1. fejezet

A lemen� nap sugarai m�g �ppen megvil�g�tott�k a fal mellett oson� f�rfit, azut�n eleny�sztek. A f�rfi siet�sen befordult egy t�bb emeletes h�z n�hai kapuj�n. A romhalmazban m�r s�t�ts�g uralkodott. A f�rfi el�h�zott zseb�b�l egy p�lc�t, motyogott valamit, �s a p�lca v�g�n apr�cska l�ng jelent meg. A l�ngocska f�ny�n�l a f�rfi folytatta �tj�t. A lift ajtaj�ra �gyet sem vetett - tudta, �gysem m�k�dik, hanem megkereste h�tul a l�pcs�h�zat. A l�pcs�h�znak m�r r�g let�pt�k az ajtaj�t, �s ha lehet, m�g mocskosabb volt, mint az �p�let csarnoka. A f�rfi �vatosan l�pkedett, vigy�zott, nehogy felbotoljon a t�rmel�kekben, �s nehogy beleessen a lyukakba, amik a fogh�jas l�pcs�n t�tongtak. Patk�nyok, egerek, k�bor macsk�k menek�ltek k�zeledt�re.
Egy emelet, kett�, n�gy, hat... A hatodik emelet m�g �p ajtaja halkan becsuk�dott. A f�rfi megtorpant. Motyogott valamit, erre p�lc�ja hegy�n elaludt a kis l�ng. Meredten b�mult a s�t�tbe, ahol az ajt�t sejtette. Sok�ig v�rt, de nem t�rt�nt semmi. Ekkor ism�t motyogott valamit, majd m�g �vatosabban, lehelet halkan elindult felfel�, szorosan a falhoz lapulva. Amikor keze az ajt�t tapintotta, �jra meg�llt. V�rt.
Az ajt� hirtelen felt�rult, t�bb f�nycs�va p�szt�zta a l�pcs�h�zat, elvak�tva a lapul� f�rfit, ord�t�sok harsantak fel, l�v�sek d�rd�ltek. Az eg�sz n�h�ny m�sodperc alatt zajlott le. Ekkor n�h�ny toprongyos f�rfi l�pett ki a l�pcs�h�zba, zsebl�mp�juk f�ny�t a falhoz lapul�ra ir�ny�tott�k, aki egyik karj�val eltakarta a szem�t, a m�sikat pedig, amiben a p�lc�j�t szorongatta, maga el� tartotta. A zsebl�mp�sok egyike el�rel�pett, megragadta a p�lc�s kez�t. Azaz megragadta volna, de m�g hozz� sem �rt, amikor f�ny villant fel, durran�s hallatszott, �s a zsebl�mp�s f�rfi l�mp�j�t elhaj�tva h�traesett, letarolva a m�g�tte l�v�ket. A zsebl�mp�k cs�r�mp�l�s�be az eles�k k�romkod�sa vegy�lt.
- Az �rd�gbe, egy var�zsl�! T�n�s! - ki�ltott fel az egyik. P�nikszer�en igyekeztek visszajutni a folyos�ra.
- �llj! - csattant fel a p�lc�s f�rfi. A t�bbiek mozdulatlann� dermedtek. - Egyed�l vagytok az �p�letben? Vagy m�s banda is van itt?
A t�bbiek �sszen�ztek, azt�n az egyik, egy beesett arc�, piszkos sz�ke haj� f�rfi v�laszolt:
- Voltak, uram. R�gebben a tizen�t�dikt�l a tet�ig egy m�sik banda ter�lete volt, de m�r r�gen nem l�ttuk �ket.
- Mennyire r�gen?
- H�rom-n�gy h�napja.
- �s m�s? Van m�g itt m�s rajtatok k�v�l?
- Nem, uram! - r�zta a fej�t a sz�ke. - M�s banda nincs itt.
- �s var�zsl�?
A sz�ke arc�ra ki�lt a f�lelem.
- �t... �t mi csak nagyon ritk�n l�tjuk, uram. Ha elmegy itt, lefel� vagy felfel�.
- De tudj�tok, milyen, nem? L�tt�tok m�r!
- Iiigen... Magas, v�kony, barna haj�, de er�sen �sz�l, �s egy... egy farkas van vele...
- Biztos, hogy egy farkas van vele?
- H���t... T�lem lehet kutya is, uram, de hatalmas kutya. Ilyen nagy kutya nincs is. Igaz, ilyen nagy farkas sem sok. B�r �n azel�tt se l�ttam sok farkast, uram... - a sz�ke idegesen nevetg�lt, tekintete ker�lte a var�zsl� fekete szem�t.
A var�zsl� mosolytalanul figyelte.
- �s most? F�nt van? - k�rdezte.
- Nem tudom, uram. Most Bob volt az �r. Bob? - fordult az egyik t�rs�hoz.
- Nem l�ttam elmenni - r�zta az a fej�t.
- Akkor fent van - b�logatott a sz�ke. - Biztos fent van... uram.
- J� - a var�zsl� felfel� pillantott, majd k�zelebb l�pett a sz�k�hez. - Felmegyek. Ti figyeltek. �gy, mint eddig. S�t, jobban! Ha b�rki j�nne ut�nam... b�rki... ak�r var�zsl� is, valamelyik�t�k hosszan f�ttyent, vil�gos? Meg�rtett�tek?
- Igen, uram! - igyekeztek biztos�tani a t�bbiek. - F�ttyent�nk! Hosszan! �rtett�k!
A var�zsl� nyugodtan h�tat ford�tott a volt t�mad�inak. Olyan nyugodt volt, mint aki biztos benne, hogy fekete haj�nak egyetlen sz�la sem g�rb�lhet meg. Nem is g�rb�lt. Amint l�b�t az els� l�pcs�fokra tette, m�g�tte a t�bbiek inaltak vissza a l�pcs�h�zb�l, csak az �r�k foglalt�k el kor�bbi poz�ci�jukat csendben.
A var�zsl� fel�rt v�g�l a tet�re. Sem �tk�zben, sem a tet�n senkivel nem tal�lkozott. Lassan k�rbes�t�lt. H�sz emelet a r�gi vil�gban nem volt sok, de ebben a kisv�rosban, ezen a k�rny�ken ez volt a legmagasabb m�g viszonylag �pen maradt �p�let. Ragyog� kil�t�s ny�lt volna a k�rny�kre, ha a k�rny�k �rdemes lett volna arra, hogy b�rki is gy�ny�rk�dj�n benne. De nem volt �rdemes. Itt is, mint a h�bor� �ta a legt�bb helyen csak romok hevertek. A halottakat vagy eltemett�k a t�l�l�k, vagy az �llatok falt�k fel. Mert �llatok akadtak, els�sorban patk�nyok. Macsk�k is, mert sok eg�r is volt, de kutya kev�s. A kuty�kat az emberek ett�k meg, ha el b�rt�k kapni �ket. Patk�nyokat is ettek, de azok j�val t�bben voltak, meg sem l�tszott rajtuk az a kis ritk�t�s, amit az emberek v�geztek soraikban. Mert ember az kev�s maradt. El�sz�r a S�t�t Nagy�r j�tszadozott vel�k, azt�n amikor a muglik - a var�zstalan emberek - r�j�ttek, hogy v�dekezni�k kell, egyre nagyobb puszt�t� er�vel b�r� fegyvereket vetettek be, de azok nagy r�sze vissza�t�tt r�juk, �s mire �szbe kaptak, a s�t�t m�gusok kez�kbe kaparintott�k a mugli-vil�got, fegyvereikkel egy�tt. �s az igazi borzalom csak ezut�n k�vetkezett, amikor a s�t�t �s a feh�r m�gusok �sszecsaptak...
H�t igen. A S�t�t Nagy�rnak nem �llt �rdek�ben �jj��p�teni a v�rosokat. �gy l�tszik, tetszettek neki a romok, a pusztul�s l�tv�nya. Vagy csak nem foglalkozott vele. Minek is? H�vei �ri k�r�lm�nyek k�z�tt �lnek, a t�bbiek meg nem sz�m�tanak. A t�bbiek f�rgek. Muglik.
Mert feh�r var�zsl� nem maradt.
Vagy legal�bbis nem sok - jav�totta ki mag�t gondolatban a var�zsl� a tet�n. - Egy p�ld�ul itt van. M�g ha el is b�jt.
Igyekezett halkan j�rni, ahogy k�m�nyt�l k�m�nyig botork�lt a s�t�tben. Nem gy�jtotta meg p�lc�j�n a kis l�ngot, csak a csillagok halv�ny f�ny�re hagyatkozott. Egyszer egy szemp�r csillant meg nem messze jobbra t�le. Alacsonyan volt, nem ember�.
- Holds�p! - sz�lt a var�zsl� halkan, �s elindult a mozdulatlan szemp�r fel�. Egy farkashoz �rt. Igazat mondott a sz�ke, ez farkas volt, annak is hatalmas. A var�zsl� oda�rt hozz�, hagyta, hogy a farkas megszimatolja. A farkas �gy l�tszik ismerte, mert bar�ts�gosan megb�kte orr�val a kez�t, azut�n megfordult, elindult, de h�tran�zett, hogy a f�rfi k�veti-e. K�vette.
A k�vetkez� k�m�ny mellett lej�r� volt egy m�sik l�pcs�h�zhoz. Az ajt�ban egy f�rfi �llt.
- Remus - �dv�z�lte halkan a j�vev�ny.
- Perselus! - k�sz�nt�tte amaz. A k�t f�rfi bar�ti szeretettel �ssze�lelkezett.
Hossz� f�ttysz� has�tott a leveg�be.
- Remus! - suttogott a fekete haj�, mik�zben kibontakozott az �lel�sb�l. - Nincs sok id�nk! Biztos vagyok benne, hogy k�vettek, �gyhogy el kell j�tszanunk a hal�lodat �s Holds�p�t is! L�tv�nyosnak kell lennie, vegy�k akkor is �szre, ha nem akarn�k! T�ged tudlak eg�rr� v�ltoztatni, de Holds�pot?
- �t majd �n - b�lintott s�padtan Remus Lupin. - Holds�p!
- V�rj! Megker�l�m a tet�t, Holds�p t�madjon r�m. Harapjon is meg! Igyekszem majd, hogy ne okozzak neki f�jdalmat, amikor "elkergetem", akkor v�ltoztasd �t. Ut�na mi j�v�nk. K�t sarokkal arr�bb van egy hotel, eg�sz j� �llapotban, oda menjetek. Ha itt felgy�jtottam mindent, �s lerendezem a dolgokat, �n is oda megyek!
- Perselus! Muglik is laknak az �p�letben!
- Tudom. Nem esik b�nt�d�suk! - mondta Perselus, �s m�r ment is. Lupin odab�lintott a farkasnak. A farkas is elindult az ellenkez� ir�nyba. P�r k�m�nnyel arr�bb nagy morg�s k�zepette r�vetette mag�t Perselusra. A f�rfi feld�lt, ord�tott, p�lc�ja szikr�kat, l�nges�ket ok�dott. A farkas megperzselt sz�rrel eliszkolt, sietett egy k�m�ny m�g�. A f�rfi �tkot ki�ltott, p�lc�j�b�l t�z �radt, egyenesen annak a k�m�nynek, ahol a farkas �llt. A farkas felvony�tott, de a felcsap� t�rmel�k �s f�st miatt nem l�tszott, hogy t�nyleg eltal�lta-e a farkast, vagy csak megsebes�tette. Perselus felt�p�szkodott a f�ldr�l, �s m�g egy t�zes cs�v�t k�ld�tt a k�m�nynek. �s m�g egyet nem messze t�le. T�zes cs�v�kkal p�szt�zta k�rbe a f�l tet�t. Egy f�nysug�r csap�dott h�tulr�l a bal v�ll�nak. Feljajdulva fordult h�tra. Remus �llt vele szemben. Kettej�k k�z�tt annak a l�pcs�nek a csap�ajtaja volt, amin Perselus j�tt fel. �s aminek rejtek�ben Perselus k�vet�je �llt, visszah�z�dva, nehogy eltal�lj�k a hal�los sugarak.
Perselus �s Remus folyamatosan �tkozt�k egym�st, ord�tva, nagy csattan�sokkal �s durran�sokkal, f�stbe �s l�ngba burkolt�k a tet�t, de �gyeltek r�, hogy a csap�ajt� folyamatosan vesz�lyeztetve legyen. Egyszer azt�n mindkett�j�knek "siker�lt" eltal�lnia a m�sikat. Mindketten hatalmasat ki�ltottak. Perselus, miel�tt elzuhant volna, m�g gyorsan eldar�lta a var�zsig�t, azt�n hason cs�szva igyekezett a csap�ajt� fel�. Nehezen ereszkedett le a ny�l�son, de k�t k�z seg�tett neki. Mortell volt, az a s�t�t m�gus, akire Perselus mindig is gyanakodott, hogy k�veti �t.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Mortell.
Perselus csak elhal�an ny�sz�rg�tt. Kormos arc�t eltorz�totta a f�jdalom, test�t t�bb helyen s�r�l�s bor�totta. �gy t�nt, mindj�rt el�jul. Mortell megpr�b�lt kin�zni a tet�re, de az akkorra m�r teljesen l�ngokban �llt. L�tta egy s�t�t test k�rvonalait fek�dni ott, ahol Perselus ellens�ge �llt, de a b�mb�l� t�z el�l k�nytelen volt fedez�kbe menek�lni. De ennyi el�g is volt neki. L�tta, hogy Perselus Piton meg�lte az ellenfel�t. Megel�gedve kapta fel az er�tlen m�gust, �s cipelte lefel�, hogy biztons�gba helyezze.
Piton nem kev�sb� volt megel�gedve. � azt is l�tta, hogy Remusnak siker�lt a mellette l�v� k�m�nyt �gy feld�ntenie, hogy a lehull� t�gl�k messzir�l f�ld�n fekv� embert form�zzanak, �s azt is l�tta, hogy neki siker�lt Remust utols� pillanatban eg�rr� v�ltoztatnia, valamint azt, hogy Remus-eg�r lesurrant a l�pcs�n, miel�tt Mortell becsapta volna a csap�ajt�t a t�z el�l. Perselus el�gedett volt, elcsig�zott, �s t�nyleg el�jult.