10. fejezet 2. r�sz

Szerte�gaz� vill�m cik�zott kereszt�l az �gen, �s bor�totta szemk�pr�ztat� f�nybe az am�gy f�lhom�lyos szob�t, mikor Mortensen, nyom�ban a saj�t �s a Hiador �ltal k�ld�tt emberekkel, berontott a gy�r�t rejt� toronyszob�ba.

A csapkod� f�nyk�gy�kat k�s�r� mennyd�rg�s minden hangot elnyomott, k�s�rteties, t�lvil�gi k�pet festve �gy az ajt�ba k�v�lt emberek el�.

Kamilla feln�zett, �s az ajt� fel� fordult. Mortensen sz�ve a tork�ban dobogott.

A n�h�ny nappal ezel�tti megpr�b�ltat�snak m�r nyoma sem volt. A l�ny ugyanazzal a hideg b�szkes�ggel �llt ott, mint amivel a f�rfi �lmaiban megjelent. Arca egy j�gb�l form�lt m�rv�nyszobor�; rezd�letlen, �rzelmekt�l mentes, t�k�letes von�s�. Igen, Kamilla l�tsz�lag teljesen kiheverte a kast�lybeli fogs�got. �m ahogy a szem�be n�zett, Mortensen k�nytelen volt r�d�bbenni, hogy valami igenis megv�ltozott.

Az �rv�nyl� sz�rke �s a mozdulatlan k�k szemp�r �sszekapcsol�dott. A f�rfi h�t�n v�gigfutott a hideg, �s �nk�ntelen�l is h�tral�pett egyet.

Az �jabb vill�m �les, t�lvil�gi f�nybe burkolta Kamill�t. Mortensen d�bbenten b�multa a l�nyt, a m�st, az �jat csup�n �rezve, de nem �rtve, megfogalmazni k�ptelen�l.

Nemcsak � �szlelte a v�ltoz�st, �s az nemcsak �t r�zta meg. A katon�k k�z�tt megh�z�d� s�t�t Intrikus f�lelmetesen ismer�snek tal�lta a l�tv�nyt. Kamill�t n�zve r�d�bbent, hogy a Csillag Kiv�lasztottjai megsz�ntek gyenge, elesett, jelk�pes ellenfelek lenni. Az el�tte �ll� B�r� m�r nem valahai l�nye �rnya volt, hanem a r�gi, v�gleg halottnak hitt �rn�. Ereje megt�lt�tte a szob�t, fullaszt�an s�r�v� tette a leveg�t, haragja megdermesztette az ajt�ban �ll�k v�r�t.

- Elj�tt�l h�t – sz�lalt meg rekedten Mortensen.

- Az�rt j�ttem, hogy ezt elpuszt�tsam – felelte Kamilla, k�s�rtetiesen mozdulatlan arccal. Szeme fogva tartotta Mortensen tekintet�t, mik�zben el�reny�jtotta, �s lassan kinyitotta �k�lbe szor�tott kez�t. A f�ny megcsillant a gy�r�n, a les�jt� vill�m vil�ga mellett �js�t�t hasad�knak t�nt az �kszert elcs�f�t� reped�s.

- Nem tudod elpuszt�tani. Am�g szeretlek, nem.

- Az �rzelem eltorzult, a bilincs megrepedt – felelte Kamilla. Hangja g�pies, t�lvil�gi, monoton volt; mentes minden �rzelemt�l, minden indulatt�l. – A visszanyert hatalom nem t�ri a sz�kk� v�lt korl�tot, a jelen f�nye eloszlatja a m�lt �rnyait. Az elemek ereje �lesztette fel a var�zst, nem a valahai szerelem. �s amit az �ser�k megk�t�ttek, azt fel is oldhatj�k – elfordult Mortensent�l, �s imm�r csak a gy�r�re figyelt.

A f�rfi lend�letesen l�pett el�re, kez�t felemelte, �s k�nt�lni kezdett. �m szav�t kett�v�gta egy �les reccsen�s, �s az azt k�s�r� f�ny; �ttetsz� feh�r pajzs emelkedett fel, �s v�gta el Mortensent �s k�s�r�it Kamill�t�l. A f�rfi d�h�sen kereste a var�zslat �letrekelt�j�t.

Az addig hom�lyba burkol�z� alak el�rel�pett, �s engedte, hogy k�penye s�t�t �rnyakk� foszoljon. Mortensen k�s�ret�b�l t�bben megh�tr�ltak, �m a f�rfi nem mozdult; csup�n szem�ben t�ncoltak a harag l�ngjai, ahogy farkasszemet n�zett riv�lis�val.

Kizavadna leny�g�z� l�tv�nyt ny�jtott. F�lig sz�tt�rt sz�rnyai izzottak, haja k�k-feket�je szinte l�ngolt; a szigor�, mozdulatlan von�s� arcban csup�n a m�lys�gesen fekete, �rv�nyl� k�k s�vokkal tel�tett szemek �ltek.

- Te lenn�l h�t az oly sokat emlegetett T�rs? – Mortensen hangj�t elm�ly�tette a gy�l�let.

- T�rs? – l�pett el�re n�mileg meglepetten a s�t�t Intrikus. – Nah�t, Karmira, v�gre �sszeszedted magad?

A f�rfi tekintete fel� villant.

- Karata – mondta nyugodtan. – R�g tal�lkoztunk.

- Igen – felelte a Kiv�lasztott. – Igen, �n is azt hiszem. B�r tisztess�gtelen el�nyt �lvezel velem szemben; m�g te ismered a mostani nevemet, addig �n nem ismerem a tiedet.

- Sz�l�ts Kizavadn�nak.

Farkasszemet n�ztek. Mortensen tekintete ide-oda j�rt k�z�tt�k.

- Mit sz�ln�l egy �jabb fordul�hoz?

Karata mosoly�nak p�rja jelent meg Kizavadna arc�n, mik�zben v�laszolt.

- Nem fogsz tudni id�ben �tt�rni.

- Pr�b�ljuk meg! – aj�nlotta az Intrikus, �s t�mad�sba lend�lt. Mortensen m�r emelte volna a kez�t, hogy csatlakozzon hozz�, �m ekkor Kamilla megsz�lalt. A dallamos hang bet�lt�tte a szob�t, �s a k�t k�zd� kiv�tel�vel mindenkit megbabon�zott.

Kamilla b�re halv�nyan izzott; a sejtelmes f�ny �rny�kk�nt rajzolta ki a finom csontokat. Haj�ban m�lyarany szikr�k bujk�ltak, szeme f�mes zom�nck�kk� s�t�t�lt. A leveg� jegesen kavargott k�r�l�tte, zaklatott t�ncra k�sztetve a f�kly�k l�ngj�t �s az asztalon �ll� vizeskors� tartalm�t.

Mortensen r�d�bbent, hogy mire k�sz�l a l�ny; r�d�bbent, �m ebben a pillanatban a szavakhoz mintha dallam is csatlakozott volna, �s az egy�ttes hat�s miatt k�ptelen volt koncentr�lni. A var�zslat megt�lt�tte a leveg�t, az energi�k �raml�sa elb�d�totta, k�d�s k�bulatba ringatta; csup�n ketten voltak el�g er�sek ahhoz, hogy kivonj�k magukat a m�gia hat�sa al�l, �m �k egym�ssal voltak elfoglalva.

Kamilla sz�m�ra megsz�nt l�tezni a szoba. M�r nem a hideg vill�mf�nyben felvillan� t�rgyakat l�tta, m�r nem a h�tk�znapi hangokat hallotta. Elveszett a szavak v�gtelen dallam�ban, abban a dallamban, mi az ajt�ban �ll�kat is megbabon�zta. A sz�mukra k�l�n�snek, m�gis gy�ny�r�nek, l�ktet�nek �rzett nyelv Kamilla, �s a k�t k�zd� sz�m�ra t�k�letesen �rthet� volt, hisz egykor mindenki ezt besz�lte. A hangok a m�lybe csaptak �s a magasba zuhantak; k�zeledtek s t�volodtak. V�ge�rhetetlen, �si ritmusban k�vett�k egym�st. Megid�zt�k a r�gvolt id�ket �s az �let minden titk�t; a l�ngol�, ifj� F�ldet, a v�gtelen, �gig�r� erd�ket, a t�gas, szabad puszt�kat, az enyhet ny�jt� ligeteket, a h�mp�lyg� folyamokat, a h�s forr�sokat, a felh�kbe burkol�z�, h�sipk�s hegyeket, az �ce�n l�ktet�, morajl� m�lys�g�t, a k�, a homok �s a j�g kietlen pusztas�g�t. A szavak �lomk�pk�nt vet�tett�k a jelenbe a m�lt k�peit; a b�szke, ragyog� v�rosokat, a h�feh�r m�rv�nypalot�kat, az �desen meleg�t�, aranyba �lt�z�tt �s a hideg, sejtelmes csillagszikr�z�s� f�nyt. Friss, fiatal szell� kavargott, a f�ld k�nnyebben l�legzett, a v�z �ttetsz� krist�lytiszt�n ter�lt el �s az ifj� t�z l�ngjai magasra csaptak.

Kamilla szeme el�tt olvadt f�nysz�nekk� v�lt a vil�g; a f�mes, szinte f�j�n �les ragyog�s �v�n k�r�l�lelte. Ebben a tiszta, foly�kony k�pr�zatban s�t�t szennyfolt volt a gy�r� karik�ja; kiv�ve az azt kett�szel� reped�st, mi v�r�sfeh�r izz�ssal t�ntetett. B�r Mortensen�k m�g hallott�k a v�gtelen, �rv�nyl�, b�v�l� szavakat, Kamilla sz�m�ra m�r nem l�teztek hangok. Itt csup�n a szellem besz�lt, �s a sz�nd�k �lt – hogy is lehetett volna m�sk�nt? Hisz imm�r � sem volt t�bb mint egy ragyog� f�nyb�l sz�tt �rny…

Figyelme a gy�r� fel� fordult. A s�t�ts�gb�l most kibukkantak annak remekm�v� farag�sai, felvillant a f�m tiszta sz�ne, a sas sz�rny�ba h�mzett hajsz�l aranya, a bilincsbe kov�csolt v�rcseppek rubinv�r�se. F�st, feh�ren lebben�, k�nny� sz�rny�, halk szav� f�st kavargott k�r�l�tte, �des illata �titatta, szesz�lyes �raml�sa mag�val ragadta, m�g r� nem d�bbent, hogy e kusza felh� az � hatalm�nak sziv�rg� szil�nkja. Egyszerre elt�nt minden k�ts�g, minden m�lyre temetett f�lelem; az �rny imm�r nem volt m�s, mint egy s�t�t t�csa a f�ny tenger�ben. Megsz�nt fenyeget�, k�s�rt� r�malak lenni; Kamilla tudta a nev�t, s tudta azt is, ha kimondja, v�gleg hatalmat nyer felette.

Nem hangzottak el zengzetes sz�zatok, kicirkalmazott sz�noklatok, fellengz�s sz�vir�gok. Ami t�rt�nt, m�g csak gondolat se volt; csup�n �rzelmek, �rz�sek, v�gyak �s sz�nd�kok hatalommal �titatott hull�mai egy esk� �s egy szavakon t�li nyelv �ltal egybefonva. �s enn�l nem is kellett t�bb.

A f�st egyre s�r�s�d�tt, szil�rdabb�, t�m�rebb�, hidegebb� v�lt; imm�r egyre gyorsul�n, egyre hat�rozottabban kavargott a s�t�t k�r k�r�l. A hajsz�l aranyl� f�nyesen felizzott, �s a lila, z�ld s k�k f�nyek k�z�l v�lasztani k�ptelen sz�l folyama mag�val ragadta, elsodorta, felolvasztotta. A v�z �rv�nyl� k�kje z�gva, dalolva csapott le a halv�nyul� s�t�ts�gre, ragyog�sa elmosta a v�r eleven, l�ktet� rubinj�t. A t�z narancsa �s v�r�se harsogva falta a csepp karik�t, moh� harap�sai elem�sztett�k a mint�k t�k�letess�g�t, olvadtt� most�k a f�m ez�stj�t. A z�lden izz� f�ld m�ly hangon zeng� sz�zata visszah�vta elrabolt csontj�t, �s az higanyk�nt hullott apr� g�mb�c�kre, �s zuhant al�. J�gk�k villan�s, �s h�l�s k�sz�net; ez tette teljess� a m�gi�t, mik�zben a feketes�g utols� cs�ppjei is felolvadtak a ragyog� f�nyek �radat�ban.

A b�v�let megt�rt.

A f�nyb�l sz�tt vil�g lassan eleny�szett, a l�ktet� dallam semmiv� foszlott. A vil�g �jra a hely�re ker�lt.

Mortensen lassank�nt mag�hoz t�rt. Felfogta a viaskod� Karata �s Kizavadna gig�szi harc�t, az egyenl� er�k eld�ntetlen p�rbaj�t, a t�retlen�l ellen�ll� pajzsot, �s az azt gyeng�t� s�t�tlila, szinte fekete �s z�ld f�nyeket, a m�gia �s a S�t�ts�g N�p�nek erej�nek l�that� megnyilv�nul�sait. Felfogta, �m alig t�r�d�tt vele; figyelm�t m�s k�t�tte le, az, ami hamarosan a k�t k�zd� figyelm�t is mag�ra vonta.

Kamilla egyenes h�ttal, mosolyogva �llt, szeme a j�g hideg s�padtk�kj�b�l a Jeges-tenger m�lyk�kj�re v�ltott. Mosolya szel�d, tiszta-sz�p, �r�mteli mosoly volt, b�r mikor tekintete ellens�geire villant, n�mi g�ny �s diadal is keveredett bele. Haja izzott, b�re alatt olvadt f�nyek �sztak; �s nyitott tenyer�n ott pihent a s�rtetlen gy�r�. Mortensen m�lyre sz�vta a leveg�t, �s m�g Karata is csod�lkozva n�zett r�.

Kamilla mosolya kisz�lesedett, ahogy figyelte a reakci�kat. �k�lbe szor�totta, majd kinyitotta kez�t; t�bben d�bbenten kaptak leveg� ut�n.

A gy�r� karik�ja a leveg�be emelkedve forgott, belsej�ben, imm�r k�l�nv�lva t�le, n�h�ny ragyog� v�rcsepp �s egy f�nyl� hajsz�l t�ncolt. A sz�l felkavarodott, �s elragadta az aranysz�lat; kiv�gta az ablakot, �s mag�val sodorta.

A kors�b�l kicsapott a v�z; kiny�lt, �s mag�hoz h�zta a v�r �l�nk cseppjeit. K�k kavarg�s�ban elveszett a rubin elevenje.

A k�zeli f�kly�b�l l�ngnyelv ugrott a l�ny tenyer�re, k�rbet�ncolta azt, majd visszat�rt t�rsaihoz, Kamilla kez�ben csup�n egy �rv�nyl�, olvadt f�mgy�r�t hagyva. A l�ny lefel� ford�totta tenyer�t, a f�ld felmorajlott; �s a cseppekk� v�lt ez�st, �tk�zben megdermedve, lehullott, �s cseng� f�mgy�ngy�kk�nt gurult szertesz�t.

Mortensen leveg� ut�n kapkodva, d�bbenten, remegve n�zte a csod�t, �s egyetlen m�l� pillanatra m�g Karata is megdermedt. Ezt a pillanatot haszn�lta ki Kizavadna �s Kamilla, akik az ablakhoz ugorva, hang n�lk�l t�ntek el az �jben. Ellens�geik a k�vetkez� percben felocs�dtak. N�h�nyan a tombol� Mortensent k�vetve a bej�rati ajt� fel� tartottak, m�sok hal�los n�m�n k�vett�k az ablakon kereszt�l t�voz� Karat�t.

* * *

- Nem is hinn�d, milyen r�g�ta v�rok erre a pillanatra. �r�l�k, hogy az aj�nd�komat k�vetve �rt�l ide, nem pedig v�letlen�l tal�lt�l r�m. �gy sokkal sz�rakoztat�bb lesz.

Az eget f�ldet megr�z� mennyd�rg�s mintegy pontot tett a tigris szavaira. Lisestra kim�rt, nyugodt l�ptekkel kezdte k�rbej�rni a tiszt�st, cs�kjai szesz�lyes, �lveteg t�ncot lejtettek. Kili�n is megmozdult, �m az � l�pteit merevv� tette a harag; a p�rduc �s a tigris mindig egym�ssal szemben maradva, t�k�rk�pk�nt k�r�z�tt.

- Az „aj�nd�kod” t�k�letesen jellemez t�ged – felelte Kili�n. Haragja �tsz�r�d�tt hangj�n, �s m�g m�lyebbre festette azt. – Ak�rmerre j�rsz, hal�l �s pusztul�s v�ltja fel az �letet!

- Elfogult vagy, Kili�n. Nemcsak �lni tudok.

- Csak �lni tudsz. Hol a testet, hol a lelket, hol a hitet – valamit mindig elpuszt�tasz.

- Minden �remnek k�t oldala van.

- A tied m�gis egyoldal� – v�gott vissza Kili�n. – A ki�tkozottak b�lyeg�t hordozod, Lisestra; �s nincs er�, mi ezt lemoshatn� r�lad!

Vill�mcsap�s �s az azt k�vet� �gzeng�s z�rta le a szavakat. �t�letid� tombolt, az es� mintha egy kiapadhatatlan �gi d�zs�b�l hullott volna, m�r nem is �ml�tt, hanem szab�lyosan lezuhant.

- T�ved�s! – csattant fel Lisestra. Imm�r az � hangj�t is �titatta a harag. – Ostoba t�veszme, semmi m�s! A S�t�ts�g megmutatta a b�lyeg elt�rl�s�nek �tj�t.

- Akkor mi�rt viseled m�g mindig? – �rkezett a g�nyos v�lasz. – Mi�rt nem mostad m�g le magadr�l? Mi�rt hagyod, hogy minden k�z�nk tartoz�nak el�rulja, ki vagy val�j�ban?

A tigris megtorpant, �s meg�llt a p�rduc is. A k�t tekintet egym�sba m�lyedt, a l�ngol� z�ldarany �sszecsapott az izz� borosty�nnal.

- Le fogom mosni – mondta Lisestra fenyeget� halkan. – �, igen. Le fogom mosni, emiatt egy percig se agg�dj.

- Sosem agg�dtam – a p�rduc hangj�b�l elt�nt minden indulat, ism�t a nyugodt k�z�ny uralta.

- Akkor �pp itt az ideje elkezdeni – v�lte a tigris, �s t�mad�sba lend�lt.

M�ly, szinte �benfekete lila �s feh�rarany sug�r csapott �ssze. A f�nyk�gy�k sz�tv�ltak �s �ssze�lelkeztek; csapkodva igyekeztek a m�sik f�l� kerekedni, �m nem b�rtak egym�ssal. Az �jn�l s�t�tebb �rnyak csaptak le kacagva a tiszt�sra. V�laszul felmorajlott a f�ld.

A k�t roppant er�, a tigris �s a p�rduc harca mellett elt�rp�lt a vihar.

* * *

Kamilla �s Kizavadna gyorsan t�volodtak a kast�lyt�l. A sz�l �rj�ng�tt, a vill�mok k�s�rteties f�nyorgi�ba bor�tott�k a t�jat, az es� pedig �gy szakadt, mintha valaki eld�nt�tte volna: m�rpedig itt a m�sodik �z�nv�z ideje. �m a p�rost nem az �t�letnapi id�j�r�s zavarta.

Mindketten �rezt�k Karata haragj�t; az Intrikus ereje t�zforr� hull�mk�nt �rte el �ket. Kamilla h�trafordult.

- Nyolc!

A ki�lt�s �pphogycsak t�lharsogta az �gzeng�st �s a sz�l b�mb�l�s�t, de Kizavadna �gy is meg�rtette. B�lintott, �s magasabbra emelkedett. Kamilla k�vette p�ld�j�t.

Meredeken, j�form�n f�gg�legesen sz�lltak felfel�, mintha el akarn�nak t�nni a komor fellegekben. Karata �s emberei kiss� lemaradva k�vett�k �ket.

A menek�l�k m�g feljebb sz�kkentek, majd sz�tv�ltak, �s zuhanni kezdtek.

Kizavadna �sszecsukott sz�rnyakkal, lecsap� s�lyomk�nt bukott al�. N�gyen sz�guldottak ut�na, �m �ld�z�inek cs�fos meglepet�sben volt r�sz�k. Kizavadna komoran mosolygott, mik�zben el�k�sz�tette els� csap�s�t. Ellens�gei hamarosan kem�ny leck�ben r�szes�lnek, amit k�s�bb bizony�ra kamatoztatnak is; felt�ve, hogy t�l�lik.

Az �ld�z�k mit se tudtak Kizavadna gondolatir�l. T�k�letesen v�ratlanul �rte �ket, hogy az addig kitart�an menek�l� sz�kev�ny hirtelen t�mad�sba lend�l.

A f�rfi sz�tt�rta sz�rnyait, �s k�nnyed�n felfel� emelkedett. Vill�mok cik�ztak k�r�l�tte, beburkolt�k, v�d�g�mbbe vont�k. Ketten eltorzult arccal, �ssze�gett testtel zuhantak le.

A harmadik �ld�z� elker�lte a hal�los vill�mokat, �s Kizavadna k�zel�ben lebegve v�rt. Mikor a f�lelmetes v�delem kihunyt, a f�rfi fel� indult, hite szerint �szrev�tlen�l. T�r�t s�jt�sra emelte, �m a mozdulatot sosem fejezte be. Felhas�tott torokkal, csod�lkoz�v� k�v�lt arccal hullott a m�lybe.

A negyedik �ld�z� nem akart k�zelebbi ismerets�get k�tni a hal�los karmokkal, vagy Kizavadna m�gi�j�val. A visszavonul�s mellett d�nt�tt.

Kamilla a gravit�ci�nak engedve, egyre gyorsulva zuhant. �ld�z�i ut�na eredtek, beker�tett�k, kesely�kk�nt k�r�ztek k�r�l�tte – �ppen ahogy a l�ny tervezte. Kamilla bal keze kiny�lt, mutat�ujj�t szerte�gaz� sug�r hagyta el. Az aranyl� fonatok �rtalmatlanul fr�ccsentek sz�t a sebtiben felh�zott lila pajzsokon, �m a l�ny ezzel nem t�r�d�tt. Kij�tt a zuhan�sb�l, �s megp�rd�lt. A jobb kez�ben tartott t�rvet�n megvillant a vill�mok f�nye. A fegyver meglend�lt, �s ketten holtan zuhantak al�. A mindig �ber Karata ugyan id�ben �szlelte a vesz�lyt, �s megv�ltoztatva pajzsa szerkezet�t, kiterjesztette azt, �m elk�sett; csup�n egyetlen embere �let�t �vhatta meg.

Az ellens�gek farkasszemet n�ztek. Kizavadna kim�rt sz�rnycsap�sokkal lebegett, a t�bbiek mozdulatlanul �lltak. A sz�l kedv�re cib�lta ruh�jukat, az ostork�nt csapkod� vill�mok f�nybe bor�tott�k �ket, majd �tadt�k hely�ket az �j s�t�tj�nek.

Karata nem kezdett t�mad�sba. V�rt, hidegen hagyta a zuhog� es�. Tudta; tal�n meg�lheti Kamill��kat, �m � enn�l j�val t�bbre v�gyott; nem elpuszt�tani, hanem elfogni akarta �ket; vagy ha ez nem menne, akkor a parancs szerint legal�bb a B�r�t �lve kell ura el� vinnie.

Odalent Mortensen szab�lyosan kirobbant az ajt�n, �s lovak�rt ki�ltott. Hangja hallat�n a k�zeli �r�k el�sereglettek, �s a kigy�l� f�nyeket l�tva t�volabb is mozg�s t�madt. Csakhamar emberek tucatjai pattantak sz�rnyas lovakra, �s indultak az egy helyben lebeg� t�rsas�g fel�.

Karata �szlelte a k�zelg� er�s�t�st, �s g�nyosan elmosolyodott, �m a k�vetkez� pillanatban ism�t a komors�g uralta arcvon�sait. Mire v�r Kamilla �s Kizavadna? Mi�rt nem menek�lnek? Ellens�gei egykedv�en lebegve v�rtak, arcuk olvashatatlan; nem adott v�laszt k�rd�seire. Elfordult, �s szem�gyre vette Mortensen�ket. A sz�ve kihagyott egy �temet, �s elk�romkodta mag�t.

A f�le mellett els�v�t� t�r r�ntotta vissza a val�s�gba. Megp�rd�lt, �s azt kellett l�tnia, hogy Kamill��k nekiiramodtak, emberei pedig elt�k�lten sz�guldanak a nyomukban. Szitkokat mormolt, �s visszah�vta �ngyilkoss�gra k�sz�l� embereit. A hal�luk mit sem �rne, �s most m�shol lesz r�juk sz�ks�g. A gyorsan k�zeled� Mortensen�k fel� indult, �s rem�lte, hogy nem fognak elk�sni. Nem akart t�l sok felesleges hal�lt.

Aggodalma nem volt alaptalan. Az �gi lovasok egy r�sz�t val�ban kellemetlen meglepet�s �rte. Sz�rnyas parip�ik k�z�l n�h�ny megr�zk�dott, �s lehaj�totta a h�t�n �l�t; m�sok aranyl� ragyog�s k�s�ret�ben valamilyen mad�rr� v�ltoztak.

Az �len v�gtat� Mortensen a k�ts�gbeesett ki�lt�sokat hallva h�trafordult. D�h�s d�bbenettel meredt a zuhan� emberekre, de nem folytatta az �ld�z�st. Kurta parancsszavakat ki�ltott, �s a zuhan�k megseg�t�s�re indult. Karata �s �letben maradt k�s�r�i, valamint Hiador k�zelben j�r�r�z� emberei a seg�ts�g�re siettek. A lila sugarak elkapt�k, �s biztons�gba helyezt�k a p�rul j�rtakat.

A felder�t�k kihaszn�lt�k az �ltaluk keltett z�rzavart. �gyesen cik�zva, f�rg�n menek�ltek, �s Kamill��k p�ld�j�t k�vetve, a keskeny h�g� fel� tartottak. Karata l�ngol� tekintettel n�zett ut�nuk, k�szen az indul�sra, mikoris egy v�ratlan fordulatnak k�sz�nhet�en elakadt a l�legzete.

A birtokot �v� feh�r b�ra l�that�an izzott fel, majd �les, vill�mcsap�sszer� reped�sek jelentek meg rajta. A pajzs megfesz�lt, majd darabokra robbant. A robban�s szele el�rte a kast�lyt is, f�ldre l�kte a talaj k�zel�ben id�z�ket �s az �ps�gben lejutottakat, �s h�trasodorta a leveg�ben tart�zkod�kat.

Karata k�bultan megr�zta a fej�t, �sszeh�vta embereit, valamint azokat, akik a val�di sz�rnyas lovakon �ltek. F�le m�g akkor is z�gott, mikor kiadta a parancsokat, �m j�l tudta; nem k�slekedhetnek. A menek�l�k kijutottak a v�lgyb�l, nekik pedig a hely�kre kell terelni�k �ket, hogy a csapda m�k�d�sbe l�phessen.

* * *

Elmos�dott a vil�g. Sz�rrealista v�zi�v� olvadt a v�lgy �s a k�r�l�tte magasod� hegys�g. Az �g �s a f�ld egyk�nt feket�llett, az �rj�ng� sz�l tombolva t�pte, cib�lta az �j s�r� sz�v�s�, sz�rke es�-k�peny�t, a szesz�lyes vill�mok cik�z�sa val�szer�tlenn�, idegenn� tette a megszokottat. J�t�kuk sok lovast megt�vesztett; a vill�dz� f�nyekt�l elgy�t�rt pupill�k nem tudtak alkalmazkodni, az emberek nem l�tez� dolgokat l�ttak, �s riadtan ford�tott�k f�lre a h�tasaikat, n�velve a k�oszt.

Karata keskenyre pr�selt ajkakkal, d�h�dten hajszolta embereit. A k�vet�ihez hasonl�an elgy�t�rt szem� Mortensen zoksz� �s t�tov�z�s n�lk�l vetette al� mag�t a d�h�ng� Intrikus parancsainak. Karata haragj�t csak m�g magasabbra sz�totta a ravasz csel, minek seg�ts�g�vel Kamill��k el�nyt szereztek ebben az am�gy is nekik kedvez� �gih�bor�ban. Mindent megtett az�rt, hogy az �ld�z�k �s �ld�z�ttek k�z�tti t�vols�got cs�kkentse, �s �gy t�nt, f�radoz�s�t v�g�l siker koron�zza.

Nemr�g hagyt�k el a v�lgy hat�r�t, �s egy kicsiny, az �gbe ny�l� cs�csok k�z� szorult, s�t�t szurdok fel� tartottak. A menek�l�k elt�ntek az �jn�l is feket�bb �rnyak k�z�tt, �s az �sszehajl� szirtek miatt Karat��knak mindenk�ppen k�vetni�k kellett �ket.

Az Intrikus nem �llt meg m�rlegelni. Tudta, hogy a t�ler� az � oldalukon van, ez�rt t�tov�z�s n�lk�l v�gott be a szurdokba.

Csup�n heveny�szett, sebt�ben lerakott v�dm�vek �llt�k �tj�t. Szavak n�lk�l s�p�rte f�lre �ket. Megvet�ssel tekintett a kapkodva elk�sz�tett akad�lyokra, hisz azok csak pillanatokra tart�ztathatt�k fel; �pp ez�rt, meg se fordult fej�ben a k�rd�s: mikor volt arra idej�k, hogy ezeket fel�ll�ts�k?

A menek�l�k szeml�tom�st f�radtak; temp�juk lassult, �s az �ld�z�k egyre t�bbsz�r pillantott�k meg c�lpontjaikat a vill�mok vak�t� f�ny�n�l. �jult er�re kapva gyors�tottak.

V�g�l egy kisz�lesed�, t�ny�rszer� m�lyed�sben utol�rt�k pr�d�jukat. Kamill��k aranyl� v�d�g�mb al� h�z�dva v�rt�k �ket. Tal�n t�ls�gosan kimer�ltek voltak, tal�n csak beleuntak a fut�sba – Karata (kiv�telesen) nem t�r�d�tt a mi�rttel. Kurta parancsok csattantak, lila sugarak indultak �tjukra, m�gusok k�nt�l�sa keveredett a mennyd�rg�ssel, �s �rnyak kezdt�k beker�teni a kis csapatot – �m a felhangz� k�rtsz� mindennek v�get vetett.

Az �rces, tiszta hang darabokra z�zta az �gzeng�st. Karata felkapta a fej�t, �s r�m�lten, ostobas�g�t �tkozva felny�g�tt.

Fej�k felett, k�r�s-k�r�l a hegyek kar�j�n magas, s�t�t �rnyak emelkedtek fel. A vill�mok vak�t� f�ny�ben felizzottak az �jak kecses form�i. Karata pillanatok alatt felfogta, hogy mit jelent mindez.

- Vissza! Vissza a szurdokba! – adta ki a parancsot.

Hozz�tette volna m�g, hogy csapda, �m nem jutott r� ideje.

Hal�los n�m�n emelkedett fel az aranyl� pajzs, �s az el�l rohan�k k�ts�gbeesetten felord�tottak. A t�ler�t�l, hal�lf�lelemt�l vakra r�m�lt emberek nekivetett�k magukat a falnak. H�tramarad� t�rsaik t�gra ny�lt szemmel, elborzadva figyelt�k �ket.

A vakmer�k �trohantak ugyan a pajzson, �s bejutottak a szurdokba, de nem leltek benne �r�met. L�ngolva botork�ltak, sikolyuk f�jdalmas-hangosan sz�llt az �g fel�. A sz�rke es� nem b�rt a t�zzel; az elszenesedett, emberforma roncsok erej�k fogyt�n a f�ldre rogytak, hangjuk elv�konyult, majd elhalt. A kegyetlen l�ngok a hamvakba f�ltak; az �let utols� szikr�j�val egy id�ben aludt ki az izz� par�zs.

Karata sokkt�l, borzad�lyt�l dermedt emberei m�g fel sem ocs�dhattak, mikor meg�rkezett a k�vetkez� csap�s. Aranyl� fej� ny�lvessz�k indultak �tnak, �s v�gtak rendet a lassan magukhoz t�r�k k�z�tt. A pusztul�sba vezet� k�osz kiteljesed�s�t Karata er�lyes parancsai akad�lyozt�k meg.

A s�t�t Intrikus nem vesztette el a fej�t. Nem r�zt�k meg a halottak; l�tott m�r ilyet, nem is egyszer. Elszak�totta tekintet�t a kaj�nul vigyorg� Melind�r�l. Higgadt szavai megteremtett�k azt a rendet, amire most mindenn�l nagyobb sz�ks�ge volt.

- Pajzsokat felh�zni, �s bez�rni a k�rt! Ne t�r�djetek a halottakkal, �s engedj�tek szabadon a lovakat!

Az emberek sz� n�lk�l tett�k a dolgukat. Lila b�ra borult r�juk, meg�vva �ket a m�g mindig z�poroz� nyilakt�l. A var�zsl�k k�z�pre h�z�dtak, �s Mortensen vezet�s�vel k�rt alkottak. A szabadj�ra engedett lovak riadtan, megk�nnyebb�lve emelkedtek a leveg�be, �s igyekeztek min�l gyorsabban maguk m�g�tt hagyni a lapos t�ny�rt. Kamill��k nem b�ntott�k �ket; hagyt�k, had rep�ljenek el.

Egyik�k sem vette �szre a v�kony, �zenetviv� sugarat. A lila f�nyfoszl�ny megb�jt a p�nikszer�en menek�l� �llatok k�z�tt, �s a harct�l t�volabb ker�lve eliramodott a k�zelben rejt�z� er�s�t�s fel�.

* * *
A szesz�lyes vill�mok �ltal hol s�t�tbe, hol f�nybe bor�tott v�lgyben lassank�nt rendez�d�tt a helyzet. A peremen �ll�k nem h�z�dtak lejjebb, Kamill��k azonban csatlakoztak hozz�juk. Karata fel�re csappant l�tsz�m� csapata a szurdok k�zel�ben vetette meg a l�b�t, pajzsuk mind a m�gi�nak, mind a Csillagok N�p�nek erej�nek ellen�llt, a lila b�ra dacosan kitartott az aranyl� f�nyk�gy�kkal szemben.

M�g.

Kamilla Kizavadna t�rsas�g�ban Melinda �s Krisz mellett �llt. Figyelt�k a h�siesen ellen�ll� csapatot. Arcuk rezzenetlen volt; mind tudt�k, hogy a t�ler� el�bb vagy ut�bb, de felmorzsolja majd �ket.

- Meglep, hogy pont a t�zpajzsot v�lasztottad – sz�lalt meg v�ratlanul Kamilla. Nem fordult Melinda fel�, mik�zben folytatta. – Mi�rt?

Melinda szeme fel� villant, majd ism�t Karat��kra koncentr�lt. K�z�mb�sen v�llat vont.

- Tudod, hogy �vekkel ezel�tt az volt a kedvencem.

- Tudom - b�lintott Kam. – �pp ez�rt furcs�llom a d�nt�sedet.

- �pp ez�rt �rthet�.

Kamilla l�tta hogy vesz�lyes vizekre t�vedt. Nem akart vit�t provok�lni, ez�rt Kriszhez fordult.

- Mi a Tan�cs k�v�ns�ga?

- Karat�nak �letben kell maradnia. A t�bbieket meg�lhetj�k – s�t�t szeme nem fordult el a pajzsr�l. Elismer�s villant fel tekintet�ben. – Gy�ny�r�en v�dekeznek. Persze nem is v�rtam t�le kevesebbet.

- Mennyi id� m�g? – k�rdezte Kizavadna.

- Nagyj�b�l f�l �ra. T�bb nemigen. Kimer�ltek �s f�lnek – Krisz intett, �s p�ran megkezdt�k a lejt�n val� ereszked�st. Lassan, �vatosan mozogtak, a v�z �ltal kilaz�tott k�vek m�gis megindultak alattuk. K�nny� c�lpontot ny�jtottak, �m Karata nem volt ostoba. Emberei val�ban kezdtek kimer�lni, teljes�tm�ny�k�n az egyre er�s�d� cs�gged�s se jav�tott. A s�t�t Intrikus a v�dekez�sre koncentr�lt, �s rem�lte, hogy hamarosan meg�rkezik az er�s�t�s.

Krisz homlok�t r�ncolva figyelte a lefele mozg� alakokat.

- Mi a fene �t�tt Ottm�rba? – mordult fel.

A t�bbiek a szembeni lejt� fel� fordultak, �s meg�rtett�k, hogy mi aggasztja Kriszt. Ott k�tszer annyian ereszkedtek al�.

- T�l sok – sz�vta a fog�t Mel. – Mi a francot csin�l?

Krisz csak gondterhelten megr�zta a fej�t, �s felemelte a kez�t, hogy �zenetet k�ldj�n a felel�tlen parancsnoknak. �m ebben a pillanatban a lejt� tetej�n �jabb alakok jelentek meg, �s futva, h�tra-h�tra fordulva, kiab�lva rohantak lefel�. El�tt�k j�r� t�rsaik is eszeveszett rohan�sra v�ltottak. N�h�nyan a leveg�be emelkedtek, hogy gyorsabban haladhassanak – �s tett�kkel az �let�k�rt fizettek.

- Mi a fene…

Krisz k�nnyed�n a leveg�be sz�kkent. B�r sz�m�tott a l�tv�nyra, l�legzete m�gis elakadt, �s k�romkodva kapott az �v�n f�gg� k�rt fel�.

- Megt�madtak minket! Az a barom t�l sok embert k�ld�tt le! A csapd�nak �s a t�ler�nek l�ttek! – a felhangz� k�rtsz� pontot tett a mondatra.

A hang megpezsd�tette a katlanban �ll�kat. Karat��k meg�jult er�vel v�dekeztek, m�g az ereszked�k imm�r kiker�lni pr�b�lt�k �ket. P�ran Karata vezet�s�vel kit�rtek. Az ellens�g el�renyomul�sa gyors volt �s akad�lymentes; mire �szbekaptak volna, Ottm�r emberei m�r be is voltak ker�tve. Krisz hadarva osztogatta parancsait, nem akarv�n belet�r�dni a megv�ltoztathatatlanba; mire oda�rnek, embereiket lem�sz�rolj�k. �s ekkor megremegett a f�ld.

Egy pillanatra mindenki megdermedt. Mel �ppen egy vel�s mondatban k�sz�lt �sszefoglalni, mennyire elege is van az ilyen st�lus�, v�ratlan meglepet�sekb�l, mikor az �j versenyz�k m�r meg is �rkeztek.

* * *

A p�rduc f�lrehemperedett a fentr�l t�mad� �rny el�l, �s k�nnyed�n talpra sz�kkent. A fekete r�ml�ny sikoltva t�nt el a megny�l�, majd �sszez�rul� reped�sben.

- Ez minden, amire k�pes vagy? Csak ennyit tudsz, Kili�n?

A f�rfi nem szavakkal felelt. Lisestra k�nytelen volt egy, a Kili�n�hoz hasonl� ugr�st v�grehajtani, hogy elker�lj�n egy v�ratlanul fel� d�l� f�t. Az �ri�s recsegve, sikoltva zuhant le, m�g a tigris d�h�sen vicsorogva fordult Kili�n fel�.

- J�l van – mondta. – J�l van.

Hogy mi van j�l, m�r nem der�lt ki. A birtokot v�d� pajzs feh�ren felragyogott, majd sz�trobbant. A l�g�ramlat a f�ldre l�kte a k�zd�ket, �s messzire sodorta �ket egym�st�l.

Amint tudott, Kili�n talpra �llt. Els� gondolata az volt, hogy megkeresi Lisestr�t, �s folytatja a harcot, �m azt�n esz�be jutottak t�rsai. Fel�j�k indult.

Lisestra n�mileg k�bultan t�p�szkodott fel. Kem�ny �t�st kapott a f�ldt�l, �s a s�r is vend�gmarasztal�nak bizonyult.

A gondolat esz�be jutatta Kili�nt. Forgol�dva kereste ellenfel�t, �s iszonyatos harag lobbant fel benne, mikor megtal�lta.

A p�rduc futva t�volodott. A robban�s kiindul�pontja fel� tartott, �m ez Lisestr�t nemigen �rdekelte. � csup�n gy�va megfutamod�st, el�szott gy�zelmet l�tott. D�he l�ngjai az �gig csaptak, �s a tigris v�gtatva indult meg.

Siett�ben nem �gyelt arra, hova l�p, �m a sz�l, az es� �s a mennyd�rg�s j�t�konyan elnyomt�k l�pteit. Lend�letb�l, v�ratlanul vetette mag�t a p�rducra, karmai m�lyen a h�sba v�jtak.

Kili�n felny�g�tt, mikor a tigris r�vetette mag�t, �s �tszak�totta s�t�t bund�j�t. Kihaszn�lta Lisestra lend�let�t, �s felhemperedett. A tigrist�l t�volabb ugrott talpra. Oldal�n v�rcs�kok festettek mint�t sz�r�re. El�tkozta gondatlans�g�t, �s ellens�ge fel� fordult.

Lisestra morogva n�zett farkasszemet a p�rduccal. S�t�t �r�mmel t�lt�tte el a v�r l�tv�nya, �s sajn�lta, hogy fogait m�r nem tudta haszn�lni. Egy pillanatra m�g az es�re is megharagudott; hisz oly gyorsan elmossa a v�rt!

- Hova sietsz, Kili�n? Csak nem megfutamodt�l? Csal�dtam benned. B�trabbnak hittelek.

- Nem �rdekel a v�lem�nyed – felelte a p�rduc. Hangj�ba morg�s vegy�lt, �s Lisestra egy pillanatra elt�n�d�tt, hogy vajon mekkora f�jdalmat okozott. Sz�vesen j�tszott a gondolattal. – Sosem �rdekelt. �s sosem �rdekeltek a nevets�ges m�ni�id sem!

A l�ngol� borosty�nszemp�rba feledkezett Lisestra v�gre r�j�tt Kili�n t�voz�s�nak ok�ra. Sz� sincs megfutamod�sr�l… A f�rfi t�rsaihoz sietett, ahogy az val�sz�n�leg terv�kben �llt. Mint mindig, most is els� a k�teless�g… �s err�l Lisestr�nak esz�be jutott a saj�t feladata – ami egybev�gott sz�nd�kaival. Mosolyogva l�pett el�re.

- Pedig �rdekelhetne – dorombolta. – Hamarosan �gyis k�nytelen leszel vel�k foglalkozni.

- Ha val�ban �gy t�rt�nne – v�laszolta mar� g�nnyal Kili�n -, majd �rdekl�dni fogok. Addig azonban m�s dolgom van – f�lig elfordult Lisestr�t�l.

- Nehogy azt hidd, hogy ilyen k�nnyen elmenek�lhetsz! – ugrott fel� a tigris. Szem�ben ism�t harag izzott.

Az aranyl� sug�r telibe tal�lta, �s a k�zeli szikl�hoz csapta. Lisestra leveg� ut�n kapkodva rogyott a f�ldre.

- Nem is gondoltam - hallotta a m�ly, g�nyos hangot.

K�nl�dva nyitotta fel szem�t. L�tta, ahogy a p�rduc a leveg�be emelkedik, �s aranyl� f�ny veszi k�r�l. A visszav�ltozott Kili�n gyorsan t�volodott, �m a tigris m�g tiszt�n kivehette az elszakadt ing k�rvonalait �s az azt cs�f�t�, v�zn�l s�t�tebb foltot. Er�re kapva csukta be a szem�t, �s k�r�l�tte is f�ny izzott fel.

Lisestra lassan, neh�zkesen �llt talpra. D�he volt az, mi a leveg�be lend�tette, �s fenntartotta, d�he seg�tette, hogy t�ll�pjen a megrepedt bord�k okozta k�non. A sz�l k�nnyeket csalt szem�be, a vill�mok f�le mellett s�jtottak le, haja kibomlott, �s nehezen l�legzett – �m mindez nem �rdekelte. Csup�n az el�tte sz�ll� f�rfit l�tta. �sszeszor�totta sz�j�t; el�reny�jtott kez�b�l f�nysug�r csapott ki.

Kili�n megp�rd�lve fogadta Lisestra t�mad�s�t. N�mi �nk�ntelen csod�lattal ad�zott a n� kitart�s�nak. L�tta rajta, hogy szenved, �s sejtette, hogy tal�n el is t�rtek a bord�i. K�r, hogy a gerince nem… Elhessegette a gondolatot. A sajn�lkoz�s r��r. A nyugtalans�g m�g er�sebben gy�t�rte, �s Kili�n elt�k�lte; ha musz�j, h�t p�rbajozva, de el kell jutnia t�rsaihoz.

Most nem rejtette el haragj�t. Engedte, hogy az a felsz�nre t�rj�n, elhom�lyos�tva az oldal�n ejtett sebek okozta k�nt, �s megk�tszerezze lend�let�t. A lila �s az arany f�nyek �sszekapcsol�dtak, egyetlen l�ncot alkotottak. Kili�n koncentr�lt, �s egy alkalmas pillanatban kit�pte az aranyl� sugarat. A f�nyk�gy� fel�gaskodott, �s lecsapott.

A lila sug�r m�g id�ben megr�vid�lt, �s kerek pajzsot hozott l�tre. Meg�vta Lisestr�t, �m az er� �gy is h�tral�kte a n�t. A repedt bord�kb�l sug�rz� k�n fell�ngolt, l�t�sa elhom�lyosodott. Mire �jra mag�hoz t�rt, Kili�n ism�t tetemes el�nyt szerzett.

Nem lesz ez �gy j�, gondolta f�lig m�g k�bultan. �gy csak azt �rem el, hogy kiszolg�ltatott� v�lok.

S�hajtva, kelletlen�l a f�ldre ereszkedett. A v�lgy hat�r�n�l sz�llt le, �s most k�nos-keservesen botork�lt el a legk�zelebb f�ig. Kez�t a t�rzsre helyezte, �s hatalm�hoz fordult.

Szinte azonnal �rezte a javul�st. A s�t�t �lomk�pek elsz�vt�k a n�v�ny erej�t, az am�gy is beteges, gy�nge f�cska lombja elsz�rk�lt, �s a f�ldre hullott, nedvei elapadtak, �lete lassank�nt elfogyott. �m mire a fa teljesen kisz�radt, Lisestra �jult er�vel emelkedett fel. A f�jdalom elviselhet�v� enyh�lt, �s ism�t k�nnyebben l�legzett, szabadabban mozgott. K�nnyed�n sz�kkent a leveg�be, �s vette �ld�z�be a f�rfit; a sebes�lt f�rfit. Ajka kaj�n mosolyra h�z�dott.

Kili�n r�pte egyre lassult. A f�rfi tudta, hogy sok v�rt vesztett, �s az lenne a legokosabb, ha visszavonulna, �m balsejtelme nem hagyta nyugodni. �sszeszor�totta fogait, �s minden tartal�k�t mozg�s�totta. Hamarosan el�rte a s�t�t szurdokot, majd f�l�tte elrep�lve a lapos t�ny�rt. D�bbenten �llt meg a leveg�ben.

A dolgok szeml�tom�st nem �gy alakultak, ahogy kor�bban eltervezt�k. Rosszul �llt a sz�n�juk. A keleti �s a d�li oldalt szil�rdan tartott�k, de a nyugatit elvesztett�k, az �szaki emelked�r�l pedig fokozatosan kiszorultak. Ottm�r �s emberei l�that�an szorult helyzetbe ker�ltek; beker�tett�k �ket a nyugati lejt�n. A f�rfi l�tta, hogy csapatok indulnak megseg�t�s�kre, de l�tta azt is, hogy nem fognak tudni �tt�rni.

Egy c�lt t�vesztett sug�r suhant fel�. Kit�rt oldalra, �m megsz�d�lt, kis h�j�n lezuhant; szeme el�tt fekete foltok t�ncoltak. T�l sok v�rt vesztettem…

�rr� lett a felt�r� h�nyingeren �s gyenges�gen. A lent zajl� csat�ra koncentr�lt.

A f�ld akarat�nak engedelmeskedve megremeget, felsz�n�n reped�sek jelentek meg.

Ebben a pillanatban csapott le r� Lisestra.

* * *

Kamilla hunyorogva n�zett felfel�, hogy kivehesse a magasban csat�z� alakokat. A k�zd�k nem t�r�dtek a veszedelmesen k�zel elsuhan� vill�mokkal, gyorsan, cik�zva mozogtak, alakjuk elmos�dott, az id�j�r�s pedig tov�bbra sem kedvezett a t�voll�t�snak.

- Felmegyek – sz�lt oda t�rsainak. Krisz csak b�lintott, �m Kizavadna megragadta a karj�t.

- L�gy �vatos!

Kamilla megnyugtat�nak sz�nt mosolyt villantott a f�rfira, majd a leveg�be sz�kkent.

Gyorsan emelkedett, �s az id�t kihaszn�lva n�mi ker�l�vel siker�lt a k�zd�ket �szrev�tlen�l megk�zel�tenie.

Egy, a k�zelben elsuhan� vill�m v�gre f�nybe bor�totta a harcol�kat. Kamill�nak a retin�j�ra �gett a k�p.

El�tte Lisestra lebegett. A n� h�ttal �llt neki, ez�stsz�ke haja szabadon omlott le, a vihar s�lyos, nedves tincsekbe rendezte, ruh�ja s�t�tre �zva tapadt test�re.

A m�sik f�l Kili�n volt. A f�rfi rosszul n�zett ki. Hal�ls�padt arc�t a vill�mf�ny csak m�g feh�rebbre festette, s�t�t haja �les kontrasztk�nt hullott al�, fekete szeme szinte l�ngolt. Gyorsan, fel�letesen kapkodta a leveg�t, felhas�tott inge nem csup�n a v�zt�l volt lucskos.

Kamilla nem t�tov�zott. F�ty�lt a p�rbaj szab�lyaira. T�mad�sa megzavarta Lisestr�t. Nem hagyta kit�rni a n�t, aki t�l kimer�lt volt ahhoz, hogy eredm�nyesen felvehesse vele, vel�k a harcot. Szem�ben gy�l�let �gett, �s Kamilla tudta; Lisestra sem elfelejteni, sem megbocs�tani nem fogja soha, hogy � most k�zbeavatkozott, �m mindez nem �rdekelte. Csak az sz�m�tott, hogy a n� visszavonult.

Kamilla Kili�n mell� lebbent. A f�rfi h�l�san pillantott r�. A k�vetkez� pillanatban megingott, �s csak Kamilla k�zbel�p�se mentette meg a zuhan�st�l.

- Le kell sz�llnunk. Gyere, majd seg�tek.

- Nem – zih�lta a f�rfi. – Csak �ll�tsd el a v�rz�st. �k – mutatott le Ottm�r embereire -, sokkal fontosabbak.

Kamilla nem vitatkozott. Fels�hajtott, �s a sebre helyezte kez�t. Koncentr�lt. Engedte, hogy az energia ki�radjon bel�le. Saj�t forr�sait haszn�lta fel, hogy lez�rja a felt�pett ereket, gyors�tsa a v�rk�pz� szervek munk�j�t, �s n�mileg regener�lja a s�r�lt sz�veteket. Mikor elvette a kez�t, Kili�n m�r sokkal jobban n�zett ki.

- A gy�gy�t�s nem teljes – figyelmeztette rekedt hangon.

A f�rfi megr�zta a fej�t.

- Nem baj. Ahhoz, amit elterveztem, �pp el�g – s�t�t szem�ben mosoly bujk�lt.

Miel�tt Kamilla k�rdezhetett volna, Kili�n elfordult. Lefel� figyelt, ahol k�zben folytat�dott a harc. L�tta, hogy Lisestra vezet�s�vel egy kisebb csapat indul fel�j�k, de mindezzel nem t�r�d�tt. A f�ldet sz�l�totta.

�s a f�ld engedelmeskedett.

A kor�bban megjelent reped�sek megremegtek, �s t�gulni, n�ni, m�ly�lni kezdtek. A S�t�ts�g emberei d�bbenten lebbentek a leveg�be.

T�tong�, k�ts�t�t, t�bb m�ter m�ly szakad�k jelent meg. Ottm�r nem t�tov�zott. Indul�st vez�nyelt, �s csapat�val a nyom�ban elt�nt a m�lys�gben. D�h�s ki�lt�sok �s ujjong�s keveredett a mennyd�rg�sbe.

- Most m�r mehet�nk – mosolyodott el f�radtan a f�rfi.

Kamilla nem tehetett r�la – felnevetett. F�lreperd�lt a Lisestr��k fel�l indul� sugarak el�l, �s Krisz�k fel� vette az ir�nyt. Kili�n k�vette.

Kizavadna �s m�g n�h�nyan el�j�k siettek, hogy fedezz�k �ket. Lisestra d�h�s, csal�dott sikolya m�g akkor is a f�l�kben csengett, mikor biztons�gosan f�ldet �rtek.

- �pp id�ben, mint mindig – mosolygott r�juk megk�nnyebb�lten Krisz.

- Vissza k�ne vonulnunk – v�lte Kili�n.

- Mel �ppen azon dolgozik.

- Hogy hogy? – kapta fel a fej�t Kamilla.

Krisz elfintorodott.

- Nemcsak mi k�sz�lt�nk meglepet�ssel. Csapd�kt�l hemzseg az eg�sz k�rny�k, a leveg�ben pedig t�l k�nny� c�lpontot ny�jtan�nk – az �gre n�zett, �s v�gott egy �jabb grimaszt. – Az id�j�r�s sem kedvez a r�pd�s�snek. Isteni csoda, hogy m�g senkit nem csapott agyon egy vill�m.

- Teh�t tartjuk magunkat, �s amint lehet, visszavonulunk – foglalta �ssze Kili�n.

- Nagyj�b�l – r�ntotta meg a v�ll�t Krisz.

Komoran figyelt�k a csatateret. Id�k�zben mindk�t f�l rendezte sorait; a bel�j�k nevelt fegyelem megtette hat�s�t. Dallamos k�rtszavak �s hangos ki�lt�sok hangolt�k �ssze az emberek munk�j�t. A harcosok apr� csoportokra szakadva, f�lelmetes hat�konys�ggal dolgoztak �ssze. A terep minden el�ny�t kihaszn�lt�k, ha �gy l�tt�k j�nak, alakot v�ltottak, �s sz�v�s kitart�ssal �lltak ellen a meg-meg�jul� t�mad�snak. A k�t f�l er�i nagyj�b�l egyenl�k voltak, �s mindezid�ig senki sem szenvedett komoly vesztes�get.

Odaf�nt is eld�lt a csata. Kili�n t�voz�sa ut�n Lisestr�nak nem volt t�bb oka a leveg�ben maradni; Kizavadn�val egy id�ben �rt f�ldet.

- J�l �llunk – a f�rfi �sszecsukta a sz�rnyait.

- Mel nem annyira – morogta Krisz. – Feladt�k neki a leck�t.

Rosszkedv�en n�zt�k a csatateret. Mind tudt�k; a hajnal m�r k�zel van, �m ennek semmi jel�t nem l�tt�k. A s�t�t fellegek �s a vigasztalan es� el�zt�k a f�nyt. Krisz f�z�san megborzongott.

- A csontjaimig �t�ztam. T�rt�nhetne m�r valami.

Alighanem k�tszer is meggondolja a szavait, ha hatalm�ban �ll beletekinteni a j�v�be.

Az �gb�l v�ratlanul d�moni, eszel�s vijjog�s hangzott fel. Sz�rke sugarak s�jtottak le; nyomukban hal�l �s f�jdalom j�rt.

Kamill��k k�z�tt is becsap�dott egy ilyen sug�r. A talaj k�veket �s port ok�dva robbant fel, �s �k tehetetlen�l rep�ltek sz�t.

Kamilla k�bultan megr�zta a fej�t, �s megpr�b�lt fel�llni, �m �sszerogyott. �rtetlen�l n�zett v�gig mag�n. A seb megpillant�s�val egy id�ben jelentkezett a f�jdalom is. Az egyik �les szikla m�ly, hossz� v�g�st ejtett az oldal�n. A l�ny elnyomott egy k�romkod�st, �s szem�t lehunyva koncentr�lt. El�ll�totta a v�rz�st, �s neh�zkesen fel�llt. Tekintete t�rsait kutatta.

Krisz m�r talpon volt, b�r bal karja kicsavarodva, b�n�n l�gott. Kili�n keserny�s mosolyt villantott r�. Nem messze �lt, kez�t felszakadt seb�re szor�totta.

Kamilla pillant�sa tov�bb v�ndorolt, �s f�jdalmasan felny�g�tt. Kizavadna �jultan fek�dt a f�ld�n, homlok�n lusta v�rcs�k csordog�lt. A r�m�lett�l dermedt l�ny nem fogta fel az �jabb sugarakat, nem hallotta a hal�lsikolyokat. Csak az eszm�letlen f�rfit l�tta, �s csak a lelket dermeszt�, puszt�t� f�jdalmat �s f�lelmet �rezte.

Dermedts�g�b�l harsog�-friss k�rtsz� r�ntotta ki, mit Krisz ki�lt�sa k�vetett.

- Pajzsokat! Most!

Mechanikusan engedelmeskedett, mik�zben l�ba m�r Kizavadna fel� vitte. Kezek erdeje emelkedett a leveg�be, arany �s lila sugarak indultak felfel�, �s alkottak �sszef�gg� v�d�bur�t. Senki sem t�r�d�tt a f�lbehagyott harccal; mindenki az eget f�rk�szte, kerest�k a v�ratlan, semmib�l j�tt ellens�get, �m az l�thatatlan maradt. A sz�rke sugarak elvesztek az �j feket�j�ben, �s elnyelt�k a f�nyt; nem �rult�k el haszn�l�juk hely�t.

K�ts�gbeesett harc bontakozott ki, mit Kamilla alig �rz�kelt. Ekkor m�r a f�ld�n t�rdelt, kez�t Kizavadna homlok�ra helyezte, �s lehunyt szemmel koncentr�lva pr�b�lta visszahozni az �letbe a k�m�ba esett f�rfit.

Krisz gyorsan felm�rte a helyzetet. Gyakorlottan elemezte az es�lyeket �s lehet�s�geket.

A harc val�ban k�ts�gbeesett volt. Ugyan a rutin �s a harcol�k v�r�v� v�lt fegyelem sokat seg�tett, de ez mit sem v�ltoztatott azon a t�nyen, hogy az els� t�mad�sban sokan meghaltak, �s m�g t�bben megsebes�ltek. Az el�ny�k egy�rtelm�en az ismeretlen t�mad� oldal�n �lltak. Az am�gy is kimer�lt, legyeng�lt emberek nehezen tudt�k fenntartani a pajzsot. Az id�r�l-id�re �tszakadt; �s minden ilyen alkalomkor, m�g miel�tt vissza tudt�k volna z�rni, valaki az �let�t vesztette.

Az egyik sug�r nem el�gedett meg a hal�llal. Az elragadott f�rfi k�ts�gbeesetten sikoltott fel. K�t sug�r – egy lila �s egy arany – csap�dott a test�be, �s a f�rfi elhallgatott.

Krisz vetett egy lemond� pillant�st k�zvetlen k�rnyezet�re, �s fels�hajtott. Rosszabbul nem is �llhattak volna. Gyakorlatilag m�r nem akadt �pk�zl�b ember, �s legyen b�rmilyen kem�ny is a kik�pz�s, m�r nem sok�ig fognak tudni kitartani. Akiknek pedig el�g hatalmuk lett volna, hogy kit�rjenek, azok nem voltak olyan �llapotban, hogy seg�thessenek. Kili�n s�padtan �lt; m�r fel�llni sem volt ereje, Kamilla az �jult Kizavadna mellett t�rdelt. Az � s�r�lt karj�b�l pokoli f�jdalom sug�rzott, �m most nem �rt r� szenvedni. M�g egyszer v�gign�zett a v�lgyt�ny�ron, �s rem�nyvesztetten fels�hajtott. �gy l�tszik, ebb�l az �letb�l ennyi jutott. Szebb s�rt �s k�nnyebb hal�lt is el tudott volna k�pzelni mag�nak.

Ekkor odafent a diadalmas, k�r�rvend� kacag�s t�bolyult-d�h�s rikolt�ss� v�ltozott. V�rcseppek keveredtek a f�ldre hull� v�zcseppek k�z�, �s holttestek zuhantak al�. Embern�l sebesebben mozg�, s�padt �rnyak cik�ztak odaf�nt, k�m�letlen�l puszt�tva a t�mad�kat.

Krisz m�g mag�hoz sem t�rt a d�bbenetb�l, mikor hangos s�v�t�st hallott, �s egy ez�stsz�rke k�penyes alak �rt f�ldet el�tte. T�togva b�mult az el� toppan�, kaj�n vigyor� M�gusra.

- �gy l�tom, elk�ne nektek egy kis seg�ts�g. Nem baj, ha csatlakozom?

Az Intrikus mag�hoz t�rt, �s szigor� arccal felelte.

- Nem biztos. V�gt�re is, ak�rhonnan sz�molom, igencsak k�s�sben vagy.

A M�gus szeme vid�man megvillant, �s a k�vetkez� pillanatban mindkett�j�kb�l kit�rt a nevet�s, csak hogy ugyanolyan gyorsan el is komoruljanak. A M�gus szeme komolyan villant k�rbe. Tekintete v�gigv�ndorolt a sebes�ltek �s halottak hossz� sor�n, majd visszat�rt Kriszre.

- Akkor rakjunk rendet – mondta s�t�ten.

A l�ny b�lintott, �s a k�rtj�be f�jt. Elsz�ntan, meg�jult rem�nnyel fordultak az �g fel�, �s rugaszkodtak el a f�ldt�l.


*****