2. fejezet Florida, hi�nyzol


Miut�n Dean azt mondta, John h�vta �t egyik�j�k sem sz�lt semmit, csak be�ltek a kocsiba. �r�k �ta �ton voltak. Dean vezetett, Dara mellette �lt az any�s�l�sen. Sam h�tul �lt, figyelte �ket. Dean csak az utat figyelte, Dara pedig kifele b�mult az ablakon, egy pillanatra sem n�ztek egym�sra. A l�gk�r nyomaszt� volt. Sam fej�ben m�g mindig ott cik�ztak a k�rd�sek, amiket �jabbak k�vettek. Ki ez a l�ny? Hogy besz�lhetett Dean ap�val? Mi�rt olyan fontos, hogy Dara vel�nk legyen? Nem b�rta tov�bb, �gy d�nt�tt megt�ri a csendet.
SAM: Dean, nem besz�lhett�l ap�val. Halott!
DEAN: Szerinted �n nem tudom?! � volt az!
SAM: De hogy az istenbe tudott volna felh�vni?! �s mi�rt most?
DEAN: Azt akarta, hogy magunkkal hozzuk. Biztos j� oka volt r�.
SAM: De mi? Mi lehet annyira fontos, hogy felh�vjon, a j� �g tudja honnan? Van valami �tleted? – k�rdezte, amint Darara n�zett.
DARA: Nincs. – A v�lasz t�m�r volt �s r�vid. Samnek hat�rozottan az az �rz�se t�madt, hogy nem mond el valamit.
SAM: Nem szeretn�l valamit elmondani nek�nk?
DARA: Nem. – A hangja kezdett idegess� v�lni, Sam is �rezte, �s egyre biztosabb �s biztosabb lett benne, hogy a l�ny valamit eltitkol el�l�k.
SAM: Figyelj, ha van valami…
DARA: Az isten szerelm�re, nem tudsz le�llni?! Mondtam m�r, hogy g�z�m sincs, mi�rt akarta John, hogy veletek j�jjek! - szinte m�r ordib�lt, ahogy ezt mondta.
Dean megunta Sam k�rd�seit �s l�tta, hogy Dara is kezdi elvesz�teni a t�relm�t, ez�rt jobbnak l�tta, t�m�t v�ltani.
DEAN: Tal�ltam egy �rdekes cikket az �js�gban. Florid�ba megy�nk.
Dara egy pillanatra elmosolyodott.
DARA: Eml�kszel, mikor ott t�lt�ttem a nyarat? – k�rdezte Deant.
DEAN: Igen.
DARA: Ne v�gj m�r ilyen k�pet! Po�n volt! Nem akart�l elengedni egyed�l, erre mondtam, hogy gyere velem, mire te „Nekem dolgom van, Dara! Nem hagyhatom ap�t egyed�l!” – mondta elv�ltoztatott hangon, amivel Deant pr�b�lta ut�nozni – John persze azt mondta, gyere nyugodtan, de te nem �s mi lett a v�ge… M�sodpercenk�nt h�vogatt�l, mert meggy�z�d�sed volt, hogy valami bajba keveredek. – nevetett.
DEAN: Az�rt ez nem teljesen �gy volt. Sz�z�val rohang�sztak a v�mp�rok Florid�ban!
DARA: Persze, csak rajtad k�v�l senki nem tudott r�la. – mondta, mik�zben �jra nevetett – Azt�n k�t h�t m�lva oda�ll�tott�l, hogy hazacipelj, azon c�msz�val, hogy v�rfarkasok is voltak a k�rny�ken. Mikor azt mondtam, nem megyek, azt v�laszoltad, nem besz�lsz velem t�bbet.
SAM: Oh, ez �des! – mondta nevetve.
DEAN: Nem az! Fiatal volt, m�g fiatalabb, mint most! Baja eshetett volna! – kezdetett zavarba j�nni, Sam �s Dara pedig csak nevettek.
SAM: De m�g mennyire az!
Sam �s Dara tov�bb nevetett. Dean elmosolyodott, ahogy arra a ny�rra gondolt. Daranak igaza volt, t�nyleg j� volt. Tal�n az volt az utols� id�szak, mikor norm�lis lehetett, ha csak kis id�re is. Miut�n Dara megmakacsolta mag�t �s nem akart hazamenni, �gy d�nt�tt vele marad, hogy figyeljen r�. Semmi vad�szat, d�monok vagy b�rmi term�szetfeletti. Az a k�t h�t, amit Daraval t�lt�tt, maga volt a mennyorsz�g. Egyszer�en t�k�letes. Elszomor�totta, hogy tal�n soha t�bbet nem lesz alkalma azt a nyugalmat �rezni, mint azon a ny�ron. N�ha j� lett volna norm�lisnak lenni, de tudta, az nem az � �lete lenne. Szerette volna Daranak megadni, ami neki hi�nyzott, norm�lis �letet, de persze Dara sosem hallgatott r�.
DEAN: Mi�rt nem mondtad el? – k�rdezte, amint komoly arccal r�n�zett.
T�m�n�l vagyunk. – Gondolta Dara, ahogy abbahagyta a nevet�st �s Deanre n�zett.
DARA: Mit gondolsz? Ez az �n �letem Dean, te pedig �lland�an belesz�lsz! Nagyl�ny vagyok, k�pes vagyok d�nt�seket hozni egyed�l is!
DEAN: De mindennap besz�ltem Lizzyvel. Azt mondta, j�l vagy, csak nem akarsz besz�lni velem.
DARA: Persze, hogy ezt mondta. Megfenyegettem, ha elmondja neked az igazat, nem lakhat a h�zamban t�bbet.
DEAN: H�t ez remek! Komolyan, zseni�lis! Sz�lnod kellett volna! M�rmint, nem gondoltad, hogy jogom lett volna tudni, hogy mit m�velsz?! A fen�be is, bajod is eshetett volna! – Dean megint elvesztette a t�relm�t �s ord�tozott vele. Mi a fene �t�tt bel�? �s, ha egy vad�szat rosszul s�l el?! M�gis mit gondolt! Senki nem vad�szik egyed�l!
DARA: �s te nem gondoltad, hogy esetleg szeretn�k r�la tudni, ha a f�rjem egy �ven bel�l meghal?! – most m�r � is kiab�lt Deannel. Annyira d�h�s volt, hogy nem is gondolkozott, mit besz�l.
SAM: Egy-egy. – Mondta, mintha � lenne a b�r�. Egy pillanat m�lva viszont m�r � sem volt nyugodt. – �llj, v�rjunk csak egy percet! Azt mondtad, a f�rjed?! Ti ketten… Oh, j�zusom! Te j� �g! H�zasok vagytok?!
H�t igen… Kider�lt az igazs�g.

K�vetkez� fejezet: Egy perccel �jf�l el�tt
Ebben a fejezetben szinte minden kider�l Dara �s Dean h�zass�g�r�l