki ismeri a terveteket. Tudok minden l�p�setekr�l. �s l�tom a j�v�t – f�zte hozz�.

- Csup�n tenni nem tudsz ellene – g�nyol�dott Lisestra. – Nagyon j�l tudom, hogy kihez fordultam. Hatalmad csak addig a ti�d, m�g nem szeg�lsz szembe a t�rv�nnyel; a t�rv�nnyel, mi kimondja, hogy csak k�l�nleges esetben avatkozhatsz be a j�v�be. Ismered minden l�p�s�nket; de tenni nem tudsz ellene. Esk�vel fogadtad, hogy hallgatsz; �s esk�vel fogadtad, hogy meg�vod a Gyermekeket – utols� mondata k�sk�nt has�totta a leveg�t.

- Igen. Megfogadtam – felelte k�z�ny�sen M�dea.

A szoba ism�t csendbe burkol�zott. A l�gyan dereng� g�mbben kereng� k�d �raml�sa lassult, a f�lhom�lyban t�tov�n futkos� f�nyek felfedt�k, hogy a k�t szemben�ll� f�l k�lseje a k�l�nbs�gek ellen�re is mennyire hasonl�. Ha akart�k, se tehett�k volna meg, hogy letagadj�k, hogy rokons�gban �llnak egym�ssal. �m m�g Lisestra tekintete �lesen, kih�v�an tapadt a m�sikra, M�dea szeme a semmibe r�vedt; �tn�zett a kicsiny szob�n.

- A legid�sebb t�vol van, eml�kei �s ereje telj�ben – felelte v�g�l a Sors �rn�je. Arc�ra �rny�k borult, csak s�t�t szeme csillogott kiismerhetetlen�l. – �rte nem kell agg�dni. Keresd �t, �s megleled a legkisebbet is, kire f�lt� gonddal vigy�z.

M�dea alakja semmiv� foszlott. Lisestra mag�ra maradt a gondolataival. T�n�dve figyelte a helyet, ahol az el�bb m�g M�dea �llt. Zavarta, hogy a n� ilyen k�szs�ges volt. Mi�rt tette? Tal�n mert l�tta k�sz�b�n �ll� diadalukat, �s az esk�je arra k�nyszer�tette, hogy legal�bb n�h�ny Gyermek holl�t�t felfedje? De hisz ha gy�znek, �, Lisestra, �gyis tudni fogja, hisz birtok�ban lesz r�gi hatalm�nak! Vagy lehet, hogy M�dea nem �li t�l a harcokat? Esetleg, has�tott bel� vill�mk�nt a gondolat, valami eg�szen m�st l�tott? Lisestra sz�v�ben nyugtalans�g �bredt, mit nem tudott csillap�tani. Hi�ba gy�zk�dte mag�t, hogy a veres�g nem t�rt�nhet meg, hisz minden t�nyez�t sz�m�t�sba vett, a k�ts�g megmaradt. Mi van, ha a zs�km�ny elker�li a csapd�t?...

* * *

Lisestra �lmodozva ny�lt el az �gyon. Gondolatai a nemr�g lefolytatott besz�lget�s k�r�l forogtak. A Damokl�sz kardjak�nt feje felett lebeg� fenyeget�s v�gre elh�rult. Ura el�gedett volt az �ltala el�rt eredm�nyekkel. Most �des k�bulatban fek�dt, �s elmer�lt az �br�ndjaiban, a k�zelinek �rzett gy�zelmet �zlelgetve.

Olyannyira elmer�lt a diadal k�peiben, hogy mikor �jra felbukkant a r�gi k�s�rt�s, engedett neki. Mi�rt is ne? Hisz minden neki kedvez… Lehunyta a szem�t, �s �tcs�szott az �lmok vil�g�ba.

* * *

Kili�n nyugtalanul j�rk�lt fel-al� a szob�j�ban. Minden porcik�ja k�zeled�, fenyeget� vesz�lyre figyelmeztette, de ak�rhogy kereste, nem tal�lta meg a forr�s�t. A holdf�nyben f�rd� v�ros m�lyen aludt, k�zel s t�vol nem mozdult senki. �s b�r a figyelmeztet�s nem csitult el, �gy d�nt�tt, lepihen. A nappal f�ny�ben tal�n majd k�nnyebb lesz meglelni a magyar�zatot.

V�gigny�lt az �gyon, �s lehunyta a szem�t. Azonnal elnyomta az �lom.

◦◦◦

Tejfeh�r k�dben �llt, a talaj – m�r ha azt a valamit, amit a talpa alatt �rzett, annak lehetett nevezni – minden szil�rds�got n�lk�l�z�en ny�lt el alatta. A k�nz� el��rzet most m�g er�sebben ostromolta, minden �rz�ke vesz�lyt �v�lt�tt. Figyelmesen k�r�ln�zett, �s v�gre meg�rtette a figyelmeztet�st.

Az �lom n�lk�l�z�tt mindent, minek k�ze volt a f�ldh�z. Puha, feh�r semmiben �llt. Forgol�dva kereste valami jel�t az �letnek, valami jel�t annak, aki bet�rt az �lm�ba, mert m�s magyar�zat nem l�tezett a f�ld hi�ny�ra. Az elemek urai �s �rn�i nemcsak parancsoltak a term�szet er�inek – l�ny�k egy r�sze azonos volt vele. Elszakad�suk az uralmuk al� hajtott elemt�l jelent�sen meggyeng�tette �ket, gyakran bele is haltak.

Elm�lked�s�t egy �les, vid�m nevet�s szak�totta f�lbe. A hang valahonnan a h�ta m�g�l j�tt, v�gigg�rd�lt az �lmon, �s felzavarta a k�d nyugodt csendj�t. Kili�n megp�rd�lt, hogy szemben�zhessen a behatol�val – de nem l�tott senkit. A k�d k�z�ny�sen gomolygott, a t�vols�g vak�t� f�nybe veszett.

Ism�t felhangzott az el�bbi nevet�s, de most a m�sik ir�nyb�l. �m ez�ttal Kili�n nem mozdult. Hallgatta a g�nyos kacag�st, �s az eml�keiben kutatott.

Ideje volt b�ven. Az el�gedett nevet�s nem halkult, s�t, mintha a bet�r� megsokszoroz�dott volna, imm�r minden ir�nyb�l sz�llt a f�rfi fel� a g�nykacaj.

- Ha kisz�rakoztad magad – a m�ly hang elv�gta az ez�st�s nevet�st -, akkor tal�n el� is j�hetn�l v�gre. Vagy nincs el�g b�tors�god szemben�zni velem… Lisestra?

Mintha csak erre a k�rd�sre v�rt volna – a rejt�z� megmutatta mag�t. A n� alakja kibontakozott el�tte. A magas, karcs� Lisestra mintha egyenesen a k�db�l sz�letett volna. K�k szeme vid�man f�nylett, haja ez�stsz�k�n ragyogott fel a mindenhonnan �rad� f�nyben. Eleven, h�tiszta f�nyb�l sz�tt szobornak tetszett. Kili�n n�m�n, rezd�letlen arccal v�rakozott. A m�lys�gesen fekete �s az �ttetsz� zaf�r k�ks�g� szemp�r �sszekapcsol�dott.

Csend, m�lys�ges m�ly, elemi csend borult az �lomb�li t�jra. A tomp�n ragyog�, puhasz�rny� k�d gomolyg�sa nem vert nagyobb zajt, mint a ny�reste, s�t�t bodzabokrok �gain meg�l� sz�rk�let; a f�nyl� n� �s a s�t�t haj� f�rfi mozdulatlanul, n�m�n �lltak; csup�n a szemek v�vt�k csat�jukat az elme feletti uralom�rt.

Lisestra v�g�l k�nytelen volt megh�tr�lni; a s�t�t szemp�r �thatolhatatlan falat alkotott, nem f�rhetett hozz� a f�rfi gondolataihoz. Szeme d�h�sen villant meg, a k�d egy pillanatra fel�gaskodott, majd lehanyatlott. A f�rfi nem mozdult.

- Olyan hallgatag vagy ma, Kili�n – csend�lt fel Lisestra g�nyos hangja. – Hogy fogunk �gy besz�lgetni?

- Nincs mit mondanunk egym�snak – felelte nyugodtan a f�rfi.

- �, szerintem van. M�ghozz� meglep�en sok minden – sz�netet tartott, de a f�rfi nem ment bele a j�t�kba. A n� v�llat vont, �s folytatta. – Nos, ha nem, h�t nem. Akkor majd besz�lek �n. Nyilv�n k�v�ncsi vagy, hogy hogyan ker�ltem ide – s�t�lni kezdett. A f�rfi nem mozdult; csup�n fekete szeme k�vette Lisestr�t. – Megsp�rolom neked az �lmatlan �jszak�kat, �s elmes�lem. Ugyan hossz� lesz, de sebaj, hisz van id�nk! Tudod, az a ki�tkoz�s nagyon nem volt sz�p t�letek. Egyik nap m�g �n voltam a Sors �rn�je, azt�n m�snap m�r arra �bredtem, hogy volt hatalom, nincs hatalom.

- Le lehett�l s�jtva.

Lisestra d�h�sen felkapta a fej�t, szeme vill�mokat sz�rt.

- Mit tudhatsz te err�l? – csattant fel. – A F�ld hatalmas ura, a valaha �lt legfiatalabb tan�cstag, az egyik leg�sibb csal�d utols� sarja… Mit tudhatsz te arr�l, hogy milyen �rz�s �gy bolyongani, hogy elvesztetted minden er�det, �s azt sem tudhatod, hogy tegnapi sz�vets�geseid nem vad�sznak-e r�d?

- Err�l semmit – felelte nyugodtan Kili�n. – De nem �rtem a v�djaidat. Szememre h�nyod a sz�rmaz�somat – a tied tal�n kev�sb� el�kel�? Te nem volt�l a Tan�cs tagja? Nem volt�l-e hatalmas �rn�? Csak magadnak k�sz�nheted, hogy mindezt elvesztetted, Lisestra. B�r ahogy l�tom, nem maradt�l k�rp�tl�s n�lk�l…

- Nem, val�ban nem – felelte jeges hangon Lisestra. – A S�t�ts�g nagyon nagyvonal�. Ha a Sors felett m�r nincs is hatalmam, az �lmokat m�g ir�ny�thatom.

- Mi�rt most j�tt�l, Lisestra?

A n� kih�v�an elmosolyodott.

- Viszonzom a nekem tett sz�vess�gedet. Most �n vagyok a post�s.

- Csod�latos – felelte unottan a f�rfi.

- Nem lelkesedsz – �llap�totta meg a n�.

- M�g sose s�lt ki j� abb�l, ha te v�llaltad a k�zvet�t� szerep�t.

- Elfogult vagy.

- Tudom – b�lintott r� egykedv�en a f�rfi.

- Nos, M�dea szerint illene megk�sz�nn�m, hogy �tadtad neki az �zenetemet.

- Tudom�sul vettem – felelte tov�bbra is egykedv�en a f�rfi. – M�g valami?

- �, igen, van m�g. Tudod, elbesz�lgettem egy k�z�s ismer�s�nkkel – Lisestra sz�netet tartott. El�re �lvezte a k�zelinek �rzett diadalt, amit majd akkor arat, mikor k�vetkez� mondatai sz�tz�zz�k a f�rfi nyugalm�t, �s annak elm�je szabad pr�d�v� v�lik.

- �s? – Kili�n rosszat sejtve tette fel a k�rd�st.

- Csak ellen�rizn�k p�r inform�ci�t – mosolygott �rtatlanul Lisestra. – Hogy vannak a gyermekeid?

Kili�n szeme megrebbent; hull�m futott �t a m�ly�ben, mintha valaki k�vet haj�tott volna a nyugodt felsz�n�, fekete t�ba.

- Mi�rt k�rdezed?

- Ha m�r �gyis gyermekek keres�se a dolgom, mi�rt ne k�rdezn�m? – j�tszotta az �rtetlent Lisestra.

- A v�laszom v�ltozatlan – felelte tov�bbra is nyugodtan Kili�n.

- �, igen. Ez nem lep meg. Ha r�lam van sz�, kedvenc szavad a nem, igaz? – nem v�rta meg a v�laszt, hanem lend�letesen folytatta. – �s mondd csak; hogy van K�mea?

Kili�n meglepetten felvonta a szem�ld�k�t.

- Nem �rtem – felelte lassan -, hogy honnan ez a hirtelen �rdekl�d�s.

- �, az �rdekl�d�s cseppet sem �jkelet� – biztos�totta Lisestra. – �pp ellenkez�leg. Nagyon is r�gi. M�r annyi �ve foglalkoztat a k�rd�s: menyire becs�l�d a szabad akaratodat, Kili�n?

A f�rfi megdermedt. Meg�rtette Lisestra k�rd�seit, meg�rtette a ki nem mondott fenyeget�st. Felt�madt benne a harag, �s �jult er�vel l�ngolt fel a r�gi, keser� gy�l�let, de er�vel visszaszor�totta ezeket az �rz�seket. Lisestra el�gedett mosolya t�bbet mondott minden sz�n�l; a n� csak az alkalomra v�r, az els� reped�sre a t�k�letes p�nc�lon, hogy azt�n minden erej�vel lecsapjon, �s darabokra szabdalja az elm�j�t. Kili�n nem volt ostoba; pontosan tudta, hogy mekkora vesz�lyben forog. A f�rfi a Tan�cs legbels� k�r�be tartozott, ismerte a Tan�cs minden l�p�s�t, terv�t, d�nt�s�t, ismerte a v�delem fel�p�t�s�t, s�t, annak nem egy r�sz��rt � maga felelt. Ha gyeng�nek bizonyul, Lisestra minden inform�ci�t kih�mozhat a tudat�b�l; �s ezt nem engedhette meg. F�kezte a d�h�t, �s kereste a menek�l�s �tj�t. El�tkozta ezt a f�nyl� k�db�l sz�tt �lmot; rettenetesen hi�nyolta a f�ld t�mogat�s�t. De nem a szerencs�j�nek k�sz�nhette, hogy t�l�lte 36000 �v h�bor�it. Lisestra lebecs�lte, �s ennek meg fogja fizetni az �r�t, ezt megfogadta.

Kili�n sok�ig hallgatott, a n� pedig t�relmesen v�rakozott. V�g�l a f�rfi megsz�lalt, hangja halk volt, arca nyugodt, de a m�lyben �rezni lehetett valami s�t�t fenyeget�st, az er�vel f�ken tartott, de kit�rni k�sz harag s�lyos �rny�k�t.

- Ez�rt h�t ez a v�ratlan �rdekl�d�s. Nagy meggondolatlans�g volt el�rulni a terveidet, Lisestra.

- De hiszen �n nem mondtam semmit – mosolygott a n�.

A f�rfi keser�en felnevetett.

- �, persze, te, a megtestes�lt �rtatlans�g, hogy is tehetn�l ilyet! – az arca elkomorult. Hidegen n�zett a n�re. – El�g volt a j�t�kb�l, Lisestra. T�ll�pted a hat�rt.

- Mif�le hat�rt? – k�rdezte Lisestra magabiztosan. – Hiszen m�g nem mondtam semmit! De te m�g mindig nem felelt�l a k�rd�semre.

- V�laszt akarsz? – k�rdezett vissza Kili�n. Gyenge, er�tlen sz�l osont k�r�l�tt�k, �pp csak megk�colva a k�d bozontj�t. – Azt k�rdezed, mennyit �r a szabad akaratom? El�g sokat ahhoz, hogy ne adjam a kezedbe!

- M�g akkor sem, ha ezzel kiv�lthatsz valakit? – Lisestra moh�n v�rta a feleletet.

- Valakit? – k�rdezett vissza Kili�n. Elmosolyodott; a n� h�t�n v�gigfutott a hideg, �s most el�sz�r jutott esz�be az a t�tova gondolat, hogy tal�n nem is volt olyan j� �tlet idej�nni…

- Ez �gy nagyon t�g meghat�roz�s, Lisestra.

- Milyen igaz – a n� enyh�n oldalra hajtotta a fej�t. – Akkor sz�k�ts�k a k�rt! Mondjuk, valamelyik gyermekedet? Esetleg – ha Mirjamnak igaza van – K�me�t?

A f�rfi alig �szrevehet�en megremegett. Lisestra el�gedetten elmosolyodott. Ezek szerint a csap�s tal�lt. Diadal l�ktette a v�r az ereiben. Diadal… m�r nem sok v�lasztja el t�le.

- Mit v�rsz t�lem? Igent? Nemet? H�sies fogadkoz�st? – a g�nyos szavak m�g�tt s�t�t harag �rnya �rz�d�tt tomp�n, de a v�gs� csap�sra k�sz�l� n� nem figyelt fel a vesz�lyre.
Vid�man felnevetett, hangja csilingelve sz�llt a f�nyl� k�dfelh�k f�l�tt, a h�v�s, gyeng�d sz�l v�gigsim�totta az arc�t �s h�traf�jta a haj�t.

- �, Kili�n! Csak ennyi telik t�led? Enn�l t�bbet v�rtam volna. Ez a kit�r�s a napn�l is vil�gosabb felelet. Most m�r nincs semmi akad�lya, hogy bev�ltsam a Mirjamnak tett �g�retemet. B�r nem is tudom… - j�tszotta a t�preng�t. – Azt igaz�n nem garant�lhatom, hogy a viszontl�t�s boldog lesz.

- Hallgass! – csattant fel a t�relm�t vesztett f�rfi. Szem�ben pokoli harag l�ngjai t�ncoltak, a leveg� sz� szerint felizzott k�r�l�tte.

Lisestra n�m�n felujjongott. V�gre! Diadal! Felemelte a kez�t, hogy �tj�ra ind�tsa az utols� csap�st.

A sz�l b�mb�l� vihark�nt s�jtott le r�. Lisestra h�trat�ntorodott. A tombol� elem �rv�nyl� t�ncba kezdett, a f�nyl� k�d �r�lt forg�sa elvak�totta a n�t, aki k�nytelen volt az arca el� emelt k�zzel v�dekezni a szemb�nt� ragyog�s ellen. Az �v�lt� sz�l megg�rnyesztette, csak k�nl�dva tudott kiegyenesedni. Leveg� ut�n kapkodva, d�bbenten n�zett Kili�nra.

A f�rfi sz� szerint ragyogott. �aranysz�n�, halov�ny f�nyaura vette k�r�l. Szil�rdan megvetve a l�b�t, emelt fejjel �llt. Szeme s�t�ten figyelte a n�t, hangja halk volt, fenyeget�.

- Soha t�bbet – suttogta. – Soha t�bbet ne mer�szeld fenyegetni a csal�domat!

- Nem gy�zhetsz – vetette meg a l�b�t Lisestra dacosan. – Nincs hatalmad az �lmok felett!

- A F�ld Ura vagyok, Lisestra, imm�r t�bb mint 37000 �ve! Ez nem csak egy �res c�m, �s �n nem a vak szerencs�nek �s a sors szesz�ly�nek k�sz�nhetem, hogy t�l�ltem az �vezredeket! Az �n elm�m felett nincs hatalmad. Takarodj vissza a hom�lyba, ahonnan el�j�tt�l! – a sz�l �v�ltve �rv�nylett k�r�l�tt�k. A k�d fel-felszakadt, Lisestra k�ts�gbeesetten koncentr�lva pr�b�lta egyben tartani az �lmot. D�he fell�ngolt, szem�ben a gy�l�let t�ze t�ncolt, ahogy a nyugodtan �ll�, s�t�t haj�, �jfekete szem� f�rfira n�zett.

Kili�n felemelte a kez�t. Csattan�s v�gott kereszt�l a t�jon, �s az �lom darabokra hullott. Lisestra sikoltva zuhant a s�t�ts�gbe.

Leveg� ut�n kapkodva, izzadtan �lt fel az �gy�n.

* * *

Kinyitotta a szem�t, �s csak b�mult a s�t�ts�gbe. Rettenetesen f�radtnak �rezte mag�t. Nem volt k�nny� kil�knie Lisestr�t az elm�j�b�l. De nincs ideje a pihen�sre. Figyelmeztetnie kell �lmost, miel�tt Lisestra �jra pr�b�lkozik, �s esetleg sikerrel j�r.

Fel�llt, de a hirtelen mozdulat miatt azonnal megsz�d�lt. A falnak t�maszkodott, am�g vissza nem nyerte az egyens�ly�t. Akkor m�ly leveg�t vett, �s siet�s l�ptekkel az ajt� fel� indult.

A palota folyos�in f�lhom�ly uralkodott; csup�n a szab�lyos t�vols�gban elhelyezett, tomp�n f�nyl� krist�lyok adtak n�mi f�nyt. Valahol nyitva lehetett egy ablak, mert a h�v�s �szi sz�l v�gigsuhant a folyos�n; Kili�n f�z�san megborzongott, �s meggyors�totta l�pteit. Szeme el�tt fekete karik�k t�ncoltak.

Mind a S�t�ts�g, mind a Csillag l�trehozt�k n�p�k�n bel�l a Kiv�lasztottak rendj�t. B�r a N�pek elvesztett�k a m�gi�t, a Rend tagjainak k�l�nleges, a var�zsl�k�hoz m�rhet� hatalmuk volt. Legt�bb tagjuk valamelyik elemet, esetleg a n�v�nyeket uralta, de n�h�nyan k�z�l�k kev�sb� megfoghat� dolgok felett rendelkeztek hatalommal. Ill�zi�kat hoztak l�tre, l�tom�sokat k�ldtek, kedv�k szerint form�lt�k az �lmokat – �s egy k�z�l�k uralta a Sorsot. Azokkal, akik a nem val�s�gos dolgok felett b�rtak hatalommal, a kell�en er�s akarat�ak szembe tudtak sz�llni – de sosem b�ntetlen�l. Ellen�llhattak, �m az �rat meg kellett fizetni; �s ezt az �rat a feld�h�tett �r vagy �rn� szabta meg.

Lisestr�t ismerve Kili�n nem sz�m�tott semmi j�ra. Hossz� �lete sor�n sok mindent l�tott m�r, ismerte j�l az ellen�ll�s k�vetkezm�nyeit: gyenges�g, sz�d�l�s, rosszull�t. M�g azel�tt besz�lni akart �lmossal, hogy Lisestra �sszeszedn� mag�t, �s �jra t�madna.

Nem volt szerencs�je. F�l�ton j�rt, mikor el�rte az els� roham; k�ssz�r�sszer� f�jdalom has�tott a gyomr�ba. Felny�g�tt, �s t�rdre zuhant. A falnak t�maszkodott, de a f�jdalom nem csillapodott, �pp ellenkez�leg, egyre er�s�d�tt. Sz�d�lt, �s rettenetesen gyeng�nek �rezte mag�t; k�v�lyg� fejjel pr�b�lta meg�rizni az �ntudat�t.

Halk l�ptek t�rt�k meg a folyos� csendj�t. A k�zeled� �szrevette az �rny�kban t�rdel� Kili�nt, �s megtorpant.

- Ki van ott? – sz�lalt meg halkan.

Kili�n ismer�snek �rezte a hangot, de t�ls�gosan gyenge volt ahhoz, hogy beazonos�tsa a k�rdez�t. Az �jabb f�jdalomhull�m elbor�totta, �s tehetetlen�l cs�szott a padl�ra.

- Rosszul van? – az agg�d� hang gazd�ja nem v�rt feleletre. Let�rdelt a f�rfi mell�, �s a homlok�ra tette a kez�t. Lehunyt szemmel koncentr�lt.

Kili�n felny�g�tt, �s megpr�b�lt f�lreh�z�dni a h�v�s �rint�s el�l. Tudta, hogy a n� csak seg�teni akar azzal, hogy er�t ad �t, de azt is tudta, hogy jelen �llapot�ban ez t�bbet �rt, mint haszn�l.

Az els� energiahull�m mag�val hozta a f�jdalmat is. A k�n �tviharzott rajta, �s a f�rfi halkan felki�ltva �sszeg�rnyedt. A n� azonnal megsz�ntette az er��raml�st. Egy int�s�re a halov�nyan dereng� krist�lyok f�nye feler�s�d�tt, �s eloszlatta az �rnyakat. A n� meglepetten felki�ltott.

- Kili�n! Mi t�rt�nt veled?

A f�rfi nem v�laszolt azonnal. A f�jdalom csak lassan csillapodott, �s m�g k�ptelen volt a besz�dre. Reszketve v�rta ki a roham v�g�t.

- Lisestra… – kezdte rekedten suttogva. A n� k�zelebb hajolt.

- Tess�k?

Kili�n k�ts�gbeesetten er�lk�dve pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Tudata perem�n meg�rzett egy er�t; egy er�t, amit m�ly, engesztelhetetlen gy�l�let �s az im�nt elszenvedett veres�g d�he t�pl�lt; egy er�t, minek egyetlen c�lja volt: felmorzsolni a tudat�t �v� pajzsokat.

- Lisestra bet�rt az �lmomba. Sz�lni kell �lm… - a hangja elfulladt, a f�jdalom �jult er�vel rohanta le.

A n�nek ennyi is el�g volt. Halkan k�romkodott. Ujj�b�l aranysz�n� f�nysug�r t�rt el�, �s �tl�tsz�, halov�ny aranysz�n burkot hozott l�tre a f�rfi k�r�l. Lassan kihuny� tudata utols� szikr�ival Kili�n m�g �rz�kelte, hogy a n� fel�ll, �s � a leveg�be emelkedik az aranyl� burok v�delm�ben.

◦◦◦

Nem sok�ig tal�lt mened�ket az �ntudatlans�gban. A f�jdalom egyre er�s�d� hull�mokban �rkezett, �s egyre r�videbb id� telt el k�t roham k�z�tt. De m�g ezek a kicsiny pihen�k sem hoztak nyugalmat. Lisestra folyamatosan t�madta a v�delm�t, �s a koncentr�ci�ja egy pillanatra sem hagyhatott al�bb. Ugyan �rz�kelte, hogy egy puha �gyon fekszik, �s hallotta, hogy besz�lnek k�r�l�tte, de csak n�h�ny mondatt�red�k jutott el az �rtelm�ig, �s azok sem �lltak �ssze �rtelmes eg�ssz�.

- Egyre rosszabbul van…

- H�vjatok egy gy�gy�t�t!

- �s pont most ment el Csenge…

- Azt mondtad, Lisestra tette ezt?

- Az lehetetlen! Hisz neki sose volt hatalma az �lmok felett!

- Azt mondta, hogy � volt…

- Ha ez igaz, akkor…

A szavak �rv�nylettek k�r�l�tte. A feje z�gott, �s tomp�n l�ktet� f�jdalom n�vekedett benne.

Az �jabb roham hevesebb volt az el�z�ekn�l. �sszer�ndult, �s zih�lva kapkodott leveg� ut�n.

Olyan k�nny� lett volna engedni a f�jdalomnak, �s al�mer�lni a feketes�gbe, feladva a tudat��rt folytatott harcot. Csak lebegni a semmiben, ahol nincs k�n, nincs szenved�s…

Engedd el magad – suttogta egy halk hang a tudata perem�n. Engedd, hogy elbor�tson a semmi. Ott b�ke van, nyugalom. Nincs h�bor�, nincs gy�sz. Ott egy�tt lehetsz azokkal, akiket m�r r�gen elvesztett�l. Nem kell tov�bb cipelned a hossz� �let s�ly�t �s a nyomaszt� felel�s�get. Nem kell folyton a pajzsokra koncentr�lnod…

Nem! – ki�ltotta n�m�n. Ellen�llt a cs�b�t� suttog�snak, �s nem engedett az �rv�nynek, ami a m�lybe r�ntotta volna. A v�laszcsap�s nem is k�sett sok�. A t�mad�s �jult er�vel folytat�dott. Kili�n vil�ga besz�k�lt; nem tudta, mi t�rt�nik k�r�l�tte, csak a tudat�t ostroml� er� l�tezett, �s az azt t�vol tart� pajzsok�rt folytatott k�zdelem.

H�v�s teny�r borult a homlok�ra, �s a f�jdalom enyh�lt.

- H�vj�tok �lmost!

Belekapaszkodott a szavakba, �s �jult er�vel folytatta a harcot. Ekkor �rkezett a k�vetkez� roham. G�rcs�sen �sszer�ndult, majd a k�n �vbe fesz�tette a gerinc�t, �s � fel�v�lt�tt. A f�jdalom az �jul�s hat�r�ra l�kte. K�ts�gbees�s lett �rr� rajta. M�r nem sok�ig tudja fenntartani a pajzsokat. Diadalmas nevet�s visszhangzott a fej�ben, ahogy egy fekete hull�m �tcsapott f�l�tte. �m a nevet�s d�h�s ki�lt�ss� v�ltozott, �s Kili�n megk�nnyebb�lve siklott al� az �ntudatlans�gba, ahogy meg�rezte az elm�j�t �v�n k�r�l�lel�, h�v�s hull�mokat.

* * *

A d�h�s ki�lt�s visszhangot vert a szob�ban. A padl�n t�rdel� rabszolga ijedten �sszer�ndult, de �rn�je nem t�r�d�tt vele. A l�gies, ez�stsz�ke n� fel�llt, �s j�rk�lni kezdett. Haragja felforralta a szoba leveg�j�t.

A dolgok nem �gy alakultak, ahogy eltervezte. Mikor annak idej�n �rul�s�ra f�ny der�lt, el tudott menek�lni bossz�szomjas �ld�z�i el�l, de a ki�tkoz�st nem �szhatta meg. A szertart�s megfosztotta minden hatalm�t�l. A S�t�ts�g ugyan �j er�t adott neki, de a Sors �rn�je c�met v�gleg elvesztette. Igaz, nem maradt k�rp�tl�s n�lk�l – hatalmat nyert az �lmok felett. Az �vezredek alatt rengeteget tanult, �s nemigen akadt olyan, aki sikerrel sz�llhatott szembe vele; csak a leger�sebb m�gusok �llhattak ellen neki �s azok, akik maguk is k�pesek voltak ir�ny�t�suk al� vonni az �lmokat. �s most Kili�n egyszer�en kil�kte! D�h�sen perd�lt meg, �s kezdett �j k�rbe.

K�nytelen-kelletlen el kellett ismernie: kudarc�t csak mag�nak k�sz�nheti. Al�becs�lte a f�rfit. A F�ld Ura megtal�lta a m�dj�t, hogy kitasz�tsa �t az �lm�b�l, �s fel�bredjen, �s b�r a kapcsolat nem szakadt meg, ellen tudott �llni, am�g a seg�ts�g meg�rkezett. Lisestr�nak el kellett ismernie, hogy a teljes�tm�ny leny�g�z�. �s ehhez m�lt� lesz az �r is, amit Kili�nnak fizetnie kell… Hidegen elmosolyodott. Legal�bb ennyi haszna volt a kudarc�nak.

Megp�rd�lt, �s a m�sik ir�nyban folytatta a s�t�t. El�gedetts�ge csup�n �tmeneti volt, �s haragja �jult er�vel l�ngolt fel. S�t�t terveket d�delgetett, �s el�tkozta azokat, akiket kudarc��rt hib�ztatott. �tkozta �lmost, aki lev�dte Kili�n elm�j�t, kiz�rva �t onnan, mikor m�r oly k�zel volt a c�l! �tkozta Kili�nt, aki az utols� pillanatig ellen�llt neki. �s mindenek f�l�tt �tkozta K�me�t. Ha a n� nem t�ved �pp akkor arra a s�t�t folyos�ra, a seg�ts�g elk�sett volna…

Lisestra d�h�sen r�tta a k�r�ket. Haragj�t h�tt�rbe szor�tva a k�vetkez� l�p�seken t�prengett.

* * *

A f�kly�k fellobbantak, f�nybe bor�tva a s�t�t szob�t, b�r annak lak�ja egy�ltal�n nem szorult r� erre. Csup�n f�lig volt ember; szem�nek semmilyen s�t�ts�g nem jelentett akad�lyt.

Hanyag mozdulattal haj�totta k�peny�t az �gyra, �s �lt le a t�k�r el�. S�hajtva d�lt h�tra a k�nyelmes sz�ken, h�trasim�tva hossz�, v�r�sarany f�rtjeit. A borosty�nt�zben �g� szemekbe ki�lt a f�radts�g.

A csod�latos szemp�r lecsuk�dott, �s a l�ny h�trahajtotta a fej�t. A f�kly�k f�nye t�ncot j�rt, titokzatos mint�kat festve a feh�r b�rre.

M�giahull�m s�p�rt v�gig a szob�n. Hossz�, karcs� ujjak sim�tottak v�gig az arc�n, �s a l�ny elmosolyodott.

- K�st�l.

A szavakban hatalom volt; lusta szell�k�nt suhantak v�gig a kicsiny szob�n. A l�togat� a l�ny f�l� hajolt.

- Rem�lem, eln�zed nekem ezt a kis botl�st.

- Nem is tudom – mosolygott a l�ny. A mandulav�g�s� szemp�r felny�lt, �s ravaszul csillogott. – Azt hiszem, kegyes leszek. Ha kiengesztelsz, megbocs�tok.

A l�togat� halkan felnevetett, majd k�nnyed�n megcs�kolta. A l�ny moh�n viszonozta.

- Ez el�g lesz k�rp�tl�snak?

- Megteszi – nevetett a l�ny. Felegyenesedett, �s h�trafordult. – Sikerrel j�rt�l?

A l�togat� le�lt az �gyra.

- Term�szetesen – mosolyodott el. – A Capita Veneficus roppant seg�t�k�sz volt.

Lilith t�n�dve figyelte az �gyon �l� kedves�t. A s�t�tbarna szemp�r nyugodtan viszonozta a pillant�s�t. A l�ny megcs�v�lta a fej�t.

- Sosem foglak kiismerni t�ged, N�tus.

A fi� felnevetett.

- �s ez tal�n baj?

Lilith elmosolyodott, kivillantva hegyes szemfogait.

- Dehogy! Att�l tartok, nagyon unalmass� v�lna az �letem.

- �s te nem szereted az unalmat, igaz kedvesem? – mosolygott N�tus. – Jut eszembe. Gratul�lok a sikeres hatalom�tv�telhez. Kiv�l� munka volt.

- K�sz�n�m a b�kot.

R�vid csend borult a szob�ra. A fiatal v�mp�r�rn� t�tov�zva tette fel az �t foglalkoztat� k�rd�st.

- Minden k�szen �ll?

N�tus hidegen, el�gedetten mosolygott.

- Mindent el�k�sz�tett�nk. A F�ny Kiv�lasztottjai nem fognak tudni k�zbeavatkozni. Kamilla sorsa megpecs�tel�d�tt.

- K�zel a diadal – suttogta a l�ny. Szeme moh� t�zben �gett.

- A csapda t�k�letes. Mindent elrendezt�nk. Mindent sz�m�t�sba vett�nk. �s holnap este… - izgatottan el�red�lt. Szeme ragyogott, ahogy befejezte a mondatot.

- Holnap este a B�r� fogolly� v�lik.

- Holnap – suttogta Lilith. R�nevetett a fi�ra. A S�t�ts�g Kiv�lasztottja vele nevetett.

Holnap este…

* * *

A kecses torony mer�sz �vben sz�kkent a leveg�be; kiny�jt�zott a m�lys�g f�l�, feh�r k�vei felragyogtak a nap f�ny�ben.

A fels� szintek egyik�n, egy kiugr�, f�lk�r alak� erk�lyen, k�csipk�s korl�tnak t�maszkodva magas, karcs� l�ny �llt. Hossz�, sz�ke haj�t h�traf�jta a sz�l, k�k szeme a messzes�get kutatta. A tiszta t�kr� szemp�rra a f�lelem �rny�ka borult.

A sz�l feler�s�d�tt, hangosan f�ty�lve z�gott el a torony mellett. A l�ny megremegett, de nem mozdult. Tekintete a messzes�gen f�gg�tt. A t�volban, a l�t�hat�r szeg�ly�n felt�nt egy apr�, fekete pont. A l�ny b�lintott, �s lefel�, a birtok kapuja fel� tekintett. Egy par�zsl� szem� lovak �ltal vont, �jfekete hint� �pp akkor �rkezett oda. Egy pillanatra megtorpant, de azt�n a kapu felt�rult, �s a lovak szapor�n �getve a kast�ly fel� h�zt�k a hint�t. A l�ny komoran b�lintott. Ism�t a t�volba tekintett, szeme a kicsiny, fekete pontot kereste. Var�zslattal meger�s�tett l�t�sa el�tt kibontakozott egy d�szes, sz�rnyas lovak �ltal rep�tett hint� k�pe. Ism�t b�lintott.

�llva maradt a h�v�s sz�lben, am�g a fekete hint� el nem �rte a kast�lyt. Figyelte a kisz�ll� utasokat. A v�r�s haj� l�ny k�nnyed l�ptekkel k�vette az el� k�ld�tt szolg�t; nem vette �szre, hogy figyelik. A l�ny t�rsa azonban meg�rezte Kamilla tekintet�t, �s felpillantott az erk�lyre.

A k�t Kiv�lasztott farkasszemet n�zett. V�g�l a S�t�ts�g M�gusa fenyeget�en elmosolyodott, �s biccentett Kamill�nak, majd k�vette a kast�lyba bel�p� Lilithet. Kamilla nem viszonozta a gesztust. Mozdulatlanul �llt, am�g a sz�rnyas lovak �ltal h�zott hint� meg nem �rkezett. Akkor sem mozdult, amikor Mortensen kisz�llt, �s az el�siet� szolga ut�n indult. Megv�rta, am�g a f�rfi elt�nik az �p�letben. Akkor b�lintott, �s s�hajtva a szob�j�ba l�pett.

* * *

Mortensen az el� k�ld�tt k�s�r� nyom�ban bel�pett a kast�lyba. El�gedett volt mag�val. Siker�lt el�rnie, hogy megh�vj�k a b�lba, �s m�g sz�vets�geseket is szerzett… Nem is ak�rmilyen eredm�nnyel. Mell�nye zseb�ben most apr� b�rsony dobozka lapult, m�ly�ben k�t gy�r�vel. M�r �ppen �lmodoz�sba mer�lt volna, mikor bel�ptek az el�csarnokba, �s � feltekintett. Elakadt a l�legzete, szeme pedig elkerekedett.

El�sz�r fel se fogta a terem kin�zet�t, pedig a Kaltes kast�ly el�csarnoka m�lt� volt a h�r�hez. De Mortensen �szre sem vette a karcs�, rov�tkolt oszlopokat, a kecses mint�j� mozaikpadl�t, a k�csipk�s korl�t� m�rv�nyl�pcs�ket, �s a t�voli t�jak, r�gm�lt id�k esem�nyeit �br�zol� festm�nyekkel d�sz�tett falakat. Csup�n az ajt�val szemben l�v�, hatalmas k�p l�tezett a sz�m�ra. A finom munka rabul ejtette a tekintet�t.

A Kaltes csal�d �sr�gi c�mer�t l�tta, de olyan csod�san megform�lva, hogy j� ideig nem is tudott elszakadni t�le. Szeme moh�n itta a r�szleteket.

Az ov�lis mez� fels� r�sz�ben suhan�, �jfekete sas �lni l�tszott; aranyl� szeme fenyeget�en villogott, tollai vibr�ltak a sz�lben, �s a b�mul� f�rfi nem csod�lkozott volna, ha a mad�r kirep�l a k�pb�l.

Az alulr�l az �gbe sz�k� h�rom hegy csod�latos r�szletess�ggel volt kidolgozva; smaragd f� ragyogott, komorz�ld feny�k z�gtak, csupasz szikl�k alkotta szakad�kok szabdalt�k fel az egys�ges mered�lyt, ez�st�s foly�k robajlottak lefel�. A k�z�ps� cs�cson emelked�, b�szke, karcs�, soktorny� v�r h�feh�ren ragyogott, �s Mortensen �mulva ismerte fel, hogy a kast�ly pontos m�s�t l�tja maga el�tt.

A v�r baloldal�n gy�ny�r� �s f�lelmetes szfinx �gaskodott; karmai borotva�lesen villantak meg, d�s sz�re elevenen f�nylett �s a gy�ny�r� n�i arc titokzatosan, mindentud�an �s enyh�n fenyeget�en mosolygott le r�. A m�sik oldalon �gaskod�, �jfekete t�ltos izmai �lettelin vibr�ltak, fej�t dacosan felvetette, szem�ben b�lcsess�g �s szilaj vads�g honolt.

Mortensen elvar�zsolva �llt a k�p el�tt, �s csak nehezen t�rt mag�hoz. �lmatagon k�vette az inast a szob�j�ig. T�n�dve kezdett k�sz�l�dni. Egyre csak az a gy�ny�r�, h�tborzongat�an csod�latos k�p j�rt a fej�ben.

* * *

N�tus gyors l�ptekkel sietett v�gig a folyos�n. Szeme ide-oda j�rt, minden apr� r�szletet a fej�be v�sett. J�l j�het m�g egyszer…

A kast�lyt, �s mag�t a birtokot is, teljesen �tj�rta a m�gia. A M�gus k�nnyed l�ptekkel s�t�lt, �s ismerkedett az itteni er�vel. Mosolygott, r�miszt�, ijeszt� mosollyal, �s nagyon el�gedett volt. Im�dta az ir�ni�t. �s mi lehetne ironikusabb ann�l, minthogy Kaltes Kamill�t a saj�t csal�dja var�zsereje tasz�tja rabs�gba?

* * *

Lilith sietve �lt�zk�d�tt. N�tus hamarosan meg�rkezik, �s � nem akarta megv�ratni. Semmi p�nz�rt nem hagyta volna ki a b�l kezdet�t.

Felcsatolta a nyak�k�t, �s k�rbefordult a t�k�r el�tt. T�k�letes. K�pm�s�ra mosolygott.

Kopog�s t�rte meg a szoba cs�ndj�t.

- Szabad!

N�tus bel�pett, �s elakadt a l�legzete. Lilith el�gedetten elmosolyodott, �lvezte a kiv�ltott hat�st. A s�t�tbarna tekintet v�gigv�ndorolt rajta.

A f�lv�mp�r l�ny gy�ny�r� volt. Hossz�, fekete, mer�szen felsliccelt ruh�ja kihangs�lyozta az alakj�t. A p�ntn�lk�li ruh�t fekete sz�jak h�l�ja fogta �ssze a h�t�n. V�r�sarany hajzuhatag�t rafin�lt frizur�ba rendezte, ajka v�rpirosan ragyogott, a szem�ben �g� borosty�nsz�n t�zet kiemelte a fekete fest�k �s az ez�stbe foglalt borosty�nok.

N�tus el�rel�pett, �s kezet cs�kolt neki.

- Megtisztel a sz�ps�ges h�lgy azzal, hogy a partnerem lesz ma est�re? – mosolygott r�.

Lilith gy�ngy�z�n felnevetett.

- A vil�g�rt sem hagyn�m ki! – szeme �lvetegen csillogott. Elfogadta N�tus felaj�nlott karj�t.

A p�ros k�nnyed l�ptekkel indult a b�lterem fel�. Az el�ad�s hamarosan elkezd�dik.

* * *

Kamilla m�g egyszer, utolj�ra megn�zte mag�t a t�k�rben.

Magas, karcs� l�nyt l�tott. H�feh�r, egyszer�, m�gis eleg�ns ruha �lelte k�r�l alakj�t, a finom, ez�st h�mz�s megcsillant a f�nyben. Az �kszereibe foglalt t�rkizek kiemelt�k jeges tekintet�t, sz�ke haja l�gy hull�mokban omlott a h�t�ra. A t�k�rbeli l�ny arca h�v�s volt, �rzelemmentes, t�vols�gtart�. Semmi sem l�tszott rajta az eleven l�ny f�lelm�b�l.

B�szk�n felszegte a fej�t, �s az ajt� fel� indult. Eltemette mag�ban a f�lelmeket �s a nyugtalans�got. Cip�sarka hat�rozottan kopogott a folyos�n, ahogy a lenti terem fel� vette az �tj�t.

A b�l m�r elkezd�d�tt.

* * *

Mortensen a terembe vezet� l�pcs� mellett �llt, �s �rdekl�dve figyelte az �raml� t�meget.

K�ts�gk�v�l a vil�g m�gusainak kr�mje gy�lt itt �ssze. A f�rfi tekintete ide-oda rebbent, felm�rte a b�li forgatagot. T�bb Kaltes csal�dtag is meg�rkezett m�r, de az, akit keresett, nem volt k�zt�k.

- Lilith Dragonire Tepes �s Krist�ly N�tus! – jelentette be az ajt� mellett �ll� szolga.

Mortensen fut�lag odapillantott, de nem szentelt k�l�n�sebb figyelmet az �rkez�knek. Ism�t a b�li forgatagot kutatta.

* * *

Kamilla emelt fejjel, hat�rozottan haladt a f�nyl�, morajl� terem fel�. Fej�t b�szk�n felszegte, k�k szeme hat�rozottan, hidegen villant meg.

A b�lteremben egy ragyog�, v�r�s haj� sz�ps�g �s s�t�t k�s�r�je f�lreh�z�dtak. Tekintet�k a l�pcs� tetej�n f�gg�tt. V�rtak.

Egy eleg�ns, s�t�t ruh�s m�gus t�relmetlen�l �lldog�lt a b�li forgatagban. Szeme �jra �s �jra a bej�rat fel� t�vedt.

Egy halott, id�tlen v�rosban hat komor �rny f�rk�szett egy hatalmas krist�lyt�bl�t. Egyik�k el�rehajolt, hogy jobban l�ssa a folyos�n vonul�, feh�r ruh�s alakot. S�t�t csukly�ja al�l el�rebukott egy hull�mos, aranysz�ke tincs.

S�t�t, k�nyvekkel zs�folt szob�ban, folyton mozg�sban l�v� b�bukkal teli asztal mellett magas, fekete ruh�s f�rfi �ll. Kez�ben h�v�s obszidi�ng�mb�t tart. Ajka el�gedett mosolyra h�z�dik, mik�zben �jfekete tekintete egy pillanatra sem mozdul el a karcs�, feh�rbe �lt�z�tt alakr�l.

T�vol e f�ldt�l, a napf�nyben f�rd�, ny�zsg� fav�ros leghatalmasabb otthon�ban egy magas, fekete haj� n� n�z ki egy ablakon, el a messzi t�volba. N�z, de nem l�t; szeme a j�v�t kutatja. �m az most z�rva marad el�tte, ismeretlen er� tart f�gg�nyt el�, �s takarja el a Sors sz�lait. A n� tekintete nem k�pes �thatolni a hom�lyon, �s megl�tni, mi rejt�zik a t�volban. Szeme csak a k�zeli j�v�t l�tja, �s a m�lyk�k szemp�r m�lys�ges b�nattal telik meg, mikor a feh�r ruh�s Kamilla bel�p a b�lterem ajtaj�n. A szigor� arcon leg�rd�l egy gy�m�ntf�ny� k�nnycsepp.

Kamilla m�ly leveg�t vesz, �s bel�p a terembe. Kezd�dj�n h�t. Az ajt�n�ll� ki�lt�sa t�lharsogja a b�ltermi zsivajt.

- Kaltes Kamilla!

***