7. fejezet

- Kaltes Kamilla!

A zaj egy pillanatra elhalkult, ahogy a b�loz�k a l�pcs� tetej�n felt�n� alakra n�ztek, majd a l�rma �jult er�vel csapott fel. Az �ri t�rsas�g tagjai visszafordultak partner�kh�z, �s folytatt�k a f�lbehagyott besz�lget�st.

Kamilla k�nny� l�ptekkel indult lefel�, mik�zben szeme a t�meget kutatta. H�v�s, tiszta tekintete v�gigs�p�rt a tarka karnev�lon.

�szrevette a f�lreh�z�dott Lilith-N�tus p�rost. A f�lv�mp�r l�ny kih�v�an r�mosolygott. Kamilla nem t�r�d�tt vele. Farkasszemet n�zett a s�t�t Kiv�lasztottal. A m�lybarna szemp�r nyugodtan viszonozta a pillant�s�t, nem h�tr�lt meg a jeges tekintet el�l. T�z �gett benne, olyan t�z, amit a B�r� �vsz�zadok �ta nem l�tott. A diadal t�ze volt ez, a beteljesedett gy�zelem�. Kamilla torka �sszeszorult. Ha a M�gus ilyen el�gedett, az sz�m�ra semmi j�t nem jelent.

Komor gondolataib�l egy k�nny� �rint�s �s egy �v�d� k�rd�s z�kkentette ki.

- Hol j�rsz, h�gocsk�m?

Kamilla felrezzent, �s visszat�rt a terembe. Halv�nyan elmosolyodott.

- Messze innen, egy b�k�s, nyugodt helyen. Mi�rt, mire gondolt�l, Kerecsen?

A f�rfi vid�man felnevetett.

- Azt hittem, hogy gondolatban m�r a j�vend�belid mellett �ld�g�lsz a tengerparton.

Kamilla felkacagott.

- Ez esetedben sokkal aktu�lisabb t�ma lenne, nem? H�ny �ves is vagy m�r? Huszonnyolc?

A f�rfi fels�hajtott.

- Ne is mondd! A k�vetkez� csal�di �l�sen biztos napirendre ker�l a k�rd�s: a v�mp�rmesterek zaklat�sa helyett mi�rt nem n�s�l�k m�r meg?! Iszony�an unom.

- Magadnak k�sz�nheted – mosolygott Kamilla. Nem titkolta, hogy remek�l mulat b�tyjak�nt szeretett rokon�n.

A f�rfi j�t�kosan a sz�v�hez kapott.

- Ah, h�lgyem! J�gsz�v�s�ged kioltja bennem az �let lobog�s�t, �s a k�ts�gbees�s t�z�be tasz�t! Hol van h�t a h�res n�i egy�tt�rz�s, k�rdem �n, hol?

Kamilla v�llat vont.

- A szob�mban hagytam. Egy�bk�nt sem �rtem a sop�nkod�sodat. Ha m�r f�zlal az �n jegess�gem, de a szerelem t�z�n�l sem �hajtasz megmelegedni, akkor mi bajod a k�ts�gbees�s l�ngjaival?

- Boszork�nyokkal sose vitatkozom – emelte fel a kez�t megad�an Kerecsen. – �s most, hogy ily f�l�nyes gy�zelmet aratott felettem a h�lgy, megtisztel azzal, hogy megengedi, hogy sz�lei el� k�s�rjem?

- A legnagyobb �r�mmel.

A l�ny belekarolt Kerecsenbe, �s engedte, hogy mag�val sodorja a t�meg. A h�t�ban �rezte Lilith �s N�tus tekintet�t, �s b�r nagy volt a k�s�rt�s, de nem n�zett vissza. �s b�r viselte a j�kedv, vagy �pp a h�v�s k�z�ny j�l bev�lt maszkj�t, sz�ve a tork�ban dobogott, �s a fesz�lts�g �jfeszess� tette az idegeit. Rossz el��rzete egy pillanatra sem lankadt, �s sz�ntelen gyanakv�ssal figyelte k�rnyezet�t. Ha az �szt�neinek engedelmeskedik, haboz�s n�lk�l t�vozik a b�lr�l; de nem l�tott erre k�zzelfoghat� okot. A l�tszatot meg kellett �rizni. �m hi�ba gy�zk�dte mag�t; egy halk hang sz�ntelen�l azt suttogta: T�n nem el�g ok a N�tus szem�ben l�tott diadal?

* * *

Lilith mereven figyelte Kamill�t, m�g v�g�l a l�ktet�, �raml� t�meg eltakarta szeme el�l a feh�r ruh�s alakot. B�r napok �ta ezt a pillanatot v�rta, a l�ny m�gis el�gedetlen volt, �s kiss�… csal�dott. Elfordult a mulat�kt�l. N�tus mosolyogva �lelte �t.

- Levertnek t�nsz kedvesem. Mi b�nt?

- Kamilla – sziszegte Lilith. N�tus meglepetten felvonta a szem�ld�k�t.

- Mi van vele? �! – mosolyodott el hirtelen. Szeme megvillant. – M�sra sz�m�tott�l – �llap�totta meg. Nevet�s bujk�lt a hangj�ban.

Lilith d�h�sen kifordult az �lel�sb�l, hogy N�tus szem�be n�zhessen. Szeme veszedelmesen villogott, haj�t semmib�l kelt szell� borzolta.

- Hogy mi van vele? – sziszegte. – Semmi! �s �pp ez a baj! �gy s�t�lt be ide, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha semmi sem fenyegetn�! Mintha a jelenl�t�nk mindennapos l�tv�ny volna! Az van, hogy b�r l�tja a fenyeget�st, semmibe vesz minket, fittyet h�ny a vesz�lyre! Vagy, ha nyugalma nem ebb�l fakad, �s val�j�ban vak a vesz�lyre, akkor t�lbecs�ltem; �s ebben az esetben az d�h�t, hogy megfosztott a diadal �z�t�l!

N�tus csillap�t�an meg�rintette a karj�t, m�g szeme figyelmeztet�en villant meg.

- Halkabban! – sziszegte. – Ne �breszd fel az �r�ket! – fej�vel a fal fel� b�k�tt. Lilith k�vette a pillant�s�t, �s meglepetten felszisszent. K�t m�ter magas, n�gykar�, f�lelmetesen felfegyverzett sz�rnyek k�rvonala sejlett �t a falakon.

- Luciferre! – suttogta. – Mik ezek?

N�tus az egyik oszlop �rny�k�ba h�zta, �s halkan suttogva magyar�zni kezdett.

- �rz�k. A Kaltes csal�dtagok biztons�g�ra �gyelnek. Er�sek, gyorsak, �s ami a legf�bb, �rtelmesek. Kev�s olyan var�zslat �s m�g kevesebb olyan fegyver l�tezik, amivel �rtani lehet nekik. �gy tudom, Kaltes Kuzum apja teny�sztette ki �ket, de hogy mib�l �s hogyan, azt csak � tudn� megmondani. Az viszont biztos, hogy ezeket a l�nyeket csak egyetlen feladat mozgatja, egy c�l vez�rli: meg�vni mindenkit, akiben a Kaltesok v�re folyik. Ha t�bbet elkaptak volna a kis sz�noklatodb�l, akkor most igencsak kellemetlen helyzetben lenn�nk!

- Sz�lnod kellett volna r�luk! – felelte Lilith d�h�sen.

- Azt hittem, magadt�l is �szreveszed �ket – felelte h�v�sen N�tus. – Ami pedig a k�rd�seidet illeti; �n egy�ltal�n nem lep�dtem meg. S�t – mosolyodott el hidegen -, nem is v�rtam kevesebbet Kamill�t�l.

- Hogy �rted ezt? – hajtotta f�lre a fej�t �rdekl�dve Lilith.

- Feleslegesen agg�dsz. Amit l�tt�l, az nem arrogancia vagy ostobas�g – csup�n egy maszk. Kamilla �pp a l�nyege miatt nem is tehetett volna m�st, mint hogy fel�lti ezt.

- Mir�l besz�lsz? Mi a l�nyege Kamill�nak?

- Nem csak neki – jav�totta ki N�tus. – Minden Kiv�lasztottnak van l�nyege, szolg�lja ak�r a S�t�ts�get, ak�r a F�nyt. Az egyens�ly, a polarit�s elvileg t�k�letes – hatan itt �s hatan ott, k�t M�gus, k�t Gy�gy�t�, k�t Intrikus, k�t B�r�, k�t Keresked� �s k�t �p�t�sz; az egyik itt, a m�sik ott. Egyenl� er�k, �s hasonl� l�lek; egym�s t�k�rk�pei vagyunk.

- Ezt r�g tudom – szak�totta f�lbe t�relmetlen�l Lilith. – T�rj a l�nyegre!

- Azonnal. B�r lelk�nk alapvet�en emberi, �m, hogy is fogalmazzam meg, hogy �rthet� legyen – r�zta a fej�t tan�cstalanul N�tus. – Emberek vagyunk. Nincs kiz�r�lagos �s t�k�letes uralmunk egy elem felett. Csak annyira ir�ny�thatjuk, mint ahogy b�rmelyik ember tudn�, �s k�ptelenek vagyunk megteremteni a semmib�l. De l�nyeg�nk lelk�nk, esk�nk r�v�n valamennyire hasonl�t, valamennyire k�t�dik egy elemhez; �s ha a sz�ks�g fenyeget, vagy valami katasztr�fa nem hagy m�s v�laszt�si lehet�s�get, felold�dhatunk benne.

Lilith t�n�dve figyelte.

- A polarit�s – kezdte v�g�l. – A polarit�s, gondolom, itt is jelen van. Az azonos c�met hordoz�k azonos elemhez k�t�dnek?

N�tus sz�tlanul b�lintott.

- Mi a te elemed?

A fi� szeme megvillant.

- A sz�l – mondta csendesen.

- �s Kamill��? – Lilith tekintete a terem t�ls� fel�re szegez�d�tt; oda, ahol Kamilla �pp a sz�leit �dv�z�lte.

- A j�g – N�tus megfordult, �s k�vette Lilith pillant�s�t. Arca az �res nyugalom maszkj�t viselte, mik�zben n�zte a cerem�ni�t; csak a szem�ben ragyogott valami s�t�t tud�s �s valami �vezredekig hurcolt, ismeretlen �rzelem t�ze.

- A j�g – ism�telte t�n�dve Lilith. Szeme tov�bbv�ndorolt, �s felfedezte a mag�nyosan �ll� Mortensent. A var�zsl� is Kamill�t n�zte, ereje lusta fellegk�nt gomolygott k�r�l�tte, tekintete izzott. – Csupa t�z – jegyezte meg halkan a l�ny. Ajkait kegyetlen mosolyra h�zta. – Vajon meddig �llhat ellen a j�g a t�znek?

N�tus arc�n Lilith mosoly�nak p�rja t�nt fel.

- �nmag�ban sok�ig. Ugyan a t�z megolvasztja a jeget, de ezzel saj�t pusztul�s�t id�zi el�; a v�z elfojtja l�ngjait, �s a l�ngok melege h�j�n �jra megdermed. Hacsak -mosolya kisz�lesedett – fel nem sz�r�tja a sz�l.

* * *

- Kaltes Kamilla!

A felhangz� ki�lt�s megdermesztette. B�r eg�sz este ezt a pillanatot v�rta, most meg se tudott mozdulni. Lassan, mereven fordult meg, furcs�n val�szer�tlennek �rezve a helyzetet. Mintha ez a b�l csak egy �lom lenne… �s ez a benyom�sa tov�bb er�s�d�tt, mikor tekintete a kecsesen lefel� l�peget�, m�lt�s�gteljes, feh�r alakra esett.

Gy�ny�r� volt. Felt�madtak az eml�kek, �s a sz�ve f�jdalmasan �sszeszorult. Elfelejtkezett mindenr�l, a vil�g megsz�nt sz�m�ra. Csak a l�ny l�tezett. Szeme falta a r�szleteket.

Megval�sult, �letre kelt l�tom�snak l�tta. A karcs�, t�k�letes alakot k�r�l�lel� ruha h�feh�ren ragyogott, a finom ez�sth�mz�sek f�nylettek, �s var�zslatos mint�t sz�ttek a l�ny k�r�. Haja olvadt aranyk�nt omlott al�, arca a g�r�g istenek m�rv�nyszobrainak m�sa. Hideg, m�rv�nyb�l, aranyb�l, �s f�nyb�l sz�tt sz�ps�ge f�zlalta, de meg is babon�zta Mortensent. Ahogy �vezredekkel ezel�tt is… Tekintete a l�ny szem�re t�vedt. Az �kk�k�nt ragyog� szemp�r elb�v�lte, a fagyos pillant�s pedig a sz�v�ig hatolt, �s megdermesztette. Azt�n a l�ny tekintete tov�bbsiklott r�la, �s meg�llapodott valakin. Mortensen elfordult, �s k�vette a pillant�s�t. Gyorsan kisz�rta a f�lreh�z�dva �ll�, fiatal p�rt.

Az aranyv�r�s haj� l�ny r�mosolygott Kamill�ra, hideg, fenyeget� mosollyal. Mortensen tekintete ide-oda j�rt. �gy l�tta, Kamilla r� se heder�t a l�nyra. A fi�t figyelte. Mortensen k�v�ncsis�ga fellobbant. Valami azt s�gta neki, hogy egy nem mindennapi pillanat szemtan�ja.

�rdekes l�tv�ny volt, annyi szent. Kamilla arca ak�r egy szobor�; hideg, elutas�t�, t�vols�gtart�, olvashatatlan. Szeme m�g jobban megfagyott, egy�ttal ki is vil�gosodott; Mortensen �gy �rezte, m�r nem is szem az, hanem k�t, mesterien csiszolt, a t�l hideg�t �raszt� j�gdarab.

A fi� arca nyugodt volt �s enyh�n der�s; �m a r�tekint� f�rfi el�g tapasztalt volt ahhoz, hogy felismerje: �larc ez is, semmi t�bb. Tekintete a szemekre t�vedt, �s meglepte, amit l�tott.

A m�lybarna szemp�rt a nyugalom uralta, de valami m�s is megb�jt m�g�tte. Valami s�t�t dolog kavargott a m�ly�ben, �s Mortensen �nk�ntelen�l is megborzongott. Nagyon nem szerette volna, ha azok a szemek r� n�znek �gy. Mert ha Kamilla szeme metszett, j�gg� fagyott v�z volt, akkor ez a szemp�r egy olyan s�t�t viz� t�ra eml�keztette Mortensent, minek m�ly�ben forr�, em�szt� l�ngok lobognak.

V�g�l a p�rbaj v�get �rt. A l�ny le�rt a l�pcs� alj�ba, ahol megsz�l�totta az egyik rokona, �s r�vid besz�lget�s ut�n a terem m�sik fel�ben �ll� emelv�ny fel� indultak. Mortensen addig n�zett ut�nuk, m�g a b�li forgatag el nem nyelte �ket a szeme el�l. Nem t�nt fel neki, hogy a kor�bban Kamill�t f�rk�sz�, �s oly fenyeget�nek �rzett s�t�tbarna szemp�r most az � mozdulatait k�veti nyomon hideg, sz�m�t� figyelemmel.

* * *

Kamilla nyugodtan �lt az emelv�nyen apja oldal�n, �s �dv�z�lte a vend�geket. P�r udvarias sz�, egy h�v�s mosoly; szinte g�piesen tette a dolg�t. A rutinfeladatnak sz�m�t� cselekv�s most seg�tett meg�rizni a nyugalm�t, �s el is terelte a figyelm�t. Ugyan az elhangzott t�rsalg�sokr�l nem, de a vend�gek sz�nd�kair�l pontos le�r�st tudott volna adni.

Lopva a terem fal�n�l �ll� �r�kre sand�tott. Azok folyamatos k�szenl�tben �lltak, �s b�r Kamilla tudta, hogy a legkisebb gyan�s jelre haboz�s n�lk�l k�zbeavatkoznak, m�gsem lett nyugodtabb. Akit�l � tartott, azt nem lehetett ilyen k�nnyed�n elint�zni.

Mintha csak a gondolataival megid�zte volna, N�tus m�r ott is �llt az emelv�nyen, �s �pp sz�leit �dv�z�lte. Arca a gondtalan j�kedv�, ahogy a mellette �ll� Lilith� is; a l�ny hegyes v�mp�rfogai kivillantak a mosoly�b�l.

- Le�nyom, Kaltes Kamilla – mutatta be �pp az apja.

N�tus udvariasan kezet cs�kolt.

- �rvendek, hogy megismerhetem – mosolygott, �s Kamilla h�t�n v�gigfutott a hideg.

- Sz�momra is �r�m, hogy megismerhetem. Rem�lem, kellemesen fogja mag�t �rezni – felelte h�v�sen.

- Abban biztos vagyok – a s�t�t mosoly maradt, szeme vid�man, el�gedetten csillogott. – Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a b�l a legmer�szebb �lmaimat is fel�l fogja m�lni.

- N�zze el nekem, hogy hitetlenkedem. Ha nem t�vedek, az �n fant�zi�ja el�g gazdag ahhoz, hogy ez egy lehetetlen feladat legyen sz�munkra.

- El�g, ha �n hiszem. M�s nem sz�m�t – N�tus h�tral�pett, mik�zben Lilith udvariasan meghajolt.

- Lilit Dragonire Tepes.

- Kaltes Kamilla – Kamilla viszonozta a meghajl�st, �s a l�ny szem�be n�zett. A jeges berill �s az �g� borosty�n pillant�s �sszekapcsol�dott. – �r�l�k, hogy megismerhetem.

- �, nem – mosolygott a l�ny. – �n �r�l�k, hogy v�gre megismerhetem. M�r sokat hallottam �nr�l.

Fenyeget�s l�ktetett a sz� Kamilla elm�j�ben. Vigy�zz. Alaposabban szem�gyre vette a l�nyt. A felismer�s vill�mcsap�sk�nt �rte, de siker�lt eltitkolnia meglepet�s�t.

- Rem�lem, nem hazug k�roml�sokat – felelte egy hideg mosoly k�s�ret�ben. – Kellemes sz�rakoz�st.

- Biztos vagyok benne, hogy ebben nem lesz hiba – a p�ros t�vozott. Kamilla le�lt, b�r nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy ne lerogyjon.

Sz�nalmasan v�dtelennek �rezte mag�t. Rettenetesen lebecs�lte Lilithet, amikor csak N�tussal sz�molt. A s�t�t Kiv�lasztottal m�g elb�nna, de most, hogy itt van ez a l�ny, es�lyei drasztikusan cs�kkentek. Hib�zott, de m�g mekkor�t! �s most csak rem�lni tudta, hogy t�ved�s�nek nem lesznek komolyabb k�vetkezm�nyei.

�jj�sz�letni �jra �s �jra, �s k�zben nem felejteni – ez a Kiv�lasztottak sorsa. Hossz� �let�k sor�n mind t�bbsz�r is megismert�k a szerelmet, mindegyik�knek voltak kapcsolatai, h�zass�gai. Az �vezredek alatt sokszor �s sokf�lek�ppen szerettek, �m volt egy, egyetlen egy szerelem, amit sose feledhettek teljesen.

Mint minden, ez is r�g volt, m�g a Buk�s el�tt. Kamilla sz�ve megsajdult, ahogy esz�be jutott a f�rfi, aki �leteken �t a t�rsa volt, �s mindig mellette �llt. Aki v�gigk�s�rte sz�mtalan �vsz�zadon, �s a kedv��rt mag�ra vette az eml�kez�s terh�t. Azt�n j�tt a Buk�s; � h� maradt esk�j�hez; �s ezzel elvesztette a szeretett f�rfit. Mag�ra hagyta a bajban, egyed�l hagyta a pokolban, �s nem sz�m�t, hogy nem volt m�s v�laszt�sa; el�rulta, �s ez a seb sose gy�gyult be igaz�n. � meghalt, �s ezzel elmenek�lt; a f�rfi ott maradt, �s szenvedett, m�g v�g�l szellem�t megt�rt�k, �s elvesztve az eml�kez�s k�pess�g�t, �s mindaz, mit addig el�rt, vele egy�tt zuhant a m�lybe. Azon a napon, azon az ezerszer is el�tkozott napon, nem csak az erej�t, nem csak a t�rsait vesztette el, hanem �t is, �s Kamilla m�lyre temette az eml�keket; de most Lilith �s N�tus megjelen�se felszak�totta a soha-be-nem-forrt, csup�ncsak behegedt sebeket.

Minden Kiv�lasztottnak volt t�rsa, �s ahogy a F�ny Kiv�lasztottjai elvesztett�k saj�tjukat, �gy a S�t�ts�g�i is elszakadtak az �v�ikt�l. Eg�szen eddig Kamilla azt hitte, Lilith csup�n egy fut� kaland N�tus �let�ben, egyetlen �letre, p�r r�pke �vtizedre sz�l� szerelem; de mikor szemt�l szemben �llt a f�lv�mp�r l�nnyal, r�j�tt, hogy sokkal t�bbr�l van sz�. N�tus �jra megtal�lta a t�rs�t, a t�rs�t, aki ha most m�g nem is eml�kszik mindenre, de hamarosan fog, �s legal�bb akkora hatalma van, mint mag�nak a fi�nak…

Ez a felismer�s r�m�tette meg Kamill�t. N�tussal szembe tud sz�llni, de ismerte a korl�tait. A M�gust legy�zheti; de a M�gust �s a t�rs�t egy�tt – soha. Rem�lte, ha a dolgok rosszra fordulnak, a kast�lyt �tj�r� m�gia el�g id�t biztos�t neki a menek�l�sre.

- Dylemon Nemus Mortensen – a kellemesen m�ly hang kiz�kkentette s�t�t gondolatai k�z�l. Felpillantott.

Az el�tte �ll� f�rfi nyomokban sem hasonl�tott Willson ezredeshez. K�kesen f�nyl�, holl�fekete haj�t h�trafogta, szeme viharsz�rk�n villant meg, arcvon�sai �s b�rsz�ne indi�n sz�rmaz�sr�l �rulkodtak. Ruh�ja eleg�ns volt, �s nem hordott �kszert, kiv�ve egyetlen, ez�stb�l k�sz�lt, a Mortensen c�merrel �kes pecs�tgy�r�t. A f�rfi �rdekl�dve figyelte �t. Szem�ben t�z l�ngolt, �s ez Kamill�nak egy�ltal�n nem tetszett. T�l sok ilyen pillant�st kapott m�r ma este.

- �dv�zl�m. �r�l�k, hogy megismerhetem. Rem�lem, kellemesen �rzi mag�t a kast�lyunkban.

A f�rfi elmosolyodott.

- Otthona sz�ps�ge fel�lm�lja a h�r�t. �m �lmomban sem hittem volna, hogy haz�mt�l ily t�vol, �nh�z hasonl�, ragyog� sz�ps�get tal�lok.

Kamilla h�v�sen mosolygott.

- Megtisztel� a b�k uram, de felesleges t�loznia. T�rt�netesen tapasztalatb�l tudom, hogy az �n haz�j�nak sincs oka sz�gyenkezni.

A f�rfi meghajolt.

- Sajnos, ezt a vallom�st nincs lehet�s�gem viszonozni; eddig nem �llt m�domban k�r�ln�zni, �s att�l tartok, nem is lesz r� lehet�s�gem. �m ha val�ban olyan csod�kr�l maradok le, mint amilyenekre c�loz, megtenn�, hogy k�rp�tl�sul megtisztel egy t�nccal?

Kamilla h�v�sen pillantott r�.

- �r�mmel.

Mortensen egy �jabb meghajl�s ut�n t�vozott, apja pedig k�zelebb hajolt.

- Ismered?

- Nem. � viszont szeml�tom�st ismer minket.

Kuzum egyet�rt�en b�lintott.

- Er�s – jegyezte meg halkan. – �s becsv�gy� is, azt hiszem. Szemmel kell tartanunk. Vesz�lyes lehet.

- Igen – b�lintott Kamilla. – Vesz�lyes lehet. Vagy tal�n m�ris az - mormolta halkan.

* * *

Mortensen lel�pett az emelv�nyr�l, �s engedte, hogy a t�meg mag�val ragadja, elsodorja onnan. A sokf�le t�rsalg�s, a diszkr�t zene egyetlen morajj� �llt �ssze a f�l�ben, �s ez a sz�nek �s illatok kavalk�dj�val egy�tt kellemesen elzsong�totta, mik�zben m�g mindig az el�bbi besz�lget�s hat�sa alatt �llt. Sz�ve hevesen vert.

D�bbenten tapasztalta, hogy 2000 �v eltelt�vel az �t ny�g�z� var�zs mit sem enyh�lt. A l�ny ugyan�gy vonzotta, mint akkor r�gen, mikor el�sz�r tal�lkoztak a zs�folt piact�ren. El�gedetten �llap�totta meg, hogy ez�ttal Lisestra nem hazudott; Kamilla val�ban nem v�ltozott semmit.

Ez�stt�lc�t cipel� szolga sodr�dott mell�, terh�n megsokszoroz�dott a termet megvil�g�t� f�nyek j�t�ka, a karcs�, hossz� l�b� poharakban rubinpiros ital ringat�zott. Mortensen leemelt egyet, �s tov�bbs�t�lt. K�r�l�tte zajlott a b�l, �s � felid�zte az im�nti besz�lget�st. �nk�ntelen�l is megborzongott.

Val�ban, Kamilla nem v�ltozott; m�g mindig k�pes volt megfagyasztani k�rnyezet�t. Mortensen sosem �rtette, hogy csin�lja. Gy�ny�r�, mosolyog �s udvarias; �s mindek�zben olyan hidegs�g, olyan jeges fels�bbrend�s�g �rad bel�le, hogy k�rnyezet�ben mindenki �nk�ntelen�l is ehhez alkalmazkodik. A f�rfi t�n�dve megcs�v�lta a fej�t. Megk�zel�thetetlen. T�voli. Idegen.

A hideg �jfent v�gigfutott a h�t�n, mikor esz�be jutott az �kk�ragyog�s�, f�mes f�ny� j�gszemp�r. Az a tekintet egyenesen a lelk�be hatolt, �s b�r a f�rfi tudta, hogy ez lehetetlen, hisz r�gi-�j sz�vets�gesei ell�tt�k a megfelel� v�delemmel, m�gis �gy �rezte, hogy Kamilla l�tta a legtitkosabb gondolatait is. A f�rfi f�lt. Mi lesz, ha a l�ny id�ben �szreveszi a csapd�t, �s kics�szik bel�le? Sose lesz m�g egy ilyen alkalma. Ha Kamilla most elmenek�l, sose veszi r�, hogy felvegye a gy�r�t, �s sose lesz az �v�…

Nem!

Mortensen megtorpant, �s meg�jult lend�lettel f�rk�szett k�r�l. Sz�vets�gesei azt �g�rt�k, hogy valakit a seg�ts�g�re k�ldenek. Ideje lenne v�gre tal�lkozniuk. �sszesz�k�l� szemmel k�mlelte a t�meget. Alaposan szem�gyre vett mindenkit, m�gis meglepet�sk�nt �rte, mikor a semmib�l egy fiatal p�r termett el�tte. Megh�kkent, �s felt�madt benne a gyanakv�s. Figyelmesen v�gigm�rte �ket.

A p�rost Kamill�val egykor�nak becs�lte, �s Mortensen j�l eml�kezett r�juk. A l�ny felt�n� sz�ps�g volt ragyog�, v�r�sarany haj�val, f�nyl� feh�r b�r�vel. A fekete, mer�sz ruha vonzotta a f�rfiak tekintet�t. Sz�v alak� arca, t�r�keny arccsontja, finom von�sai �rtatlannak mutatt�k, �m szeme sz�trombolta ezt az ill�zi�t. A mandulav�g�s� szemp�r m�ly borosty�nsz�nben izzott, m�ly�ben s�t�t tud�s �s nem emberi intelligencia l�ngolt.

A fi� egysz�n� fekete ruh�t viselt. Magasabb volt a l�nyn�l, mozg�sa k�nnyed, ruganyos. Arca j�k�p�, s�t�tbarna haj�t r�vidre v�gva hordta. A m�lybarna szemp�rba n�zve Mortensen megborzongott. A szemek nem illettek a fi� fiatals�g�hoz.

De minden furcsas�g ellen�re m�gis csup�n egy ifj�, ragyog� p�r �llt el�tte, �rtalmatlan mulatoz�k. A f�rfi �pp el akart t�l�k fordulni, mikor valami elsuhant mellette, �s Mortensen megmerevedett. Elakad� l�legzettel vette �jra szem�gyre a p�rt.

Mintha g�tat nyitottak volna ki, �gy �radt bel�l�k az er�. K�r�lfonta �s �tj�rta �ket. Mortensen sz�ja kisz�radt, �s a f�rfi nagyot nyelt. Amit �rzett, az nem csup�n er� volt; hanem sz�ntiszta, parancsol� hatalom, olyan, amihez foghat�val m�g sosem tal�lkozott. �nk�ntelen�l is h�tral�pett.

A fi� k�nnyed�n meghajtotta mag�t, sz�jzug�ban gunyoros mosoly t�ncolt.

- Eln�z�st a k�s�s�rt. Tudja, akadt egy kis probl�m�nk. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Krist�ly N�tus. A h�lgy pedig Lilith Dragonire Tepes.

- �rvendek – a f�rfi gyorsan �sszeszedte mag�t. – �n�k lenn�nek a be�g�rt seg�t�k?

N�tus szem�ben elismer�s villant fel.

- �gy is lehet fogalmazni.

- Mi a terv?

- Mulasson nyugodtan. Hajtsa be a meg�g�rt t�ncot, �s legyen r�sen. K�vesse a farkast.

- Mif�le farkast? – k�rdezett vissza zavartan Mortensen.

- Ha megl�tja, fel fogja ismerni. A hint�ja k�szen �ll?

A f�rfi b�lintott.

- Mindent el�k�sz�tettem, ahogy megbesz�lt�k.

N�tus felvillantott egy r�pke mosolyt.

- Nagyszer�. �r�m �nnel dolgozni, Mr Mortensen.

- Tal�n m�g nagyobb �r�m lenne, ha kevesebbet titkol�zn�nak el�ttem – jegyezte meg mogorv�n a f�rfi. N�tus b�k�ltet�en intett.

- Ne bosszankodjon, k�rem. Mindennek megvan a maga ideje. Akkor h�t, a miel�bbi viszontl�t�sra – belekarolt Lilithbe, �s szempillant�s alatt elt�ntek a t�megben.

Mortensen meglepetten pislogott p�rat, majd lass� l�ptekkel � is elindult. T�n�dve s�t�lt a t�megben. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy nem r�g�dik tov�bb a v�lasz n�lk�li k�rd�seken, hanem megfogadja N�tus tan�cs�t, �s mulatni fog.

Am�g el nem j�n az � ideje.

Am�g a csapda be nem z�rul.

* * *

Lilith �s N�tus k�nnyed�n ker�lgett�k az �tjukba akad� b�loz�kat. C�ltudatosan, siets�g n�lk�l, �szrev�tlen�l v�gtak �t a t�megen.

B�ntatlanul elhagyt�k a termet. Az �r�k nem l�tt�k �ket; csup�n k�t halov�ny �rnyat �szleltek; egyik�k farkast, m�sikuk tollas k�gy�t form�zott.

Hangtalanul suhantak v�gig az �res folyos�k labirintus�n. Szoborr� dermedt �r�k mellett haladtak el; azok felmordultak k�zeledt�kre, de fel nem �bredtek; a M�gus k�zben tartotta az �ket ny�g�z� m�gia sz�lait, �s nem engedte, hogy feleszm�ljenek. A krist�lyba z�rt f�nyek megremegtek �s eltompultak, csaknem kihunytak el�tt�k, hogy t�voz�suk ut�n �jra er�re kapjanak.

V�g�l N�tus megtorpant egy egyszer�, cs�cs�ves ajt� el�tt. Meg�rintette a kilincset, �s az ajt� lass�, kelletlen mozg�ssal b�r, de felt�rult.

Kicsiny szob�ba l�ptek, csup�n a tet�ablakon bepillant� hold adott n�mi f�nyt, ez�st�s ragyog�sba vonva a falakat �s a padl�t d�sz�t� �br�kat.

Lilith meg�llt az ajt� mellett. Szem�t f�lig lehunyta, �risze aranyosan f�nylett fel. �rz�keit kiterjesztve, �beren �rk�d�tt.

N�tus let�rdelt a szoba k�zep�n, �s tenyer�t a padl�ra helyezte. Lehunyta szem�t, �s halkan d�dolni kezdett. A leveg� megremegett, �s a m�gus k�r�l hideg f�nnyel izzott fel egy k�r, s benne egy pentagramma. A M�gus elhallgatott, �s feltekintett. Felemelte a kez�t, �s a leveg�be rajzolt egy �js�t�t r�n�t.

Rash.

Szolgas�g.

Lilith csillog� szemmel figyelte, ahogy a M�gus folytatta munk�j�t. �jabb �s �jabb r�n�kat rajzolt f�l, m�g sok jel mag�t�l, csup�n az akarat�nak engedelmeskedve jelent meg. Az er� z�gott, �ramlott, �s fokozatosan feszes h�l�ba rendez�d�tt a t�rdel� N�tus k�r�l.

A ragyog� r�n�k m�r teljesen k�r�lvett�k, �s eltakart�k a Kiv�lasztottat, �m �t ez cseppet sem zavarta, k�nnyed�n eligazodott a m�gia sz�lai k�z�tt. Szeme az aragonit m�ly, enyh�n arany be�t�s� barna f�ny�vel ragyogott, ahogy felv�ste az utols� r�n�t is.

A leveg� megremegett, az alkot�s felf�nylett, a m�gia m�lyen b�g� hanggal �ramlott. A r�n�kat �sszek�t� sz�lak �s csatorn�k megfesz�ltek, �s elpattan�ssal fenyegettek, �m a M�gus t�k�letesen uralta �ket, �s k�nnyed�n ir�ny szabott az er�nek.

M�v�n kereszt�l �sszekapcsol�dott a kast�lyt �tj�r� m�gi�val. Engedte, hogy az �vsz�zadok �ta v�ltozatlan �ramlatok magukkal sodorj�k. Meglovagolta az er�t, �s felolvadt benne. M�ly, nyugodt foly�ba mer�lt, �s annak r�sz�v� v�lva ker�lt egyre k�zelebb a m�gia sz�v�hez.

A kast�lyban folytonos mozg�sban volt az er�, �jra �s �jra �thaladva, meg�julva az �s�k �ltal megalkotott var�zslat kezd�pontj�n. Rafin�lt h�l� v�dte ezt a behatol�kt�l, mert ez volt az egyetlen hely, ahol csap�st lehetett m�rni a v�delemre. N�tus akad�lytalanul jutott be a m�gia sz�v�be, k�nnyed�n �tsiklott a v�delmez� h�l�n; a var�zslat nem �rz�kelte az �raml�sban felolvadt idegent.

A M�gus eljutott a kast�ly sz�v�be, ahol a sodr�s megsz�nt, �s t�k�letes nyugalom honolt. Kil�pett a foly�b�l, �s megjelen�tette mag�t.

Kesze-kusza sz�lakba kavarodva fonta k�r�l az er�. Figyelmesen szem�gyre vette, �s csakhamar �tl�tta az �vezredek alatt kialakult rendszert.

Hidegen, szenvetlen�l tanulm�nyozta a Kaltes m�gia cs�cs�t. Ajka kegyetlen mosolyra h�z�dott, ahogy tudata k�rbetapogatta az energia �tveszt�j�t.

M�ly leveg�t vett, �s belevetette mag�t a k�z�ppont k�r�l kavarg� �rv�nybe. Engedte, hogy az �ramlat sodorja, �m l�tsz�lagos t�tlens�ge csup�n a v�delem megt�veszt�s�t szolg�lta. Tudata ki-kiny�lt, �s egy leheletnyit v�ltoztatott n�h�ny csatorn�n, majd hagyta, hogy a k�rforg�s visszavigye a kicsiny szob�ig. Elszakadt a m�gi�t�l, �s visszat�rt a test�be. Kinyitotta a szem�t, �s mik�zben a megalkotott var�zslat kihunyt k�r�l�tte, el�gedetten mosolyogva fel�llt. Ny�jt�zkodott, �s Lilithez l�pett.

- V�lasztott�l?

A l�ny hegyes szemfogai kivillantak.

- A tenyeremb�l eszik. Sikerrel j�rt�l?

N�tus hagyta, hogy az el�gedetts�g ki�lj�n az arc�ra.

- A m�gia s�rtetlen, az egys�g t�retlen. Ha �szrevesznek is valamit, a v�ltoz�st elhanyagolhat�nak fogj�k tal�lni. Ma este a B�r� megtanulja, hogy a jelent�ktelen apr�s�gok sokszor v�gzetesebbek lehetnek, mint a l�tv�nyos er�fitogtat�s.

* * *

Kamilla nyugtalanul j�rk�lt fel-al� a t�megben. A zen�szek �nmagukba feledkezve j�tszottak, a t�ncteret ellept�k a p�rok. Ami azt illeti, neki is ott kellett volna lennie, de most egyszer�en nem volt t�relme a b�jcsevelyhez.

A k�nz� el��rzet nem t�g�tott mell�le, �s mikor a kast�lyt beh�l�z� m�gi�n v�gigfutott az a k�l�n�s rezg�s, otthagyta csal�dj�t, �s f�lreh�z�dott az egyik hom�lyos sarokba. Megvizsg�lta, �s l�nyeg�ben s�rtetlennek tal�lta a rendszert, de nyugtalans�ga nem hagyott al�bb. Persze, ak�r v�letlen baleset is okozhatta, hogy n�h�ny csatorna kiss� kibillent szokott helyzet�b�l, de Kamilla nem hitt ebben. Ha a M�gus a k�zelben van, felett�bb val�sz�n�tlenek az ilyen v�letlenek.

�m a hiba, b�r n�mi aggodalomra okot adott, azt nem tette lehet�v�, hogy elhagyhassa a b�lt.

Elfordult a t�ncol�kt�l, �s tekintete v�gigfutott a f�lreh�z�dva �ll�kon. Minden rendben l�v�nek t�nt; a vend�gek szeml�tom�st j�l �rezt�k magukat, az �r�k �beren str�zs�ltak, figyelm�ket semmi sem ker�lhette el. A teremb�l senki nem t�vozhatott �szrev�tlen�l, �s Kamilla nyugtalans�ga cs�kkent egy kicsit. Ellens�ge nem vonulhatott f�lre var�zsolni. Tov�bbfordult, de szeme sark�b�l elkapott egy surran� �rnyat. Visszap�rd�lt, �s sz�ve kihagyott egy �temet, ahogy megl�tta a terembe l�p� Lilith-N�tus p�rost. Hideg ver�t�kcs�ppek futottak v�gig a gerince ment�n, �s d�nt�tt. Pokolba a k�vetkezm�nyekkel! Azonnal el kell hagynia ezt a helyet!

Emelt fejjel, hat�rozott l�ptekkel v�gott kereszt�l a t�megen. Egyenesen a legk�zelebbi kij�rat fel� tartott. �m az ajt�hoz k�zeledve l�ptei akarata ellen�re meglass�dtak, m�g v�g�l k�nytelen volt meg�llni. Er�lk�dve pr�b�lt megmozdulni, de egy l�thatatlan er� g�zsba k�t�tte. H�tral�pett; �sszesz�k�l� szemmel n�zett k�r�l, �s ez�ttal nem csak a l�that� s�kon.

K�pr�zatos l�tv�nyban volt r�sze. Mivel a megh�vott vend�gek egyt�l-egyig var�zstud�k voltak, az egyszer� emberekn�l sokkal jobban �tj�rta �ket a mindenhol jelenl�v� energia. Kamilla l�tta, ahogy az er� aranysz�n� sz�lai beh�l�zz�k test�ket, �s szesz�lyesen kavarogva rajzolj�k ki az emberi elme sz�m�ra felfoghatatlan mint�kat. A terem egyszeriben f�nyl�, vak�t� t�v� v�ltozott, �s ezt a ragyog�st vette k�r�l a h�v�sebb, kast�lyt �tj�r� m�gia folyama. Kevesen lettek volna k�pesek ellen�llni a pomp�zatos l�tv�nynak; a legt�bben elvesztek volna a r�szletekben, az er� b�v�let�be ker�ltek volna. Kamilla figyelm�t azonban nem terelte el a k�b�t� energia. V�gign�zte a kij�ratokat, �s megdermedt.

Imm�r nemcsak az �r�k vigy�zt�k a termet. S�padt, s�ron t�li �rnyak �lltak a kij�ratokn�l, a hal�l hideg�t �raszt� hatalmuk hozz�kapcsol�dott a kast�ly m�gi�j�hoz, �s k�rbefonta az �nnepl�k t�meg�t. Kamilla h�v�sen v�gigm�rte �ket, majd az �ltaluk fel�ll�tott akad�lyt. Sz�ve nyugodtan vert, elm�je jegesen hidegg� v�lt. Elfordult az ajt�t�l. Tekintete kereszt�lv�gott a termen, �s meg�llapodott a t�ncol�k k�z� vegy�lt ellens�gein. Lass� l�ptekkel, emelt fejjel indult a mulatoz�k fel�. Meg�llt a t�nct�r sz�l�n�l, �s megv�rta, hogy a k�zel�be sodr�djanak. Szeme elkapta, �s foglyul ejtette Lilith tekintet�t. A f�lv�mp�r l�ny szem�be n�zett, elismer�en biccentett, �s sarkon fordulva beleveszett a t�megbe.

M�r nem f�lt; t�k�letesen nyugodt volt. A csapda bez�rult.

* * *

Lilith t�ncolt.

Teste egy�tt �lt, �s mozdult a zen�vel, ahogy l�pett, fordult, majd N�tushoz simult. �sszeolvadt a ritmussal, a dallammal. Halkan d�dolt, �s mag�ban meg�llap�totta, hogy m�r csak ez�rt is �rdemes volt elj�nni ide. �m b�rmennyire is belefeledkezett a t�ncba, id�r�l-id�re a kij�ratokn�l elhelyezett �reire sand�tott.

Csaknem felnevetett, mikor megl�tta, hogy Kamilla az ajt� fel� igyekszik. �lvezettel n�zte, ahogy szolg�i ereje megb�n�tja, �s mozdulatlans�gra k�rhoztatja a Kiv�lasztottat. Kamilla v�g�l k�nytelen volt megh�tr�lni. Lilith k�v�ncsian figyelte a mereven �ll� l�nyt. Azt�n a ritmus tov�bbragadta, �s � elvesztette szem el�l. A zen�szek �j sz�mba kezdtek, �s � felolvadt a dallamban.

K�r�kkel k�s�bb ism�t megpillantotta Kamill�t. A Kiv�lasztott emelt fejjel, kir�lyn�k�nt vonult fel�j�k. Az emberek �nk�ntelen�l is f�lreh�z�dtak el�le. Lilith f�lt�kenyen figyelte a ragyog� l�nyt.

Kamilla egyenesen fel�j�k tartott. Lilithben fellobbant a k�v�ncsis�g. Mit fog tenni a l�ny most, hogy r�j�tt, csapd�ban van?

A B�r� csak a parkett sz�l�ig j�tt; ott azt�n meg�llt, �s mozdulatlann� dermedt. Eleven szobornak tetszett; arca ragyog� maszk, szeme zom�nck�kk� s�t�t�lt j�gt�k�r. Tekintete elkapta az �v�t, �s nem eresztette. Fogva tartotta, �s ez a hideg, n�ma pillant�s megfagyasztotta Lilithet, kir�ntotta a t�nc b�v�let�b�l. V�g�l a B�r� elengedte; szem�vel a hal�ls�padt �rnyak fel� intett, majd h�v�sen, elismer�en biccentett, �s sarkon fordult. Lilith h�t�n v�gigfutott a hideg, ahogy a t�voz� l�nyt figyelte. A csapda ugyan bez�rult, de a pr�da most v�lt csak igaz�n vesz�lyess�. A f�lv�mp�r l�ny k�zelebb h�z�dott N�tushoz. Nem �rezte biztons�gban mag�t.

N�tus �t�lelte, �s halkan megk�rdezte:

- Megr�m�lt�l?

Lilith meglepetten n�zett r�.

- Honnan tudod? – lehelte.

- Nem te vagy az els� – mosolygott r� szel�den N�tus.

- Azt hiszem, al�becs�ltem – vallotta be zavartan Lilith. – Mi�rt nem f�l? Mi�rt nem pr�b�l kit�rni?

N�tus megforgatta, majd �jra mag�hoz h�zta, �s csak azt�n v�laszolt.

- Hogy mi�rt nem f�l? Mert m�r l�tja a csapd�t, �s tudja, hogy nem menek�lhet. Most m�r nem retteg, de nem is �ll sz�nd�k�ban megadni mag�t, vagy �npuszt�t� kit�r�ssel pr�b�lkozni. A B�r� nem szokott hi�baval�an h�sk�dni, vagy kil�t�stalan, rem�nytelen k�zdelembe kezdeni. V�r �s figyel. Az �rzelemi nem hom�lyos�tj�k el az elm�j�t, �s mindig k�szen �ll, hogy a kihaszn�lja a k�n�lkoz� lehet�s�get. Csapd�ban van, de nem esett k�ts�gbe. Az utols� pillanatig k�zdeni fog.

Lilith szem�ben felvillantak az elismer�s szikr�i.

- Teh�t b�tor, �s a v�gs�kig elsz�nt – �llap�totta meg. – De �gy sincs es�lye, igaz?

N�tus elt�n�d�tt.

- Tulajdonk�ppen lenne – felelte v�g�l lassan. – Az ut�bbi id�ben megd�bbent�en sok erej�ket nyert�k vissza. Igen, azt hiszem, lenne es�lye a sz�k�sre; ha – villantott fel egy ragadoz�mosolyt – tudn�, hogy Mortensen m�r kapcsolatba l�pett vel�nk.

* * *

- Felk�rhetlek egy t�ncra?

- Mi�rt is ne? – k�rdezett vissza Kamilla. Hagyta, hogy Kerecsen a parkettre vezesse. Be�lltak a t�ncol�k k�z�, �s felvett�k a ritmust. Kerecsen ked�lyesen t�rsalgott, Kamilla pedig sz�rakozottan v�laszolgatott. F�l szemmel mindig a k�r�l�tt�k forgol�d�kat f�rk�szte.

Mortensen sodr�dott mell�j�k. A Kamilla-Kerecsen kett�st megl�tva megtorpant, elengedte partner�t, �s k�nnyed�n meghajolt fel�j�k.

- Eln�z�st, de a h�lgy �g�rt nekem egy t�ncot. Lek�rhetem?

Kerecsen t�tov�n Kamill�ra pillantott, de a h�v�s m�rv�nyarcr�l semmit sem tudott leolvasni. Kelletlen�l b�lintott.

- Hogyne.

Mortensen ism�t meghajolt, majd a karj�t ny�jtotta Kamill�nak. A l�ny elfogadta.

N�m�n t�ncoltak, �s sokan megb�mult�k �ket; a karcs�, magas, feh�ren ragyog�, aranysz�ke l�nyt �s a fekete ruh�s, holl�haj� f�rfit. T�k�letes �sszhangban mozogtak, �s l�tsz�lag mindketten teljesen nyugodtak voltak.

Mortensen sz�ve hevesen vert, ahogy a l�nyt forgatta, �s komoly koncentr�ci�j�ba ker�lt, hogy fel�ltse a t�nchoz ill� maszkot. Eml�kei folyton-folyv�st el�retolakodtak. Olyannyira elmer�lt a t�ncban, hogy nem is �rz�kelte k�rnyezet�t.

Vele ellent�tben Kamilla feje tiszta volt, �s hidegen figyelte �t. �beren f�rk�szte a k�zel�kben l�v�ket, de egyel�re nem tal�lt semmi gyan�sat. �szrevette ugyan Mortensen izgatotts�g�t, de nem tulajdon�tott nagy jelent�s�get neki. �gy gondolta, a f�rfi m�g a katonai b�zison t�rt�ntek miatt ideges, az nem hagyja nyugodni.

Mortensen megk�sz�r�lte a tork�t, �s besz�lget�st kezdem�nyezett.

- Nagyon sz�tlan, kisasszony. Tal�n rosszkor k�rtem fel?

- Ugyan, sz� sincs err�l – felelte sz�rakozottan Kamilla. – Csup�n elgondolkodtam.

- �s mir�l, ha szabad k�rdeznem? – Mortensenbe belehas�tott az aggodalom. R�j�tt! Tudja, hogy eml�kszem, tudja, hogy n�lam vannak a gy�r�k, �s cselekedni fog!

- Csup�n azon, hogy egy �nh�z hasonl� ember mi�rt akart jelen lenni ezen a b�lon? – Kamilla �les tekintettel m�regette a f�rfit. F�l – gondolta. De mit�l?

Mortensen egy pillanatra megk�nnyebb�lt, hogy a l�ny a jelek szerint nem fogott gyan�t, de a k�vetkez� pillanatban felt�madt az �vatoss�ga is. Kamilla k�rd�se v�ratlan volt, �s l�nyegret�r�, m�ghozz� t�ls�gosan is az. �szn�l kell lennie.

- Bocs�sson meg – felelte udvariasan. – Azt hiszem, nem �rtem a k�rd�st.

- �n viszont azt hiszem – hajtotta f�lre a fej�t Kamilla -, hogy nagyon is �rti – hagyta, hogy Mortensen megforgassa, majd elkapta, �s nem eresztette a f�rfi tekintet�t. A var�zsl� feszengeni kezdett, de gyorsan feltal�lta mag�t. Elmosolyodott.

- �nt nem lehet f�lrevezetni, igaz? Sokat hallottam az �n csal�dj�r�l. A Kaltesek h�rneve legend�s. Ami azt illeti, eg�szen fantasztikus dolgokat pletyk�lnak. K�v�ncsi voltam.

- �s siker�lt kiel�g�tenie a k�v�ncsis�g�t?

A f�rfi zavartan felnevetett. Legsz�vesebben elmenek�lt volna az �that�, ves�be l�t�, k�k t�z� szemp�r el�l.

- Ami azt illeti, kor�ntsem. Ink�bb csak �sszezavarodtam.

- Csak a k�v�ncsis�g vezette, mikor megszerezte a Capita Veneficus aj�nl�s�t? – a l�ny gunyorosan felvonta a szem�ld�k�t. – Bocs�sson meg, de k�telkedem. Braz�lia var�zsl�inak vezet�je nem k�nnyen osztogatja ezt a kegyet, �s mindig megk�ri az �r�t.

- L�tja, most hazugs�gon kapott – mosolygott a f�rfi. – Val�ban nem minden h�ts� sz�nd�k n�lk�l �rkeztem. Az egyik emberem innen sz�rmazik. Rengeteget mes�lt err�l a helyr�l, �s megeml�tette az �n p�ratlan sz�ps�g�t is. �s persze mes�lt a k�l�nleges m�gi�r�l – f�zte hozz� csak �gy mell�kesen a f�rfi.

Kamilla �that� tekintettel f�rk�szte.

- Sajn�lom – felelte v�g�l -, hogy csal�dnia kellett. Ha a m�gia miatt j�tt, itt aligha tal�l kedv�re val� v�laszokat.

- Ne f�ltsen engem – v�laszolta a f�rfi. Sz�rke szem�ben furcsa f�ny gy�lt. – Azt hiszem, kijelenthetem; megkaptam, ami�rt j�ttem.

A f�rfi tekintet�t�l Kamill�t kilelte a hideg, �m m�g miel�tt v�laszolhatott volna, valami megpend�tette �rz�kei h�l�j�t. Figyelme r�gt�n arra fordult, �s kereste az er� forr�s�t, mik�zben eml�keiben is kutatott. Hol tal�lkozott m�r ezzel? S�t�t balsejtelem kezdett form�l�dni benne.

Mortensen tudta, hogy bajban van. A gy�r�k v�ratlanul �letre keltek, �s pulz�lva l�ktettek. L�tta a gyanakv�st fellobbanni Kamilla szem�ben, �s �rezte, hogy a l�ny ereje f�rg�n, c�ltudatosan mozdul meg, �s egyenesen az er� forr�sa fel� tart.

Ebben a pillanatban �rtek mell�j�k N�tus�k. A M�gus pillanatok alatt felm�rte a helyzetet. Elengedte Lilithet, �s Mortensenhez l�pett. Megnyer�en mosolygott.

- Lek�rhetem a h�lgyet?

Mortensen megk�nnyebb�lten b�lintott, �s �gy h�tr�lt el Kamilla k�zel�b�l, mintha kergetn�k. Kamilla bossz�san fordult N�tus fel�. M�r majdnem megtal�lta azt a furcsa er�t, mikor a M�gus megjelent, �s aur�ja elfedte a gyorsan halv�nyul� nyomokat.

- Rem�lem, nem gondolod komolyan, hogy t�ncolni fogok veled? – k�rdezte fanyarul.

- Ne legy�l ilyen bar�ts�gtalan – karolta �t N�tus. – Hisz tudod; j�tszani kell a szerep�nket. Az � szem�kben – b�k�tt a t�meg fel�, ahonnan n�h�ny k�v�ncsi szemp�r m�ris �ket f�rk�szte -, nincs semmi okod arra, hogy visszautas�tsd a felk�r�st. Hisz a Krist�ly csal�d a harmadik legel�kel�bb a k�rny�ken.

Kamilla �sszevonta a szem�ld�k�t, �s kelletlen�l b�lintott. Val�ban; j�tszania kell a szerep�t. T�ncolni kezdtek, �s p�rosuk sokak figyelm�t mag�ra vonta. Szikr�zott k�r�l�tt�k a leveg�, a k�zt�k vibr�l� fesz�lts�g minden mozdulatukon �t�t�tt, �s hi�ba volt t�k�letes minden l�p�s; t�ncukb�l disszharm�nia �radt, a l�ny engesztelhetetlen hideget sug�rzott, a fi� k�r�l szesz�lyesen kavargott az er�.

N�mi fesz�lts�gteli cs�nd ut�n N�tus k�nnyed fecsejbe kezdett. Kamilla kelletlen�l v�laszolgatott.

- Meg se k�rdezed, mi�rt vagyunk itt? – n�zett egyenesen a szem�be N�tus, mik�zben nekiszegezte a k�rd�st. Kamilla h�v�sen v�laszolt.

- Nem sok teret hagytatok a tal�lgat�snak – fej�vel az ajt� fel� intett, ahol egy pillanatra felt�nt egy halov�ny, feh�r �rny�k.

- Val�ban – l�tta be N�tus. – B�r k�tlem, hogy a pontos terv�nket kital�ltad volna – gonoszul elvigyorodott.

Kamilla csup�n egy d�h�s pillant�ssal felelt, �s n�mas�gba burkol�zott. A t�nc hamar v�get �rt, �s a l�ny megk�nnyebb�lve fordult el, mikor N�tus utols� mondata utol�rte, �s sz�ven tal�lta.

- Tudod, ha a helyedben lenn�k, �s egy teremben tart�zkodn�k az esk�dt ellens�geimmel, fokozottan �gyeln�k a csal�dtagjaimra. Kiv�ltk�pp a hisz�kenyebbj�re.

Kamilla lassan megfordult, pillant�sa jeges vihart j�solt.

- Mir�l besz�lsz? – suttogta. N�tus vigyorogva b�k�tt a legt�volabbi ajt� fel�. A l�ny arra fordult, �s megdermedt.

Lilith �pp akkor t�vozott a teremb�l, belekarolva Kamilla unokatestv�r�be. A B�r�val egyid�s Kincsem nevetve hagyta, hogy a f�lv�mp�r l�ny kivezesse a teremb�l. Kamilla d�h�sen sarkon fordult. Haragja jegesen izzott, de egyel�re f�ken tartotta erej�t.

- � semleges! – sziszegte.

- Val�ban – b�lintott sz�rakozottan N�tus. – Nem ny�lhatunk hozz�. De micsoda trag�dia volna, ha ez a kedves, ifj� �s boh� le�ny balesetet szenvedne! Mondjuk, v�mp�rr� tenn� a csal�dotok egy r�gi ismer�se – hagyta, hogy a mondat befejez�se elvesszen a leveg�ben.

Kamilla fej�ben �ssze�llt a k�p. Az elejtett megjegyz�sek, a hal�ls�padt szolg�k, a s�ron t�li hatalom – mind, mind azt sugallta, hogy a v�mp�rmester, aki egyszer m�r r�t�madt a csal�dra, most bejutott a kast�lyba. Csup�n azt nem �rtette, hogy neki mi k�ze ehhez.

- L�gy �tkozott! – sziszegte N�tusnak, �s sarkon fordult. Szinte futva indult a t�voli kij�rat fel�. Nem hagyhatja, hogy a v�mp�rmester lerohanja a csal�dj�t.

N�tus mosolyogva, lass� l�ptekkel k�vette. A t�volr�l figyel� Mortensen f�l�ton csatlakozott hozz�. A sietve t�vozott Kamilla nyom�ban �k is elhagyt�k a termet. A hal�ls�padt �rnyak visszah�z�dtak. M�r nem volt sz�ks�g r�juk.

* * *

Kamilla hangtalanul futott. F�jdalmasan �lesen �rz�kelte a v�mp�r jelenl�t�t. Megtorpan�s, gondolkod�s n�lk�l fordult be a sarkokon. Egyenesen a v�rsz�v� fel� tartott.

Sikoly hurkol�dott az idegeire. Megtorpant egy cs�cs�ves ajt� el�tt, �s t�tov�zott. Kiterjesztette az �rz�keit. Kicsit megnyugodott. N�tus m�g t�vol j�rt, �s b�r a l�ny nem igaz�n �rtette, mi�rt k�slekedik, egy �jabb sikoly megg�tolta abban, hogy sok�ig t�prengjen. Bel�pett a szob�ba, �s a k�sz�bre dermedt.

A tet�ablakon beragyog� holdf�nyben k�t, feh�ren f�nyl� alak �llt. Egyik�k Lilith volt; a f�lv�mp�r l�ny el�gedetten felkacagott, mikor megl�tta Kamill�t.

A m�sik magas, v�kony, csontos v�rsz�v� volt. A v�mp�r szeme �resen meredt a semmibe, barna haja csapzottan l�gott, arca sav marta hegtenger; eml�k, mit a kast�ly legut�bbi megl�togat�sakor szerzett.

A szoba k�zep�n var�zsk�rbe z�rva hal�ls�padt l�ny t�rdelt. K�nnyei elmost�k szemfest�k�t, kez�t �sszek�t�zt�k a h�ta m�g�tt, csokol�d�barna haja kibomlott a csinos kontyb�l, �s rendetlen�l hullott az arc�ba, retteg�st�l kit�gult pupill�ja bekebelezte �risz�t.

- Engedj�tek el – Kamilla hangja jeges sz�lvihark�nt t�lt�tte meg a szob�t. A v�mp�r �res tekintete fel� fordult. Reszel�s, halk hang v�laszolt.

- Gyere, �s vedd el.

Kamilla beljebb l�pett; a v�rsz�v� emberfeletti gyorsas�ggal mozdult meg, �s t�madt r�. Azt hitte, hogy t�mad�sa felk�sz�letlen�l �ri a vakmer� l�nyt. Lilith vigyorogva h�trah�z�dott, �s a falnak d�lt.

Kamilla k�nnyed�n kip�rd�lt a rohamoz� v�mp�r el�l. A v�riv� d�bbenten fordult fel�, �gy egyenesen a mellkasa k�zep�n robbant sz�t a Kamilla �ltal elhaj�tott �vegcse. �v�ltve g�rnyedt �ssze, ahogy a kiszabadult folyad�k �getne, em�szteni kezdte a b�r�t, majd azon t�ljutva az inakat �s az izmokat. K�rmei bar�zd�kat martak a padl�ba, teste enyh�n f�st�lg�tt. Kamilla hidegen figyelte.

- Szenteltv�z �s ez�st – mondta halkan. – A hajnall�nyek �ltal meg�ldva. A legut�bbi pr�b�lkoz�sod �ta minden csal�dtag k�telez� felszerel�se – elfordult a szenved� v�mp�rt�l, �s Kincsem fel� indult, �m k�nytelen volt megtorpanni. Lilith a l�ny mellett t�rdelt, egyik kez�vel a haj�t markolta, �s h�trah�zta a fej�t, m�g m�sik kez�vel fekete peng�j� t�rt tartott a nyak�hoz.

- �n a helyedben nem mozduln�k.

- Mit akarsz? – k�rdezte Kamilla, nyugalmat k�nyszer�tve mag�ra.

- �n semmit – felelte a l�ny. Tekintete az ajt�ra szegez�d�tt.

Kamilla f�lig elfordult, hogy Lilithet �s az �rkez�ket egyar�nt j�l l�thassa. Bel�pett N�tus, �s szorosan a nyom�ban a roppant el�gedettnek t�n� Mortensen. Kamilla rezzenetlen�l �llt, de legbel�l d�h�sen fel�v�lt�tt. Most m�r val�ban �tl�tta ellens�gei terv�t.

- Nem hittem volna, hogy m�ris megkeresed �ket – n�zett Mortensen szem�be. A f�rfi nyugodtan viszonozta a hideg, lelket dermeszt� pillant�st.

- �r�l�k, hogy siker�lt meglepet�st okoznom.

Kamilla tekintete ide-oda j�rt Mortensen �s a roppant el�gedettnek t�n� N�tus k�z�tt.

- Mit akartok? – k�rdezte v�g�l, b�r a v�laszra mag�t�l is r�j�tt m�r.

Mortensen el�h�zott egy apr� dobozt a zseb�b�l, �s felpattintotta. Kiemelte bel�le a gy�r�ket; az egyiket felh�zta, a m�sikat Kamill�nak ny�jtotta.

- Vedd fel – mondta. Hangja rekedten csengett.

Kamilla elutas�t�an karba fonta a kez�t. Gunyorosan n�zett r�juk, mik�zben a t�l hidege �radt bel�le.

- K�l�nben? Meg�litek az unokah�gomat? Csal�dtam benned N�tus. Neked tudnod kellett volna: b�rmennyire is szeretem a csal�domat, nem dobok oda �rt�k milli�nyi �letet, nem szegem meg az esk�met. �n nem leszek �rul�.

- Ezt j�l tudom – b�lintott N�tus. Mereven figyelte Kamill�t. – Vagy annyira �rtelmes, hogy b�rmennyire is f�j� seb legyen, de fel�ldozd az unokah�godat. �m nem hiszem, hogy meg se pr�b�ln�d megmenteni, ha van r� lehet�s�g.

- Mutass r� a lehet�s�gre – felelte mar� g�nnyal Kamilla. Elh�tr�lt t�l�k. Akarat�nak engedelmeskedve r�n�k izzottak fel k�r�l�tte, �s v�delmez�, halov�nyk�k burok emelkedett fel.

- Egyezs�get aj�nlok – folytatta N�tus nyugodtan, �gyet sem vetve a k�zbesz�l�sra. – Vedd fel a gy�r�t, �s mind Kincsem, mind te t�l�litek! Erre a szavamat adom, ahogy arra is, hogy a tov�bbiakban egy ujjal sem ny�lunk hozz�tok.

Kamilla g�nyosan felnevetett.

- Mib�l gondolod, hogy ezzel r�veszel az egy�ttm�k�d�sre?

N�tus elmosolyodott, r�miszt�, hideg mosollyal; a l�nyt kir�zta a hideg, ahogy r�n�zett.

- �, tudom, hogy t�ged ezzel nem veszlek r� az egy�ttm�k�d�sre. De m�st, egy szem�lytelen akaratot igen – kih�v�an pillantott Kamill�ra. A l�ny v�laszolni k�sz�lt, �m tork�n akadt a sz�.

A kast�lyt �tj�r� m�gia �letre kelt. Az�rt alkott�k, hogy megv�dje a Kaltesokat. Az er� kor�bban m�r pr�b�t tett N�tussal, �s �gy �t�lte meg, hogy nem tud elb�nni vele. Az er� �rezte, hogy k�t Kaltes is meghalhat ma, �s neki N�tus szavai a kiutat jelentett�k. A megv�ltoztatott csatorn�k nem t�r�dtek azzal, hogy tett�kkel Kamill�ra milyen sorsot szabnak ki. Csak az sz�m�tott, hogy a l�nyok �letben maradjanak.

�s erre N�tus aj�nlata volt a legnagyobb garancia.

Az er� figyelmeztet�s n�lk�l csapott le Kamill�ra, �s kioltotta a v�delmeit. A Kiv�lasztott nem k�sz�lt fel arra, hogy csal�dja, v�rei m�gi�ja ellene fordul. Az er� �tt�rte a szellem�t �v� falakat, �s sorsa megpecs�tel�d�tt.

Nem az � akarata volt, ami a kez�be rep�tette a gy�r�t.

Nem az � akarata volt, ami a kez�t mozgatta, mikor megragadta a csillog� �kszert.

Nem � volt, aki a gy�r�t, az ezerszer el�tkozott bilincset az ujj�ra h�zta.

N�h�ny pillanatra, p�r sz�vdobban�sra Kamilla tehetetlenn� �s kiszolg�ltatott� v�lt, �s ez t�bb volt, mint el�g. M�r l�tta a m�gi�ban rejl� kiskaput. M�r meg�rtette a M�gus agyaf�rt terv�t.

Nem kellett �nk�nt v�llalnia a rabs�got – el�g volt, ha a csal�dja m�gi�ja megtette helyette. A B�r� megtal�lta az elferd�tett csatorn�kat, �s tudta, hogy k�nnyed�n helyre�ll�thatn� �ket; ahogy azt is tudta, hogy erre m�r nincs ideje.

A gy�r� az ujj�ra cs�szott, �s felragyogott.

�les, em�szt� k�n has�tott bel�, karmos ujjak v�jtak a lelk�be, �s Kamilla felsikoltott. Rongybabak�nt csuklott �ssze, tudata p�r�gve hullott al� a megny�l�, �jfekete k�tba.

S�t�t, az �jszak�b�l, m�lys�ges feketes�gb�l sz�letett, b�rsonyos, kegyetlen, el�gedett nevet�s hangzott fel f�l�ben. T�vol a kicsiny szob�t�l, egy �nixb�l csiszolt g�mb el�tt �ll�, magas, d�hfekete ruh�s f�rfi el�gedetten kacagott, mik�zben a bilincs megszorult lelke k�r�l.

Elm�j�ben k�pek villantak fel; l�tom�st�red�kek kerget�ztek, h�s�ba, tudat�ba v�jtak, k�nz�, gy�tr� f�jdalmat okoztak.

L�tta, hogy a Sors �rn�je megad�an hajtja le fej�t, arc�n gy�ngyh�zf�ny� k�nnycseppek ragyognak, m�lyk�k szeme el�tt k�dbe burkol�zik a j�v�.

A barna haj�, f�z�ld szem� Csenge sikoltva rogyott �ssze, sokezer kilom�terrel messzebb.

Az ez�stsz�rke k�penybe burkol�z� Mira ny�sz�r�gve g�rnyedt �ssze egy s�t�t, f�kly�kkal megvil�g�tott teremben.

A magas, v�kony Keresked� leveg� ut�n kapkodva zuhant a padl�ra egy t�voli elf kir�lys�g palot�j�ban.

Melinda, szem�ben sziv�rv�nysz�n k�nnyekkel, sikoltva �lt fel az �gy�n.

A s�t�t haj� Intrikus s�padtan, leveg� ut�n kapkodva esett �ssze, halkan suttogva:

- Nem. Ez nem t�rt�nhet meg!

T�rsai egyk�nt ny�ltak fel�. A k�zt�k l�v� kapocs felizzott, �s megfesz�lt, a medalionok felragyogtak. �m gy�r� �sszeszorult, m�gi�ja teljess� v�lt, �s a felcsap�, �les f�ny kett�v�gta a szalagot.

A f�ny kihunyt, �s Kamilla sikoltva zuhant a semmibe