9. fejezet 1. r�sz

K�t nap.

Ennyi telt el az eml�kezetes vacsora �ta. Ennyi id� telt el Lisestra k�vet�nek �rkez�se �ta. K�t napja tapasztalta meg a legm�lyebb poklot, �s Kamilla nem volt biztos benne, hogy ak�rcsak tov�bbi k�t napig kib�rja.


- Mennyi id� m�g?

A hang kir�ntotta gondolatai k�z�l. Az asztaln�l �lt; az alkonyi nap ragyog� f�ny�radatot z�d�tott a szob�ba.

- M�r nem sok. Egy, legfeljebb k�t nap, uram.

A sima, beh�zelg� hang hallat�n felcsapott benne a gy�l�let, de jobbnak l�tta nem mozdulni. F�lrehajtott fejjel hallgatta az ajt� t�loldal�n foly� besz�lget�st.

- Ez meglep�en kev�s. M�gis, hogy �rte ezt el? – Mortensen hangj�t �titatta a gyanakv�s.

- Ez hadd maradjon az �n titkom, uram. Ne f�ljen, kedves�nek nem esik semmi baja. Ha v�gz�nk, m�g h�l�s is lesz majd nekem.

- Mikor mehetek be hozz�?

- Azt hiszem, holnap este m�r megl�togathatja.

- Rendben. Akkor j� munk�t!

- Az lesz uram, b�r �n ink�bb sz�rakoz�snak nevezn�m. Higgye el, rendk�v�l �lvezetes lesz a mai este. K�l�nleges meglepet�st k�sz�tettem el�.

- Rem�lem, �r�lni fog neki.

- �g�rem, nem lesz k�z�mb�s.

T�volod� l�ptek zaja verte fel a folyos� cs�ndj�t, majd a kilincs megmozdult. Kamilla kiegyenes�tette h�t�t, �s fel�lt�tte a h�v�s k�z�ny maszkj�t. Hideg, b�szke tekintet fogadta a szob�ba l�p�t.

A k�z�pmagas, filigr�n, s�t�t haj� n� �rd�gi mosolyt villantott fel�. T�ncos l�ptekkel s�t�lt az asztalhoz, �s levetette mag�t a Kamill�val szembeni sz�kre. �v�d� hangon sz�lalt meg.

- L�tom, m�g mindig ragaszkodsz ehhez az �larchoz. Meg�rtelek; v�g�lis, t�zezer �vekig viselted, nemde?

Kamilla megvet� pillant�st vetett r�, de nem v�laszolt. A n� zavartalanul tov�bb fecsegett.

- �, �rtem �n; sokszor hasznos lehetett ez a szerep. Csak tudod, megvan az a h�tr�nya, hogy feld�h�ti az embereket; ez�rt a te esetedben egy cs�ppet sem c�lszer� adni a megk�zel�thetetlent! – hangja sziszeg�sbe fulladt.

- A magadfajt�k – v�gott vissza higgadtan Kamilla -, tele vannak irigys�ggel. Gy�l�lve tisztelitek, vagy nevetve g�nyolj�tok, amit nem �rhettek el, �s ha alkalmat kaptok r�, boldogan elpuszt�tj�tok. Eset�nkben az ut�bbi �ll fent.

- Nagyon okosnak hiszed magad, ugye? – sziszegte a n�. Kamilla rezzenetlen nyugalommal viszonozta az �g� tekintetet.

- Nincs sz�ks�gem k�pzelg�sekre.

Egy fut� pillanatig �gy t�nt, a n�b�l kirobban d�he; �m azt�n a perc tovat�nt, �s felengedve d�lt h�tra. Arc�n �lveteg mosoly �ml�tt el.

- Tal�n nincs. Megengedem, m�g az is lehets�ges, hogy j�l l�tod a dolgokat. Igen, igazad van; gy�l�l�m ezt a hideg nyugalmat, ezt a jeges t�vols�gtart�st, ezt a m�rv�nyszoborszer� t�k�letess�get! Irigylem a bel�led �rad� h�v�s fels�bbrend�s�get, �s mert tudom, hogy nem �rhetem el, mindenn�l jobban gy�l�l�m! �s tudod, mi a legszebb az eg�szben? – szem�ben �r�lt f�ny villant. El�rehajolva folytatta. – �pp ez�rt fog mindenn�l nagyobb �r�met okozni nekem az �sszeoml�sod!

Kamilla h�v�s, kif�rk�szhetetlen tekintettel figyelte. Ajka g�nyos f�lmosolyra h�z�dott.

- Ne rohanj ennyire el�re. Ez csak a m�sodik nap. Az�rt a gy�ny�r�rt m�g meg is kell dolgoznod.

* * *

T�r�d�tten zuhant az �gyba. A f�jdalom m�g mindig �gette, izmai kimer�lten remegtek. Lehunyta szem�t, �s �tsiklott az �lmok vil�g�ba, hogy ha nyugalmat nem is, de legal�bb pihen�st nyerhessen.

A j�l ismert s�t�t, kop�r barlangba �rkezett. P�rduca felemelte a fej�t. Kamilla er�tlen�l a f�ldre rogyott, ujjai a fekete bund�ba t�rtak. Szem�be ki�lt a f�radts�g, a kimer�lts�g, v�ll�t megg�rb�tette a percr�l percre elviselhetetlenebbnek �rzett s�ly.

- Teh�t itt t�lt�d az id�det! Igaz�n nagyszer�!

A cseng� hang felr�zta Kamill�t. Kiegyenesedett �lt�ben, von�sai a hideg k�z�ny maszkj�v� z�rultak; csup�n halv�nyk�kk� fakult �risze m�ly�n t�ncolt n�h�ny veszedelmes szikra.

- Igaz�n nagyszer� – ism�telte meg k�nz�ja, mik�zben beljebb l�pett. – H�t nem fantasztikus? Milyen remek m�ka! – kacag�sa zengve ver�d�tt vissza a falakr�l.

Kamilla lassan fel�llt, �s farkasszemet n�zett vele. A s�t�t tekintet moh�n figyelte minden mozdulat�t.

- �gy l�tom, nincs birtokodban a t�relem er�nye – t�rte meg a cs�ndet Kamilla g�nyos hangja. A n� felkacagott, majd megnyalta az ajk�t.

- �, ha csak rajtam m�lna, most nem lenn�k itt. Tudod, minden er�fesz�t�sed ellen�re, �n remek�l sz�rakozom. Ha nem k�tne a parancs, �s ha nem �g�rtem volna meg, hogy gyorsan v�gzek veled, m�g sok�ig tudn�m ny�jtani a szenved�seidet.

- Milyen kedves.

G�nyol�d�s�nak meglett a nyugalma. A n� felemelte a kez�t. Mintha �les k�sek f�r�dtak volna a gyomr�ba; halkan felny�g�tt, �s t�rdre zuhant. A lelk�n ejtett sebek felszakadtak, �s a f�jdalom izz� f�mk�nt folyt v�gig rajta. Zih�lva n�zett a f�l� magasod� n�re, aki �r�lten f�nyl� szemekkel suttogta.

- Igen, az vagyok. Kedves, de m�g milyen kedves! – felnevetett. Az �les kacag�s f�lb�nt�an pattogott a falak k�z�tt. Felemelte a kez�t, �s Kamilla felk�sz�lt az �jabb f�jdalomhull�mra, de ez�ttal nem � volt a c�lpont, legal�bbis nem k�zvetlen�l. T�zes korb�csk�nt csapott le a k�n, �s a p�rduc fel�v�lt�tt.

- Tudod, mivel ez egy �lom, itt b�rmit megtehetek…

A nagymacska ord�t�s�ba f�jdalmas sikoly keveredett, �s miel�tt m�g elnyelte volna a f�jdalom megny�l� �rv�nye, Kamilla utols� tudatos gondolata az volt, hogy ez egy nagyon hossz� �jszaka lesz…

* * *

F�ny�rban f�rd�tt a szoba. Kamilla felnyitotta �loms�ly�nak �rzett szem�t, �s egy pillanatra el�nt�tte a megk�nnyebb�l�s, hogy t�l�lte az �jszak�t, an�lk�l, hogy ellens�ge diadalt aratott volna, �m ez a pillanatnyi k�nnyebbs�g nem tartott sok�ig. Felk�ny�k�lt, �s az �r�ra tekintve l�tta: pihen�se r�vid�let� lesz. K�nz�ja hamarosan bel�p, hogy folytassa azt, mit a hajnal k�zeledt�vel k�nytelen volt f�lbehagyni.

Lassan, kedvetlen�l �llt fel. M�skor ruganyos, eleg�ns l�ptei a semmibe t�ntek, ahogy az ablakhoz v�nszorgott, �s lerogyott a p�rk�nyra; homlok�t a h�v�s �veglapnak t�masztotta. Lehunyta szem�t, �s arra gondolt, b�rcsak szabad lenne, b�rcsak v�get vethetne ennek az eg�sznek. Hisz mennyivel egyszer�bb is lenne, ha � most kiugrana az ablakon, �s befejezn�… V�gyakozva n�zte a m�lyben hever� szikl�kat. Igen, ha szabad lenne, mindent k�nnyebben viselne… Ha nem lenne a gy�r�, mi rabs�gban tartja, mi elv�gja a mindig meg�jul� forr�st�l, megsebzi lelk�t, �s elsz�vja erej�t…

K�rbe-k�rbe kering� gondolataib�l egy hang z�kkentette ki – a saj�t hangja.


„A lelkem f�l; az elm�l�s neh�z
hivatlan �lomk�nt zuhan le r�m,
s az �gi szenved�s vad hegyfok�n,
s m�ly�n is hallom: l�gy hal�lra k�sz,
mint egy beteg sas, mely az �gre n�z.”


�szre sem vette, mikor kezdte el apja kedvenc id�zet�t mormolni, �m ez a k�vetkez� pillanatban m�r nem is volt fontos. Mintegy v�laszul szavaira, k�k dereng�s jelent meg mellette az ablakkereten; a fa felizzott, a f�ny l�ktetni kezdett, bet�kk� s�r�s�d�tt, majd kihunyt. D�bbenten figyelte a jelens�get, �s a k�k ragyog�s eleny�sz�se ut�n k�v�ncsian k�zelebb hajolt. Ujjait v�gigfutatta az oly j�l ismert jeleken, miket m�g gyermekkor�ban tanult meg.



T�n�dve olvasta a feliratot. „�s elj�n a nap, mikor a bilincs megpattan, �s a napba n�z� maga m�g�tt hagyja b�rt�ne �rnyait.” Mit jelenthet ez, �s vajon ki �zent ily m�don? T�preng�s�b�l az ajt�ny�l�s hangja, �s a m�r ismert, szapor�n kopog� l�ptek zaja z�kkentette ki. Hideg nyugalommal fordult h�tra, mikor elhangzott a k�rd�s.

- Kigy�ny�rk�dted magad az utols� napkelt�dben? K�szen �llsz a folytat�sra? K�szen �llsz v�gre a beh�dol�sra?

Fel�llt, �s ragyog� mosolyt villantott az el�gedetten mosolyg� n�re.

- Nem.

A k�n azonnal meg�rkezett, �m most valahogy kev�sb� �rezte f�j�nak. Egy t�voli, ismer�s jelenl�tet �rz�kelt. Kereste, kutatta, de leblokkolt ereje, �s Lisestra k�ld�tt�nek egyre d�h�dtebb ostroma elz�rta a v�laszt�l. Ahogy a jelenl�t gyeng�lt, �gy er�s�d�tt a f�jdalom, �s lohadt le az �pphogy �jj��ledt rem�ny. A vil�g lesz�k�lt; nem l�tezett m�s, csak a m�g mindig szil�rdan kitart� esk�, mi arra k�telezte, hogy min�l tov�bb �lljon ellen, �s az egyetlen biztos t�masza volt az egyre er�s�d� k�nok tenger�ben. Azt�n a f�jdalom a lelk�be mart, �s Kamilla felsikoltott.

* * *

Lisestra f�radtan d�lt h�tra a sz�ken. Neh�z napok �lltak m�g�tte; mi�ta besz�lt a S�t�ts�ggel, valahogy minden rosszul s�lt el. �jabb �s �jabb t�mad�sok �rt�k, ravaszabbn�l aljasabb �rm�nyokat kellett kiv�denie; �s mindezek felett ott volt a Kamilla jelentette fenyeget�s. A n� fels�hajtott.

Ugyancsak r�j�rt a r�d mostans�g. R�k�nyszer�lt, hogy �jra�rt�keljen dolgokat, �s b�r ez egy cseppet sem volt �ny�re, tudta; a t�l�l�shez elengedhetetlen. T�n�dve forgatta a kez�ben tartott levelet, egyszerre f�lve �s v�rva annak tartalm�t. V�g�l r�sz�nta mag�t a kibont�s�ra. Gyorsan v�gigfutotta, �s arc�n el�gedett mosoly t�nt fel. Egyszerre der�sebbnek l�tta a vil�got.

�jrakezdte az olvas�st, de ez�ttal lassabban, figyelmesebben. Az �zenet h�s�ges ember�t�l �rkezett, akit k�t napja k�ld�tt el Mortensenhez. A lev�l csupa j� h�rt tartalmazott; embere szerint Kamilla m�r nincs messze a v�gs� �sszeoml�st�l.

„Holnap este �jra tal�lkozik Mortensennel. Holnap este a medalion f�nye ki fog hunyni, �s a gy�zelem a Tied lesz…”

A bizakod� sorok megnyugtatt�k valamelyest. K�r�ltekint�en v�lasztotta ki ember�t. A n�t � maga nevelte, miut�n egy �sszecsap�sban elhunytak a sz�lei. Az �rva gyermek tulajdons�gai felkeltett�k Lisestra �rdekl�d�s�t, �s gondos tanulm�nyoz�s ut�n mag�hoz vette. A le�ny t�k�letes eszk�z volt; fanatikusan rajongta Lisestr�t, ugyanakkor j� k�pess�gei �s jellem�nek torzul�sai alkalmass� tett�k arra a feladatra, amit sz�nt neki. Harminc �ve v�lasztotta ki, �s mindeddig nem kellett csal�dnia benne.

Gondolatai m�g egy kis ideig a t�voli kast�ly k�r�l forogtak, majd visszat�rtek f� probl�m�j�hoz. Napok �ta az eml�kkrist�lyokon r�g�dott; �jra meg �jra v�gigment az eml�keken, �s t�rte a fej�t, hogy vajon mi mindent tudhatott meg bel�l�k Kili�n. Meg�rz�s�nek engedelmeskedve els�sorban a gy�r�kre koncentr�lt, de tan�cstalan maradt; nem tudott r�j�nni, hogy megszerzett tud�sa mit seg�tene a f�rfinak. Elpuszt�t�suk m�dj�ra ugyan r�j�hetett, de am�g Kamilla viseli az �kszert, ezzel vajmi keveset �r. Ebbe a rem�nysug�rba kapaszkodott, ugyanakkor k�ts�gek k�z�tt h�ny�dott; nyugtalan�totta a m�d, ahogy Kili�n r�szedte, �s a S�t�ts�g v�ratlan, d�h�s h�v�sa. Mit l�thatott Ura? Mit tudhat Hiador? Minden er�fesz�t�se ellen�re sem siker�lt r�j�nnie, de �gy sejtette, ennek is a gy�r�kh�z lehet k�ze. Hisz ez az �gy a kulcs gy�zelm�kh�z – ezen �s �rm�nyon k�v�l ugyan mi m�s foglalkoztatn� jobban a S�t�ts�get? �m �rm�nyr�l mindent tudott, amit tudhatott, azonk�v�l felett�bb val�sz�n�tlen, hogy ezzel kapcsolatban Hiadorhoz fordulna. Nem, csakis Kamill�r�l lehet sz�, �s csak arr�l, hogy ellens�geik megtal�lt�k a gyenge pontot. Lisestra t�rte a fej�t, de hi�ba; nem jutott semmire. Hisz annak idej�n mindenre gondoltak… V�g�l mer�sz l�p�sre sz�nta le mag�t. H�trahajtotta fej�t, lehunyta szem�t, megkereste a v�gnapjait �l� k�t�st, �s �lomba mer�lt.

* * *

Holdf�nyes, csillagszikr�s erd�be �rkezett. Magas, �reg f�k emelkedtek f�l�, lombjuk halkan suttogott, mikor a k�nny� l�pt� szell� meg�rintette �ket.

A rengetegben kis kunyh� b�jt meg; ablak�nak meleg f�nye h�vogatta a v�ndort. Lisestra magabiztosan indult el. Gyors, n�ma l�ptekkel haladt, �s kopogtat�s, t�tov�z�s n�lk�l l�pett be az ajt�n.

A k�sz�b�n megtorpant. K�nyelmes, nagyst�l� szoba fogadta. A padl�t �s a falakat mozgalmas jelenetekkel tark�tott sz�nyegek takart�k, puha fotelok �s kecses asztalok alkott�k a berendez�st. L�gy, tompa f�ny� l�mp�k gondoskodtak a megvil�g�t�sr�l, �s alkott�k meg a f�nyek �s �rnyak mesteri j�t�k�t.

Kili�n az egyik t�volabbi asztaln�l v�rta. �rkez�s�t l�tva h�trad�lt, arc�ra hom�ly borult.

- Sz�m�tott�l r�m – �llap�totta meg Lisestra. K�nny� l�ptekkel indult el fel�, �s eleg�nsan leereszkedett a Kili�nnal szemk�ztes fotelba. Bosszankodva �llap�totta meg, hogy a f�rfi t�k�letes �l�helyet v�lasztott; m�g Kili�n arc�t �rny�k fedte, addig az �v� tiszt�n l�tszott a f�nyben. Hab�r, merengett el egy pillanatra, Kili�n eset�ben az se sokat sz�m�tana, ha reflektorok keresztt�z�ben �lne...

Nem fojtatta a gondolatot. Felfigyelt az egyre s�r�s�d� csendre, minek megt�r�s�re a f�rfi k�s�rletet sem tett, �s elkalandoz� elm�j�t visszat�r�tette a szob�ba. Itt az alkalom, �s neki v�laszokat kell szereznie, b�rmi �ron.

- Meglep� helyet v�lasztott�l a tal�lkoz�shoz.

A f�rfi arc�t l�tni nem l�tta, de hangj�n hallotta, hogy j�l sz�rakozik.

- Nem az �n �rdemem. �lmos javasolta.

Lisestra nem volt meglepve. Sz�m�tott r�, hogy Kili�n minden �vint�zked�st megtesz, hogy v�dje mag�t, �m ez nem riasztotta vissza, �pp ellenkez�leg; elhat�rozta, hogy minden�ron megold�st tal�l. Ha k�zdenie kell �rte, ann�l jobb!

- �rdekes hely – felelte hidegen.

- Hova t�nt a f�l�nyed, Lisestra?

A t�mad�s v�ratlanul �rte. �led� haragja �tsz�r�d�tt a hangj�n, mik�zben v�laszolt.

- Felesleges agg�dnod �rte. A „f�l�nyem”, ahogy te nevezted, t�retlen. Csup�n arr�l van sz�, hogy gy�l�l�k csal�dni.

Kili�n �ssze�rintette ujjai hegy�t; a nevet�s �s a g�ny ott bujk�lt a hangj�ban, mikor feleletet adott.

- L�tod, ez �rdekes k�rd�s, Lisestra. Mi�rt is vagy csal�dott? Tal�n, mert r�j�tt�l, hogy t�ged is be lehet csapni? Megrend�lt a fels�bbrend�s�gedbe vetett hited? Vagy tal�n az b�nt, hogy m�s is k�pes a sz�nlel�sre, az el�ny�k kihaszn�l�s�ra? Esetleg az a baj, hogy a t�k�letes csapd�d is kiv�dhet�?

- Egy besurran� tolvajhoz k�pest nagyon is magabiztos vagy! – v�gott vissza a n�.

- Nem hiszem – jegyezte meg halkan Kili�n -, hogy �ppen neked van jogod ilyesmivel v�daskodni.

- Minden csak n�z�pont k�rd�se.

- Ebben az esetben pl�ne nincs jogod felh�borodni.

Lisestra az ajk�ba harapott, szem�ben t�z l�ngolt, �m nem tudott mit mondani. Nem volt t�bb v�lasza.

Kili�n vette fel a besz�lget�s elejtett fonal�t. Hangj�ba f�radts�g, kedvetlens�g lop�zott.

- F�rasztanak a j�t�kaid, Lisestra. Mondd el, mit akarsz, azt�n t�nj el!

A n� f�l�nyes mosolyt var�zsolt arc�ra, mik�zben h�trad�lt.

- V�g�l csak kib�jt a sz�g a zs�kb�l, nem igaz? Minden tettet�sed ellen�re is be kell ismerned: te sem tudsz mindent!

- Senki sem tud mindent, Lisestra – felelte egykedv�en a f�rfi. – De egyet biztosan tudok. A gy�r�kr�l semmit sem fogok mondani, teh�t ittl�ted feleslegess� v�lt.

Lisestra m�rlegelt. T�n�dve f�rk�szte az �rnyakat, de hi�ba; a f�rfi arc�r�l k�z�mb�ss�gen k�v�l semmit sem tudott leolvasni. Kili�n m�lyre temette az �rzelmeket �s az �rul� gondolatokat. V�g�l k�nytelen volt bel�tni; a f�rfib�l k�ptelens�g kiszedni azt, amit tud. Tal�n, ha a l�togat�sa v�ratlanul �rte volna… Igen, akkor tal�n lenne es�lye, de �gy… Lisestra felismerte a veres�get, ha tal�lkozott vele, �m nem szerette. Nem �llt sz�nd�k�ban ilyen egyszer�en feladni. Lassan fel�llt h�t, �s fej�t felszegve, b�szk�n v�laszolt.

- �, igen, ez jellemz� r�d! B�szke vagy, Kili�n, b�szke �s magabiztos! De ezt az egyet j�l jegyezd meg: hozhat b�rmit a j�v�, �n nem felejtek. Lehet, hogy sok�ig kell v�rnom, lehet, hogy csup�n n�h�ny napot; de elj�n majd az �ra, mikor m�s k�r�lm�nyek k�z�tt ugyan, de folytatni fogjuk ezt a besz�lget�st!

A f�rfi lassan felemelkedett. Arca nyugodt maradt, ahogy v�laszolt, �m szem�ben a besz�lget�s sor�n most el�sz�r �rzelmek jelentek meg; harag �s m�lyre temetett gy�l�let szikr�i.

- Val�ban, ennek a besz�lget�snek m�g nincs v�ge, de egyvalamit te is jegyezz meg: nem szeretem, ha fenyegetnek, �s b�zv�st �ll�thatom, hogy az �n eml�kezetem legal�bb olyan m�lyre ny�lik, mint a tied.

Lisestra csup�n b�lintott.

- Akkor h�t nincs t�bb k�rd�s.

- Soha nem is volt k�rd�s – felelte Kili�n hidegen. Alakja v�ltozni kezdett, �s hamarosan egy f�ldb�l form�lt szobor �llt Lisestra el�tt, mi g�nyosan elmosolyodott, majd a k�vetkez� pillanatban porr� omlott.

Lisestra n�zte a finom porb�l �ll�, lassan semmiv� foszl� kupacot, �s felsz�nre engedte d�h�t. Szem�ben harag l�ngolt, ahogy felemelte a kez�t. A h�z megremegett, a l�mp�sok f�nye kihunyt, majd mintha f�ldreng�s v�gott volna kereszt�l a vid�ken; a kunyh� k�rtyav�rk�nt d�lt �ssze. Lisestra s�rtetlen�l �llt a pusztul�s k�zep�n. Megfordult, �s az �sv�ny fel� indult; ahogy l�pett, semmiv� foszlottak a romok, �s ez�st f�nyben f�rd� f�sz�lak simultak a talpa al�. Az �lomvil�g nyugalma lecsendes�tette haragj�t. T�n�dve s�t�lt a holdf�nyes csap�son, feje felett gy�m�ntosan szipork�ztak a csillagok.

Egyszercsak azt vette �szre, hogy az �t napok �ta k�s�r� fesz�lts�g minden l�p�ssel enyh�l, �s elm�je �j szemsz�gb�l vizsg�lja meg az �t foglalkoztat� probl�m�t. Lassan elmosolyodott, ahogy k�rvonalaz�dott el�tte a megold�s.

Mi�rt is f�lne att�l, hogy felel�s�gre vonj�k? Hisz Kili�n val�ban mesterien j�tszott, �t senki sem v�dolhatja azzal, hogy a saj�t hib�j�b�l bukott el. Ha valaki hib�ztathat�, az a S�t�ts�g; hisz � h�vta el a krist�lyokt�l, � tartotta fel olyan sok�ig. Igaz, ezt Ura nyilv�n nem fogja felv�llalni, nade kit �rdekel? Nem val�sz�n�, hogy megb�nteti. El�g neki a tudat, hogy � alulmaradt. B�r ez csak n�z�pont k�rd�se, hisz ez a kis veres�g a tov�bbiakban ak�r m�g hasznos is lehet. Sokf�lek�ppen kiakn�zhat� lehet�s�g…

�s a megszerzett tud�s nem jelent�s. Igaz, Kili�n megfejthette bel�le a gy�r�k elpuszt�t�s�nak titk�t, de hogy hasznos�thassa ezt, ki k�ne szabad�tania Kamill�t. Ez pedig m�r nem az � felel�s�ge lenne, hisz mindent megtett, hogy megakad�lyozza a sz�k�st. Ha megt�rt�nik a sajn�latos eset, azt vonj�k k�rd�re, aki a v�delem�rt felelt – azaz Hiadort. Kegyetlen mosoly derengett fel Lisestra sz�pvon�s� arc�n, �s felszabadultan s�t�lt tov�bb. F�j�n csak Hiador feje a tov�bbiakban. �t m�r nem fenyegeti vesz�ly. Egy r�gi dalt kezdett d�dolni, �s gondolatai m�s, kellemesebb tervek fel� fordultak. A tetszhal�l �llapota v�get �rt, a k�s�rt� �rnyak a semmibe olvadtak.

****

K�t apr� megjegyz�s. Az els�, hogy az id�zetet nem �n, hanem John Keats k�vette el. A m�sodik; fabrik�ltam ugyan k�pet a Kamill�nak c�mzett �zenethez, de nem lett olyan j�, hogy a felt�lt�s�vel bajl�djak. Rem�lem, eln�zitek ezt a kis apr�s�got (bocs�natk�r� mosoly). Ha valaki el akarja k�pzelni, az gondoljon a sz�kely-magyar rov�s�r�s bet�ire! Mirarwa