8. fejezet 1. r�sz

Lilith r�szv�t n�lk�l n�zte v�gig, ahogy Kamilla �sszecsuklik, �s tehetetlen�l zuhan a padl�ra. A bukott Kiv�lasztott ruh�ja alatt rejt�z� medalion ragyog�sa kihunyt, m�g az ujj�ra h�zott gy�r� tomp�n f�nylett tov�bb. A f�lv�mp�r l�ny elvette a t�rt a karcs� nyak el�l, �s megvet�en a f�ldre l�kte a n�m�n zokog� l�nyt, mik�zben k�nnyed�n felemelkedett.

Mortensen m�r az eszm�letlen Kamilla mellett t�rdelt, keze t�tov�n remegett felette, mintha nem mern� meg�rinteni; szem�be ki�lt a hitetlenked�s, mintha nem tudn� elfogadni, hogy gy�zelmet arattak.

- Nos, Mr Mortensen – l�pett el�re N�tus, megt�rve a csendet. – Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy megtartottuk a szavunkat.

- K�ts�gk�v�l – b�lintott a f�rfi. Lassan mag�hoz t�rt. Pislogott; hatalmasra t�gult pupill�ja k�r�l ez�stsz�rke cs�kk�nt ragyogott �risze. Tekintete v�gigs�p�rt a feh�r f�nyben �z� falakon, majd meg�llapodott a f�ld�n fekv� l�nyon. – Vele mi lesz?

N�tus fut� pillant�st vetett r�, majd figyelme visszat�rt Mortensenre.

- Vele? – k�rdezte k�z�ny�sen. – Semmi. A szavamat adtam, hogy nem esik b�nt�d�sa. Mindent el fog felejteni, ami itt t�rt�nt. Lilith majd el�lteti az elm�j�ben a megfelel� eml�keket, �s gondoskodik r�la, hogy Kamilla elt�n�se ne vonjon maga ut�n p�nikot.

Mortensen lassan fel�llt, �s �that� pillant�st vetett N�tusra.

- Mi�rt? – k�rdezte fojtott hangon. – Mi�rt nem k�telkedett az �n szavahihet�s�g�ben Kamilla?

N�tus �llta a tekintet�t. Nyugodtan v�laszolt.

- Az este folyam�n ebben a teremben hoztam l�tre egy meglehet�sen bonyolult var�zslatot. El�k�sz�tettem a csali ketrec�t, �s megzavartam a kast�lyt �tj�r� m�gia csatorn�it. Kamilla �rz�kelte ezt, de tenni nem tudott ellene; nem �llt rendelkez�s�re elegend� inform�ci� ahhoz, hogy elker�lje a csapd�t. �m a m�gi�nak megvan a maga �ra. Am�g viseli a gy�r�t, a var�zslat megk�ti a kezem. Ha akarom, ha nem, be kell tartanom az �g�retemet. K�l�nben is – villant meg a szeme -, �ltal�ban ura vagyok a szavamnak.

- Az �rny�k is a m�gia eredm�nye? – b�k�tt a fal fel� Mortensen. – �tletes, b�r had jegyezzem meg: nem t�l praktikus. Felt�n�.

N�tus az �rny�k�ra pillantott, �s elmosolyodott.

- �, igen, k�sz�n�m, hogy eml�keztet r�. Eg�szen elfelejtkeztem r�la. De a k�rd�sn�l maradva: nem, ez nem a var�zslat eredm�nye, csup�n egy apr�cska ill�zi�. Egy pillanat, �s elt�ntetem – elfordult, �s az �rny�k�ra mutatva suttogott valamit; Mortensen nem tudta elkapni a szavak �rtelm�t. Az eddig hatalmas farkast form�z� �rny�k megremegett, �s visszanyerte norm�lis form�j�t. N�tus Mortensenre pillantott.

- A hint�ja k�szen �ll, igaz? Ideje volna indulnunk – Mortensen egy kis ideig farkasszemet n�zett vele, majd sz�tlanul b�lintott. Lehajolt, hogy felemelje a m�g mindig eszm�letlen Kamill�t. A gy�r� f�nye kihunyt, �s egyszerre a holds�t�s is halv�nyabbnak, tomp�bb feh�rnek, elsz�rk�ltebb ez�stnek tetszett. A kicsiny szob�ban egyszerre csak �rnyalatokkal s�t�tebb lett. Mortensen megborzongott. A karj�ba emelte a l�nyt, �s fel�llt. Kamilla ernyedten fek�dt. A f�rfi N�tusra pillantott.

- Mutassa az utat.

A Kiv�lasztott sz�tlanul b�lintott, �s az ajt� fel� indult. Mortensen k�vette, mik�zben a h�t�ban �rezte Lilith s�t�t, borosty�n t�zben �sz� pillant�s�t. Az ajt� hang n�lk�l csuk�dott be m�g�tt�k.

N�m�n haladtak v�gig a v�gtelennek �rzett, �resen kong� folyos�kon. N�tus ereje ki�radt, �s megt�lt�tte az el�tt�k l�v� �tszakaszt, elterelve onnan �r�ket, szolg�kat, t�bl�bol� vend�geket egyar�nt. A krist�lyl�mp�sok f�nye hunyorg�ra s�padt; remeg� j�t�kuk t�ncol� �rnyakat vet�tett a falakra. Mortensen mereven el�re n�zve, �vatosan haladt. Nem l�tta az �rnyak b�lj�t. Nem l�tta, hogy a holdk�berak�ssal �k�tett, gyenge, de m�g el nem halt f�ny� l�mp�sok mif�le j�t�kot �znek; nem l�tta, hogy N�tus �rnya remeg, �s meg-megv�ltozik; id�r�l-id�re farkass�, vagy mer�szen sz�rnyal� s�lyomm� v�lik; emberi alakja mellett a falra vet�l egy l�thatatlan, kecses szarvas k�pe. Nem l�tta, hogy nemcsak N�tus �rnya reszket, Kamill��val hasonl� j�t�kot �znek a f�nyek; a f�rfi �rny�kkarj�ban id�nk�nt karcs� l�ny, m�skor hatalmas sas, vagy kecses puma fek�dt �jultan; l�pteit lehajtott fej�, v�nszorg� p�rduc k�s�rte.

�s nem l�tta azt sem, hogy id�nk�nt az � �rnya is megremeg, emberi k�rvonalai el-elmos�dnak; m�ss� v�lnak.

* * *

Kili�n f�radtan �ld�g�lt egy k�nyelmes sz�kben, a kedves, term�szetes erk�lyen. A hatalmas fat�rzs kicsiny, lapos felsz�n� kin�v�s�t v�kony, m�gis er�s sz�r�, z�ld-piros lomb� n�v�nyb�l alkotott, kecses erk�ly keretezte. Az �gen m�g halv�nyan szipork�ztak a legkitart�bb csillagok, a fav�ros als�bb szintjeit l�gyan gomolyg�, ez�stsz�rke k�d takarta, a keleti eget halov�ny cs�kban festette meg az �j nap �g�rete.

A f�rfi mozdulatlanul �lt; s�t�t szeme a lassan er�re kap�, aranyl�v� er�s�d� f�nyen f�gg�tt.

Sz�rnycsattog�s, a tollak �s a leveg� s�rl�d�s�nak dallama zavarta meg elm�lked�s�ben. Feje nem; csup�n szeme mozdult. S�t�ten, nyugodtan villant az erk�lyre leereszked�, f�rge fecske fel�. Az apr� mad�r f�lrebillentett fejjel figyelte.

- Zavarlak? – k�rdezte. Hangj�ban, mi egy n� kellemes, dallamos hangja volt, mosoly bujk�lt.

A f�rfi f�radtan lehunyta, majd kinyitotta a szem�t, �s b�lintott.

- Helyezd magad k�nyelembe.

A mad�r lel�pett az erk�lyr�l; aranysz�n f�ny burkolta k�rbe, mi megny�lt, �s emberiv� form�l�dott, majd kihunyt. A magas n� h�trasim�totta hossz�, feh�r haj�t, ez�stsz�rke szeme elid�z�tt a f�rfin.

Az er�re kap� napvil�g el�zte a hom�lyt; l�that�v� v�lt, hogy a f�rfi arca s�padt, beesett, fekete haj�b�l elveszett a f�ny. A n� sz�ve �sszeszorult.

- Volt�l m�r jobban is, Kili�n – jegyezte meg nemt�r�d�m vid�ms�ggal. Le�lt egy sz�kre; tekintete egy pillanatra sem mozdult el a f�rfir�l.

A s�t�t szemp�r kiismerhetetlen�l viszonozta a pillant�s�t.

- �s voltam m�r sokkal rosszabbul is.

Hallgattak. A madarak �nekeltek, m�g �k az aranyl�, sz�nekben tobz�d� pomp�j�ban felkel� Napot n�zt�k. A feh�rsz�rke k�dtakar� felszakadozott, �s a v�rosban megindult az �let. Az �rj�ratok zaja, a v�s�rolni, dolgozni siet� emberek vid�m hangja sz�llt fel�j�k.

- Mi t�rt�nt, K�mea?

A k�rd�s v�ratlanul �rte a n�t; �nk�ntelen�l is �sszerezzent. A s�t�t tekintet ism�t �t f�rk�szte; borzong�s futott �t rajta, �s ez azonnal felsz�totta haragj�t.

- Mib�l gondolod, hogy t�rt�nt valami? – k�rdezte �lesen.

Szinte r�gt�n meg is b�nta a k�rd�st. Istenem d�h�ng�tt mag�ban. 36000 �v telt el, �s m�g mindig k�pes ezt kihozni bel�lem. �gy viselkedem, mint egy �retlen csitri!

A f�rfi nem reag�lt a K�mea hangj�ban rejl� haragra; szeme tov�bbra is nyugodtan figyelte �t.

- Kicsit kor�n van m�g az udvarias l�togat�shoz. Nem ok n�lk�l kerest�l fel ilyen kor�n.

K�mea m�ly leveg�t v�ve pr�b�lt megnyugodni.

- Val�ban. Oka van annak, hogy most itt vagyok.

- K�ze van ennek az �jszakai sikolyhoz?

A k�rd�s megd�bbentette K�me�t. Meglepet�se az arc�ra lehetett �rva, mert Kili�n halkan felnevetett.

- Honnan tudsz r�la? – hebegte a n�.

Kili�n, szem�ben vid�m szikr�kkal, mosolyogva v�laszolt.

- K�mea, a szob�m ugyanazon a folyos�n van. Alighanem az eg�sz sz�rny hallotta azt a sikolyt – a mosoly elt�nt az arc�r�l, szeme elkomorodott; a falak �jra a hely�kre ker�ltek. – Ha a magyar�zat�t nem is.

K�mea fels�hajtott.

- Igazad van – elhallgatott. Halkan suttogva, nehezen folytatta; szeme a semmibe r�vedt. – Az �jjel elvesztett�k Kamill�t. A S�t�ts�g gyorsabb volt, mint hitt�k.

Kili�n mozdulatlann� dermedt.

- Mit tehetn�k �n?

K�mea tan�cstalanul megr�zta a fej�t.

- Nem tudom. 2000 �ve, mikor ez el�sz�r megt�rt�nt, �n m�g nem voltam itt. Azt rem�ltem, te tal�n tudsz seg�teni.

Kili�n csendesen n�zett maga el�. V�g�l halkan megsz�lalt.

- Tal�n – sz�lalt meg v�g�l lassan. – Tal�n val�ban tehetek valamit – hangj�ban k�l�n�s �rnyalat bujk�lt. K�mea felkapta a fej�t. �that� pillant�st vetett r�, ez�stsz�rke szeme fenyeget�en villant meg.

- Mire gondolsz? – k�rdezte rem�nykedve �s… gyanakodva.

- Tal�n van r� m�d, hogy seg�thess�nk Kamill�nak – ism�telte meg a f�rfi.

- De hogyan? – �rtetlenkedett K�mea. – Hisz a gy�r� eltakar minket el�le; nem f�rhet�nk hozz�, nem �rhetj�k el.

- Mi nem – b�lintott r� Kili�n. S�t�t szem�b�l K�mea semmit sem tudott kiolvasni.

- Mire gondolsz? – vonta �ssze a szem�ld�k�t.

Kili�n elutas�t�an intett.

- M�g semmi sem biztos. �t kell gondolnom.

K�mea d�h�sen felpattant.

- Nem, ezt nem kezdj�k el�lr�l! M�g egy�ltal�n nem vagy el�g j�l ahhoz, hogy b�rmibe is belekezdj egyed�l!

Kili�n arc�n furcsa mosoly futott �t.

- Az �tletemet egyed�l kell kipr�b�lnom. De van valami, amiben seg�thetsz – ujj�b�l aranysz�n sug�r t�rt el�, majd halov�ny k�rt hozott l�tre. Az enyh�n �ttetsz�, v�kony f�nylap k�zepe megremegett, �s egy t�vol tart�zkod� szem�lyt mutatott K�me�nak.

- Keresd meg �t! Mondd el neki, hogy mi t�rt�nt Kamill�val!

A n� elismer�en pillantott r�.

- Mert mi nem �rhetj�k el, nem igaz? – k�rdezte mosolyogva. A korl�thoz l�pett, �m m�g miel�tt alakot v�ltott volna, visszafordult.

- Vigy�zz magadra! – suttogta. Szem�ben r�gi, kimondatlan �rzelmek kavarogtak.

Miel�tt Kili�n felelhetett volna, a f�ny felragyogott. A karcs� s�lyom sebesen elsuhant, �s mag�ra hagyta az �sszezavart f�rfit.

* * *

Mortensen elmerengve n�zte a f�nyek j�t�k�t. A sz�rnyas lovak k�nnyed�n, z�kken�mentesen rep�tett�k a l�gyan, alig �rezhet�en ring� hint�t. A v�konyra csiszolt fal�, �reges ametisztg�mb belsej�ben lobog� l�ngok sz�nes, t�ncol� �rnyakat festettek a hint� k�nyelmes �s f�ny�z� belsej�re.

A f�rfi szeme csapongott az el�tte hever� l�ny alakj�n. Kamilla haj�ban aranysz�n szikr�k gyulladtak; az el�rebuk� hull�mos tincsek f�lig elfedt�k a finom von�s�, klasszikus, m�g most is szigor�, hideg sz�ps�g� arcot; lelket dermeszt� szeme lehunyva pihent; szempill�i �les kont�rt rajzoltak a feh�r b�rre.

Az oldal�n fekv� l�ny hossz� ujj�, karcs� kezei ernyedten hevertek; ruh�ja l�gz�se ritmus�ra emelkedett, �s s�llyedt. Gy�r�je tomp�n megcsillant a f�nyben.

Mortensen tekintet�t most egy m�sik �kszer vonta mag�ra. Kamilla medalionja szabadon fek�dt; a hossz� l�ncnak k�sz�nhet�en a l�ny mellett hevert, felsz�n�t felfel� ford�tva. A f�rfi el�rehajolt, hogy jobban szem�gyre vehesse, �s �sszehasonl�thassa r�gi eml�keivel.

Nem l�tott k�l�n�sebb v�ltoz�st. Az aranysz�n� korong vastags�g�t 1-1,5 cm-re becs�lte, �tm�r�j�t 6-7 cm-nek tippelte. Felsz�n�be sz�m�ra �rtelmezhetetlen jeleket v�stek.

Ahogy elmer�lt a mint�k tanulm�nyoz�s�ban, egyre ink�bb hatalm�ba ker�tette a csod�lat. A medalion leny�g�z� alkot�s volt. A t�k�letes k�r alak�, naps�rga koronghoz foghat� sz�ps�g� t�rgyat m�g nem l�tott. �s olyat sem, ami hasonl� harm�ni�t �s er�t sug�rzott volna… Mortensen megborzongott. Az �kszer nemcsak d�sz volt, nemcsak jelk�p; hanem az emberi elme sz�m�ra felfoghatatlan nagys�g� er�t is hordozott.

A medalion harm�ni�j�t csup�n egyvalami t�rte meg; hajsz�lv�kony, alig l�that� karcol�s futott v�gig a felsz�n�n. A f�rfi homlokr�ncolva hajolt k�zelebb. Valami nem stimmelt.

Egy �kszer villan meg az asszony nyak�ban. K�r alak�, aranysz�n, furcsa jelekkel d�sz�tett medalion.

Minden erej�vel az eml�kk�pre koncentr�lt, �s megtal�lta a v�laszt.

A medalion megv�ltozott. Ami ma halv�ny karcol�s, az 2000 �ve m�g m�ly reped�s volt…

Gondolataiba mer�lve d�lt h�tra, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy a v�ltoz�s elhanyagolhat�, tervei szempontj�b�l nincs jelent�s�ge. V�g�lis, gondolta, 2000 �v nekik nem nagy id�. H�nyszor sz�lethetett meg ezalatt? �s mennyit t�lt�tt ebb�l Kiv�lasztottk�nt? Nem, aggodalomra semmi ok; a gy�r� er�s, el�g er�s ahhoz, hogy az erej�t f�ken tudjam tartani… �s, hogy megt�rjem a makacss�g�t.

Egy �js�t�t k�peny�, arc�t csuklya m�g� rejt�, enyh�n �ttetsz� �rny mosolyogva h�z�dott vissza. Megtette, ami t�le telt; a t�bbi m�r testv�r�n m�lik.

�s ha elbukna… Nos, ebben az esetben � szabadd� v�lik.

S�t�t mosoly jelent meg a hideg arcon, mik�zben az �rny semmiv� foszlott.

* * *

S�t�t, vigasztalan �ress�g.

Mag�ny.

�gbe t�r�, r�s n�lk�li falak; hideg b�rt�n.

F�j� vasszor�t�s.

L�lektelen csend.

Kamilla lassan felnyitotta a szem�t. Egy �les napsug�r d�rdak�nt d�f�tt fel�. Pislogott; keze t�tov�n felemelkedett, majd ernyedten visszahullott. Elm�je lass�nak, neh�zkesnek tetszett el�tte, eml�kei hi�nyosnak; nem �lltak �ssze eg�ssz� a hom�lyos mozaikdarabk�k. K�nz�, l�lekem�szt� �ress�get, f�j� hi�nyt �rzett; �s nem �rtette az ok�t.

Maga mell� h�zta a karj�t, �s f�lig �l� helyzetbe nyomta mag�t; a szob�ba �rad� ver�f�ny elvak�totta. Hunyorogva n�zett k�r�l.

Hatalmas, kerek �gyon, idegen helyen fek�dt. Elm�je t�tov�n keresg�lte a hi�nyz� l�ncszemeket. Hogyan ker�lt ide? Mi t�rt�nt? Zavaros eml�kt�red�kek kerget�ztek a fej�ben, �s a k�p lassan kezdett �ssze�llni.

Ez�stkeret�, antik t�k�r, higanyos felsz�n�n f�nyekb�l sz�tt, szoborszer� alak; magas, karcs� l�ny, ez�stfeh�r ruh�ban, aranyl� hajzuhataggal, f�nyl� �kszerekkel, k�k gy�m�ntk�nt ragyog� szemekkel. Hideg, magabiztos, fens�ges.

Zs�folt, morajl�, k�b�t� b�lterem.

A s�t�t M�gus kegyetlen mosolya, borosty�nt�z� szemp�r; fagyos r�m�let.

Viharsz�rke szem�, holl�haj� f�rfi. T�tova k�v�lyg�s.

P�nik, f�lelem. S�ron t�li hideg, jeges l�ng� lid�rc�rnyak.

T�nc, ismeretlen�l is ismer�s er� �rint�se.

R�m�let, izz� harag. Fut�s; s�t�t, n�ma folyos�k.

Holdf�nyben �sz� szoba, var�zsk�rben t�rdel�, zokog� l�ny.

K�k f�ny� b�ra, mozdul� er�. A gy�r� felragyog, a bilincs hidegen pattan �ssze.

Z�g� fejjel pr�b�lt f�ket vetni az eml�kk�pek �rad�s�nak. A k�pek rohama t�l gyors volt; t�l sok helyrekattan� mozaikkocka egyszerre. �les f�jdalom has�tott a fej�be, �s a k�pek egyre csak j�ttek.

Megremeg� m�gia, t�k�letes kering�… A M�gus kavarg� hatalma… A termet elhagy� p�ros, k�ts�gbeesett fut�s… F�ld�n fetreng� v�mp�r, villog� holdf�ny egy �les ac�lpeng�n… A szob�ba l�p� N�tus, f�nyben �sz�, ez�stsz�rke szemp�r…

�les f�ny, csattan�s… A sz�rny� hang, mikor a sz�l elpattant…

Teljes s�ly�val zuhant r� a f�jdalom, a vesztes�g s�lya. Karj�b�l elsz�llt az er�, tehetetlen�l esett vissza az �gyra. N�m�n, mozdulatlanul fek�dt, a t�gra ny�lt szem�ben reszket� k�nnycseppeket aranysz�n�v� festette a k�z�ny�sen �rad� f�ny.

* * *

A s�lyom lecsapott.

Krisz tekintete mechanikusan, g�piesen k�vette a kecses madarat, de elm�je nem fogta fel a l�tv�nyt. F�sultan, tomp�n b�mult maga el�, �s lelke m�ly�n h�l�s volt a r�telepedett k�z�nynek, ami ideiglenesen meg�vta �t a k�ts�gbees�st�l �s tomp�totta a lelk�t k�nz� f�jdalmat. Vajon mit �lhet most �t Kamilla, aki �tsz�r�sen �rzi ezt a k�nt? Vajon mekkora lehet az � k�ts�gbees�se, ha m�r �k is �gy elvesztett�k a rem�nyt…?

K�ts�gbees�s… Milyen tal�l� sz�. B�r k�ts�gtelen�l alkalmatlan arra, hogy le�rja a Tan�cs gy�szos hangulat�t.

Halv�nyan felr�mlettek el�tte a reggeli megbesz�l�s k�pei. T�l f�radt volt ahhoz, hogy gondolatait m�sfel� terelje. T�l f�sult. A friss eml�k pedig t�l makacs.

T�tov�n l�pked a folyos�n, m�g mindig az �jjeli esem�nyek hat�sa alatt �llva. Elm�j�ben �jra �s �jra, filmk�nt peregve lej�tsz�dnak a k�pek; a jeges, seg�ts�g�rt sikolt� �rint�s, az idegen hatalom lelket szabdal� ereje, a p�nik sz�l�n imbolyg�, �szt�n�s reag�l�s… �s v�g�l az elszakad� k�t�s k�nja… Megr�zta a fej�t. Most nem adhatja �t mag�t a k�ts�gbees�snek. Tiszta fejre van sz�ks�g.

De minek? – akad�koskodott egy halk hang, mit azonnal elhallgattatott. Nem, nem fogja ilyen k�nnyen feladni! Hat�rozottan benyitott a terembe.

S�padt, rem�nyvesztett tekintetek keresztt�z�ben tal�lta mag�t. Fel�lt�tte a k�z�ny �larc�t, �s le�lt a karik�s szem� Melinda mell�.

S�lyos, fojtogat� csend �lte meg a termet. N�m�n v�rakoztak, m�g v�g�l halk kopog�s hangzott fel, �s az �rkez� v�laszt sem v�rva benyitott. A bel�p� f�rfi tisztelettud�an f�lt�rdre ereszkedett.

- �llj fel nyugodtan – sz�lalt meg rekedten Karsa. – Mit tudt�l meg?

A felder�t�m�gus felemelkedett, �s nyugodtan, vil�gosan elmondta, hogy mit tapasztalt a Kaltes kast�lyn�l. A Tan�cs tagjai n�m�n hallgatt�k, csak id�nk�nt pillantottak �ssze; szavak n�lk�l is egyre gondoltak.

A k�p lassan �ssze�llt, �s kirajzol�dtak a bonyolult csapda k�rvonalai.

A felder�t� befejezte jelent�s�t, �s a Kir�ly elbocs�t� int�s�t l�tva, egy m�ly meghajl�s ut�n t�vozott.

Lassan, t�tov�n indult meg a vita. Ugyanazok a fr�zisok ism�tl�dtek, de �rdemleges �tlettel senki sem �llt el�. V�g�l Mirina berekesztette a parttalan tan�cskoz�st.

- Nem jutunk sehova – mondta hat�rozottan. – Kamill��rt jelen pillanatban nem tehet�nk semmit; legfeljebb annyit – �s ezt meg is fogjuk tenni -, hogy felder�t�ket, megfigyel�ket k�ld�nk a Mortensen �s Kaltes birtokokhoz.

- B�lcs d�nt�s – nyugt�zta a m�g mindig s�padt, gyenge Kili�n. A f�rfinak s�lyos �rat kellett fizetnie az�rt, hogy szembesz�llt Lisestr�val.

- �s mi legyen a t�bbi…? – vetette fel t�tov�n valaki.

- Semmi – felelte nagyon hat�rozottan Karsa. – Minden marad a r�giben, egy-k�t sz�ks�gess� v�lt v�ltoz�st�l eltekintve. Nem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon a p�nik. Az ellen�rz�st megszigor�tjuk, �s fokozott figyelmet ford�tunk az �rs�gekre �s a felder�t�kre. Javaslom, hogy n�velj�k meg az �rj�ratok, �s a fent eml�tettek sz�m�t – megv�rta a beleegyez� b�lint�st, �s csak azt�n folytatta, �lesen pillantva Krisz�kre. – A t�bbi Kiv�lasztott�l pedig elv�rjuk a fokozott �vatoss�got. Nem hagyhatj�tok el a mened�ket – Krisz felh�borodott k�zbesz�l�s�t megel�zve, felemelte a kez�t. Hangja jegesen, szokatlan hidegs�ggel v�gott kereszt�l a termen. – Err�l nem nyitok vit�t. Ez nem k�r�s, hanem parancs.

- Csenge m�r �ton van ide – el�zte meg az ellenvet�st Mirina. F�rj��hez hasonl� �l bujk�lt a hangj�ban, k�k szeme figyelmeztet�en villant fel�j�k. – Eszti �s Mira pedig azonnal idej�nnek, amint a t�rgyal�sok v�get �rnek.

- Val�sz�n�leg �gy lesz a legjobb – s�hajtott fel H�la keser�en, �s a hangj�b�l kicseng� lemond�s �s rem�nyvesztetts�g Krisz tork�ra forrasztotta a sz�t.

Halk l�ptek r�ntott�k ki az eml�kek k�z�l. A szint�n k�tyagosnak t�n� Melinda mell�l�pett, �s � is az ablaknak t�maszkodott. Szeme a semmibe r�vedt.

- Mi lesz most? – k�rdezte v�g�l halkan. Krisz �sszerezzent.

- Mi lenne? – suttogta maga el�. – Az �let folyik tov�bb, m�g Kamilla meg nem t�rik – �s lehet b�rmilyen er�s, ez el�bb-ut�bb bek�vetkezik – azt�n… - elhallgatott, �s szinte csak lehelte maga el� a folytat�st. – Ha szerencs�nk van, meghalunk.

Melinda nem k�rdezte, hogy mi lesz, ha m�gis �letben maradnak. Ismerte � is a v�laszt. �r�k rabszolgas�g, akarat n�lk�li b�bk�nt szolg�lva ellens�geiket az id�k v�gezet�ig… A legs�t�tebb r�m�lmok egyike ez. Gondolatai elkalandoztak; v�g�l d�h�sen a falra s�jtott.

- Ez �gy nem j�! – fakadt ki haragosan. A szavakat keresg�lve folytatta. – Ez �gy nem helyes! Kell lennie valami megold�snak!

Krisz f�sultan n�zett vissza r�.

- A Sors nem arr�l h�res, hogy mindig helyesen cselekszik – jegyezte meg rezign�ltan.

- Nem, nem �gy �rtettem – r�zta meg a fej�t Mel. – Mi�rt pont Kammal t�rt�nik mindez? Mi�rt nem… valamelyik�nkkel… - fejezte be halkan.

Krisz mag�ban igazat adott neki. Val�ban, hatuk k�z�l Mel vagy � szolg�lt r� legjobban ilyesf�le b�ntet�sre – �s Kam a legkev�sb�.

- Valamit tenni kell – ism�telte meg halkan Mel.

- Mit? – k�rdezett vissza keser�en Krisz. Szembefordult t�rs�val. – Te is �rezted. �rezted, hogy a k�t�s elszakadt, �s �rzed most is… Hi�ny, olyan hi�ny, mit sose �lt�nk m�g �t ezel�tt – Melinda g�rcs�sen markolta az ablakp�rk�nyt, mik�zben Krisz lemond�an, �rzelmekkel tel�tett hangon folytatta. – Elvesztett�k. Nem f�rhet�nk hozz�, nem �rhetj�k el. L�tez�s�nk �ta most el�sz�r – val�ban meghalt sz�munkra.

Melinda lehajtotta a fej�t. A Nap leragyogott r�juk, de �k �szre sem vett�k; s�t�t �rny�k gomolygott felett�k. V�g�l Krisz halkan szavalni kezdett.


„El�sz�r a D�cs�s�g hullott le,
Azt�n a Hatalom,
Azt�n a Korona,
A kett�s-kereszt, s a h�rmas halom,
Azt�n a Szabads�g,
Azut�n a Hit,
Azt�n a Rem�ny, -
Nyom�n a lefutott csillagzatoknak
Maradt a Csend.
S a s�t�ts�g az �gbolt perem�n.”


K�t k�nnycsepp g�rd�lt le, �s hullott al�, s�t�tre festve a f�t. A Kiv�lasztottak kelet fel� n�ztek, de nem l�tt�k a f�nyt.

Csak a m�lys�ges, rem�nytelen s�t�ts�get, �s az ut�nuk ny�l� �rnyakat.

****

Az id�zet Rem�nyik S�ndort�l van.