10. fejezet 1. r�sz

Meleg, aranyl� f�ny t�lt�tte meg az �szi v�lgyet. Az utols�, b�cs�z� ragyog�sa volt ez a Napnak. A k�vetkez� pillanatban m�r s�llyedni is kezdett, f�nyl� l�ngkorongja megkezdte lass� elmer�l�s�t a nyugati �gen gomolyg�, eget-f�ldet renget� vihart �g�r� felh�tengerben. A komor sz�rke �s az �les aranyszeg�ly sz�d�t� ellent�tet, k�pr�zatos l�tv�nyt alkotott.

Mortensen csendesen �llt az ajt�ban, �s figyelte az ablakn�l �ll� n�t. A napf�ny ragyog� aurak�nt vette k�r�l, sejtelmess�, misztikuss� v�ltoztatta. A magas, t�k�letes alak� n� �rny�ka hossz�, s�t�t foltk�nt v�gta kett� a szob�t, �s h�z�dott az ajt�ig. Mortensen n�ma l�ptekkel befel� indult, �s meg�llt a n� mellett.

Az nem adta jel�t, hogy �szrevette volna, tekintet�t egy pillanatra sem ford�totta el a Napr�l. Ez�stsz�ke haj�ba aranyl� sz�lakat sz�tt a f�ny, �risze ragyog� �gk�kk� vil�gosodott.

- Vihar lesz.

A kellemes, hajl�kony hang v�gigg�rd�lt a szob�n, an�lk�l, hogy sz�tz�zta volna a csendet. Mortensen meglepetten pillantott a n�re.

- Term�szetesen. Ez ebben az �vszakban gyakori.

Lisestra lassan megr�zta a fej�t.

- Nem. Ilyen vihart m�g soha nem l�tott.

- Mire gondol? – k�rdezte izgatottan Mortensen. Sz�v�ben fel�bredt a rem�ny, a fesz�lt v�rakoz�s a tet�pontj�ra h�gott.

- Ma �jjel elj�nnek – suttogta a n�.

- Ez nek�nk csak j�… Nem igaz?

Lisestra b�lintott. Mortensen n�m�n �llt mellette, majd megfordult, �s mag�ra hagyta a n�t, aki szinte �szre sem vette ezt. Elmer�lt gondolataiban, a nyugtalan �lmokat hoz�, sejtelmes k�pek k�z�tt. Nyugtalans�g, �s valami k�l�n�s zavar m�rgezte napjait – �m nem tal�lta az ok�t. �vezredek harcaiban finomodott �szt�nei valami k�zelg� v�szt, sosem l�tott fenyeget�st jeleztek, de Lisestra nem tudta megfejteni a sugallatot. Tal�n t�bben j�nnek a gy�r�k�rt, mint azt hitte volna? Tal�n m�gsem vett sz�m�t�sba minden lehet�s�get? Egy halk hang ugyan azt s�gta, hogy a fenyeget�s m�s ir�nyb�l �rkezik, csakhogy Lisestra ennek nem l�tta �rtelm�t. Nem tal�lta a v�laszt, �s ez nyugtalann� tette; olyannyira, hogy �szre sem vette, mikor n�h�ny gondolatfoszl�ny�t a sz�lbe suttogta.

- Tal�n j� – ism�telte meg alig halhat�an, felelve a m�r r�g t�vozott Mortensen szavaira. – Tal�n j�. De ki tudhatja, mit hoznak a szelek? Ki tudhatja, hogy a jeges vagy a forr� l�ng �get�bb-e, �s hogy mi az er�sebb: a f�ld vagy a k�pzelet?

* * *

A vihar, mi d�lut�n tombol�s�t �g�rte, nem c�folt r� �ll�t�s�ra. Mire lesz�llt az �j, a fellegek el�renyomultak, komor feket�j�k felfalta a gy�m�ntos eget. A narancss�rga �rnyalat� hold nem b�rt a s�t�ts�ggel; azon ritka pillanatokban, mikor a szesz�lyes, vadul z�g� sz�l elr�ntotta arca el�l a felh�k takar�j�t, f�nye csup�n f�lhom�lyt teremthetett, ragyog�st nem.

A sz�l hangosan, dacosan dalolt, mik�zben elz�gott a b�szke kast�ly mellett, vagy �pp megp�rd�lt a mer�sz tornyok k�r�l, majd lend�letesen v�gigrohant a v�lgy�n, tajt�kosra korb�csolta a foly�t, �s megostromolta az egykedv�en �csorg� hegyeket, �m mivel nem b�rt vel�k, d�h�dten sikoltva suhant �t a h�g�kon. Haragja �j c�lpontot keresett, �s meg is tal�lta; lecsapott a szikl�k k�z�tt botork�l�, s�t�t k�penyekbe burkol�z� csapatra. Az �rny�kokat kihaszn�l�, n�m�n l�pked� emberek �sszeh�zt�k k�peny�ket, �s megg�rnyedve k�zd�ttek a haragv� elemmel.

Vill�m v�gott kereszt�l az �gen, felvillantva a t�j r�szleteit, �les kont�rt adva az �rnyaknak. A metsz� �ji jelens�get m�ly, m�ltatlankod� d�rm�g�s k�s�rte.

Az els� vill�mot hamar k�vette a t�bbi is. A kis csoport tagjai lehajtott fejjel, k�pr�z� szemmel kerest�k a keskeny, vesz�lyes �sv�ny folytat�s�t.

Nem besz�ltek, s�t, nem is l�tt�k egym�st; m�gis, mikor az �len halad� az �sv�ny egy kisz�lesed� pontj�n meg�llt, a t�bbiek azonnal, t�tov�z�s n�lk�l k�r�gy�ltek.

Mintha megtorpan�suk csak m�g ink�bb felb�sz�tette volna a dacos szelet; �jult er�vel csapott le r�juk, j�ghideg es�cseppeket sodorva mag�val.

- Itt kezd�dik – a f�rfi m�ly hangja er�lk�d�s n�lk�l is tiszt�n hallhat� volt, hi�ba az elemek d�h�dt tombol�sa.

- Igen – felelte a mellette �ll� l�ny, a v�lgy fel� fordulva. – Igen, l�tom.

Vill�m s�jtott le, felvillantva a kast�ly s�t�t, komor sziluettj�t. Az eddig t�tov�n hull� es�cseppek most m�r szapor�n k�vett�k egym�st, hideg z�poruk nedvesre mosta a k�veket, apr� s�rfolyamokat ind�tott el, �s sz�rke f�gg�nyt bor�tott az am�gy is az �j k�peny�be burkol�z� t�jra.

Melinda apr�, �vatos l�ptekkel s�t�lt el�re a s�kos �sv�nyen. A csap�s kanyara el�tt megtorpant, felemelte fej�t, �s elengedte k�peny�t. A sz�l kapva kapott az alkalmon; lesodorta a csukly�t, haj�ba k�colt, h�traf�jt k�penye hangosan csattogva �rv�nylett, a sz�l szesz�ly�nek engedelmeskedve.

A l�ny mindezzel nem t�r�d�tt. Felemelte a kez�t, ujjai finom t�ncot j�rtak. Enyh�n f�lrehajtott fejjel f�rk�szte a leveg�t. T�rsai n�m�n v�rtak; volt, ki a semmit l�tta, �s volt, ki pontosan �rtette, mi okoz fejt�r�st a l�nynak.

Melinda j�val teljesebb k�pet kapott az el�tt�k tornyosul� akad�lyr�l, mint t�rsai t�bbs�ge. A v�lgyet szabad szemmel nem l�that�, feh�res b�ra vette k�rbe. A v�delem a hossz� �vek �ta itt �ll� hegyekre t�maszkodott, bel�l�k mer�tette erej�t, az � szil�rds�guk k�pezte alapj�t, sosem alv� figyelm�k az � �bers�ge volt, �s fel�p�t�se is a hegyek�t m�solta, csup�n t�k�letes�tve, kijav�tva. Ezernyi sz�llal kapcsol�dott a kast�ly egyik toronyszob�j�hoz, ahol

mik�nt egy p�k rafin�lt h�l�ja k�zep�n, �gy tr�nolt egy aszk�tikus, �reg var�zsl�. Az ezernyi sz�l mind az � kez�ben futott �ssze, �s b�r a v�delem nem volt �tt�rhetetlen, senki �gy �t nem mehetett rajta, hogy a v�kony fonalak valamelyik�t meg ne pend�tse, �s a rezg�s ne figyelmeztesse az �rt a behatol� k�zeledt�re.

Melinda nem tett semmit; �llt, a szakad� es� el�ztatta, vastag tincsekbe rendezte haj�t. A sz�l hi�ba er�s�d�tt, �s indult �jabb d�h�s rohamra; imm�r egyre kev�sb� b�rt a v�zt�l elnehez�lt k�pennyel. Haragj�ban a hegyeknek rontott, �m mert azok oda se figyelve h�r�tott�k roham�t, �s t�rsai sz�ntelen szor�tott�k h�tulr�l, a d�h�ng� leveg� kiutat keresett. Z�gva, f�ty�lve csapott le a h�g�kra, rohama szikl�kat mozgatott meg, h�tr�bb szor�totta a kiny�l� p�rk�nyok fedez�k�be h�z�d� csapatot, vadul kacagva megp�rd�lt a cs�csok k�r�l, �s rohamra indult a hegyek kar�j�n t�li t�jak ellen.

Az elemi tombol�s Melind�t is visszal�kte p�r l�p�ssel, �m a l�ny gyorsan �sszeszedte mag�t, �s visszal�pett a fal el�. Hallotta a sz�l duhaj ki�lt�sait, m�g h�tra is pillantott, hogy elgy�ny�rk�dj�n az energi�k vak�t� t�nc�ban, �s ebben a pillanatban,

vad kacag�st sodort a sz�l az apr� toronyszob�ba. A m�gus sz�v�ben nyugtalans�g t�madt, �m mert a feszes fonalak mozdulatlanul pihentek, nem sz�laltatta meg a riad�t.

Melinda h�travetett fejjel nevetett. Hagyta, hogy �tf�jon rajta a sz�l; nem b�nta a reszket�st, mit a hideg vihar hagyott maga ut�n. Felemelte a kez�t, �s rajzolni kezdett. Ujj�b�l aranyl� f�nysug�r t�rt el�, �s a k�re �rta a l�ny �ltal k�v�nt form�kat. Nem bonyolult, �ttekinthetetlen �bra sz�letett. Csup�n egy egyszer� k�r, egy karcs� pentagramma �s n�h�ny kecses, r�naszer� jel jelent meg a szikla felsz�n�n, majd a sug�r elhalt. Melinda az �bra k�zep�re �llt, �s a fal fel� fordult. Sz�tt�rta karjait, fej�t h�travetette, �s felki�ltott. A dallamos, ide-oda hull�mz� hang v�gigg�rd�lt a szikl�k k�z�tt, �s

a var�zsl� nyugtalanul mocorgott. K�nyelmes szob�j�ba hangok foszl�ny�t z�gta a sz�l, �si, az elemeket, er�ket h�v�, szavakn�l kifejez�bb nyelv t�red�keit. A hang hull�mzott, majd elhalt, csup�n nem sz�n� zavart hagyva maga ut�n. A m�gus nyugtalanul f�rk�szett k�rbe.

A sz�l meghallotta a h�v�st. Hangosan sikoltva rohant kereszt�l a v�lgy�n, egyenesen a keskeny h�g� fel� tartva. �m nem l�pett be; megtorpant az �ton �ll� l�ny el�tt, �s forg�sz�lk�nt kezdett keringeni k�r�l�tte. A h�tr�bb �ll�k n�m�n figyeltek. A sz�l t�k�letes spir�lt rajzolt ki, a k�peny csattogva lobogott, �s lassan a v�z is bevon�dott a sz�let� t�ncba; az �rv�nyl� leveg� mag�val r�ntotta a z�pork�nt zuhog� es�cseppeket. Melinda lehunyta a szem�t, �s el�sz�l�totta hatalm�t.

F�nyl� szimb�lumok t�mkelege gy�lt ki a spir�lban. �les f�ny�k megvil�g�totta a l�nyt, aki sz�tt�rt karral h�vta az er�t. Az energia engedelmeskedett; hagyta, hogy a sz�l mag�val ragadja, �s �rv�nyl� t�ncba fogott, m�svil�gi l�tv�nyt ny�jtott,

a nyugtalan var�zsl� transzba s�llyedt, hogy megkeresse a zavar ok�t. Szelleme kereszt�lsuhant az �rz�tt v�lgy�n, �s meg�llapodott a magas h�g�n�l. D�bbenten lebegett; alig merte elhinni, hogy a val�s�got l�tja.

A leveg� f�lledt� v�lt, �s felforr�sodott, ahogy a k�r lassan koncentr�lta az energi�kat. T�rsai n�m�n figyelt�k a k�pr�zatos l�tv�nyt. A h�feh�r ragyog�s egyre csak er�s�d�tt, elmosta, elfedte Melinda alakj�t. Szikr�k csaptak ki a leveg�b�l, egy vill�m a k�zelben s�jtott le. A fesz�lts�g egyre csak n�tt, hatalmasra dagadt, robban�ssal fenyegetett, az er� z�gva k�r�z�tt – azt�n csend lett.

A m�gus nyugtalanul lebegett. L�tta a k�b�t� �rv�ny t�nc�t, az energi�k d�h�s tombol�s�t. �nk�ntelen csod�lattal ad�zott a k�z�ppontban �ll� l�nynak, aki n�m�n �sszefogta a kusza er�t, �s minden hatalmat nyugalomra k�nyszer�tett. Egyetlen r�pke pillanatra a k�b�t� t�nc meg�llt, a fesz�lts�g csup�n lefojtva fortyogott tov�bb. A l�ny leengedte a kez�t; a l�tv�nyba feledkezett var�zsl� sz�ve a tork�ban dobogott. B�r a vihar imm�r teljes erej�vel tombolt, m�gis… vihar el�tti csend �lte meg a t�jat. Azt�n egy m�lybarna villan�s v�get vetett ennek.

Melinda kinyitotta a szem�t; �risze zom�ncos f�nnyel izzott. Jobb kez�t el�retartotta, tenyere a fal fel� fordult, �s megnyitott egy v�kony csatorn�t.

Az energia l�that� f�nyk�nt robbant el�. Ragyog� �radatk�nt rontott a falnak, �m nem b�rt vele; d�h�dten tekerg�z�tt, mik�nt a sz�l a hegyek l�b�n�l. A h�tulr�l kit�r� �radat el�retolta, �s a nyom�s kiutat keresve r�lelt a megold�sra. A t�lfesz�tett �radat meglelte a v�kony, kik�sz�b�lhetetlen hajsz�lreped�seket, mikre ember soha r� nem tal�lt volna. F�nyl� cs�kok jelentek meg a leveg�ben, ahogy az er� �jult lend�lettel kit�rt, hogy sz�lv�szk�nt rohanjon v�gig a v�lgy�n. Melinda diadalmasan ragyog� szemmel n�zte, mik�zben eml�kezet�be maratta a hi�nyoss�gokat.

A var�zsl� n�vekv� r�m�lettel figyelte a lent zajl� esem�nyeket. Figyelmeztetnie kell az �r�ket! �pp elsz�nta mag�t a visszat�r�sre, mikor v�re megdermedt. Az az izz�, hatalommal teli tekintet fel� fordult, elkapta, megragadta, �s nem eresztette. Dermedten b�mult a ragyog� szemp�rba, �s megr�zta a felismer�s; a l�ny v�gig tudat�ban volt jelenl�t�nek. Beleremegett a felt�mad� r�m�letbe. A l�ny iszony� er�ket tartott kord�ban a legkisebb er�fesz�t�ssel – hogy �llhatna � ellen neki? Mintha csak a gondolataiban olvasna; a l�ny elmosolyodott, �s fel� mutatott kez�vel. Az energia telibe tal�lta, �s � �jultan zuhant a padl�ra. A r�pke eszm�letveszt�s nem tartott sok�ig; csakhamar �jra fel�lt, �s megragadta a falhoz k�t�d� sz�lakat. Ellen�rizte �ket, �s megnyugodott; senki sem l�pett be.

Mik�zben visszas�llyedt a transzba, fel se t�nt neki, hogy eml�kei hi�nyosak. Csup�n k�d�s l�tom�snak t�ntek el�tte a nemr�g t�rt�ntek; a hihetetlen energi�kat ural�, ragyog� szem� l�ny m�r csak �lomk�pk�nt �lt benne.

* * *

A hib�kat ismerve Melinda k�nnyed�n �thatolt a falon. N�h�ny sz�l ugyan megremegett, de a rezg�s nem �rt el az �jultan fekv� var�zsl�hoz.

A falon t�l ism�t Kili�n �llt az �lre. A kis csapat n�mileg megk�nnyebb�lten ereszkedett le a v�lgybe. Ugyan az elemek tov�bbra is tomboltak, de odalent legal�bb csitult egy keveset az �rj�ng� sz�l. N�ma �rny�kk�nt suhantak v�gig a parkon; elhaladtak a sz�tlan �rszemek mellett, an�lk�l, hogy azok figyelm�t felkeltett�k volna. Ahogy k�zeledtek a kast�lyhoz, �gy szaporodtak az �r�k, �s �gy fogyott az � sz�muk is.

V�g�l meg�rkeztek a f�nytelen, s�t�t �p�let el�. Ekkor m�r csak ketten �lltak Kili�n mellett; k�t magas, n�ma �rny, egyik�k karcs�, mozg�sa k�nnyed, l�gies, m�sikuk p�posnak, nyomor�knak l�tszott, �m mozdulatai r�c�foltak erre; mintha egy ragadoz� l�pkedett volna, puh�n, ruganyosan, hal�losan.

Kili�n odab�lintott a n�ma �rnyaknak, �s elfordult t�l�k. Vill�m s�jtott le a kast�ly mellett, f�nye elvak�totta a szabadban tart�zkod�kat, �s elnyelte a f�rfi k�r�l felizz�, aranyl� ragyog�st. A k�t �rny mag�ra maradt. Egyszerre mozdultak, �s nyugodt, r��r�s l�ptekkel indultak az ajt� fel�.

A Kili�n hely�n �ll� fekete p�rduc beleveszett a z�porral terhes �jbe. Beleszimatolt a nedves, h�v�sen v�g� �szi sz�lbe. Ragadoz� szag�t hozta az �ji sz�l, �s a p�rduc halkan felmordult. M�r tudta; nem � az egyetlen vad�sz ma este; szesz�lyesen cs�kozott tigris j�rta a v�lgyet, szem�ben z�ld l�ng �gett, v�r�ben pr�d�ra v�r� �hs�g l�ktetett. A p�rduc morgott, �s elindult. Izmai sebesen rep�tett�k, hatalmas mancsai n�m�n, puh�n �rintett�k a f�ldet.

* * *

Lisestra felemelte az ecsetet, �s beledermedt a mozdulatba. Megnyilv�nul� hatalom visszhangjai gy�r�ztek el hozz�. Letette az ecsetet, f�lbehagyva m�v�t, �s fel�llt. N�m�n, mozdulatlanul v�rt, v�rt valamif�le meger�s�t�sre, �m az �rt �ll� m�gus nem jelzett. A n� t�n�dve vette sorra a lehet�s�geket. Sok v�laszt�s nem volt. A m�gusnak akkor kellett riad�t f�jnia, mikor az illet�ktelenek �thaladtak a pajzson; csakhogy a gong nem sz�lalt meg. Ami azt jelenti, hogy a t�mad�k vagy feladt�k, �s visszavonultak, mikor felismert�k, hogy elvesz�tik a meglepet�s el�ny�t… vagy pedig valahogy kij�tszott�k a var�zsl� �bers�g�t. �s ellens�geit ismerve Lisestra sokkal val�sz�n�bbnek tartotta a m�sodik lehet�s�get. A n� semmit sem akart kock�ztatni, �s s�rtett b�szkes�ge, l�ngol� haragja is cselekv�sre sarkallta. Ha k�pesek voltak �szrev�tlen�l bet�rni, akkor a t�bbi �rszem figyelm�t is ki tudj�k j�tszani. �m van olyan ellenf�l is, kinek �bers�g�t nem b�lcs dolog figyelmen k�v�l hagyni… Lisestra elmosolyodott, keskeny, fenyeget� mosollyal. Ha ma gy�zelmet arat, ura sosem l�tott jutalmat ad neki. A n� az ablakhoz l�pett. Hajtotta a becsv�gy �s a bossz�szomj; biztosra vette, hogy nemcsak Kamilla j�tt el ma este, hanem Kili�n is. A F�ld Ura itt van; ez pedig lehet�s�get ad neki egy visszav�g�ra. Egy olyan visszav�g�ra, amit � rendez meg… Most nem lesz semmif�le k�nos meglepet�s! Nevetve t�rta ki az ablakot, �s l�pett ki rajta, nem zavartatva mag�t a t�bb emeletnyi m�lys�gt�l �s a tombol� vihart�l. H�trahajtott fejjel itta az es�cseppeket, mik�zben l�gyan ereszkedni kezdett, �s engedte, hogy k�r�lvegye a lil�s ragyog�s. A f�ldre m�r nem egy karcs� n� �rkezett meg, hanem egy kecses, fesz�l� izm�, �g� szem�, hal�los ragadoz�. A tigris sebes �get�ssel indult meg a t�voli h�g� fel�.

* * *

S�t�ts�gbe burkol�z� el�csarnokba l�ptek. A haragosan cik�z� vill�mok f�ny�ben felvillantak az apr� r�szletek; a magas, massz�v oszlopok, az ablakok �ve, a falat takar� falisz�nyegek, a beugr�kban rejt�z� szobrok, az eleg�ns, �ves m�rv�nyl�pcs�k. A magas, karcs� �rny t�tov�z�s n�lk�l indult el�re; l�pte nem vert zajt, ruh�ja suhog�s�t elnyomta az �g m�ltatlankod� moraja. T�rsa sz�tlanul k�vette.

Az emeletre �rve kiss� eloszlott a hom�ly; halv�ny f�kly�k adtak n�mi f�nyt. Gyors, kopog� l�ptek z�zt�k sz�t a folyos� csendj�t. Kamilla h�tral�kte a k�peny csukly�j�t, �s v�rt.

S�padt, �szt�v�r komornyik sietett fel�j�k, �m a jeges szikr�z�s� tekintet meg�ll�totta. A l�ny mozdulatlanul, n�m�n �llt; a f�rfi m�gis megtorpant, els�padt, �s f�z�san borzongva menek�lt be a legk�zelebbi szob�ba. Kamilla ajka sz�raz, �r�mtelen mosolyra h�z�dott, mik�zben elindult. T�rsa az �rny�kokba h�z�dva k�vette.

A l�ny emberhez nem ill� kecsesen suhant a v�gtelen, �res folyos�kon. K�s�rletet sem tett jelenl�te elrejt�s�re; hagyta, hogy az �tj�ba ker�l� �rszemek, katon�k �s egyszer� szolg�k felfigyeljenek ottl�t�re. Ereje haragja hull�mait meglovagolva el�tte j�rt, fagyos, lelket dermeszt� �rint�se senkit sem hagyott hidegen, jegess�ge kioltotta a legb�trabbakban lobog� t�zet is.

Kevesen voltak annyira mer�szek, hogy megpr�b�lj�k feltart�ztatni. Egy ifj� var�zsl� retteg�s�t legy�zve megk�s�relte; kil�pett a l�ny el�, k�zel az olyannyira �rz�tt toronyszob�hoz. Megvetette l�b�t a folyos�n, �s felemelte a kez�t.

A jeges �ramlat egy sz�vdobban�ssal azel�tt csapta meg, hogy a l�ny bel�pett volna a folyos�szakaszra. A Kiv�lasztottat szeml�tom�st nem zavarta ottl�te; nyugodt, egyenletes l�ptekkel k�zeledett. Az ifj� sz�ra nyitotta a sz�j�t, �m a szavak elhaltak, m�g miel�tt megsz�lethettek volna. Odakint les�jtott egy minden eddigin�l hatalmasabb vill�m, �s f�nye bevil�g�totta a folyos�t.

A vill�ml�s l�z�lomba ill� k�pet fedett fel el�tte. A magas, s�t�t k�penyes l�ny r�szletei f�j� �less�ggel villantak fel, a b�r feh�ren ragyogott, az aranyl� haj t�lvil�gi izz�sba burkol�zott, �s a szemk�pr�ztat� k�ks�g� szemp�rban ott t�ncolt a j�g minden hidege, �szak fagyos sz�ps�ge, lelket dermeszt� hatalma. A fiatal f�rfi nagyot nyelt, �s l�tni pr�b�lt vill�ml�st�l k�pr�z� szem�vel; �m egy �jabb f�nyk�gy� eloszlatta a s�t�ts�get, � pedig megdermedt.

Kamilla imm�r k�zvetlen�l el�tte �llt; szeme embertelen nyugalommal �s k�z�nnyel figyelte minden mozdulat�t. Az a tekintet egyenesen a var�zsl� sz�v�be hatolt, aki remegni kezdett, �s megh�tr�lt. P�nikszer� siets�ggel t�pte fel a k�zelben rejt�z� ajt�t, �s menek�lt be a titkos j�ratba, Kamilla pedig nyugodtan tov�bbindult. Elhaladt a reszketve figyel�, a kit�r�s halv�ny gondolat�val bar�tkoz� ifj� mellett. Az m�r �ppen kil�pett volna a folyos�ra, mikor a l�ny t�rsa mell� �rt, �s fel� fordult. Az �jabb vill�m bepillant�st engedett a csuklya al�, �s a var�zsl� t�dej�b�l s�polva sz�k�tt a leveg�. A fekete-k�k haj keretezte arcban �l�, nem-emberi szemp�r t�k�letes feket�j�ben �rv�nyl� k�k s�vok megbabon�zt�k, �s r�m�lettel t�lt�tt�k el; sarkon fordult, �s futni kezdett. Egyetlen gondolat dobolt veszett irammal sz�guld� sz�v�ben; el innen! El innen, min�l hamarabb, min�l messzebbre, el ak�r a vil�g v�g�re is! Futni, meg se �llni; rohanni, m�gnem ez a k�s�rteties, sz�rny�s�gesen gy�ny�r�, emberfeletti hatalmat hordoz� p�ros v�gleg m�g�tte nem marad!...

* * *

A tigris puh�n, hangtalanul futott az �jben, mikor a jeges hideget hoz� sz�l utol�rte. Lisestra megtorpant, �s felemelte a fej�t. A kast�ly fel� fordult, orr�t a sz�lbe f�rta, szem�ben l�ng lobbant fel, ahogy meg�rezte a folyos�kon j�r� fagyos, leplezetlen hatalmat. �m a z�ldarany szemek izz�sa a k�vetkez� pillanatban ki is aludt; a tigris t�tov�n �llt egyik l�b�r�l a m�sikra. Merre induljon? �lljon lesben, �s csapjon le a kast�lyb�l kil�p� Kamill�ra? Vagy folytassa a mindeddig eredm�nytelen kutat�st? Lisestra habozott.

Sok�ig �lldog�lt volna m�g �gy, k�ts�geken r�g�dva, ha meg nem �ti a f�l�t egy halk nesz; egy �vatlan l�b alatt sz�troppan� fa�g reccsen�se. A tigris n�m�n a f�ldre lapult, �s k�szni kezdett. S�t�tre �zott bund�ja, tekerg�z� cs�kjai belevesztek az �jbe; csup�n szeme z�ldes ragyog�sa �rulhatta volna el, �m a sz�ntelen�l cik�z� vill�mok jelent�sen rontott�k a l�t�si k�r�lm�nyeket. �gy eshetett meg, hogy a Kili�n�kt�l kor�bban leszakadt, �s az �r�ket csendben eln�m�t� f�rfi nem vette �szre a fel� k�sz� hal�lt.

Lisestra megk�zel�tette a f�rfit, �s a f�ldre lapulva, f�leit h�trasunyva v�rt. Orr�t megt�lt�tte a pr�da szaga, v�r�ben ott l�ktetett a v�rszomj. �m nem engedett a percr�l percre s�rget�bb k�sztet�snek; kiv�rta, hogy a f�rfi h�tat ford�tson neki. Ekkor izmai megfesz�ltek, �s rug�kk�nt l�kt�k el�re.

A pr�d�nak kiszemelt felder�t� megneszelt valamit, �m t�l k�s� volt b�rmit is tenni. Megp�rd�lt, de a tigris m�r dobbant is a mellkas�n, s�lya a f�ldre sodorta, �s m�g miel�tt a f�rfi felki�lthatott volna, az �les agyarak a tork�ba t�ptek. A tigris teljes er�b�l szor�totta a pr�da nyak�t, a ki�ml� v�r megt�lt�tte pof�j�t, �s onnan a f�ldre csepegett; a f�rfi feje �veges tekintettel hanyatlott h�tra. Lisestra dorombolva engedte el, �s lenyalta a v�rt pof�j�r�l. A sz�lbe szimatolt, �s szeme felragyogott. H�travetett fejjel fel�v�lt�tt, majd izmai mozg�sba lend�ltek, �s sebesen rep�tett�k tov�bb, �j pr�da ir�nt. Tudta, hogy a m�sik meghallotta a kih�v�st; neki csup�n azt kellett kiv�rnia, hogy meg�rkezzen. �m addig sem sz�nd�kozott unatkozni.

Futott, l�pte nem vert zajt, hajtotta a vad�szat izgalma, a k�zelinek �rzett bossz� �des �ze. A k�vetkez� �rnek es�lye sem volt ellene. �szrevette ugyan, kardj�t is el�h�zta, de addigra m�r Lisestra el�rte, �s a peng�vel mit se t�r�dve nekiugrott. Lend�lete elsodorta, �s hanyatt l�kte – az ez�ttal n�i – �ldozatot. A felder�t� kett�roppan� gerinccel fek�dt a f�ld�n. A tigris n�mileg csal�dottan vette szem�gyre, majd v�llat vont, �s el�getett.

K�vetkez� �ldozat�ra gyorsan r�bukkant. Az alacsony, v�kony �rny �pp egy elb�m�szkodott �r tork�t metszette �t. A v�rszag vezette a f�ldre lapul� Lisestr�t, aki eleven f�rgetegk�nt rontott el�. �m �j kiszemeltje gyorsabban reag�lt szerencs�tlen el�dein�l; siker�lt f�lreperd�lnie. Lisestr�t tov�bbvitte a lend�let, �m p�r l�p�s ut�n vill�mgyorsan megp�rd�lt; csakhogy ekkor m�r egy vicsorg� jagu�rral n�zett farkasszemet. V�laszul � is kivillantotta fogait, �s a jagu�r legnagyobb d�bbenet�re egyenesen nekiugrott ellenfel�nek. A k�t nagymacska sz�r�s, morg�, csapkod� kupacc� v�ltozott. A jagu�r nem sz�nd�kozta olcs�n adni a b�r�t; ami azt illeti, mindent elk�vetett annak �rdek�ben, hogy megtartsa mag�nak, �m a tigris kem�ny ellenf�lnek bizonyult.

V�g�l a jagu�r egy d�h�s ny�vog�s k�s�ret�ben kiszabad�totta mag�t. Az oldal�n ejtett hossz�, m�ly karomnyomokb�l lust�n csordog�lt a v�r. Riadtan n�zte az �g� szem� tigrist, �s miel�tt Lisestra ism�t r�t�madhatott volna, homlok�b�l aranysz�n sug�r t�rt el�, mi g�mb�t alkotva vette k�r�l a t�mad�t. A tigris d�h�sen felmordult; �m mire az � homlok�b�l kiindul� lila f�nysug�r darabokra z�zta az aranyos b�rt�nt, m�r csak a messze j�r� gep�rd kicsiny pontj�t l�thatta. El�gedetlen�l felmordult, �s tal�n �ld�z�be is veszi sebes�lt pr�d�j�t; �m ekkor egy d�h�s ord�t�s sz�tszaggatta a vihar harsog�s�t. A tigris kivillantotta fogait, �s futni kezdett. Feledte a menek�l�t. M�r csak a megfelel� helyre kell csalnia ellenfel�t, �s kezd�dhet is a mulats�g!

* * *

A zs�km�ny�t elejtett tigris �v�lt�s�t az eg�sz parkban hallani lehetett. Legyen behatol� vagy �rszem; mindenki egy emberk�nt borzongott �ssze, �s gondolt sz�nalommal arra a szerencs�tlenre, aki Lisestra �tj�ba ker�lt. �m a sz�nalom mellett m�sra is jutott idej�k.

Az �r�k �berebb� v�ltak, pislogva pr�b�ltak a lankadatlanul hull� v�zf�gg�ny m�g� l�tni; a felder�t�k rettegve torpantak meg, �s f�rk�sztek k�r�l. Jobbra-balra figyelve indultak t�rsaik keres�s�re, a megbesz�lt tal�lkoz�si pontok fel� fordulva. �tk�zben mindegyik im�dkozott, hogy a tigris messzire ker�lje el �t. Csup�n ketten k�peztek ez al�l kiv�telt. Melinda az �v�lt�st hallva felkapta a fej�t, szem�ben forr� t�z lobbant fel. Keze �k�lbe szorult, �m tudta a k�teless�g�t. Nem hagyta el �rhely�t, viszont moh�n rem�lte, hogy a vad�sz� Lisestra fel� t�ved.

A p�rduc alakj�ban j�r� Kili�n sem r�m�lt meg a tigris hangj�ban rejl� fenyeget�st�l. T�tov�z�s n�lk�l indult az �v�lt� vad fel�. F�le el�rulta neki, hol keresse a macsk�t. K�zel�rve a hang forr�s�hoz megtorpant; orr�t megcsapta a nedvess�gt�l elnehez�lt v�rszag �mely�t�, f�mes-�desk�s hull�ma, emberin�l �lesebb �rz�kszerveire f�j� �t�st m�rt a hal�l elt�veszthetetlen jelenl�te. Sz�re felborzol�dott, f�le h�tralapult, �m n�ma maradt. Lass�, merev l�ptekkel indult el�re, �s meg�llt a halott felett.

N�zte a f�rfi, a tan�tv�nya, sz�troncsolt tork�t, h�tracsuklott fej�t, az �veges tekintetb�l perg� sz�rke es�k�nnyeket. N�zte, �s esz�be jutott, hogy ez a f�rfi alig egy �ve m�g a h�zass�g�t �nnepelte, �s �pp a m�lt h�ten koptatott �rkot a palota v�n fapadl�j�ba, mik�zben vaj�d� feles�g��rt agg�dott. Kili�nt d�h fojtogatta, keser� gy�l�let k�szott fel tork�ban. Minden indulata egyetlen szem�ly fel� fordult, egyetlen c�lban �sszpontosult; a tigrisben, ki j�form�n sz�rakoz�sb�l oltotta ki az el�tte fekv� f�rfi �let�t. �s nemcsak az �v�t, hisz a f�ld m�s �ldozatok v�r�t is beitta ma. H�travetett fejjel �v�lt�tt fel, hangja mag�ban hordozta minden haragj�t, minden gy�l�let�t.

�v�lt�se m�ly, gurgul�z� morg�sba f�lt; lehajtott fejjel fordult a f�ldh�z, �s b�r m�r abban a pillanatban tudta, hogy merre suhan a hal�los ragadoz�, d�he fel�lkerekedett j�zan esz�n. Nem a tigris fel� indult, hanem megkereste annak f�ldbe f�r�dott nyomait, �s k�vette az �ltala bej�rt �sv�nyt. Tudnia kellett, hogy h�nyan haltak meg Lisestra miatt ma este!

N�ma l�ptekkel, haragt�l feszes izmokkal futott a csap�son, m�g v�g�l el�rt a m�sodik halotthoz. Csup�n egy pillant�st vetett a h�trat�rt fej�, rongybabak�nt hever�, f�nyevesztett tekintet� n�re; megsokszoroz�dott d�he el�rehajtotta, m�g v�g�l r� nem lelt a harmadik �tk�zet helysz�n�re. Itt megtorpant, �s megpr�b�lta megfejteni, mi t�rt�nt. L�tta a dulakod�s nyomait, a f�lig a f�ldbe ver�d�tt v�rfoltokat. A f�ld meg�rizte a k�zdelem visszhangjait, �s � most felid�zte �ket; mindezek seg�ts�g�vel gyorsan �sszerakta a k�pet. Haboz�s n�lk�l �llt r� a tigris csap�s�ra; itteni kiszemeltje szeml�tom�st szerencs�sebb volt el�dein�l, �s el�g esze volt ahhoz is, hogy gep�rdd� v�ltozva menek�lj�n a legk�zelebbi tal�lkoz�si pont fel�.

Futott, �s ugyan nem tal�lt t�bb k�zd�teret, de d�he ett�l mit sem cs�kkent. Kereszt�lsz�guldott egy kis ligeten, felszaladt egy hegyoldalon, �s v�g�l kirobbant egy lapos tiszt�sra. Ott megtorpant, �s halkan morogva v�rt.

Lisestra nem sok�ig v�rakoztatta. A tigris el�l�pett az �rnyak k�z�l, �s meg�llt a tiszt�s m�sik v�g�ben. Szem�ben z�ldesen t�kr�z�d�tt vissza a vill�mok f�nye. A k�t ellenf�l farkasszemet n�zett, majd a tigris sz�ja sz�l�sra ny�lt.