2. fejezet

A hotelban t�rt mag�hoz. A szoba asztal�n gyertya hintett n�mi f�nyt. Ismer�s alak �llt az �gya v�g�n�l. Egy m�sik az ajt�ban.
- �h! V�gre mag�hoz t�rt, Perselus! - sz�lt az �gya melletti.
- Mr. Malfoy! - Piton hangja m�g gyenge volt. - Mit keres maga itt?
- J� k�rd�s! Mint ahogy az is, hogy mit keres MAGA itt, Perselus?
Piton nem v�laszolt. K�rbetapogatta mag�t, sziszegve fedezte fel sebeit. Azut�n zseb�ben kotor�szva egy fiol�t hal�szott el�.
- Tegye mag�t hasznoss�, Lucius! - morogta oda Malfoynak. - Hozzon nekem egy poh�r vizet.
- Az mi? - k�rdezte a fiol�ra n�zve Malfoy.
- Egy kis er�s�t�. Semmi kedvem �gy t�rsalogni mag�val, hogy er�tlen�l fekszem. M�g a v�g�n az a t�veszm�je t�madhatna, hogy faggathat engem, Lucius.
- Hm... T�ved, Perselus, nem �n faggatom mag�t, hanem a S�t�t Nagy�r - �ltalam. De semmi kifog�som az ellen, hogy er�re kapjon. �gy val�sz�n�leg jobban tud a k�rd�seimre v�laszolni. Mortell! - intett az ajt�ban �ll� alaknak. Mortell kirohant, majd r�videsen egy t�lc�val jelent meg, amelyen egy kancs� vizet �s egy poharat egyens�lyozott. Letette Piton mell�, �nt�tt a poh�rba, azt�n bele�nt�tte a fiola tartalm�t is. A folyad�k z�ldre sz�nezte a vizet. Keser� is lehetett, mert Piton er�sen fanyalgott, mik�zben itta.
- Teh�t azt pr�b�lja bemes�lni nekem - d�nny�g�tt k�zben -, hogy a S�t�t Nagy�r �ll maga m�g�tt?
- Ez nem mese, Perselus! - mosolygott szinte gy�ng�den Malfoy. - L�thatja, tudtunk arr�l, hogy ide j�n. Tudtuk, hogy valakivel tal�lkozni akar. Gondolja, hogy ezek az inform�ci�k a birtokomban lenn�nek, ha � nem �gy akarja?
- De m�g mennyire! - Piton arcsz�ne kezdett eg�szs�gesebb lenni. - A maga keze is nagyon messzire el�r, Lucius! �s nagyon k�v�ncsi is! Semmi sem z�rja ki, hogy ez csup�n a maga akci�ja. �n viszont mind�ssze arra lenn�k k�v�ncsi, hogy mi�rt k�v�ncsi r�m?
- Tartok t�le, �gy nem sokra megy�nk! Ha meg�g�rem, hogy �szinte leszek, maga is hajland� az �szintes�gre?
- Na de kedves Lucius, m�gis, minek n�z engem? Mindketten tudjuk egym�sr�l, hogy k�nyszer �s esk� alatt is csak akkor vagyunk �szint�k, ha �rdek�nkben �ll.
- Brav�! - biccentett finom mosollyal Malfoy. - Ezt a cs�rt�t k�ts�gtelen�l maga nyerte, kedves bar�tom! �m patthelyzet alakult ki. Van esetleg valami �tlete, hogy hogyan mozdulhatn�nk ki ebb�l?
- Felt�telesen elfogadom az aj�nlat�t - �lt fel Piton. M�r teljesen j�l n�zett ki, eltekintve a korom- �s v�rfoltokt�l, de m�g egy kicsit s�padtabb volt a szok�sosn�l. - K�rdezzen, �s �n is k�rdezek. Mindketten eld�ntj�k, hogy akarunk-e �szint�n v�laszolni. Megfelel �gy?
- T�k�letesen! Kezdhetem tal�n �n?
Piton b�lintott.
- K�sz�n�m! - biccentett Malfoy. - Akkor h�t: mit keres itt?
- Egy r�gi ismer�s�met. Most �n j�v�k. Mi�rt figyeltek?
- Az �rul�s vesz�lye mindig fenn�ll. Ki az a r�gi ismer�se?
- Remus Lupin. Mi�rt mer�lt fel velem kapcsolatban az �rul�s vesz�lye?
- Mindenkin�l felmer�l. Mi�rt akart Lupinnal tal�lkozni?
- Hogy meg�ljem. Maga figyeltetett, vagy a S�t�t Nagy�r?
- A S�t�t Nagy�r. Mi�rt akarta Lupint meg�lni?
- R�gi �gy ez k�zt�nk. Mi�rt l�pte �t az �tlagos bizalmatlans�g hat�r�t a Nagy�r velem szemben?
- A titokzatoskod�sa miatt. Milyen r�gi �gyr�l besz�l?
- M�g di�kkorunkb�l, erre mag�nak is eml�keznie kell. Milyen titokzatoskod�st emleget?
- Ahogyan Lupin holl�t�t der�tette ki. Nem b�k�ltek ki m�g a h�bor� el�tt Lupinnal?
- T�k�letes volt a l�tszat. Mi�rt volt az gyan�s a Nagy�rnak, hogy Lupint keresem?
- Egy feh�r var�zsl�t keresett, aki a bar�tja. �s itt, �gy l�tszik, �sszefutnak a sz�lak. Nem lenne egyszer�bb, ha elmes�lne mindent?
- Mi az a minden? Lupin soha nem volt a bar�tom.
- �s az a h�res �tjuk egy�tt?
- Dumbledore k�r�s�re.
- De ut�na �gy t�nt, nagyon is j�ban vannak.
- Szint�n Dumbledore k�r�s�re.
- Ennyire kedv�ben j�rt Dumbledore-nak? Azel�tt ezt nem tartotta ilyen fontosnak.
- A h�bor� el�tt Dumbledore csapatot pr�b�lt gy�jteni maga k�r� a feh�r m�gusokb�l. Az volt a dolgom, hogy min�l t�bbet tudjak meg r�luk. Gondolja, hogy ha nem teljes�tem Dumbledore k�r�s�t, nem pr�b�lok meg "bar�tkozni" a t�bbiekkel, beker�lhettem volna �n is?
- Sz�val az eg�sz csak Dumbledore kedv��rt volt. De akkor mi�rt kereste most Lupint ilyen titokban?
- �gy v�li, megtal�ltam volna, ha nem �gy keresem?
Malfoy finoman elmosolyodott.
- De mi�rt volt most olyan fontos mag�nak, hogy meg�lje?
- Most? A h�bor� �ta keresem! K�tve hiszem, hogy ez nem jutott a tudom�sukra, Lucius!
�jabb finom mosoly.
- Az�rt legal�bb a Nagy�rnak sz�lhatott volna terveir�l. Ki tudja, tal�n m�g seg�tette is volna mag�t. Mindenesetre nem keveredett volna ilyen cs�f gyan�ba.
- Nem. Ez csak az �n dolgom volt. Azt�n meg...
- Igen, Perselus?
- Nos... - habozott Piton. V�g�l folytatta: - Azt�n meg az�rt sem akartam, hogy a Nagy�r beleavatkozzon, mert amit eddig v�gzett, az nekem nem tetszett.
- Hogyan? - vonta fel a szem�ld�k�t Malfoy.
- N�zze! Di�kkoromat n�gy ember keser�tette meg. Maga is ismerte �ket: James Potter, Sirius Black, Peter Pettigrew �s Remus Lupin. A S�t�t Nagy�r meg�lte Pottert. Black is halott, az egyik embere �lte meg. Pettigrewhoz nem ny�lhatok, mert �t�llt a Nagy�rhoz. Nem, Lucius! Azt akartam, hogy Lupin az eny�m legyen! Egyed�l az eny�m! �s meg is kaptam! Nem �rdekel, mi lesz az �ra!
- De kedves Perselus! A S�t�t Nagyurat nem szok�s semmibe venni!
- Nagyon is nem vettem semmibe! De ez a vad az eny�m volt, m�g akkor is, ha ez a Nagy�rnak esetleg nem tetszik! Olyan �des volt a bossz�m, hogy ezt semmivel nem tudja kit�r�lni bel�lem! - Piton arca egy ragadoz��hoz lett hasonlatos, amikor elejti a pr�d�j�t. Malfoy sz�rke szemei f�rk�sz�en tapadtak r�.
- �s most mit �hajt tenni? - k�rdezte Pitont.
- Most? Pihenek egy kicsit, azt�n visszamegyek a Nagy�rhoz. Azt hiszem, nem �rt audenci�t k�rni t�le...
- H�t nem. J�jj�n velem, most indulok hozz�.
- V�rjon m�g egy-k�t �r�t. �ssze kell szednem magam.
- Nem az�rt itta azt a z�ld l�tty�t?
- Annak a hat�sa legfeljebb egy f�l �ra. Semmi kedvem nem volt kiszolg�ltatottan besz�lni mag�val. Maga ahhoz t�l vesz�lyes - Malfoy el�gedett mosollyal nyugt�zta a b�kot. - De a Nagy�r el� v�gk�pp nem ker�lhetek lerobbant �llapotban. Titkol�ztam el�tte, �s meg is s�r�ltem... Az ilyesmit nem veszi j� n�ven. Ki nem �llhatja a gyenges�get.
- Igaz - b�lintott Malfoy. - Nekem azonban m�gis mennem kell. De nem sz�vesen hagyom itt egyed�l. Le�gett a h�zt�mb, amit felgy�jtott, egy rak�s mugli keres most valami lukat, ahova beh�z�dhat. Ilyenkor vesz�lyesek.
- K�sz�n�m, Lucius - Piton sz�ja sz�glet�be ironikus mosoly �lt ki. - Ugyeb�r csak arr�l van sz�, hogy agg�dik �rtem, nem pedig arr�l, hogy nem akar szem el�l t�veszteni. De - folytatta, miel�tt Malfoy megsz�lalhatott volna - mindk�t c�lra megfelel tal�n Mortell. Hagyja itt, legal�bb vigy�zhat is r�m, meg szemmel is tarthat. M�rmint ha alkalmasnak tartja a feladatra... - tette hozz� g�nyosan. Mortell felmordult a sarokban, Malfoy azonban �gyet sem vetett r�.
- Rendben, Perselus. K�t �ra. Maximum ennyi, amit adhatok. Figyelmeztetem azonban, ha k�t �ra m�lva nem jelenik meg a Nagy�r el�tt, megn�zheti mag�t, b�rhol is lesz!
- K�t �ra. Rendben van, Lucius. Nyugodjon meg, nem vagyok a magam ellens�ge.
- Ezt val�ban felt�teleztem mag�r�l. Mortell! - fordult a bumfordi var�zsl�hoz. - Tegyen meg mindent, hogy Mr. Piton biztons�gban legyen. �s gondoskodj�k a k�nyelm�r�l is, amennyire ezen a helyen ez egy�ltal�n lehets�ges... - n�zett k�r�l a lerobbant szob�ban. - Viszl�t, k�t �ra m�lva! - mondta, majd hoppan�lt: elt�nt a szob�b�l.
- K�sz�n�m, Mortell, hogy megmentette az �letemet! - n�zett a morcos k�p� var�zsl�ra Piton. - Ha j�l eml�kszem, maga seg�tett lejutnom a l�pcs�h�zba, amikor a tet�n elszabadult a pokol.
- Igen, de eddig nem mutatkozott nagyon h�l�snak, Mr. Piton. - duzzogott tov�bb Mortell. - Az a megjegyz�se r�lam nagyon cs�nya volt!
- A maga �rdek�ben - mosolygott r� Piton. - M�g nem tiszt�ztam magam a Nagy�r el�tt. �s b�rmennyire is nem tetszik, de Malfoynak lesz k�t �ra el�nye velem szemben. Azt mondhat r�lam, amit akar, ak�r be is feket�thet a Nagy�r el�tt. �s ha nem l�tja, hogy �n megs�rtettem mag�t, a Nagy�r m�g a v�g�n azt hinn�, hogy j�ban vagyunk... Nem eg�szs�ges dolog az! Higgye el, sokkal jobb az mag�nak, hogy Malfoy �s a Nagy�r abban a tudatban �l, hogy �n semmibe veszem mag�t, maga pedig megs�rt�d�tt.
- Sz�val akkor… most meg akart b�ntani, vagy nem akart megb�ntani? - k�rdezte gyanakodva Mortell.
- Nem akartam megb�ntani! Tudom, hogy nagyon is j�l v�gzi a dolg�t.
Mortellen l�tszott, hogy kem�nyen gondolkodik. Pozit�v eredm�nyre juthatott, mert arc�r�l elt�nt a duzzog� kifejez�s, b�r m�g egy k�telked� k�rd�st feltett:
- Ha annyira nem tetszik mag�nak, hogy Mr. Malfoy el�bb �r a S�t�t Nagy�rhoz, mi�rt nem ment vele?
- Mert megsebes�ltem, �s pihennem kell. Megiszom ezt a gy�gyszert - h�zott el� a zseb�b�l egy m�sik fiol�t -, alszok kb. egy �r�t, megmosakszom, �t�lt�z�m, �s mehetek a Nagy�r el�. Gy�ztesnek kell kin�znem, k�l�nben a Nagy�r k�nnyen megharagudhat r�m!
- H�t az igaz, most el�gg� le van rongyol�dva - b�logatott Mortell. - Rendben van, pihenjen! �n addig kint �rk�d�m. Egy �ra m�lva felkeltem!
- K�sz�n�m, Mortell!
Mortell m�g l�tta, ahogy Piton lehajtja a pirosra sz�nez�d�tt poh�rnyi vizet, majd behunyt szemmel hanyatt d�l az �gyon. Azt�n beh�zta az ajt�t. Nem messze Piton szob�j�t�l tal�lt kit�n� �rhelyet: l�tta a l�pcs�h�zat, �s hallhatta a szob�b�l kisz�r�d� esetleges hangokat is.
Legal�bbis azt hitte.