8. fejezet 2. r�sz

Bet�lt�tte a f�jdalom, a gy�l�letesen ismer�s k�n. R�zuhant a kett�t�pett l�lek minden szenved�se.

�ress�g, v�gtelen, f�j� �ress�g �nt�tte el, �s sosem �rzett hi�ny.

Mag�ny.

Azt hitte, tudja mit jelent. Azt hitte, m�r megtapasztalta a legm�lyebb mag�ra maradts�got. De t�vedett.

N�m�n, mozdulatlanul fek�dt; hatalmasra t�gult, m�lyk�kk� s�t�t�lt �risz� szem�b�l patakokban folytak a k�nnyek.

A Nap lassan p�ly�ja cs�cs�ra �rt; m�zsz�n� f�nyben �szott a szoba. Az �ress�g megszokott�, elviselhet�v� enyh�lt, a f�jdalom n�mileg eltompult. A k�nnyek, ha el nem is most�k a k�nt, n�mi megk�nnyebb�l�st hoztak; eleget ahhoz, hogy tiszta fejjel �tgondolhassa a helyzet�t. Els� l�p�sk�nt fel�lt, �s ism�t szem�gyre vette a szob�t.

Kerek terem volt, k�zep�n k�nyelmes, kerek �ggyal. Eleg�ns, f�b�l k�sz�lt, antik b�torokkal rendezt�k be; l�that�an nem sajn�lt�k a p�nzt �s a f�rads�got. A f�nyes haj�padl�n puha, meleg sz�n� sz�nyegek hevertek.

A falak baloldali f�lk�r�v�t hatalmas sz�rny�, magas ablakok alkott�k; el�tt�k l�gy, halov�nys�rga f�gg�ny�k omlottak a f�ldre. A tet� is �vegb�l k�sz�lt, legal�bbis els� r�n�z�sre annak t�nt; val�j�ban sim�ra csiszolt borosty�nlap volt, mi megfestette a szob�ba �rad� f�nyt.

Kamilla lassan, r��r�sen vette szem�gyre a szob�t, minden r�szletet alaposan az eml�kezet�be v�sett, b�r tudta; am�g a gy�r�t viseli, aligha hagyhatja el ezt a helyet.

Keser�en lepillantott az ujj�ra. A karcs� f�mkarika elmozd�thatatlanul �lelte k�rbe azt. Hatalom �radt bel�le; hatalom, mi elz�rta mindatt�l, mit a medalion jelk�pezett; b�r ez a gy�tr� k�nt nem magyar�zta meg.

Valami bekattant, �s elm�je belekapaszkodott a szavakba: elz�rta mindazt, mit a medalion jelk�pezett…

Sz�rny� gyan� �bredt fel benne, �s nyom�ban j�rt a hideg r�m�let. Nem! A sors nem lehet ilyen kegyetlen! Nem veheti el ezt is! V�re kih�lt, jegess� dermedt.

Csak egy m�don szerezhet bizonyoss�got.

Lem�szott az �gyr�l, �s lass�, bizonytalan l�ptekkel a vele szemben �ll� t�kr�s asztal fel� indult. Kimer�lten rogyott le a sz�kre, �s ez csak m�g jobban meger�s�tette elhat�roz�s�t: meg kell tal�lnia a f�jdalom �s a gyenges�g ok�t. Lehunyta a szem�t, �s m�lyeket l�legzett, m�g a hirtelen er�tlens�g meg nem enyh�lt; akkor feln�zett, �s t�k�rk�p�re szegezte tekintet�t.

Haja �sszek�col�dott, ruh�ja fak�nak tetszett a gazdag aranyf�nyben, szem�be ki�lt a f�radts�g �s a keser�s�g. M�lyet s�hajtott, tekintet�t a gy�r�re szegezte; majd �jra feln�zett, �m ez�ttal m�r egy m�gus szem�vel figyelte a t�k�rbeli k�pet.

A m�gia aranyl�feh�r fonalai hi�nytalanul sz�tt�k �t a test�t, bonyolult mint�zatba rendez�dve, �s hozz�csatlakozva az �let folyam�hoz; aur�ja �p volt �s eg�sz – m�gis hi�nyos. Figyelmesen n�zte v�gig �jra �s �jra, kereste azt, ami elveszett; mert valami elveszett, ezt tiszt�n �rezte. De a v�laszt csak azut�n lelte meg, hogy a medalionra pillantott.

Sz�ve elfacsarodott, ahogy megl�tta a gy�l�letesen ismer�s fekete gy�r�t az �kszer k�r�l. Ez volt az, mi t�vol tartotta �t �nmag�t�l, �s alattomos sz�lai elkeveredtek a saj�t erej�vel, hogy semmilyen m�don ne t�rhesse sz�t a bilincset.

De ez m�g nem volt magyar�zat a furdal� �ress�gre…

�s akkor megl�tta…, �s meg�rtett mindent. Megsz�d�lt a felismer�st�l.

Az ujj�ra cs�sz� gy�r� �lesen felragyog… Em�szt� k�n, karmos ujjak has�tanak a lelk�be, a bilincs �sszeszorul… Ugyanakkor t�rsai is �rzik f�jdalm�t, b�rhol is legyenek. Egyk�nt szenvednek, �s egyszerre, �szt�n�sen ny�lnak fel�, hogy seg�ts�k…Szellem�k �sszeolvad, �s felfel� sz�rnyal… �m ekkor �les f�ny csap fel, �s kett�v�gja a megfesz�lt szalagot… �k pedig egym�st�l elszak�tva, p�r�gve hullanak a s�t�ts�gbe.

R�m�lten, t�gra ny�lt szemmel b�mult a t�k�rbe; tekintete kereste a l�thatatlan, alig �szrevehet� csill�ml�st a leveg�ben; a h�t k�t�s jel�t, mi eg�sz l�tez�se folyam�n elk�s�rte.

�m a t�rsaihoz vezet� k�tel�keknek nyomuk sem volt…

* * *

Kili�n lassan s�t�lt a kanyarg�s �sv�nyen. A napf�ny pergetett m�zk�nt sz�r�d�tt �t a sz�nes�l� lombokon; a v�nasszonyok nyara uralta az �v utols� vir�gz�s�t �l� erd�t. A f�rfi nem sietett; meg-meg�llt, elgy�ny�rk�d�tt a t�jban, �s k�zben eml�kezett.

Milyen r�gen is volt, hogy utolj�ra emberi alakban j�rta ezeket a f�ldeket… Elmer�lt eml�keiben, mik�zben szinte �ntudatlanul k�vette az �sv�nyt.

Az �t v�g�l ki�rt a f�k k�z�l, �s felkaptatott egy dombon emelked� ligethez. Kili�n k�nnyed�n vette az emelked�t, gondolatai elkalandoztak a k�zeli m�ltba, �s v�gigfutott az eddigi l�p�sein, miket a l�thatatlan sakkt�bl�n tett. Mag�ban el�gedetten b�lintott.

Az eml�kezetes �jszakai tan�cs �ta, mikoris �rtes�ltek �rm�ny visszat�r�s�r�l, foglalkoztatta a gy�r�k jelentette fenyeget�s. P�ratlan el�nye volt ez ellens�geiknek, �s Kili�n mindent meg akart tenni, hogy az es�lyeket kiegyenl�tse. Azt tudta, hogy a Tan�cs jelen helyzetben cselekv�sk�ptelen; csak a mindk�t felet korl�toz� egyezm�ny megt�r�s�vel vehett�k volna elej�t a Kamill�val t�rt�nteknek, �m ez egyen�rt�k� lett volna pusztul�sukkal. A f�rfi abban is k�telkedett, hogy a Tan�cs k�pes lenne felismerni a vesz�lyt a maga teljess�g�ben, �s �rdemleges d�nt�st hozni. Legt�bb tagjuk t�l fiatal volt ahhoz, hogy felm�rje, minden hatalom visszanyer�s�k ellen�re a Kiv�lasztottak m�g nem �llnak k�szen arra, hogy ny�ltan szembesz�lljanak egy ilyen ellenf�llel. A H�la �ltal vezetett ellenz�k k�l�n�s m�don ebben az esetben kisebb gondot jelentett; a n� �s t�rsai �r�mmel �dv�z�lt�k volna a Kiv�lasztottak mozg�s�t korl�toz� d�nt�st, b�r ez hossz� t�von nem jelentett megold�st. A fegyversz�net megt�rgyal�s�hoz szabad Kiv�lasztottakra van sz�ks�g, �s pont. Akkor is ezen az ellentmond�son �s a lehets�ges kiutakon r�g�dott, mikor Lisestra �lm�ban r�t�madt. �s b�r abban a pillanatban ezt h�tr�nynak �s s�lyos csap�snak fogta fel, gyorsan r�j�tt, hogyan ford�thatn� el�ny�re, �s m�rhetne kem�ny �t�st ellens�geire.

A tr�kk maga �sr�gi volt, �s egy nagyon egyszer� tapasztalaton alapult; igaz, ez alapvet�en a m�gusokra vonatkozott, de a k�l�nleges k�r�lm�nyek miatt Kili�n most Lisestr�ra is alkalmazni tudta. A f�rfi egy pillanatra el is m�l�zott azon, hogy milyen k�nnyen �tverte k�rnyezet�t. Igaz, ami igaz; Lisestra alaposan megk�rte az �r�t az ellenszeg�l�snek, de kor�ntsem gyeng�lt le annyira, mint azt mindenki hitte. Bele�rtve term�szetesen Lisestr�t is…

Arra eszm�lt fel, hogy ism�t h�v�s �rny�k borul f�l�. Kiv�lasztotta a kis liget leg�regebb f�j�t, t�r�k�l�sben letelepedett, majd h�trad�lt, k�nyelmesen nekit�maszkodva az �reg t�rzsnek, �s lehunyta a szem�t. L�legzete egyre lassabb� v�lt, sz�ve egyre ritk�bban dobbant, v�re lassabban mozdult, ahogy elm�je fokozatosan eggy� v�lt a f�lddel. Teste alkalmazkodott a f�ld �vmilli�s ciklus�hoz, �s felvette annak ritmus�t. Kili�n egyre m�lyebbre mer�lt, egyre teljesebben a f�ldh�z kapcsol�dott. Most nagy sz�ks�ge lesz a mindenek alapj�t k�pez� elem erej�re �s t�mogat�s�ra.

Mikor m�r semmit sem �rz�kelt a k�lvil�gb�l – legal�bbis fizikai �rz�keivel semmit – �s tudat�t m�r teljesen bet�lt�tte a f�ld morajl� k�rusa, meg�llapodott. Most m�r foglalkozhat a terve k�vetkez� l�p�s�vel.

Kezd�sk�nt egy egyszer� parancs k�s�ret�ben megform�lta tudat�ban K�mea arc�t. A f�ld azonnal reag�lt r�, �s � �gy l�tta az esem�nyeket, mintha maga is r�szes�k lenne.

K�mea egy id�s f�nak t�maszkodva �llt, l�that�an m�lyen a gondolataiba mer�lve. Tekintet�t a magasban szalad� fellegekre szegezte. V�g�l hat�rozottan ell�kte mag�t a v�n t�lgyt�l, �s elrugaszkodott, mik�zben aranyl� f�ny ragyogott fel k�r�l�tte. Kili�n el�gedetten visszah�z�dott, l�tva, hogy a sz�rke t�ltos kecsesen suhan a gomolyg� felh�tenger fel�. Az �zenete el fog jutni a c�mzetthez, �s mikor elj�n a megfelel� pillanat, Kamill�nak nem egyed�l kell szemben�znie ellens�geivel.

Gondolatai �j ir�nyt szabtak az er�nek. Megkereste a m�r alig-alig l�tez�, percr�l percre halv�nyul� kapcsot, mi az er�szakos bet�r�s �ta elm�j�t �sszek�t�tte Lisestra tudat�val. Azon k�vetkezm�nyek k�z� tartozott ez, mivel a n� nem sokat sz�molt, bed�lve a f�rfi sz�nlel�s�nek, �s Kili�n most ezt akarta felhaszn�lni ahhoz, hogy bev�ltsa az �lomban tett esk�j�t. Vagy legal�bbis elkezdje a t�rleszt�st… M�ly leveg�t vett, �s megr�ntotta a k�t�st.

A vil�g megr�zk�dott, �s elmos�dott k�r�l�tte; egy gy�trelmes pillanatig �gy t�nt, a k�osz elbor�tja �s bekebelezi. �m azt�n a k�p kitisztult; a f�ld szil�rdan, �v�n �lelte k�r�l, �s rejtette el, mik�zben � �rdekl�dve f�rk�szett k�rbe az �j k�rnyezetben.

Szab�lyos r�cs alkotta a k�r�l�tte l�v� vil�got, �s n�mi szeml�l�d�s ut�n meg�llap�totta, hogy egy t�rol�krist�lyba �rkezett. B�r nem a k�vek sz�m�tottak szakter�let�nek, a f�lddel val� kapcsolata lehet�v� tette, hogy ne �rezze elveszettnek mag�t. �vatosan v�gigsim�tott az egyik cella oldal�n, de azonnal el is kapta a kez�t; idegen k�pek villantak fel el�tte. Elmosolyodott, ahogy meg�rtette, hova ker�lt; egyenesen Lisestra egyik eml�kkrist�ly�ba �rkezett. Ajka kegyetlen mosolyra h�z�dott, mik�zben elindult, hogy minden haszn�lhat� inform�ci�t �sszeszedjen.

* * *

A S�t�ts�g elgondolkozva b�mult ki az ablakon, mi a fegyverkov�csok egyik term�re ny�lt – legal�bbis jelen pillanatban. Lent t�zek �gtek, emberek s�r�gtek, forogtak, arcukon a l�ngok v�r�s f�nye �s az �rny�kok m�lys�ges s�t�tje alkotott �les kontrakszot.

M�g�tte, a gazdagon berendezett szob�ban legbens�bb emberei v�rt�k a tov�bbi utas�t�sokat. Megfordult, �s a falnak t�maszkodott; s�t�t tekintete v�gigs�p�rt rajtuk.

N�p�nek kir�lya, Hiador, feszengve �llta a pillant�s�t; a S�t�ts�g mag�ban el�gedetten nyugt�zta ezt. Sz�rakoztatta a f�rfi f�lelme, b�r annak most nem kellett volna rettegnie; a legut�bbi tal�lkoz�s �ta hib�tlanul v�gezte a r� b�zott feladatokat. Szeme tov�bbsiklott Hiadorr�l.

Lisestra nyugodtan �lt a sz�ken; szeml�tom�st nem osztozott a mellette szorong� f�rfi aggodalmaiban A S�t�ts�g rosszall�an �sszeh�zta a szem�ld�k�t. D�h�tette Lisestra t�lzott magabiztoss�ga. Ha valakinek, h�t a n�nek pontosan tudnia kellett volna, hogy az elbizakodotts�g gyakran hib�khoz vezet. Mag�ban megjegyezte: �gy l�tszik, Lisestr�ra r�f�rne egy alapos lecke, lehet�leg m�g azel�tt, hogy az ostobas�ga komoly katasztr�f�t okoz.

�tv�ltott a harmadik, �s egyben utols� jelenl�v�re. N�tus a szem�be n�zett, �s alig �szrevehet�en b�lintott. A S�t�ts�g mag�ban elmosolyodott. A Kiv�lasztott meg�rtette a k�v�ns�g�t, �s mindent el fog k�vetni, hogy teljes�tse azt.

- Mint azt m�r bizony�ra nagyon j�l tudj�tok, Kamilla fogs�gban van, �s b�rt�ne minden eddigin�l teljesebb – szavai hallat�n Hiador l�that�an megnyugodott, arc�n �vatos �rdekl�d�s villant fel; Lisestra el�gedett mosollyal d�lt h�tra, m�g N�tus gondosan meg�rizte semleges arckifejez�s�t. A S�t�ts�g, l�tsz�lag �gyet sem vetve r�juk, folytatta.

- A gy�r� lehet�v� tette, hogy a h�t k�tel�kb�l, melyekre t�maszkodhatott volna, �t�t elv�gjunk. Csup�n id� k�rd�se, hogy mikor t�rik meg.

- Eszerint el�gedett vagy, nagyuram – kock�ztatott meg egy megjegyz�st Hiador. Mer�sz d�nt�s�t szinte r�gt�n meg is b�nta; a lelke m�ly�be l�t�, �js�t�t tekintet minden l�tez� peng�n�l �lesebben d�f�tt fel�.

- �m a t�rsai elrejt�ztek – Hiador h�l�s volt N�tusnak, ami�rt elvonta r�la a S�t�ts�g figyelm�t -, gy�v�n visszah�z�dtak a mened�k�kbe. Fenn�ll annak a vesz�lye, hogy ha Kamilla megt�rik, lez�rj�k az oda vezet� utakat.

- Csak az id�t h�zz�k – Lisestra lust�n elmosolyodott. – Nem �rthatnak nek�nk. Mit nyernek ezzel? T�z �vet? H�szat? 70-80 �vn�l semmik�pp se t�bbet. A Kiv�lasztottak nem bujk�lhatnak a v�gtelens�gig. Elj�n a nap, mikor idej�k lej�r, �s a medaliont le kell tenni�k; akkor pedig a mened�k kiveti �ket mag�b�l, �s vissza kell t�rni�k a F�ldre. Igaz, mi att�l a perct�l kezdve nem ny�lhatunk hozz�juk, de mit sz�m�t ez? Nem halhatatlanok. Le�lik az �let�ket, �s al�sz�llnak a s�rba, majd �jra megsz�letnek. De mit nyernek ezzel ellens�geink? A medalionok vissza akarnak majd t�rni gazd�jukhoz. Vajon v�llalj�k a kock�zatot, �s megpr�b�lj�k megtal�lni a Kiv�lasztottakat? Vagy elrejt�znek, �s hagyj�k, hogy a medalionok t�relm�ket vesztve elt�njenek, hogy maguk kutass�k fel hordoz�ikat? B�rhogy is d�ntsenek, sz�z �ven bel�l az �sszes Kiv�lasztott a mi�nk lesz, �s akkor hi�ba minden; k�nnyed�n �tt�rj�k az �sszes sz�nalmas v�delm�ket!

- Elfelejted – szak�totta f�lbe h�v�sen Hiador -, hogy azok a sz�nalmas v�delmek imm�r 36000 �ve �vj�k �ket. B�r a meg�llap�t�sod k�ts�gtelen�l helyt�ll�: ha az �sszes Kiv�lasztott a foglyunk, ez a helyzet megv�ltozik. Csakhogy ellens�geink nem ostob�k. Nyilv�n ki�p�tenek egy �j mened�ket.

- �s hova futhatnak? – v�gott vissza Lisestra. – Sokat felejtettek. Az �j v�dm�v�k nem fog sok� kitartani, ha sereg�nk egyszer elindul.

- Gy�ny�r� l�tom�sok – a mindeddig n�m�n figyel�, �s a hideg, k�z�ny�s felsz�n alatt remek�l sz�rakoz� S�t�ts�g hangja elv�gta a kibontakoz�f�lben l�v� vit�t. – Csak �pp elfelejtkeztek egy apr�s�gr�l: az id�nk v�ges. A Szolga nem fog sz�z �ven kereszt�l nyugodtan �cs�r�gni a b�rt�nben. El�bb vagy ut�bb meg fogja lelni a kiutat, �s biztos�thatlak benneteket – v�lt jegess� a hangja -, hogy ez m�g ebben az �vtizedben, s�t, ebben az �vben be fog k�vetkezni! Teh�t – s�p�rt v�gig a tekintete a jelenl�v�k�n, k�l�n�s figyelmet szentelve a felt�n�en elhallgatott Lisestr�nak �s Hiadornak -, azt „aj�nlom” – hangj�b�l cs�p�g�tt a g�ny -, hogy r�vidt�vra tervezzetek. Most elmehettek – intett. – Felteszem, nem sz�ks�ges elmagyar�znom a tov�bbi tennival�kat.

Emberei fel�lltak, �s maghajoltak. Hiador t�vozott els�nek, �s szorosan a nyom�ban Lisestra is elhagyta a termet; �m N�tus �llva maradt. Arc�n a S�t�ts�g rejtett mosoly�nak m�sa j�tszott. A Kiv�lasztott nem volt ostoba, �s minden �l�n�l jobban ismerte ur�t; tudta azt is, amit Hiador �s Lisestra nem sejtett: az im�nt csak egy sz�nj�t�kban vettek r�szt. A S�t�ts�g nem t�j�koztatni akarta �ket, m�g csak nem is figyelmeztetni, hogy kev�s az id�; egyszer�en csak el�ltetett p�r gondolatot az elm�j�kben, �s a kiprovok�lt vit�val el�rte, hogy letisztuljon el�tt�k a helyzet.

- Igen?

- Uram – hajolt meg a fi� -, mi lesz az �n feladatom?

A S�t�ts�g halkan felnevetett.

- Kiv�l�. A t�rsaid hamarosan hazat�rnek. V�logass �ssze egy csapatot, �s �llj k�szenl�tben; sz�lj a Mortensen-birtokot �rz�knek, hogy legyenek r�sen. Nem b�zom ebben a cs�ndben. Nem vall a Csillag talpnyal�ira, hogy �gy visszavonultak. Amint magukhoz t�rnek az els� sokkb�l, t�madni fognak.

- �rtem, nagyuram – hajtotta meg mag�t N�tus. – De mire �lljak k�szen?

A S�t�ts�g v�gigny�lt egy, a semmib�l felt�n� kanap�n.

- Csak egy apr�s�gra – mosolyodott el lust�n. – Egy apr�s�g elint�z�s�re. Egy testhez �ll� feladatra. Ha nem kapjuk el a M�gust, miut�n visszat�r az A’Rt�klam v�mp�rkl�nt�l, �rdd el, hogy Kaput nyisson An-Su-An vil�g�ra. K�vesd, �s tal�ld meg a l�nyomat!

N�tus meghajolt. Mikor felegyenesedett, szeme vid�man nevetett.

- Megtisztelsz, nagyuram. Felteszem, ebben az �gyben szabad kezet kapok.

A S�t�ts�g b�lintott.

- Term�szetesen – lehunyta a szem�t. Hallotta N�tus b�rki m�s sz�m�ra n�ma l�pteit, ahogy a M�gus az ajt� fel� indult, �m figyelm�t elvonta egy halov�ny �rz�sfoszl�ny, egy halk pend�l�s. Valami megrezd�tette az �rz�kei �ltal kiterjesztett h�l�t, megzavarta a vil�got beh�l�z� t�r�keny egyens�lyt. A S�t�ts�g azonnal reag�lt, ereje felcsapott, �s szelleme egyenesen, meg�ll�thatatlanul suhant a zavar forr�s�hoz.

Az elhagyatott puszt�ban emelked� kop�r, �lettelen dombot �jfekete g�mb veszi k�r�l, �s z�rja el a vil�gt�l. Az eleven s�t�ts�gb�l �s k�oszb�l sz�tt b�rt�n lak�ja t�r�k�l�sben �l a halott f�ld�n. Csukly�ja elrejti arc�t, alakj�t betegsz�rke, zavaros �ramlatok hom�lyos�tj�k el, mik d�ltan kavarognak k�r�l�tte a poshadtt�, m�rgez�v� v�lt leveg�ben. Id�nk�nt egy-egy cs�p kiv�g, �s egyenesen a fekete falakba csap�dik. A s�t�ts�g ilyenkor megremeg, �s minden alkalommal gyeng�l egy kicsit. A rab el�gedetten kuncog. M�r nem sok v�lasztja el a szabads�gt�l.

A S�t�ts�g m�ly gy�l�lettel �s t�m�ny undorral figyelte rabja mesterked�s�t. �m minden d�he ellen�re is tehetetlen volt. Tudta; ez a dolog m�r kics�szott az ir�ny�t�sa al�l. A Csillag �s k�zte fenn�ll� h�bor� adott lehet�s�get �rm�nynak a visszat�r�sre, �s ez a h�bor� nevelte ki a Szolg�t is, hatalma evil�gi hordoz�j�t. A Harmadik Hatalom elj�vetel�t csak k�sleltetni tudta, meg nem akad�lyozhatja. Ez imm�r elrendeltetett; a Szolg�nak ki kell szabadulnia, �s ki kell robbantania a h�bor�t. A S�t�ts�g tudta, hogy egyetlen m�dja van �rm�ny legy�z�s�nek �s az �let meg�v�s�nak; egy�tt kell m�k�dnie a Csillaggal. �m ezt az egy�ttm�k�d�st a saj�t sz�ja �ze szerint �hajtotta l�trehozni…

Egy hirtelen zavar v�gta el gondolatai fonal�t. Az �t f�ken tart�, a semlegesekt�l elz�r� korl�t megremegett, de egy pillanat m�lva m�r meg is kezdte �nmaga helyre�ll�t�s�t. A S�t�ts�g k�v�ncsian fordult a zavar forr�sa fel�.

T�gas, szell�s, aranyl� teremben az emberekhez hasonl�, sz�rnyas l�nyek ny�zs�gnek, a k�z�pen �ll� sz�rke lovat b�mulva. A l� sz�ja sz�l�sra ny�lik, �s egy n� hangj�n kezd el besz�lni az el�tte �ll�, hercegi rangot visel� l�nyhez, majd homlok�b�l aranysug�r t�r el�, �s alkot egy v�kony f�nylapot a leveg�ben. A f�nyk�r k�zepe megremeg, �s felt�nik benne egy arc; a herceg keze �k�lbe szorul, sz�rnyain remeg�s fut v�gig…

A S�t�ts�g nem tudta tov�bb k�vetni az esem�nyeket; a Csillagok N�p�nek v�delmei helyre�lltak, �s visszal�kt�k test�be. Ism�t az �gyon fek�dt. Felnyitotta a szem�t, melynek �js�t�t m�ly�n pokoli l�ngok t�ncoltak.

- Hiador!

A n�ma parancsba beleremegett a palota. A kir�ly – rangj�hoz m�ltatlanul – futva �rkezett. Ura d�h�t l�tva let�rdelt.

- Uram?

A S�t�ts�g izz� pillant�st vetett r�.

- �j fejlem�nyek – k�z�lte kurt�n. – Elv�rom, hogy fokozott figyelmet ford�ts a Mortensen-birtokra. Senki, se a f�ld�n, de legf�k�ppen a leveg�ben, nem juthat m�g csak a k�zel�be se!

* * *

Lisestra �s Hiador n�m�n s�t�ltak egym�s mellett. A f�rfi elmer�lt a gondolataiban, �s l�tsz�lag �szre sem vette, hogy m�s is tart�zkodik rajta k�v�l a folyos�n. �m a szeme sark�b�l sz�ntelen�l a minden jel szerint gondtalan n�t figyelte.

Lisestra mag�ra �lt�tte a nyugodt der� �larc�t, m�g elm�je a lehets�ges j�v�beli l�p�seket elemezte. Bosszankodva vonta le az elker�lhetetlen k�vetkeztet�st: k�zel sem tud eleget ahhoz, hogy m�k�d�k�pes tervet alkothasson.

Hacsak nem vonja be Hiadort…

A gondolat v�ratlanul �rkezett, de jobban megvizsg�lva roppant cs�b�t�nak, �s meglehet�sen logikusnak t�nt. Lisestra gondosan m�rlegelte egy ilyen l�p�s el�nyeit �s h�tr�nyait.

Az �tlet mellett sz�lt, hogy a f�rfi sokat tudott; b�r Lisestra kiv�l� forr�sokkal rendelkezett, bizonyos inform�ci�khoz nem f�rhetett hozz�. A f�rfi sz�rmaz�sa �s rangja ok�n sokkal jobban tiszt�ban volt a medalionok �s a Kiv�lasztottak k�z�tti kapcsolattal, mint �, azonk�v�l, a n� minden mesterked�se ellen�re, szil�rdan tartotta poz�ci�j�t. Nem mell�kesen, a csapatmunk�nak mindig van egy nagy el�nye: nem kell messzire ny�lni a b�nbak�rt, ha valami rosszul s�lne el.

Megvizsg�lta a h�tr�nyokat is, �s kis t�preng�s ut�n elhanyagolhat�nak �t�lte �ket. B�zott a tapasztalat�ban �s az �gyess�g�ben; ha a f�rfi el�dei nem tudt�k cs�be h�zni, ez most sem fog megt�rt�nni. Lisestra d�nt�tt, �s besz�lget�st kezdem�nyezett.

- Furcsa, hogy Kamilla m�g nem t�rt meg. �gy tudtam, ha elszakad a medaliont�l, �s elpattannak az �t t�mogat� k�tel�kek, nem tud t�bb� ellen�llni.

Hiador gyors, �les pillant�st vetett fel�, de Lisestra arc�n csup�n �rtatlans�got �s �rtalmatlan t�n�d�st l�tott. �m ez egy cseppet sem nyugtatta meg, �pp ellenkez�leg. Mindazon�ltal k�v�ncsis�ga fel�bredt, �s �gy d�nt�tt, belemegy a j�t�kba. �vatosan v�laszolt.

- Ha a S�t�ts�g tenn� ezt, akkor val�ban �gy lenne. Ha Urunk venn� el t�le a medaliont, abban a pillanatban �sszeomlana, �s a nyak�ra ker�lne a rabszolgal�nc. De a gy�r� emberi alkot�s. T�k�letlen. Elv�gta �t a medaliont�l, �m ez csak felsz�nes dolog; a szakad�s k�zel sem teljes.

- �s mi van a k�t�sekkel? �gy tudtam, hogy ha elszakadnak, abba beleroppan a lelke.

- Nem mind szakadt el – jav�totta ki Hiador. Mag�ban m�rlegelte, hogy mit mondhat el, �s v�g�l hozz�f�zte. – H�tb�l csak �t�t t�pt�nk sz�t, azokat, mik t�rsaihoz f�zt�k. Kett� megmaradt.

- Mi�rt nem szak�tjuk el azokat is? – vont v�llat nemt�r�d�m m�don Lisestra. – Mortensen biztos belemenne.

Hiador meg�tk�zve, d�bbenten meredt r�.

- Az lehetetlen. Azokat m�g a S�t�ts�g sem t�phetn� el.

- Mi�rt nem? – Lisestra nem �rtette, �s Hiador v�gre r�j�tt, hogy mi�rt ez a k�l�n�s tudatlans�g. A n� ugyan kir�lyi sz�rmaz�s� volt, de sosem �lt tr�nra, ebb�l kifoly�lag sok mindennel nem volt tiszt�ban. A f�rfi megfontolt, �vatos v�laszt adott.

- Az egyik a Csillaghoz f�zi �ket. Ezzel m�g a S�t�ts�g sem b�rna, csak �k maguk szak�thatn�k el, de ezt sosem fogj�k megtenni. A m�sik… A m�sik pedig tabu!

- Tabu? – Lisestra a homlok�t r�ncolta. Hiador feszengve kereste a szavakat, mikor felz�gott a n�ma parancs.

- Hiador!

A f�rfi megk�nnyebb�lve sarkon fordult, �s elsietett, �pp csak b�lintva Lisestr�nak b�cs�z�ul. A n� elgondolkozva s�t�lt tov�bb. Gondolatai �rv�nylettek. Zavaros t�ncot j�rtak a megszerzett tud�smorzs�k, �s az izgatott tal�lgat�s fel-felt�n� �tletei: mi t�rt�nhetett, hogy a S�t�ts�g ilyen hirtelen maga el� rendelte Hiadort? �s mi lehet az a tabu, mit m�g Uruk is tiszteletben tart? Elmer�lt a lehets�ges v�laszok tenger�ben, �s k�rnyezet�re �gyet sem vetve haladt tov�bb szob�ja �s f�lbehagyott tervei, valamint az �vatlanul az asztalon felejtett eml�kkrist�lyai fel�.

* * *

Lisestr�t m�g akkor is lek�t�tt�k a gondolatai, mikor bel�pett a szob�j�ba. Semmit sem l�tva k�rnyezet�b�l indult a k�z�pen �ll� asztal fel�, �m n�h�ny l�p�s ut�n �gy torpant meg, mintha bele�tk�z�tt volna egy k�l�n�sen kem�ny falba. Megcsapta a krist�lyok �ltal kibocs�tott energia, �s ez visszar�ntotta a val�s�gba. B�r az eml�kkrist�lyok rezg�se mindig is jellegzetes volt, ezek a k�vek el�g r�g�ta szolg�lt�k ahhoz, hogy azonnal meg�rezze a v�ltoz�st.

A krist�lyok m�k�dtek.

Harag lobbant fel benne, em�szt�, forr� d�h. Ki mer�szelte…? N�h�ny hossz�, gyors l�p�ssel az asztal mellett termett, �s izz� tekintettel m�rte v�gig a rajta hever� k�veket. M�lyeket l�legzett, �s lecsendes�tette elm�j�t. Ak�rki is t�rt be ide, meg fogja tanulni, hogy vele nem lehet sz�rakozni! Lehunyta szem�t, �s a krist�lyokra koncentr�lt.

Rutinj�nak k�sz�nhet�en gyorsan �s �szrev�tlen�l mer�lt el a k�vek h�l�j�ban. Tapasztalata lehet�v� tette, hogy egyetlen pillanat alatt �thangolja elm�j�t, �gy az most a krist�lyokkal megegyez� szinten �llt. Hacsak nem egy dr�gak�mester a behatol�, val�sz�n�tlen, hogy �szrevette a jelenl�t�t. �m Lisestra semmit sem akart kock�ztatni. Nem kapkodta el a hangol�st; csak azut�n l�pett tov�bb, hogy megbizonyosodott r�la: t�k�letes munk�t v�gzett.

Rafin�lt h�l�t kezdett sz�ni, alattomos, �tt�rhetetlen csapd�t, mi majd fogs�gba ejti a szemtelen, hom�lyba burkol�z� behatol�t. Minden r�szletre �gyelve, k�r�ltekint�en dolgozott; haragja letomp�tva fortyogott. Felhaszn�lta minden tud�s�t �s az �lmokhoz k�t�d� hatalm�t. Hal�los csapd�t hozott l�tre, olyan csapd�t, mihez hasonl�t kevesen tudtak volna alkotni; k�m�letlen�l kihaszn�lta, hogy az eml�kek nem is k�l�nb�znek olyan nagyon az �lomk�pekt�l.

A m� v�g�l teljess� v�lt, m�ghozz� an�lk�l, hogy a behatol� �szrevette volna a v�gzetes alkot�st. Lisestra m�g egyszer ellen�rizte a h�l�t, �s megind�totta a t�mad�st.

A kem�ny csap�sok meglepet�sk�nt �rt�k a betolakod�t; legal�bbis reakci�j�b�l erre lehetett k�vetkeztetni. �m a titokzatos idegen gyorsan �sszeszedte mag�t, �s ellent�mad�sba kezdett, mik�zben a kiutat keresg�lte. Lisestra n�ma elismer�ssel ad�zott ellenfel�nek; ugyancsak tapasztalt �s nagyhatalm� lehet. Az idegen mesterien j�tszott, de minden �gyess�ge ellen�re is egyre jobban belegabalyodott a h�l�ba; zaklatott cik�z�sa l�tt�n Lisestra g�nyosan, el�gedetten elmosolyodott. A zs�km�ny hamarosan az �v� lesz.

A behatol� k�ts�gbeesett v�dekez�se ellen�re a csapda egyre jobban �sszez�rult, majd v�gleg becsuk�dott. �m Lisestra diadalmas mosoly�t lehervasztotta a felismer�s.

Az idegen elt�nt. A behatol�nak siker�lt v�ghez vinnie a lehetetlent: megmenek�lt a t�k�letes csapd�b�l, �s gy�z�tt ott, ahol mindenki m�s elv�rzett volna.

Hogyan t�rt�nhetett? Lisestra d�h�sen kutatta a v�laszt, m�g v�g�l r�d�bbent a megold�sra. Fellobban� gy�l�lete eltorz�totta arc�t.

Egyetlen elem l�tezik, mi lehets�gess� tehette a lehetetlent. Egyetlen olyan elem van, mi el�g er�t ad ehhez, �s k�pes dacolni az �lmok hatalm�val, k�pes szembesz�llni a krist�lyok erej�vel. �s egyetlen olyan ember j�r ezen a vil�gon, aki ismeri �t annyira, hogy el�re kisz�m�thassa a reakci�j�t egy ilyen helyzetben, egyetlen olyan ember van, akinek m�dj�ban �ll bet�rni ide, egyetlen olyan ember �l, aki k�pes minderre, mert t�k�letesen uralja a f�ldet.

- Kili�n… - suttogta izz� hangon. Szem�ben a gy�l�let pokoli l�ngjai t�ncoltak. Ahogy belegondolt, hogy hova vezethet ez a bet�r�s, d�he megsokszoroz�dott. Felki�ltott.

- L�gy �tkozott �r�kre! Adja meg neked a sors mindazt, mire v�gysz, hagyja, hogy meg�zleld a boldogs�got, �s azt�n l�kj�n a legm�lyebb s�t�ts�gbe, a pokol legals� bugyr�ba! Emeljen magasra, majd z�zza porr� b�szkes�gedet! �r�k �lettel verjen meg, hogy v�gig kelljen n�zned minden szeretted �s minden, sz�vednek kedves dolog pusztul�s�t, �s adjon emell� �r�k szenved�st, m�g v�g�l lelked meg nem t�rik, �s m�r a hal�l sem hozhat megnyugv�st!

Reszketve, eln�mulva �llt, az asztal sz�l�t markol� keze kifeh�redett szor�t�sa erej�t�l. Gondolatai k�ts�gbeesetten cik�ztak, kerest�k a megold�st, a kivezet� utat. Valahogy helyre kell hoznia ezt. Kili�n nem ostoba; az eml�kekb�l el�g sokat megtudhatott ahhoz, hogy meglelje a gy�r�k elpuszt�t�s�nak m�dj�t. �s ha Kamilla emiatt szabadul ki, az r�, Lisestr�ra n�zve bel�thatatlan k�vetkezm�nyekkel j�rhat.

Egyetlen lehets�ges utat l�tott. Csak akkor lesz biztons�gban, ha Kamilla megt�rik. Igaz, ez el�rel�that�an csup�n napok k�rd�se, de nem szabad kock�ztatni. Most nem t�tov�zhat. Lisestra d�nt�tt. Minden�ron fel kell gyors�tania a folyamatot. Hat�rozottan az asztal mellett �ll� szekr�nyhez l�pett, �s kiemelt bel�le egy apr�, ind�s-vir�gos mot�vumokkal d�sz�tett fal�dik�t. Az asztalra helyezte, �s c�ltudatosan v�logatni kezdett a benne rejt�z� k�vek k�z�tt. R�vid keresg�l�s ut�n kivett egy s�t�tbarna sztraulozitot, ismertebb nev�n t�nd�rkeresztet. A kez�be szor�totta, �s lehunyta a szem�t. �sszekapcsol�dott a s�kokat egym�shoz k�t�, kommunik�ci�t seg�t� k�vel. Seg�ts�g�vel k�nnyed�n kivet�tette mag�t Mortensen dolgoz�szob�j�ba. Az asztal�n�l �l� f�rfi meglepetten pillantott r�, kez�ben meg�llt a toll. Sz�j�t sz�l�sra nyitotta, �m Lisestra m�g megsz�let�se el�tt f�lbeszak�totta a f�rfi mondanival�j�t.

- K�rem, hallgasson meg. Nincs sok id�m. A terv�nk vesz�lybe ker�lt; ha nem gyors�tjuk fel a folyamatot, fenn�ll annak a vesz�lye, hogy a t�rsai kiszabad�tj�k Kamill�t.

A f�rfi komoly, f�rk�sz� tekintettel figyelte.

- Mit javasol?

- A sz�k�s megel�zhet�; csup�n az �n beleegyez�se sz�ks�ges hozz�. Odak�ld�k valakit, aki majd minden eszk�zt bevet, hogy sz�tz�zza a Kamilla elm�j�t elk�d�s�t� hom�lyt…

* * *

Dermedt r�m�lettel, gondolkod�sra k�ptelen�l b�mult a t�k�rbe. A p�nik, az �sszeoml�s sz�l�n imbolygott, a vil�g elmos�dott el�tte, megsz�d�lt, tagjain remeg�s futott v�gig. Meg�llt az id�; �gy �rezte, t�r�keny semmiben lebeg, �s a k�vetkez� hang, a k�vetkez� mozdulat minden bizonnyal darabokra z�zza. Egy eml�k jutott esz�be, a helyzethez nem ill�, rettenetesen t�volinak �rzett eml�k, mi ezzel mit sem t�r�dve, er�szakosan gondolatai el�ter�be tolta mag�t.

Kisl�ny volt m�g, h�rom vagy n�gy �ves lehetett. Kisz�k�tt a szob�j�b�l, �s be�vakodott a kast�ly egyik, �vegterem n�ven elh�res�lt szalonj�ba, ahova fel�gyelet n�lk�l a l�b�t sem tehette volna be. Aznap d�lut�n �j t�rgyakat hoztak, �s � �mulva csod�lta a gy�ny�r� �veg�llatokat. Minden szobor val�di remekm� volt, mesterek utol�rhetetlen alkot�sa. Az egyik, egy b�szke sasmad�r, k�l�n�sen elnyerte tetsz�s�t. Ny�jt�zkodva pr�b�lta el�rni, hogy k�zelebbr�l is megn�zhesse, �m t�l kicsi volt. Nem tudott el�g magasra ny�lni ahhoz, hogy leemelje, de nem adta fel, makacsul tov�bb k�s�rletezett, m�g v�g�l felem�s siker koron�zta tev�kenys�g�t; az apr� ujjak megl�kt�k a b�szke, a nap fel� fordul� sast, a mad�r megingott, �s a k�vetkez� pillanatban bukd�csolva hullott le, �s z�z�dott milli�rd apr� darabk�ra. R�m�lten remegve �llt a pusztul�s k�zep�n, k�r�l�tte felragyogott, vak�t� h�l�t sz�tt az ezernyi �vegszil�nkon megsokszoroz�d� f�ny.

�vegsasnak �rezte mag�t, egy szakad�k perem�n imbolyg�, a m�lys�g ellen�llhatatlan vonz�s�t lek�zdeni igyekv�, t�r�keny �vegmad�rnak. Mikor mindez tudatosult benne, hiszt�rikusan felnevetett, darabokra z�zva a remeg� cs�ndet.

A csukladoz�, zih�l� nevet�st halk kopog�s v�gta el. A h�tk�znapi hang visszar�ntotta a val�s�gba. Kamilla pillanatok alatt mag�hoz t�rt. Zaklatotts�g�t a hideg k�z�ny maszkja al� rejtette, �s sz�nd�kosan nyugodt hangon sz�lt ki.

- Szabad!

Alacsony, v�kony n� l�pett be. Szem�b�l, mozdulataib�l f�lelem s�t�tt; olyan �vatoss�ggal mozgott, mint aki minden pillanatban t�mad�st�l tart. Tekintete nem pihent meg sehol, zaklatottan cik�zott ide-oda. Kamilla felt�mad� �rdekl�d�ssel figyelte. A n� zavartan pukedlizett, �s halk, hadar� hangon megsz�lalt.

- �dv�zl�m kisasszony. Bocs�sson meg kisasszony, de az �r k�ld�tt. Az �r k�ri, hogy seg�tsek a kisasszonynak. Kisasszony csak cs�ngessen, ha valamit szeretne.

- Hogy h�vnak? – szak�totta f�lbe Kamilla a szapor�n perg� nyelv� n�t.

- Eunid, kisasszony – r�ndult �ssze ijedten. Gyorsan folytatta. – De ne t�r�dj�n vele a kisasszony, f�l�sleges megjegyeznie. Kisasszonynak most �t kell �lt�znie. Az �r vacsor�ra �g�rkezett.

Kamilla meg�rizte a nyugalom l�tszat�t. Egy pillant�ssal ellen�rizte, hogy a l�ny �ll�t�sa nem alaptalan; val�ban benne j�rtak m�r a d�lut�nban. H�v�sen, t�n�dve vette szem�gyre a feszengve �ll�, elhallgatott n�t. M�s k�r�lm�nyek k�z�tt tal�n megpr�b�ln� megnyugtatni. Csakhogy ez a n� Mortensen embere. Lehet, hogy k�zel sem olyan szerencs�tlen, mint amilyennek mutatja mag�t. Hidegen sz�lalt meg.

- Tudom�sul vettem. Most megf�rd�m; addig k�sz�tsd el� a ruh�mat. Ha ezzel v�gezt�l, t�vozhatsz.

A n� m�r nyitotta a sz�j�t, �m egy j�ghideg pillant�s a tork�ra fagyasztotta a sz�t. Siet�sen pukedlizett, mik�zben Kamilla fel�llt, �s a f�rd�be vonult. Eunid csak az ajt� becsuk�d�sa ut�n mert megmozdulni.

Az eleg�ns szob�hoz t�gas f�rd� tartozott. A meleg sz�nekben f�rd� mozaikpadl�ba kerek medenc�t s�llyesztettek, melybe egy mennyezeti cs�v�n �t zubogott a v�z, hogy a m�sik v�g�ben azonnal t�vozhasson. Gazdag, �zl�sesen berendezett helyis�g volt, tervez�je szeml�tom�st mindenre gondolt; igaz, ez Kamill�t egy cseppet sem hatotta meg.

Levetk�z�tt, �s a v�zbe mer�lt; csukott szemmel lebegett a felsz�nen, mik�zben �nmag�val birk�zott. Vacsora Mortensennel… Vacsora a f�rfival, aki el�rulta, aki birtokolni akarja… Olyan vacsora, mihez minden erej�re sz�ks�ge lesz, �s most �pp az er� az, aminek h�j�n van.

M�g sok�ig fek�dt volna ott, r�g�dva k�rbe-k�rbe kering� gondolatain, keresve a megold�st, �s mindegyre halogatva azt, hogy visszamenjen a szob�ba, �s el�k�sz�lj�n a vacsor�hoz. �m v�g�l k�nytelen volt befejezni a f�rd�st; az addig kellemesen meleg v�z helyett j�ghideg �radat kezdett zubogni a cs�b�l. Kamilla d�h�sen l�pett ki a medenc�b�l, �s nem is igyekezett ezt az �rz�st elnyomni, ink�bb mag�hoz �lelte; hizlalta, t�pl�lta forrong� haragj�t, jegess� h�t�tte, �s forrpontra hev�tette. Beleburkol�zott, k�rbefonta mag�t vele; a d�h�t haszn�lta, hogy ha csak ideiglenesen is, de elfedhesse, bet�mhesse a lelk�n ejtett sebeket, hogy ha csak egy kis id�re is, de ellens�lyozza a gy�r� �lnok hatalm�t.

Lend�letesen nyitott be a szob�ba. Egy pillant�ssal ellen�rizte, hogy Eunid val�ban t�vozott-e, majd fel�lt�tte az �gyra ter�tett ruh�t. A t�k�rbe n�zve el�gedetten nyugt�zta, hogy arc�r�l csup�n fagyos haragot lehet leolvasni, semmi m�st. Hidegen elmosolyodott. Jegeszuhany? Legyen h�t. Ha m�st nem is tehet, de gondoskodik r�la, hogy Mortensen legk�zelebb alaposan �tgondolja, milyen eszk�z�kh�z folyamodik, hogy el�rje a c�lj�t.

* * *

Mortensen f�rge l�ptekkel sietett v�gig a folyos�n. Megpr�b�lt �rr� lenni a benne t�madt zavaron, de a le�lepedettnek hitt �rzelmek a vacsora k�zeledt�vel ism�t felkavarodtak.

Az �t egyszerre t�nt hossz�nak �s r�vidnek. Az ajt� el�tt megtorpant egy pillanatra, m�ly leveg�t vett, �s j�l bev�lt maszkja al� rejtette a benne fortyog� k�oszt. F�lelem, aggodalom, rem�ny, izgalom, elhajtott b�ntudat; mindez elt�nt a nyugalom �larca m�g�tt. Kurta kopog�s ut�n benyitott.

Aranyl� f�nyben f�rd�tt a szoba. Az alacsony, sz�les p�rk�ny�, l�legzetel�ll�t� kil�t�st ny�jt� ablakok el�ter�ben karcs� l�b�, finom farag�sokkal �k�tett asztal �llt. Gondos kezek m�r megter�tett�k, �s meleg f�ny� gyerty�kat �ll�tottak az antik tart�kba.

Kamilla az ajt� fel� fordulva �lt. Ruh�ja f�mes higanyez�stj�t megl�gy�totta, �s felragyogtatta a h�ta m�g�l �rad� f�ny, mi egyben kiemelte, �s el is hom�lyos�totta alakj�t; a r�tekint� Mortensennek hunyorognia kellett, nem olvashatott a l�ny arcvon�saiban.

- J� est�t! – k�sz�nt. Nyugodt l�ptekkel indult az asztal fel�.

- Nem jobbat, mint amilyen az eny�m – a hideg v�lasz nem �rte v�ratlanul a f�rfit. Tov�bbra is fenntartva a megingathatatlan nyugalom l�tszat�t, le�lt, �s udvariasan j� �tv�gyat k�v�nt. Nem vett tudom�st a k�r�l�tt�k vibr�l� fesz�lts�gr�l, a l�nyb�l sug�rz�, alig leplezett haragr�l. Udvarias, semmitmond� t�rsalg�st folytatott, elsiklott minden cs�p�s v�lasz felett. Gyorsan kisz�rta, hogy viselked�se csak olaj a t�zre (vagy jelen esetben ink�bb a j�gre), �s ett�l kezdve �lvezte ezt a k�l�n�s j�t�kot.

Kamilla nem pr�b�lta sem elnyomni, sem eltitkolni haragj�t. Hagyta, hogy ereje ki�radjon, �s leh�tse a leveg�t. L�tta, hogy Mortensen imm�r �r�m�t leli a t�rsalg�sban. Mag�ban elmosolyodott.

Hiba, ism�t ugyanaz a r�gi hiba… A f�rfi nem �rtette, �s ebb�l k�vetkez�en al�becs�lte �t. Elfelejtette, hogy sokf�le harag l�tezik. A forr�, l�ngol� d�h vakmer�, meggondolatlan �s �ltal�ban ostoba cselekedetekre �szt�nzi az embert. Ez is vesz�lyes, de Kamill�� nem ebbe a fajt�ba tartozott, az �v� m�sk�nt volt fenyeget�. A l�ny haragja fagyos volt, jegesen hideg, nem hom�lyos�totta el elm�j�t. Elemezte Mortensen minden rezd�l�s�t, kihaszn�lva a f�ny ny�jtotta el�nyt; m�g a f�rfi k�nytelen volt hunyorogni, addig � k�nyelmesen szemmel tarthatta minden mozdulat�t. T�relmetlen�l v�rta a vacsora v�g�t, mi egyben a kellemetlen t�rsalg�s v�g�t is jelentette. Mintha csak �rezte volna ezt; Mortensen szeml�tom�st nem sietett, minden falatot ki�lvezett. �m v�g�l csak elj�tt a Kamilla �ltal v�rt pillanat; a f�rfi befejezte vacsor�j�t, h�trad�lt, �s komolyan, t�n�dve pillantott a l�nyra.

- Tapintani lehet a haragodat – jegyezte meg v�g�l. Enyh�n f�lrehajtott fejjel fojtatta. – Nem eml�kszem olyan esetre, mikor ennyire szabadj�ra engedted volna az �rzelmeidet �s az er�det.

Kamilla h�v�s mosolyt villantott fel. A f�rfi meglepetten felvonta szem�ld�k�t.

- Tal�n mert r�gen nem er�szakkal akartad r�mer�ltetni magad, �s eszedbe sem jutott, hogy t�nkretedd az �letem!

A f�rfi h�trah�k�lt a halv�nyk�kk�, szinte �ttetsz�v� fakult tekintet s�lya el�l, de nem vesztette el hidegv�r�t. Nyugodt hangon v�laszolt.

- Val�ban, a te n�z�pontodb�l mindez �gy l�tszik, �s nekem nincs ments�gem. De – kezdte volna az el�re kigondolt �rvek felsorol�s�t, �m Kamilla hidegen felnevetett. Az �les hang elv�gta mondanival�j�t.

- K�rlek, k�m�lj meg att�l, hogy v�gig kelljen hallgatnom a sz�noklatodat! Ismerem minden �rvedet, �s b�r meg�rtem �ket, nem �rtek egyet vel�k. Ugyan te err�l term�szetesen – nyomta meg g�nyosan a sz�t -, nem tudsz, de most felvil�gos�talak: nem v�letlen�l neveznek B�r�nak. R�g megtanultam, hogy a saj�t tetteire minden b�n�snek van felment�se.

- Enyh�t� k�r�lm�nyr�l m�g nem hallott�l? – sz�rta be a k�rd�st a f�rfi.

Kamilla v�llat vont.

- Enyh�t� k�r�lm�ny… Ugyan, k�rlek, ne nevettesd ki magad! Mif�le k�r�lm�ny menthet fel t�ged?

- A szerelem – felelte csendesen Mortensen. Birk�zott �nmag�val; megr�zta, ugyanakkor fel is d�h�tette a l�ny jeges d�he, hideg logik�val el�adott �rvel�se. Felkavarodott eml�kek �s �rzelmek k�z�tt h�ny�dott; a l�ny szavai visszarep�tett�k a m�ltba, mikor v�gign�zte haldokl�s�t, �s t�redezett monol�gj�nak minden egyes szava fel�rt egy hal�los t�rd�f�ssel. Ezeket az id�ket hozt�k most vissza Kamilla szavai, �m nemcsak ezeket; �rzelmeket is felsz�nre l�ktek, miknek egy r�sz�t Mortensen nem �rtette.

- Szerelem – ism�telte megvet�en Kamilla. – Mif�le szerelem, mondd? Milyen szerelem az, ami megfojt, �s elpuszt�t? M�r r�g nem szerelem az, amit �rzel. Az �rzelem eltorzult, meg�lte a t�lzott birtokl�si v�gy, az aggodalom, megrontotta az eml�kek er�szakos fel�leszt�se – �szrevette Mortensen d�bbenet�t, �s g�nyosan folytatta. – Mi�rt, mit hitt�l? Azt, hogy nem tudom, mi t�rt�nt? Az eml�keid nem t�rhettek volna vissza magukt�l. Tudom, hogy a S�t�ts�g parancs�ra hozt�k �ket felsz�nre. B�rki is tette, mestermunk�t v�gzett. T�k�letes tisztas�ggal �lnek benned a r�gi k�pek, de visszat�rtek a r�gi �rzelmek is; csakhogy ezeket m�r kor�ntsem nevezn�m tiszt�nak. A beavatkoz�s befoly�sol�s is volt. Te nem nyert�l semmit, csup�n a S�t�ts�g szerzett egy �jabb b�but.

A hideg szavakat hallgatva a f�rfiban egyre n�tt a harag. Felcsattant.

- Hallgass!

Kamilla h�v�sen mosolygott.

- F�j az igazs�g? – szem�ben kih�v�s f�nylett.

Mortensen megpr�b�lt rendet teremteni a benne d�l� k�oszban. Sikerrel j�rt; �gy-ahogy lecsillapodott. T�vols�gtart�, jeges hangon sz�lalt meg.

- Nem l�tom �rtelm�t ennek a besz�lget�snek. �gy t�nik, nem tudom meg�rtetni veled a val�di igazs�got. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elfogadom Lisestra seg�ts�g�t.

Kamilla vill�ms�jtottan �lt ott. Szem�ben hitetlenked�s villant fel, ahogy megpr�b�lta feldolgozni, meg�rteni a f�rfi szavait. D�bbenten meredt Mortensenre. Nem lehet igaz! Nem lehet ennyire vak! Nem lehet, hogy nem �rti, mit tesz! �m ahogy a f�rfi szem�be n�zett, meg�rtette: m�gis lehet. Mortensen val�ban nem tudja, mit tesz. Vagy �pp ellenkez�leg; nagyon is tiszt�ban van vele. Kamill�ban jeges gy�l�let lobbant fel.

Mortensen a hat�ssal el�gedetten fel�llt, �s az ajt� fel� indult. M�r a kilincsen volt a keze, mikor Kamilla fagyos hangja meg�ll�totta. Ahogy felfogta a szavak �rtelm�t, megdermedt; b�nultan hallgatta a l�nyt.

- „A vesztemet
k�r b�znod mosoly-prib�kre
Neked kell f�radnod �rte”

Megfordult, �s az ajt�nak t�maszkodott; a m�lyk�kk� s�t�t�lt szemekb�l sug�rz� v�d �s gy�l�let elgyeng�tette.

- „Magadnak kell bej�nni
�lni
s lesz gy�zelmed gyal�zatod
irt�
tilt�”

M�zs�s s�lyk�nt nehezedtek r� a szavak. Szeme �gni kezdett, mik�zben a l�ny lassan fel�llt, egy pillanatra sem eresztve foglyul ejtett tekintet�t.

- „k�ld�nceid r�dvallanak
elhullanak
Nem lesz ingyen vas�rnapod”

A jeges suttog�s a sz�v�ig hatolt, �s megdermesztette. Remegni kezdett. Kamilla k�ny�rtelen�l fojtatta; izz� �tokk�nt csap�dtak a f�rfira a szavak.

- „Magadnak kell bej�nni
�lni
megdobni s�rral, cs�nddel
k�vel
S majd visszadob a sors
az id�vel”

A f�rfi leveg� ut�n kapkodva, b�nultan meredt a l�nyra. Az utols� szavakat hallva felh�rd�lt, �s az ajt�t felt�pve kih�tr�lt a szob�b�l. Szinte futva menek�lt az eleven v�dk�nt �ll� l�nyt�l.

Ahogy az ajt� becsap�dott Mortensen m�g�tt, Kamill�t minden ereje elhagyta. Reszketve rogyott a sz�kre, arc�t kez�be temette, �s megpr�b�lt mag�hoz t�rni, megpr�b�lta helyre rakni, feldolgozni a vacsora ut�n t�rt�nteket.

Sok�ig �lt �gy; v�g�l felemelte a fej�t, �s kin�zett az ablakon. Gazdag v�lgyet, magas, b�szke hegyeket l�tott. A nap m�r r��lt a legmagasabb cs�cs tetej�re; v�rv�r�s korong a sz�rke �g el�tt. A l�ny addig n�zte, m�g az utols� b�gyadt, gyenge sugarat is fel nem em�sztette a s�t�ts�g; akkor fel�llt, �s elfordult az ablakt�l. Lass�, �reges mozdulatokkal �lt�z�tt �t, majd az �gyra rogyott. B�r az �lmos f�radts�g elgyeng�tette, sok idej�be ker�lt el�rni, hogy les�llyedhessen az enyhet ny�jt�nak rem�lt �lomba.

Sz�rke k�d bor�totta a t�jat. T�tov�n indult el egy tal�lomra kiv�lasztott ir�nyba. �vatosan l�pkedett a bizonytalannak �rzett �sv�nyen. Fojtott csend �lte meg a vil�got, a k�db�l kopasz, halott f�k fekete �gai ny�ltak ki. Kamilla forgol�dva kereste valami jel�t az �letnek, de k�zel s t�vol nem mozdult semmi, csup�n a ny�l�s k�d gomolygott. Undorodva megr�zk�dott, �s kiterjesztette �rz�keit, �m �l�knek nyom�t sem tal�lta. Megdermesztette a felismer�s.

Az �lomvil�g halott volt. �res, rideg, �lettelen. Ak�r a b�rt�n, amibe ker�lt, ak�r a sz�rk�v�, kil�t�stalann� lett vil�g, ak�r…

Hagyd abba!

M�ly, szaggatott l�legzetet vett, �s elcsit�totta a felt�r� p�nikot. Nem szabad k�ts�gbe esnie. Na �s, ha � az egyetlen �l�l�ny itt? Legal�bb…

Az egyetlen �l�l�ny…

A p�nik felcsapott. Hol van a seg�t� szelleme? Ism�t v�gigkutatta a vil�got, �s siker�lt is elkapnia egy halv�ny visszf�nyt, egy t�voli lenyomatot. Futva indult el; l�pte nem vert zajt, hangj�t elnyelte a mindent beh�l�z�, nyirkos k�d, mi minden l�p�s�vel egyre csak s�r�s�d�tt.

A hom�lyb�l v�g�l felderengett egy magas, s�t�t alakzat; Kamilla megtorpant, �s �vatosan l�pett k�zelebb. Fels�t�tlett el�tte egy barlang bej�rata, � pedig t�tov�z�s n�lk�l elindult az ismeretlenbe.

N�h�ny l�p�s ut�n a ragacsos s�t�ts�g elfoszlott, �s egy sz�rke, f�lhom�lyos teremben tal�lta mag�t. A barlang t�ls� v�g�ben s�t�t folt fek�dt. Kamilla futva indult fel�; l�ptei zaja megsokszoroz�dva ver�d�tt vissza a kop�r falakr�l. A l�ny oda�rt a fekv� alakhoz, �s t�rdre esett mellette. Halkan duruzsolva t�rt bele a selymes bund�ba. A p�rduc felemelte a fej�t, �s fel� fordult.

Kamilla l�legzete elakadt, ahogy felfogta az el� t�rul� l�tv�nyt. H�s�ges t�rsa, a b�szke p�rduc most elgy�t�rten, legyeng�lve fek�dt; s�lyos l�ncok k�t�zt�k a falhoz. Aranyl� szem�ben t�lcsordult a f�jdalom. Kamilla megremegett, ahogy tudatosult benne, hogy mit jelent mindez; elgyeng�lve rogyott a f�ldre, felh�zott t�rde k�r�l �sszekulcsolta a karj�t, �s ringatni kezdte mag�t. Szeme a szellem szem�nek t�k�rk�p�v� v�lt; a semmibe b�mult, mik�zben felizzottak benne a tanultak, �s megsz�letett a j�ghideg k�vetkeztet�s.

Csup�n n�h�ny napja van. N�h�ny nap szabads�g, n�h�ny nap, am�g a vesztes�g s�ly�t, az �t k�nz� f�jdalmat t�vol tudja tartani mag�t�l; n�h�ny nap az �sszeoml�sig. Ha Lisestra idek�ldd valakit, akkor val�sz�n�leg kevesebb. N�h�ny nap, �s a 36000 �ves k�zdelem v�get �r, a valahai Birodalom utols� b�sty�ja elbukik, �s a S�t�ts�g diadalt arat. Csup�n n�h�ny nap…

Arc�n v�gigg�rd�lt egy j�ghideg, szikr�z� k�nnycsepp. F�mes cseng�ssel hullott a padl�ra, mik�zben Kamilla lassan suttogni kezdett.


„�n mindig tudtam, hogy a k�rhozottak
titokban testv�r�knek tartanak,
hogy egyszer majd mint l�legz� halottat
z�rnak k�r�l a kopors�falak,

s uzsora-�r�t a boldog napoknak
behajtja egy ki nem h�vott harag.
�n mindig tudtam, hogy b�ntetni fognak,
de nem sejtettem, hogy te�ltalad.

�n mindig tudtam… Eh, semmit se tudtam!
A keser�s�g forr�sk�nt kibuggyan
bel�l, s bet�mhetetlen �rkot �s,

gy�gy�thatatlan, ind�z� sebet.
Ma m�r tudom, hogy el nem k�vetett
b�n�kre soha nincs feloldoz�s.”


V�lla megremegett, �s t�rd�re hajtva fej�t, n�m�n s�rni kezdett; �m a k�nnyek ez�ttal nem hoztak megk�nnyebb�l�st. A f�jdalom lassan visszasziv�rgott, �s a bizonyoss�g minden sejtj�ben ott l�ktetett.

H�rom nap.


****

Az els� id�zet Sz�csi Margit: A vesztemet c�m� verse, a m�sodik K�lnoky L�szl�: �n mindig tudtam... c�m� m�ve.