Epil�gus

A csend sz�rnyain �rkezett az este. Puha, hangfog�, sz�rke k�penye l�gyan borult r� az �sz sz�neiben izz�, utols� vir�gz�s�t �l� kertre. Az elaludni k�sz�l� madarak egyre halkul�n hallatt�k hangjukat, mind �rezt�k a k�zelg� �j n�ma, csendre k�sztet� parancs�t. A karcs�, �ves form�j�, l�gies, feh�r m�rv�nyb�l faragott sz�k�kutakban v�gtelen t�nc�t j�r� v�z hangja is fojtottabbnak t�nt, mintha nem akarn� kivonni mag�t a term�szet b�b�ja al�l. Csendesen keringett, sz�tfr�ccsen� cseppjeit dr�gak�v� izz�tott�k a b�cs�z� Nap utols� sugarai.

B�ke volt.

Lisestra h�trahajtott fejjel, lehunyt szemmel �lt kertje egyik elrejtett padj�n, �s �lvezte az oly ritka nyugalmat. �nnepsz�mba ment, mikor felkereste ezt a j�l �rz�tt, �lomba ill� helyet. Nem s�r�n engedett meg mag�nak ilyesf�le f�ny�z�st.

�m most sz�ks�ge volt a csak itt megkaphat� nyugalomra.

Felegyenesedett; tekintete lassan, t�n�dve futott v�gig az ez�st�s �rnyakon. Oldal�ban al�bbhagyott az im�nt fell�ngolt f�jdalom.

Csup�n h�rom nap telt el a viharban v�vott, meglepet�sekkel teli harc �ta; sebei m�g kor�ntsem gy�gyultak be. Ez term�szetesen nem akad�lyozta meg abban, hogy r�szt vegyen a t�rgyal�sokon. A nehez�n szerencs�re m�r t�l voltak, a legfontosabb dolgokban mostanra meg�llapodtak; �m Lisestra �gy is ereje v�g�n j�rt.

Gondolatai elkalandoztak; r�szletek, k�pek kerget�ztek a fej�ben, egyes esem�nyek az el�t�rbe ker�ltek, hangs�lyt kaptak, kidomborodtak, m�sok a h�tt�rben maradtak. K�l�n�s m�don most nem b�nta; hagyta, hogy elm�je kedv�re csapongjon.

A f�ldre ereszkedik. Az es� �mlik, a sz�l z�gva b�mb�l, az �g leszakadni k�sz�l�n morajlik. D�h f�ti, mi elmossa a hideg reszket�st, a f�jdalmat; m�gis, mikor l�ba a talajhoz �r, l�legzete elakad a fell�ngol� k�nt�l. Karata �s N�tus mell� sietnek, b�r figyelm�k a szemben�ll� ellens�gre �sszpontosul.

A szenved�s nem h�ti le Lisestr�t, �pp ellenkez�leg. Belsej�ben iszony�, pokoli harag t�ncol, szem�ben nem evil�gi gy�l�let izzik. Tekintete l�tt�n N�tus �s Karata is megh�k�l, �s sz�nalmat �reznek; sz�nj�k azt a szerencs�tlent, kire ez a tombol� gy�l�let ir�nyul. Lisestra nem t�r�dik vel�k. Minden porcik�ja bossz�ra �h�tozik; bossz�ra a B�r�n �s bossz�ra Kili�non.

Gondolatai sebesen kergetik egym�st, �s lassank�nt egy terv form�l�dik elm�j�ben. �pp a Kiv�lasztottakhoz fordul, hogy el�adja elk�pzel�s�t, mikor az �gb�l v�ratlan t�mad�s �rkezik, �s minden d�he k�nytelen �j c�lpontot tal�lni, ha �lni akar.

�rm�ny csap�sa sok �ldozatot szedett. M�g most is megborzongott, ha belegondolt, mi t�rt�nhetett volna azon az �jszak�n. �let�ket a M�gus �s az A’Rt�klam v�mp�rkl�n k�zbel�p�se mentette meg.

A harc k�pei a semmibe vesztek; t�rgyal�sr�szletek villantak fel, r�pke besz�lget�st�red�kek keringtek elm�j�ben. V�g�l a k�oszb�l k�t k�p, k�t �rzelem v�lt ki, �s tolakodott el�t�rbe.

Hossz� �r�kat t�lt�ttek a semleges terepen kib�relt t�rgyal�teremben. A nap v�ge fel� mindenki kezdett kimer�lni, egyre kev�sb� tudtak koncentr�lni, �s Lisestra is azon vette �szre mag�t, hogy figyelme elkalandozik.

Vele szemben Kili�n �lt. Lisestr�nak bosszankodva kellett meg�llap�tania, hogy a f�rfin nyoma sem l�tszik a s�r�l�seknek, b�r azok m�g nem gy�gyulhattak be. M�gis, l�pteit nem uralta a f�jdalom, csup�n a j�l ismert ruganyoss�g, mozdulatain nem l�tszott neh�zkess�g, csak az a k�nnyed elegancia, amit m�r sokan irigyeltek t�le.

A h�v�s t�rgyal�teremben k�kadtan g�rnyedt ki-ki a maga itala f�l�, �s hallgatta az �pp soros besz�l�t; belef�radtak az eg�sz napos huzavon�ba. A f�rfin m�gsem l�tszott mindebb�l semmi sem; ha kimer�lt is volt, nem mutatta, higgadt nyugalom lengte k�r�l. Arcvon�sai bez�rultak, nyugalmukat nem t�rte �t semmi; szeme �js�t�t k�t, mi p�nc�ln�l biztosabban verte vissza a kutat� sz�nd�kot; nyoma sem l�tszott benne sem haragnak, sem gy�l�letnek.

Lisestra �rzelmei felkavarodtak, ahogy n�zte a 36000 �ve nem �regedett arcot. Az id�, az �v�ihez hasonl�an, �rintetlen�l hagyta a j�l ismert von�sokat. A n� zavartan, �rtetlen�l pr�b�lta elemezni a benne kavarg� k�oszt, igyekezett rendet rakni az �rzelmek, benyom�sok k�z�tt, elv�lasztani egyiket a m�sikt�l.

K�t �rz�s v�lt ki a t�bbi k�z�l; egyik a r�gi, elpuszt�tottnak hitt, v�gyteli, birtokolni k�v�n� szerelem; a m�sik a k�sztet�s, hogy belemarjon, f�jdalmat okozzon a f�rfinak; hogy b�rmi �ron is, de el�zze az arc�n �l� nyugalmat, �tt�rje az �tt�rhetetlennek t�n� falakat. �m hi�ba adott nevet az �rzelmeknek; a k�osz ett�l mit sem enyh�lt. Kiutat keresve �tv�ltott egy m�sik arcra, mik�zben f�l f�llel hallgatta a parttalann� v�lt vit�t.

Kili�n mellett K�mea �lt. Vele kapcsolatos �rzelmei legal�bb egy�rtelm�ek �s megnyugtat�an ismer�sek voltak. R�gi bar�tk�nt �dv�z�lte a felt�mad� gy�l�letet.

N�zte a hossz�k�s, sz�pen metszett, m�g mindig ifj� arcot, a m�ly, szikr�z�, ez�stsz�rke szemp�rt. N�mi el�gedetts�ggel nyugt�zta, hogy K�me�n nyomot hagytak a bujdos�ssal t�lt�tt �vezredek; valamikor �jfekete haja most ez�stfeh�ren omlott al�. N�zte a n�t, �s engedte, hogy a gy�l�let kis�p�rje, elmossa, elem�ssze a benne t�madt k�oszt.

A k�p el�szott a semmibe; m�sok tolakodtak a hely�re. Besz�lget�sfoszl�nyok villantak fel Lisestra elm�j�ben.

Alig p�r �r�ja t�rt�nt. Mindenki t�vozni k�sz�lt a zs�folt teremb�l. Lisestra is kifel� igyekezett; az alatta �ll�k engedelmesen utat nyitottak neki. K�nnyed�n l�pkedett, �gyelt arra, hogy f�jdalmai kifel� ne l�tsz�djanak, �s elmer�lt gondolataiban. Gyors l�ptekkel r�tta a hatalmas �p�let siv�r, modern folyos�it, �s nem vette ig�nybe a liftet. Nem l�tta, merre megy, nem fogta fel k�rnyezet�t; m�gnem egy furcsa �rz�s kir�ntotta gondolatai k�z�l. Feleszm�lve n�zett k�r�l, �s f�l�t meg�t�tte egy apr� zaj; valaki el�tte j�rt az elhagyatott l�pcs�h�zban. K�v�ncsian gyors�tott, �s a k�vetkez� sarkon befordulva szemt�l szemben �llt Kili�nnal.

A f�rfi meghalhatta siet�s l�pteit, mert a falnak t�maszkodva v�rt; rezzenetlen tekintete nem mozdult el a n�r�l. Lisestr�ban �jb�l fellobbant a k�osz. Zavar�ban v�gigm�rte a f�rfit, �s most megl�tta az ing alatt rejt�z� k�t�s �pp csak sejthet� k�rvonalait. �nk�ntelen�l is elmosolyodott. Kili�n el�rtette ezt, �s megsz�lalt. Halkan besz�lt, hangja m�gis bet�lt�tte a fordul�t.

- A sebek begy�gyulnak.

- Vannak sebek, mik �r�kre megmaradnak – n�zett r� �that�an Lisestra.

- Csak akkor, ha az id�t kiz�kkentik – hangzott a nyugodt v�lasz.

- Sok minden lehets�ges – a n� sokat sejtet�en elmosolyodott. A f�rfi tekintete megvillant.

- Fegyversz�net van – eml�keztette, de hangj�ban nem volt f�lelem; tal�n csak egy leheletnyi k�v�ncsis�g.

- Fegyversz�net – b�lintott Lisestra. – Nem b�ke. Szab�lyokat fektett�nk le, miket a saj�t �rdek�ben mindk�t f�l betart, mert �ngyilkoss�g lenne megszegni�k – de a szab�lyok megker�lhet�k.

- Van, aki meg tudja ker�lni, van, aki belepusztul – Lisestra �gy �rezte, a s�t�t tekintet l�nye legm�ly�ig hatol. V�laszolni k�sz�lt, �m ebben a pillanatban a lift csilingelve kiny�lt, �s Kili�n egyetlen k�nnyed mozdulattal bel�pett a f�lk�be. Az ajt� bez�r�dott, �s a szavakat keres� Lisestra mag�ra maradt.

D�h�sen s�jtott a leveg�be. Nem, nem lehet igaz, hogy sosem tudja elkapni, sarokba szor�tani, hogy a f�rfi sosem vesz�ti el a fej�t, nem hagyja el h�v�s, szem�lytelen nyugalm�t! Tekintete �gette a lift ajtaj�t, �s tal�n sok�ig �lldog�lt volna ott, elmer�lve fortyog� gondolataiban, ha egy magas, hossz� �rny�k el nem v�lik a falt�l, �s n�ma l�ptekkel lefel� nem indul, felk�szva a vele szemk�zti falra. A n� megp�rd�lt, d�h�t a gunyoros vid�ms�g maszkja m�g� rejtette, �s �gy v�rta azt, aki tal�n m�r az el�bbi besz�lget�st is v�gighallgatta.

Forr� l�g�ramlat csapta meg Lisestr�t, �s a d�ht�l remeg� K�mea befordult a sarkon. M�skor bar�ts�gos szeme j�gez�stt� fakult, hidegen izzott, pupill�ja kicsiny pontt� sz�k�lt, ajk�t keskenyre pr�selte a harag.

- Hallgat�zni nem sz�p dolog – fogadta Lisestra.

K�mea szeme megvillant.

- A szab�lyok b�ntetlen �th�g�s�n �s a sz�vets�ges�nk h�tbat�mad�s�n t�prengeni tal�n szebb?

Lisestra elmosolyodott.

- Nem eg�szen �rtem a v�djaidat. T�l azon, hogy ehhez nem sok k�z�d van, �gy eml�kszem, annak idej�n magad sem j�rt�l �len a szab�lyok tisztelet�ben. Nem valami ilyesmi k�pezte a Kili�nnal folytatott, eml�kezetes vit�d alapj�t is? – szeme vid�man szikr�zott.

K�me�ban �r�lt d�h lobbant fel, de a n� er�t vett mag�n, �s viszonylag nyugodtan v�laszolt.

- A k�t dolog nem hasonl�that� egym�shoz. A vit�hoz pedig semmi k�z�d.

Lisestra felnevetett.

- Ejnye, valaki igencsak megh�tr�lt! Elevenedre tapintottam net�n?

K�mea szeme megvillant.

- Elevenemre? Nem, kor�ntsem.

- Mit akarsz, K�mea? – Lisestra mosolyogva nyomta meg a lift h�v�gombj�t.

- Azt hiszem, el�gg� ismerlek ahhoz, hogy meg�rtsem az im�nti kis t�rsalg�st – kezdte a n�.

- Minden bizonnyal – Lisestra szinte sz�rakozottan v�laszolt. Gondolati elkalandoztak, �m figyelme t�st�nt visszat�rt, ahogy K�mea k�zelebb l�pett.

- Elegen haltak m�r meg miattad – sziszegte a n�. – B�rmi is a terved, meg fogom akad�lyozni. � sosem lesz a ti�d!

- Tal�n te tartasz ig�nyt r�? Net�n �gy gondolod, neked t�bb jogod van hozz�? – a der�s �lca elt�nt. Lisestra imm�r engedte, hogy gy�l�lete felsz�nre t�rj�n. – Esetleg csak f�lsz, hogy nincs es�lyed megszerezni?

- Semmif�le jogom nincs hozz�. Hogy mit �rzek, �s hogy mire tartok „ig�nyt”, az csak r�m tartozik. De az biztos, hogy nem fogom t�tlen�l n�zni a mesterked�seidet!

K�mea nem v�rt v�laszt. Gyors l�ptekkel megker�lte Lisestr�t, �s elt�nt a fordul�ban. A n� d�bbenten b�mult ut�na; a lift csilingel�se t�r�tette mag�hoz. T�n�dve l�pett be a f�lk�be.

Lisestra elmerengve d�lt h�tra. T�n�d� hangulata mostan�ig kitartott. Az�ta is ezen a k�t besz�lget�sen r�g�dott. A sz�nd�k mostanra elhat�roz�ss� �rett benne. Kell neki, mindenk�ppen kell, �s ha k�zdeni k�nyszer�l �rte, ann�l jobb, ha k�zben m�g r�gi ellens�g�re is les�jthat, ann�l �desebb a diadal! A fegyversz�net lehet�s�get teremtett, lehet�s�get, hogy val�ra v�ltsa 36000 �ve d�delgetett �lm�t. Csakhogy az es�ly mell� korl�tok �s buktat�k is t�rsultak. A szerz�d�s nem s�r�lhet, l�pteibe m�g M�dea sem k�thet bele.

Lisestra fel�llt, �s s�t�ra indult. Gondolatai csapongtak, �tletcs�r�k �s �br�ndk�pek kerget�ztek elm�j�ben. M�v�szi, minden �z�ben mesterien kidolgozott, t�k�letes csapd�ra lesz sz�ks�ge, �s egy olyan csalira, ami elegend� vonzer�t jelent mind Kili�nnak, mind K�me�nak. Sajn�lta, hogy nekik nincs k�z�s gyermek�k; ha lenne, � lehetne az eszm�nyi eszk�z.

Terveibe mer�lve, lehet�s�geket latolgatva s�t�lt tov�bb, m�g v�g�l beleveszett a vil�gra zuhant �jszak�ba.

* * *

Csend �lte meg a kicsiny, bar�ts�gos szob�t, ahol a Kiv�lasztottak �sszegy�ltek. Ki-ki a maga gondolataiba mer�lve, f�sultan �ld�g�lt; az elm�lt napok mindannyiuk erej�t kisz�vt�k.

Kamilla kimer�lten �lt az ablak mellett. Oldal�n k�t�s pihent. Tekintete v�gigv�ndorolt t�rsain.

Krisz �s Mel hozz� hasonl� f�radtan �ltek a kanap�n; egyik�knek karja, m�sikuknak feje volt bek�tve. Eleinte ugratt�k is ezzel Melt, �m mostanra m�r t�l f�radtak voltak a tr�f�lkoz�shoz.

Csenge biztat�an r�mosolygott, b�r az � szem�ben is f�radts�g honolt, m�g a magas, v�kony Eszti kifejez�stelen arccal b�mult a semmibe. Mira nagyj�b�l vele szemben �lt, a t�volabbi ablak p�rk�ny�n, h�t�t a keretnek d�ntve; rajta l�tszott a legkev�sb� a kimer�lts�g. Mosolygott; aranybarna szeme nyugodtan v�ndorolt v�gig a szob�n.

Kamilla kib�mult az ablakon, �s visszamer�lt k�ts�gei k�z�. Mi�ta a t�rgyal�sok megkezd�dtek, �jra �s �jra ugyanazokon a k�rd�seken r�g�dott, de nem tal�lt megnyugtat� v�laszt. Olyannyira elmer�lt gondolatai k�z�tt, hogy �szre sem vette, hogy az egyiket, a legfurdal�bbat hangosan is kimondja.

- Mi lesz most?

A k�rd�s megt�rte a szoba viszonylagos nyugalm�t. Bar�tai felkapt�k a fej�ket, �s �rtetlen�l fordultak fel�. Kamilla magyar�zkodni k�nyszer�lt.

- Mi lesz most vel�nk? - nem fordult fel�j�k; tekintete az ablakon f�gg�tt. – T�l�lhetj�k ezt a sz�vets�get?

Eszti zavartan k�rdezte.

- Mire gondolsz?

- Fegyversz�netet k�t�tt�nk, hogy legy�zz�k �rm�nyt. De vajon mi t�l�lhetj�k ezt? Hisz mif�le sz�vets�g a mi�nk? Nem mer�nk h�tat ford�tani egym�snak, f�lve att�l, hogy mit tesz a m�sik. Hogyan harcolhatn�nk, ha k�zben f�l szemmel mindig a t�rsunkat figyelj�k? Nem vagyunk el�g er�sek ehhez a megosztotts�ghoz. �s m�g ha t�l is l�phetn�nk ezen – el�zte meg Krisz k�zbesz�l�s�t -, mi lesz, ha v�ge a sz�vets�gnek? Nem veszt�nk majd t�l sokat a h�bor�ban? Nem mutatunk meg magunkb�l a kellet�n�l t�bbet? Marad majd er�nk folytatni? – fejezte be halkan.

T�rsai dermedten �ltek; Csenge volt az els�, aki el�gg� �sszeszedte mag�t ahhoz, hogy v�laszoljon.

- Mi�rt r�g a k�ts�g? Mi�rt e cs�gged�s? B�rmi is j�n, t�l�lj�k. T�l�lj�k, mert t�l kell �ln�nk; t�l�lj�k, mert annak idej�n esk�t tett�nk. A vihart m�r nem ker�lhetj�k el, ami elrendeltetett, azt nem akad�lyozhatjuk meg. Csak annyit tehet�nk, hogy kitartunk a v�gs�kig, �s azon is t�l; �s b�rmi j�n is, folytatjuk a harcot!

Meggy�z�d�s sug�rzott a szavakb�l; �m a hit mellett ott l�ktetett a Kamill�ban oly eleven bizonytalans�g. N�m�n, zavartan �ltek, m�gnem a M�gus nyugodt hangja megt�rte a cs�ndet. Szavai el�zt�k az �rnyakat, felsz�tott�k a kihunyni k�sz�l� l�ngokat, �s �j �letre keltett�k a hal�d� rem�nyt. Mikor elhallgatott, a k�ts�geknek m�r nyomuk sem volt; k�nny� sz�vvel tudtak az elj�vend� el� n�zni, �s �jult er�vel v�rt�k a j�v�t. A gy�tr� bizonytalans�g elt�nt, elolvadt; csak a hit maradt, �s Mira szavainak visszhangja.


„�ttalan �takon,
boz�tokon �s szakad�kokon,
�rkokon �s v�zmos�sokon
t�rtet�nk l�thatatlan c�l fel�.

�ttalan �takon,
im�dkozva vagy szitkoz�dva,
b�k�s sz�vvel vagy l�zadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat �p�tett a M�lt
a h�tunk megett.

�ttalan �takon…
De t�l l�lek-hat�ron,
t�l gondolaton, t�l minden �lmon
valami messze v�r re�nk,
egy f�nysug�r e r�t vil�gon:
tal�n egy „mindent felejt�s”.
Tal�n egy „mindent �jrakezd�s”
a v�gs� sziklasz�lon.

�ttalan �takon,
v�gs� sz�vdobban�sig,
utols� s�hajt�sig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok �v ut�n:
de egyszer eljutunk a sziklasz�lig!”




- V�ge az els� r�sznek -




*****

A vers�rt Wass Albertnek j�r az elismer�s. Mirarwa